Magyarország, 1861. július (1. évfolyam, 152-177. szám)

1861-07-02 / 152. szám

1861. — I. évfolyam. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 3. sz. 2. emelet. K I A D ó - HI V A T A L Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden küzleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. —A lap kiadása körüli panaszok, t magán hirdetmények a kiadó­ hivatalhoz intézendők. »ÍJA : S hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ijkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OSTSBhAMM K. m ÍíAMCEL HOHKKT könyvkwMkedeknél 10 njkrátezáron kaphatók, MBQJBLEK ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész év 18 ft. Félév 9 ff. Negyedév 6 ft. Előfizetést nyitunk MAGYARORSZÁG második félévi folyamára: julius—septemb. 3 havi folyamára 5 fr. —kr julius— decemb. 6 „ „ 9 „ — „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadó hivatala. 152. sz. Országg­yűlés. A nemzeti képviselőház LIVI. 111 ése julius 1-én d. u. 1 órakor. A képviselők s a fő RR. házának elnökei Bécs­­ből ma reggel visszatérvén a képviselők déli 12 óra­kor magán tanácskozást tartottak. A nyilt illésben felolvastattak a következő iratok: Jelentése a ma 11 hó 24-én kelt felírásnak Ő Felsé­gének leendő átadása végett kiküldött képviselőház Elnökének. A két ház által múlt hó 24-én hozott határoza­tok következtében, az országgyűlésileg együtt levő főrendek és képviselők felírásának Ő Felségének személyesen leendő átnyujtása végett, a főrendi­ház elnökével, gróf Apponyi György ur ő nagyméltóságá­val múlt hó 25-én Bécsbe felutaztunk, s miután Ő Fel­ségének megérkezésünk, annak czélja s kérésünk, hogy bennünket a felirás átvétele végett legkegyel­mesebben fogadni méltóztassék, még az­nap hivata­losan bejelentetett, Ő Felségének a felirás átnyujtása végetti fogadtatásunk iránt további elhatározását vártuk. Múlt hó 30-án azután gróf Apponyi György ur által Ő Felségének következő tartalmú, az eredetiből *) kiirt másolatban is •­. alatt ide csatolt kézirata közölté­sért velem : „Kedves gr. Apponyi! Midőn önnek,egy a magyar országgyűlés felírására vonatkozó mai napon kelt leira­tot átteszek, megbízom önt, hogy azt az alsóház elnöké­nek Ghyczy Kálmánnak, a képviselőházban saját személyes felelősége alatt haladéktalanul leendő ki­hirdetés végett kézbesitse, és a főrendi táblánál is haladéktalanul kihirdettesse. Bécs, junius 30-án 1861. Ferencz József m. k. Országbirám gróf Apponyi Györgynek.“ Általadta ennek folytán gróf Apponyi György ur nekem a kéziratban említett kegyes leiratot is, és én annak vételével, a­nélkül hogy az országgyűlés két házának elől említett felírását Ö Felségének átnyújt­hattuk volna,a főrendi­ház elnöke gróf Apponyi György úrral együtt, Bécsből azonnal visszatértem, s a nekem kézbesített leiratot kihirdetés végett ezennel benyúj­tom. Kelt Pesten, julius 1-én 1861. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke. Császári leirat. Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Ladomér orszá­gok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria ki­rálya, Ausztria főherczege sat. Ha Magyarországnnk s az ahhoz­­ kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képvi­selőinek, kik az általunk 1861 -ki ápril­i­ kára össze­hívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyel­münket ! Kedvelt híveink! Jóllehet mi azon országgyű­lési tanácskozásokat, melyek legfelsőbb uralkodói jogaink fölött a képviselői házban tartottak, úgy­­szinte a Minket, mint Magyarország örökös királyát törvényesen illető tagadhatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket komoly megilletődéssel értettük, mégis azokat inkább egyes szenvedélyes szónokok pillanatnyi heve kifolyásának, mint az egybehívott országgyűlés érzelmes hű tolmácsolásának véltük te­kinthetni. Miután azonban ama tévnézeteknek a hozzánk intézett legalázatosb feliratnak mind alakjában, mind szövegzésében határozott kifejezés adatott, legfőbb kötelességünknek tartjuk fejedelmi szemé­lyünk és királyi örökös jogaink iránti azon tar­tozó jobbágyi tisztelet megóvására, melyet a trón és annak méltósága méltán megkíván, de mely az országos rendek és képviselők ama feliratában a törvényes szokástól eltérve, mellőztetett, a feliratot, *) Az eredeti német nyelven van írva, mely a királyi jogokat sértve nem Magyarország örökös királyához intéztetett, visszautasitani; élénken óhajtván mindazonáltal, az országos Rendek és kép­viselők feliratában foglalt nagy fontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni, az országos rendeket és képviselőket ezennel komolyan felszólítjuk , mi­szerint, figyelve az 1790-ik évi koronázó ország­­gyűlés alkalmával követett eljáásra, a feliratot hoz­zánk oly alakban terjes­szék ki, hogy annak elfo­­gadhatása az általunk bármely megtámadások ellen mindig megőrzendő korona méltóságának és uralko­dói öröklött jogainknak kellőleg megfeleljen. Kikhez egyébiránt császár királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandón hajlandók mara­dunk. Kelt birodalmi fővárosunkan Bécsben, Ausz­triában, szentiván hava 30-ik apján 1861-ik évben. Ferencz ,l­írses. k. B­­­ áy Miklós s. k. Z­s­el­é­n­y­i Eduárd s. k. Ez iratok kinyomatása elrédeltetett. A ház üléseit rövid időre lnapolta. Ez idő alatt magán értekezletben fog a leira felett tanácskozni. A felsőhöz XII. illése julius 1-én délelőtt 10 órakor. Elnök: a főtárnokmester. Olvastatik a múlt ülés jgyzőkönyve. Az iga­zoló bizottmány jelentésének s-ik pontjára nézve Mán József, m­ármarosi főispán megjegyzi, hogy a jegyzőkönyvben a „görög nem egyesült, fogarasi és szebeni püspökök megemlitésétem találja.“ A jegy­zőkönyv e szerint kiigazittatik. Lonovics érsek, ugyansak ez 5-ik pontnak a múltkor függőben maradt aze passusára nézve : a görög nem egyesült főpapok a­­lső táblán minő sor­ban üljenek, azon eszmét pendi meg, hogy a ház további rendezésem­, az örökös főispánok beivel,en­gedtessenek át az említett röpír uraknak. Ez által — úgymond — megnyugtató mgyarázatot nyerne a szerkezet azon kifejezése: „itt helyet nyerjenek a többi catholikus főpapok során.Több oldalról: „ma­radjon a szerkezet.) Goz­sdu Manó főispán, g. n. e. főpapság sérelme a körül forog, hogy ükhelyök elkülönözte­­tett az ország clerusáétól. A paasznak vége hossza nem lesz, mig csak ideiglenesenpgunk liléshelyekről gondoskodni, 1790 óta állam­a helyet nem tudtak számokra kimutatni. Az egyenesg és testvériség ko­rát éljük — miért ne lehetne fflklfogva a g. n. e. fő­papságnak, az ország clerusáu e gy sort lihll. Szó­nok tiszteli a historikus jogoka, <3 úgy hiszi, az elő­jogok kora lejárt. (Több feli: maradjon a szer­kezet !) Gr. B­ar­k­ó­czy. Ovástjesi az előtte szólónak utóbbi kifejezései ellen. Ha a historikus jogok ideje lejárt , úgy nincs helyünk e termben. Felszólítja an­­nálfogva a krassói főispánt, hoy hasonló kifejezések­től a házat megkímélni méltóztssék. G­o­z­s­d­u főispán, a fődvarmeter felszólalá­sára megjegyzi, hogy ő nem­­ historai jogokról, de az előjogokról szólott, melyek, a érvényben állaná­nak , úgy neki nem volna jogart ülni ScitovszkyJ. érsek-bronzoj Magyarország hypri­nása, állva szólítja meg a főröldeket s aztán leülve folytatja : Hazánkban a istorti jog és szerke­zet, mindig uralkodó idea volt. Mi a felsőház szerke­zetét illeti, az négy részletes istün­ből állott. Első vala az egyházi rend, kik rajta katholikusok s egyesült görög szertartásuak ppl: értettek, úgy a haza védelme, mint a hit felettiörlléssel megbízva. A második helyen a zászlósira következtek. A harmadik és negyedik helyet a fői­pán­ok és re­gal­i­s­t­á­k (királyi levél által negrottak) foglalták el. Az egyházi rend most sem ata többet, mint hogy jövőre is compact testület maradja Pártolja Lono­­u­pc Árnak inditványát. Ő Töhhun naradjon a­ szer­vács érsek indítványát (Többen maradjon a szer­kezet.) El­n­ö­k: Kik a szerkezetet h­olják, álljanak fel. A legnagyobb rész feláll. A tá­k e szerint ki­mondja a végzést, azon hozzáadást hogy a szerke­zet foganatosításával az elnökség ktik meg, egy­szersmind a históriai előjogok felettyt rövid vitára megjegyezve, hogy az 1848-iki tényhozás főérdeme abban áll, hogy midőn a népet az ormány sánczai­­ba felvette, kímélni tudta a históriágokat is. Olvastatik az igazoló válaszmű jelentése az országbírói értekezlet tárgyábanröbben: „elfo­gadjuk. Elnök: Ajánlja a törvénylési javaslat fel­olvasását. B. M­a­j­t­h­é­n­y­i főispán. Min ez országban mindenki ismeri e javaslatot, a felasást felesleges­nek tartja; kéri az elnököt, hogyggessze fel az ülést, ha t. i. valamely egyéb tárgyait együtt nem kell maradnia. Gr. Teleki Domokos és B­a­ly­i K. főispán szintén a vita nélküli elfogadás allett szólanak, utóbbi kiemelve, hogy a parancsok­t­kség, s a tör­vénykezés egyformasága az országi egyiránt ajánl­ják, hogy a vitával időt ne vesztegenek. Elnök: felállással szavaztaMajdnem mind­nyájan felállanak, így a törvényesi ja­vaslat el le­ven fogadva,b. W­e­n­k­h­e­i­m B. bél főispán óhajtja, hogy e végzés a képviselőház­­ tudására juttassék. Végre olvastatott az igazo b­izottmánynak a gyorsírókkal kötött szerződése, joghangulag elfo­gadtatván,foganatosításával az elnég bízatott meg. Erre az ülés (% 12-kor) *­, Sj felfü­ggesztetett. A felsőház XIV. ülése (ugyanazon nap d. u.) Elnök: gr. Apponyi Gy. országbíró. Az ülés % 2-kor megnyílván, a mikor is a kép­viselőház jegyzője Csengeri Imre ur a kir. reseriptu­­mot áthozta, az elnök körülbelöl igy szólott: Vissza­térvén azon küldetésből, melylyel a főrendek, az al­sóház igen tisztelt elnökének megbízatásához képest engem is megbíztak a végett, hogy a jan. 24-kén kelt felírást ő Felségének benyújtsuk, kötelességemnek ismerem ez eljárásunkról jelentést tenni. Bécsbe ér­kezésünk hivatalosan bejelentetvén, tegnapi napon vettem ö Felségének legfelsőbb kéziratát az áltaz mellékelt leirattal együtt, mely kézirat által felhiva­tom, hogy a velem közlött leiratot a főrendek előtt közzé tegyem, valamint az, az alsóházban is már köz­zététetett. Miután itt e reseriptum felolvastatott, vissza fog az az alsóházba vitetni, mely által kinyomatni rendeltetett. Jegyző: gr. Károlyi Gy. felolvassa a leiratot mely néma megtrtödéssel fogadtatik. Erre az ülés feloszlik.­ ­ Kedd Julius 2. gos helyzetbe teszik, hogy semmi idealistának nem szabad merészelni, hogy vele egy előreter­­velt birodalmi egység fogalmai szerint elbánjék. Egy osztrák miniszternek, ki előrelátásáért hirt akar ma­gának szerezni, kötelessége volna minden áron buzdi­­tani a loyális magyarokat. De ehez a kellene, hogy minden filozofikus előszeretettel felhagyjon s nyúljon a fenálló dolgokhoz oly felvilágosodottsággal és komoly­sággal, milyet a jelen helyzet nehézsége megkiván. Köszönje meg Ausztria, ha olaszországi kétes hatal­máért cserében, magyar alattvalóinak erős és ingat­lan hűségét megnyerheti.“ PEST, julius 1. Külföldi szemle. A Moniteur a­zultán utódjáról így nyilatkozik „Abdul-Azis semmit sem látszik elmulasztani, hogy az ottomán birodalom és az európai hatalmak közt eddig fenállott jó viszonyt biztosítsa. Ma várjuk azon császári „hat“ közzétételét, melyet uralkodása politikai programmja gyanánt lehet tekinteni, s mely, a­hogy mi vagyunk értesülve, és úgy megfelel Török­ország szükségének,mint Európa őszinte óhajtásának.­ Lord Wodehouse viszont az angol felsőházban jelenti ki, hogy Abdul Azis külügyi politikájában sem­mi változás nem fog történni, miután foganatosítani akarja az előkészített reformokat. Az „Indep.“ londoni levelezője végre igy ir „feltéve, hogy a­zultán erélyesebb mint előde volt 37 « ft­ylr.ljr fintllftt. plp.t.ftt. Az P.VPjAt h­vjáXt birodalomba, hogy felszabadítsa az idegen kormányok és diplomatia gyámsága alól. Más részről ha az új zultán rajongó mohamedán —­ a­mint híresztelik — erélyes jelleme által ép úgy tönkre teheti Törökorszá­got,mint azt szervezhetné. Bármint legyen a dolog, az angol kormány politikája nem változik, míg csak az új­zultán, testvéreét nem változtatja. Anglia folyvást figyelemmel kiséri az eseményeket s minden alkalom­mal gyámolitani fogja a vallás­szabadság, a tisztes­séges kormányzás és nemzetgazdászati reform elveit, mi egyedül mentheti meg a török birodalmat cselszövő elleneinek körmei közül.“ E cselszövők alatt nem tudjuk kiket értsünk - alkalmasint e szók csak a toll hevében írattak.­­ Olvassuk, hogy Orosz- és Poroszország közt élénk alkudozás foly az olasz királyság elismerését illető­leg. Oroszország szörnyen szeretné Francziaország iránt való hajlandóságát az által is kimutatni, hogy az olasz királyságot minél előbb elismerje. Tán csak a „kelet“ miatt viseltetik a francziák iránt annyi szívességgel! Különben a keleti kérdés ily természetű felvételét Anglia és Francziaország teljes meghason­­lásának kell megelőzni, mire az utóbbinak, új terület gyarapodása az olasz félszigeten, könnyen szolgáltat­hat okot. A Morning chronicle írja, hogy noha Billa­ult kormánya nevében kinyilatkoztatta, hogy alaptalan azon hír, mintha Olaszország Szardínia szigetét Fran­­cziaországnak átengedné. lord Palmerston minda­mellett egyenesen Napóleon császárnak irt, mondaná meg neki categorice : mennyi igaz e dologból, mennyi nem! 0 Felsége természetesen megnyugtatta ö excját. Mindenesetre elég érdekes hír arra, hogy az ember kiírja! Felötlőbb dolog azonban, hogy a Garibaldi­­pénzalapra Londonban újra gyűjteni kezdenek. Rus­sell lord e miatt az alsóházban interpelláltatván ki­jelenti, hogy e Garibaldi-társulat nem forradalmi­­ pénzt gyűjt csupán, hogy Italia egységét gyámolítsa. A kormány nem helyeselhet hasonló társulatokat, de fel sem léphet ellenök. Bowyer úr ugyan váltig vi­tatja, hogy Garibaldi a pápa ellen akar indulni, ha­nem a közü­gyész elég okos, a kérdés­e nemzetközi ol­dalát nem feszegetni. Egy turini távirat arról értesít, hogy Garibaldi élete ellen merényletet fedeztek fel s azóta a Cap­­rerába kiszállókat jobban szemügyre veszik. Mar­­seilleből viszont arról értesülünk , hogy az Al­­gírből jövő Osiris hajón egy olaszt tartóztattak le, ki igen baljóslatú szándékot rejtegetett Napoleon iránt. A kiválóan tory Morning Herald, egy kegynél­küli pillantást vetve az osztrák államférfiakra, így ki­ált fel: „nincs gyűlöletesebb kormányrendszer a bu­­reaucratiai központosításnál. Elnyomja a szellemet, elöli a tehetségeket, megfertőzteti az emberiség leg­természetesebb érzelmeit. Magyarországot nagy ki­terjedése, folyton növekedő tehetségei, történeti neve, államférfiainak kormányzati ügyessége oly kiváltsá­ Belföldi szemle. Zágrábi levelezőnk írja, hogy jan. 24-kén, mint g. n. e. urnapi ünnepen, az országgyűlésnek ülése nem volt. 25- dikén H­a­u­r­i­k érsek szólalt föl első. 1847 alapján kívánja az egyesülést, mivel — úgymond — az 1848-diki törvények a király tekintélyét sértik, s a h­orvát nemzetet ignorálják ; miért is, ha a magyar nemzet az 1848-diki utat nem hagyja el, vele semmi összeköttetésbe sem akar lépni. Különben, ha saját véleményét nem pártolják, a központi bizottmány ja­vaslatára szavaz. Zlatárovics Zágráb városi követ kimutatja a zágrábi követek javaslatának előnyeit, s kijelenti, hogy ha a többség a központi bizottmány tervéhez járul, a­mely az egyesülést lehetlenné teszi, ő a gyűlést elhagyja. Sagovácz diakovári tanító magyarellenesen nyilatkozik. K­r­a­lj­e­v­i­c­s pozsegai alispán a két nemzet egymáshoz való vonzalmát raj­zolja, s már említett tervét ajánlja, mint a­mely mind­­a két pártot kielégítheti. 26- dikán B 0­g­o­v­i­c­s Imre, 27-dikén pedig B­e­­dekovics Kálmán mondtak szép beszédeket a zág­rábi követek javaslata mellett. Az utóbbi, a ház nagy tetszése mellett, c­áfolta meg Muhics, Véber és Kva­­ternik magyarellenes kifakadásait. A szentiváni birtokosok panasza folytán a ka­taszter ellen történtek felszólalások, és sokan kíván­ták, hogy az, mint a kényuralmi kormány intézménye, Horvátországban ne alkalmaztassák. A bán azt felelte hogy két megye kivételével, a többi mind a munkálta­tok folytatása mellett nyilatkozott s igy azok folyta­­tandók. (Kugler István, Kukuljevics Iván, és Vlasevics István beszédeit legközelebb közöljük.) A Fiume hatósága e Író 28-dikán tartott ülésé­ben elhatározta, hogy a zágrábi helytartóság intéz­ményét, melyben ez a hatósági jegyzőkönyveket kí­vánja beküldetni, mint alkotmányellenest ad acta te­szi. Egyúttal elvették a rendőri biztostól eddigi páho­lyát a városi szinházban. Pesten kegyesebbek. — Trencséni rendes levelezőnk írja, hogy a turócz-szentmártoni gyűlés, mert magát minden megbízás nélkül magyar-tót nemzeti gyülekezetnek nevezte s az ország integritásával össze nem férő kü­lön szláv területet tervezett, a Vág völgyében s külö­nösen Trencsénben a legnagyobb roszalással találko­zott. A józan szlovákok, úgymond levelezőnk, senkit sem küldtek meg nem támadott jogaik védelmére, de ha akartak volna küldeni, sem küldik azokat, kik 1849-ben az osztrák kormány pártosaiként szerepel­tek. Vágvidéki tót atyánkfiai ünnepélyesen tiltakozni akarnak a szentmártoni határozatok ellen, bizalmat szavazva az országgyűlésnek, melyben alkotmányosan képviselve vannak. — iNyitrai levelezőnk ismét tudósit Bereczni cs. k. pénzügyi tanácsos újabb hőstetteiről. Dohány­termesztési tilalmat hordoztatván szét, harmad napra ezután a finánczok, katonai födezet alatt, berontottak a házi kertekbe s a dohánynövényeket kitépdelték, ráadásul pedig fákat is vagdostak ki s általában el­pusztították a kerteket. Bereczni urnak különösen Szental György megyei főjegyzőre van joga: ennek is elpusztították kertjét, katonákkal is annyira túlter­helték házát, hogy anyagilag lehetlenné vált nekik főzetni. Nem is kaptak enni, ezért képzelhetni, hogy megtették a sok rendetlenséget; de azért mégis böj­­töltek, s kétnapi koplalás után a pénztárból 4 ftot kaptak, hogy jól lakhassanak. A főispánnál is napon­kint szaporítják a katonákat. — Mohácson a 208 vértes katonát e napokban 400 vadás­szal szaporították. A nép nagyrészt kün volt mezei munkán, mikor érkeztek, a­mi azonban a beszállásolásra nézve nem volt akadály. A jó vadá­szok, mint levelezőnk írja, betörték a zárt ajtókat, elhelyezkedtek a hűs szobákban, aztán a baromfiakat sorra fojtogatták s a pinczéből felhozott borból javá­ban áldomásoztak. A ki a rémülve haza futott nép közöl panaszkodni mert, fegyver közé fogták s a tiszthez kisérték. A városházán két napig kutatták az adókönyveket; az adófelügyelő a pénztár ajtaját erővel nyittatta föl, de csak 13 ft rézpénzt találtak. A de­rék városbirót 274 katonával tisztelték meg. A főszolgabíró bezárt lakát fölnyittatták, 40 katona fészkelte meg ma-

Next