Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-02 / 104. szám
1861. — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet, KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. HraDETHE ésnKK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. ^ Bélyegdij külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OHTEKLAMM K. és bAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 10 njkrajczáron kaphatók. Cstttstrtfik május, 2. MEGFELEL ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész év 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési nyitunk ,MAGYARORSZÁG' Május-junius 2 havi folyamára 3 fr. 50 kr. Május-julius 3 „ „ 5 „ „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) I „ 80 „ Azon t. előfizetőink, kik egy negyedévre 5 forint helyett 5 fr. 25 krt küldtek be, a jövő negyedévi folyamra csak 4 fr. 75 krt sziveskedjenek beküldeni. A „Magyarország“ kiadóhivatala. 104 sz. Országgyűlés. A nemzeti képviselők XV. ülése május 1-én. A jegyzőkönyv hitelesítése közben Bernáth Zsigmond megjegyzi, hogy a Jászkunoknak tegnap felolvasott feliratából kitűnik, miként a Jászkunok a kerületi szerkezetből ki akarnak bontakozni. Ennél fogva ennek megemlítését óhajtja a jegyzőkönyvben.— Ez indítvány közhelyeslésre talált; az ekként bővített jegyzőkönyv az ülés végén ismét felolvastatott. Az elnök jelenté, hogy a kővárvidéki képviselők Papp József és Buttyán Vazul választási jegyzőkönyvük (Buttyáné román nyelven) beadatott, nemkülönben Murgu Butyin moraviczai választotté is. A 9 tagú bizottmányhoz tétettek át, melyhez, miután a bizottmány egy tagja sem ért románul, ez egy esetre Szaplonczay József neveztetett ki. Az elnök jelenté, hogy a Zsitvai választási kerületébe vizsgálóul kiküldött Szaplonczay jelentését beadta. Dobránszky választási körülményeinek megvizsgálására egyhangúlag Várady Gábor küldetett ki. Folytattatott az igazolás. A VIII. osztályban következett Vojnics Lukács és Pethes József. A felolvasott és indokolatlan vádak és illető irományok megértése után a ház mindkettőt igazolá. A Pethes elleni vádak, mint teljesen indokolatlanok, általános roszalást idéztek elő, a ház azon törvényes intézkedés szükségét érezvén ezúttal is,hogy az ily alaptalan és csak a magánbuszút hűtő vádak a ház elé ne kerülhessenek. A Vojnics elleni vád szintén indokolatlan lévén, az osztályvizsgálatot javasló véleménye inkább magából a választási jegyzőkönyvből meríthető érvre támaszkodott, mely jegyzőkönyv több szavazati ládák felállításáról, s így titkos szavazatról tesz tanúságot. A ház azonban a vizsgálat helyét nem találta. A IX. (utolsó) osztályból három tag verificatiója került elő, u. m. Horváth Elek kis-czelli, Ivánka Imre d.-pataji, és Konkolyi Thege Dienes tatai választotta. Mindhárom igazoltatott. A Konkolyi Thege igazolásának tárgyalásánál az elnök, mint komárommegyei választott, az elnöki széket Tisza Kálmán alelnöknek adta át. Ivánka igazolásánál sokan tanúsítottak érdekeltséget a kérdés iránt,s az élénk s egy ízben feleselésre hajló discussio, mely azonban csak a panasz alaptalanságának bebizonyítása körül forgott, Bősze János felszólalása által idéztetett fel, ki vizsgálatot sürgetett, minthogy az ellenpárt erőszakkal volt megakadályozva szavazást követelő jogában. De sem ez indokolva, sem az állítólagos verekedés hitelesen bebizonyítva nem lévén, a nagy többség az osztály véleményét pártolá. Holnap 10 órakor ülésrői ellen is lázította, hogy a választási elnök több választónak azon kérelmét, miszerint a panasztottat választhatási képességének előleges igazolására, az 1848. V. t. ez. 3-ik §. értelmében felszólítsa, nem teljesité végre, hogy a választás délutáni két órától 4 óráig az 1848: V. t. ez. 33. §-a ellenére félbeszakasztatván, ez által alkalom nyittatott arra, hogy Dobránszki Adolf pártvezérei az elámított népet csábítások által még inkább félrevezethessék. És ezekre nézve előadja panaszló a „Pesti Napló* f.évi 69. és 72. számait, továbbá a makoviczai járás főszolgabirájának az alispáni hivatalhoz intézett jelentését, úgyszintén több választónak a megyei bizottmányhoz benyújtott folyamodásait, melyek arról tesznek tanúságot, hogy a megválasztott képviselő a népet az urak ellen a robot által izgatá, — hogy párthivei az orosz czárt mint a nép védnökét hirdeték a magyarok zsarnoksága ellen, a papi ágybér felemelését Jákovics József ellenjelölt 1848. évi működésének eredményéül tüntetek fel, ellenben annak megszüntetését s több nemű engedményeket helyeztek kilátásba az esetre, ha Dobránszky Adolf megválasztatnék, s általjában a népet saját papjai s az úgynevezett kaputos osztály ellen annyira felingerelték, miszerint ezek a választás szinhelyéről távozni kényszerültek,nehogy a bodruzsák óhitü lelkész sorsában osztakozzanak, kit a nép a földre tiport, s a kinek életét csak a járásbeli fősz.biró közbejötte által sikerült megmenteni. Az első rendbeli vádpontokban foglalt tényeket az osztály olyanoknak ismeri ugyan, melyek az 1848. V. t. ez. 2. §. értelmében a haza iránti hűtlenség fogalma alá esnek, de mivel e törvény szavai szerint a választási s közvetve a választhatási jogból, csak a már fenyiték alatt álló egyének vannak kizárva, minek esete itt fenn nem forog; mivel továbbá ily fenyiték elrendelése az ország rendes biráinak jogköréhez tartozik, minélfogva az osztály nem érezheti magát hivatottnak arra, hogy ezen vádpontok bírálatába bocsátkozzék. Mi a másodrendbeli, a választási mozgalmakkal kapcsolatban álló vádakat illeti, különösen a nép felizgatását a magyar elem, s némely osztályok ellen, a választás napján egyes választók irányában elkövetett tettleges bántalmakat s azon körülményt, hogy a választás törvényellenesen két órára félbeszakasztva jön, ezekben az osztály a választás nemzeti czéljának, s a választási jog szabad gyakorlatának veszélye megtámadását, valamint az 1848. V. t. sz. 33. §-sának világos megsértését látja és csak azért nem hozza a felhozott adatok alapján a választás megsemmisítését javaslatba , mivel a választási jegyzőkönyvben nemcsak semmi említés ezekről nem foglaltatik, sőt egy pontra t. i. a választás folytonosságára nézve a panaszló adatai ellenében határozottan az mondatik benne, hogy a választás minden félbeszakítás nélkül lön folytatva és bevégezve. Ez okból tehát az osztály előleges vizsgálatot vél elrendelendőnek olykép, hogy ennek eszközlésével Máriássy János és Csáky Tivadar gróf képviselők bízassanak meg. A képviselőház VII-ik osztályának jegyzőkönyvéből. Ígéretünk szerint ezennel közöljük a Dobránszky Adolf megválasztásának körülményeit előadó jegyzőkönyvet, megjegyezvén, hogy a ház, a tegnap érintett okokból Dobránszky megválasztása ellen vizsgálatot rendelt. Itt következik a jegyzőkönyv : IV. Dobránszky Adolf Sárosmegye zborói kerületének képviselője ellen, vetélytársa Jákovits József két vádat emel; az elsőt hazafias jelleme ellen, felhozván, miszerint a panaszlott képviselő 1848-ik évben az osztrák reactionak érdekében Lengyel- és Oroszországban sokoldalú tevékenységet fejte ki és 1849-ben a hazánkat ellepő orosz hadseregnek, mint császári biztos, egyik vezetője, útmutatója volt, hogy e korból a magyar népnél hallatlan zsarolásai emlékét hagyta maga után; a reá következett 12 év alatt pedig a megbukott rendszernek egyik fő tényezője gyanánt előbb kassai, utóbb nagyváradi, végre mint budai helytartósági tanácsos szerepelt, működését folyvást és következetesen az ország nemzeti és alkotmányos érdekei ellen irányozván, s különösen azok sorában küzdvén, a kik az egységes Ausztria eszméjének hazánk önállóságát feláldozni, majd ismét a felső vidékből egy Rutheniát alapítani s az ország integritását csorbítani törekedtek. E vádpontok igazolásául a panaszló a Mészáros Károlytól 1850-ben megjelent „a magyarországi oroszok története“ czimü munkában foglalt némely okiratokra hivatkozik. A másik vád a követválasztás előzményeire és folyamára vonatkozik, s abból áll , hogy a panaszlott képviselő a népszerűség hajhászatából, előbb Bereghmegyében sikertelenül, később pedig Sáros megyében s különösen a zborói kerületban az orosz ajkú népet nemcsak a magyarság, hanem saját papjai és elöljámeg akarják támadni Szerbiát, mi azt mutatná, hogy a souteraii hatalom és a szerb fejedelemség közt szakadásra került a dolog, mit alig hihetünk, ha a porta kimerült pénzügyi helyzetét és gyönge haderejét tekintjük. Aztán az ozmán birodalom sem ment a reform igényei alól, melynek szelleme ajtaján kopog évek hosszú sora óta. A Garibaldi-Cavour kibéküléséről szóló különbféle verziók abban az egy pontban teljesen megegyezők, hogy azon este, melyen a kibékülés megtörtént, a parlamenti többség együtt várta Cavourt, ki esti 8 óra tájban (ápril 24-kén) közéjök is ment és kijelenté, hogy az exdictátornak megígérte, hogy a nemzet felfegyverzésére vonatkozó törvényjavaslatát parlamenti tárgyalás alá hozza. Az „Italia” lap azt mondja, hogy az országgyűlési többség keresztülviszi e javaslatot, némi módosítással, mi annak támadó vagy forradalmi színét elvegye. A „Nationalités” ellenben azt állítja, hogy a törvényjavaslat szellemében semmi változtatás nem történik. A genfi lap azt a különös hírt hozza, hogy Constantin orosz nagyherczeg incognito Párisban volt s öt óra hosszat értekezett Napoleon császárral Kisseleff gróf jelenlétében, azon ajánlat pontjai felett, melyet Pétervárról magával hozott. Az „Independance“ párisi levelezője oda igazítja e hirt, hogy nem Constantin nagyherczeg, de az orosz czár egy hadsegéde volt Párisban , ki Kisseleff számára sürgönyöket hozott azon nap estéjén, melyen a „Moniteur“ Lengyelországra vonatkozó ismeretes czikke megjelent. Hogy a cabinetek titkos műhelyében nagy dolgok készülnek, azt Európa hónapok óta előérzi, izgatottsága mutatja sejtelmeit, anélkül hogy a helyzet mibenlétéről magának világosan számot adhatna. Napóleon is az amerikai elnök Lincolnéhoz hasonló utat látszik követni, ki, mint a következés mutatja, csak azért tétovázott, habozott, hajlott jobbra és balra, hogy ne ő tegye az első ágyúlövést, melynek eldördülése után délen, egész eréllyel lát most Észak-Amerika fegyver alá hívásához. PEST, május 1. Külföldi szemle. Konstantinápolyból, ápril 19-ről vannak tudósításaink. E napon az európai hatalmak ottlevő követei, Perában értekezletet tartottak, egy akarattal felszólítandók a divánt, hogy Rumélia ügyeinek rendezését illetőleg, véglegesen nyilatkozzék. Tudjuk, hogy a porta, mint óhajtaná ez ügyet megoldani, Omer pasát nevezte ki a ruméliai seregek főparancsnokává, egyszersmind azon bizottmány elnökévé, mely Herczegovina és Bosniába megy, a kívánt vizsgálat megtételére. írják, hogy a török tábornok, ki az orosz háború alatt kitűnő szolgálatokat tett fogadott hazájának, sokat szenved lábaira — így nem csuda, ha csak lassacskán mehet, az orvosok vigyáznak rá, hogy valami mód magát meg ne erőtesse. A portának egyáltalán nem tetszik az a szerep, melyet közelében az európai diplomatia játszik. Ennek lehet tulajdonítani , hogy a porta még eddig erélyesen fel nem léphetett, valamint azt is, hogy a montenegróiak megtorlatlanul űzik a török területen betöréseiket. — Vájjon a levélíró micsoda montenegróiakat ért, a török alattvalókat-e vagy a függetleneket ? — erről ma az írás nem szól. Csupán ily kétértelmű jelentésekkel hiteget bennünket : „a lázadás egyre növekszik, de erről biztos adataink nincsenek; a montenegróiakkal a rendes török sereg még össze nem ütközött — tehát sem azok ezeket, sem ezek azokat meg sem verhették, a diplomatia egy vagy más ürügy alatt mindig meg tudta a porta erélyes fellépését akadályozni.“ Akármint álljanak délen a dolgok, azt a tényt, ami pedig fontos, a konstantinápolyi levelező is elismeri, hogy az európai diplomatia sikerrel veti magát közbe, már akár a béke pillanatnyi fentartása miatt, akár mivel keleten, az annyiszor rebesgetett Garibaldi-expeditióra számítnak, minek természetesen az olasz tervekkel összefüggésben kell működni. A Garasanin küldetésének meghiúsultáról szóló hír, úgy látszik, el volt hamarkodva. Szerbia küldötte még folyvást Konstantinápolyban van, s már volt is egyszer a nagyvezírnél, Ali pasánál, kihallgatáson. A „Patrie” távírója ugyan ellenkező véleményben látszik lenni, ki arról tudósít, hogy a törökök Belföldi szemle. — A horvát 6.gyülés ápril 29-n még következőket határozott. Folyamodnak, hogy Zeng kir. városban, melynek követei most is „Verordnung“ által bocsáttattak Zágrábba, a katonai igazgatás szűnjék meg; Dalmatiába vizsgáló bizottmány küldessék azon cs. k. hivatalnokok ellen, kik a zárai gyűlésre való követek választásakor a népnek „nemzetellenes irányt” javasoltak; a horvát érzelműkért bezárt hazafiak bocsáttassanak szabadon; Schmerling miniszternek, kinek tulajdonítják, hogy a dalmát követek Zágrábban meg nem jelentek, a horvát ügyekre semmi befolyása ne legyen. Ivicsevics dalmát követet, kit Zárában nem igazoltak, a karzatról leszólították, üljön a követek közé. Egy dalmát követ tehát, bár nem igazolt, volna. Szerém megyének két hetet szabtak a kerületenkinti követek elküldésére. •—Temes megyéből írják, hogy a moraviczai kerület Murgu Buthymot választotta meg országgyűlési képviselőül. — A fentebbiek után az alább közlött vukovári levelet kétszerte érdekesebbnek fogja találni olvasónk. — Marosszéki tudósításaink pótlásául megemlítjük, hogy a választmányban Kossuth, Klapka, Türr, Garibaldi, Cavour, Viktor Emanuel, s III. Napoleon is megválasztattak. — Esztergom megye közönsége legutóbbi közgyűlésében az 1849-ben hazafias érzéze tanúsítása miatt az osztrák katonaság által agyonlövetett Förster árváját saját árvájául fogadván, részére évenkinti 60 ft segélyt s 200 ftnyi tökét ajánlott meg. A képviselők dijait a megye előlegezi. — Asbóth tábornok és Pesics tanuló törvénytelen elfogása, Erdély különtartása s a Ludoviceum miatt fölirnak logunkat. E korszak átkos leend még emlékeiben is minden magyar előtt!!! Ámde a tudat, hogy a sötét múlt s nem egészen derült jelen pótolva leend a közeljövő által —némileg enyhíti fájdalmainkat, igen, enyhíti, mert nagyméltóságod jelen levele is egyik újabb bizonyítéka annak, hogy végre talán mégis csak megértetünk... s hogy annyi századok vérzivatarja közt híven megőrzött ősi intézményeink és törvényeink tiszteletben tartását elvégre tán elismerik még ott is, hol mind ez ideig ép ellenkezőt bizonyította a legcsekélyebb mozzanat is. Közéig már lassan a végkifejlés hazánk bonyodalmas viszonyaira. Egyik a másik után oszlanak elegünkről a borongás felhőtorlaszok, ... nem messze már az örök nap hajnalpirja, mely majdan nyílni készti reményeinknek olykor hervadásnak is indult virágit — és mi mindezt nagyrészt nagyméltóságod hazafiai legszentebb érzelmektől vezényelt munkásságának köszönhetjük. Miért is fogadja nagyméltóságod ernyedetlen buzgalmáért hazafiai legőszintébb elismerésünket, hálás köszönetünket, egyszersmind kérésünket is, hogy hathatós tevékenységét ennek túl is ép oly mérvben, mint eddig tévé, fejlessze ki jogos igényeink mellett. És e nemzet kegyelettel párosult elismeréssel fog visszaemlékezni nagyméltóságod törekvéseire. Mielőtt azonban bezárnék jelen levelünket, még egyre bátorkodunk kikérni nagyméltóságod hatásos pártfogolását. Minden botrányos visszaélések s embertelenségek közt,mik a sötét 12 év gyümölcsei valának,csaknem a legbélyegzőbb, legégbekiáltóbb volt azon embertelen eljárás, mit a bukott rendszer még mindig fennmaradt községei az árvák vagyonának kezelése sörül elkövettek . . . Nem szándékunk a szomorú sorsot festeni, melyben a lefolyt gyászos 12 év alatt az árvák részesültek, hanem mellőzve mindazt, mi sziveinket keserűséggel tölthetné, alázattal kérjük fel nagyméltóságodat, miszerint hatásos pártfogolásába véve az érdekelt árvák ügyét, oda kegyeskedjék irányzani nemes s hazafias törekvését, miszerint a cs. hivatalnokok, kik mindeddig daczoltak ebbeli kísérleteinkkel,kénytelenit tessenek felhívásainknak engedni, mert ellen esetben az illetők ellenében a körülmények sürgető voltánál fogva kénytelenek leszünk erőhatalomhoz nyúlni, mit — nyíltan mondhatjuk — nem örömest teszünk. Kik egyébiránt stb. jegyzetté: Haan Reeső, első aljegyző. Hontmegye levele az országbíróhoz. Nagyméltóságu országbíró ur ! A sötét fellegek között, melyek még mindig borítják e sokat szenvedett hon egér, éltető sugárként hatott kebleinkre nagyméltóságod nagyrabecsült levele , melyben régtáplált óhaink egyikének teljesülte felöl értesittetünk, melyben kedves tudomásunkra kívánta juttatni nagyméltóságod, miszerint a cs. k. törvényszékek működése megszünt légyen,s hogy azok helyét alkotmányos után s elvek nyomán betölteni, e megye közönsége mielőbb intézkedjék. Egyik fájóbb seb volt alkotmányunkon, hogy a törvényszékek idegen elvek szerint s idegen bevándorlóit s minden tekintetben ellenséges indulatu egyének által vezettettek. S rég; égető szükséggé vált ezeknek alkotmányunk értelmébeni szervezése. És im most teljesült óhajunk, egy lépéssel ismét közelebb jutunk kitűzött czélunk felé. Fáj visszagondolnunk az elmúlt sötét korszakra. .. Elborul lelkünk, látására azon borús képeknek, melyek e gyászos korszakból népesítik emlékezetéi Belső-Szolnok vármegye körirata a megyékhez. Tisztelt barátink és atyánk fiai! Az első hang, melyet 12. évi kényszerű hallgatásunk után testületileg, mint törvényes hatóság, baráti kezünk nyújtása mellett, testvérek , a hazaszeretetben felétek küldünk: a fájdalomnak nyilatkozata, az elmerüléstől menekülni akarónak segélykérése erősebb testvéréhez ! Igenis ! Ti tudjátok, tisztelt barátunk és atyánkfiai , hogy nekünk a király - hágón innen létező megyék összeségének , melyet törvényellenesen Erdélyországnak neveznek, az 1847— 48-ki pozsonyi VII.és az 1848-i kolozsvári I. törvényczikkek ellenére . Felsége az anyahonétól eltérő szervezetet, külön udvari korlátnokságot, és elkülönített országgyűlést méltóztatott multévi okt. 20-án kelt legfensőbb diplomája által odtrogálni, s hogy ezáltal azon testvéri viszony, mely minket, drága testvérek, az unió szent neve alatt már tettleg is hozzátok fűzött, s mely soha el sem is szakittatott, kettémetszették ! Ti tudjátok, hogy e tény által a magyar szent korona épsége törvényeink összesége, 1848- i magna chartánk megcsorbittatik, illetőleg szétdaraboltatik! Kedves hazánkfiai! nem kívánjuk Erdély az anyaországtól 1527. illetőleg 1538-ban történt különválásának, s viszont az 1552—1608. 1615—1790. 1811—1847-diki szerződések, egyezmények, illetőleg törvényczikkek által kifejezett, s az uniót illető utólagos reservális egyesülési vágyak érvényre jutásának perspetiáit bővebben fejtegetni, hiszen a tisztelt megye közönsége azt épen csak oly jól ismeri, mint mi magunk; nem is az ezekből eredő jogok érvényesítésére akarjuk a tisztelt megye közönségét felhívni, nem hiszen mind történeti jogainknak, mind pedig hőn táplált egyesülési vágyainknak összesége az 1848-i törvények szentesítése által érvényesült, teljesülésbe ment. — Ezen törvényeink íme azok, melyeknek revindicálására, azoknak újólag teljes hatályba-juttatására titeket tisztelt barátunk és atyánkfiai,mint erősebb testvéreinket felkérünk! Kedves hazánkfiai! mint az atyafiságos tisztelettel idezárt mellékletből látni fogjátok, mi első bizottmányi gyűlésünkből egy feliratot intéztünk Ő Felségéhez az uralkodóhoz, esedezvén: méltóztatnék Erdélynek Magyarhonnal való egyesülését az 1847/8 pozsonyi VII. és 1848-i kolozsvári 1. törvényczikk alapján többé nem akadályozni; megyéink képviseletét a már megnyitott, de nálunk nélkül kötelező törvényhozásra avagy módosításra amugyis jogosulatlan magyarhoni országgyűlésre az 1847—48-ki pozsonyi VII. s úgy 1. 2. 3. §-a és az 1848-i kolozvári II. t. ez. alapján meghívni; végül a reánk erőszakolt s Erdélyországnak nevezett udvari korlátnokságot az 1848. kolozsvári I. t. sz. 3. §-a és a pozsonyi 1848-ki III. ez. értelmében megszüntetni. Hazafi örömtől dagadó kebellel látjuk és értjük, hogy anyahonunk országgyűlése s igy ti kedves testvérek, kiknek képviselőiből áll ama hongyülés, az 1848-i magna charta dics-sugarai alá helyezve magatokat , lelkesülve karoljátok fel az uniót, s e baráti átiratunk által nem is az unió szorgalmazásának kezdeményezésére akarunk titeket felkérni, hanem egyedül arra, hogy a megkezdett uton haladva, sár-