Magyar Vasutas, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1957-05-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM *& 1957 MÁJUS HÓ A SZERVEZETT-’.'-XI ASCTAL DOLGOZÓK LAPJA AZ OLVASÓHOZ írta: Szabó Antal, a szakszervezet elnöke Egy lap indulását különös figyelemmel várja az olvasó. Egy újság első számának kézhezvétele mindenkor némi várakozást „ne nézzük csak, mit ír“ — hangulatot teremt az emberben. Reméljük, így van a kedves olvasó új lapunkkal, a „Magyar Vasutas“sal is. Az első lapozgatás, betűzgetés után anélkül, hogy tüzetesen végigböngésznénk a lapot, megszületnek — ha csak gondolatban is — az első benyomások, vélemények. Legtöbbször ez a hatás végigkíséri az olvasót valahányszor az újság újabb és újabb száma a kezébe kerül. Ez a vélemény általában az alaphangja, valahányszor a lapról szó esik. Ezután nem sok magyarázat kell ahhoz, hogy ha a lap már kezdetben megnyeri a vasutas dolgozók tetszését, lehet számítani a későbbi rokonszenvre is. Persze a tetszésmegnyerésnek, megkedveltetésnek többféle módja van. Nem elvetendő kívánsága az olvasónak, hogy lapja külső alakjában, formájában megnyerő, tetszetős, színes legyen. Minden külsőségnél többet jelent azonban az újság mondanivalója, az a cél, amelyért szerkesztőkollektívája kezébe veszi a tollat. A Magyar Vasutas szerkesztőinek az a céljuk, hogy a dolgozók nevelését, érdekvédelmét, tájékoztatását szolgálják, az ellenforradalom idején sokakban felmerült és gyakran még ma is tisztázatlan kérdésekben segítsék az eligazodást. A Magyar Vasutas a szakszervezet lapja, feladata úgy harcolni a dolgozók jogos követeléseiért, a jobb munka- és életkörülményekért, a kulturális és szociális felemelkedésért, hogy a mai nehéz helyzetből minél előbb kilábalva a vasutas dolgozók egyre megelégedettebben munkálkodhassanak a szocialista Magyarország felépítésén. De ez csak egyik oldala a helyes értelemben vett érdekvédelemnek. A cél eléréséhez elengedhetetlenül szükséges eszköz a termelés, a termelékenység emelése, a gazdaságos, gyors, pontos szállítás. Az ellenforradalmároknak kedvenc témája volt a jogok deklarálása, olyan követelések, amelyek megvalósítása nagyon sokszor lehetetlen volt. Abból a fazékból, amelybe jóformán semmit sem tesznek, nem lehet a megnövekedett igényeket kielégíteni. Tudjuk jól, hogy a vasúton még vannak olyan kategóriák, amelyeknek jogos bérigénye még nincs kielégítve. Követeléseiket messzemenően támogatjuk, hozzátéve, hogy csak akkor kerülhet sor újabb juttatásra, ha a meglazult munkafegyelem megszilárdításával elérjük, hogy a kifizetett bérek mögött megfelelő teljesítmények is állnak. Bízunk abban, hogy a vasutas dolgozók, akik már a decemberi ellenforradalmi sztrájk idején is túlnyomórészt munka mellett foglaltak állást, a jövőben is saját ügyüknek tekintik az október előtti termelési színvonal elérését valamennyi munkahelyen. Célunk és jelszavunk az igazmondás. Leplezetlenül feltárni a fogyatékosságokat, fonákságokat, harcolni a Szaktanács X. teljes ülése határozatainak végrehajtásáért, a szervezett dolgozók jogainak érvényesítéséért, a vasutasság összefogásáért. A lap természetesen csak akkor töltheti be feladatát, ha bátran bírálja a szakszervezeti munka fogyatékosságait, hangot ad a vasutas dolgozók véleményének, bírálatának. A Magyar Vasutas akkor érheti el rendeltetésének célját, ha elsősorban a dolgozóknak lesz szószólója, ha levelüket, megjegyzéseiket olyan érzéssel juttathatják el a szerkesztőséghez, hogy bíznak abban, hogy meghallgatásra találnak, ha érzik és tudják, hogy a közölt probléma elintézése jó kezekbe került. Az újság a szakszervezeten belül önállóságot élvez olyan értelemben, hogy a szerkesztőség megteheti — és elvárjuk, hogy megtegye — észrevételét tevékenységünkkel kapcsolatban, legyen szó a központi vezetőség, az elnökség vagy az apparátus munkájáról. Nem indíthatjuk útjára lapunkat anélkül, hogy ha vázlatosan is, ne szóljunk a szakszervezet helyéről, feladatáról, álláspontjáról. Az ellenforradalom leverése után közvetlenül a szakszervezet teendőjét valamiféle külön utakon járó, a való életet, az elmúlt 12 évet semmibevevő elmélet alapján magyarázták. Elfelejtették, hogy népi demokratikus országban élünk, ahol ha nem is ment minden a legnagyobb rendben az elmúlt évek során, egyret mindenkinek világosan kell látnia: a döntő termelőeszközök a társadalom tulajdonában voltak és vannak. S kik alkotják a társadalom alapját, gerincét? A munkások, parasztok, akiknek célja és kifejezett érdeke a szocialista Magyarország felépítése, tehát az, ami a párt és a kormány tántoríthatatlan célkitűzése. Ez a cél találkozik a szakszervezeti tagok nagy többségének akaratával is, amit bizonyít az a termelési eredmény is, amelyet október óta a vasutasok elértek. A szakszervezetek — mint ahogyan azt a Szaktanács X. teljes ülése leszögezte — a marxizmus—leninizmus alapján álló osztályharcos szervezetek. Ez azt jelenti, hogy a párttal és a szocializmust építő állammal együtt közös erővel harcolt a közös célért. A szakszervezeti mozgalomban az új, a helyes út keresése, az érdekvédelmi feladatok előtérbe helyezése, a jogos követelések érvényre juttatására való törekvés képezte már októbert megelőzően is a munka gerincét. Ki ne emlékezne a SZOT IX. teljes ülésének határozataira, a szakszervezet októberben tartott kongresszusának harcos légkörére, amely nagy jelentőségű állomás szakszervezetünk életében. A kongresszus egyöntetűen állást foglalt abban, hogy meg kell szüntetni a munkaverseny formalitását. A verseny kiinduló pontjaként a gazdaságos szállítást, a minőségi munkát szabta meg. Síkraszállt a munkaszervezés alapos megjavítása, a műszaki feltételek biztosítása, a helyi sajátosságok figyelembevétele mellett. Követelte, hogy a dolgozókat vonják be a tervezésbe, ezzel is elősegítve a tervek realitását. Határozatban rögzítette a műszaki, fejlesztést, a műszaki dolgozók problémáinak rendezését, az alkotó kezdeményezések felkarolását. A bérrendszer egyszerűsítése, akülső iparágak munkásaitól elmaradt bérszínvonal emelése, a rangfokozati és munkaköri bérek helyes arányának kialakítása a határozat lényeges részét képezi. A törvénytelenségek elleni harcos fellépés, a mértéktelen túlóráztatás, az egyenetlen munkabeosztás felszámolása, a pihenőnapok, a fizetett szabadságok biztosítása, a baleseti veszélyforrások megszüntetése, mind-mind a szakszervezeti munka vitelének fontos, irányát jelentette. A kongresszus állást foglalt az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók, valamint a családos anyák munkaidejének csökkentése mellett. Szorgalmazta az egyeztető bizottságok felállítását, a szociális normák betartását. A családiház-építéshez kedvező hitelfeltételeket és az elhasznált anyagok önköltségi áron való juttatását követelte. Az üzemegészségügy javítása egyik fő problémája volt a kongresszusnak. Határozatában kimondotta, hogy növelni kell az üzemorvosi munkaórák számát, vonali orvosi állásokat kell szervezni, továbbra is szorgalmazva a pályaorvosi rendszer visszaállítását. Törekedni kell a rokkantságot elbíráló munka meggyorsítására. Kimondották, hogy a népgazdaság teherbíró képességét szem előtt tartva szorgalmazni kell a szolgálati nyugdíj mielőbbi bevezetését. „Nagyobb gondot kell fordítani nyugdíjas szervezeteinkre, nyugdíjas tagjainkra. Ezt a gondoskodást jobban kifejezésre kell juttatni a szociális és kulturális támogatásban is“ — mondja a határozat, majd felhívja a szakszervezet elnökségét, hogy a gyermektelenségi adó rendszerének megváltoztatására tegyen javaslatot a SZOT-nak és a Minisztertanácsnak. Az üdültetés, az általános műveltség emelése, a kulturális és sportmunka fokozottabb fejlesztése és támogatása ugyancsak fontos helyet foglalt el a vitában. A határozat külön fejezetben foglalkozik a szakiszcrv6z€ií munka javításával, a közép- és alapszervezetek önállóságának növelésével, a vezetés módszereinek javításával. A nagy vonalakban ismertetett határozat célkitűzéseinek egy része már eddig valóra vált. Hogy valamennyiben nem tudtunk eddig megfelelő előrehaladást tenni, az az ellenforradalom bűne. Azok a célkitűzések, melyekért pártunk, kormányzatunk és szakszervezetünk következetesen harcol október óta, nem az ellenforradalom „vívmánya“, hanem a szocializmust építő ország vezető szerveinek gondoskodását jelzik a dolgozó emberről. Biztosak vagyunk abban, hogy a fenti célkitűzések a dolgozók széles rétegeinek helyeslésével találkoznak. A Magyar Vasutas kísérje figyelemmel e határozatok végrehajtását, segítsen bírálatával megszüntetni a megvalósulás útjában álló akadályokat. Legyen hű tükre a vasutas dolgozók hangulatának, tolmácsolója véleményüknek, segítőjük közös célunk, a szocialista vasút mielőbbi felépítésében. ÜDVÖZÖLJÜK A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG SZAKMAI TAGOZATÁNAK BUKARESTI KONFERENCIÁJÁT A Szállítási, Kikötői és Halászati Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége — a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tagozata — 2. Nemzetközi Szakmai Konferenciáját május 21—25 között tartja Bukarestben a következő napirenddel: I. A Nemzetközi Szövetség sajátos szerepe a szállítási, kikötői és halászati dolgozók akcióegységeinek fejlesztésében és szakszervezeti egységének megvalósításában, követelései győzelméért. II. A racionalizálás és a különböző szállítási módok (vasúti, városi, országúti) összehangolásának következményei és a dolgozók harca a szuperkizsákmányolás ellen, a bérek emeléséért és a munkaidő csökkentéséért. III. A Nemzetközi Szövetség gazdasági és szociális akcióprogramja és az elmaradt országok szakszervezeti szerveinek nyújtott támogatása. Mint a napirendből is kitűnik, nem csupán a Nemzetközi Szövetség alapszabályszerű konferenciájáról van szó, hanem széleskörű és szabad vélemény- és tapasztalatcseréről különböző országok dolgozói, szakszervezeti vezetői között, tekintet nélkül nemzetközi szervezeti hovatartozásukra. A magyar vasutasokat a konferencián Szabó Antal, a szakszervezet elnöke és Szabadfi József, a szombathelyi területi bizottság elnöke képviseli. A szervezett magyar vasutas dolgozók nevében eredményes munkát kívánunk a konferencia részvevőinek. Biztosak vagyunk abban, hogy tanácskozásuk és a születendő határozatok még szorosabbra fűzik a szakmai szövetséghez tartozó és különálló dolgozók nemzetközi összefogását a világ proletariátusának javára. ÁRA 40 FILLÉR Június 1-től emelik a havidíjasok fizetését Az ellenforradalmi események jelentős kárt okoztak a vasúton is. Ideig-óráig sikerült zavart okozni a vasút munkájában, dolgozóink nagy része azonban rövidesen belátta, hogy a terrorcselekmények nem népünk, hanem az ellenség célját szolgálják. Az adott lehetőségek között a becsületes vasutasok minden erejüket a járműpark és a létesítmények megvédésére, majd a közlekedés megindítására fordították. A munkás-paraszt kormány az ellenforradalom fegyveres leverése után rövidesen intézkedett a dolgozók fizetésének rendezéséről. Felemelték a nehéz fizikai munkát végző dolgozók bérét. A vasúton 1956. december 1-től a vasipari bértarifával díjazott dolgozók 8— 15 százalékos béremelést kaptak. (1000 forint összkeresetig 15 százalék, 1200 forintig 12 százalék, 1350 forintig 10 százalék, 1500 forintig nyolc százalék.) Ebben a béremelésben a járóműjavítók, vasanyag-javít bérrendezés — bár egyes területeken még van javítani való — megnyugvást keltett szakmunkásaink körében, annál is inkább, mert a bérarányok javítására is kellő gondot fordítottak. (Például a Miskolci Járóműjavító dolgozóinak korábbi rossz bérhelyzete 350—400 forintos havi emeléssel azonos lett a többi járóműjavító dolgozóiéval.) A fűtőházak, bár 22 százalékos tók, Gyöngyösi Váltógyár, fűtőházak, kocsijavító műhelyek, távközlő és biztosító berendezési szolgálat fizikai dolgozói részesültek. A fatelítő vállalatok fizikai dolgozói a nehézvegyipari tarifa szerint kaptak béremelést. A havi bérkihatás 3 000 000 forint. Ugyanebben az időben hasonló mértékű béremelésben részesültek a külső iparágak dolgozói is. Korábban ezek a dolgozók magasabb bérezést kaptak, mint papínt vasipari egymérvű emeléssel tehát ez a bérnívó-különbség december 1-e után is megmaradt. E különbség megszüntetése érdekében a vasutasszakszervezet ideiglenes intéző bizottsága tárgyalásokat kezdett az illetékes szervekkel, amelynek eredményeképpen 1957. január 1-től újabb 3 000 000 forint összegű béremelést kaptak a vasutas vasipari tarifával díjazott dolgozók. Ezzel az összeggel a külső ipar 10 százalékos emelésével szemben a MÁV vasipari dolgozóinak 20 százalékos emelés jutott, emelést kaptak, még mindig nem érik el a kívánt szintet. A rakodó- és szállító munkások, valamint a szertári rakodó munkások darabbéreinek megfelelő emelése útján (lapátos áruk 100 százalék, egyéb áruk 50 százalék) mintegy havi kétmillió forint béremelést kaptak a dolgozók. Ez megfelel a vasipari dolgozók 20 százalékos béremelésének. Hasonló mértékű emelés volt a jegynyomda fizikai dolgozóinál is. Az építőipari dolgozók (pályafenntartás, építési főnökség) 1957. január 1-től 10 százalékos emelést kaptak havi 3 000 000 forintos bérkihatással. Ez az intézkedés még nem tüntette el a különbséget a külső építőipari dolgozók és a vasutasok között. Ezért a vasiparnál alkalmazott gyakorlatot követve, a szakszervezet közbenjárására 1957. március 1-től újabb 2 400 000 forintot fordíthattunk e kategóriába tartozók bérének rendezésére. A változó munkahelyű építkezéseknél ahol a folyamatos munka téren nem minden esetben biztosítható, 15 százalékos idénypótlék bevezetésével javítottunk a dolgozók helyzetén. Ez az intézkedés korábbi fájó sérelmeket orvosol. Az építőipari, vasipari nyomdaipari, nehézvegyipari dolgozóink az alábbi személyi órabértételek szerint nyernek besorolást: szakmunkás 5—9 Ft/ó, betanított munkás 4,50— 7 Ft/ó, segédmunkás 4—6 Ft/ó* A kiemelkedő szaktudású fizikai dolgozók óradíjazása a 14 forintot is elérheti. Ezzel lehetőség nyílik, hogy a szakmai tudás emelésével a díjazás is megfelelően emelkedjék. Néhány kategória órabér alakulása január után: Átlagórabér a rendezés előtt a rendezés után Járóműjavítók szakmunkásai: 6,1 Ft/ó , 7,15 Ft/ó Fűtőházak szakmunkásai: 5,01 Ft/ó 6,28 Ft/ó Vasanyag I. Váltógyár 6,44 Ft/ó 7,20 Ft/ó Távközlés szakmunkásai: 5,68 Ft/ó 6,60 Ft/ó A MÁV új büfékocsijának belseje. A gyors kiszolgálást segíti a fogyasztók részére biztosított hat négyzetméter alapterület. A szokásos hideg ételeken kívül meleg kolbászt és eszpresszókávét is felszolgálnak a kocsiban. 1957-ben 15 büfékocsit kap az utasellátó. (Németh Gyula felv.) A kisegítő és egyéb állománycsoportú dolgozók (hivatalsegéd, kapus, éjjeli öb, konyhalány, takarítónő stb.) december 1-től 15 százalékos béremelést kaptak. Az addigi 650 forintos minimális fizetés 750 forintra emelkedett. A bérpolitikai intézkedések ebben az évben is tovább folytatódtak. 1957. február 1-től az Utasellátó dolgozói évi 7 000 000 forintot kitevő béremelésben részesültek. A minimális bér itt is 750 forint lett, olyanformán, hogy a bérösszegek igazodjanak a külső kereskedelmi dolgozók bérszínvonalához. A műszaki dolgozók keresete nem állt arányban végzett munkájukkal. A fizikai dolgozók béremelése is indokolttá tette keresetük rendezését, amely március 1-től havi 1 430 000 forintos összeggel bevezetést is nyert. Az egy főre jutó emelés pályafenntartásnál havi 325 forint, vontatásnál 260 forint, távközlési szolgálatnál 322 forint. A vállalati jellegű munkaterületeken a prémiumok jelentős része beépült a munkaköri bérbe. Az itt dolgozó műszakiak egy főre eső havi béremelése a hídépítésnél 202 forint, a pályaépítésnél 164 forint, a járóműjavítóknál 150 forint. A prémiumok beépítése után a munkaköri bérek átlagemelkedése: hídépítésnél 421 forint, pályaépítésnél 385 forint, járóműjavításnál 364 forint. A bérrendezés után a korábbinál kisebb kerettel a főnökség vezetője jutalmaz egyéni vagy csoportos feladatok kiemelkedő végrehajtása esetén. A műszaki bérrendezésnél a felosztás mértéke a helyes arányok kialakítása érdekében történt. Néhány műszaki munkakör havi béremelkedése átlagosan: (Folytatás a 2. oldalom) vontatási mérnök 326 Ft főelektrikus 290 Ft munkaátvevő 381 Ft pft. szakaszmérnök 374 Ft építésvezető 295 Ft pályamester 314 Ft