Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig 3/2. köt. Magyar nemzetiségi czímerek (1904)

Előszó

ELŐSZÓ. Azon vezérelveket, melyek ezen könyvem megírásában vezettek, kifejtettem »A nemzetségi czímerek tanulmánya« czímű akadémiai székfoglaló értekezésemben. E könyv beve­zetésében ismételnem kell nagyjából az elmondottakat, mert ezek mintegy kulcsul szolgálnak a megírottak megértéséhez és igazolják eljárásomat a rendelkezésemre álló heraldikai anyag feldolgozásánál. Ezen nézetek és vezérelvek egyike az, hogy csak azon czímerek tarthatók nemzetségi czímereknek, melyek a »de genere« kifejezés korából, tehát a XIII. századból és a XIV. század első feléből maradtak reánk s melyek ezekkel egyező, bár későbbi korból származó czímertani emlékek alapján biztosan meghatározhatók és egységre vihetők. A másika az, hogy mindazon XIII. századi és a XIV. század első feléből származó, leginkább magyar eredetű nemzetségi vagy magán czímerek, melyeknek paizsában pólyák, osztások, egyszerű vagy patriarcha keresztek képezik a paizsalakot, nem az illető nemzetségek vagy egyének czímerképei, hanem hatalmi jelvények, melyeket az illető nemzetségek vagy családok országnagyi méltóságot viselt egyes tagjai hivatalos pecsétül, vagy fényes állásuk feltünte­tésére vettek át az ország czímeréből czímerpajzsaikba. Az ilyen szűkre vont határ a nemzetségi czímerek meghatározásánál nagy aránytalanságot támaszt a nemzet­ségek száma s a többé-kevésbbé biztosan meghatározott a nem­zetségi czímerek száma között. Nemzetséget kétszázon felül ismerünk, nemzetségi czímert e mai napig huszonkilenczet.

Next