Magyar Vasárnap, 1948 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1948-03-14 / 1. szám

2 VILÁGPOLITIKA (P. Gif.) A világpolitika mai helyzetét élesen és leplezetlen őszinteséggel világította meg az el­múlt héten a Szovjetúniónak az a tiltakozó jegy­­zé­ke, melyben az Egyesült Államok, Nagy-Brita­­nia és Franciaország képviselői részvételével meg­tartott­­ londoni konferenciának Németországra vo­natkozó határozatai ellen tiltakozott. A szovjet kormány e jegyzékben a három nyu­gati hatalomra hárítja a felelősséget azért, hogy EURÓPA KETTÉSZAKAD és hogy a világpolitika nagy kérdéseinek rende­zését ezentúl már nem a négy győztes nagyhata­lom külügyminisztereinek tanácsa intézi, hanem külön utakon jár a három nyugati hatalom és külön a Szovjetúnió. Ez a jegyzék világosan rámutat a második vi­lágháború utáni nagy rendezés kísérletének teljes csődjére és az eddigi gyakorlat felszámolásának fényére. Mint ismeretes, a háború alatt a döntő politikai és katonai kérdésekben a «három nagy»: Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozói, a tehe­­ráni, jaltai konferenciák döntöttek. Ezt a gya­korlatot kívánta folytatni a potsdami konferen­cia is a győzelem után. Ezen az időközben meg­halt Rooseveltet Truman elnök helyettesítette, az angliai választásokon megbukott konzervatív Churchillt a munkáspárti Attlee váltotta le. E sze­mélyi cserékben kell keresni az első csíráját a győztes nagyhatalmak közötti együttműködés meg­­lazulásának, majd mostani teljes felbomlásának. ROOSEVELT ÉS SZTÁLIN jól megértették egymást. Az időközben nyilvános­ságra került emlékiratokból megállapítható, hogy Roosevelt elnököt sokkal mélyebb bizalom és ro­­konszenv töltötte el Sztálin, mint Churchill irá­nyában. Truman elnök viszont inkább Churchill­­hez­ húz, amit bizonyít az is, hogy ő kérte fel a volt brit háborús miniszterelnököt a híres fultoni beszédének elmondására, melyben először mon­dott háborús uszító beszédet a Szovjetúnió ellen. Ezért távolította el Truman a kabinetjéből a szovjetbarát Wallace-t, aki viszont most tonnát reszel az orra alá, mert mint egy harmadik párt elnökjelöltje felveszi a küzdelmet az idei elnök­­választásokon a demokratapárti Truman ellen. Truman, hogy Wallace esélyeit csökkentse, haj­landó lenne most már a Szovjetúnióval szemben mérsékeltebb, békülékenyebb politikát követni és ezért mondotta legutóbbi sajtóértekezletén, hogy szívesen venné, ha Washingtonban találkozhatnék Sztálin generalisszimusszal. Erre azonban a világ­­politika mai feszült helyzetében aligha kerülhet sor. A potsdami konferencia légköre mindezért már jóval kedvezőtlenebb volt, mint a teheráni, yal­tai konferenciáké. Attlee is új embernek bizo­nyult a világpolitikában, akinek elméleti szocia­lista elgondolásai nem tudták helyettesíteni Chur­­chillnek gyakorlati politikáját, amely annak elle­nére szövetséget tudott létesíteni Nagy-Britannia és a Szovjetúnió közön, hogy a 20-as években Churchill követelte a leghangosabban a fiatal Szovjetúnió elleni beavatkozási háborút. A potsdami konferencia így CSAK ELVI MEGÁLLAPODÁSOKRA tudott jutni. Ez elvek gyakorlati végrehajtását rá­bízták a külügyminiszterek tanácsára, melyben Franciaországnak is helyet adtak. 1945 óta a kül­ügyminiszterek tanácsa sorozatos konferenciákat tartott még ez év őszén Londonban, karácsony­kor Moszkvában, 1946 áprilisában és júniusában Párizsban, ősszel New Yorkban, 1947 márciusában Moszkvában, majd november-decemberben Lon­donban. De csak a volt csatlós államokkal kötött békeszerződésekben tudtak megegyezni, a legfon­tosabb kérdésekben, az osztrák, német kérdések tárgyalásában minden esetben holtpontra jutot­­tak. A japán béke tárgyalásához pedig hozzá sem fogtak. . A szovjet tiltakozó jegyzék szövegében azt ol­vassuk, hogy a legutóbbi londoni értekezlettel a három nyugati hatalom tovább fejlesztette politi­kájának azt az irányzatát, hogy efelszámolják a külügyminiszterek négyes tanácsát és egy olyan alakulást hozzanak létre, mely szembeállítja Nyu­­gat-Európát Kelet-Európával­. Ezek szerint tehát a londoni és a nyomban azt követő brüsszeli konferencia, melyen Nagy-Britan­­nia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxem­burg vettek részt (az utóbbi három államot nevezik Benelus­-csoportnak), valamint a héten Londonban összeülő új konferencia, melyen a Marshall-terv­­ben résztvevő 16 európai állam külügyminiszterei (az említett 5 államon kívül Olaszország, Svéd­ország, Norvégia, Dánia, Portugália, Svájc, Gö­rögország, Törökország, Izland, Írország, Ausz­tria) vesznek részt, az eddigi külügyminiszteri tanácsnak és így A NÉGYHATALMI együttműködésnek SÍRÁSÓJA lesznek. Ez más szóval azt jelenti, hogy Európa be­láthatatlan időre végleg kettészakad. Az egyik csoportot megszervezte a nagy Szov­jetunió a keleteurópai államokkal kötött barát­sági, segélynyújtási és gazdasági szerződések há­lózatával, amelybe most utolsó láncszemként illesz­kedik be Finnország. A másik csoport a Mar­shall-terv árnyékában jön létre. Magjául a fran­cia-angol dünkircheni szerződés tekinthető, amelyhez csatlakozott a brüsszeli konferencián Belgium, Hollandia és Luxemburg. Szerették volna Olaszországot is megnyerni, de az olasz , csatlakozás kérdése az áprilisi olasz választásokon dől majd el, ahol élet-halálharcot vív majd egy­mással a nyugati orientációt megtagadó Tog­liatti—Nenni-féle népfront és a de Gasperi veze­tése alatt álló angolszászbarát irányzat. A brüsz­­szeli konferenciáról kiadott hivatalos jelentés már nem is titkolja, hogy az új ötös szövetség nem­csak politikai, gazdasági megállapodásokat tar­talmaz, de katonai szövetséget is jelent. . AZ ÚJ NYUGATI ÖTÖS SZÖVETSÉG APJA, Spaak, Belgium szociáldemokrata külügyminisz­tere, főtámasza pedig Bevin, a szocialista külügy­miniszter, akik Leon Blummal, a francia szo­ciáldemokrata, Schumacherrel, a nyugati német szociáldemokrácia vezérével, a holland, norvég, osztrák szociáldemokrata vezető politikusokkal együtt sürgették és valósítják meg Nyugat- Európának a Szovjetúnióval szemben való meg­szervezését. Ha ezt a kétségtelen tényt a szemünk előtt tart­juk, akkor jobban megértjük és világosabban lát­juk azokat az okokat, melyek a legutóbbi cseh­szlovák fordulatot felidézték és amelyek elkerülhe­tetlen politikai szükséggé tették előbb a keleti német, majd a bolgár, román és végül a magyar SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSÉT A KOMMUNISTA PÁRTOKKAL. Kelet-Európában ugyanis a szociáldemokrata pártoknak voltak legszorosabb kapcsolataik a nyugateurópai szovjetellenes, harmadik utas szo­cialista pártokkal, a Marshall-terv előharcosai­­val. A polgári pártok képviselői nem jártak nyu­gati kongresszusokra, nem tartottak fenn kap­csolatokat a Szovjetúnió elleni blokkot és felvo­nulási terepet megszervező politikai csoportokkal. A belpolitikai adottságok, a szocialista taktikai szempontok mellett tehát elsősorban e külpoliti­kai okok működtek közre abban, hogy a kelet­európai szociáldemokrata pártok ne kétarcú kül­politikát folytassanak, de egyértelműt, amit csak az egységes munkáspárton belül lehet elérni. A KELETEURÓPAI ÁLLAMOK SZÖVETSÉGI HÁLÓZATA a Szovjetúnióval figyelemreméltó megítélésben részesült az említett Spaak belga külügyminisz­ter részéről, aki nyilatkozatában többek között rámutatott Nyugat-Európa szervezetlenségére és beismerte, hogy Nyugat-Európának az angolszász­blokkba való beszervezése nem találkozik sem a belgák, sem más népek egyhangú helyeslésével. Ezzel szemben Kelet-Európa egységes megszerve­zése gyorsan ment végbe és itt felsorolta azokat a szövetségi szerződéseket, melyek Kelet-Európa államait összefűzik egymással. — Aláhúzom — mondotta —, hogy mindezt nem tiltakozás vagy kritizálás céljából mondom, következetes vagyok. Helyeslem ezeket a szerző­déseket. Ezeknek az országoknak olyan kérdéseik vannak, melyeket nem tudnak máskép megoldani, csak hogyha hatalmas szomszédjuk felé fordulnak. Ez igaz, úgy gazdasági, mint katonai téren. És ezért nem kritizálom ezeket az államokat, csak megállapítom, hogy ha Kelet-Európát megszer­vezték, nekünk ugyanezt kell tennünk. Nem kell külön kihangsúlyoznunk, hogy meny­nyire tanácsos volna, ha a magyar közvélemény ugyanolyan valóságérzékkel és a tények erejének felismerésével nézné a keleteurópai helyzet adott­ságait, mint az innen messze élő, de a helyzetet mégis felismerő belga külügyminiszter. Spaaknál már jóval kevesebb megértést tanú­sított DE GAULLE TÁBORNOK ATOMBESZÉDE, melyet Compiégne-ben mondott. De Gaulle ki­mondta eddig takart titkos gondolatát: amerikai pénzzel, német katonákkal, német hadiiparral kell megszervezni Nyugat-Európát. Az a de Gaulle, aki az új F­ranciaország vezetői közül el­sőnek utazott Moszkvába, hogy felelevenítse a francia-orosz szövetséget, mely már két ízben mentette meg Franciaországot a német győzelem­től, most hajlandó az újra feltámasztandó német imperializmussal szövetségre lépni. Ez a merész és a jobboldali franciák előtt is természetellenes­nek tetsző terv szenvedélyes vitát váltott ki a francia sajtóból. A sajtónak még a mérsékelten baloldali része is nemcsak egy francia-német szövetséget utasít vissza, de aggodalmát fejezte ki még az ötös kato­nai szövetséggel szemben is, így a pártonkívüli baloldali, de kommunistaellenes Combat című lap vezércikkírója, Bourdet így aggályoskodik: " A katonai paktum készül a USA védelme alatt F­ranciaország, Nagy-Britannia és a Benelux-álla­­mok között 18 hónapra akarják felemelni nálunk a katonai szolgálati időt és így felével emelik a ter­melőmunkából így kiesett napok számát. Ha meg­kérdezik, ki ellen kellene felfegyverkeznünk, a válasz könnyű: Németország ellen. Ez kitűnő atribi­ arra, hogy betapasszák, a kommunisták, száját, akik három éven át Németország ellen agitáltak. És hála e válasznak, amelyben senki sem húsz, ko­molyan hozzálátnak egy hadsereg, több hadsereg megszervezéséhez, melyek hatásosak lehetnek Né­metország ellen, de azonnal egyszerre nevetsége­sekké válnak, ha Oroszország ellen akarnák fel­használni azokat.­­ Hiszi-e komolyan valaki, hogy Revers tábor­nok (a francia vezérkari főnök), a holand király­nő, a belga kormányzó hadseregei és nem­ meg­felejtkezve a luxemburgi nagyhercegnőrel sem néhány óránál tovább fel tudnának tartóztatni száz szovjethadosztályt, amelyek Dünkirchent, Antwer­pent, Rotterdamot akarnák elfoglalni? Néhány óráig csak... Nem ez volt-e a francia vezérkar válasza az amerikai vezérkarnak, mikor megkér­dezte, mennyi ideig tudnának ellenállni a francia erők az említett páncéloshadosztályunkat. —­ El lehet-e képzelni, hogy Nagy-Britannia, amelynek katonai erőit ily esetben az egész Vilá­gon szét kellene szórnia, mással mint jelképes tá­mogatással segítségünkre tudna-e sietni? El tud­juk-e képzelni, hogy hány hétre volna szükség, hogy egy újra mozgósított amerikai hadsereget áthozhatnak az óceánon? És ezt is csak az esetben, ha az amerikaiaknak vezérkaruk eddigi bevallott szándékaitól eltérően inkább az volna a céljuk, hogy megvédjék az európai kontinenst és nem az elveszített angol és spanyol támaszpontok vissza­szerzését tűznék ki feladatukul, de csak néhány év múlva?» Ilyen lehetőségek miatt Bourdat haszontalanok­nak mondja a fegyverkezésekre szánt milliókat, a katonai szolgálati idő felemelését. De veszedelme­seknek is mondja ezeket a paktumokat és katonai terveket, mert csak felingerlik velük a Szovjet­­úniót. Ezért azt javasolja, a nyugateurópai népek ne «Kriegspiel»-re, katonásdi játékra összponto­sítsák erőfeszítéseiket, hanem Nyugat-Európa gaz­dasági újjászervezésére. Bourdat nem áll egyedül ezzel a véleményével. Jobboldalról is komoly katonai szakemberek figyelmeztetik a francia de gaulle-istákat ne játsza­nak könnyelműen a háború tüzével, mert egész F­ranciaország harmadfokú égési sebeket szevedhet tőle. A mostani háborús rém­hírterjesztők sugdosá­­saival szemben e helyen mindenkor hangot fogunk adni a komoly és tárgyilagos külföldi vélemények­nek, amelyek a valóság mértékére szállítják le a háborús uszítók felelőtlen rémhíreit. A hét népjóléti eseményei A külön­böző külföldi és hazai népjóléti intéz­mények, amelyek a nehéz helyzetben lévőket élel­miszer és ruha-ellátásukban segítik, továbbá a szükséges egészségvédelemről gondoskodnak, e hét folyamán a következő kiosztásokat, illetőleg egész­ségügyi vizsgálatokat vették tervbe. A Magyar Vöröskereszt, a rajkai menekült gye­rekek otthonában a „Mentsük meg Európát most" mozgalom adományaiból élelmiszert, a belga, az olasz és a svéd Vöröskereszt adományaiból pedig tápszereket oszt szét. Az egyetemi étkeztetési mozgalom kapcsán a soproni egyetemi étkezdében 130 adag ebédet; a szegedin 220 adag ebédet; a pécsi egyetem étkez­déjében 50 adag ebédet; a pécsi Cserháti-kollégi­umban szintén 50 adag ebédet; a debreceni Tildy- Lórántffy-étkezdében 25 adag ebédet; a debreceni Egyetemi Diákasztal étkezdéjében 100 adag ebédet és a debreceni Bartók-étkezdében 25 adag ebédet osztanak szét. A bvóker-s­egély, amelyet másképen az Amerikai Emberbarátok Segélyző Bizottságának is nevez­nek, Abaúj és Zemplén vármegye körzetében egy teherautó ruhát oszt ki gyerekek és népjóléti in­tézmények között. A kiosztást a népjóléti minisz­térium vezetője intézi, a gyerekeknek az iskolák­ban adják át a ruhákat. A kvékerek Miskolc vá­rosában és környékén is osztanak ki ruhaneműt, még­pedig 200 olyan tanító részére, akiket a taní­tók szakszervezete erre kijelölt. A Memnonita amerikai vallási segélyszerv 250 ágyhuzatot ajándékoz a Szent János-kórháznak, hogy azoknak is tudjon a kórház ágyneműt adni, akik maguk nem hozhatnak be, akiknek már a kórházi ágyneműből sem jut. A dán Vöröskereszt orvosai, akik tüdővész ellen oltják be a lakosságot, ezen a héten Veszprém megye pápai járásban, Borsod vármegyében és Miskolc városában dolgoznak. Naponta 3000 em­bert oltanak be. A lakosságot a városokban az elöljáróságok, a falukban a jegyzők értesítik az orvosok érkezéséről. A Don Suisse svájci segélyszerv röntgenkocsija, amely a lakosság tüdejét világítja át, a hét folya­mán Barcs községiben dolgozik öt napon keresztül. Az első négy napon 600, az ötödik napon 333 embert vizsgálnak meg. A­ lakosságot a népjóléti minisztérium kiküldötte értesíti a kocsi érkezésé­ről. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Bihar vármegyében tartja e héten egészségügyi megbe­szélését. A megyei titkárok értesítik a vármegye asszonyait az értekezlet időpontjáról és pontos helyéről. Március 17-én és 18-án befutnak Budapestre azok a vonatok, amelyek 450 magyar gyermeket hoznak haza, akik mostanáig Svájcban üdültek. Ugyanekkor más 450 gyerekkel indulnak vonatok Svájcba. A gyerekeket a svájci Vöröske­reszt küldi ki (központja Veres Pálné­ utca 1.), azonban a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a népjóléti minisztérium, a magyar Vöröskereszt és az Actio­­ Catholica is ajánlhat kiskorú lányokat és fiúkat svájci üdültetésre. 1948 MÁRCIUS 14* Tudod-e, hogy mi a magyarok istene ? Közmondásainkban és népdalainkban 1848 óta sűrűn használt kifejezés. Petőfi forradalmi nyel­vére vall, hogy ezt a fo­galmat először ő írta le a „Nemzeti da”-ban. Tudod-e melyik az a szó, mely a világ min­den nyelvén azonos hang­zású? Az Amen... Tudod-e, hogy mi történt 1848 márciusában ? Kossuth Lajos március 3-án mondotta el híres beszédét, amelyben a független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, a független felelős nemzeti kormány megalakításét követelte. Pesten az Ellenzéki Kor március 12-én tartott gyű­lésén Irinyi József meg­fogalmazta a híres 12 pontot. Március 14-én érkezett hajón a hír, hogy Bécs­ben kitört a forradalom. Ezen az éjszakán írta Petőfi Sándor a „Talpra magyart!“ Március 15-én hirdet­ték ki a nép előtt a Ti­zenkét pontot, kiszabadí­tották Táncsics Mihályt budai börtönéből. Március 16-án Pest megye alispánja, Nyári Pál és Rottenebler Lipót polgármester nyíltan csat­lakoztak a szatólság­­mozgalomhoz. íöv": Kit járnak ki­­? A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTBÓL: Kéthly Anna, Bán An­tal, Szeder Ferenc, Pav­­lovszky Ferenc, Ivanics István, Steinherz Simon, Jancsec Imre, dr Antal Gyula, Bölcsföldi Andor, Misok Sándor, Tóth Benő, Nagy­pál Jenő, Báréi Gyula, dr Faragó László, Kertész Miklós, Spitálszki Károly, Udva­ros István­ (Győr), Bor­bély Endre (Győr), Szabó István (Debrecen), dr Révész András, Sz. De­­bellák Margit, Erős Fe­renc, Kálmán .J­ózsef, Szenti Gusztáv, Fodor László, Pápai András, Túri István, Fos Miklós, dr Knapik József rendőr, ezredes. Bittmann István r. alezredes, Toller Ká­roly r. alezredes, Kovács Károly r. őrnagy, Rát­­honyi Pál r. őrnagy, Bitzoch József r. ny. had­nagy, Hegedűs­­János r. hadnagy (Sátoraljaúj­hely), dr Cserei Gyula r. alezredes (Szeged) párt­tagokat. A PARASZTPÁRTBÓL: Mikita István ország. képviselő, Papp Andor államtitkár, Farkas Já­nos megyei titkár (Sza­bolcs), Varga Imre párt­elnök (Elek), dr Bodócsi László, Liptói Wagner Gyula, Németh István (Pápa) párttagokat. KISGAZDAPÁRTBÓL: Rózsa Gyula, Sóskúti András, Margittay Tiha­mér és Magyar Lajos budapesti törvényható­sági bizottsági tagokat, FÜGGETLEN MAGYAR DEMOKRATA (Balogh) PÁRTBÓL: Csóre András pálkép­viselőt.

Next