Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1986-03-26 / 6. szám

2 Ezerkilencszáznyolcvanhat­os nemzetközi békeév Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének 1982. novemberi, majd az ENSZ megalakulásá­nak 40. évfordulóját is ünneplő 1985. októberi közgyűlés nem­zetközi békeévvé nyilvánította 1986-ot. Függetlenül a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi állapotá­tól, a békeév meghirdetése rendkívül időszerű volt. Az ENSZ határozata rámutat arra, hogy a békeév céljának elérésé­hez, valamint a béke biztosítá­sához a jövő nemzedéke számá­ra nem elegendő a háborús ve­szély miatti nyugtalanság han­goztatása. A kormányoknak és a népeknek konkrét erőfeszíté­seket kell tenniük a béke érde­kében. Az ENSZ főtitkára a nemzetközi békeévről szólva többek között a következőket mondotta: „Bár 1986 minden valószínűség szerint nem lesz a béke éve az egész világon, de a békéért vívott harc, a béke jellegéből folytatott komoly gondolkodás s a béke fenntar­tását célzó intézkedések éve kell hogy legyen. A nemzetközi békeév programja hozzájárul a béke érdekében folyó akciók erősödéséhez mindenütt a vilá­gon. ” S hogy ezekre az akciókra mennyire szükség van, azt szin­te sugallja az ENSZ leszerelési kérdésekkel foglalkozó osztá­lyán kidolgozott statisztika is. Eszerint a világon évente átlag 20 ezer dollárt költenek egy ka­tonára. Ugyanakkor egy isko­láskorú gyermekre csupán 380 dollár kiadás jut. A világon 100 ezer személy közül 556 katona, és mindössze 85 az orvosok szá­ma! A fegyverkezés értelmetlen pazarlás Földünkön folytatódott a fegyverek felhalmozása, amely­nek mértéke — a szó szoros ér­telmében véve is — már a csil­lagos egeket ostromolja. Napja­inkban gyakran idézik a IV. századbeli római író, Vegetius Renatus híres, hírhedt taná­csát, amelyet „A hadügyi ren­delkezések foglalata” című munkájának előszavában aján­lott a római császároknak: „Si vis pacem, para­bellum” azaz „Ha békét akarsz, készülj a há­borúra!” Ez a formula nem más, mint a katonai erőre ala­pozott béke korabeli megfogal­mazása. Ma már nyilvánvaló, hogy a fegyverkészletek jelen­legi szintjén a fegyverkezési verseny fokozása értelmetlen pazarlás és egyáltalán nem sza­vatolja a békét senki számára. Az államok biztonságát általá­ban sem lehet a mind nagyobb erejű és mind pusztítóbb fegy­verek felhalmozásával növelni. Több mint negyven évvel ez­előtt Bertrand Russel és Albert Einstein „új gondolkodásmód” elfogadását javasolta az emberi­ségnek. Felvetették, hogy „ne csak a Kelet és a Nyugat közötti ellentétek kerüljenek nyilvá­nosságra, s ne a fegyverek ere­jére támaszkodva szülessenek döntések.” A két tudós kiáltvá­nyában azt ajánlotta mindenki­nek, hogy bármi legyen is tár­sadalmi helyzetük: munkás, ke­reskedő, földműves, iparos vagy más, mindenekelőtt em­bernek érezzék magukat. „Gon­doljanak arra — hangsúlyozták —, hogy önök az emberi fajhoz tartoznak, a többit pedig felejt­sék el. ” Russel és Einstein nem elsőként vélekedtek ilyen mó­don a helyzetről, de átgondol­tabban mérték fel a körülmé­nyeket elődeiknél. Hasonlóan gondolkodó elődök között talál­juk például Romain Rolland-t, aki 1928-ban felhívást tett köz­zé egy politikai, társadalmi, val­lási, filozófiai és ideológiai néze­tektől független „Béke Interna­­cionálé” alapítására, amelyet az egész emberiség közös sorsá­ért való aggódás eszméje vezé­rel: „Emberek, milyen szép az élet! Sorsunk azt kívánja, hogy együtt gyötrődjünk és ismer­jünk meg minden szenvedélyt, beleértve a politikai szenvedé­lyeket is. Legyünk megértőek és ne rövidítsük meg létezésünk időtartamát. ” Romain Rolland felháboro­dott az első világháború alatti lövészárokharcok miatt, amely­nek folyamán az egyszerű kato­nák ezrei gyilkolták egymást halomra. Russel és Einstein tu­datában voltak annak a semmi mással össze nem hasonlítható szörnyű veszélynek, amelyet egy harmadik világháború az emberiségnek jelentene, mert ez nem tenne különbséget had­sereg és lakosság között. Negy­ven év múltán azok a gondola­tok, amelyeket e nagy humanis­ták az emberiséget fenyegető veszélyről széles körben ter­jesztettek, más jelleget öltöttek, de felhívásuk lényege ugyanaz maradt, különösen azt köve­tően, hogy a tudósok jól meg­alapozott hipotézist állítottak fel a „nukleáris tél”-ről, amely egy esetleges atomháború elkerül­hetetlen következménye lenne, ahol nincs győztes és legyőzött. A béke megőrzése alapvető feladat A nemzetközi békeévet meg­hirdető nyilatkozat aláhúzza, hogy az említett tudományos megállapítás is újabb ösztön­zést adhat, és új gondolkodás­­módra késztethet a békéért fo­lyó akciókban. Ezért nyilvánva­ló, hogy a béke megőrzése alap­vető és egyetemes feladat és ér­dek. Az egyetemes érdekeket pedig minden más társadalmi csoport vagy osztályérdek fölé kell helyezni. Az ENSZ doku­mentuma a továbbiakban a kö­vetkező megállapítást teszi: „A békét az államok és a népek közötti pozitív kapcsolatként kell felfogni és kiépíteni, amely a kölcsönös bizalmon, a megér­tésen, az együttműködésen és az igazságon alapszik”. S te­gyük még hozzá: a béke nem csak annyit jelent, hogy éppen nincs háború; az előzőeken túl a béke fogalmába ugyanúgy beletartozik a haza féltő és épí­tő szeretete, mint társadalmi, gazdasági és kulturális sikere­ink gyarapítása, az emberi kör­nyezet megóvása és fejlesztése, s a kis közösségek belső békéje. A nemzetközi békeév céljai­nak elérését döntően befolyá­solhatja a Szovjetunió leszerelé­si javaslata. Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott új, nagyszabá­sú kezdeményezés a békéért és a nukleáris leszerelésért kedve­ző lehetőséget teremt a két- és többoldalú leszerelési és fegy­verkorlátozási tárgyalások mi­előbbi eredményes befejezésé­hez. A békeév nyitányaként el­hangzott szovjet indítvány nagy visszhangra talált az egész világon. A Magyar Or­szágos Béketanács — csatla­kozva a Békevilágtanács felhí­vásához — részletes programot dolgozott ki arra, hogy 1986 valóban a fordulat, az új gon­dolkodásmód elfogadásának éve, a bizalom, a megértés és az együttműködés erősítésének éve, a békeszerető államok és népek hatékony, közös cselek­vésének esztendeje legyen. En­nek keretében kerül sor ha­zánkban „békenépszavazásra”, a májusi békehónapban „béke­fesztiválra” és „békehétvégé­re”, ősszel pedig nagyszabású békedemonstráció megrendezé­sére. Mindezek zárórendezvé­nye az év végi békekonferencia lesz. A Szakszervezeti Világszö­vetség is kedvezően fogadta az ENSZ döntését a nemzetközi békeévről. A 206 millió szerve­zett dolgozót képviselő szak­­szervezeti világmozgalom is a békét tekinti korunk legfonto­sabb kérdésének. Ezért a béke­év valamennyi rendezvényén részt kíván venni, és arra törek­szik tagságának mozgósításá­val, hogy a leszerelésért folyó világkampány elérje célját. A szakszervezetek legfőbb hozzájárulása Az elmúlt években a magyar szakszervezetek sokat tettek a dolgozók békeszeretetének erő­sítéséért és mozgósításáért a béke megóvására. Sajátos szer­vezeti kereteik között a jövőben is a dolgozók alapvető, megha­tározó érdekeként kell foglal­kozniuk a béke védelmével és képviseletével. Ennek megfele­lően önálló cselekvési progra­mok kialakítása szükséges. A cselekvések alapvető szín­tere a munkahely. Az önálló szakszervezeti békemunka so­rán egyértelművé kell tenni a tagság előtt, hogy a béke meg­óvására való törekvés a szocia­lizmus lényegéből fakad, s leg­­sajátabb nemzeti érdekünk, amely minden dolgozótól nagy áldozatvállalást és munkahelyi helytállást követel. Ezért a jól végzett munka a szakszerveze­ti tagság legfőbb hozzájárulá­sa a béke megőrzéséhez. Az emberiség békés jövőjének nincs más alternatívája, mint a békés egymás mellett élés fenn­tartása és a népek közötti együttműködés megerősítése. A más népekkel való együttmű­ködésünk és szolidaritásunk csak nemzeti önbecsülésünk és hazafias elkötelezettségünk fej­lesztésén alapulhat. A egészsé­ges nemzettudat megkívánja a szocialista vívmányok és érté­kek fokozottabb megbecsülé­sét, a hazához és annak gond­jaihoz való erőteljesebb kötő­dést, s a gondok megoldásában való felelősebb részvételt. A magyar vasutasok — köz­vetve vagy közvetlenül­­ szá­mos alkalommal tettek hitet azon alapelv mellett, hogy a bé­ke és a társadalmi haladás ügye ma minden korábbinál erőteljesebben összefonódik. Különböző nemzetközi konfe­renciákon, így 1984-ben a bécsi nemzetközi békekonferencián, vagy Prágában a közlekedési szakszervezetek IX. szakmai konferenciáján, illetve a közel­múltban szakszervezetünk XI. kongresszusán is egyértelműen kinyilvánították, hogy a béke és nemzetközi együttműködés nélkül nincs társadalmi hala­dás. Csak békés körülmények között fejlődhet normálisan és működhet hatékonyan a közle­kedés. A magyar vasutasok minden évben kifejezésre juttatják bé­kevágyukat. Ennek keretei az országban működő vasutas bé­kecsoportok százai, amelyek a szocialista brigádokkal karöltve élénk közéleti tevékenységet fejtenek ki környezetükben és első számú szószólói a béke ügyének. Baranyai Zoltán MAGYAR VASUTAS 1986. MÁRCIUS 26. Nemzetközi kapcsolataink Március 9-e és 16-a között az Algériai Vasutasok Szakszervezete háromtagú delegáció­ja tett látogatást szakszervezetünknél Aidoun Amina, a szervezet szociális titkárának veze­tésével. Vendégeinket fogadta dr. Juhász Zoltán, a központi vezetőség titkára, aki tájékoz­tatást adott a Magyar Államvasutak helyzetéről és szakszervezetünk időszerű feladatairól. A küldöttség magyarországi tartózkodása során a vasutasok szociális ellátottságát és szak­­szervezetünk üdültetési tevékenységét tanulmányozta (■Skoda l­ászló felvétele) DUNAKESZI FIATALOK Készülnek a KISZ-k Az idén májusban összehív­ják a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség XI. kongresszu­sát. Januártól márciusig tarta­nak a KISZ-alapszervezetek értékelő, választó és a kong­resszusi dokumentumokat vita­tó taggyűlései. E nagy jelentő­ségű esemény helyi tapasztala­tairól kérdeztem Nagyné Bősz Máriát, a dunakeszi járműjaví­tó üzem KISZ-bizottságának titkárát. — Mind a kilenc alapszerve­zetünk beszámoló taggyűlései­re az aktivitás, a sokrétű véle­ményformálás volt a jellemző — mondja. — A 230 KISZ-ta­­gunk mintegy egyharmada mondott véleményt az elmúlt évben végzett munkáról. Jól le­hetett érzékelni: a fiatalok tud­ják, hogy a XI. kongresszus más lesz, mint a korábbiak vol­tak. A dunakeszi fiatalok 1981 óta minden évben elnyerték a KISZ Központi Bizottsága Ki­váló KISZ-szervezet zászlaját. 1985-ben is számos társadalmi munkaakcióban vettek részt. Tavaly például 60 tonna fém­hulladékot gyűjtöttek. — Később összesítjük a KISZ KB által társadalmi vitá­ra bocsátott dokumentumokat — folytatja a KISZ-titkár —, de már a beszámoló taggyűlése­ken is sokan kifejtették vélemé­nyüket. Örömmel állapították meg, hogy a KISZ KB a jövő­ben még nagyobb figyelmet fordít a munkásfiatalokra. A szervezet megújulásának igé­nyét is helyeslik a fiatalok. Az ifjúsági szervezetet vonzóbbá kell tenni. Én remélem, hogy a pártalapszervezetek további iránymutatásával és a KISZ- tagságunkban rejlő értékek ki­aknázásával képesek leszünk fellendíteni az üzemi KISZ-éle­­tet. Ezt bizonyítja az is, hogy a 230 KISZ-tag közül csupán ket­tőtől vonták meg társaik a bi­zalmat. — Hogyan fogadták a fiata­lok a szakszervezetek irányítá­sával működő ifjúsági tagoza­tok létrehozását? — Örülünk annak, hogy a szakszervezet ezután még job­ban képviseli a fiatalok érde­keit. Az viszont vegyes érzelme­­­ket váltott ki belőlünk, hogy az ifjúsági tagozatok nem alulról „építkeztek” felfelé. Ami a programokat illeti, úgy gondol­juk, hogy nem lehet élesen el­határolni, hogy a KISZ-tag vagy a KISZ-en kívüli fiatal ki­nek a rendezvényén vehet részt. Mi azon fáradozunk, hogy minél több fiatalt megnyerjünk közös ügyünknek. Vetési Imre A Moszkvai Rádióban hallottuk Kozmosz pályázat Az idén április 12-én lesz 25 éve annak, hogy először járt az ember a világűrben. A világ el­ső űrhajósa Jurij Gagarin, szov­jet állampolgár volt. A jubileum alkalmából a Moszkvai Rádió új pályázatot hirdet. Meghívjuk Önöket, hogy vegyenek részt a Kozmosz című pályázatunkon. Kérdéseink: 1. Mit tud Ön a szovjet—ma­gyar nemzetközi legény­ségnek a Szojuz szovjet űrhajón és a Szaljut orbi­­tális állomáson végzett munkájáról? 2. Mit gondol ön arról a szov­jet javaslatról, amely értel­mében a világűr csak a bé­kés együttműködést szol­gálná, és megengedhetet­len lenne a világűr milita­­rizálása? 3. Milyennek képzeli el az űrhajózást a XXI. század küszöbén? Harmadik kérdésünk azok­hoz szól, akik szívesen szabad­jára engedik a fantáziájukat. Erre a kérdésre válaszolva hall­gatóink elküldhetik a jövő űr­hajóját ábrázoló rajzot. Beszá­molhatnak olyan kutatásokról, amelyeket véleményük szerint majd akkor folytatnak az űrha­jósok a repülő laboratóriumok fedélzetén. És elképzelhető az is, hogy hallgatóink közül töb­ben gondolnak a távoli kozmi­kus utazásokra, más bolygókra való eljutásra. Egyszóval szár­nyalhat a képzelet. A pályázatokat kérjük április 12-ig adják postára. Ezen a na­pon adásunkban közöljük az eredményhirdetés időpontját. A pályázatot rangos zsűri bírál­ja el, élén Georgij Beregovojjal, aki az űrhajós- kiképző központ egyik vezetője. Kérjük tüntes­sék fel életkorukat és foglalko­zásukat is. A borítékra írják rá: Kozmosz pályázat. Címünk: Moszkvai Rádió, Magyar osz­tály Vasutas békeközösség alakult Békéscsabán A békéscsabai csomópont KISZ-bizottság kezdeményezé­sére az év elején a politikai kér­dések iránt érdeklődő fiatalok és idősebbek létrehozták a vas­utas békeközösséget. Tették ezt többek között azért is, mert az ENSZ 1986-ot békeévnek nyil­vánította. A közösség szervezett kere­tek között működik. Gonda Jó­zsef — az üzemfőnökség sze­mélyzeti ügyintézője, KISZ-tit­­kár, az Országos Béketanács tagja — vezetésével kialakítot­ták a működés formáját, és meghatározták a további prog­ramokat. A békeközösségnek mindenki tagja lehet, aki részt akar venni a béke megőrzéséért folytatott­ munkában. Márciusban Réti Ervin lesz majd a vendégük. A békehónap alkalmából­„békebazárt” is ren­deznek, találkoznak Békés me­gye közösségeivel. Zacharidesz Jánosné Pályaválasztási tájékoztató Mátészalkán A mátészalkai körzeti üzem­főnökség mintegy hetven isko­lába küldött értesítést a közel­múltban, hogy tájékoztatóval, filmvetítéssel is segítsen a vas­út iránt érdeklődő nyolcadiko­sok pályaválasztási gondjain. A vasutas hivatásnak nagy ha­gyományai vannak Szatmár­­ban, ezért is jelentek meg so­kan a kitűnően megszervezett tájékoztatón. Közel harminc végzős általános iskolás volt kí­váncsi a lehetőségekre és ka­pott bepillantást a vasúti mun­kába két film segítségével. (Megjegyezzük, hogy a Mosoly­vonat című, 1957-ben készített film az úttörővasútról elavult, a gyerekek joggal nevették vé­gig • • •) A filmeknél hatásosabb volt a különböző szakterületek meg­tekintése, az ott kapott magya­rázatok. Ízelítőt kaptak a for­galmista munkájából, megnéz­hették a vontatási telepet, be­nyomásokat szereztek a pálya­­fenntartási munka természeté­ről stb. Az érdeklődő gyerekek azt is megtudták, hogy célszerűbb először az orvosi viszgálatokat elvégeztetni, s ha nincs egész­ségügyi gond, csak ezután be­adni a jelentkezési lapot. Az üzemfőnökség vezetése reméli, hogy a sikeres tájékoz­tató nyomán sokan fognak je­lentkezni, nem lesz gond Szat­­márban az utánpótlással. (Zsoldos)

Next