Magyar Zene, 2017 (55. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Erdélyi-Molnár Klára: Kodály Zoltán és a szlovák népzene
ERDÉLYI-MOLNÁR KLÁRA: Kodály Zoltán és a szlovák népzene 1904-ből származnak, ezek lelőhelyeként Nagyszombat szerepel. A feljegyzés körülményeiről többet nem tudunk, sem az adatközlők nevét, sem pontosabb dátumot, sőt - egy kivételével - a dallamok szövegét sem ismerjük. Ám akármilyen alkalomból is kerültek papírra, valószínűleg az akkoriban divatozó dallamkincshez tartoztak, talán a diákévek emlékei; zenei stílusuk szerint a 19. század termékeinek tűnnek mind. Az első valódi, 1905-ben Galántán megkezdett gyűjtőútról megindító visszaemlékezést olvashatunk. Nem remélhetve, hogy valaki pénzt ad, elindultam a magam pénzén [...] Merre menjek? Vissza, ahonnan jöttem, felidézni a gyermekkori elhomályosult emlékeket [...] Meglátogattam Zsilliéket, a váltóőr két fia velem járt iskolába, a lányuk öcsém tejtestvére volt, az erős Zsilliné szoptatta, míg anyánk betegeskedett. Csak Béla fiú volt otthon, mindjárt lediktált néhány tót dalt, amit a katonaságnál tanult. Másnap elindultam Taksonyba Rozit megkeresni, hogy újra halljam a dalokat, amikkel 15 éve altatott [...]19 Ennek a „néhány tót dalnak” feljegyzését nem ismerjük. Ám a fenti idézet példázza az ifjú Kodály irányultságát, szándékait s azt a szemléletét, mellyel az együtt, illetve egymás mellett élő szlovák és magyar kultúra jelenségeit természetes módon együtt, egymással összefüggésben igyekszik értelmezni. „Én elkezdtem végigmenni a nyelvhatáron. Rozsnyóig jutottam. Maga folytassa onnan” - hangzott a javaslat Vargyas Lajos visszaemlékezése 20 szerint 1939-ben. S valóban: 1916-ig Kodály rendszeresen visszatért a magyar népzene északi dialektusterületének erre a sávjára. Elsősorban pedig: 1906 és 1916 között minden évben felkereste a Zoboralja településeit. Itt a magyar és szlovák népesség egymással meglehetősen szoros közelségben igen értékes, más tájakon már meg nem található -elsősorban középkori - kulturális hagyományokat is megőrzött, így ennek a kistájnak a zenéje a népzenetörténeti problémák iránt fogékony Kodály figyelmének középpontjába került: népzenegyűjtésének mintegy egyötöde innen való. 1907-ben és 1909-ben Bartók is csaknem kétszáz szlovák dallamot jegyzett fel e vidéken,21 a Kodály-gyűjtés szlovák adatainak túlnyomó része pedig - körülbelül 150 dallam és számos utalás, megjegyzés - a környező, szlovák többségű Szalakuszról, Ghymeskosztolányról, Szomorlovásziból, Lapásgyarmatról és Nyitrapereszlényből származik; továbbá Vicsápapátiról, amelynek nemzetiségi és nyelvhasználati viszonylatairól Kodály részletesen ír egyik Ethnographia-beli cikkében.22 19 1950 Muzsikus naptár január 8-június 25. lapjain. Kodály Zoltán: Közélet, vallomások, zeneélet. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. A kötet anyagát válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989 (Kodály Zoltán hátrahagyott írásai, L), 168. 20 Vargyas Lajos: Kerítésen kívül. Emlékek életemből. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993. 106. 21 1907 novemberében és 1909 februárjában, legtöbbjét Darázs községben. „[...] kifogyhatatlanok nótában, 2 délután leadtak 60-at, 1 1/2 évvel ezelőtt ugyanígy 50-t. Pedig egészen kis község ez a Darázs, vagy 1000 lakóval" - írta Ziegler Mártának és Herminának 1909. febr. 4-i levelében. Ld. ifj. Bartók Béla-Gombocz Adrienne (szerk.): Bartók Béla családi levelei. Budapest: Zeneműkiadó, 1981, 188. A SEP köteteiben 191 e vidékről származó, Bartók gyűjtötte dalt találunk, a következő falvakból: Zobordarázs, Kislapás, Lapás, Alsóelefánt, Felsőelefánt. 22 Kodály Zoltán: „Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz. (Második közlemény)”, Ethnographia XXIV. (1913), 169-174. Kötetben: VI., in., 271-275., 625-626.