Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)
1861-01-09 / 7. szám
I. évfolyam. 7. sz. január 9-én 1861. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA:I MEGJELEN Uj tér 3. ez. I. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt.zerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 5 újkv ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL séghez intézzenek.A lap kiadása körüli panaszok, a magántlezmények belyegdíj külön áO ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor fő ujkr. jelével minden nap. TT;t- Q ft-1,a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁRujzer a. sz. lomszmt. _____________lomjkrajczáson kaphatok,_________________________ Egészév 16 ft. Félév 8 ft. Negyedév 4 ft. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek megrendelésük f. hó 6-dika után érkezett és érkezendik hozzánk, tisztelettel értesítjük, hogy lapunk 2-ik és 3-ik számával csak a jövő hét folytán szolgálhatunk, miután azok elfogyván, azokat újra kellene nyomatnunk. Az 1-ső és az emelkedő részvét folytán a szintén nagyobb példányszámban nyomatott 4-ik s a többi számokat azonban tüstént megküldendjük. A kiadó-hivatal: ISCUMENTARE Pest, január 8-dikán. Külföldi szemle A milyen mérsékelt vola a Napoleon újévi nyilatkozata : oly animosus a Victor Emánuelé. Igaz, hogy ő nem is egy diplomatiai testülethez, de a turini helyhatósághoz szólott — és így bizalmasabban beszélhetett. Azt monda, hogy „a nemzeti egysg programmja, teljesülése felé közeledik, hogy Velencze eladásának ajánlata nem hivatalos oldalról történt, hogy a maga részéről kevéssé bízik ez ajánlat sikerében — mikülönben is kevés rokonszenvre találna. Olaszországnak — folytatá ő felsége — uj eseményekre kell készülni. Ő ma, mint mindig, első leend a veszélyben, hol borostyánt arathatnak s vég lehelleteig kész, mint király és hazafi, kötelességét teljesíteni.“ E nyilatkozat szerint, Viktor Emánuel a római kérdés közel megoldatását reméli, valamint azon meggyőződésben él, hogy Velencze nem pénzen de véren lesz megvásárolható. Ez jeladás a kikerülhetlen háborúra — csak a „mikor“ a kérdés, tavasszal-e vagy később ? „A pápa és a püspökök“ czimü röpirattól, mely Párisban f. hó 5-kén jelent meg, a római ügy kielégitő elintézését várják. Az ebben letett alkudozási alapok meg fogják nyugtatni a cathol. világ s kivált az alsóbb clerus lelkiismeretét a pápa világi uralmának megszűnésére nézve, mely egyedül állott eddig útjában azon kiegyenlitésnek, melyet a pápa és Viktor Emánuel közt, a párisi udvar kieszközölni mindig oly hajlandó vola. Az „Indcp.“ párisi levelezője pláne azt állítja, hogy Gaeta bevételének késleltetése a franczia hajóhad által, csakis azért történnék, hogy Napoleon ez alkalmat alkudozásokra kívánta fölhasználni a római curiánál, Viktor Emanuel érdekében (?) Ezen merész verzióhoz nem akarunk semmit szólani, valamint a „Post“ párisi levelében is több következetlenséget mint összefüggést találunk, mely azt mondja, hogy Gaetának a franczia hajóraj által való megszállása: „egy nagyszerű reactio kiindulási pontja leendett.“ Alkalmasint a levél írója elfelejtette — jegyzi meg az „englische Corres“, hogy Napoleon nem mindig szokta szemét behunyni. Ha az udvarok és kabinetek Szardinia ellen volnának is — mit az angol kabinetről épen nem lehet mondani — mellette vannak Európa nemzetei és az az általános remény, hogy Francziaország, a szükség pillanatában Olaszország oldalára fog állani. S így inkább attól lehet tartani, hogy ha Anglia és Francziaország kereken és egyenesen ki nem mondják véleményöket: a bécsi kabinet — a háború által sem jutván roszabb helyzetbe, mint most pénzügyei miatt — Európát ismét lángba találja borítani. A „Herald“ párisi levelezője már praktikusabban fogja fel a dolgot Azt mondja, hogy Thouvenel „álom“-nak nevezte volna az olasz egységet s azért áll Gaeta előtt a franczia hajóhad. Miért nevezte pedig álomnak — és miért áll ott a flotta a hol áll ? Mert Napóleonnak még „Szardinia-szigetre“ volna szüksége — mielőtt Persano ostromhajóinak a tengeren nyílt utat engedne. Cavour a Thouvenel álmára azt felelte, hogy miután Olaszország egysége általános szavazás utján elismertetett, a piemonti kormány még csak gondolatban sem szegülhet a nép oka a fának ellen. Hogy a szárdin(i)a-étvágyra mit felelt, azt nem tudjuk, hanem arról hallottunk, hogy az angolok megszaporították hajóikat a nápolyi vizeken azon könyörületes indulatból, hogy ha a franczia flotta eltalál Gaeta alól vonulni, az a két orosz fregát — mely helyét vala elfoglalandó — holtra ne unja magát egyedüllétében. Elég az hozzá, akár az angol hajók e véletlen szaporodása, akár azon erkölcsi nyomás, melyet Garibaldi neve és Mazzini manifestuma az olasz választókra gyakorol — okozzák: valami arra bírta a tuileriák urát, hogy Gaeta odahagyásában egyszerre csak engedékenyebb legyen. Két heti határidőt engednek II. Ferencznek, mely idő alatt ha arra gondolná magát, hogy továbbra is Gaetában marad, a franczia hajóhad védelmére többé nem számíthat. A „Constitutionnel“ Couza herczegk egy nyilatkozatát közli minisztereihez, a Gálánál lezárolt 12 vontcsövű ágyú, 15 ezer fegyver és egy hadkészletet illetőleg. A herczeg szilárdul elhatározva semlegesen maradni és semmi részb venni a magyarok mozgalmában, s nem tűrni ajedelemségekben oly emberek összecsoportosulás, kik oda szomszédja ellen háboru-inditási szándkal jönnének, a nélkül azonban, hogy ily politikaildözöttektől a menedékjogot megtagadná, vagy menekültek kiadása által azt megsértené, mely elhabzását sem rokonszenv sem ellenszenv jelének nem ártaná tartatni. Couza herczeg, a fejedelemségek gyetlenségének életfeltételét azon semlegesség béntja, mely Svájcz és Belgium önállását ez ideig bizttá. A lapok többször említették, hogy Asztria és Oroszország Bukarestben kérdést tettekninő véleménnyel van a fejedelemségek kormánysz ezen oldalról is történhető invasio felől ? Emlegességi nyilatkozat a felelet. Minthogy azonban Idva-Oláhország önállóságát tulajdonkép Napoleonjk köszöni, a dolog bővebb felvilágosítását, végleget azon szereptől várhatjuk, melyet Francziaország keleti kérdésben majd elfoglal. Fog-e e részben íri vezérfonalul szolgálni az a „Francziaország a feti kérdésben“ czimü röpirat, melynek megjelenét Párisban emlegetik, erre annak idején majd vissztérünk. Belföldi szemle. — Pest-Pilis és Solt tér vegyesült vármegyék mai nap folytatott bizományi ülésében,mely Nyáry Pál első alispán elnöki alatt tartatott, ez legelőször is jelenté, hogy a fölsti helytartó a katonai főparancsnokot fölkérvén,utaássék a katonaság,hogy csak az illetékes polgári hang megkeresésére elegyedjék a zavargásokba, tőszen választ nyerte, hogy ily utasítás ki van mára a katonaságnak. Nagy-Kőrösön e szerint az ifi katonai parancsnok ez utasítás ellenére cseleked; — annál inkább szükséges tehát, hogy megtüntessék. A jegyzőkönyv hitelesítése folyt felolvastatésc a megyének tegnapi határozata gr. Tiri László elfogatása és kiszolgáltatása, valamint magyar menekültek ügyében. E határozat jelfogalmazata, Tanárki Gedeon főjegyző tollából,a hatóságot zajos tetszésnyilatkozatokra ragadta, s a bírmány teljes helyeslését megnyerte. Alább egy terjedelmében közöljük. Következett a szolgabirói járék felosztása, mely ügy bevégeztetvén, a bizottmá oda utasitá a megye uj tisztviselőit, hogy miután eddig fenállott cs. k. hivatalok a törvényesen megkötött megyei tisztikar életbeléptével jogilag mazüntek, ezeket tettleg is szüntessék meg, s iróniáikat és a nálok letett pénzeket — kivéve a cs. k.filót, melyhez a megyének semmi köze — vegye át. Küldöttségek neveztettek ki egyszersmind a Bu. városához csatolt Ó-Buda,valamint a Jász-Kunsba tett községek visszakeblezésére. A telekkönyvi átvétele iránt a bizottmány holnap fog határozni. Holnapra maradt azon leiratárgyalása is, mely Pest megyének b. Vay Miklóshoz küldött nyilatkozatára a k. helytartóságtól őrizett. Befejezésül még a nagy-kicsi ügyben történt határzat. Batta Andor főszolgabii hivatalosan jelentsén, hogy az ottani vérengzésr a nép semmi nemű A hivással okot nem szolgáltató s arra teljességgel hinni szükség nem volt, és föl irven a bizottmányt, hogy a Nagy-Körösön levő Barnaságnak, mely ott olytonos ingerültség oka mara, onnan eltávolításaránt intézkedjék : a bizottmányi indítványt teljesen néltányolva s magáévá téve, mgbizá az első alispánt, hogy a katonaságnak Nagy-Erösről eltávolítását a katonai főparancsnoknál eszközlje ki, — szólítsa föl továbbá arra is, hogy az odasallitandó más katrane a lakosok házaiban, de a város által nagy kétséggel külön e czélra épitttett laktanyái szállashassek el A katonai főparacsnokságai’ra fölszóttatik, hogy a vérengzés ügyében teendő vizsgálati katonai részről szintén lürdessei ki nyomozó bizttságot. — A bécsi hivatalos ujság jelenti, hogy legf. kaneti irat által Horvát- és tótországban főispánok neveztettek ki : Zágráb m jegyébe Kukuljevics Iva; Varasdba gr. Erdődy János örökös főispán; Kősbe Farkas - Vukotinovich Lajos; Pozsega gr. Jankovich Gyula; Verőczébe Stroszmyer püspök jSzerémbe gr.Pejachevich Pétert Fméba S mai eh tengeri egészségügyi felügyei tagjának a szász kir. kormány által tett elfogatása, az osztrák kormány kezeibe lett kiszolgáltatása, az erre következett fejedelmi tény s ezekkel összefüggőleg külföldi honfitársaink érdeke tárgyában jegyzőkönyvileg kifejezni a következőket: „Alig hangzott el a távirda sodronyának rezgése, mely gróf Teleki Lászlónak a szász kormány által tett elfogatását s az osztrák hatalom kezébe tett kiadatását jelenté, Európa, sőt a polgárisult világ öszhangzó szózata az elitélés kemény hangján röpil vissza ugyanazon sodronyokon az érdeklett hatalmak füleibe, hogy ezen tény a nemzetközi jognak gyáva megsértése. Pest megye közönsége nyíltan kijelenti, hogy a művelt világ ítéletében osztozik. Kijelenti, hogy a nemzetközi jogok megsértését semmi szerződésre hivatkozás ki nem mentheti; az ilynemű szerződések megsértése a nemzetközti jogoknak. A történelem ezredéves lapjai bizonyítják, hogy a legyőzöttnek menekülési jogát s az államokra nézve a menekültek megtörésének kötelességét a nemzetek egymás közt elismerték s megszentesitett nemzetközi jognak tisztelték a legrégibb időktől kezdve napjainkig, mint szükséges korlátját a néha talán erőszakos s igazságtalan hatalomnak, mert különben a győztes jogánál fogva végtelenül üldöztetnék a legyőzött s a győzelem szerencséjének változandósága megörökítené a pártok kölcsönös irtó háborúját. Az Alibiád, Themistokles, Aristid történelme mutatja, hogy az ókor classicus nemzetei szintúgy tisztelték a jogot, mint az akkor barbároknak nevezett Persák. Úgy a középkor harczias népei, mint az újabb századok nemzetei. E menedékjognál fogva tűrte Lengyelország Rákóczyt, Francziaország Bercsényit s társait, a török zultán Tökölyt, sőt maga az osztrák kormány eltűrte a fegyveresen letartóztatott lengyeleket, s napjainkban a már haldoklónak tekintett török birodalom fegyverére hivatkozott, midől tőle a jognak megsértése a hatalom hangján követeltetett. Hogy a szász kormány a történelem nem ezen lapjaiból vett tanúságot, hanem Drakul vajdát vette példányul, ki Hunyadyt, a menekülőt letartóztatta, és azon hatalmat mely a menekülő Lafayettet börtönbe záratta; sőt ezen példányokat az által, hogy az elfogott menekültet az üldöző kormánynak kiszolgáltatta ; s a nemzetközti jog megsértésében még túlszárnyalta : csak mély szomorúsággal tölti el a polgári sult világot s azon meggyőződésre vezérli, hogy az oly állam, melynek kormánya az államiság morális erejével nem bir, a nemzetek nagy családjában nem tölti be hivatását s elenyészte a nemzet^1010 mere szolgáland. S ha az Isten titkos könyv*"*1 ®*1 betűiben, az volna megírva, hogy a nagy dicső német nemzet az idők folyamában egy nagy egésszé forrjon össze : bizonyára a netalán menekülési joggal élni kívánó legyőzött kormányok férfiai e hon kebelében biztos nenhelyet találandnak s a magyar nemzet,^ még a szász kormány férfiai irányában sem fog élni a visszatorlás fegyverével, mert e nemzet minden tagja bír erkölcsi erővel, tisztelni a szerencsétlenek jogait. Az indignatiónak ezen komoly hangulatát mérsékli Ő cs. Felségének a fejedelemnek azon ténye, mely szerint a hatalom boszuló karját lefegyverezve, a kiszolgáltatott menekülőnek visszaadó szabadságát. S ha a morális hatalomnak ezen nyilatkozványa, a fejedelmi hatalom nagyságához illő nagyszerű mérvben történendett, — ha a szabadság élvezetéhez feltételek nem köttetnének, — ha minden menekülőnek akajd minden börtönzöttnek a szabadság, minden vagyonában csonkitottnak a vagyon visszaadatik vala: ez esetben az indignatiónak örömérzet, s a kétes helyzet felett még mindig borongó honfi kebel zárkózottságának bizalom s kibékülési hajlam adott volna helyet. Mindezekért a fejedelem kegyelméhez esedezve járulni, Pestmegye közönsége erkölcsi lehetlenségnek tartja, mert ez által elismerné, hogy a kényszeritett önvédelmi nagy harczban részt vett honfiak bűnösök, mert kegyelem csak a bűnösök menedéke lehet. Az 1848-49 évek nagy harczai már a történelemé. Isten és az utókor itélendenek úgy a győztes hatalom, mint a legyőzött nemzet fölött; — de e harczok eredménye a válságos korszak csak akkor lesz befejezve, midőn a kibékített nemzet Sz. István koronáját a szerződő fejedelem fejére teendi; s e szerződés döntendi el a menekültek sorsát is. Ha e harczok s az azokat követő súlyos évek csapásai tanúságot adtak a győztesnek, hogy a hatalomnak alapja nem a nyers erő , hanem a nemzet bizalmában rejltt, mely bizalom csak a soha nem ingadozó s valósággal őszinte alkotmányos kormányzatnak lehet gyümölcse; ha a nemzet tanúságot vett, hogy e hont a nemzet morális ereje s a nemzetiségi, vallási, osztály s minden más érdekeket a hon közjavának alárendelő nemzeti összeforrás mentheti meg s emelheti fel: — úgy a lezúgott viharok, a börtönök és bujdosás szenvedései a kibékülés nagy napján feledékenységbe fognak temettetni.“ Jegyzetté Tanárky Gedeon, főjegyző. (Fk) „Vámsorompó vagy birodalmi tanács, — ez az alternatíva!“ mondja azon bécsi állambölcs, kinek politikai okoskodását tegnapi czikkünk tárgyává tettük. Olvasóink nagy csodálkozással azt fogják kérdezni, minő összefüggés lehet ezen tisztán nemzetgazdászati és ama tisztán politikai rendszabály közt? Erre érdemes ellenfelünk azt mondja: ha Magyarország vonakodnék a közös czélokra megkívántató közös terhek fölötti közös tanácskozásban és amatériteknek szétosztásában részt venni, az osztrák kormány kénytelen lenne — a nélkülözendő adójárulék pótlásaid — visszaállítani a vámsorompót, mégpedig „roppant magas“ vámtételek mellett, ami Magyarországra nézve megmérhetlen kár lenne.----------Mindenekelőtt azt kell kérdeznünk: hol és ki által mondatott ki az, miszerint Magyarország vonakodik a valódi és nélkülözhetően „közös“ terhekben (péld. a királyi udvartartás költségeiben) résztvenni? Magyarország egyszerűen azt mondja: miután nálam az autonómiát teljes terjedelmében helyre kell állítni, azon költségből, mely a Bach-féle rendszer alatt „közös“ volt, a legnagyobb rész el fog maradni vagyis egyenesen az ország által fedeztetni és közvetlenül rendeltetése felé vitetni, azaz az ország czéljaira fordíttatni. Ami a teljes autonómia mellett a „közös“ költségből fönmarad, annak viselésétől az ország nem idegenkedik, két igen természetes föltétel alatt, mely egyfelől az alkotmányosság, másfelől az autonómia A1 " , , j / ri -muci... i ként foly. Első feltétel az 1 n _ y a nemzetnek .. , , ,, . „alma: vapon csakugyan szabad legyen megy’ . My , ,,,,.5 az,a mire a pénz kívántatik „közös ez él“ . ’ . , ,, . , ” , . (3) llel 1)*^ * annyi kell-e a közös czélra, mint ** mennyit kivánnak? Második föltétel az, hogy a kivetés a nemzet képviselői által történjék, kik legjobban tudják megítélni, merre lehet nagyobb terhet fektetni, merre nem! Ha tehát a kormány Magyarországtól csak azt és csak annyit követel, ami és amennyi valóságos „közös“ teher fedezésére mulhatlanul szükséges, az országgyűlés az illető osztalékot megszavazandja, az ország pedig megadandja. A kormány megkapja azt, ami „dukál“ és akkor úgy hisszük közömbös lehet rá nézve, micsoda kulcs szerint vettetett ki az illető teher és Bécsben lene megszavazva vagy pedig Pesten. A bécsi „birodalmi tanács“ megszavazná péld. a közös költség — teszem — háromötödét, a pesti országgyűlés pedig kétötödrészét, ami — Riese Ádám és más tudós mathematikusok szerint — etötödrészt, vagyis egy egészet tesz. A kormány tehét e mellett mit sem vesztene és semmi oka nem lenne arra, hogy repressaliákhoz nyúljon, minő péld. a vámsorompó visszaállítása akarna lenni A dolog csak két esetben lehetne másképen t. i. először, ha a birodalmi tanács kevésbbé független elemekből üllna, mint a magyar országgyűlés, oly elemiekből, kik a beleszólás jogát csak pro forma gyakorolják, voltaképen pedig igent mondanak a kormány minden szavára. Vagy pedig azt remélnék, hogy a magyarországi tagok a birodalmi tanácsban „majorizáltatnának, és arra kényszeríttetnének, hogy Magyarország vállaira kelletinél nagyobb osztalékot fektessenek. De az első esetben az alkotmányosság csak szinte, üres lenne, míg a magyar nemzet valódi alkotmányosságot követel. A második esetben kijátszatnék a magyar autonómia, melyhez nemzetünk csak úgy ragaszkodik, mint alkotmányos szabadságához. Ha tehát e két eset lehetséges, akkor Pest Pilis és Solt tvényesen egyesült vármegyék nyilatkozata a szász kormány eljárása felett s a kegyelemért folyamodás tárgyában. Pest megye bizottmánya szükségesnek találta, (5) Teleki László hazánkfia s e megye bizottmányi