Magyar Vasárnap, 1948 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1948-03-14 / 1. szám
2 VILÁGPOLITIKA (P. Gif.) A világpolitika mai helyzetét élesen és leplezetlen őszinteséggel világította meg az elmúlt héten a Szovjetúniónak az a tiltakozó jegyzéke, melyben az Egyesült Államok, Nagy-Britania és Franciaország képviselői részvételével megtartott londoni konferenciának Németországra vonatkozó határozatai ellen tiltakozott. A szovjet kormány e jegyzékben a három nyugati hatalomra hárítja a felelősséget azért, hogy EURÓPA KETTÉSZAKAD és hogy a világpolitika nagy kérdéseinek rendezését ezentúl már nem a négy győztes nagyhatalom külügyminisztereinek tanácsa intézi, hanem külön utakon jár a három nyugati hatalom és külön a Szovjetúnió. Ez a jegyzék világosan rámutat a második világháború utáni nagy rendezés kísérletének teljes csődjére és az eddigi gyakorlat felszámolásának fényére. Mint ismeretes, a háború alatt a döntő politikai és katonai kérdésekben a «három nagy»: Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozói, a teheráni, jaltai konferenciák döntöttek. Ezt a gyakorlatot kívánta folytatni a potsdami konferencia is a győzelem után. Ezen az időközben meghalt Rooseveltet Truman elnök helyettesítette, az angliai választásokon megbukott konzervatív Churchillt a munkáspárti Attlee váltotta le. E személyi cserékben kell keresni az első csíráját a győztes nagyhatalmak közötti együttműködés meglazulásának, majd mostani teljes felbomlásának. ROOSEVELT ÉS SZTÁLIN jól megértették egymást. Az időközben nyilvánosságra került emlékiratokból megállapítható, hogy Roosevelt elnököt sokkal mélyebb bizalom és rokonszenv töltötte el Sztálin, mint Churchill irányában. Truman elnök viszont inkább Churchillhez húz, amit bizonyít az is, hogy ő kérte fel a volt brit háborús miniszterelnököt a híres fultoni beszédének elmondására, melyben először mondott háborús uszító beszédet a Szovjetúnió ellen. Ezért távolította el Truman a kabinetjéből a szovjetbarát Wallace-t, aki viszont most tonnát reszel az orra alá, mert mint egy harmadik párt elnökjelöltje felveszi a küzdelmet az idei elnökválasztásokon a demokratapárti Truman ellen. Truman, hogy Wallace esélyeit csökkentse, hajlandó lenne most már a Szovjetúnióval szemben mérsékeltebb, békülékenyebb politikát követni és ezért mondotta legutóbbi sajtóértekezletén, hogy szívesen venné, ha Washingtonban találkozhatnék Sztálin generalisszimusszal. Erre azonban a világpolitika mai feszült helyzetében aligha kerülhet sor. A potsdami konferencia légköre mindezért már jóval kedvezőtlenebb volt, mint a teheráni, yaltai konferenciáké. Attlee is új embernek bizonyult a világpolitikában, akinek elméleti szocialista elgondolásai nem tudták helyettesíteni Churchillnek gyakorlati politikáját, amely annak ellenére szövetséget tudott létesíteni Nagy-Britannia és a Szovjetúnió közön, hogy a 20-as években Churchill követelte a leghangosabban a fiatal Szovjetúnió elleni beavatkozási háborút. A potsdami konferencia így CSAK ELVI MEGÁLLAPODÁSOKRA tudott jutni. Ez elvek gyakorlati végrehajtását rábízták a külügyminiszterek tanácsára, melyben Franciaországnak is helyet adtak. 1945 óta a külügyminiszterek tanácsa sorozatos konferenciákat tartott még ez év őszén Londonban, karácsonykor Moszkvában, 1946 áprilisában és júniusában Párizsban, ősszel New Yorkban, 1947 márciusában Moszkvában, majd november-decemberben Londonban. De csak a volt csatlós államokkal kötött békeszerződésekben tudtak megegyezni, a legfontosabb kérdésekben, az osztrák, német kérdések tárgyalásában minden esetben holtpontra jutottak. A japán béke tárgyalásához pedig hozzá sem fogtak. . A szovjet tiltakozó jegyzék szövegében azt olvassuk, hogy a legutóbbi londoni értekezlettel a három nyugati hatalom tovább fejlesztette politikájának azt az irányzatát, hogy efelszámolják a külügyminiszterek négyes tanácsát és egy olyan alakulást hozzanak létre, mely szembeállítja Nyugat-Európát Kelet-Európával. Ezek szerint tehát a londoni és a nyomban azt követő brüsszeli konferencia, melyen Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg vettek részt (az utóbbi három államot nevezik Benelus-csoportnak), valamint a héten Londonban összeülő új konferencia, melyen a Marshall-tervben résztvevő 16 európai állam külügyminiszterei (az említett 5 államon kívül Olaszország, Svédország, Norvégia, Dánia, Portugália, Svájc, Görögország, Törökország, Izland, Írország, Ausztria) vesznek részt, az eddigi külügyminiszteri tanácsnak és így A NÉGYHATALMI együttműködésnek SÍRÁSÓJA lesznek. Ez más szóval azt jelenti, hogy Európa beláthatatlan időre végleg kettészakad. Az egyik csoportot megszervezte a nagy Szovjetunió a keleteurópai államokkal kötött barátsági, segélynyújtási és gazdasági szerződések hálózatával, amelybe most utolsó láncszemként illeszkedik be Finnország. A másik csoport a Marshall-terv árnyékában jön létre. Magjául a francia-angol dünkircheni szerződés tekinthető, amelyhez csatlakozott a brüsszeli konferencián Belgium, Hollandia és Luxemburg. Szerették volna Olaszországot is megnyerni, de az olasz , csatlakozás kérdése az áprilisi olasz választásokon dől majd el, ahol élet-halálharcot vív majd egymással a nyugati orientációt megtagadó Togliatti—Nenni-féle népfront és a de Gasperi vezetése alatt álló angolszászbarát irányzat. A brüszszeli konferenciáról kiadott hivatalos jelentés már nem is titkolja, hogy az új ötös szövetség nemcsak politikai, gazdasági megállapodásokat tartalmaz, de katonai szövetséget is jelent. . AZ ÚJ NYUGATI ÖTÖS SZÖVETSÉG APJA, Spaak, Belgium szociáldemokrata külügyminisztere, főtámasza pedig Bevin, a szocialista külügyminiszter, akik Leon Blummal, a francia szociáldemokrata, Schumacherrel, a nyugati német szociáldemokrácia vezérével, a holland, norvég, osztrák szociáldemokrata vezető politikusokkal együtt sürgették és valósítják meg Nyugat- Európának a Szovjetúnióval szemben való megszervezését. Ha ezt a kétségtelen tényt a szemünk előtt tartjuk, akkor jobban megértjük és világosabban látjuk azokat az okokat, melyek a legutóbbi csehszlovák fordulatot felidézték és amelyek elkerülhetetlen politikai szükséggé tették előbb a keleti német, majd a bolgár, román és végül a magyar SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSÉT A KOMMUNISTA PÁRTOKKAL. Kelet-Európában ugyanis a szociáldemokrata pártoknak voltak legszorosabb kapcsolataik a nyugateurópai szovjetellenes, harmadik utas szocialista pártokkal, a Marshall-terv előharcosaival. A polgári pártok képviselői nem jártak nyugati kongresszusokra, nem tartottak fenn kapcsolatokat a Szovjetúnió elleni blokkot és felvonulási terepet megszervező politikai csoportokkal. A belpolitikai adottságok, a szocialista taktikai szempontok mellett tehát elsősorban e külpolitikai okok működtek közre abban, hogy a keleteurópai szociáldemokrata pártok ne kétarcú külpolitikát folytassanak, de egyértelműt, amit csak az egységes munkáspárton belül lehet elérni. A KELETEURÓPAI ÁLLAMOK SZÖVETSÉGI HÁLÓZATA a Szovjetúnióval figyelemreméltó megítélésben részesült az említett Spaak belga külügyminiszter részéről, aki nyilatkozatában többek között rámutatott Nyugat-Európa szervezetlenségére és beismerte, hogy Nyugat-Európának az angolszászblokkba való beszervezése nem találkozik sem a belgák, sem más népek egyhangú helyeslésével. Ezzel szemben Kelet-Európa egységes megszervezése gyorsan ment végbe és itt felsorolta azokat a szövetségi szerződéseket, melyek Kelet-Európa államait összefűzik egymással. — Aláhúzom — mondotta —, hogy mindezt nem tiltakozás vagy kritizálás céljából mondom, következetes vagyok. Helyeslem ezeket a szerződéseket. Ezeknek az országoknak olyan kérdéseik vannak, melyeket nem tudnak máskép megoldani, csak hogyha hatalmas szomszédjuk felé fordulnak. Ez igaz, úgy gazdasági, mint katonai téren. És ezért nem kritizálom ezeket az államokat, csak megállapítom, hogy ha Kelet-Európát megszervezték, nekünk ugyanezt kell tennünk. Nem kell külön kihangsúlyoznunk, hogy menynyire tanácsos volna, ha a magyar közvélemény ugyanolyan valóságérzékkel és a tények erejének felismerésével nézné a keleteurópai helyzet adottságait, mint az innen messze élő, de a helyzetet mégis felismerő belga külügyminiszter. Spaaknál már jóval kevesebb megértést tanúsított DE GAULLE TÁBORNOK ATOMBESZÉDE, melyet Compiégne-ben mondott. De Gaulle kimondta eddig takart titkos gondolatát: amerikai pénzzel, német katonákkal, német hadiiparral kell megszervezni Nyugat-Európát. Az a de Gaulle, aki az új Franciaország vezetői közül elsőnek utazott Moszkvába, hogy felelevenítse a francia-orosz szövetséget, mely már két ízben mentette meg Franciaországot a német győzelemtől, most hajlandó az újra feltámasztandó német imperializmussal szövetségre lépni. Ez a merész és a jobboldali franciák előtt is természetellenesnek tetsző terv szenvedélyes vitát váltott ki a francia sajtóból. A sajtónak még a mérsékelten baloldali része is nemcsak egy francia-német szövetséget utasít vissza, de aggodalmát fejezte ki még az ötös katonai szövetséggel szemben is, így a pártonkívüli baloldali, de kommunistaellenes Combat című lap vezércikkírója, Bourdet így aggályoskodik: " A katonai paktum készül a USA védelme alatt Franciaország, Nagy-Britannia és a Benelux-államok között 18 hónapra akarják felemelni nálunk a katonai szolgálati időt és így felével emelik a termelőmunkából így kiesett napok számát. Ha megkérdezik, ki ellen kellene felfegyverkeznünk, a válasz könnyű: Németország ellen. Ez kitűnő atribi arra, hogy betapasszák, a kommunisták, száját, akik három éven át Németország ellen agitáltak. És hála e válasznak, amelyben senki sem húsz, komolyan hozzálátnak egy hadsereg, több hadsereg megszervezéséhez, melyek hatásosak lehetnek Németország ellen, de azonnal egyszerre nevetségesekké válnak, ha Oroszország ellen akarnák felhasználni azokat. Hiszi-e komolyan valaki, hogy Revers tábornok (a francia vezérkari főnök), a holand királynő, a belga kormányzó hadseregei és nem megfelejtkezve a luxemburgi nagyhercegnőrel sem néhány óránál tovább fel tudnának tartóztatni száz szovjethadosztályt, amelyek Dünkirchent, Antwerpent, Rotterdamot akarnák elfoglalni? Néhány óráig csak... Nem ez volt-e a francia vezérkar válasza az amerikai vezérkarnak, mikor megkérdezte, mennyi ideig tudnának ellenállni a francia erők az említett páncéloshadosztályunkat. — El lehet-e képzelni, hogy Nagy-Britannia, amelynek katonai erőit ily esetben az egész Világon szét kellene szórnia, mással mint jelképes támogatással segítségünkre tudna-e sietni? El tudjuk-e képzelni, hogy hány hétre volna szükség, hogy egy újra mozgósított amerikai hadsereget áthozhatnak az óceánon? És ezt is csak az esetben, ha az amerikaiaknak vezérkaruk eddigi bevallott szándékaitól eltérően inkább az volna a céljuk, hogy megvédjék az európai kontinenst és nem az elveszített angol és spanyol támaszpontok visszaszerzését tűznék ki feladatukul, de csak néhány év múlva?» Ilyen lehetőségek miatt Bourdat haszontalanoknak mondja a fegyverkezésekre szánt milliókat, a katonai szolgálati idő felemelését. De veszedelmeseknek is mondja ezeket a paktumokat és katonai terveket, mert csak felingerlik velük a Szovjetúniót. Ezért azt javasolja, a nyugateurópai népek ne «Kriegspiel»-re, katonásdi játékra összpontosítsák erőfeszítéseiket, hanem Nyugat-Európa gazdasági újjászervezésére. Bourdat nem áll egyedül ezzel a véleményével. Jobboldalról is komoly katonai szakemberek figyelmeztetik a francia de gaulle-istákat ne játszanak könnyelműen a háború tüzével, mert egész Franciaország harmadfokú égési sebeket szevedhet tőle. A mostani háborús rémhírterjesztők sugdosásaival szemben e helyen mindenkor hangot fogunk adni a komoly és tárgyilagos külföldi véleményeknek, amelyek a valóság mértékére szállítják le a háborús uszítók felelőtlen rémhíreit. A hét népjóléti eseményei A különböző külföldi és hazai népjóléti intézmények, amelyek a nehéz helyzetben lévőket élelmiszer és ruha-ellátásukban segítik, továbbá a szükséges egészségvédelemről gondoskodnak, e hét folyamán a következő kiosztásokat, illetőleg egészségügyi vizsgálatokat vették tervbe. A Magyar Vöröskereszt, a rajkai menekült gyerekek otthonában a „Mentsük meg Európát most" mozgalom adományaiból élelmiszert, a belga, az olasz és a svéd Vöröskereszt adományaiból pedig tápszereket oszt szét. Az egyetemi étkeztetési mozgalom kapcsán a soproni egyetemi étkezdében 130 adag ebédet; a szegedin 220 adag ebédet; a pécsi egyetem étkezdéjében 50 adag ebédet; a pécsi Cserháti-kollégiumban szintén 50 adag ebédet; a debreceni Tildy- Lórántffy-étkezdében 25 adag ebédet; a debreceni Egyetemi Diákasztal étkezdéjében 100 adag ebédet és a debreceni Bartók-étkezdében 25 adag ebédet osztanak szét. A bvóker-segély, amelyet másképen az Amerikai Emberbarátok Segélyző Bizottságának is neveznek, Abaúj és Zemplén vármegye körzetében egy teherautó ruhát oszt ki gyerekek és népjóléti intézmények között. A kiosztást a népjóléti minisztérium vezetője intézi, a gyerekeknek az iskolákban adják át a ruhákat. A kvékerek Miskolc városában és környékén is osztanak ki ruhaneműt, mégpedig 200 olyan tanító részére, akiket a tanítók szakszervezete erre kijelölt. A Memnonita amerikai vallási segélyszerv 250 ágyhuzatot ajándékoz a Szent János-kórháznak, hogy azoknak is tudjon a kórház ágyneműt adni, akik maguk nem hozhatnak be, akiknek már a kórházi ágyneműből sem jut. A dán Vöröskereszt orvosai, akik tüdővész ellen oltják be a lakosságot, ezen a héten Veszprém megye pápai járásban, Borsod vármegyében és Miskolc városában dolgoznak. Naponta 3000 embert oltanak be. A lakosságot a városokban az elöljáróságok, a falukban a jegyzők értesítik az orvosok érkezéséről. A Don Suisse svájci segélyszerv röntgenkocsija, amely a lakosság tüdejét világítja át, a hét folyamán Barcs községiben dolgozik öt napon keresztül. Az első négy napon 600, az ötödik napon 333 embert vizsgálnak meg. A lakosságot a népjóléti minisztérium kiküldötte értesíti a kocsi érkezéséről. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Bihar vármegyében tartja e héten egészségügyi megbeszélését. A megyei titkárok értesítik a vármegye asszonyait az értekezlet időpontjáról és pontos helyéről. Március 17-én és 18-án befutnak Budapestre azok a vonatok, amelyek 450 magyar gyermeket hoznak haza, akik mostanáig Svájcban üdültek. Ugyanekkor más 450 gyerekkel indulnak vonatok Svájcba. A gyerekeket a svájci Vöröskereszt küldi ki (központja Veres Pálné utca 1.), azonban a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a népjóléti minisztérium, a magyar Vöröskereszt és az Actio Catholica is ajánlhat kiskorú lányokat és fiúkat svájci üdültetésre. 1948 MÁRCIUS 14* Tudod-e, hogy mi a magyarok istene ? Közmondásainkban és népdalainkban 1848 óta sűrűn használt kifejezés. Petőfi forradalmi nyelvére vall, hogy ezt a fogalmat először ő írta le a „Nemzeti da”-ban. Tudod-e melyik az a szó, mely a világ minden nyelvén azonos hangzású? Az Amen... Tudod-e, hogy mi történt 1848 márciusában ? Kossuth Lajos március 3-án mondotta el híres beszédét, amelyben a független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, a független felelős nemzeti kormány megalakításét követelte. Pesten az Ellenzéki Kor március 12-én tartott gyűlésén Irinyi József megfogalmazta a híres 12 pontot. Március 14-én érkezett hajón a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom. Ezen az éjszakán írta Petőfi Sándor a „Talpra magyart!“ Március 15-én hirdették ki a nép előtt a Tizenkét pontot, kiszabadították Táncsics Mihályt budai börtönéből. Március 16-án Pest megye alispánja, Nyári Pál és Rottenebler Lipót polgármester nyíltan csatlakoztak a szatólságmozgalomhoz. íöv": Kit járnak ki? A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTBÓL: Kéthly Anna, Bán Antal, Szeder Ferenc, Pavlovszky Ferenc, Ivanics István, Steinherz Simon, Jancsec Imre, dr Antal Gyula, Bölcsföldi Andor, Misok Sándor, Tóth Benő, Nagypál Jenő, Báréi Gyula, dr Faragó László, Kertész Miklós, Spitálszki Károly, Udvaros István (Győr), Borbély Endre (Győr), Szabó István (Debrecen), dr Révész András, Sz. Debellák Margit, Erős Ferenc, Kálmán .József, Szenti Gusztáv, Fodor László, Pápai András, Túri István, Fos Miklós, dr Knapik József rendőr, ezredes. Bittmann István r. alezredes, Toller Károly r. alezredes, Kovács Károly r. őrnagy, Ráthonyi Pál r. őrnagy, Bitzoch József r. ny. hadnagy, HegedűsJános r. hadnagy (Sátoraljaújhely), dr Cserei Gyula r. alezredes (Szeged) párttagokat. A PARASZTPÁRTBÓL: Mikita István ország. képviselő, Papp Andor államtitkár, Farkas János megyei titkár (Szabolcs), Varga Imre pártelnök (Elek), dr Bodócsi László, Liptói Wagner Gyula, Németh István (Pápa) párttagokat. KISGAZDAPÁRTBÓL: Rózsa Gyula, Sóskúti András, Margittay Tihamér és Magyar Lajos budapesti törvényhatósági bizottsági tagokat, FÜGGETLEN MAGYAR DEMOKRATA (Balogh) PÁRTBÓL: Csóre András pálképviselőt.