Magyar Világ, 1906 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1906-03-18 / 1. szám

2 1906. március 18. I. évfolyam. 1. szám. Magyar Világ mm BEKÖSZÖNTŐ. Uj lap — új könyv úgyszólván naponkint terem. Rokonszenvet, érdeklődést keres mindegyik. Annyi joga van ehhez, a mennyit az eszme ér, melynek szolgálatára útnak indult. Rokonszenvet kérünk mi is. Mennyi joggal? — ítélje meg a szíves olvasó a következőkből. Rohamosan fejlődő irodalmunknak mai forrongó, átalakulási korszakában, társadalmi életünk kialakulatlan, irányt kereső állapotában úgy érezzük, nem vállalkozunk céltalan és hálátlan szerepre, a­mikor az igazi magyar érzés jegyében egy új szépirodalmi és társadalmi hetilapot bocsátunk a magyar olvasó­­közönség rendelkezésére. Érezzük és tudjuk, hogy az irodalomnak minden új hajtása csak úgy lesz jótékony hatással szellemi és társadalmi életünk helyes irányba fejlesztésére, ha az a nemes értelemben vett hazafias érzés üde forrásából nyeri éltető erejét. A­kik ebben velünk együtt éreznek, azoknak örömmel hirdetjük, hogy a magyarság tiszta lobogója alatt az eszmék fegyverével küzdő nagy tábor egy szerény, de a hazafias eszmékért mindenkor lelkesedni tudó munkás segédcsapattal újra gazdagabb lett. A magyar görögkatholikusok kis társadalma az a lelkes csapat, mely most a nyilvánosság elé lépni készül. Részese akar lenni az írott szó erejével is minden olyan munkának, mely lényegesen hozzájárul kulturális törekvéseink fejlesztéséhez. Századok vihara zúgott el e kicsiny tábor felett! ... Részt vett a magyar nemzet minden hazafias törekvésében s a nagy nemzeti küzdelmek korszakában, mikor még a bűvös szavú tárogató hangja harci riadó volt egyúttal, jelét adta, hogy nem a gazdag idegenek konyhája előtt morzsákért ólálkodó vándorokból, hanem a szabadságszerető magyar fajnak meghitt családtagjaiból áll. Azzal együtt érez, együtt cselekszik, jó és rossz napokban, búban és örömben egyaránt. Rákóczi népe!... A csodaszép Felföld bércei közé szétszórt magyar görögkatholikusok mindenkor lelkesedéssel őrizték és őrizni fogják az ősi magyar faj minden nemes vonását s most sem ígérhetnek egyebet, mint azt, a­mit a zivataros múltban már tettekkel is fényesen beigazoltak. A pásztortüzek lobogó lángjánál, a tárogató édesbús hangja mellett, a magyar földből, a magyar levegőből, mely nekik is életet ad, őket is táplálja, magukba szívták ők is a hazaszeretetet, éppen úgy, mint a legmagyarabb magyar. S ott messze-messze, a fellegekig nyúló bércek hazájában, nehéz küzdelmeik közepette sem tört meg nemes munkára vágyó erejük, sőt megújhodva most újra előlépnek, hogy megmutassák : nemcsak élesre köszörült karddal, de a damaszkuszi acélnál értékesebb tollal is akarják és tudják szolgálni a magyar hazát, a magyar nemzeti kultúrát. A Magyar Görögkatholikusok Egyesülete egy oly szépirodalmi és társadalmi hetilapot akar adni első­sorban a görögkatholikus társadalom kezébe, melynek tartalma és hazafias iránya visszhangra fog lelni, felekezeti különbség nélkül minden magyar ember szívében. Rozsdamarta fringia helyett a nyomtatott betű elpusztíthatlan tiszta fegyverét vesszük tehát a kezünkbe. Belépünk az irodalom önzetlen és kitartó munkásai közé s nyesegetni fogjuk azokat a kinövéseket, melyek a nemzeties irányú munkálkodás szervezetén élősködni akarnak. Kifejtjük a magyar görögkatholikus társadalom szunnyadó erőit, hogy a közügyek és az irodalom terén megállhassák helyüket éppen úgy, mint a­hogyan megállják a régóta erejük és hivatásuk tudatára ébredt más felekezetbeliek. Társadalmi és ismeretterjesztő közleményeink, heti krónikáink mellett különös gondunk lesz lapunk szépirodalmi részére. Divatos jelszavak után, ha még oly hangzatosak is azok, vakon e téren sem indulunk. A­mi igazán szép és jó, azt kiabáló jelszavak nélkül is észrevesszük és észre fogjuk vétetni, bárhol és bármikor. De éber szemmel vigyázunk arra, hogy az érzékeknek talán tetszetős virágköntösben lélekrontó méreg a mi lapunk útján ne kerüljön a magyar család olvasóasztalára. Szépirodalmi főmunkatársunkul Lampérth Gézát, a «Petőfi-Társaság» tagját sikerült megnyernünk. Az ő neve és írói egyénisége, valamint az az illusztris írói gárda, a­mely nagybecsű munkásságát lapunk részére megígérte, teljes biztosíték arra nézve, hogy a «Magyar Világ» mindenkor az irodalom legjavát fogja nyújtani. A díszes névsorból kiemeljük a következőket: Andor József (Cyprián), Bársony István, Dívald Kornél, Endrődi Sándor, Fraknói Vilmos, Kenedi Géza (Quintus), Katona Lajos dr., Pakots József, Pekár Gyula, Rákosi Viktor (Sipulusz), Szana Tamás. A „Magyar Világ“ szerkesztősége.

Next