Magyar Zene, 2004 (42. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3-4. szám - Dalos Anna: Kodály Zoltán: A fúga művészete: a Concerto neoklasszicizmusáról
382 XLII. évfolyam, 3-4. szám, 2004. október Magyar zene stílust. Monumentalitás, mozgás, születőben lévő formák, határtalanság - ezek a karakterisztikumok jellemzik Wölfflin gondolkodásában a barokkot.46 A stílus legfontosabb jellegzetességét a rövidülésben ismerte fel.47 Véleménye szerint a barokk művész gyakran használja azt a perspektívát, amelyben az előtérben látható tárgyak lényegesen nagyobbak és szembeszökőbbek, mint a háttérben elhelyezkedők, mint például Hobbema Middelharnesi fasor című festményén - Wölfflin értelmezésének paradigmatikus példáján, amelynek témája a nézőtől távolodó, befelé haladó út.48 A perspektíva mellett Wölfflin számára a barokk stílus másik fő jellegzetessége a homályosság, amelynek legjellemzőbb vonása, hogy a fény csak a véletlen összjátékaként születhet meg.49 A barokk műalkotásokat ugyanakkor át- meg átszövik a rejtett motívumok is.50 A barokk stílus Wölfflin-féle determináns vonásai megtalálhatók Kodály Concertójában is. A rövidülés elve a szakaszok csökkenő időtartamában mutatkozik meg. Az állandó mozgás az ellenpontból, a témák kombinálásából, illetve állandó variálódásából jön létre; a formák - például a szonátaformáé - ténylegesen a szemünk előtt születnek meg, és a formahatárok sem körvonalazódnak egyértelműen. Az első Allegro rnsoluto és az első Largo szakasz tonálisan tiszta pillanatai épp úgy bukkannak felszínre, mint ahogy a fény egy barokk festményen váratlanul kiemelkedik a sötétségből. Kodály idézetei pedig a rejtett motívumok szerepét játsszák. 6. A magyar barokk eszméje A Concerton folytatott munkálataival egy időben, 1939-ben Kodály két nagyjelentőségű tanulmányt - Mi a magyar a zenében? és Magyarság a zenében - vetett papírra, s mindkettő azt a kérdést járta körül, miként ragadható meg a magyar jelleg egy műalkotásban.51 A nemzeti művészet kérdéseivel Heinrich Wölfflin is foglalkozott.52 Grundbegriffe című munkájában például látványosan elkülönítette az itáliai, valamint a germán szellem és kultúra karakterisztikumait. Míg előbbit a reneszánszhoz, utóbbit a barokkhoz kapcsolta. A Kodály-írásokban fellelhető utalások azt tanúsítják, hogy miközben a Concerton dolgozott, Kodály újraolvasta Wölfflin elméletét.53 Wölfflin írásai többször is visszatérnek például a nyugati kultúra latin-germán dualitására. Kodály azonban e teóriához azt is hozzáfűzte, hogy a magyar kultúra az előbbihez áll közelebb, mivel csak azokat a germán alkotókat fogadta be - Bachot, Beethovent, Schützöt és Brahmst, akik „latin formakultúrában éltek.”54 46 Wölfflin: Grundbegriffe ... i. m. 9-10. 47 Uott 27-28. 48 Uott 89-90. 49 Uott 222. 50 Uott 222. 51 Kodály Zoltán: „Mi a magyar a zenében?” In: uö: Visszatekintés/1. ... 75-80. Kodály Zoltán: „Magyarság a zenében”. In: uő: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok II. Közl.: Bónis Ferenc. Budapest: Zeneműkiadó, 1974. 2. kiad.235-260. 52 Wölfflin: Grundbegriffe. ... 6. Wölfflin: Renaissance ... 1-2. 53 Mindazonáltal Wölfflin könyveit nem találtam meg Kodály könyvtárában. 54 Kodály: Mi a magyar ... 79.