Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-12-03 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AmgyaFvasuTas A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ára 40 fillér 1969. DECEMBER 3. Legfontosabb: a kocsiforduló idő rövidítése Mit mond a csúcsforgalomról a szakosztályvezető Az idén az őszi forgalom a korábbiaknál nagyobb meg­terhelést jelent a vasutas dolgozók számára. A nagy mennyi­ségű mezőgazdasági termék szállításával egyidejűleg biztosí­tani kell az export-importáru, az építő-, a tüzelő- és az egyéb anyagok olyan volumenű fuvarozását, amely megfelel népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődésének. Hogyan teljesíti a vasút az őszi forgalom feladatait? Mit kell tennie ahhoz, hogy az év utolsó hónapjában tovább ja­vuljanak a szállítási teljesítmények és eleget tehessünk a legfontosabb fuvarozási követelményeknek? — Kérdéseink­kel a Vasúti Főosztályon Tóth János igazgatót, a forgalmi szakosztály vezetőjét kerestük fel. — Munkánkban sok nehéz­séggel küzdünk és a vasúttal szemben támasztott igény jó­val meghaladja kapacitásun­kat, mégis javuló eredmények­ről számolhatunk be — mon­dotta a szakosztályvezető. —A november 1-től 21-ig terjedő időszakban operatív kocsiigé­nyes szállítási előirányzatun­kat 98,6 százalékra teljesítet­tük. Az eredmény nem lebe­csülendő, hiszen a bázishoz képest 101,3 százalékot jelent. Az említett időszak utolsó he­tében pedig a bázishoz viszo­nyítva 107,5 százalékos szállí­tási eredményt értünk el háló­zati szinten, és több mint 120 ezer tonnával több árut rak­tunk be, mint az elmúlt év azonos időszakában. Kirakási teljesítményünk azonban to­vábbra is kedvezőtlen. Válto­zatlanul fennáll, hogy a leadá­si állomásokra beérkező kocsik nagy tömegét csak másnap rakják ki. Tervszerűbbé vált az üzemi munka. November első két de­­kádjában a vonatok menet­rendszerűsége mindkét vonat­nemnél a bázis értékénél ked­vezőbb. A statikus kocsikihasználás a tervezetet 5 százalékkal, a bázisértéket 6,2 százalékkal haladja meg. — A vasutas dolgozók jól tudják — folytatta a szakosz­tályvezető —, hogy a jelen idő­szakban a legfontosabb szállí­tási feladatokra kell koncent­rálnunk az erőnket. Ennek megfelelően tovább növekedett az elsődlege­sen sorolt áruk berakása és az elmúlt héten elérte a hálózati összberakás 54,5 százalékát. Javult a rakott elegy mozga­tása, részben a jobb gépellá­tottság, részben a rendezőpá­­lyaudvarok, elsősorban Fe­rencváros, Rákosrendező, Mis­kolc és Dombóvár megnöveke­dett fogadókészsége következ­tében. Kedvezően éreztetik hatásu­kat az őszi forgalmi rendkívüli intézkedések, melyek annak nyomán váltak lehetővé, hogy kormányunk soron kívül 35 millió forintot bocsátott ren­delkezésre a nagyobb felada­tokat teljesítő vasutas dolgo­zók anyagi elismerésére. Ez tette lehetővé a rendezőpálya­udvarok részére a már koráb­ban kiadott céljutalmak össze­gének növelését is. A dolgozók átcsoportosítására hozott in­tézkedések általában kedvező visszhangra találtak. Jól halad az intézkedések végrehajtása a pécsi, a szombathelyi, a szegedi és a miskolci igazgatóság­nál, míg a dolgozók és a vasút számára egyaránt kedvező, a létszámhiány enyhítésére hivatott le­hetőséggel a budapesti és a debreceni igazgatóságok területén vontatottan él­nek. — Ezúton is szeretném fel­hívni a figyelmet néhány hiá­nyosságra, melyek megszünte­tése kedvező hatással lenne munkánkra — folytatta Tóth János. — Problémák tapasztal­hatók a kisebb elágazó helyek és a középállomások elegyto­­vábbításában. A tolóvonatok nagy késéssel közlekednek, mennyiségük nem változik az elegy növekedése szerint. E vo­natokat gyakran már kiterhel­ten küldik el az indító állo­másról, nem gondoskodnak a közbeeső szolgálati helyek ele­gy­ének továbbításáról. Nehéz­séget jelent az is, hogy hálóza­ti szinten naponta több száz kocsi késve érkezik meg ren­deltetési helyére. A szakasz­irányítóknak és az igazgatósá­gok elegytovábbítóinak, a for­galom­ellenőrségi csoportok vonalbiztosainak több figyel­met kell fordítaniuk erre. Alapvető feladat a kocsifor­duló idő rövidítése. Ez vezet a nagyobb szállítási teljesít­ményhez, a magasabb bevétel­hez, a több nyereséghez. A vasutasok, a vasút és a nép­gazdaság érdekei egyaránt ezt kívánják. Az ez irányú intéz­kedések hatékonysága az elér­hető kocsióra megtakarításban jelentkezik.­­ Ebből eredően elvárható, hogy mindent meg­tegyünk az állomási kocsitar­tózkodási idő csökkentésére. Ehelyett többször tapasztalha­­tó, hogy lemondanak menet­irányítói tartalékot, vagy állo­mási tolatógépet, ami szükség­szerűen maga után vonja a ke­zelési műveletek meghosszab­bodását. Ezért szükséges felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a hálózat egészét illetően nem mindig gazdaságta­lan, ha egyedileg, egy-egy állomáson emelkedik a já­rulékos teljesítmény. Az a helyes, ha az árukezelési helyek kiszolgálásának gyako­risága a szükségletekhez iga­zodik. Úgy kell a kocsikat éj­szaka a rakodóhelyekre beállí­tani, hogy a felek reggel 6 óra­kor megkezdhessék a rakodást. Szorosan kapcsolódik ehhez a kocsiintézés javítása. Nem tartható az a gyakorlat, hogy az állomások 10—11 óra körül kapják meg a felhasználási engedélyeket. Szükséges tehát, hogy az eddiginél sokkal gyor­sabban és rugalmasabban in­tézkedjenek a kiegyenlítésre vonatkozóan.­­ A népgazdaság elvárja tőlünk, hogy eleget tegyünk feladatainknak. A munkában számítunk a párt- és a társa­dalmi szervek fokozott támo­gatására, a szocialista brigá­dokra, melyek már oly sokszor adták tanújelét segítőkészsé­güknek, mutattak példát — mondotta befejezésül Tóth Já­nos elvtárs. Lőrincz János Szinte egymás után érkeznek a teherszerelvények a ferenc­városi pályaudvarra. (Lantos Géza felvétele) „TELEVÍZIÓT MINDEN ISKOLÁNAK!” His méltóan a mozgalomhoz Szabó Antal főtitkár átadta a vasutasszakszervezet ajándékait (Nagy Éva felvétele) Szabó Antal főtitkár és a rákaszen­tmihályi iskola kisdobosa közösen kapcsolják be a televíziót. (Tudósítás a 2. oldalon.) A munkaidő-csökkentés kérdései az elnökség előtt A szakszervezet elnöksége november 14-én négy napiren­di pontot tárgyalt. Az első a munkaidő csökkentésével kap­csolatos kormányhatározatok végrehajtásáról és az iparon kívüli munkaterületeken fog­lalkoztatottak munkaidejének csökkentésére vonatkozó ter­vekről szóló jelentés volt, Rö­­dönyi Károly miniszterhelyet­tes, MÁV-vezérigazgató előt­er­­jesztésében. Mint a jelentésből kitűnik a vasutasok létszáma 1967-hez viszonyítva több mint 5500 fő­vel csökkent. Ennek ellenére a munkaidő csökkentési kor­mányhatározatok rendelkezé­sei nagyobb részben megvaló­sultak. Az ipari és építőipari jelleggel foglalkoztatott mun­kások és a közvetlen felügyele­tet gyakorló alkalmazottak — 66 142 fő — 44 órás munkahét­tel dolgoznak. A 12/24-es for­duló szolgálatot teljesítők mintegy felénél bevezették a havi egy, kettő vagy három közbeváltást. Éves szinten va­lamelyest — korántsem megfe­lelő mértékben — csökkent az utazó személyzet szolgálati óráinak száma. A kormányrendelet szerint a munkaidő-csökkentést önerő­ből, a termelés és a kereset csökkentése nélkül lehetett be­vezetni. 1968-ban ezeket a kri­tériumokat teljesítették. Nem ilyen megnyugtató azonban a helyzet 1969. I. félévét tekint­ve. A termelékenységi muta­tók általában nem érik el a kívánt szintet. Nőtt a túl­óra felhasználás. Csökkent az egy főre eső havi átla­gos munkaóra az iparban és az építőiparban. A jelentés egyik fejezete a végrehajtó forgalmi szolgálat­nál és az iparon kívüli munka­­területeken foglalkoztatottak munkaidő, illetve a túlmunka­vonatkozó terveket taglalta. A munkaidő, illetve a túlmunka csökkentés legnagyobb nehéz­sége a havi 210 óránál többet teljesítő dolgozóknál, valamint az utazószemélyzetnél mutat­kozik. A határozat szerint az ilyen munkakörökben foglal­koztatottak munkaidejét 1970-ben heti 48 (havi 210) órára, vagy azt megközelítő szintre kell csökkenteni. A munkaidő, illetve a túlmunka csökkenté­sét köztudomású, hogy a mun­kaerő-tartalékok kimerülése következtében új munkaerő beállításával nem lehet ellátni. A kérdés megfelelő megoldá­sának útja szervezési, techno­lógia változtatási intézkedé­sekben rejlik. Az ilyen jellegű intézkedések bevezetése folya­matosan történik. Előreláthatólag 1970 végéig még ilyen módon sem lehet minden helyen és mindenkinél elérni a havi 210 órás foglal­koztatást. Számolni kell bizo­nyos összegű túlórával is. Az elnökség úgy határozott, hogy a jelentést az észrevéte­lek alapján átdolgozva a köz­ponti vezetőség elé terjeszti. Ennek megtörténte után az új­ságban részletesen beszámo­lunk a teendő intézkedésekről, s azok várható hatásáról. A következő napirend a köz­ponti vezetőség 1968. december 13-i­g az agitáció, a propa­ganda és a kulturális nevelés fejlesztésére vonatkozó — in­tézkedési tervének végrehajtá­sáról adott jelentés tárgyalása volt Az elnökség úgy döntött, hogy a jelentést tájékozta­tóként szintén a központi vezetőség elé terjeszti. Ezt követően részletesen is­mertetjük az értékelést. Fentieken kívül megtárgyal­ta az elnökség a szakszervezet függetlenített funkcionáriusai­ra vonatkozó négyéves káder­­fejlesztési tervet, valamint a bentlakásos és esti tanfolya­mok színvonalának javuásával kapcsolatos tennivalókat. Külföldi szakszervezeti vezetők látogatása 1969. november 12 és 19 között első ízben tartózkodott hazánkban kétfős román vasutas tanulmányi delegáció. A delegáció tagjai, ALEXANDRU DIMA és ALEXANDRU BUNA megbeszélést folytattak szakszervezetünk központjában. Megtekintették az Északi Jármű­javító Üzemet, a szolnoki MÁV Kórházat és a székesfehérvári vasúti csomópontot. Annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy kapcsolataink a jövőben még jobban meegresednek és igazi munkakapcsolatokká válnak. Látogatást tett még szakszervezetünk köz­pont­jában Mr. E. J STAINSTREET az Auszt­ráliai Vasutas Szakszervezet titára, és Antoine ZOFFOUIX, a Dahomey Vasutas Szak­­szervezet titkára A képen Szabó Antal főtitkár a román delegáció tagjaival beszélget. (Hemző Károly felvétele) Befejeződtek a KISZ- alapszervezeti választások a Dunakeszi Járműjavítóban A KISZ-alapszervezeti veze­tőségválasztó taggyűléseben az üzem KISZ-fiataljainak mint­egy 90 százaléka vett részt, s 11 alapszer­vezet­ben 59 veze­tőségi tagot s az üzem KISZ- bizottsági választására kül­döttet választottak A válasz­tások során a KISZ-vezetősé­gi tagok 50 százaléka cserélő­dött ki. A taggyűléseken elhangzott beszámolók ismertették a KISZ VII kongresszusa óta végzett munkát és tárgyila­gos képet adtak az üzemi alapszervezeteinek életéről. Szőnyi Lajos

Next