Magyar Vasárnap, 1949 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-02 / 1. szám

ZILVESZURI Ősidőkbe visszanyúló néphitek és népszokások ránkmaradt emlékei bi­zonyítják, hogy az emberiség vala­milyen sajátságos rejtelemmel az egész év bűvös időközének, mágikus napjainak tekintette mindenkor a karácsony és Vízkereszt közt lepergő 12 napot. Az új esztendő születése mindig sajgó várakozással töltötte el az embert. Érezte, hogy az ő sorsa is új formákat, új rendetetéseket vesz fel az új esztendőben. Élet és halál, boldogulás és balszerencse, egészség és betegség, eme­kedés és bukás, re­mények teljesülése és megsemmisülése egyformán ott állnak mint kámzsás alakok a titkok hét fátylával leta­karva az óesztendő ravatalánál és az új esztendő bölcsőjénél. Érthető, hogy az ember a maga vészesen nyugtalan kíváncsiságával minden időben sze­rette volna e titkok fátyolát fellebben­­teni és nem törődött soha az istenek komor figyelmeztetésével, ameyet Schiller halhatatlan sorai fejeznek ki szent borzadá­ssal. Und der Mensch versuche die Götter nicht, Und begehre nimmer und nimmer zu schauen Was sie gnädig bedecken mit Nacht und Grauen. / (Ne kísértse az ember az isteneket és ne kívánja meglátni azt, amit ke­gyesen éji sötétségbe és borzongásba rejtettek.) Az em­ber eme veleszületett esztelen kíváncsiságával minden korban szere­tett volna áthatolni az óév vége és az út kezdete közötti éjszakák vadon­ján, meglátni azt, merrefelé vezet az új esztendőben sorsának útja; komor, felhős, avagy sugárzó-e az új esztendő napjának horizontja? Ősidőktől kezdve, ebben az időben­ hgnizott el királyok, próféták, főpapok, táltosok, halottlátó asszonyok részéről a legtöbb prófécia. És ebbe a veszedelmes kettős év,ű mes­terségbe kontárkodott bele a köznép is a legkülönfélébb formákban. A régi mágikus, démonokat idéző szertartásokat hány és hány babona éli még tú­l makacsul ma is: a Luca­­székre , és az éjféli misén, a karácso­nyi tuskó, a szilveszteri ólomöntés, az újévi malac, mint a bőség, termékeny­­ség szimbóluma, az a hiedelem, hogy újévkor férfivel, a tűz, a megterméke­­nyítés szimbólumával kel először ta­lálkozni, karácsonytól újévig semmit sem szabad kölcsönadni a házból stb. A babonás szokások serege dívik még ma is nemcsak falvakban, de váro­sokban is. Hogy ezek hosszabb életű­k, mint más babonák, az kétségkívül attól az ismeretlen «országtól» való szorongás­nak köszönhető, melyet az új esz­tendő jelent. Az újév előtti éjszakán az emberi szem lát­ja már a küszöböt, melyet az óesztendőből az új eszten­dőbe jutva, át kell lépnie és észre­veszi e küszöbön még összekuporodva, formátlanul heverő és várakozó állat elmosódó körvonalait. De nem tudja megállapítani, hogy fáink, vérengző fa­kas vagy szelíd, gazdáját hűsége­sen védelmező kutya fog a k­üszöbön heverő tömegből kialakulni. Nem tudja senki várjon jóbarát vára­kozik-e az új esztendőnek egyelőre még levont hídja mögött, avaly rosszindulatú ellenség. Csak annyit tudunk, hogy az új esztendő éj­féli harangkongása életrekelti az új esz­tendő álarcos, titokzatos alakját, ez be­énk karol és most már elválaszt­hatatlanul az ő karján haladunk tova jó vagy balsorsunk felé. Reméljük ilyenkor, hogy jóbarátunk marad az álarcos jövevény, de lehet az is, hogy farkasverembe sodor bennünket. Ilyenformán végtelen fokú egyenlet az új esztendő végtelen számú isme­retlennel. Olyan matematikus eme még nem született meg és nem is fog megszületni, aki egy i­gen egyenletet megoldjon. De olyan Sybilla, jós sem, aki csak tapogatódzó kétértel­műségekben is meg tudná mondani az ember egyéni és az emberiség kö­zös sorsának várható alakulását az új esztendőben. Ezért hiúságok hiúsága és ostobasá­gok ostobasága minden babona, min­den jóslás, minden szilveszteri ólom­öntés. Akár vérengző farkas, akár hű­séges barát leselkedik ránk az új esz­tendőben, csak agy vértezet segíthet bennünket az új esztendő meglepeté­seivel, kalandjaival, veszedelmeivel szemben: a hit. A hit Istenben, a hit önmagunkban és a hit az emberiség örök eszményeiben: a szabadságban az emberhez méltó életben, az em­beri szolidaritásban és a világ­békében. Az új esztendőben is minden em­beri sors Isten kezében van, aki — a költő szerint — formálja azt, ami még alaktalan. De magunkban is hin­nünk kell: a lelki erőnkben, a lelki­ismeretünk irányításában, amely biz­tosabb iránytű, mint a szilveszteri, új­évi babona. Végül az emberiségben kell hinnünk, abban, hogy minden fegyverzetes, háborús uszítás ellenére mégis győzedelmeskedni fog az embe­riség jóindulatú részének közakarata: a világbéke. És 1949 nem a háború, de a béke esztendeje lesz. 5 KE­RESZTRE JTjfcÉMY ■ ■ ni i . .1 imi i .1­­­ /fly — 1 y\* II. évfolyam 1. sz. 1949 január 2 A MAGYAR CSALÁD HETILAPJA Ára 1 forint VIDÁM baboná A Óév utolsó napja kabalisztikus fon­tosságú és fokozott figyelemre érde­mesek azok az apró jelek, amikből következtetni tud a jövőbelátó. A­ább kis csokorba gyűjtve ismertetjük a szájhagyományt, amely a szilveszteri és újévi babonákról él a nép ajkán. Szilveszter reggelén ba'.lábbal kelni és rajzszögbe lépni. Kedvezőtlen, Konyak meg csuklik torkodon: Ha­mar hajts fel még egy kupicával. Év utolsó napján villamoson blip­­pelni: Jó. Ellenőr rajtakap: Anyagi veszteség ér. Utcán kis szőke visszanéz: Ismerke­dés lehetséges. Dagadt boxozs is visszanéz: Ellen­kező irány­ban jól kilépni nem feles­leges. Hivatalkapuban altiszt nem köszön: Felmondás valószínű. Főnök megölel­­ét is kirúgták. Titkárnő mosolyog: Borítékpénz a láthatáron. Feleség betelefonál: Emilke gombot nyelt. Károly megjelenik: Családi szilvesz­terezés a Zöld Hodágban. Éjféli lámpaoltás előtt mellékhelyi­ségben egy darab százforintost találni: Jó. Kettőt. Még jobb. Lámpaoltáskor kis barnától esőket lopni. Öröm. Sötétben két nagy pofont kapni. Valaki gondolt rád. Lámpa­gyújtás után észlelni, hogy zakód szivarral kiégették. Bosszú­ság ér. Fizetésnél két üveg szódát elfelej­teni. A legjobb csaádban is megesik. Főúr nem felejtette el: Jobb csalá­dokban ismerős. Újév reggelén villamosban csuklam­: Lajos, mondtam, hogy ne igyák .Kapuban vicével talákozni. Pénz áll a háztól. Vetkőzés közben gyomorégés. Szó­­dabikarbónafogyasztásban túlteljesítés valószínű. Lefekvés után indul az ágy. Viszont­látás lehetséges. C X A kézimunka Jenő, a megcsontosodott egy legény, végre rászánta magát a nősülésre. Vá­lasztottja azonban nem valami hozzá­illő komoly nő volt, hanem fiatal, csitri színésznő. A bemutatkozó látogatás nem a leg­jobban sikerült. Jenő szüei és nővé­rei meglehetősen fagyosan fogadták az arát, ennek ellenére mégis meghív­ták vasárnap a családi ebédre. Jenő is észrevette, hogy valami nincs rendben és szombaton így szólt menyasszonyához: — Szeretsz, lubicám? — Hogyne szeretnélek, te kis csacsi! — gügyögte az ara. — Akkor tégy nekem egy szíves­séget. — Mindent megteszek érted, amit csak kívánsz — Vasárnap hozz magaddal valami kézimunkát! Jenő eljegyzése vasárnap lebomlott A menyasszony körömráspolyt ho­zott magánk..

Next