Magyar Vasárnap, 1949 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1949-01-02 / 1. szám
ZILVESZURI Ősidőkbe visszanyúló néphitek és népszokások ránkmaradt emlékei bizonyítják, hogy az emberiség valamilyen sajátságos rejtelemmel az egész év bűvös időközének, mágikus napjainak tekintette mindenkor a karácsony és Vízkereszt közt lepergő 12 napot. Az új esztendő születése mindig sajgó várakozással töltötte el az embert. Érezte, hogy az ő sorsa is új formákat, új rendetetéseket vesz fel az új esztendőben. Élet és halál, boldogulás és balszerencse, egészség és betegség, emekedés és bukás, remények teljesülése és megsemmisülése egyformán ott állnak mint kámzsás alakok a titkok hét fátylával letakarva az óesztendő ravatalánál és az új esztendő bölcsőjénél. Érthető, hogy az ember a maga vészesen nyugtalan kíváncsiságával minden időben szerette volna e titkok fátyolát fellebbenteni és nem törődött soha az istenek komor figyelmeztetésével, ameyet Schiller halhatatlan sorai fejeznek ki szent borzadással. Und der Mensch versuche die Götter nicht, Und begehre nimmer und nimmer zu schauen Was sie gnädig bedecken mit Nacht und Grauen. / (Ne kísértse az ember az isteneket és ne kívánja meglátni azt, amit kegyesen éji sötétségbe és borzongásba rejtettek.) Az ember eme veleszületett esztelen kíváncsiságával minden korban szeretett volna áthatolni az óév vége és az út kezdete közötti éjszakák vadonján, meglátni azt, merrefelé vezet az új esztendőben sorsának útja; komor, felhős, avagy sugárzó-e az új esztendő napjának horizontja? Ősidőktől kezdve, ebben az időben hgnizott el királyok, próféták, főpapok, táltosok, halottlátó asszonyok részéről a legtöbb prófécia. És ebbe a veszedelmes kettős év,ű mesterségbe kontárkodott bele a köznép is a legkülönfélébb formákban. A régi mágikus, démonokat idéző szertartásokat hány és hány babona éli még túl makacsul ma is: a Lucaszékre , és az éjféli misén, a karácsonyi tuskó, a szilveszteri ólomöntés, az újévi malac, mint a bőség, termékenység szimbóluma, az a hiedelem, hogy újévkor férfivel, a tűz, a megtermékenyítés szimbólumával kel először találkozni, karácsonytól újévig semmit sem szabad kölcsönadni a házból stb. A babonás szokások serege dívik még ma is nemcsak falvakban, de városokban is. Hogy ezek hosszabb életűk, mint más babonák, az kétségkívül attól az ismeretlen «országtól» való szorongásnak köszönhető, melyet az új esztendő jelent. Az újév előtti éjszakán az emberi szem látja már a küszöböt, melyet az óesztendőből az új esztendőbe jutva, át kell lépnie és észreveszi e küszöbön még összekuporodva, formátlanul heverő és várakozó állat elmosódó körvonalait. De nem tudja megállapítani, hogy fáink, vérengző fakas vagy szelíd, gazdáját hűségesen védelmező kutya fog a küszöbön heverő tömegből kialakulni. Nem tudja senki várjon jóbarát várakozik-e az új esztendőnek egyelőre még levont hídja mögött, avaly rosszindulatú ellenség. Csak annyit tudunk, hogy az új esztendő éjféli harangkongása életrekelti az új esztendő álarcos, titokzatos alakját, ez beénk karol és most már elválaszthatatlanul az ő karján haladunk tova jó vagy balsorsunk felé. Reméljük ilyenkor, hogy jóbarátunk marad az álarcos jövevény, de lehet az is, hogy farkasverembe sodor bennünket. Ilyenformán végtelen fokú egyenlet az új esztendő végtelen számú ismeretlennel. Olyan matematikus eme még nem született meg és nem is fog megszületni, aki egy igen egyenletet megoldjon. De olyan Sybilla, jós sem, aki csak tapogatódzó kétértelműségekben is meg tudná mondani az ember egyéni és az emberiség közös sorsának várható alakulását az új esztendőben. Ezért hiúságok hiúsága és ostobaságok ostobasága minden babona, minden jóslás, minden szilveszteri ólomöntés. Akár vérengző farkas, akár hűséges barát leselkedik ránk az új esztendőben, csak agy vértezet segíthet bennünket az új esztendő meglepetéseivel, kalandjaival, veszedelmeivel szemben: a hit. A hit Istenben, a hit önmagunkban és a hit az emberiség örök eszményeiben: a szabadságban az emberhez méltó életben, az emberi szolidaritásban és a világbékében. Az új esztendőben is minden emberi sors Isten kezében van, aki — a költő szerint — formálja azt, ami még alaktalan. De magunkban is hinnünk kell: a lelki erőnkben, a lelkiismeretünk irányításában, amely biztosabb iránytű, mint a szilveszteri, újévi babona. Végül az emberiségben kell hinnünk, abban, hogy minden fegyverzetes, háborús uszítás ellenére mégis győzedelmeskedni fog az emberiség jóindulatú részének közakarata: a világbéke. És 1949 nem a háború, de a béke esztendeje lesz. 5 KERESZTRE JTjfcÉMY ■ ■ ni i . .1 imi i .1 /fly — 1 y\* II. évfolyam 1. sz. 1949 január 2 A MAGYAR CSALÁD HETILAPJA Ára 1 forint VIDÁM baboná A Óév utolsó napja kabalisztikus fontosságú és fokozott figyelemre érdemesek azok az apró jelek, amikből következtetni tud a jövőbelátó. Aább kis csokorba gyűjtve ismertetjük a szájhagyományt, amely a szilveszteri és újévi babonákról él a nép ajkán. Szilveszter reggelén ba'.lábbal kelni és rajzszögbe lépni. Kedvezőtlen, Konyak meg csuklik torkodon: Hamar hajts fel még egy kupicával. Év utolsó napján villamoson blippelni: Jó. Ellenőr rajtakap: Anyagi veszteség ér. Utcán kis szőke visszanéz: Ismerkedés lehetséges. Dagadt boxozs is visszanéz: Ellenkező irányban jól kilépni nem felesleges. Hivatalkapuban altiszt nem köszön: Felmondás valószínű. Főnök megölelét is kirúgták. Titkárnő mosolyog: Borítékpénz a láthatáron. Feleség betelefonál: Emilke gombot nyelt. Károly megjelenik: Családi szilveszterezés a Zöld Hodágban. Éjféli lámpaoltás előtt mellékhelyiségben egy darab százforintost találni: Jó. Kettőt. Még jobb. Lámpaoltáskor kis barnától esőket lopni. Öröm. Sötétben két nagy pofont kapni. Valaki gondolt rád. Lámpagyújtás után észlelni, hogy zakód szivarral kiégették. Bosszúság ér. Fizetésnél két üveg szódát elfelejteni. A legjobb csaádban is megesik. Főúr nem felejtette el: Jobb családokban ismerős. Újév reggelén villamosban csuklam: Lajos, mondtam, hogy ne igyák .Kapuban vicével talákozni. Pénz áll a háztól. Vetkőzés közben gyomorégés. Szódabikarbónafogyasztásban túlteljesítés valószínű. Lefekvés után indul az ágy. Viszontlátás lehetséges. C X A kézimunka Jenő, a megcsontosodott egy legény, végre rászánta magát a nősülésre. Választottja azonban nem valami hozzáillő komoly nő volt, hanem fiatal, csitri színésznő. A bemutatkozó látogatás nem a legjobban sikerült. Jenő szüei és nővérei meglehetősen fagyosan fogadták az arát, ennek ellenére mégis meghívták vasárnap a családi ebédre. Jenő is észrevette, hogy valami nincs rendben és szombaton így szólt menyasszonyához: — Szeretsz, lubicám? — Hogyne szeretnélek, te kis csacsi! — gügyögte az ara. — Akkor tégy nekem egy szívességet. — Mindent megteszek érted, amit csak kívánsz — Vasárnap hozz magaddal valami kézimunkát! Jenő eljegyzése vasárnap lebomlott A menyasszony körömráspolyt hozott magánk..