Magyar Vasárnap, 1951 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1951-01-07 / 1. szám
IV. évfolyam, 1. szám, 1951. január 7. Ara 1torint A MAGYAR CSALÁD HETILAPJA Stati ragfeatum 10. szultán m A béke politikája A világpolitika homlokterében ezidőszerint a szovjet kormánynak az a diplomáciai jegyzéke áll, amelyet 1950. december 30-án intézett Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához. Ez a jegyzék újabb történelmi bizonyítéka annak a következetes békepolitikának, amelyet a Szovjetunió folytat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta. A december 30-i jegyzék világos, az egész emberiség számára közérthető mondatokban körvonalazza ezt a békepolitikát és újabb cselekedetekkel támasztja alá. A nagy célt a béke ügyének megmentése, a háborús veszély elhárítása. Amióta az Egyesült Államok vezető köreinek parancsára az úgynevezett északatlanti államok kormányai rátértek a legvadabb fegyverkezési iramra és elhatározták, hogy feltámasztják a második világháborúban szétvert német militarizmust, a Szovjetunió politikája az így keletkezett növekvő háborús feszültség elhárítására, a háborús veszélyforrások elszigetelésére irányult. Mi jelenti a legnagyobb háborús veszélyt Európa népeire nézve? Az újra felfegyverzett és sztratégiai felvonulási terepként felhasznált Nyugat-Németország. A jaltai, a potsdami egyezmények megtiltották Németország remilitarizálását. Külön kötelezettséget vállalt a német militarizmus felélesztésének megakadályozására Nagy-Britannia és Franciaország a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződéseiben. A különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeiket Franciaország, Nagy-Britannia és az USA megszegték abban a pillanatban, amikor Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdését napirendre tűzték. A december közepén Brüsszelben megtartott 12 hatalmi konferencia már nemcsak elvben, de gyakorlatban is elhatározta Nyugat-Németország felfegyverzését. Ezzel a legsúlyosabb háborús veszélyt idézte fel Európa felhős egére. A szovjet kormány a sztálini békepolitika elveit tartva szeme előtt a maga részéről szövetségeseivel egyetértésben mindent elkövetett, hogy Nyugat-Németország felfegyverzését megakadályozza. Október 22-én közzétették az állam külügyminiszterének közös prágai nyilatkozatát, amelyben kormányaik és népeik nevében tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A nyilatkozatot a Demokratikus Német Köztársaság külügyminisztere is aláírta. November 3-án a szovjet kormány jegyzéket intézett Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormányához. Ezekben a jegyzékekben javasolta, hívják össze a Szovjetunió az USA, Nagy-Britannia, Franciaország külügyminisztereinek tanácsát a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvizsgálására. A három nyugati kormány válaszjegyzéke késlekedett. December 22-én nyújtották át Gromikónak, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettesének a három kormány azonos tartalmú jegyzékét. Erre küldte el a szovjet kormány a bevezetésben említett december 30-i jegyzéket. Ebben a Szovjetunió változatlan békeakarata nyilatkozik meg. A jegyzék hangsúlyozza, hogy «a szovjet kormány továbbra is azt tartja, hogy Németország demilitarizálásának kérdése a legfontosabb kérdés a nemzetközi béke és biztonság biztosításának ügyében». Megállapítja a jegyzék, hogy a szovjet kormány nem kifogásolja a Franciaország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió képviselői előzetes értekezletének összehívásáról szóló javaslatot, abból a célból, hogy ez az értekezlet dolgozza ki a külügyminiszterek tanácsa ülésszakának napirendjét. Ami az előzetes értekezlet összehívásának helyét illeti, a szovjet kormány javasolja, hogy ezt az értekezletet ne New Yorkban, hanem Moszkvában, Párizsban vagy Londonban tartsák. A szovjet jegyzék 4. pontja kihangsúlyozza a következőket: «A francia kormány december 22-i jegyzéke alapot ad arra a véleményre, hogy egyetért a szovjet kormány javaslatával azzal kapcsolatban hogy a négyhatalom közösen vizsgálja meg Németország demilitarizálásának kérdését. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít ennek, hiszen Németország demilitarizálásának megvalósítását nemcsak az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország potsdami egyezménye írja elő, hanem ez továbbra is az európai béke és biztonság biztosításának legfontosabb feltétele, amely megfelel a német nép nemzeti érdekeinek is. Ez világos és félreérthetetlen beszéd, amely ismét az egész világ nyilvánossága előtt lerögzíti a Szovjetunió következetes békepolitikáját és magatartását a német kérdésben. Mint a jegyzékből is kiderül, a Szovjetunió a német nép érdekeit is szem előtt tartja. Barátja a demokratikus német népnek, de a legerélyesebben szembeszáll a német militarizmus feltámasztásával a német neofasizmussal, mert ez a második világháború idején nemcsak egész Európát pusztította el, de a német népet magát is a romlás örvényébe sodorta. A német nép érdekeinek biztosítását, egységének megteremtését, nemzeti felemelkedésének útját csak békés Európában találhatja meg. Sztálin generalisszimusz a második világháború kellős közepén, 1942. február 23-án felajánlotta a békés együttműködést a német nép felé eme történelmi jelentőségű szavaiban. «A Hitlerek jönnek és mennek, azonban a német nép, a német állam megmaradt. A Demokratikus Német Köztársaság rohamos gazdasági fejlődése, az újjáépítés tempója bizonyítja, hogy a demokratikus német nép tehetsége a béke áldásait felhasználva kivívja magának a méltó helyet a békés népek társaságában. A német nép részvétele a világbékemozgalomban, kiváló íróknak, művészeknek, sztahanovistáknak, papoknak felszólalásai a különböző nemzetközi békekongresszusokon megismertetik a világot a demokratikus és így békeszerető német néppel. Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének 75. éves születésnapja is a békés népek nemzetközi szolidaritásának jegyében zajlott le. Wilhelm Pieck a maga személyében is szimbóluma a demokratikus német nép béketörekvéseinek és a német egység megteremtésére irányuló akaratának De Wilhelm Pieck jelképe annak is, hogy ezt a német egységet nem vérrel és vassal akarja megteremteni mint Bismarck, nem más szabad népek leigázásával, rablóhadjárattal, mint ahogy Hitler és bandája csinálták, hanem a béke jegyében a többi európai néppel való békés együttműködés útján. Wilhelm Pieck Németországa nem a háborút jelenti, mint Hitler harmadik birodalma, hanem a békét. Ez a demokratikus Németország a világ legnagyobb békehatalmára, a Szovjetunióra támaszkodik, mert tudja, hogy a Szovjetunió a béke útján kívánja támogatni Németország egységének megteremtését és nem a német militarizmus feltámasztásával, egy mindennél kegyetlenebb polgárháború vagy európai háború útján, ahogy azt a Forster Dullesek, a Clay tábornokok és mások akarják. A demokratikus német nép érzi, hogy akkor, amidőn a Szovjetunió ragaszkodik a potsdami egyezménynek Németország demilitarizálására, és demokratizálására vonatkozó pontjaihoz, a legnagyobb szolgálatot magának a német népnek teszi, amelyet meg akar kímélni attól, hogy új Hitlerek, új Himmlerek és Göringek kalandor politikájának áldozatául essék. Meg akarja kímélni a német népet úgy a belső, mint a külső véres háborútól. Biztosítani kívánja számára a békés fejlődést a békeszerető népek családjában. A Szovjetunió következetes békepolitikájának a német népre származó előnyeit tömegesen ismerték fel és üdvözlik helyesléssel Nyugat-Németország lakosai is. Joggal hivatkozik a december 30-i szovjet jegyzék erre a tényre a következő mondatokban: «Semmiesetre sem nehéz meggyőződni arról, hogy a német lakosság széles köreiben, köztük Nyugat-Németország lakossága között is, a prágai értekezlet javaslatai nagy együttérzéssel találkoztak. A jegyzéknek ezt az állítását alátámasztják azok a tömeges tiltakozások, amelyek Nyugat-Németországban a brüsszeli konferencia határozatai ellen elhangzanak. Így többek között az a tiltakozó gyűlés, amelyet december 22-én Stuttgartban rendeztek meg, amelyen Nyugat-Németország szellemi, egyházi, politikai és társadalmi életének 400 kiváló személyisége vett részt és amelyen elhatározták, hogy január hónap 28-án országos tiltakozó tömeggyűlést tartanak. Ez a gyűlés a csatlakozások bejelentése által sokmillió nyugatnémetországi lakosnak ad módot arra, hogy tiltakozzanak Nyugat- Németország felfegyverzése ellen és ugyanakkor követeljék Németország egységesítését annak a levélnek a szellemében, amelyet ebben az ügyben Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke intézett Adenauer kancellárhoz. A december 30-i szovjet jegyzék, amely ismét a leghatározottabb formában fejezi ki a szovjet kormány békepolitikáját és a német nép iránti jóindulatát, megerősíti nemcsak a német népnek, de az egész emberiségnek a béke megőrzésébe vetett hitét És ezzel a hittel lépte át a béketábor hatalmas serege az új esztendő küszöbét. Próbál a Kultúrcsoport