Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)

1861-05-02 / 104. szám

1861. — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet, KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. HraDETHE ésn­KK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. ^ Bélyegdij külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OHTEKLAMM K. és b­AMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 10 njkrajczáron kaphatók. Cstttstrtfik május, 2. MEGFELEL ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész év 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési­ nyitunk ,MAGYARORSZÁG' Május-junius 2 havi folyamára 3 fr. 50 kr. Május-julius 3 „ „ 5 „­­ „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) I „ 80 „ Azon t. előfizetőink, kik egy negyed­évre 5 forint helyett 5 fr. 25 krt küldtek be, a jövő negyedévi folyamra csak 4 fr. 75 krt szives­­kedjenek beküldeni. A „Magyarország“ kiadó­hivatala. 104­ sz. Országgyűlés. A nemzeti képviselők XV. ülése május 1-én. A jegyzőkönyv hitelesítése közben Bern­át­h Zsigmond megjegyzi, hogy a Jászkunoknak tegnap felolvasott feliratából kitűnik, miként a Jászkunok a kerületi szerkezetből ki akarnak bontakozni. En­nél fogva ennek megemlítését óhajtja a jegyzőkönyv­ben.— Ez indítvány közhelyeslésre talált; az ek­ként bővített jegyzőkönyv az ülés végén ismét felol­vastatott. Az elnök jelenté, hogy a kővárvidéki képvise­lők Papp József és Buttyán Vazul választási jegyző­könyvük (Buttyáné román nyelven) beadatott, nem­különben Murgu Butyin moraviczai választotté is. A 9 tagú bizottmányhoz tétettek át, melyhez, miután a bizottmány egy tagja sem ért románul, ez egy esetre Szaplonczay József neveztetett ki. Az elnök jelenté, hogy a Zsitvai választási kerületébe vizsgálóul kiküldött Szaplonczay jelenté­sét beadta. Dobránszky választási körülményeinek meg­vizsgálására egyhangúlag V­á­r­a­d­y Gábor külde­tett ki. Folytattatott az igazolás. A VIII. osztályban következett V­o­j­n­i­c­s Lu­kács és P­e­t­h­e­s József. A felolvasott és indokolat­lan vádak és illető irományok megértése után a ház mindkettőt igazolá. A Pethes elleni vádak, mint tel­jesen indokolatlanok, általános roszalást idéztek elő, a ház azon törvényes intézkedés szükségét érezvén ezúttal is,hogy az ily alaptalan és csak a magán­buszút hűtő vádak a ház elé ne kerülhessenek. A Vojnics elleni vád szintén indokolatlan lévén, az osztály­vizsgálatot javasló véleménye inkább ma­gából a választási jegyzőkönyvből meríthető érvre támaszkodott, mely jegyzőkönyv több szavazati lá­dák felállításáról, s így titkos szavazatról tesz tanú­ságot. A ház azonban a vizsgálat helyét nem találta. A IX. (utolsó) osztályból három tag verifica­­tiója került elő, u. m. Horváth Elek kis-czelli, Ivánka Imre d.-pataji, és K­o­n­k­o­l­y­i Thege Die­nes tatai választotta. Mindhárom igazoltatott. A Konkolyi Thege igazolásának tárgyalásánál az elnök, mint komárommegyei választott, az elnöki széket Tisza Kálmán alelnöknek adta át. Ivánka igazolásánál sokan tanúsítottak érde­keltséget a kérdés iránt,s az élénk s egy ízben felese­lésre hajló discussio, mely azonban csak a panasz alaptalanságának bebizonyítása körül forgott, B­ő­­s­z­e János felszólalása által idéztetett fel, ki vizsgá­latot sürgetett, minthogy az ellenpárt erőszakkal volt megakadályozva szavazást követelő jogában. De sem ez indokolva, sem az állítólagos verekedés hite­lesen bebizonyítva nem lévén, a nagy többség az osztály véleményét pártolá. Holnap 10 órakor ülés­­rői ellen is lázította, hogy a választási elnök több választónak azon kérelmét, miszerint a panasztottat választhatási képességének előleges igazolására, az 1848. V. t. ez. 3-ik §. értelmében felszólítsa, nem tel­­jesité­ végre, hogy a választás délutáni két órától 4 óráig az 1848: V. t. ez. 33. §-a ellenére félbeszakasz­­tatván, ez által alkalom nyittatott arra, hogy Dob­­ránszki Adolf pártvezérei az elámított népet csábí­tások által még inkább félrevezethessék. És ezekre nézve előadja panaszló a „Pesti Napló* f.évi 69. és 72. számait, továbbá a makoviczai járás főszolgabirájá­­nak az alispáni hivatalhoz intézett jelentését, úgy­szintén több választónak a megyei bizottmányhoz benyújtott folyamodásait, melyek arról tesznek tanú­ságot, hogy a megválasztott képviselő a népet az urak ellen a robot által izgatá, — hogy párthivei az orosz czárt mint a nép védnökét hirdeték a magya­rok zsarnoksága ellen, a papi ágybér felemelését Já­­kovics József ellenjelölt 1848. évi működésének ered­ményéül tüntetek fel, ellenben annak megszüntetését s több nemű engedményeket helyeztek kilátásba az esetre, ha Dobránszky Adolf megválasztatnék, s ál­taljában a népet saját papjai s az úgynevezett kaputos osztály ellen annyira felingerelték, miszerint ezek a választás szinhelyéről távozni kényszerültek,nehogy a bodruzsák­ ó­hitü lelkész sorsában osztakozzanak, kit a nép a földre tiport, s a kinek életét csak a já­rásbeli fősz.biró közbejötte által sikerült megmen­teni. Az első rendbeli vádpontokban foglalt tényeket az osztály olyanoknak ismeri ugyan, melyek az 1848. V. t. ez. 2. §. értelmében a haza iránti hűtlenség fo­galma alá esnek, de mivel e törvény szavai szerint a választási s közvetve a választhatási jogból, csak a már fenyiték alatt álló egyének vannak kizárva, mi­nek esete itt fenn nem forog; mivel továbbá ily fe­nyiték elrendelése az ország rendes biráinak jogkö­réhez tartozik, minélfogva az osztály nem érezheti magát hivatottnak arra, hogy ezen vádpontok bírá­latába bocsátkozzék. Mi a másodrendbeli, a választási mozgalmakkal kapcsolatban álló vádakat illeti, különösen a nép fel­izgatását a magyar elem, s némely osztályok ellen, a választás napján egyes választók irányában elköve­tett tettleges bántalmakat s azon körülményt, hogy a választás törvényellenesen két órára félbeszakaszt­­va jön, ezekben az osztály a választás nemzeti czéljá­­nak, s a választási jog szabad gyakorlatának veszélye megtámadását, valamint az 1848. V. t. sz. 33. §-sának világos megsértését látja és csak azért nem hozza a felhozott adatok alapján a választás megsemmisítését javaslatba , mivel a választási jegyzőkönyvben nemcsak semmi említés ezekről nem foglaltatik, sőt egy pontra t. i. a választás foly­tonosságára nézve a panaszló adatai ellenében hatá­rozottan az mondatik benne, hogy a választás minden félbeszakítás nélkül lön folytatva és bevégezve. Ez okból tehát az osztály előleges vizsgálatot vél elren­­delendőnek olykép, hogy ennek eszközlésével Má­­riássy János és Csáky Tivadar gróf képviselők bízas­sanak meg. A képviselőház VII-ik osztályának jegyző­könyvéből. Ígéretünk szerint ezennel közöljük a Dob­ránszky Adolf megválasztásának körülményeit előadó jegyzőkönyvet, megjegyezvén, hogy a ház, a tegnap érintett okokból Dobránszky megválasztása ellen vizsgálatot rendelt. Itt következik a jegyzőkönyv : IV. Dobránszky Adolf Sárosm­egye zborói kerületének képviselője ellen, vetélytársa Jákovits József két vádat emel; az elsőt hazafias jelleme ellen, felhozván, miszerint a panaszlott képviselő 1848-ik évben az osztrák reactionak érdekében Lengyel- és Oroszországban sokoldalú tevékenységet fejte ki és 1849-ben a hazánkat ellepő orosz hadseregnek, mint császári biztos, egyik vezetője, útmutatója volt, hogy e korból a magyar népnél hallatlan zsarolásai emlé­két hagyta maga után; a reá következett 12 év alatt pedig a megbukott rendszernek egyik fő tényezője gyanánt előbb kassai, utóbb nagyváradi, végre mint budai helytartósági tanácsos szerepelt, működését folyvást és következetesen az ország nemzeti és al­kotmányos érdekei ellen irányozván, s különösen azok sorában küzdvén, a kik az egységes Ausztria eszméjének hazánk önállóságát feláldozni, majd ismét a felső vidékből egy Rutheniát alapítani s az ország integritását csorbítani törekedtek. E vádpontok iga­zolásául a panaszló a Mészáros Károlytól 1850-ben megjelent „a magyarországi oroszok története“ czi­­mü munkában foglalt némely okiratokra hivatkozik. A másik vád a követválasztás előzményeire és folyamára vonatkozik, s abból áll , hogy a panaszlott képviselő a népszerűség hajhászatából, előbb Beregh­­megyében sikertelenül, később pedig Sáros megyében s különösen a zborói kerületban az orosz ajkú népet nemcsak a magyarság, hanem saját papjai és elöljá­meg akarják támadni Szerbiát, mi azt mutatná, hogy a souteraii hatalom és a szerb fejedelemség közt szakadásra került a dolog, mit alig hihetünk, ha a porta kimerült pénzügyi helyzetét és gyönge had­erejét tekintjük. Aztán az ozmán birodalom sem ment a reform igényei alól, melynek szelleme ajtaján ko­pog évek hosszú sora óta. A Garibaldi-Cavour kibéküléséről szóló különb­féle verziók abban az egy pontban teljesen meg­egyezők, hogy azon este, melyen a kibékülés meg­történt, a parlamenti többség együtt várta Ca­­vourt, ki esti 8 óra tájban (ápril 24-kén) közéjök is ment és kijelenté, hogy az exdictátornak megígérte, hogy a nemzet felfegyverzésére vonatkozó törvény­­javaslatát parlamenti tárgyalás alá hozza. Az „Ita­lia” lap azt mondja, hogy az országgyűlési többség keresztülviszi e javaslatot, némi módosítással, mi an­nak támadó vagy forradalmi színét elvegye. A „Na­­tionalités” ellenben azt állítja, hogy a törvényjavas­lat szellemében semmi változtatás nem történik. A genfi lap azt a különös hírt hozza, hogy Con­stantin orosz nagyherczeg incognito Párisban volt s öt óra hosszat értekezett Napoleon császárral Kisse­­leff gróf jelenlétében, azon ajánlat pontjai felett, melyet Pétervárról magával hozott. Az „Indepen­dance“ párisi levelezője oda igazítja e hirt, hogy nem Constantin nagyherczeg, de az orosz czár egy hadsegéde volt Párisban , ki Kisseleff szá­mára sürgönyöket hozott azon nap estéjén, me­lyen a „Moniteur“ Lengyelországra vonatkozó is­meretes czikke megjelent. Hogy a cabinetek titkos műhelyében nagy dolgok készülnek, azt Európa hó­napok óta előérzi, izgatottsága mutatja sejtelmeit, a­nélkül hogy a helyzet mibenlétéről magának világosan számot adhatna. Napóleon is az amerikai elnök Lin­colnéhoz hasonló utat látszik követni, ki, mint a követ­kezés mutatja, csak azért tétovázott, habozott, hajlott jobbra és balra, hogy ne ő tegye az első ágyúlövést, melynek eldördülése után délen, egész erél­lyel lát most Észak-Amerika fegyver alá hívásához. PEST, május 1. Külföldi szemle. Konstantinápolyból, ápril 19-ről vannak tudó­sításaink. E napon az európai hatalmak ottlevő kö­vetei, Perában értekezletet tartottak, egy akarattal felszólítandók a divánt, hogy Rumélia ügyeinek ren­dezését illetőleg, véglegesen nyilatkozzék. Tudjuk, hogy a porta, mint óhajtaná ez ügyet megoldani, Omer pasát nevezte ki a ruméliai seregek főparancs­nokává, egyszersmind azon bizottmány elnökévé, mely Herczegovina és Bosniába megy, a kívánt vizs­gálat megtételére. írják, hogy a török tábornok, ki az orosz háború alatt kitűnő szolgálatokat tett foga­dott hazájának, sokat szenved lábaira — így nem csuda, ha csak lassacskán mehet, az orvosok vigyáz­nak rá, hogy valami mód magát meg ne erőtesse. A portának egyáltalán nem tetszik az a szerep, me­lyet közelében az európai diplomatia játszik.­­ Ennek lehet tulajdonítani , hogy a porta még eddig erélyesen fel nem léphetett, valamint azt is, hogy a montenegróiak megtorlatlanul űzik a török területen betöréseiket. — Vájjon a levélíró mi­csoda montenegróiakat ért, a török­ alattvalókat-e vagy a függetleneket ? — erről ma az írás nem szól. Csupán ily kétértelmű jelentésekkel hiteget bennün­ket : „a lázadás egyre növekszik, de erről biztos ada­taink nincsenek; a montenegróiakkal a rendes török sereg még össze nem ütközött — tehát sem azok eze­ket, sem ezek azokat meg sem verhették, a diploma­tia egy vagy más ürügy alatt mindig meg tudta a porta erélyes fellépését akadályozni.“ Akármint álljanak délen a dolgok, azt a tényt, a­mi pedig fontos, a konstantinápolyi levelező is el­ismeri, hogy az európai diplomatia sikerrel veti ma­gát közbe, már akár a béke pillanatnyi fentartása miatt, akár mivel keleten, az annyiszor rebesgetett Garibaldi-expeditióra számítnak, minek természete­sen az olasz tervekkel összefüggésben kell működni. A Garasanin küldetésének meghiúsultáról szóló hír, úgy látszik, el volt hamarkodva. Szerbia kül­dötte még folyvást Konstantinápolyban van, s már volt is egyszer a nagyvezírnél, Ali pasánál, kihallga­táson. A „Patrie” távírója ugyan ellenkező vélemény­ben látszik lenni, ki arról tudósít, hogy a törökök Belföldi szemle. — A horvát 6.gyülés ápril 29-n még követ­kezőket határozott. Folyamodnak, hogy Zeng kir. városban, melynek követei most is „Verordnung“ ál­tal bocsáttattak Zágrábba, a katonai igazgatás szűn­jék meg; Dalmatiába vizsgáló bizottmány küldessék azon cs. k. hivatalnokok ellen, kik a zárai gyűlésre való követek választásakor a népnek „nemzetellenes irányt” javasoltak; a horvát érzelműkért bezárt ha­zafiak bocsáttassanak szabadon; Schmerling mi­niszternek, kinek tulajdonítják, hogy a dalmát köve­tek Zágrábban meg nem jelentek, a horvát ügyekre semmi befolyása ne legyen. Ivicsevics dalmát követet, kit Zárában nem iga­zoltak, a karzatról leszólították, üljön a követek közé. Egy dalmát követ tehát, bár nem igazolt, volna. Szerém megyének két hetet szabtak a kerüle­­tenkinti követek elküldésére. •—Tem­es megyéből írják, hogy a moraviczai kerület Murgu Buthymot választotta meg ország­gyűlési képviselőül. — A fentebbiek után az alább közlött vukovári levelet kétszerte érdekesebbnek fogja találni olvasónk. — Marosszéki tudósításaink pótlásául megem­lítjük, hogy a választmányban Kossuth, Klapka, Türr, Garibaldi, Cavour, Viktor Emanuel, s III. Napoleon is megválasztattak. — Esztergom m­egye közönsége legutóbbi köz­gyűlésében az 1849-ben hazafias érzéze tanúsítása miatt az osztrák katonaság által agyonlövetett Förs­ter árváját saját árvájául fogadván, részére évenkinti 60 ft segélyt s 200 ftnyi tökét ajánlott meg. A kép­viselők dijait a megye előlegezi. — Asbóth tábornok és Pesics tanuló törvénytelen elfogása, Erdély külön­­tartása s a Ludoviceum miatt fölirnak­ logunkat. E korszak átkos leend még emlékeiben is minden magyar előtt!!! Ámde a tudat, hogy a sötét múlt s nem egészen derült jelen pótolva leend a közel­jövő által —né­­mileg enyhíti fájdalmainkat, igen, enyhíti, mert nagy­méltóságod jelen levele is egyik újabb bizonyítéka annak, hogy végre talán mégis csak megértetünk... s hogy annyi századok vérzivatarja közt híven megőrzött ősi intézményeink és törvényeink tiszteletben tartását elvégre tán elismerik még ott is, hol mind ez ideig ép ellenkezőt bizonyította a legcsekélyebb mozzanat is. Közéig már lassan a vé­gkifejlés hazánk bonyo­dalmas viszonyaira. Egyik a másik után oszlanak el­egünkről a borongás felhőtorlaszok, ... nem messze már az örök nap hajnalpirja, mely majdan nyílni készti reményeinknek olykor hervadásnak is indult virágit — és mi mindezt nagyrészt nagyméltóságod hazafiai legszentebb érzelmektől vezényelt munkássá­gának köszönhetjük. Miért is fogadja nagyméltóságod ernyedetlen buzgalmáért hazafiai legőszintébb elismerésünket, hálás köszönetünket, egyszersmind kérésünket is, hogy hathatós tevékenységét ennek túl is ép oly mérvben, mint eddig tévé, fejles­sze ki jogos igé­nyeink mellett. És e nemzet kegyelettel párosult el­ismeréssel fog visszaemlékezni nagyméltóságod tö­rekvéseire. Mielőtt azonban bezárnék jelen levelünket, még egyre bátorkodunk kikérni nagyméltóságod hatásos pártfogolását. Minden botrányos visszaélések s embertelensé­gek közt,mik a sötét 12 év gyümölcsei valának,csak­nem a legbélyegzőbb, legégbekiáltóbb volt azon em­bertelen eljárás, mit a bukott rendszer még mindig fennmaradt községei az árvák vagyonának kezelése sörül elkövettek . . . Nem szándékunk a szomorú sor­sot festeni, melyben a lefolyt gyászos 12 év alatt az árvák részesültek, hanem mellőzve mindazt, mi szi­veinket keserűséggel tölthetné, alázattal kérjük fel nagyméltóságodat, miszerint hatásos pártfogolásába véve az érdekelt árvák ügyét, oda kegyeskedjék irányzani nemes s hazafias törekvését, miszerint a cs. hivatalnokok, kik mindeddig daczoltak ebbeli kísérle­teinkkel,kénytelenit tessenek felhívásainknak engedni, mert ellen esetben az illetők ellenében a körülmé­nyek sürgető voltánál fogva kénytelenek leszünk erő­hatalomhoz nyúlni, mit — nyíltan mondhatjuk — nem örömest teszünk. Kik egyébiránt stb. jegyzetté: H­a­a­n Reeső, első aljegyző. Hontmegye levele az országbíróhoz. Nagyméltóságu országbíró ur ! A sötét fellegek között, melyek még mindig bo­rítják e sokat szenvedett hon egér, éltető sugárként hatott kebleinkre nagyméltóságod nagyrabecsült le­vele , melyben régtáplált óhaink egyikének telje­sülte felöl értesittetünk, melyben kedves tudomásunk­ra kívánta juttatni nagyméltóságod, miszerint a cs. k. törvényszékek működése megszünt légyen,s hogy azok helyét alkotmányos után s elvek nyomán betölteni, e megye közönsége mielőbb intézkedjék. Egyik fájóbb seb volt alkotmányunkon, hogy a törvényszékek idegen elvek szerint s idegen beván­dorlóit s minden tekintetben ellenséges indulatu egyének által vezettettek. S rég; égető szükséggé vált ezeknek alkotmányunk értelmébeni szervezése. És im most teljesült óhajunk, egy lépéssel ismét közelebb jutunk kitűzött czélunk felé. Fáj visszagondolnunk az elmúlt sötét korszak­ra. .. Elborul lelkünk, látására­ azon borús képeknek, melyek e gyászos korszakból népesítik emlékezetéi­ Belső-Szolnok vármegye körirata a megyékhez. Tisztelt barátink és atyánk fiai! Az első hang, melyet 12. évi kényszerű hallga­tásunk után testületileg, mint törvényes hatóság, ba­ráti kezünk nyújtása mellett, testvérek , a haza­szeretetben felétek küldünk: a fájdalomnak nyilat­kozata, az elmerüléstől menekülni akarónak segély­kérése erősebb testvéréhez ! Igenis ! Ti tudjátok, tisz­telt barátunk és atyánkfiai , hogy nekünk a király - hágón­ innen létező megyék összeségének , melyet törvényellenesen Erdélyországnak neveznek, az 1847— 48-ki pozsonyi VII.­­és az 1848-i kolozsvári I. tör­vény­czikkek ellenére . Felsége az anyahoné­tól eltérő szervezetet, külön udvari korlátnokságot, és elkülönített országgyűlést méltóztatott multévi okt. 20-án kelt legfensőbb diplomája által odtrogálni, s hogy ezáltal azon testvéri viszony, mely minket, drága testvérek, az unió szent neve alatt már tettleg is hozzátok fűzött, s mely soha el sem is szakittatott, kettémetszették ! Ti tudjátok, hogy e tény által a ma­gyar szent korona épsége törvényeink összesége, 1848- i magna chartánk megcsorbittatik, illetőleg szétdaraboltatik! Kedves hazánkfiai! nem kívánjuk Erdély az anyaországtól 1527. illetőleg 1538-ban történt külön­válásának, s viszont az 1552—1608. 1615—1790. 1811—1847-diki szerződések, egyezmények, illetőleg törvényczikkek által kifejezett, s az uniót illető utó­lagos reserváli­s egyesülési vágyak érvényre jutásá­nak perspetiáit bővebben fejtegetni, hiszen a tisztelt megye közönsége azt épen csak oly jól ismeri, mint mi magunk; nem is az ezekből eredő jogok érvénye­sítésére akarjuk a tisztelt megye közönségét felhívni, nem­­ hiszen mind történeti jogainknak, mind pedig hőn táplált egyesülési vágyainknak összesége az 1848-i törvények szentesítése által érvényesült, telje­sülésbe ment. — Ezen törvényeink íme azok, me­lyeknek revindicálására, azoknak újólag teljes ha­­tályba-juttatására titeket tisztelt barátunk és atyánk­fiai,mint erősebb testvéreinket felkérünk! Kedves hazánkfiai! mint az atyafiságos tiszte­lettel idezárt mellékletből látni fogjátok, mi első bi­­zottmányi gyűlésünkből egy feliratot intéztünk Ő Felségéhez az uralkodóhoz, esedezvén: méltóztatnék Erdélynek Magyarhonnal való egyesülését az 1847/8 pozsonyi VII. és 1848-i kolozsvári 1. törvényczikk alapján többé nem akadályozni; megyéink képvise­letét a már megnyitott, de nálunk nélkül kötelező törvényhozásra avagy módosításra amugyis jogosu­latlan magyarhoni országgyűlésre az 1847—48-ki pozsonyi VII. s úgy 1. 2. 3. §-a és az 1848-i kolozvári II. t. ez. alapján meghívni; végül a reánk erőszakolt s Erdélyországnak nevezett udvari korlátnokságot az 1848. kolozsvári I. t. sz. 3. §-a és a pozsonyi 1848-ki III. ez. értelmében megszüntetni. Hazafi örömtől dagadó kebellel látjuk és értjük, hogy anyahonunk országgyűlése s igy ti kedves testvérek, kiknek képviselőiből áll ama hongyülés, az 1848-i magna charta dics-sugarai alá helyezve ma­gatokat , lelkesülve karoljátok fel az uniót, s e ba­ráti átiratunk által nem is az unió szorgalmazásának kezdeményezésére akarunk titeket felkérni, hanem egyedül arra, hogy a megkezdett uton haladva, sár-

Next