Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-23 / 120. szám
1- ör. Hogy mindaddig, miglen Horvátország, Erdéély, Fiume és a kapCsült rö ®bi országgyülésre meg nem jelenhetnek, azt csonkának tekintem. 2- or. Hogy mig az 1848-ki törvények egész kiterjedésükben életbe nem léptetnek és a független felelős magyar minisztérium fel nem állittatik s ezzel kapcsolatban a magyar hadsereg az országba be nem parancsoltatik, és az idegen katonaság az 1608-ki 2-ik törv. czikk, s több törvényeink szerint el nem távolittatik, miglen Ő Felsége Ferencz József által a fegyverek hatalmának behozott mindennemű intézkedései önmaga által vissza nem vonattatnak s meg nem semmisittetnek, mindaddig e jelen országgyűlés a szó szoros értelmében semmi néven nevezendő működésekbe még csak be sem bocsátkozhatik. Így cselekvék József császár utódja 2-dik Leopold, a ki testvérének halála után annak minden rendeleteit, parancsolatait és behozott intézkedéseit azonnal visszavonta, megsemmisítette, a mint azt az 1790. törv. könyv praefatiója minden kétségen kivül helyezi. Magában értetődvén,miként csak ezeknek előleges teljesítése után lehet igenis csak szó az iránt,váljon Ferdinánd királyunk és Ferencz Károly főherczegnek az országgal törvényes formák szerint megállapítandó trónlemondása után — az ő utánna következő trónörökös irányában, az 1790 iki 2-ik törv. czikkelynek 5-ik pontja szerint az inaugurate diploma elkészítésébe — s a nemzet jelenkori helyzetéhez való átdolgozásába bébocsátkozzék. S annak elfogadása és ugyan a fönnemlitett 5-ik pontban világosan kikötött szent hitnek előleges letétele után Ő Felsége megkoronáztassék. Ezek azok, melyeknek megtörténte után, a nemzetnek nagy kérdései s égető szükséggé vált feladata, horvát, szerb s tót ajkú a magyar koronához tartozó testvéreink nemzetiségi kérdései az egyenjogúság méltányos alapján rendeztessenek, és az 1848-dik törvények még fölmaradt kérdései törvényhozás utján megoldassanak, melyekre nézve Deák Ferencz érdemes képviselő úrnak indítványát és Tisza Kálmán képviselő záradékát egész terjedelmében pártolom. A horvátországi ügyekre vonatkozólag hallottam a múlt szombati ülésben egy oly kifakadást, melyet épen azért, mert saját véleményem árnyéklata részéről történt, észrevétel nélkül nem hagyhatom.— Én az ily kifakadást ugyan úgy tekintem, mint a forgó szelet, amely egy-két zsindelyt az épület faláról leszakít — de a levegőt megtisztítja — azonban néha egy kis port is hagy maga után. Azért most mindenkorra kijelenteni kötelességemnek tartom, miképen úgy vagyok meggyőződve, hogy „ha az országgyűlés a horvátok irányában a testvéries viszonynál csak egy hajszálnyira szigorúbb lesz, már akkor igazságtalanságot követel.“ Hogy mindazon jogokat, anyagi vagy szellemi jólétet, amit magunknak kiküzdeni vagy megszerezni most vagy jövendőben képesek leszünk — azokat igen természetesen —a horvát testvéreinkkel megosztani óhajtjuk. S ebből természetesen következik az is, miként józan ésszel föl nem tehető horvát testvéreinktől, hogy a 12 évi csapások és istentelenségek után az ausztriai absolutismus felé gravitáljanak, mert ismerik ők is ama Juris axiómát: Ingrato service nefas. Ezek azok, amelyek e jelen képviselőtestületnek nem polgári kötelessége, de az isteni gondviselésének nemes küldetése, s ugyanazért határozottan kimondom, mikép részemről a történelmi jogok és koronás fejedelmeink által szentesített nemzeti önállás és függetlenségünket biztosíó törvényeinktől egy hajszálnyira is tágítani soha sem fogok, s készebb vagyok az elfoglalt tért ma odahagyni, mintsem nemzeti létünknek szentségét kalmárokhoz és nem országgyűlési testülethez illő alkudozás tárgyává tenni. Azon nem várt esetre, ha az országgyűlés minden eredmény nélkül szétoszlattatnék vagy fegyveres erő által elzavartatnék, ám lássa be a történelem jövője és a műveit Európa jelenje, miképen a jogsérelem és a kiengesztelődés meghiúsulta ismét és ismét csak az uralkodó akaratán tört meg, mert az 1848 ki 4. t. sz. 6. §-sa szerint az évi költségek megállapítása nélkül az országgyűlés föl nem oszlathatik, annál kevésbbé zavartathatik széjjel. Tisztelt képviselőház ! A nagy Széchenyi kedves közmondása volt az osztrák kormány és a nemzet közt követendő sajkázás politikája, mert midőn a vaskapunál neve fénykorát megnyitá, a rendelkezésére bízott sajka mellett madárként elreppent a viz tükrén egy karcsú csónak, s mig a szél annak vitorláját vígan emelé, azalatt kényelmesen fújta pipájából a finom dohány ama illatát egy henyélő török. S míg Széchenyinek ólom madár mozdulatu evező kísérete hangosan neveté a török szibaritát, azalatt Széchenyi nagy lelke ,a lassan haladó sarkáról a sebesen elvillanó törökre párvonalt huzva jelképét láta benne önnön politikai életének, mert ő is felraká a jó szél mellett vitorláit, még viszás szelekben az értelmiség evezőjének lassú, de erős nyomása mellett hatályosan működtető a hálás nemzet emlékében örökké élő nagy lelkének biztos kormányát. Íme uraim, behúztuk a vitorlákat, eveztünk és sajkáztunk féléven keresztül a megyei élet zajos tengerén. A sajkázásnak vége van, megindítottuk a nemzetnek törvényes követeléseivel terhelt felséges szent hajóját, föl a törvény árboczára a magyar tricolor alatt velünk századok óta testvéries szeretetben élt, külön-külön ajkú nemzetiségek zászlóiból alkotott ékes pavillonját, föl a jog és igazság szentelt vitorláját — hagyj dagadjon az a nemzet köz értelmének óriás fuvallatától, hagy hasitja ketté a kétkedések hullámait, hagyj fusson be a nemzet nagyhajója a művelt világ jogérzetének kikötőjében nevezzük C7fen hajót Teleki László szellemének ! Én a határozatra szavazok. gyar koronát Bécsbe, a császár Horátz ezen szavaival válaszolt: „risum teneatis amici.“ De azon s véglietlen ínség és nyomor, melyet annyi éven át ezen intézmények e hazában előidéztek, inkább hazánk költőjének eme szavaira emlékeztetnek „megbünhödte már e nép a múltat és a jövendőt.“ Magyarország alkotmányának megsemmisitése megkisértetett több ízben, különösen 1780 és 1849-ik évben, de e haza lakóinak jogérzete meghiusitá mindig az eféle kísérleteket. Ez utóbbi alkalomkor eltöröltetett a hazai jog, a megyék önkormányzata, és helyébe az osztrák törvény bureaucraticus hivatalnokaival hozatott be, elviselhetlen és folyton növekedő adók vettettek ki, a törvénykezés irtózatos drágán és évekre terjedő lassúsággal kezeltetett, a közbátorság hiányzott. Meg lön ígérve a nemzetiségeknek az egyenjogúság, de ezt úgy értelmezték, hogy minden nyelv e hazában elnyomatván, a német nyelv hozatott be mindenütt. Vallás tekintetében létesült a concordatum, és kiadatott a protestáns vallásuaknak az 1859 septemberi patens. — Azon bécsi miniszter azt gondolván, hogy egyik alárendelt bureaucratiai osztályával van dolga, merész kezekkel a vallás szentélyébe és százados jogaiba nyúlni mert; de ekkor a hatalom, az e hazát lakó protestánsoknak vallásos ihlettség által edzett jellemén megtörött. Hazánk hű fiai oly törvénytelen itélőszékek elé hurczoltattak, és általok el is ítéltettek, melyeket nem vezérlett a jog, az igazság és nem a politika, hanem a boszu indoka. Vessünk fátyolt e múltra; de hiába takartatik a legsűrűbb lepellel a vérző seb, a sápadt arcz és kényteljes szem eláralja azt, és nekünk is vannak ily vérző sebeink, melyek oly határtalan merészséggel és oly kényelmüen e nemzeten ejtettek, és melyeket bizonyára mondom az oct. 20-ki pátens be nem gyógyít. Ez igen rövid vázlatban múltunk, de mi tehát kívánságunk a jövőben? Ha bármily más nemzetnek ezen kérdés tétetnék, összeülnének annak bölcsei, összeírnának árkusokat, eltöltenének sok időt, míg ezen kívánalmakat fogalmazni bírnák. Nálunk ez másképen van, mert nálunk ezen kérdésre a felelet, minden egyes polgár keblében már fogalmazva él, fogalmazva egy szóban, és ezen egy szó: a törvény. Törvényes alkotmányunkat követeljük mi és ezen alkotmány által adott jogokat meg akarjuk osztani egyenlősen, minden vallás és minden nemzetiség különbség nélkül, e haza minden polgárával. Trónokat látunk emelkedni, trónokat sülyedni, és mi okozza mindezt ? talán a szövetkezett nagyhatalmasságok seregei. Nem, hanem egy eszme, mely mellett ki küzd az győz, ki ellene az porba hull; és ez a nemzetiségek eszméje, mely a hazaszeretettel oly szoros kapcsolatban áll. Nem azon indokból akarjuk teljesíteni a nemzetiségek méltányos kívánalmait, hogy a kétes jövőből egymást fölhasználva bontakozhozzunk ki, és azután egymás közt kísértsük meg az uralkodás pálmája utáni harczot, hanem azért, mert lelkünk mélyében, meg vagyunk győződve arról, hogy csak úgy lehet ezen közös hazánk nagy, dicső és boldog, ha ennek létében egyszersmint találja biztosítva minden polgár vallása, nemzetisége és jólléte érdekeit. Nem akarunk ezen igen fontos ügyben fukarkodni vagy alkudozni, mert az egy ily nemzethez nem illik, meg akarjuk osztani egyenlően jogainkat, melyeket birunk, ennél többet senki nem kívánhat, senki nem adhat, mert ki többet igér mint sem maga bir, az csalni akar. Óhajtjuk őszintén, hogy a köztünk és Horvátország közt megszakadt kétszázados jó viszony ismét helyreállitassék. Kívánja ezt Horvátorság, de kivánja ezt Magyarország érdeke is. Mert hazánk Horvátország nélkül egy gazdag nagy ország, de el van zárva a tengertől , mely ugyan azonos a világkereskereskedéssel. Horvátország egyedül csak saját kereskedésére, saját erejére szoríttatik. Mig ellenben ezen két ország szövetkezése által a Magyarország összes kereskedése Horvátországon keresztül vonulna át, mely átvonulás nem olyan mint egy hadseregé, mert még ez emészt és néha pusztít,amaz gazdagsággal és jóléttel árasztja el azon vidéket, melyen áthalad. De nem csak anyagi érdek, hanem a közösen töltött szép múltja e két országnak is követeli ezen szövetkezést. És azért ez nem olyan ügy, melyet mint némely pert néhány fogásokkal megnyerni lehetne. Ez olyan, mint két igaz barát között megszakadt viszony, melyet csak egy őszinte gyöngéd kéz fűzhet ismét össze, melyet a t’oszakarat most is gátolni igyekszik, és melynek az óvatlan hozzájárulása csak kárt okozhat. Figyelmeztetjük azért azon társországot és testvérnemzetiségeket, melyekkel karöltve a nagy jövő elébe indulni kivánunk, hogy úgy tekintsenek nomoly nyilatkozatokra, mint a hajós azon habokra, melyek könnyűségük miatt a hajóba becsapnak ugyan, de miattuk azért a hajó nem sülyed el. Óhajtjuk továbbá alkotmányunk helyreállítása által az adó tetemes leszállítását, a törvénytelen indirect adók és monopóliumok megszüntetését, az örök időkre eltörlött urbériséggel rokon természetű birtoklások és kisebb királyi haszonvételeknek, illő kárpótlás általi megváltását. Szent István koronája alatti országok, testvéri egyetértésben akarjuk élvezni jogainkat, megvédendjük e korona fényét vérünkkel ha kell, és alkotmányunkhoz szorosan ragaszkodunk. Hogy ezen alkotmány jogosan a mi tulajdonunk, ezt teljesen kimerítőleg, elvitázhatlanul mutatja fel e hazának és a világnak, Pest belvárosa, általunk mélyen tisztelt képviselőjének e ház asztalára letett indítványa. Pártolom teljesen annak szövegét, alakjára azonban az az észrevételem, hogy addig, míg Erdély, Horvát- és Tótország, Fiume és a határőrvidék képviselőinek az itteni megjelenés lehetővé nem tétetik, és ez által e korona területi integritása elismerve nem leend, addig míg alkotmányunk elismerése által , törvényeink integritása helyreállítva nem lesz, addig ezen társország és testvérvidékek képviselőinek hozzájárulta nélkül, véleményem szerint, ezen ház semminemű fölirat vagy törvényhozás fölötti tanácskozásba bele nem bocsátkozhatik. Azért azon indítványt, a Tisza Kálmán képviselőtársunk által előadottak hozzátételével, mint ezen ház határozatát óhajtanám kimondatni. Hogy ezen indítvány alakjara nézve a vélemények e házban különbözők, az igen természetes, mert egy ily számos tagból álló testület egy véleménye nem is lehet, mindazonáltal az eddigi nyilatkozatokból már világosan kitűnik az, hogy ezen ház azon ritka parlamentek egyike, melyben pártkülönbség nincsen, mert itt csak egy párt van, és ez az, mely törvényes alkotmányunkból, melyet elődeink a déli betörésektől oly nagy vitézséggel megvédtek, a nyugoti fondorkodásoktól oly nagy bölcseséggel megóvtak, egy vonalnyit sem engedeni és készebb inkább ismét tűrni és szenvedni, minthogy beleegyezésével ezen a legkisebb csorba is ejtessék. Nincs e házban azon hatalomnak pártja, mely alkotmányunkat megcsonkítani akarja, de nincs e hazában sem, mert ennek lakosai, minden nemzetiség különbség nélkül, annyi sanyarú tapasztalatok és csalattatás után, igen meg tudják választani azokat , kikben bízhatnak. Több, mint egy évtized hosszú sorában a bécsi minisztérium egy főczélt tűzött ki magának, és ez volt Magyarország megsemmisítése, azon experimentum létrehozása által, mely a birodalom egységének neveztetik, és mely által a köztünk és a birodalom közt létező törvényes kötelék az önkény bilincseivel pótoltatik. Mennyi keserv , mennyi köny, mennyi nyomor okozója volt ez, e szegény hazában; de mi volt az eredmény a birodalomra nézve is, elveszett egyik leggazdagabb tartomány, elszigeteltség a többi államok között, a legnagyobb mértékben megzavarva a pénzviszonyok. És most ajándékképen nyujtatik nekünk annak egy részecskéje, mely egész ezredéves tulajdonunk, katonai erőszakkal, a törvények mellőzésével hajtatik be az önkényileg kivetett adó, alkotmányunk nincs elismerve, és ismétl némi változattal tovább folytattatik az annyi tapasztalatok által elégségesen bebizonyított vétkes politika. Aggódó, mélyen szomorodott szívvel nézi mindegyikünk a jelent, és a legközelebbi jövőt. De csak ezt, mert mi e haza jövőjét illeti, itt egész más nézetem. Meg van áldva e hon a dús természet minden adományával, most jelenleg, az igaz, lakosai minden osztály különbség nélkül elszegényíttettek, az eddigi kormányzat, a szerfölötti adók és a hivatalnokok zsarolásai által, de kormányoztassék csak pár évig czélszerűen, emeltessék csak kissé a kereskedés, és ismét egyik leggazdagabb országa, hazánk, e világrésznek. Van-e hazának oly népe, mely mindenek fölött szereti hazáját, határtalanul tiszteli és ragaszkodik törvényeihez, mely hősiesen harczol mint katona, hősiesen tud és fog tűrni ha kell, és mely föntartja a rendet mint szabad polgár. Van e hazának egy oly ifjú nemzedéke, melyre megnyugvással tekint mindegyikünk, tudván azt, hogy ha bennünket e helyről a végzet, vagy a hatalom elsodrand, lesz helyünkbe tíz, lesz száz, ki hasonló hazaszeretettel, hasonló önfeláldozással, betöltendi helyeinket. E haza mellett van a törvény, a jog, az igazság. Egy ország, mely ily erővel, ily kincsekkel bír, az nem veszhet el. Azért bizalommal, bátran, büszkén nézünk a jövőbe. Lehet erő, mely jogainkat, jólétünket tiporja; de nincs hatalom, mely Magyarország ezredéves törvényes önállását megsemmisítse, és azért ne ámítsa magát bárki, mert Magyarország osztrák provinczia nem lesz soha. Trefort Ágoston beszéde. Ha annyi jeles előadások után, a tisztelt ház becses idejét s türelmét igénybe venni bátorkodom, nem teszem azt szónoki viszketegből, hanem azon meggyőződésnél fogva, miszerint ez alkalommal minél több képviselőnek nyilatkozni kell, hogy ismerjen bennünket az ország s ismerje cselekvéseink indokait. Bocsánatot kérek pedig, ha felszólalásom kiinduló pontjául egy a tárgytól talán távol fekvő eszmét használok — a status mindenhatóság eszméjét. — Ezen eszme kutforrása legnagyobbrészt a politicai bajoknak a continensen, mert ezen eszméből fejlődött ki azon nézet, miszerint az administratiónak mindenbe avatkozni kell akként, hogy az az embert születésénél megragadja, és a sírig üldözi, magáról azt tartván, hogy ő az egyedüli üdvözítő, — sola administratio salvifica. E tan apostolai sz. István koronája országaiban irgalmatlanul experimentáltak, s nehéz meghatározni, váljon e műtéteknél az erkölcsi s jogérzet hiánya, vagy pedig a politicai ügyetlenség vitte-e a főszerepet. De miután ezen urak anyagi és igen csekély szellemi készletük elfogyott , az európai conjuncturák s a birodalmi pénzzavarok nyomása alatt jelentek meg az októberi rendeletek, melyek folytán a megyék szervezék magukat, nem e rendeletek, hanem az 1848-ki törvények szerint. A főindok a szervezésre való, hogy az országnak át nyittassák, melyen az ország abnormis s törvénytelen helyzetéből, normális s törvényes helyzetbe átmehessen — mi természetesen csak az országgyűlés összehívása által lehetséges, s azért az ország október óta folyvást az országgyűlés összehívását sürgette, kívánván, hogy az országgyűlésnek sikeres eredménye legyen. De itt azon sajátságos tüneményre akadunk, hogy azon tényezők, melyek a kormánynak egy nemét képezik jelenleg hazánkban, mert törvényes, sőt rendes kormányról szó sincsen, én azt legalább nem tudom látni sem azon helytartótanácsban, mely a Bachrendszert magyar nyelven folytatja, sem az udvari kanczelláriában, sem azon bécsi belügyminiszterben, kit talán csak azért kereszteltek át államminiszternek, hogy Magyarország ellen államcsínyokat forraljon, s ki még folyvást a magyar ügyekbe avatkozik, — sajátságos, hogy ezen tényezők épen akkor, midőn az országot állítólag törvényes állapotba átvezetni akarják s e czélra az országgyűlést összehívták, törvényeink sértésében valódi virtuositást fejtettek ki. — Nem akarok ez ízben másról szólani, mint azon elmulasztásról, miszerint sem Erdély, sem Horvát, sem Tótország, sem a végvidékek, sem Fiume az országgyűlésre nem hivattak meg — minek következtében nem léteznek azon feltételek, melyek alatt az országgyűlés törvényalkotásra képesítve volna. — E helyzetből önként következik azon kötelességünk, miszerint mindent elkövessünk,hogy Erdély, Horvát s Tótország,a végvidékek s Fiume meghivassanak,mert törvényhozásunk kiegészítése és egysége s azzal szoros kapcsolatba álló integritása az országnak azon tér, hol semmi transactionak helye nincsen, mert gyengeség e téren s nemcsak azon törvényes alap, melyen eddig állatunk össze fog roskadni, hanem Magyarország jövője is el lesz játszva. Magyarország integritása oly fontos ügy, hogy midőn itt saját érdekünket védjük, védünk egyszermind egy dynasticus s egy európai érdeket; mert bármi szép ábrándokban éljenek a bécsi miniszterek azon veszélyek közepett, melyek az ausztriai birodalmat nem a keletről, hanem a nyugatról érhetik . Magyarország integritása a dynasztiára életkérdés , mert bármi sors érti a birodalmat,a dynasztiának Magyarországon még mindig igen tekintélyes birodalma maradhat, ha bennünket magától végképen eltaszítani nem akar; mi azon politikának, mely május 1-én Bécsben hirdettetett, igen könnyen sikerülhet; maradhatna pedig a dynasztiának Magyarországon oly birodalma, melyre támaszkodni lehet; mert mindig igaz marad azon franczia mondat, hogy csak arra lehet támaszkodni, mi ellenállani tud. De mondom, hogy Magyarország integritása európai érdek, mert bizonyos eventualitások esetére, Európa délkeleti részein nem fog hézag támadni az európai státusrendszerben, míg Magyarország integritása maga épségében marad, s az átmenet egy birodalom alakulása és egy régi birodalom eloszlása alkalmával, zavar nélkül fog történhetni; mert készen fog állan a magyar állam, mely az eloszlott régi állam helyét fogja pótolni. Ne tegyünk tehát oly lépéseket, melyek Magyarország integritását veszélyeztethetik, ne hagyjuk ki számításunkból ezen tényezőt, mely jelenleg e kérdés kulcsát bírja — értem a tényleges hatalmat — e tényleges fejedelmet. Magyarország integritásáról szólva, lehetetlen nem érintem a nemzetiségek kérdését. A horvát nemzet saját területtel s történeti jogokkal bir — én e jogait s bármely jogait tisztelem ezen országgyűlésnek azonban Horvátország irányában is, az 1848-iki törvényekhez ragaszkodni kell, mig e törvények alkotmányos úton megváltoztatva nem lesznek. Kötelességünk azonban már most kimondani, hogy mihelyt az országgyűlés törvényalkotásra képesítve lesz, mi a horvátokkal a fenforgó differentiákat kiegyenlíteni kívánjuk, anélkül azonban, hogy a magyar korona integritását csonkítsuk. Én a horvát nemzetiség,nyelv s irodalom fejlődését őszintén óhajtom, mert a szláv népek szellemi fejlődése a szabadság érdekében fekszik. S mert ez Európában az absolutismust utolsó menekvő helyén is meg fogja törni; maga idején csak azt fogom követelni, hogy ezen új, köztünk s a horvátok közt megállapítandó jogviszony akként formuláltassék, hogy a surlódás, tehát az enyészet magvát magában ne hordja. Mi a többi Magyarország területén élő népfajokat illeti — én azok fejlődését nemzetiségi irányban nem akarom akadályoztatni, mert a nemzetiségek elnyomatása, valamint a szabadsággal össze nem fér, úgy tesz és czéltévesztő politika. Szerbek, románok, németek, szlávok, ruthenek vigyék saját municipális ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolában azon nyelvet, mely nekik tetszik. Én a nemzetiségek benső kifejlődését úgy kívánom tiszteletben tartani,mint a vallást, mibe avatkozni a statusnak joga sincsen. De e külön nemzetiségeknek teendő concessiókat, csak a jogegyenlőség alapján lehet tenni, s valamint a vallások közt nem lehetnek privilegiális vallások, úgy a nemzetiségek közt sem lehetnek Magyarország területén privilegiális nemzetiségek. Én a nemzetiség kérdésének egész nyomatékát korunk politikájára elismerem. B. Simonyi Lajos beszéde. Tisztelt képviselők! Azon intézmények romjai fölött állunk, melyek Magyarország szétdarabolását, az osztrák birodalomba való beolvasztását, és ezredéves alkotmányának megsemmisitését eszközölni akarták, de kivihetetlenségükben önsulyuk alatt roskadtak azok össze. És most mi azon szavakkal élhetnénk, melyekkel II. József császár élt, midőn az ország kormányszékei véghetlen fájdalmukban, azon folyamodással fordultak hozzá, hogy ne vitetné a ma