Magyarország, 1861. július (1. évfolyam, 152-177. szám)
1861-07-02 / 152. szám
1861. — I. évfolyam. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 3. sz. 2. emelet. K I A D ó - HI V A T A L Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden küzleményt a szerkesztőséghez intézzenek. —A lap kiadása körüli panaszok, t magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. »ÍJA : S hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ijkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OSTSBhAMM K. m ÍíAMCEL HOHKKT könyvkwMkedeknél 10 njkrátezáron kaphatók, MBQJBLEK ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész év 18 ft. Félév 9 ff. Negyedév 6 ft. Előfizetést nyitunk MAGYARORSZÁG második félévi folyamára: julius—septemb. 3 havi folyamára 5 fr. —kr julius— decemb. 6 „ „ 9 „ — „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadó hivatala. 152. sz. Országgyűlés. A nemzeti képviselőház LIVI. 111 ése julius 1-én d. u. 1 órakor. A képviselők s a fő RR. házának elnökei Bécsből ma reggel visszatérvén a képviselők déli 12 órakor magán tanácskozást tartottak. A nyilt illésben felolvastattak a következő iratok: Jelentése a ma 11 hó 24-én kelt felírásnak Ő Felségének leendő átadása végett kiküldött képviselőház Elnökének. A két ház által múlt hó 24-én hozott határozatok következtében, az országgyűlésileg együtt levő főrendek és képviselők felírásának Ő Felségének személyesen leendő átnyujtása végett, a főrendiház elnökével, gróf Apponyi György ur ő nagyméltóságával múlt hó 25-én Bécsbe felutaztunk, s miután Ő Felségének megérkezésünk, annak czélja s kérésünk, hogy bennünket a felirás átvétele végett legkegyelmesebben fogadni méltóztassék, még aznap hivatalosan bejelentetett, Ő Felségének a felirás átnyujtása végetti fogadtatásunk iránt további elhatározását vártuk. Múlt hó 30-án azután gróf Apponyi György ur által Ő Felségének következő tartalmú, az eredetiből *) kiirt másolatban is •. alatt ide csatolt kézirata közöltésért velem : „Kedves gr. Apponyi! Midőn önnek,egy a magyar országgyűlés felírására vonatkozó mai napon kelt leiratot átteszek, megbízom önt, hogy azt az alsóház elnökének Ghyczy Kálmánnak, a képviselőházban saját személyes felelősége alatt haladéktalanul leendő kihirdetés végett kézbesitse, és a főrendi táblánál is haladéktalanul kihirdettesse. Bécs, junius 30-án 1861. Ferencz József m. k. Országbirám gróf Apponyi Györgynek.“ Általadta ennek folytán gróf Apponyi György ur nekem a kéziratban említett kegyes leiratot is, és én annak vételével, anélkül hogy az országgyűlés két házának elől említett felírását Ö Felségének átnyújthattuk volna,a főrendiház elnöke gróf Apponyi György úrral együtt, Bécsből azonnal visszatértem, s a nekem kézbesített leiratot kihirdetés végett ezennel benyújtom. Kelt Pesten, julius 1-én 1861. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke. Császári leirat. Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Ladomér országok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege sat. Ha Magyarországnnk s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1861 -ki áprili kára összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket ! Kedvelt híveink! Jóllehet mi azon országgyűlési tanácskozásokat, melyek legfelsőbb uralkodói jogaink fölött a képviselői házban tartottak, úgyszinte a Minket, mint Magyarország örökös királyát törvényesen illető tagadhatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket komoly megilletődéssel értettük, mégis azokat inkább egyes szenvedélyes szónokok pillanatnyi heve kifolyásának, mint az egybehívott országgyűlés érzelmes hű tolmácsolásának véltük tekinthetni. Miután azonban ama tévnézeteknek a hozzánk intézett legalázatosb feliratnak mind alakjában, mind szövegzésében határozott kifejezés adatott, legfőbb kötelességünknek tartjuk fejedelmi személyünk és királyi örökös jogaink iránti azon tartozó jobbágyi tisztelet megóvására, melyet a trón és annak méltósága méltán megkíván, de mely az országos rendek és képviselők ama feliratában a törvényes szokástól eltérve, mellőztetett, a feliratot, *) Az eredeti német nyelven van írva, mely a királyi jogokat sértve nem Magyarország örökös királyához intéztetett, visszautasitani; élénken óhajtván mindazonáltal, az országos Rendek és képviselők feliratában foglalt nagy fontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni, az országos rendeket és képviselőket ezennel komolyan felszólítjuk , miszerint, figyelve az 1790-ik évi koronázó országgyűlés alkalmával követett eljáásra, a feliratot hozzánk oly alakban terjesszék ki, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadások ellen mindig megőrzendő korona méltóságának és uralkodói öröklött jogainknak kellőleg megfeleljen. Kikhez egyébiránt császár királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandón hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkan Bécsben, Ausztriában, szentiván hava 30-ik apján 1861-ik évben. Ferencz ,lírses. k. B áy Miklós s. k. Zselényi Eduárd s. k. Ez iratok kinyomatása elrédeltetett. A ház üléseit rövid időre lnapolta. Ez idő alatt magán értekezletben fog a leira felett tanácskozni. A felsőhöz XII. illése julius 1-én délelőtt 10 órakor. Elnök: a főtárnokmester. Olvastatik a múlt ülés jgyzőkönyve. Az igazoló bizottmány jelentésének s-ik pontjára nézve Mán József, mármarosi főispán megjegyzi, hogy a jegyzőkönyvben a „görög nem egyesült, fogarasi és szebeni püspökök megemlitésétem találja.“ A jegyzőkönyv e szerint kiigazittatik. Lonovics érsek, ugyansak ez 5-ik pontnak a múltkor függőben maradt aze passusára nézve : a görög nem egyesült főpapok alső táblán minő sorban üljenek, azon eszmét pendi meg, hogy a ház további rendezésem, az örökös főispánok beivel,engedtessenek át az említett röpír uraknak. Ez által — úgymond — megnyugtató mgyarázatot nyerne a szerkezet azon kifejezése: „itt helyet nyerjenek a többi catholikus főpapok során.Több oldalról: „maradjon a szerkezet.) Gozsdu Manó főispán, g. n. e. főpapság sérelme a körül forog, hogy ükhelyök elkülönöztetett az ország clerusáétól. A paasznak vége hossza nem lesz, mig csak ideiglenesenpgunk liléshelyekről gondoskodni, 1790 óta állama helyet nem tudtak számokra kimutatni. Az egyenesg és testvériség korát éljük — miért ne lehetne fflklfogva a g. n. e. főpapságnak, az ország clerusáu e gy sort lihll. Szónok tiszteli a historikus jogoka, <3 úgy hiszi, az előjogok kora lejárt. (Több feli: maradjon a szerkezet !) Gr. Barkóczy. Ovástjesi az előtte szólónak utóbbi kifejezései ellen. Ha a historikus jogok ideje lejárt , úgy nincs helyünk e termben. Felszólítja annálfogva a krassói főispánt, hoy hasonló kifejezésektől a házat megkímélni méltóztssék. Gozsdu főispán, a fődvarmeter felszólalására megjegyzi, hogy ő nem historai jogokról, de az előjogokról szólott, melyek, a érvényben állanának , úgy neki nem volna jogart ülni ScitovszkyJ. érsek-bronzoj Magyarország hyprinása, állva szólítja meg a főröldeket s aztán leülve folytatja : Hazánkban a istorti jog és szerkezet, mindig uralkodó idea volt. Mi a felsőház szerkezetét illeti, az négy részletes istünből állott. Első vala az egyházi rend, kik rajta katholikusok s egyesült görög szertartásuak ppl: értettek, úgy a haza védelme, mint a hit felettiörlléssel megbízva. A második helyen a zászlósira következtek. A harmadik és negyedik helyet a főipánok és regalisták (királyi levél által negrottak) foglalták el. Az egyházi rend most sem ata többet, mint hogy jövőre is compact testület maradja Pártolja Lonoupc Árnak inditványát. Ő Töhhun naradjon a szervács érsek indítványát (Többen maradjon a szerkezet.) Elnök: Kik a szerkezetet holják, álljanak fel. A legnagyobb rész feláll. A ták e szerint kimondja a végzést, azon hozzáadást hogy a szerkezet foganatosításával az elnökség ktik meg, egyszersmind a históriai előjogok felettyt rövid vitára megjegyezve, hogy az 1848-iki tényhozás főérdeme abban áll, hogy midőn a népet az ormány sánczaiba felvette, kímélni tudta a históriágokat is. Olvastatik az igazoló válaszmű jelentése az országbírói értekezlet tárgyábanröbben: „elfogadjuk. Elnök: Ajánlja a törvénylési javaslat felolvasását. B. Majthényi főispán. Min ez országban mindenki ismeri e javaslatot, a felasást feleslegesnek tartja; kéri az elnököt, hogyggessze fel az ülést, ha t. i. valamely egyéb tárgyait együtt nem kell maradnia. Gr. Teleki Domokos és Balyi K. főispán szintén a vita nélküli elfogadás allett szólanak, utóbbi kiemelve, hogy a parancsoktkség, s a törvénykezés egyformasága az országi egyiránt ajánlják, hogy a vitával időt ne vesztegenek. Elnök: felállással szavaztaMajdnem mindnyájan felállanak, így a törvényesi javaslat el leven fogadva,b. Wenkheim B. bél főispán óhajtja, hogy e végzés a képviselőház tudására juttassék. Végre olvastatott az igazo bizottmánynak a gyorsírókkal kötött szerződése, joghangulag elfogadtatván,foganatosításával az elnég bízatott meg. Erre az ülés (% 12-kor) *, Sj felfüggesztetett. A felsőház XIV. ülése (ugyanazon nap d. u.) Elnök: gr. Apponyi Gy. országbíró. Az ülés % 2-kor megnyílván, a mikor is a képviselőház jegyzője Csengeri Imre ur a kir. reseriptumot áthozta, az elnök körülbelöl igy szólott: Visszatérvén azon küldetésből, melylyel a főrendek, az alsóház igen tisztelt elnökének megbízatásához képest engem is megbíztak a végett, hogy a jan. 24-kén kelt felírást ő Felségének benyújtsuk, kötelességemnek ismerem ez eljárásunkról jelentést tenni. Bécsbe érkezésünk hivatalosan bejelentetvén, tegnapi napon vettem ö Felségének legfelsőbb kéziratát az áltaz mellékelt leirattal együtt, mely kézirat által felhivatom, hogy a velem közlött leiratot a főrendek előtt közzé tegyem, valamint az, az alsóházban is már közzététetett. Miután itt e reseriptum felolvastatott, vissza fog az az alsóházba vitetni, mely által kinyomatni rendeltetett. Jegyző: gr. Károlyi Gy. felolvassa a leiratot mely néma megtrtödéssel fogadtatik. Erre az ülés feloszlik. Kedd Julius 2. gos helyzetbe teszik, hogy semmi idealistának nem szabad merészelni, hogy vele egy előretervelt birodalmi egység fogalmai szerint elbánjék. Egy osztrák miniszternek, ki előrelátásáért hirt akar magának szerezni, kötelessége volna minden áron buzditani a loyális magyarokat. De ehez a kellene, hogy minden filozofikus előszeretettel felhagyjon s nyúljon a fenálló dolgokhoz oly felvilágosodottsággal és komolysággal, milyet a jelen helyzet nehézsége megkiván. Köszönje meg Ausztria, ha olaszországi kétes hatalmáért cserében, magyar alattvalóinak erős és ingatlan hűségét megnyerheti.“ PEST, julius 1. Külföldi szemle. A Moniteur azultán utódjáról így nyilatkozik „Abdul-Azis semmit sem látszik elmulasztani, hogy az ottomán birodalom és az európai hatalmak közt eddig fenállott jó viszonyt biztosítsa. Ma várjuk azon császári „hat“ közzétételét, melyet uralkodása politikai programmja gyanánt lehet tekinteni, s mely, ahogy mi vagyunk értesülve, és úgy megfelel Törökország szükségének,mint Európa őszinte óhajtásának. Lord Wodehouse viszont az angol felsőházban jelenti ki, hogy Abdul Azis külügyi politikájában semmi változás nem fog történni, miután foganatosítani akarja az előkészített reformokat. Az „Indep.“ londoni levelezője végre igy ir „feltéve, hogy azultán erélyesebb mint előde volt 37 « ftylr.ljr fintllftt. plp.t.ftt. Az P.VPjAt hvjáXt birodalomba, hogy felszabadítsa az idegen kormányok és diplomatia gyámsága alól. Más részről ha az új zultán rajongó mohamedán — amint híresztelik — erélyes jelleme által ép úgy tönkre teheti Törökországot,mint azt szervezhetné. Bármint legyen a dolog, az angol kormány politikája nem változik, míg csak az újzultán, testvéreét nem változtatja. Anglia folyvást figyelemmel kiséri az eseményeket s minden alkalommal gyámolitani fogja a vallásszabadság, a tisztességes kormányzás és nemzetgazdászati reform elveit, mi egyedül mentheti meg a török birodalmat cselszövő elleneinek körmei közül.“ E cselszövők alatt nem tudjuk kiket értsünk - alkalmasint e szók csak a toll hevében írattak. Olvassuk, hogy Orosz- és Poroszország közt élénk alkudozás foly az olasz királyság elismerését illetőleg. Oroszország szörnyen szeretné Francziaország iránt való hajlandóságát az által is kimutatni, hogy az olasz királyságot minél előbb elismerje. Tán csak a „kelet“ miatt viseltetik a francziák iránt annyi szívességgel! Különben a keleti kérdés ily természetű felvételét Anglia és Francziaország teljes meghasonlásának kell megelőzni, mire az utóbbinak, új terület gyarapodása az olasz félszigeten, könnyen szolgáltathat okot. A Morning chronicle írja, hogy noha Billault kormánya nevében kinyilatkoztatta, hogy alaptalan azon hír, mintha Olaszország Szardínia szigetét Francziaországnak átengedné. lord Palmerston mindamellett egyenesen Napóleon császárnak irt, mondaná meg neki categorice : mennyi igaz e dologból, mennyi nem! 0 Felsége természetesen megnyugtatta ö excját. Mindenesetre elég érdekes hír arra, hogy az ember kiírja! Felötlőbb dolog azonban, hogy a Garibaldipénzalapra Londonban újra gyűjteni kezdenek. Russell lord e miatt az alsóházban interpelláltatván kijelenti, hogy e Garibaldi-társulat nem forradalmi pénzt gyűjt csupán, hogy Italia egységét gyámolítsa. A kormány nem helyeselhet hasonló társulatokat, de fel sem léphet ellenök. Bowyer úr ugyan váltig vitatja, hogy Garibaldi a pápa ellen akar indulni, hanem a közügyész elég okos, a kérdése nemzetközi oldalát nem feszegetni. Egy turini távirat arról értesít, hogy Garibaldi élete ellen merényletet fedeztek fel s azóta a Caprerába kiszállókat jobban szemügyre veszik. Marseilleből viszont arról értesülünk , hogy az Algírből jövő Osiris hajón egy olaszt tartóztattak le, ki igen baljóslatú szándékot rejtegetett Napoleon iránt. A kiválóan tory Morning Herald, egy kegynélküli pillantást vetve az osztrák államférfiakra, így kiált fel: „nincs gyűlöletesebb kormányrendszer a bureaucratiai központosításnál. Elnyomja a szellemet, elöli a tehetségeket, megfertőzteti az emberiség legtermészetesebb érzelmeit. Magyarországot nagy kiterjedése, folyton növekedő tehetségei, történeti neve, államférfiainak kormányzati ügyessége oly kiváltsá Belföldi szemle. Zágrábi levelezőnk írja, hogy jan. 24-kén, mint g. n. e. urnapi ünnepen, az országgyűlésnek ülése nem volt. 25- dikén Haurik érsek szólalt föl első. 1847 alapján kívánja az egyesülést, mivel — úgymond — az 1848-diki törvények a király tekintélyét sértik, s a horvát nemzetet ignorálják ; miért is, ha a magyar nemzet az 1848-diki utat nem hagyja el, vele semmi összeköttetésbe sem akar lépni. Különben, ha saját véleményét nem pártolják, a központi bizottmány javaslatára szavaz. Zlatárovics Zágráb városi követ kimutatja a zágrábi követek javaslatának előnyeit, s kijelenti, hogy ha a többség a központi bizottmány tervéhez járul, amely az egyesülést lehetlenné teszi, ő a gyűlést elhagyja. Sagovácz diakovári tanító magyarellenesen nyilatkozik. Kraljevics pozsegai alispán a két nemzet egymáshoz való vonzalmát rajzolja, s már említett tervét ajánlja, mint amely minda két pártot kielégítheti. 26- dikán B 0govics Imre, 27-dikén pedig Bedekovics Kálmán mondtak szép beszédeket a zágrábi követek javaslata mellett. Az utóbbi, a ház nagy tetszése mellett, cáfolta meg Muhics, Véber és Kvaternik magyarellenes kifakadásait. A szentiváni birtokosok panasza folytán a kataszter ellen történtek felszólalások, és sokan kívánták, hogy az, mint a kényuralmi kormány intézménye, Horvátországban ne alkalmaztassák. A bán azt felelte hogy két megye kivételével, a többi mind a munkáltatok folytatása mellett nyilatkozott s igy azok folytatandók. (Kugler István, Kukuljevics Iván, és Vlasevics István beszédeit legközelebb közöljük.) A Fiume hatósága e Író 28-dikán tartott ülésében elhatározta, hogy a zágrábi helytartóság intézményét, melyben ez a hatósági jegyzőkönyveket kívánja beküldetni, mint alkotmányellenest ad acta teszi. Egyúttal elvették a rendőri biztostól eddigi páholyát a városi szinházban. Pesten kegyesebbek. — Trencséni rendes levelezőnk írja, hogy a turócz-szentmártoni gyűlés, mert magát minden megbízás nélkül magyar-tót nemzeti gyülekezetnek nevezte s az ország integritásával össze nem férő külön szláv területet tervezett, a Vág völgyében s különösen Trencsénben a legnagyobb roszalással találkozott. A józan szlovákok, úgymond levelezőnk, senkit sem küldtek meg nem támadott jogaik védelmére, de ha akartak volna küldeni, sem küldik azokat, kik 1849-ben az osztrák kormány pártosaiként szerepeltek. Vágvidéki tót atyánkfiai ünnepélyesen tiltakozni akarnak a szentmártoni határozatok ellen, bizalmat szavazva az országgyűlésnek, melyben alkotmányosan képviselve vannak. — iNyitrai levelezőnk ismét tudósit Bereczni cs. k. pénzügyi tanácsos újabb hőstetteiről. Dohánytermesztési tilalmat hordoztatván szét, harmad napra ezután a finánczok, katonai födezet alatt, berontottak a házi kertekbe s a dohánynövényeket kitépdelték, ráadásul pedig fákat is vagdostak ki s általában elpusztították a kerteket. Bereczni urnak különösen Szental György megyei főjegyzőre van joga: ennek is elpusztították kertjét, katonákkal is annyira túlterhelték házát, hogy anyagilag lehetlenné vált nekik főzetni. Nem is kaptak enni, ezért képzelhetni, hogy megtették a sok rendetlenséget; de azért mégis böjtöltek, s kétnapi koplalás után a pénztárból 4 ftot kaptak, hogy jól lakhassanak. A főispánnál is naponkint szaporítják a katonákat. — Mohácson a 208 vértes katonát e napokban 400 vadásszal szaporították. A nép nagyrészt kün volt mezei munkán, mikor érkeztek, ami azonban a beszállásolásra nézve nem volt akadály. A jó vadászok, mint levelezőnk írja, betörték a zárt ajtókat, elhelyezkedtek a hűs szobákban, aztán a baromfiakat sorra fojtogatták s a pinczéből felhozott borból javában áldomásoztak. A ki a rémülve haza futott nép közöl panaszkodni mert, fegyver közé fogták s a tiszthez kisérték. A városházán két napig kutatták az adókönyveket; az adófelügyelő a pénztár ajtaját erővel nyittatta föl, de csak 13 ft rézpénzt találtak. A derék városbirót 274 katonával tisztelték meg. A főszolgabíró bezárt lakát fölnyittatták, 40 katona fészkelte meg ma-