Magyar Zene, 1979 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1979-06-01 / 2. szám - Szabolcsi Bence: Exotikus zene - Kodály Zoltán hangszeres zenéje - Kodály Zoltán dalai – Kodály Zoltán (kórusmuzsika)

SZABOLCSI BENCE*: EXOTIKUS ZENE 1. A klasszicizmus a szonáta formákban alkotta a legtökéletesebbet, a for­ma és a tartalom teljességével; a romanticizmus a dalban volt legnagyobb, mert ez nem tűri a korlátok közé szorítást. Az újabb idők zenéje a színpadon teremt újat és tapogatódzva keres valami megfelelő formát, életképesebbet az operánál, mely Wagnerrel elérte fejlődése határát, és Strauss Rikárddal deka­denciáját. Ebben a mozgalomban a modern zene átalakulása hevében nemcsak idő­ben távol eső zenei kultúrák reminiszcenciáit kereste biztos alapul, hanem ki­terjesztette figyelmét az exotikus országokra is. Az eredményt leginkább a renaissancehoz hasonlíthatnók, vagy ahhoz a meglepetéshez, mely a zenei kultúrát a 19-ik században érte. Ekkor ugyanis hirtelen ráeszméltek arra, hogy az egyes nemzetekben eddig csaknem teljesen figyelmen kívül hagyott vagy félreértett zenei kultúra virágzott: a nép zenéje. És mohón fordultak az új terrénum felé, tudósok, esztéták és népdalgyűjtők: Csajkovszkira gondoljunk, vagy Gadera és tanítványára, Grieg Edvárdra,­­ amíg ez a faji zenéhez való visszatérés is különböző fázisokat, sőt viharokat ért meg — nálunk Erkeltől Bartókig, a külföldön Deliusig és Stravinskyig. Hogy az exotikus népek, első­sorban a keletázsiaiak művészete már a század második felében lényeges be­folyást gyakorolt az európai művészetre, hogy az impresszionista kínai festők és a naturalista Hokusai mennyi új szempontot adtak Manetnak és követői­nek, eléggé ismert tény. De míg a képzőművészek érdeklődése a távoli kelet után ekkor még csak egy százados múltra tekinthetett vissza (éppúgy, mint az irodalomé), a zenében ilyen áramlatok, ha átmenetileg is, már régebben keletkeztek. Az európaiak a renaissance korában kezdték keresni a görög zenét. En­nek az ágait és nyomait követve már nem sok hiányzott a keleti zene birodal­mának eléréséhez. És valóban, a 17-ik és még inkább a 18-ik század egyre több olyan operát produkált, melyek exotikus témát választanak, amivel már némileg együtt jár az illető nép zenéjének ismerete is, vagy legalább az e zene iránt való érdeklődés. A régence alatt a képzőművészetekben is feltűnik ez az irány (a Louis XV-bútorok keleties struktúrája, Watteau és Boucher fia­ , Szabolcsi Bence 80. születésnapjára (1979. augusztus 2.) gyűjteményekbe fel nem vett írásainak közreadásával emlékezünk. Az „Exotikus zene” a műjegyzékek tanúsága szerint Szabolcsi Bence legelső kinyomtatott munkája. A három Kodály-tanulmány magyar nyelven nem jelent meg ez ideig. A közreadás engedélyéért Szabolcsi Évának tartozunk köszönettel. (A szerk.)

Next