Magyar Vasárnap, 1951 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1951-01-07 / 1. szám

IV. évfolyam, 1. szám, 1951. január 7. Ara 1­torint A MAGYAR CSALÁD HETILAPJA Stati rag­­f­­eatum 10. szultán m A béke politikája A világpolitika homlokterében ezidőszerint a szovjet kormánynak az a diplomáciai jegyzéke áll, amelyet 1950. december 30-án in­tézett Franciaország, Nagy-Britan­­nia és az Egyesült Államok kor­mányához. Ez a jegyzék újabb történelmi bizonyítéka annak a következetes békepolitikának, ame­lyet a Szovjetunió folytat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta. A december 30-i jegyzék világos, az egész emberiség számára közérthető mondatokban körvonalazza ezt a békepolitikát és újabb cselekedetekkel támaszt­ja alá. A nagy cél­t a béke ügyé­nek megmentése, a háborús ve­szély elhárítása. Amióta az Egye­sült Államok vezető köreinek pa­rancsára az úgynevezett északat­lanti államok kormányai rátértek a legvadabb fegyverkezési iramra és elhatározták, hogy feltámasztják a második világháborúban szétvert német militarizmust, a Szovjetunió politikája az így keletkezett növek­vő háborús feszültség elhárítására, a háborús veszélyforrások elszigete­lésére irányult. Mi jelenti a legnagyobb háborús veszélyt Európa népeire nézve? Az újra felfegyverzett és sztratégiai felvonulási terepként felhasznált Nyugat-Németország. A jaltai, a potsdami egyezmények megtiltot­ták Németország remilitarizálását. Külön kötelezettséget vállalt a né­met militarizmus felélesztésének megakadályozására Nagy-Britan­­nia és Franciaország a Szovjet­unióval kötött szövetségi szerződé­seiben. A különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezett­ségeiket Franciaország, Nagy-Bri­­tannia és az USA megszegték abban a pillanatban, amikor Nyu­gat-Németország felfegyverzésének kérdését napirendre tűzték. A de­cember közepén Brüsszelben meg­tartott 12 hatalmi konferencia már nemcsak elvben, de gyakor­latban is elhatározta Nyugat-Né­metország felfegyverzését. Ezzel a legsúlyosabb háborús veszélyt idézte fel Európa felhős egére. A szovjet kormány a sztálini békepolitika elveit tartva szeme előtt a maga részéről szövetsége­seivel egyetértésben mindent el­követett, hogy Nyugat-Németország felfegyverzését megakadályozza. Október 22-én közzétették a­z ál­lam külügyminiszterének közös prágai nyilatkozatát, amelyben kormányaik és népeik nevében til­takoztak Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen. A nyilatkozatot a Demokratikus Német Köztársa­ság külügyminisztere is aláírta. November 3-án a szovjet kor­mány jegyzéket intézett Franciaor­szág, az USA és Nagy-Britannia kormányához. Ezekben a jegyzé­kekben javasolta, hívják össze a Szovjetunió az USA, Nagy-Britan­nia, Franciaország külügyminisz­tereinek tanácsát a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvizsgálására. A három nyugati kormány vá­laszjegyzéke késlekedett. Decem­ber 22-én nyújtották át Gromikó­­nak, a Szovjetunió külügyminisz­ter-helyettesének a három kor­mány azonos tartalmú jegyzékét. Erre küldte el a szovjet kormány a bevezetésben említett december 30-i jegyzéket. Ebben a Szovjet­unió változatlan békeakarata nyi­latkozik meg. A jegyzék hangsú­lyozza, hogy «a szovjet kormány továbbra is azt tartja, hogy Német­ország demilitarizálásának kérdése a legfontosabb kérdés a nemzetközi béke és biztonság biztosításának ügyében». Megállapítja a jegyzék, hogy a szovjet kormány nem kifo­gásolja a Franciaország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szov­jetunió képviselői előzetes értekez­letének összehívásáról szóló javas­latot, abból a célból, hogy ez az értekezlet dolgozza ki a külügymi­niszterek tanácsa ülésszakának na­pirendjét. Ami az előzetes értekezlet össze­hívásának helyét illeti, a szovjet kormány javasolja, hogy ezt az értekezletet ne New­ Yorkban, ha­nem Moszkvában, Párizsban vagy Londonban tartsák. A szovjet jegyzék 4. pontja ki­hangsúlyozza a következőket: «A francia kormány december 22-i jegyzéke alapot ad arra a véle­ményre, hogy egyetért a szovjet kormány javaslatával azzal kap­csolatban hogy a négyhatalom kö­zösen vizsgálja meg Németország demilitarizálásának kérdését. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít ennek, hiszen Németor­szág demilitarizálásának megva­lósítását nemcsak az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió, Nagy-Bri­tannia és Franciaország potsdami egyezménye írja elő, hanem ez továbbra is az európai béke és biztonság biztosításának legfonto­sabb feltétele, amely megfelel a német nép nemzeti érdekeinek is­. Ez világos és félreérthetetlen beszéd, amely ismét az egész világ nyilvánossága előtt lerögzíti a Szovjetunió következetes békepoli­tikáját és magatartását a német kérdésben. Mint a jegyzékből is ki­derül, a Szovjetunió a német nép érdekeit is szem előtt tartja. Ba­rátja a demokratikus német nép­nek, de a legerélyesebben szembe­száll a német militarizmus feltá­masztásával a német neo­fasiz­­mussal, mert ez a második világ­háború idején nemcsak egész Európát pusztította el, de a német népet magát is a romlás örvényébe sodorta. A német nép érdekeinek biztosítását, egységének megterem­tését, nemzeti felemelkedésének út­ját csak békés Európában találhat­ja meg. Sztálin generalisszimusz a második világháború kellős kö­zepén, 1942. február 23-án fel­ajánlotta a békés együttműködést a német nép felé eme történelmi jelentőségű szavaiban. «A Hitlerek jönnek és mennek, azonban a né­met nép, a német állam megma­rad­t. A Demokratikus Német Köztár­saság rohamos gazdasági fejlődése, az újjáépítés tempója bizonyítja, hogy a demokratikus német nép tehetsége a béke áldásait felhasznál­va kivívja magának a méltó he­lyet a békés népek társaságában. A német nép részvétele a világbé­­kemozgalomban, kiváló íróknak, művészeknek, sztahanovistáknak, papoknak felszólalásai a különbö­ző nemzetközi békekongresszuso­kon megismertetik a világot a de­mokratikus és így békeszerető né­met néppel. Wilhelm Piecknek, a Német De­mokratikus Köztársaság elnökének 75. éves születésnapja is a békés népek nemzetközi szolidaritásának jegyében zajlott le. Wilhelm Pieck a maga személyében is szimbóluma a demokratikus német nép béke­törekvéseinek és a német egység megteremtésére irányuló akaratá­nak De Wilhelm Pieck jelképe annak is, hogy ezt a német egysé­get nem vérrel és vassal akarja megteremteni mint Bismarck, nem más szabad népek leigázásával, rablóhadjárattal, mint ahogy Hit­ler és bandája csinálták, hanem a béke jegyében a többi európai nép­pel való békés együttműködés út­ján. Wilhelm Pieck Németországa nem a háborút jelenti, mint Hitler harmadik birodalma, hanem a bé­két. Ez a demokratikus Németor­szág a világ legnagyobb békeha­talmára, a Szovjetunióra támasz­kodik, mert tudja, hogy a Szovjet­unió a béke útján kívánja támo­gatni Németország egységének megteremtését és nem a német mi­litarizmus feltámasztásával, egy mindennél kegyetlenebb polgárhá­ború vagy európai háború útján, ahogy azt a Forster Dullesek, a Clay tábornokok és mások akar­ják. A demokratikus német nép ér­zi, hogy akkor, amidőn a Szovjet­unió ragaszkodik a potsdami egyezménynek Németország de­­militarizálására, és demokratizálá­sára vonatkozó pontjaihoz, a leg­nagyobb szolgálatot magának a német népnek teszi, amelyet meg akar kímélni attól, hogy új Hitle­rek, új Himmlerek és Göringek kalandor politikájának áldozatául essék. Meg akarja kímélni a né­met népet úgy a belső, mint a külső véres háborútól. Biztosítani kí­vánja számára a békés fejlődést a békeszerető népek családjában. A Szovjetunió következetes bé­kepolitikájának a német népre származó előnyeit tömegesen is­merték fel és üdvözlik helyesléssel Nyugat-Németország lakosai is. Joggal hivatkozik a december 30-i szovjet jegyzék erre a tényre a következő mondatokban: «Semmi­esetre sem nehéz meggyőződni arról, hogy a német lakosság szé­les köreiben, köztük Nyugat-Né­metország lakossága között is, a prágai értekezlet javaslatai nagy együttérzéssel találkoztak­. A jegyzéknek ezt az állítását alátámasztják azok a tömeges til­takozások, amelyek Nyugat-Né­­metországban a brüsszeli konferen­cia határozatai ellen elhangzanak. Így többek között az a tiltakozó gyűlés, amelyet december 22-én Stuttgartban rendeztek meg, ame­lyen Nyugat-Németország szellemi, egyházi, politikai és társadalmi életének 400 kiváló személyisége vett részt és amelyen elhatározták, hogy január hónap 28-án országos tiltakozó tömeggyűlést tartanak. Ez a gyűlés a csatlakozások beje­lentése által sokmillió nyugatné­­m­etországi lakosnak ad módot arra, hogy tiltakozzanak Nyugat- Németország felfegyverzése ellen és ugyanakkor követeljék Németor­szág egységesítését annak a levél­nek a szellemében, amelyet ebben az ügyben Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnöke intézett Adenauer kancel­lárhoz. A december 30-i szovjet jegy­zék, amely ismét a leghatározot­tabb formában fejezi ki a szovjet kormány békepolitikáját és a né­met nép iránti jóindulatát, meg­erősíti nemcsak a német népnek, de az egész emberiségnek a béke megőrzésébe vetett hitét És ezzel a hittel lépte át a béketábor ha­talmas serege az új esztendő kü­szöbét. Próbál a Kultúrcsoport

Next