Magyar Vasutas, 1999 (43. évfolyam, 1-17. szám)
1999-01-01 / 1. szám
Alapítva: 1904-ben Ára: 37.-Ft Xull/I. SZALAI CSABA Emelt fővel íehát megállapodtál, a tárgyalásnak vége, benned talált a sztrájk tanítómesterére. Te már bölcsen szemet hunysz, megbékéltél azzal, hogy csalt az égi partner egy hitvány kártyalappal. Ki adta fel? A szív, bár zakatolta is: a bérharc baromarcú komondora hamis. Mert jóságod csalárd morzsákra osztható, csontujjal megkevert embertárs, rossz a jó. Egy szájra ráütöttél, ne marcangolja szét a héjáért kivájt komiszkenyér belét. Fülkédbe ülsz, kísér a földi, bús személyzet, az érkező örökö s emelt fővel leléphet. A VSZ vezetősége is ezrekkel együtt rótta le kegyeletét a MÁV Rt. Székházában, Sípos István vezérigazgató ravatalánál. A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1999. JANUÁR Elértük, ami elérhető! JÓ MEGÁLLAPODÁSOK MINDEN MENNYISÉGBEN A Vasutasok Szakszervezete a MÁV Rt-nél foglalkoztatott munkavállalók 1999. évi foglalkoztatási jövedelmi és szociális helyzetére vonatkozóan a munkáltatóval 19 megállapodást kötött. Önmagában a 19 db megállapodás jelzi, hogy a szociális partnerek igen átfogó, intenzív eredményes tárgyalásokat folytattak. Függőben egyetlen kérdés sem maradt. Ahol nem volt idő a részletek kimunkálására ott a koncepcióban állapodtak meg, ahol ez sem volt lehetséges - idő hiányában - a további tárgyalási ütemezés került a megállapodásba. Mit garantál a 19 megállapodás? Foglalkoztatási biztonságot, reálkereset növekedést, a munka és szociális körülmények javulását! Részletesebben: Foglalkoztatási biztonság: Sok éve tartó létszámleépítés után 1999-ben központilag előírt létszámcsökkentésre nem kerül sor. A munkáltató csak annak a vasutasnak szüntetheti meg a munkaviszonyát létszámleépítés vagy átszervezés címén - munkáltatói felmondással -, aki nem fogadja el a számára felkínált másik munkakört vagy átképzést. A meglévő munkavállalói állomány megőrzését szolgálja a 250 millió Ft-os elkülönített képzési alap. Az alapátszervezések miatti átképzések és az Európai Uniós csatlakozás miatt szükségessé váló oktatások költségeit hivatott biztosítani (lásd 1-es, és 4-es megállapodások). A munkavállalói érdekvédelem szempontjából kiemelt jelentőségű az Európai Uniós csatlakozás kérdéseiről kötött együttműködési megállapodás. A 3-4 vagy 5 év múlva esedékes csatlakozás előkészítése már folyik. Rendkívül fontos, hogy a munkavállalók munkahelyi és munkavállalói érdekei folyamatosan érvényesüljenek. A szükséges változásokról a munkavállalók kellő információval rendelkezzenek, abba beleszólhassanak és legyen kellő idő a felkészülésre. A megállapodás létrejötte a VSZ kezdeményezésének volt köszönhető (lásd 19. sz. megállapodás). A foglalkoztatás biztonságát növelte a szakszervezetünk által szorgalmazott napi munkaidő további csökkentése és kiterjesztése. Az eredményes tárgyalásnak köszönhetően 1999. február 1-től 7,8 óra a napi teljes munkaidő a forgalmi, gépészeti és biztosító-berendezési, erősáramú és távközlési, valamint az anyaggazdálkodási szakszolgálat valamennyi fizikai munkakörében. Tehát nemcsak a nappalos fizikai, hanem a fordulószolgálatos fizikai munkavállalók havi kötelező órája is 4 órával csökkent. A nem fizikaiak közül a raktárokok és a fuvardíj számfejtők kerültek még ebbe a körbe. Miután a bérek nem változnak, ez relatív 2,5%-os bérfejlesztést jelent. (A személyi alapbér változatlan, a személyi órabér 2,5%-kal nő.). A forgalmi utazók 1999. november 1-től 7,7 óra, a vontatási utazók 7,5 óra napi teljes munkaidőben kerülnek foglalkoztatásra (lásd 5. sz. megállapodás). (Varga Gyuláné és Bíró Tibor értékelése a megállapodásokkal együtt a Magyar Vasutas mellékletében olvasható!) Az egyszerű vezérigazgató Most a Keleti pályaudvar sem az igazi arcát mutatja. A mozdonyok csendben pihennek a csarnokban, a sínek halványabban csillognak, a vasutasok lehajtott fejjel haladnak el mellettem. Az igazgatóság épületének lábánál két szál szegfű között egy alig pislákoló gyertyát fújdogál a januári szél. Gyászol a vasút, meghalt Sipos István. Nem a vezérigazgató úr, hanem Sípos Pista, így született, így is halt meg, egyszerű kisvárdai fiúként. Ő volt az a záhonyi üzemigazgató, aki csak úgy benézett a bakterházba a fiúkhoz, és megszomjazván teát kért. A váltókezelőit megkínálták a MÁV-os védőitalból. Miután megkóstolta, rögtön kiöntötte a hóra, mert a lé ihatatlan volt. Azonnal berendelte az éjszaka kellős közepén a konyhafőnököt, és elküldte teát főzni, de ráparancsolt, hogy az iható legyen. A Nyugatiban voltam naplózó, amikor először találkoztam vele. Már vezérigazgató-helyettes volt és megkért telefonon, hogy vegyek neki négy helyjegyet. Nem tudtam, hogy ki volt az a ballonkabátos, bajszos ember, aki bejött az ügyeletre, csak az ott lévő főnököm ijedt arcán láttam, hogy nem akárki jött be, pedig egyszerű utasnak tűnt. Átvette a jegyeket, majd megköszönte és mosolyogva fizetett. Később tudtam meg, hogy ő volt a Sípos Pista. Amikor vezérigazgató lett, mindig az első kérésre nyilatkozott, ha kerestük, visszahívta a Magyar Vasutas szerkesztőségét. Egyszer egy interjúra invitáltam meg a Nap TV-hez. Reggel hívtam, délután ötkor ott volt az Angol utcában. Megbeszéltük a kérdéseket előre, ahogy ez lenni szokott. Ő szólt, hogy hagyjuk azt a fránya csomóponti rendszert, úgy sem érdekli a nézőt, beszéljünk másról. Amikor leültünk, eszembe jutott, nem tisztáztuk, hogy a kamerák előtt magázódunk. Súgtam neki, hogy mit szeretnék, intett a fejével, hogy vette a lapot. Az interjú jól sikerült, mert tovább jutottam "a riporter kerestetikben". Másnap találkoztunk a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ülésén, odajött hozzám és azt mondta: "Remélem továbbjutottál!" Én most nem mondhatom neki ugyanezt, az elgyötört vasutas szív megállt. Erre volt a legbüszkébb, hogy ő vasutasnak született. Egyszer egy sajtótájékoztatón az újságíró cinikus kérdést tett fel neki, és ő így válaszolt: "Minden ember vasutasnak születik, csak van aki tovább tanul, mint ahogy te is Attila." Sipos István is tovább tanult, mégis megmaradt vasutasnak, azok közül is a legjobbnak. A MÁV nehezen lesz meg nélküle, ő viszont a vasút nélkül még lelkében sem. Bínos vagyok benne, hogy az égi pályákon a vonatokat irányítja. Egyszer majd mindnyájan jelentkezünk nálad. Vezérigazgató Úr! Toszor Péter A tartalomból: A MSzOSz és az idő próbája ÜT-választás hitelesített mérlegen Hajnali józanság Taxival rohant megállítani a vonatot Az igazi tét Melléklet a Megállapodásokról AKTUÁLIS Az előző évek gyakorlatához hasonlóan nem volt könnyű a ’98-as év zárása sem. Az üzemi tanácsi választásokat követően november végén kezdődtek el a bértárgyalások. Ekkorra már közismert volt a Kormány költségvetési javaslatában tervezett ’99 évi infláció mértéke is. Annak ellenére, hogy a Kormány 2-3%-os reálbér-növekedést prognosztizált, a MÁV nagyon alacsonyra tette az induló tételt a 10,5%-os alapbér-emelési javaslatával. A VSZ bérkövetelése az ősz során megtartott munkavállalói fórumokon alakult ki. A cél 5%-os reálnövekedés elérése volt, amelyet 21% körüli bruttó béremeléssel lehetett volna elérni. A VSZ választmánya 1999. január 1-jétől elérendő főkövetelésként a minden áron való bérfejlesztéssel szemben, a vasutas munkavállalók - minden munkavállalói csoport! - teljes foglalkoztatás biztonságának elérését határozta meg. A VSZ tárgyalási csomag szakmailag alapos, indokolt, a MÁV Rt. hatékonyabb működését is szem előtt tartó javaslataira a cégvezetés nem tudott nemet mondani. (lásd foglalkoztatási megállapodás, képzési alap, stb.) Nagy eredménynek tartjuk a bértarifa rendszer 1999. december 31-jével történő hatályon kívül helyezését. A VSZ 1997 decemberi kemény fellépése meghozta az eredményt. 1998 során több mint hat hónapos tárgyalási idő alatt sikerült meggyőzni a MÁV- ot és a mozdonyvezetők képviselőit is a bérrendszer reformjának szükségességéről. A toldozott-foldozott tarifa már szinte semmire sem jó. A bevezetése óta eltelt időszak alatt nem követte a MÁV Rt. átalakulását, emiatt pedig szinte minden munkavállalói csoport között különböző mértékű feszültségeket generált. Lényeges hatással van a bérfejlesztésre, a nettó bérek alakulására az SZJA tábla is. Az adótábla változást semmilyen tarifarendszer sem képes követni mindaddig, amíg nem lesz stabil az SZJA rendszere. Ez pedig elsősorban a mindenkori kormányzó pártokon múlik és nem a szakszervezeteken!! Na de nézzük, hogy miért is írta alá a VSZ 1998. december 31-én a bérmegállapodást? Világossá vált számunkra a sikeres figyelmeztető sztrájk után, hogy a MÁV-nak a munkahelyek, a biztos kenyér garantálása mellett viszonylag kicsi mozgástere van a bérek további emelésére. Minden lehetséges tárgyalástechnikai elemet bevetve kialakulóban volt egy patthelyzet, ahonnan két kiút mutatkozott. Az egyik megoldás a január 7-10 közti időtartamra meghirdetett általános sztrájk megtartása lett volna annak minden kockázatával, de legfőképpen azzal, hogy a sztrájk alatt, illetve után nem tud több bért adni a MÁV. Akkor pedig mi értelme van megtéveszteni a vasutasságot és belevinni egy előre láthatóan eredményt, többletbért nem hozó konfliktusba? A másik megoldás az elért eredmények alapján aláírni a megállapodást azokkal a további feltételekkel, hogy az 1,5% teljesítményjutalom kifizetését garantálja a munkáltató és a vasutasnapi jutalom decemberi 2%-os részét 1999. április elsejétől alapbéresítjük. Ez további 2,4%-os alapbér-növekedést jelentett volna mindenkinek! December 30-án a VSZ sztrájkbizottsága a helyzet hosszas fontolgatása, mérlegelése után úgy döntött, hogy a munkavállalók nem vihetők be egy eleve eredménytelennek látszó, az addig mindhárom reprezentatív szakszervezet által ellenjegyzett megállapodások teljesítését is veszélyeztető sztrájkba. Azt is megállapította, hogy az adótábla hatása miatt több olyan munkavállalói csoport lesz, aki a konkrét bérfejlesztés végrehajtását követően alig érezhető, 0,2-0,4%-os reálkeret-növekedést ér el. Megfogalmazódott az újabb javaslat, hogy a MÁV adjon még további összeget a béremelésre, és azt ne az 1,5%-os teljesítményjutalomhoz tegyük, hanem kompenzációs összegként kezeljük, és csökkentsük ezzel az adótáblaváltozás okozta veszteséget. Az ellenőrző számítások elvégzésesorán kiderült, hogy az adótáblahatás érzékelhető csökkentéséhez minden munkavállalói csoport esetén további közel egy milliárd forint kellene. A MÁV ezt pedig nem tudta megadni, illetve a tarifaemelésre fordítható összeget kellene csökkenteni 2% körüli nagyságrenddel. Ez pedig elfogadhatatlan megoldást jelentett. A VSZ által javasolt legalább 0,5%-os alapbér-kompenzációt nagy nehezen elfogadta a MÁV. Mivel ez az összeg minden vasutasnak nem volt elég, el kellett dönteni, hogy kik részesüljenek ebből a pénzből. Azt az álláspontot képviseltük, hogy azok kapják a kiegészítést, akiknek a reálkeresete a bértábla emeléssel nem, vagy csak minimálisan, néhány tized százalékkal nő. A számítások elvégzése és az adótábla összevetése után látszott, hogy melyek azok a munkakörök, amelyekben a korrekciót el kell végezni. A VSZ azt javasolta, hogy az alacsony keresetű munkavállalói körök kapják a kompenzációt. A MOSZ azon az állásponton volt, hogy - engedve a 21%-os bruttó bérfejlesztési követeléséből - a mozdonyvezetők legalább 3%-os reálkereset növekedést kell, hogy elérjenek. A MÁV közölte, hogy nem tud eleget tenni a követelésüknek. A bérmegállapodás megkötésének további kompromisszumokra volt szüksége, így született meg a bérmegállapodás utolsó előtti elemeként a 0,5%os kompenzáció, így a MOSZ tudomásul vette, hogy a reálkeresetük nem nő 3%-kal, hanem csak átlagban 1,7%-kal, amely megegyezik a MÁV Rt reálkereset növekedési átlagával. Ezzel szemben a VSZ által képviselt munkavállalói körök többségében a reálkereset növekedés lényegesen meghaladja ezt a mértéket. Az alacsony keresetű munkavállalók segéd-, betanított munkások mintegy 10 ezer fős létszámának reálkeresete pedig legalább 2- 3%-os mértékben növekedni fog. Ezen túl azt is számba vettük, hogy a különböző munkavállalói csoportokat milyen más juttatásokban sikerült részesíteni (KSZ- ben, teljesítmény bérezésben, balesetmentességi jutalommal, távolléti díj növelésével, készenlét díjazásával stb.). A VSZ Érdekegyeztető Bizottsága 1999. január 6-án megtárgyalta a megállapodásokat és azokat tudomásul vette. Megállapította, hogy a jelenlegi bértábla miatt, az adótábla változásainak hatásai nem voltak kiküszöbölhetőek minden munkavállalói csoportnál, illetve, ha erre több pénzt fordítottak volna, az alapbérek sokkal kisebb mértékben növekedhettek volna, hátrányos helyzetbe hozva ezzel minden munkavállalót. Az 1998. december 31-én elfogadott megállapodás-csomag a legfőbb céljának - a foglalkoztatás biztonság - teljesülése mellett, elfogadható mértékű alapbérfejlesztést, és a vasutasok reálkeresetére növelően ható további megállapodásokat eredményezett. A vasutasság bérezési rendszerének rendbetételéhez külső tulajdonosi segítség szükséges. Ezért kezdeményeztük már 1998. novemberében a KHVM-nél, többek között az EU-csatlakozáshoz is szorosan kapcsolódó bérkérdésekben az egyeztető tárgyalások mielőbbi megkezdését. A VSZ részére nagy tanulságokkal szolgáltak a bértárgyalások, amelyeket az új bérrendszer kialakításánál fel kívánunk használni. Kollégák! Az 1999-es évre kötött bérmegállapodás egy kidobásra ítélt bértáblán és egy, az alacsony keresetű munkavállalókat hátrányosan érintő adótábla mentén jött létre. Kérem, vegyék figyelembe azon tényt is a 19 megállapodás hatásának együttes értékelése mellett, hogy az előző években is voltak olyan munkavállalói csoportok, akik pedig akkor, az adott évben kerültek relatíve hátrányos illetve előnyös helyzetbe. A VSZ az átláthatatlan bérrendszer megszüntetésében és a munkavállalók által végzett munka valóságos értékeléshez igazodó új bérrendszerben látja a célszerű megoldást. MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. DIN-EN 729-2 szerinti "Európai hegesztő üzem" A 125 éves üzem • 125 év a vasút szolgálatában • 125 éve a vasútért