Magyar Vadász, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-10 / 1. szám
Megnyíltak az „erdei vendéglők...” Az idén későn vetkőztek az erdők. A száraz meleg szélcsendes időben lassabban hervadt és pergett le a lomb. Így a váratlanul érkezett tél, a szokottnál nagyobb mennyiségű levelet talált a fákon. Amidőn megjött a hópihéket kergető szél, egyegy erősebb roham millió és millió sárgult és barna levelet tépett le a fákról. Különös látvány volt a szálló színpompa a fehér hólepel felett. November utolsó napján már mindenütt havazott. A meteorológiai ősz utolsó napján országszerte beköszöntött a tél. A novemberi havazás nem érte váratlanul az erdő- és vadgazdaságainkat. Világhírű, értékes vadállományunk jó átteleltetésére a vadgazdaságok, s a vadásztársaságok többsége időben megtette a szükséges előkészületeket. A három év előtti keserves tél tanulságait megszívlelték s azóta minden esztendőben „nagy télre” készülnek, s így nem jöhet az esetleg milliós károkat okozó meglepetés ... Az Országos Erdészeti Főigazgatóság Vadászati Főosztályán a Magyar Távirati Irodának adott tájékoztatóban közölték, hogy országosan több száz vagonnyi jó minőségű teleltető takarmányt gyűjtöttek: ocsut, rostaalját, makkot, vadgesztenyét, s a vadföldekről csicsókát, répát, káposztát, s szénaféléket. A korábbi jó tapasztalatoknak megfelelően nagyobb mennyiségű törkölyt és gyümölcs cefrét is beszereztek. Ez évben sokhelyütt ismét előtérbe került a zöld lomb gyűjtés. A zsengén levágott, jól szárított hárs-, kecskefűz- és gyertyánlomb kitűnő vadtakarmánynak számít. A vadállományra igen kedvező volt az időjárás. A csapadékos nyár és a hosszú, enyhe ősz, általában jó erőnlétben tartotta a vadat telelésre. Nemcsak a fűtermés volt bőséges, de a fák, cserjék lombja még október végén, november elején is zöldellt. Emellett jócskán hullott a bükkösök, tölgyesek csaknem abrak értékű makktermése is. A vadgazdaságok, vadásztársaságok november 30-ig mindenhol kijavították az etetőket, s egyúttal feltöltötték valamennyit változatos takarmányfélékkel. A hóekék állandóan készenlétben állnak. Különösen az őzes, muflonos területeken fontos, hogy az etetőkhöz utat törjenek mert ezek a vadfélék a mély, vagy eljegesedett hóban hamar legyengülnek. A novemberi havazás nem érte váratlanul a kelet-bükki Állami Erdőgazdaságot sem. A korábbi évek tapasztalatai alapján a szél szántotta fennsíkokon kukoricaszárból, gályákból vad menedékkunyhókat építettek, hogy a hófúvások idején meghúzódhassanak. Itt csaknem 300 vadetetőt állítottak fel. A keletbükki vadetetőknél 2000 mázsa szálastakarmányt, lucernát, lóherét halmoztak fel. A somogyi értékes vadállomány teleltetéséről is idejében gondoskodtak. A váratlanul beköszöntött havazás gyors munkára szólította a vadetető brigádokat. Az első hóesés alkalmával, november utolsó napjaiban, december elején a délsomogyi erdőgazdaságok területén, a kaszópusztai, a berzencei és a zsitvapusztai rezervátumokban lóvontatású hóekékkel tisztították meg az etetőkhöz vezető utakat. Beszámolhatnánk valamennyi vadásztársaságainkról, ahol serény és gondos munkával vágnak a tél elébe. A társadalmi munkaórák száma, az összegyűjtött téli takarmány mennyisége sokjegyű számokat tenne ki. Jöhet a komoly tél. Bármennyire is tépné, cibálná fehér szakállát, a jó vadgazdák már megtettek minden előkészületet, hogy a legvadabb hóviharokkal is dacolhassanak. N. F. I## az új pocok-invázió Abban reménykedtünk, hogy az előző jelentések a pockok elszaporodásáról, csak vészcsengők voltak, s nem a vészharang kongása. Sajnos, a pockok tömegein kívül megjelent a csócsároló — sőt, hörcsög-invázió is fenyegetett ... A rendkívül meleg, száraz ősz kedvezett a mezei pockok elszaporodásának. Több helyen megkéstek a gabonabetakarítási munkákkal, s a sokáig érintetlen tarlókon meghúzódtak a rágcsálók, amelyek vígan szaporodtak ... Több nemzedék fejlődött ki. A szakemberek felmérése szerint jelenleg Baranya, Tolna, Fejér, Somogy, továbbá Szolnok, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves és Borsod megyében újabb veszedelmes pocokinvázió kezdődött. Ha ezt az őszi nagy törzsállományt most nem sikerül kipusztítani, a jövő tavaszon szétrajzanak és milliárdos károkat okozhatnak. Nagyon súlyos károkat a vadállományunknak is, mert a mezei pockok elleni hadjáratot — a mérgezést — megsínyli apróvadunk. A Földművelésügyi Minisztérium országos növényvédelmi szolgálata felhívással fordult a termelő üzemek vezetőihez és dolgozóihoz: szervezett védekező munkával mielőbb vessenek gátat a mezei pockok szétrajzásának. Az ország valamennyi táján megkezdték a pockok vegyszeres irtását. Különösen a lucernaföldek és a szántatlan tarlók fertőződtek erősen. Pockok lepték el az út- és árokpartokat, a töltéseket, dűlőutakat, s a mezővédő erdősávok széleit is. A felhívás hangsúlyozza: ahol nagymértékű a fertőzés, a területet lépésről-lépésre fésüljék át, s tegyenek minden pocoklyukba 3—4 szem arvalint, de gondosan ügyeljenek, hogyan mérgeznek! A vegyszert ne szórják el a lyukak mellett, nehogy a hasznos madarak,apróvadak felegyék. Fontos követelmény, hogy a méreg behelyezése után a lyukakat azonnal be kell taposni. A csócsároló, az őszi vetések másik veszedelmes ellensége Szolnok, Borsod és Fejér megyében jelentkezett tömegesen. Több éves szünet után a Hernád völgyében kezdődött a hörcsög-invázió. Holdanként harmincnál is több hörcsöglyukat számoltak. Elsősorban szénkénegezéssel irtják e kártevőt. Érthető, hogy mi, vadászok, leplezetlen aggodalommal figyeljük az irtómunkát. Mert a lelkiismeretlenül végett irtás pusztítja apróvadunkat is. Sok vadásztársaság munkája, éveken át végzett vadgazdasági tevékenysége veszhet kárba, ha a mezei pocok irtásánál használt mérget nem helyezik el szakszerűen, lelkiismeretesen. Felesleges hangsúlyozni, hogy ismét fel kell hívni a mérgezést végző szervek figyelmét a vadgazdák aggodalmaira. Figyeljük és segítsük a mérgezők munkáját! Az arvalin kihelyezésénél körültekintésre, óvatosságra figyelmeztessük a mezőgazdaság érdekeiért küzdőket. Jól tudjuk, hogy a szakemberek szem előtt tartják a vadgazdálkodás érdekeit is. De tapasztalatból jól tudjuk azt is, hogy sok gyakorlatlan, sőt gyanútlan mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik az ily tömeges irtásba. Reméljük, hogy az előző esztendei károk intő példák lesznek, s vadállományunk nem sínyli meg az újabb hadjáratot... 2