Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)

1861-01-09 / 7. szám

I. évfolyam. 7. sz. január 9-én 1861. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA:­I MEGJELEN Uj tér 3. ez. I. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt.zerkesztő­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 5 újkv ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL séghez intézzenek.­A lap kiadása körüli panaszok, a magán­tlezmények belyegdíj külön áO ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor fő ujkr. jelével minden nap. TT;t- Q ft-1,a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR­­­ujzer a. sz. lomszmt. _____________lo­mjkrajczáson kaphatok,_________________________ Egészév 16 ft. Félév 8 ft. Negyedév 4 ft. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek megrendelésük f. hó 6-dika után érkezett és érkezendik hozzánk, tisztelettel értesítjük, hogy lapunk 2-ik és 3-ik számával csak a jövő hét folytán szolgálhatunk, miután azok el­­fogyván, azokat újra kellene nyomatnunk. Az 1-ső és az emelkedő részvét folytán a szintén nagyobb példányszámban nyomatott 4-ik s a többi számokat azonban tüstént megkül­­dendjük. A kiadó-hivatal: ISCUMENTARE Pest, január 8-dikán. Külföldi szemle A milyen mérsékelt vola a Napoleon újévi nyi­latkozata : oly animosus a Victor Emánuelé. Igaz, hogy ő nem is egy diplomatiai testülethez, de a turini helyhatósághoz szólott — és így bizalmasabban be­szélhetett. Azt monda, hogy „a nemzeti egys­g pro­­grammja, teljesülése felé közeledik, hogy Velencze eladásának ajánlata nem hivatalos oldalról történt, hogy a maga részéről kevéssé bízik ez ajánlat sike­rében — mi­különben is kevés rokonszenvre találna. Olaszországnak — folytatá ő felsége — uj esemé­nyekre kell készülni. Ő ma, mint mindig, első leend a veszélyben, hol borostyánt arathatnak s vég lehelle­­teig kész, mint király és hazafi, kötelességét telje­síteni.“ E nyilatkozat szerint, Viktor Emánuel a római kérdés közel megoldatását reméli, valamint azon meg­győződésben él, hogy Velencze nem pénzen de véren lesz megvásárolható. Ez jeladás a kikerülhetlen háborúra — csak a „mikor“ a kérdés, tavas­szal-e vagy később ? „A pápa és a püspökök“ czimü röpirattól, mely Párisban f. hó 5-kén jelent meg, a római ügy kielégitő elintézését várják. Az ebben letett alkudozási alapok meg fogják nyugtatni a cathol. világ s kivált az alsóbb clerus lelkiismeretét a pápa világi uralmának meg­szűnésére nézve, mely egyedül állott eddig útjában azon kiegyenlitésnek, melyet a pápa és Viktor Emá­nuel közt, a párisi udvar kieszközölni mindig oly hajlandó vola. Az „Indcp.“ párisi levelezője pláne azt állítja, hogy Gaeta bevételének késleltetése a franczia hajóhad által, csak­is azért történnék, hogy Napoleon ez alkalmat alkudozá­sokra kívánta fölhasz­nálni a római curiánál, Viktor Emanuel érdekében (?) Ezen merész verzióhoz nem akarunk semmit szólani, valamint a „Post“ párisi levelében is több kö­vetkezetlenséget mint összefüggést találunk, mely azt mondja, hogy Gaetának a franczia hajóraj által való megszállása: „egy nagyszerű reactio kiindulási pontja leendett.“ Alkalmasint a levél írója elfelejtette — jegyzi meg az „englische Corres“, hogy Napoleon nem mindig szokta szemét behunyni. Ha az udvarok és kabinetek Szardinia ellen volnának is — mit az angol kabinetről épen nem lehet mondani — mellette vannak Európa nemzetei és az az általános remény, hogy Francziaország, a szükség pillanatában Olasz­ország oldalára fog állani. S így inkább attól lehet tartani, hogy ha Anglia és Francziaország kereken és egyenesen ki nem mondják véleményöket: a bécsi kabinet — a háború által sem jutván roszabb helyzet­be, mint most pénzügyei miatt — Európát ismét lángba találja borítani. A „Herald“ párisi levelezője már praktikusab­ban fogja fel a dolgot Azt mondja, hogy Thouvenel „álom“-nak nevezte volna az olasz egységet s azért áll Gaeta előtt a franczia hajóhad. Miért nevezte pe­dig álomnak — és miért áll ott a flotta a hol áll ? Mert Napóleonnak még „Szardinia-szigetre“ volna szüksége — mielőtt Persano ostrom­hajóinak a ten­geren nyílt utat engedne. Cavour a Thouvenel álmá­ra azt felelte, hogy miután Olaszország egysége ál­­talá­nos szavazás utján elismertetett, a piemonti kor­mán­y még csak gondolatban sem szegülhet a nép oka a fának elle­n. Hogy a szárdin(i)a-étvágyra mit felelt, azt nem tudjuk, hanem arról hallo­ttunk, hogy az angolok megszaporították hajóikat a nápolyi vizeken azon könyörületes indulatból, hogy ha a franczia flotta eltalál Gaeta alól vonulni, az a két orosz fregát — mely helyét vala elfoglalandó — holtra ne unja magát egyedüllétében. Elég az hozzá, akár az angol hajók e véletlen szaporodása, akár azon erkölcsi nyomás, melyet Gari­baldi neve és Mazzini manifestuma az olasz válasz­tókra gyakorol — okozzák: valami arra bírta a tui­­leriák urát, hogy Gaeta odahagyásában egyszerre csak engedékenyebb legyen. Két heti határidőt en­gednek II. Ferencznek, mely idő alatt ha arra gon­dolná magát, hogy továbbra is Gaetában marad, a franczia hajóhad védelmére többé nem számíthat. A „Constitutionnel“ Couza herczegk egy nyi­latkozatát közli minisztereihez, a Gálánál lezárolt 12 vontcsövű ágyú, 15 ezer fegyver és egy hadkész­letet illetőleg. A herczeg szilárdul el­­­határozva semleges­en maradni és semmi részb­­ venni a magyarok mozgalmában, s nem tűrni ajedelemsé­­gekben oly emberek összecsoportosulás, kik oda szomszédja ellen háboru-inditási szándkal jönné­nek, a nélkül azonban, hogy ily politikaildözöttek­­től a menedékjogot megtagadná, vagy menekültek kiadása által azt megsértené, mely elhab­zását sem rokonszenv sem ellenszenv jelének nem ártaná tar­tatni. Couza herczeg, a fejedelemségek gyetlensé­­gének élet­feltételét azon semlegesség béntja, mely Svájcz és Belgium önállását ez ideig bizttá. A lapok többször említették, hogy Asztria és Oroszország Bukarestben kérdést tettekninő véle­ménnyel van a fejedelemségek kormánysz ezen ol­­dalról is történhető invasio felől ? E­mlegességi nyilatkozat a felelet. Minthogy azonban Idva-Oláh­­ország önállóságát tulajdonkép Napoleonjk köszöni, a dolog bővebb felvilágosítását, végleget azon sze­reptől várhatjuk, melyet Francziaország keleti kér­désben majd elfoglal. Fog-e e részben íri vezérfo­nalul szolgálni az a „Francziaország a feti kérdés­ben“ czimü röpirat, melynek megjelenét Párisban emlegetik, erre annak idején majd vissztérünk. Belföldi szemle. — P­e­s­t-P­ilis és Solt tér ve­gyesült vármegyék mai nap folytatott bizományi ülésé­ben,mely Nyáry Pál első alispán elnöki alatt tarta­tott, ez legelőször is jelenté, hogy a fölsti helytartó a katonai főparancsnokot fölkérvén,utaássék a kato­­naság,hogy csak az illetékes polgári hang megkere­sésére elegyedjék a zavargásokba, tőszen választ nyerte, hogy ily utasítás ki van már­­a a katona­ságnak. Nagy-Kőrösön e szerint az ifi katonai pa­rancsnok ez utasítás ellenére cseleked; — annál inkább szükséges tehát, hogy megtüntessék. A jegyzőkönyv hitelesítése folyt felolvastatésc a megyének tegnapi határozata gr. Tiri László el­­fogatása és kiszolgáltatása, valamint magyar me­nekültek ügyében. E határozat jelfogalmazata, Tanárki Gedeon főjegyző tollából,a hatóságot zajos tetszésnyilatkozatokra ragadta, s a bírmány teljes helyeslését megnyerte. Alább egy terjedelmében közöljük. Következett a szolgabirói járék felosztása, mely ügy bevégeztetvén, a bizottmá oda utasitá a megye uj tisztviselőit, hogy miután­­ eddig fenállott cs. k. hivatalok a törvényesen megkötött megyei tisztikar életbeléptével jogilag mazüntek, ezeket tettleg is szüntessék meg, s iróniáikat és a nálok letett pénzeket — kivéve a cs. k.filót, melyhez a megyének semmi köze — vegye át. Küldöttségek neveztettek ki egyszersmind a Bu. városához csa­tolt Ó-Buda,valamint a Jász-Kuns­ba tett községek visszakeblezésére. A telekkönyvi átvétele iránt a bizottmány holnap fog határozni. Holnapra maradt azon leiratárgyalása is, mely Pest megyének b. Vay Miklós­hoz küldött nyilat­kozatára a k. helytartóságtól őrizett. Befejezésül még a nagy-kicsi ügyben történt­ határzat. Batta Andor főszolgabii hivatalosan jelent­sén, hogy az ottani vérengzésr a nép semmi nemű A hivással okot nem szolgáltató s arra teljességgel h­inni szükség nem volt, és föl ir­ven a bizottmányt, hogy a Nagy-Körösön levő Barnaságnak, mely ott olytonos ingerültség oka mara, onnan eltávolítása­ránt intézkedjék : a bizottmányi indítványt teljesen néltányolva s magáévá téve, mgbizá az első alispánt, hogy a katonaságnak Nagy-Erösről eltávolítását a katonai főparancsnoknál eszközlje ki, — szólítsa föl továbbá arra is, hogy az odasallitandó más katr­a­ne a lakosok házaiban, de a város által nagy kétséggel külön e czélra épitttett laktanyái­ szál­­lash­assek el A katonai főparacsnokságai’ra föl­­szóttatik, hogy a vérengzés ügyében teendő vizsgá­lati katonai részről szintén lürdess­ei ki nyomozó­ bizttságot. — A bécsi hivatalos ujság jelenti, hogy legf. kaneti irat által Horvát- és tótországban főispáno­­k neveztettek ki : Zágráb m jegyébe Kukuljevics Iva; Varasdba gr. Er­dődy János örökös főispán; Kősbe F­a­r­k­a­s - V­u­k­o­t­i­n­o­v­i­c­h Lajos; Pozse­­ga gr. Jankovich Gyula; Verőczébe S­t­r­o­s­z­my­e­r püspök jSzerémbe gr.P­e­j­a­c­h­e­v­i­c­h Pétert Fméba S mai eh tengeri egészségügyi felügyei tagjának a szász kir. kormány által tett elfogatása, az osztrák kormány kezeibe lett kiszolgáltatása, az erre következett fejedelmi tény s ezekkel összefüggőleg külföldi honfitársaink érdeke tárgyában jegyzőköny­vileg kifejezni a következőket: „Alig hangzott el a távirda sodronyának rez­gése, mely gróf Teleki Lászlónak a szász kormány ál­tal tett elfogatását s az osztrák hatalom kezébe tett kiadatását jelenté, Európa, sőt a polgárisult világ öszhangzó szózata az elitélés kemény hangján röpi­l vissza ugyanazon sodronyokon az érdeklett hatal­mak füleibe, hogy ezen tény a nemzetközi jognak gyáva megsértése. Pest megye közönsége nyíltan kijelenti, hogy a művelt világ ítéletében osztozik. Kijelenti, hogy a nemzetközi jogok megsértését semmi szerződésre hivatkozás ki nem mentheti; az ilynemű szerződések megsértése a nemzetközti jo­goknak. A történelem ezredéves lapjai bizonyítják, hogy a legyőzöttnek menekülési jogát s az államokra nézve a menekültek megtörésének kötelességét a nemzetek egymás közt elismerték s megszentesitett nemzetközi jognak tisztelték a legrégibb időktől kezdve napjain­kig, mint szükséges korlátját a néha talán erőszakos s igazságtalan hatalomnak, mert különben a győztes jogánál fogva végtelenül üldöztetnék a legyőzött s a győzelem szerencséjének változandósága megörökí­tené a pártok kölcsönös irtó háborúját. Az Al­ibiád, Th­emistokles, Aristid történelme mutatja, hogy az ó­kor classicus nemzetei szintúgy tisztelték a jogot, mint az akkor barbároknak neve­zett Persák. Úgy a középkor harczias népei, mint az újabb századok nemzetei. E menedékjognál fogva tűrte Lengyelország Rákóczyt, Francziaország Ber­csényit s társait, a­ török zultán Tökölyt, sőt maga az osztrák kormány eltűrte a fegyveresen letartózta­tott lengyeleket, s napjainkban a már haldoklónak tekintett török birodalom fegyverére hivatkozott, mi­­dől t­őle a jognak megsértése a hatalom hangján kö­­veteltetett. Hogy a szász kormány a történelem nem ezen lapjaiból vett tanúságot, hanem Drakul vajdát vette példányul, ki Hunyadyt, a menekülőt letartóztatta, és azon hatalmat mely a menekülő Lafayettet bör­tönbe záratta; sőt ezen példányokat az által, hogy az elfogott menekültet az üldöző kormánynak kiszolgál­tatta ; s a nemzetközti jog megsértésében még túl­szárnyalta : csak mély szomorúsággal tölti el a pol­gári sult világot s azon meggyőződésre vezérli, hogy az oly állam, melynek kormánya az államiság morá­lis erejével nem bir, a nemzetek nagy családjában nem tölti be hivatását s elenyészte a nemzet^1­­010 mere szolgáland. S ha az Isten titkos könyv*"*1 ®*1 betűiben, az volna megírva, hogy a nagy dicső német nemzet az idők folyamában egy nagy egés­szé forrjon össze : bizonyára a netalán menekülési joggal élni kívánó legyőzött kormányok férfiai e hon kebelében biztos nenhelyet találandnak s a magyar nemzet,^ még a szász kormány férfiai irányában sem fog élni a vis­­­szatorlás fegyverével, mert e nemzet minden tagja bír erkölcsi erővel, tisztelni a szerencsétlenek jogait. Az indignatiónak ezen komoly hangulatát mér­sékli Ő cs. Felségének a fejedelemnek azon ténye, mely szerint a hatalom boszuló karját lefegyver­ezve, a kiszolgáltatott menekülőnek visszaadó szabadságát. S ha a morális hatalomnak ezen nyilatkozványa, a fejedelmi hatalom nagyságához illő nagyszerű mérv­ben történendett, — ha a szabadság élvezetéhez fel­tételek nem köttetnének, — ha minden menekülőnek a­k­ajd minden börtönzöttnek a szabadság, minden vagyonában csonkitottnak a vagyon visszaadatik vala: ez esetben az indignatiónak örömérzet, s a kétes hely­zet felett még mindig borongó honfi kebel zárkózott­ságának bizalom s kibékülési hajlam adott volna helyet. Mindezekért a fejedelem kegyelméhez esedezve járulni, Pestmegye közönsége erkölcsi lehetlenségnek­ tartja, mert ez által elismerné, hogy a kényszeritett önvédelmi nagy harczban részt vett honfiak bűnösök, mert kegyelem csak a bűnösök menedéke lehet. Az 1848-49 évek nagy harczai már a történe­lemé. Isten és az utókor itélendenek úgy a győztes hatalom, mint a legyőzött nemzet fölött; — de e har­czok eredménye a válságos korszak csak akkor lesz befejezve, midőn a kibékített nemzet Sz. István koro­náját a szerződő fejedelem fejére teendi; s e szerződés döntendi el a menekültek sorsát is. Ha e harczok s az azokat követő súlyos évek csapásai tanúságot adtak a győztesnek, hogy a hata­­lomnak alapja nem a nyers erő , hanem a nemzet bizalmában rejltt, mely bizalom csak a soha nem in­gadozó s valósággal őszinte alkotmányos kormány­zatnak lehet gyümölcse; ha a nemzet tanúságot vett, hogy e hont a nemzet morális ereje s a nemzetiségi, vallási, osztály s minden más érdekeket a hon köz­javának alárendelő nemzeti összeforrás mentheti meg s emelheti fel: — úgy a lezúgott viharok, a börtönök és bujdosás szenvedései a kibékülés nagy napján fe­­ledékenységbe fognak temettetni.“ Jegyzetté Tanárky Gedeon, főjegyző. (Fk) „Vámsorompó vagy birodalmi ta­nács, — ez az alternatíva!“ mondja azon bé­csi állambölcs, kinek politikai okoskodását tegnapi czikkünk tárgyává tettük. Olvasóink nagy csodálkozással azt fog­ják kérdezni, minő összefüggés lehet ezen tisz­tán nemzetgazdászati és ama tisztán politikai rendszabály közt? Erre érdemes ellenfelünk azt mondja: ha Magyarország vonakodnék a közös czélokra megkívántató közös terhek fölötti közös tanácskozásban és ama­téritek­nek szétosztásában részt venni, az osztrák kor­mány kénytelen lenne — a nélkülözendő adó­járulék pótlásaid — visszaállítani a vámso­rompót, még­pedig „roppant magas“ vámtéte­lek mellett, a­mi Magyarországra nézve meg­­mérhetlen kár lenne.----------­Mindenekelőtt azt kell kérdeznünk: hol és ki által mondatott ki az, miszerint Magyar­­ország vonakodik a valódi és nélkülöz­het­ő­e­n „közös“ terhekben (péld. a királyi ud­vartartás költségeiben) résztvenni? Magyar­­ország egyszerűen azt mondja: miután nálam az autonómiát teljes terjedelmében helyre kell állítni, azon költségből, mely a Bach-féle rend­szer alatt „közös“ volt, a legnagyobb rész el fog­ maradni vagyis egyenesen az ország által fedeztetni és közvetlenül rendeltetése felé vitetni, azaz az ország czéljaira fordít­­tatni. Ami a teljes autonómia mellett a „közös“ költségből fönmarad, annak viselé­sétől az ország nem idegenkedik, két igen ter­mészetes föltétel alatt, mely egyfelől az alko­t­mányosság, másfelől az autonómia A1 " , , j / r­i -m­u­c­i... i ként foly. Első feltétel az 1 n _ y a nemzetnek .. , , ,, . „alma: vapon csakugyan szabad legyen megy’­­ . M­y , ,,,,.5 az,­a mire a pénz kívántatik „közös ez él“ . ’ . , ,, . , ” , . (3) llel 1)*­^ * annyi kell-e a közös czélra, mint ** mennyit kivánnak? Második föltétel az, hogy a kivetés a nemzet képviselői által tör­ténjék, kik legjobban tudják megítélni, merre lehet nagyobb terhet fektetni, merre nem! Ha tehát a kormány Magyarországtól csak azt és csak annyit követel, a­mi és a­mennyi valósá­gos „közös“ teher fedezésére mulhatlanul szük­séges, az országgyűlés az illető osztalékot meg­­szavazandja, az ország pedig megadandja. A kormány megkapja azt, a­mi „dukál“ és akkor úgy his­szük közömbös lehet rá nézve, micsoda kulcs szerint vettetett ki az illető teher és B­é­c­s­b­e­n len­e megszavazva vagy pedig Pesten. A bécsi „birodalmi tanács“ megsza­vazná péld. a közös költség — teszem — há­romötödét, a pesti országgyűlés pedig két­ötöd­részét, a­mi — Riese Ádám és más tudós m­a­­thematikusok szerint — et­ötödrészt, vagyis egy egészet tesz. A kormány tehét e mellett mit sem vesztene és semmi oka nem lenne ar­ra, hogy repressaliákhoz nyúljon, minő péld. a vámsorompó visszaállítása akarna le­­nni­ A dolog csak két esetben lehetne máské­pen t. i. e­l­ő­s­z­ö­r, ha a birodalmi tanács ke­­vésbbé független elemekből üllna, mint a ma­gyar országgyűlés, oly elemiekből, kik a bele­szólás jogát csak pro forma gyakorolják, vol­­taképen pedig igent mondanak a kormány minden szavára. V­a­g­y pedig azt remélnék, hogy a magyarországi tagok a birodalmi ta­nácsban „majorizáltatnának, és arra kénysze­­ríttetnének, hogy Magyarország vállaira kelle­­tinél nagyobb osztalékot fektessenek. De az első esetben az alkotmányosság csak s­z­i­n­t­e­, üres lenne, míg a magyar nemzet valódi al­kotmányosságot követel. A második esetben kijátszatnék a magyar autonómia, melyhez nemzetünk csak úgy ragaszkodik, mint alkot­mányos szabadságához. Ha tehát e két eset lehetséges, akkor Pest Pilis és Solt tvényesen egyesült vármegyék nyilatkozata a szász kormány eljárása felett s a kegyele­­mért­ folyam­odás tárgyában. Pest megye bizottmánya szükségesnek találta, (5) Teleki László hazánkfia s e megye bizottmányi

Next