Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-26 / 47. szám
1861. — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. 47. SZ. Kedd, február 26. MAGYARORSZÁG T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJA 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7, 3-szorinál 5 ujkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 ájkr. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 10 ujkrajczáron kaphatok. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési hirdetés. Előfizetést nyitunk a ..Magyarország“ marcz.—júniusi 4 havi folyamára 6 ft 50 krral. A „Magyarország“ kiadó hivatala. PEST, februarius 25. Külföldi szemle. Párisi levelünk érdekes közléseket hoz a Mirésbotrányról , — melybe — úgy látszik — a császár kamarása Bacchiochi és a pápai nuntius is bele van keveredve. Eddig Mirés és Pontalba úzon kívül senkit nem fogtak el. Ugyanezen közlésekből arról értesülünk, hogy II. Ferencz király tovább is tartotta volna magát Gaetában, ha párisi követe Canofári azt nem írja ő felségének, hogy az idén nem lesz háború, mivel Napoleon nem akarja. Azonban arról levelezőnk sem kezeskedik, hogy a császár, miután a végzet szerepét átvette, nem fogja mégis azt mondani: fata tűlére, hogy akaratomat megváltoztassam. Amit ezenkívül e közlésekben a római ügyre nézve találunk —a mi nem kevésbbé érdekes revelatio — az irányban és szellemben összevág a kölni lap mindig jólértesült levelezőjének azon állításával , miszerint dacára az ellenkező természetű híreknek , a római curia és Turin közt alkudozások vannak folyamatban, oly értelemben, a mint la Guerroniére e megoldást röpirata conclusiójában felteszi. A belga lap ugyan még mindig Tamás ily megoldás lehetőségében, szerinte a római kérdéssel csak úgy lehet végezni, ha a pápa világi és szellemi souverainitását egymástól különválasztják, vagy más szóval a világi hatalmat végkép feladják — mert a vicariátusság eszméje nem megoldás, hanem annak elhalasztása. A kölni lap bécsi levelezője úgy beszél, mintha a fátumot akarná felidézni : „Nem lehetetlen — úgymond — hogy a Ticino átlépésének évfordulóját a Mincio vagy a Pó átlépésével fogjuk megünnepelni. Ausztria meg akarja mutatni, hogy nem az európai hatalmak beegyezése, de saját ereje tartja fen.“ Ugyanazon lap turini levelezője mintegy felelni látszik e provocatióra, midőn megjegyzi: „Garibaldi teljesen visszavonult, de ha az osztrák kormány végletekig fogná hajtani a dolgot, azonnal a magyarok sorai közt terem.“ Az angol kormány mégsem az a kőszívű, mi ilyennek a „Post“ tükre mutatta, hajlandó volt a syriai megszállásba beleegyezni. Most már még csak angol katonaságot sem kíván Syriába küldeni — tehetik a francziák, amit akarnak. Küldene leiz az szívesen, ha nem csak Chinából vonhatna el csapatokat, ezek meg nagyon későn érkeznének Belruthbe. Ami végre engedékenységét illeti, ennek Gorzsakoff herczeg jegyzéke az oka, melyet az orosz feljhatalmazott Kisseleffhez intézett Párisba. E jegyzékben az foglaltatik, hogy Oroszország, Syria további megszállása ellen a francziák által, egy hang kifogást sem tesz, azt sem ellenzi, — ha a párisi értekezlet abban állapodnék meg, hogy más hatalmak is küldjenek oda megszálló hadat Valóban Napóleon helyzete kényelmes is, válogatós is e Damen-Walzerben, egyszerre kettő is nyúl keze után — de e helyzetből egyúttal az is kiviláglik, hogy Anglia lenne a civilizatió előtt felelős, ha közte és Francziaország közt az egyetértés kötelékei valaha megszakadnának. Belföldi szemle. Pest vármegyének ma tartott kisgyülésén felolvastatott az országgyűlésre meghívó kir. levél. Kubinyi Ferencz emelt szót s kifejté, hogy e kir. levél az eddigi törvénysértést újabbal tetézi, miután az nem csak a pragmatica sanctióba és az ország integritását biztosító inaugurale diplomába, hanem a mennyiben az 1848. V. t. sz. ellenére octrogált rendszabályokra hivatkozik, magába e törvénybe is ütközik. A tárgy közjogi érdekű levén, a közgyűlés elé tartozik, de ha a kisgyűlés időkímélés tekintetéből azt most kihirdetvén, a képviselők választására nézve kiküldött középponti bizottmánynak adná ki, ez esetben óvást kíván a jegyzőkönyvben kifejeztetni A kisgyűlés a kir. leirat bővebb tárgyalását a marcz 11-kén tartandó közgyűlésre halasztván, hogy az V. törv. 13. és 24. §§. rendeletének eleget tegyen, a választást minden kerületben marcz. 26-ra tűzvén ki, a választási intézkedések közzétételét az egyházi szószékekből, elrendeli. A kisgyűlés a tisztviselőknek ezennel is meghagyta, hogy a botbüntetést ne alkalmazzák. 1848 előtt e büntetés alól ki voltak a nemes osztálybeliek véve, az 1848-ki törvények megszünteték a kiváltságokat s az egyenlőség elvét emelték győzelemre. Ez elv megsértése volna, ha a megye tisztviselői a bottüntetést alkalmaznák ezentúl is azokra, kik a nemesi osztályhoz nem tartoznak. — Zombori levelezőnk értesít az e hó 20-ákán megkezdett tisztujitásról. Első alispánságra a főispán, a kijelölést intéző választmány javalata folytán, Latinovics Móricz, Pál Antal, Pilaszanovics Lajos és Cseh Antal urakat jelölvén ki, a bizalom pedig a két első között oszolván meg, szavazásra került a dolog, melynek eredménye az, hogy Pál Antal ur 485 szavazattal 223 ellenében Bácsmegye első alispánjává választatott s székét tapintatos korszerű beszéddel elfoglalta. Másnap a tisztujítás folytatandó volt. Az abauji esetre nézve, melyet lapunk legutóbbi számában közöltünk, újabb tudósítást is kaptunk, melyből előbbi közlésünket két részlettel pótolhatjuk : egyik, hogy az elfogott bujtogató — volt katona; a másik, hogy a cs.k. rendőrség már kiadta őt, de —a cs. k. orsz. törvényszéknek, ennek elnöke pedig azt válaszolta a megkereső szolgabirónak, hogy ha kiviláglik, hogy az ügy nem hozzá tartozik, a foglyot a megyei hatóságnak kiadja. Ugyanezen másik tudósítónk, kinek közlését szintén ezentúl is szívesen fogadjuk, írja, hogy Kassa városa részéről, b. Luzsénszky Pál polgármester úr vezetése mellett, küldöttség volt menendő a jelenleg Golopon mulató b. Vay Miklós úrhoz, fölkérendő, hogy állását hazánknak az 1848-diki törvények szerint mihamarabbi teljes átalakítására megtartani s fölhasználni méltóztassék. — Zsolna városában, írja rendes levelezőnk, e hó 18-dikán történt meg a tisztujitás, de kár, hogy nem oly szép rendben , mint Trencsénmegye egyéb községeiben. A választási elnököt, Marsovszky Mór másodalispánt, lovas-bandériummal fogadták s ünnepélyesen vezették be ; a tisztujitás napján a domovnikok (nagyobb kiváltságokkal élő polgárok) túlszárnyalva látván magokat a számosabb calugnikoktól, a termet épen tisztujitás közben elhagyták. Az eredmény következő : polgármesternek választatott meg Trajcsik Alajos, bírónak Kallina Ignácz, ügyésznek s jegyzőnek Bicsánszky János. — Levelezőnk kettőre figyelmezteti az uj tanácsot : egyik, hogy 1848. előtt a város utczái magyarul és tótul voltak elnevezve, most pedig a város szellemével ellenkezőleg, németül és tótul; a másik, hogy ezelőtt Zsolna városának a Vág vizén állandó hídja volt, s a közlekedés érdekében óhajtandó, hogy megint legyen. Trencsén megye most egyébiránt — mint bizonyosan a többi megye is — a képviselőválasztás előmunkálataival van elfoglalva. A megye múlt havi végzései közül levelezőnk még pótlólag azt említi fel, hogy az osztrák tartományokba szóló utileveleket, melyeket azelőtt csak az alispánok adhattak, ezentúl a főbirák is kiadhassák. — Nyíregyházán e hó 13-dikán volt meg a tisztujitás, még pedig hálistennek azon ingerültség és meghasonlás minden nyoma nélkül, melyet még kevés hónappal ezelőtt annyira szított egy azóta onnan eltávolított egyén. A nyíregyházi rendezett tanács most megalakult. Polgármester lett Meskó Sámuel, bíró Majerszky Lajos, főkapitány Enyingi Lajos, főjegyző Riszdorfer János. — Kőszeg városa tisztujitása Chernel Kálmán választott elnök s a város országgyűlési követjelöltje vezetése mellett e hó 19-dikén ment véghez: polgármester s egyszersmind biró lett Kranz Sándor, kapitány Marton Imre, főjegyző Uhlmann Sándor, főügyész Igmándy Károly. A volt császári hivatalnokokat — az adószedőn kívül, aki választás alá nem került — mind elmellőzték. (Kőszegi tudósítónk becses közleményeit ezentúl is kérjük.) —• Nagykőrösi levelezőnk értesít, hogy ott a követválasztási előmunkálatok véghezmentek most már a választás van hátra. Hogy ki lesz Nagy- s Kőrös követe, úgymond levelezőnk, ahhoz alig fér kétség: ugyanaz, aki 1848-ban volt, aki már ez év folytán is újólag szaporította hazafiúi érdemeit, akit jelleme, tudománya, neve egyaránt ajánlnak: Pestmegye főjegyzője, Tanárky Gedeon. Mi is azt hisszük, hogy Nagy-Kőrös nem küldheti érdemesb fiát az országgyűlésre, akkor a kormány megtagadhassa vagy gátolhassa tovább azon törvények érvényre jutását. Én ezt tudtam a kormányról képzelni s igy nem tartozom azon reménykedők közé, kiket a leirat tartalma meglephetett. A meghívó levélnek mindjárt bevezetésében meg kell ütköznünk azon határozottságon mellyel bizonyos tények akkép említtetnek, mintha azok jogszerűsége magától értetnék, ,s kérdésbe nem is jöhetne. Ötödik Ferdinánd Ő Felségének lemondása nem oly dolog, mi az országgyűlésen kívül elintézettnek lenne tekinthető, és kérdem: várjon az, hogy a koronázásra, melyre törvény szerint hat hónap alatt kell az országgyűlésnek egybehivatni, hogy a koronázásra mondom tizenkét év múltával adatik ki a meghívó levél, nem oly körülmény-e, miről egyszerű megemlítésen túl még egyebet is kell róla a meghívó levélben mondani. Jól tudom, hogy mindezek az országgyűlésen fognak előkerülni. Ezek említésével csak jelezni kívántam azon visszás helyzetet, melybe a nemzet engedékenysége által jutott. A meghívó levélben még mindig az oct. 20-diki határozatokra történik hivatkozás, és ki a közelebbi hónapok történetét szakadatlan figyelemmel kisérte, az előtt mindenesetre fel fog tűnni s nagy fontossággal bírand annak tapasztalása, hogy midőn egyrészről a kormány folyvást az oct. 20-diki diplomához ragaszkodik, s midőn másrészről az ország összes törvényhatóságai az 1848-ki törvényes alapokért küzdenek, e két ellentétes irány közötti küzdelemben a kormány ekkorig minden tért meg tudott tartani, melyet oct. 20-val foglalt el, ellenben a nemzet úgyszólván semmit sem tudott visszaszerezni, miáltal jogos kívánatainak teljesítéséhez békés úton csak egy lépéssel is közelebb jutott volna. Ha valóban az volt a czél, hogy e nemzetben léteiére, jövőjére nézve a megnyugvás érzetét keltsék fel, úgy a törvényes állapotot kellett volna egész kiterjedésben helyreállítani, és ha az osztrák államférfiak azt hiszik, miszerint Magyarországnak törvénnyel biztosított törvényhozási és kormányzati önállósága veszélyezteti a monarchiát, ám egy törvényes országgyűlésen megtehették volna a kísérletet, hogy az 1848-ai törvényekből egyet vagy mást lealkudjanak; de nem kellett volna megforditni a dolgot, nem kellett volna megakadályozni a törvényes állapotnak helyreállását, s nem lett volna szabad úgy állitni fel a kérdést, hogy a nemzet egy országgyűlésen birkózzék a kormánnyal, s törvényeiből ezen az uton szerezzen vissza annyit, amennyit tud, mert ily téren, nem mondom, hogy meg fog történni, de könnyen megtörténhetik, hogy a nemzet véget nem érő s meddő törvényhozási küzdelmekbe bonyolittatik. Ily körülmények között a szigorú következetesség — úgy gondolom, — azt kívánná, hogy ha a kormány az ország összes törvényhatóságai által annyi határozottsággal s annyi eréllyel kijelentett törvényes kivánatokat teljesen ignorálni üdvösnek s czélszerűnek véli, a minthogy ignorálja is, akkor a nemzet az országgyűlési meghívásra passiv magatartással feleljen s önerejére támaszkodva bevárja, mit hozni fog a jövő. Azonban magasabb tekintetek oda vezérelhetik a nemzetet, hogy országgyűlési képviselőinek választásához hozzáfogjon. A nép nyugalmának helyreállítása s e hazának boldogsága fölött a jövő országgyűlés, bizonyára nagy horderejű intézkedéseket teend. Miként fognak a nemzet léteiével közvetlen kapcsolatban álló nagy kérdések megoldatni, ez a jövendő titka. Azon egyről teljesen meg vagyok győződve, hogy az ország képviselői minden körülmény között tántoríthatlanul fognak ragaszkodni azon nagy népjogi elvhez, miszerint minden nemzet jogosítva van Saját legjobb belátása és meggyőződése szerint rendelkezni sorsa és jövője felett; erősen hiszem, hogy az országgyűlés ez elvet érvényesitni s keresztülvinni fogja minden következményeiben. De azt is tudom, hogy nehéz napok várnak a nemzetre, és pedig különösen azon makacs következetesség miatt, mellyel a kormány mint látszik el van határozva az országgyűlés előtt helyre nem állítni a törvényes állapotot, s az oktobe 20-diki diploma határozmányait egész erővel fentartani. Nem lehet, hogy a dolgok ily állása méltó aggodalmainkat ne fokozza. Nézetem tehát az : fejezze ki e törvényhatóság sajnálkozását a fölött,hogy az ország összes törvényhatóságainak az 1848-ki törvényes alapokra vonatkozó lényegileg egyhangú felszólalását a kormány figyelemre méltónak sem tartotta; de ki kell fejeznünk jegyzőkönyvileg még azon aggodalmunkat is, melyet a jövőnek eshetőségei iránt táplálunk akkor, midőn egy ki nem engesztelt nemzet képviselői oly tudattal jelennek meg az Országgyűlésen,hogy a kormány el van tökélve, daczolni a nemzet törvényes kívánalmaival! A felírásoknak barátja nem voltam s nem is vagyok, ezen határozatot azonban — ha t. i. inditványom határozottá válnék — jegyzőkönyvi kivonatban báró Vag ő exczellentiájának meg lehetne küldenünk. törvényeinknek meg nem tartása az összes hazában ébresztett. Felséges Ura magyar lázas hévvel szereti hazáját; — és ebben rejlik megfejtése azon tántorithatlan hűségnek, melylyel annak alkotmányához ragaszkodik, — ebben rejlik megoldása azon féltékenységnek, a melylyel törvényeink szentségét védeni soha meg nem szűnik, s a mely előtte minden parancsot, mely törvényeitől eltér, az ország alkotmányos léteiét veszélyeztető tény gyanánt tüntet fel! Temesmegye közönsége — a hon szentesítette törvényeit tisztelő rendületlen ragaszkodásában — bizton reményiette, miszerint Felséged az országgyűlést kizárólagosan az 1848-dik évi törvények alapján hivanolja össze, s ezáltal uj jelét adandja a múlt évi október 20-án kelt királyi manifestum első pontjában kifejezett legmagasabb elhatározásának, mely szerint Felséged jövő országlásának alapjául kizárólag a törvény szentségét kegyeskedett kijelölni, s a fenálló törvények változtatását az országgyűlésnek legkegyelmesebben tulajdonítani méltóztatott. Szükség e mondanunk, hogy a csalódás keserűségét éreztük kebleinkben, midőn — a koronás fejedelem által szentesített törvényeinken alapuló »—• jogos reményünket — e tekintetben — meghiúsulni láttuk hazánk iránti szeretetünk, sőt Felséged iránt tartozó alattvalói kötelességünk ellen vétkeznénk, ha szentesített törvényeink ezen mellőzéséből eredő sérelmeink orvoslásáért Felségedet megkérni elmulasztanánk ; az országgyűlési képviselők megválasztását szabályozó rendelet, a magyar szent koronához tartozó összes területnek : Erdélynek, Horvát-Tótországoknak a magyar tengerpartnak s a határőrvidékeknek az országgyülésre való meg nem hívása, az országgyűlés helyének Pestről Budára való áttétele, — meg annyi mellőzései s igy közvetlen megsértései az 1848. évi szentesített törvényeknek, és mint ilyenek — közvetve — azon sarkalatos alaptörvényeinkkel is ellenkeznek, melyeknek kötelező ereje Felséged számára a magyar szent koronát, ezen szent koronához tartozó országoknak pedig, alkotmányuk és szentesített törvényeik sérthetetlenségét biztositja. Mi nem képzelünk lélekemelőbbet, mint midőn a honi törvények szentségét tisztelő fejedelem akarata, a törvényekhez hűn ragaszkodó országnak öszhangzó akaratával találkozik; az ily öszhangzó akaratból kifejlett erő megtörhetetlen és biztos záloga a nemzetek nagyságának és a trónok dicsőségének ! E magasztos czél elérése tekintetéből esedezünk mi Felségedhez: Méltóztassék — az országnak törvényen alapuló kívánságát méltatva — az ápril 2-ra egybehívott országgyűlésnek helyéül, az 1848-dik évi törvények alapján, Pest városát kitűzni, és ezen országgyűlésre — ugyanazon évi törvények alapján, a magyar szent koronához tartozó összes területet meghívni, hogy igy közös egyetértéssel vessük meg azon jövőnek alapját, melyre e jelen országgyűlés határozatainak befolyása végzetszerű jellemű leend! Kelt az 1861. évi február hó 7-kén Temesvárott tartott bizottmányi közgyűlésünkből. Császári királyi Felségednek hű alattvalói Temesmegye közönsége. Szilágyi Virgil beszéde Pest város febr. 23-án tartott közgyűlésében az országgyűlési meghívó levél felolvasása folytán. Én nem tudom mint gondolnak, s miként éreznek e meghívó levél olvasása után azok, kik mindenkép tartózkodásra, mérsékletre intették Pest város törvényhatóságát, kik azon nézetnek voltak hirdetői, hogy bizalommal és megnyugvással kell a jövőbe tekintenünk, mert nem lehet képzelni, hogy midőn az ország összes törvényhatóságai határozottan kijelentik ragaszkodásukat az 1848-ki törvényes alaphoz. Temesmegye felirata az országgyűlés tárgyában: Császári Királyi Felség! Az ország jelen válságos helyzetében egyedül az országgyűléstől várja azon — reá nézve kötelező — intézkedéseket, melyek alapján az ideiglenesség tömkelegéből kibontakozva, egy biztos és kielégítő jövőnek nézhet elébe. Ezen nézet vezérelhette Felségedet is, midőn — az ország egyetemes óhaját méltatva — a folyó év január 7-én kelt legmagasabb elhatározásával az országgyűlés egybejövetelének határnapjául az 1861- ki april hó 2-kát kegyelmesen kitűzni méltóztatott. De az örömet, melyet a közohaj teljesülése okozott, túlszárnyalta azon kifejezhetetlen fájdalomnak érzete, melyet az országgyűlés törvényes alakjának, és az országgyűlésre vonatkozó szentesített dr. Teleky Domokos beszéde a gyulafehérvári értekezleten. Nagyméltóságú elnök úr, tisztelt értekezlet! Azok után, miket az előttem szóló nagyméltóságú püspök úr, ép oly logikai következetesség, mint törvényes alapossággal és ékesszólással elmondott, nem sok mondanivalóm van. Egyértelemben vagyok az előttem szólóval, miszerint itt csupán egyéni véleményünket fejezzük ki, mert sem az ország, sem annak egyes részei által felhatalmazva nem vagyunk, de el nem ismerhetem, hogy hazánk jelen törvénytelen állásában akár az egész ország, akár annak egyes része bárkit is megbízhatott volna, hogy itten többeknek véleményét tolmácsolhassa. Arra nézve is egyértelemben vagyok a tisztelt előttem szólóval, hogy ha bár itt egyéni véleményünket fejezzük ki, mégis az több fontossággal bír, minővel rendesen magánvélemények bírni szoktak, s itt a különbséget abban látom, hogy ha mi szorosan törvényeinkhez ragaszkodunk, akkor véleményünk egy felette fontos tárgyban nagy nyomatékkal birand, s oly erős és megtámadhatlan lesz,mint maga a törvény; de ha véleményünk a törvényekkel ellenkező fogna lenni, akkor kétségen kívül a legingatagabb magánnézet lesz az, sokkal gyengébb akármely egyes polgár törvényes nézeténél, s a haza közvéleménye sokkal könnyebben el fogja azt fúni, mint az erős szél a legvékonyabb szalmaszálat. Talán némelyek előtt egy magánértekezlet körénkívülinek tetszenék , midőn azt mondom, hogy véleményünk nyilvánításánál a külviszonyokra sem felesleges figyelemmel lennünk; — de tisztelt értekezlet, a jelen korszakban a világszerte történő események között oly összefüggés, oly lánczolat létezik, mely nem engedi, hogy közvetlenül hazánkat érdeklő bármely fontosabb cselekvénynél amazokat is figyelembe ne vegyük; egy futó szétpillantás meggyőzhet arról, miszerint a külföld legtöbb országai legkétesebb válság küszöbén állanak. Békét, rendet és jólétet csak ott találunk, hol nemzetek, valamint uralkodások az alkotmány és törvényekhez való szoros ragaszkodásban találják cselekedeteiknek változatlan zsinórmértékét; mindenütt ellenben, hol akár uralkodás, akár nép magát feljogosítva érzi az alkotmány