Magyar Vadász, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-10 / 1. szám

Megnyíltak az „erdei vendéglők...” Az idén későn vetkőztek az erdők. A száraz meleg szélcsendes időben lassabban hervadt és pergett le a lomb. Így a váratlanul érkezett tél, a szokottnál nagyobb mennyiségű levelet talált a fákon. Amidőn meg­jött a hópihéket kergető szél, egy­­egy erősebb roham millió és millió sárgult és­­ barna levelet tépett le a fákról. Különös látvány volt a szál­ló színpompa a fehér hólepel felett. November utolsó napján már min­denütt havazott. A meteorológiai ősz utolsó napján országszerte be­köszöntött a tél. A novemberi ha­vazás nem érte váratlanul az erdő- és vad­gazdaságainkat. Világhírű, értékes vadállományunk jó átteleltetésére a vadgazdaságo­k, s a vadásztársaságok többsége időben megtette a szükséges előkészülete­ket. A három év előtti keserves tél tanulságait megszívlelték s azóta minden esztendőben „nagy télre” készülnek, s így nem jöhet az eset­leg milliós károkat okozó meglepe­tés ... Az Országos Erdészeti Főigazga­tóság Vadászati Főosztályán a Ma­gyar Távirati Irodának adott tájé­koztatóban közölték, hogy országo­san több száz vagonnyi jó minő­ségű teleltető takarmányt gyűjtöt­tek: ocsut, rostaalját, makkot, vad­­gesztenyét, s a vadföldekről csicsó­kát, répát, káposztát, s szénaféléket. A korábbi jó tapasztalatoknak meg­felelően nagyobb mennyiségű tör­kölyt és gyümölcs cefrét is besze­reztek. Ez évben sokhelyütt ismét előtérbe került a zöld lomb gyűj­tés. A zsengén levágott, jól szárított hárs-, kecskefűz- és gyertyánlomb kitűnő vadtakarmánynak számít. A vadállományra igen kedvező volt az időjárás. A csapadékos nyár és a hosszú, enyhe ősz, általában jó erőnlétben tartotta a vadat te­lelésre. Nemcsak a fűtermés volt bőséges, de a fák, cserjék lombja még október végén, november ele­jén is zöldellt. Emellett jócskán hullott a bükkösök, tölgyesek csak­nem abrak értékű makktermése is. A vadgazdaságok, vadásztársasá­gok november 30-ig mindenhol ki­javították az etetőket, s egyúttal feltöltötték valamennyit változatos takarmányfélékkel. A hóekék ál­landóan készenlétben állnak. Kü­lönösen az őzes, muflonos területe­ken fontos, hogy az etetőkhöz utat törjenek mert ezek a vadfélék a mély, vagy eljegesedett hóban ha­mar legyengülnek. A novemberi havazás nem érte váratlanul a kelet-bükki Állami Erdőgazdaságot sem. A korábbi évek tapasztalatai alapján a szél szántot­ta fennsíkokon kukoricaszárból, gá­lyákból vad­ menedékkunyhókat épí­tettek, hogy a hófúvások idején meghúzódhassanak. Itt csaknem 300 vadetetőt állítottak fel. A kelet­bükki vadetetőknél 2000 mázsa szá­lastakarmányt, lucernát, lóherét halmoztak fel. A somogyi értékes vadállomány teleltetéséről is idejében gondos­kodtak. A váratlanul beköszöntött havazás gyors munkára szólította a vadetető brigádokat. Az első hóesés alkalmával, november utolsó nap­jaiban, december elején a dél­­somogyi erdőgazdaságok területén, a kaszópusztai, a berzencei és a zsit­­vapusztai rezervátumokban lóvon­tatású hóekékkel tisztították meg az etetőkhöz vezető utakat. Beszámolhatnánk valamennyi va­dásztársaságainkról, ahol serény és gondos munkával vágnak a tél elé­be. A társadalmi munkaórák száma, az összegyűjtött téli takarmány mennyisége sokjegyű számokat ten­ne ki. Jöhet a komoly tél. Bármennyi­re is tépné, cibálná fehér szakállát, a jó vadgazdák már megtettek min­den előkészületet, hogy a legvadabb hóviharokkal is dacolhassanak. N. F. I## az új pocok-invázió Abban reménykedtünk, hogy az előző jelentések a pockok elszaporodá­sáról, csak vészcsengők voltak, s nem a vészharang kongása. Sajnos, a pockok tömegein kívül megjelent a csócsároló — sőt, hörcsög-invázió is fenye­getett ... A rendkívül meleg, száraz ősz kedvezett a mezei pockok elszaporodá­sának. Több helyen megkéstek a gabonabetakarítási munkákkal, s a sokáig érintetlen tarlókon meghúzódtak a rágcsálók, amelyek vígan szaporod­tak ... Több nemzedék fejlődött ki. A szakemberek felmérése szerint jelen­leg Baranya, Tolna, Fejér, Somogy, továbbá Szolnok, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves és Borsod megyében újabb veszedelmes pocokinvázió kezdődött. Ha ezt az őszi nagy törzsállományt most nem sikerül kipusztí­tani, a jövő tavaszon szétrajzanak és milliárdos károkat okozhatnak. Na­gyon súlyos károkat a vadállományunknak is, mert a mezei pockok elleni hadjáratot — a mérgezést — megsínyli apróvadunk. A Földművelésügyi Minisztérium országos növényvédelmi szolgálata felhívással fordult a termelő üzemek vezetőihez és dolgozóihoz: szervezett védekező munkával mielőbb vessenek gátat a mezei pockok szétrajzásának. Az ország valamennyi táján megkezdték a pockok vegyszeres irtását. Külö­nösen a lucernaföldek és a szántatlan tarlók fertőződtek erősen. Pockok lepték el az út- és árokpartokat, a töltéseket, dű­lőutakat, s a mezővédő erdő­sávok széleit is. A felhívás hangsúlyozza: ahol nagymértékű a fertőzés, a területet lépésről-lépésre fésüljék át, s tegyenek minden pocoklyukba 3—4 szem arvalint, de gondosan ügyeljenek, hogyan mérgeznek! A vegyszert ne szórják el a lyukak mellett, nehogy a hasznos madarak,­­apróvadak felegyék. Fontos követelmény, hogy a méreg behelyezése után a lyukakat azonnal be kell taposni. A csócsároló, az őszi vetések másik veszedelmes ellensége Szolnok, Borsod és Fejér megyében jelentkezett tömegesen. Több éves szünet után a Hernád völgyében kezdődött a hörcsög-invá­zió. Holdanként harmincnál is több hörcsöglyukat számoltak. Elsősorban szénkénegezéssel irtják e kártevőt. Érthető, hogy mi, vadászok, leplezetlen aggodalommal figyeljük az irtó­munkát. Mert a lelkiismeretlenül végett irtás pusztítja apróvadunkat is. Sok vadásztársaság munkája, éveken át végzett vadgazdasági tevékenysége veszhet kárba, ha a mezei pocok irtásánál használt mérget nem helyezik el szakszerűen, lelkiismeretesen. Felesleges hangsúlyozni, hogy ismét fel kell hívni a mérgezést végző szervek figyelmét a vadgazdák aggodalmaira. Figyeljük és segítsük a mérgezők munkáját! Az arvalin kihelyezésénél körültekintésre, óvatosságra figyelmeztessük a mezőgazdaság érdekeiért küzdőket. Jól tudjuk, hogy a szakemberek szem előtt tartják a vadgazdál­kodás érdekeit is. De tapasztalatból jól tudjuk azt is, hogy sok gyakorlat­lan, sőt gyanútlan mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik az ily tömeges irtásba. Reméljük, hogy az előző esztendei károk intő példák lesznek, s vad­állományunk nem sínyli meg az újabb hadjáratot... 2

Next