Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)

1861-08-01 / 178. szám

Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG­ august—October 3 havi folyamára 5 fr.— kr august—sept. 2 „ „ 3 „ 50 „ I hóra (csak helyben házhoz küldve) I „ 80 „ A „Magyarország“ kiadó-hivatala. 178. 82. 1861 — 1. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA7 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAN­.il­li. és LAMU’EL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 fijkrajczáron kaphatók. telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. PEST, Julius 31. Külföldi szemle. Ha nem kellett kételkedő szellemünknek az osz­trák-orosz egyetértés, most van helyette osztrák-fran­­czia szövetségünk. Az Opinion nationale egy vezérczikket hoz Ró­máról, melyben az állitatik, hogy Ausztria és Fran­­cziaország egyetértőleg megmentik a pápa világi ha­talmát, visszaállítják a detronizált fejedelmeket, az olasz egységből olasz confederatio lesz, melynek élére a pápa áll, másod elnöke pedig velenczei birto­kainál fogva Ausztria lesz — egyéb az „ezeregy éjsza­kába“ tartozó mesés consequentiákkal. Ha az osztrák­orosz egyetértés a „pia desideria“k közé tartozik csak, az Opinion czikkéről mit mondjunk egyebet, mint­hogy az, vagy a humor, vagy az unalom szülöttje. Alkalmasint az utolsó, mivel vasárnapi számában van — ilyenkor pedig a hirlapíró már unalmában dol­gozik. A Patrie tapintatlansága Szardinia ügyében, a csatornán túl nagyon felbőszíthette az angol kedély­­telen kedélyeket (lucus a non lucendo), hogy már a casus belliivel is fenyegetőznek. Hajlandók vol­nánk a német újságíróknak elhinni, hogy így van, ha egyfelől most mi sem volna, üresebb beszéd, mint Szardinia annexiója, másfelől meg Anglia oly effectiv ellenállást mutatna, melyből következtetni lehet, hogy egész a háborúig hajlandó magát megerőltetni. Bár tenné! Az idő, a politika, a nagy emberek : Napoleon, Victor Emanuel, Garibaldi, mind olyan indifferens ! Goyon és Bosco tábornokok Civita Vecchiánál a ten­gerben együtt fürödnek, látja egyik a másik titkát, de úgy tesz, mintha vak volna , és Napoleon ezt tűri. San Martino, a volt nápolyi helytartó hasábos leveleket ír, minden betűje egy lándzsa, mely sebet üt Minghetti a belügyminiszter testén, mintha sz. Se­bestyén volna — és Victor Emanuel ezt elnézi. — Chiavone, a híres nápolyi rabló félelemben tartja dél Olaszországot — és Garibaldi becsvágyát ez nem ingerli. Természetes. Bosco nem fördik soká a tengerben, mert királyostól együtt ide­s­tova kiszorul Rómából; Minghetti csak azt vár­ja, hogy Ciardini, Augias istálló szemetétől Nápolyt kitisztítsa ; Garibaldinak nincs ambitiója, Chiavone meg p­antáziabeli alak — hanem helyette két volt bourbon-tábornok vezényel, kiknek a magyar légió majd hátul keríti a sarkát. Mi az indifferentismust illeti, valamikor azt az épen nem helytelen észrevételt hallottuk, hogy az in­­differenseknek van a világgal és emberekkel szem­közt legnagyobb differentiájuk. Meglátjuk, talán már az ős­szel : úgy van-e, mert csakugyan nem maradhat így sokáig — nem bírjuk ki lélegzéssel. A magyar szóbeszéd szerint egy pipadohány nem sokat ér — úgy látszik e­z a példabeszéd nem fo­rog sem a francziák, sem az angolok közt, legalább a délamerikai separatisták abban az illuzióban élnek, hogy a dohány, meg a gyapot azt a szolgálatot teszi nekik Párisban és Londonban, mit egy fehér ló tett a mi honszerző apáinknak Svatopluk udvarában. Anglia és Francziaországgal oly élénk a délamerikai államok gyapot és dohány kereskedése, hogy a jámborok azt hiszik: a két nyugati hatalom végre is elismeri fü­g­­getlenségüket. A német egységi társulat igazgató bizottmánya f. hó 23-án, Koburgban megkezdi üléseit, írják, hogy igen erélyes rendszabályokat fog hozni. Felszólítja a német fejedelmeket, hogy személyes és uralkodói jo­gaikból, a német központi hatalom (a választandó né­met császár) javára bizonyos részt engedjenek. Ez is előlépés ! Nem jut eszünkbe hol olvastuk, de igen jó mondás : »szólj elébb, hogy tudjam mit tegyek.“ Az­tán nem kell hinni, hogy praktikus oldala is ne volna az ilyen tintás dolgoknak, a csatához is papiroson ké­szülnek — már t. i. a­kik a tervet csinálják. — A franczia félhivatalos „Patrie“ 28-iki vezér­­czikke az „Öster. Zugnak“ felel s annak h­etvenkedő szavait kissé bonczkés alá véve örömébe ürmöt kever. Az európai sajtó — igy szól a „Patrie“ — csak azzal foglalkozik most, minő magatartást vesz a ma­gyar országgyűlés a császári leirat ellenében. Az „Ost. Zig“ örömmel legelteti szemét a magyarok meg­döbbenésén, mely nézete szerint az országgyű­lést érte. Szerinte a magyarok eddig csak ábrándoz­tak, álmodoztak, de most már a csalóka délibáb eltűnt s csak a rideg való maradt meg. Az igaz, könnyen megtörténhetik, hogy a ma­gyarok keserű csalódásban éltek, az megtörténhetik, hogy a független és szabad haza sugárzó képe oly küzdelem terére csalogatá e lovagias nemzetet, hol legyőzethetik; azonban intjük az „Őst. Zig“-ot, ne ámítsa magát: Európának nem csupán anyagi érdekei vannak s az erőszakot magában véve nem tartja meg­­oldásnak.Vannak nemes képzelmek, magasztos álmok, melyeknek nagysága megnyeri és magával ragadja Európát; a nagy áldozatok gyakran több sikert bizto­­sitnak valamely ügynek, mint a nagy győzelmek, s a nemzetek a nehéz után lassan, de biztosan eljutnak független­ségökhöz és szabadságukhoz. Egyébiránt — folytatja a „Patrie“ — pesti tudósításaink szerint a leirat feletti vita nem sokára megkezdődik, a párt­főnökök teljes egyetértésben vannak, szigorú követ­kezetességgel megfelelnek a leirat minden pontjára. Tiltakozni fognak az ellen, hogy az osztrák alkot­­mány Magyarországba behozassák. De ha az osztrák kormány előbbi tervei mellett marad, a magyar or­szággyűlés, úgy látszik, oly nemű határozatok hoza­talára készül, melyek a forradalom kapuit nyitják meg.Ki fogná ugyanis az országgyűlés nyilatkoztatni, hogy az eddigi államadósságokat Magyarország nem ismeri el kötelezőknek, minthogy az országgyű­lés beleegyezése nélkül köttettek, s Magyaror­szág nem fogadja el a jövőre felveendő adóssá­gokat s nem vesz részt sem a kölcsön­ sem a kamatok fizetésében. E határozat, mint tegnapi tudósításaink hozzák, már létre­jött. (Kötelességünk kinyilatkoz­tatni, mikép a „Patrie“-nak e hire alaptalan, ilynemű határozat nem jött létre. Reméljük, hogy a „Patrie e hitét rectificálni fogja. Szerk.) — A „Constitutionnel“ azt mondja az „Oest. Ztg.“ czikkere, hogy ha a viszonyok oly jól állaná­nak Ausztriában, mint azt az „Oest. Ztg. rózsaszínű szemüvegén át látja, akkor az osztrák-magyar kérdés megoldása nagyon közel kilátásban áll. Csütörtök, augusztus 1. Belföldi szemle. — A horvát országgyűlés jul. 27-kei ülésé­ben Pác­el, mint a központi bizottmány előadója, kijelenti, hogy a „reich­srath“ba való követküldés iránti javaslatot nem akarja többé indokolni azért, mert 1) a magyar országgyűléshez intézett leirat már ismeretes, ebben pedig az mondatik, hogy Magyaror­szág császári teljhatalomból kapott engedményeket; 2) mert a csehek és lengyelek otthagyták a „reichs­­rath“-ot; 3) végre, mert ez ügyben még más két in­dítvány van beadva, mi által a központi bizottmányé­nak magától meg kell szűnni. E tárgyban a vitatko­zást keddre tűzték ki, s e vitatkozás eredményét legutóbbi távsürgönyünkből olvasóink már ismerik. Minthogy e sürgöny későn érkezvén, lapunk va­lamennyi számába már be nem juthatott, ezennel újra és teljesebben közöljük: Kukulics a központi bizottmány kisebbség­­ének indítványát védi a birodalmi tanácsba mené­st illetőleg. H­a­n 1­i­k bíbornok a közérdek tekintetéből a birodalmi tanácsba követeket kíván küldeni, s el­lene van annak, hogy a királyt a teljes szabadság visszaadására kérjék, valamint hogy, ha Magyaror­szág előbb-utóbb nagyobb jogokat nyerne, ezek Hor­vátországra is kiterjesztessenek. Szavazás alá bocsát­tatván a központi bizottmány elve, hogy a birodalmi­tanácsba menés felett csak a Magyarországgal való viszony helyreállítása után s Magyarországgal együtt tanakodjanak: a többség azt határozza, hogy ez elv nem bocsátandó vitatás alá. Ugyancsak a jul. 27-ki ülésről írja a bélyegte­­lenül megjelenő német zágrábi újság, hogy a turócz­­szentmártoniak kérelmét és emlékiratát zsiviók közt ol­vasták föl, s lefordítását és támogatását határozták el. — Varasi­ megye uj követeket választott a horvát országgyűlésre, nevezetesen Horvát Pétert, Vikovics lelkészt, Barabás Lászlót és Makovecz Nán­dort — mind olyanokat, kik előbb is követek voltak s ájul. 12 ki ülésből eltávoztak. — A Miskolcz városa e hó 28-dikán tartott köz­gyűléséből az országgyűléshez föliratot intézett, mely­ben ájul. 21-diki leirat ellen tiltakozik. — Szabolcs megye bizottmánya e hó 29-dikén tartott rendkívüli közgyűlésében köszönetet szavazott az országgyűlésnek, bizván benne, hogy továbbra is egy hajszálnyit sem enged az 1818-diki törvényekből. Ha az országgyűlést föloszlatják vagy törvényes mű­ködésében bármiképen meggátolják , az alkotmány védelmét a megye veszi föl. Minden alkotmányosan megválasztott tisztviselő és bizottmányi tag állhata­tosan megmarad állomásán s csak külső nyers erőnek enged. E határozatok haladéktalanul közöltetnek a többi megyével s városi törvényhatóságokkal hozzá­járulás végett. — Szabolcsmeegye Bogát községében julius 18-kán mintegy 180 vadász­gyalogság jelent meg va­lami Bozsenich nevű adófelü­gyelővel harácsolni. A lakosokat, kik a múlt év mostohasága miatt alig vár­ták az aratást, ez adószedő épen a legégetőbb szük­ség s legnagyobb munkaidőben annyira zaklatta, hogy a mezei munka, az aratás félbeszakadt, a na­gyobb rész pénz után futkosott, s a ki roppant uzso­rára nem kaphatott daczára pénze és kenyere nem­létének s daczára némely szegény nyomorult viskójá­nak,hol alig tudott a katona görnyedezve is felállani — naponkint több-több katonát kelle tartania. Volt több szegény napszámos, ki azért dolgozott künn a mezőn, hogy a katonának husravalót keressen. Volt szegény lakó, ki 2—3 katonát kapott. Ez ostromállapot és sarczolás egész hétig tartott. Volt a katonák közt né­hány magyar fiú, ki szelíden viselé magát, de a többiek nagyrésze durva goromba volt, kivált a szegény nők s gyengébb öregek iránt. És nemcsak a községben garázdálkodtak, hanem a szőlőkert gyü­mölcseit is elpusztították. A megrongált nép csaknem mindenéből kipusztitá magát, mig 7000 a. é. ftot ki­fizethetett. Azonkívül 240 ft végrehajtási költség. Ma­gán az egyházon 20 ft végrehajtási költséget vettek, miután már előbb az egyház érdemes gondnokait előbb 6 aztán 16 katonával zaklatták. Hasonló zaklatásnak voltak kitéve a helybeli tanács tagjai is, t. i. az elöl­járóság, kik 4—4 katonát kaptak, hogy a népet fize­tésre ösztönözzék s a fogyasztási adóért utólag is hagytak az elöljárókon katonákat. — Csongrádon, hol az adóbehajtó katonaság már több mint két hónapja (máj. 24-ke óta) sanyar­gatja a népet, még eddig egyetlenegy fizető akadt. — Jászberényben e hó 25-kén kezdték meg a császári adóbehajtást. Ernst cs. k. adóhivatalnok a városház termét csekély ellentállás után elfoglalván, itt ütötte föl sátrát. Jászberénynek mintegy 120 ezer ftnyi adóhátralékából három nap alatt 20 ezeret lefi­zettek— mind a vagyonosabbak; most a szegény­ségre kerülvén a sor, a végrehajtás teljességgel meg­akad, mert a szegények ha akarnának sem fizethetnek. — A szász nemzeti gyűlésnek e hó 20-án tar­tott ülésében Papp szász­ sebesi követ, ki­küldői irá­nyában elvállalt kötelessége folytán a „szász föld“ (Sachsenland) elnevezés ellen tiltakozott, ezen tilta­kozásának a jegyzőkönyvbe fölvételét kiváná, indít­ványozva egyszersmind, állapíttassák meg az ügy­rendben, valjon minden külön vélemény, melyet va­laki tesz, külön tanácskozás alá bocsáttatik-e. A gyű­lés erre — a napirendre tért. — Fogaras vidékének a főkormányszék pa­rancsa ellenére e hó 18-dikától 20-dikáig megtartott gyűlésén, melynek elejéről vasárnapi számunk jelen­tett, Bécsbe menendő küldöttség is nevezteték ki, melynek feladata kieszközölni, hogy az ápril 17-dikén tartott, de a főkormányszék által betiltott s törvény­telennek nyilvánított gyűlés határozatai érvényesít­tessenek. A követség, Romann ügyvéd s Kodra al­jegyző vezetése alatt, már elindult. — Zarándmegyéből Móga János g. e., Moldo­­ván Péter g. n. e. esperesek, Moga Jeromos volt cs. k. szolgabirói segéd, most alispán, és dr. Hodos Bécsbe mentek tiltakozni Zarándmegyének visszacsa­tolása ellen Magyarországhoz. — Pest városa hatósága mai közgyűlésében a Budán megállapítandó magyar színészet javára a jelen évre azonnal kifizetendő 1000 ftot szavazott meg. nak indult birodalom hatalma, sőt fenmaradása alig­ha egyéb üres fogalomnál. Ügyünk ily kedvezőtlen állása megdöbbentene bennünket­, ha az országgyűlés bölcs és hazafias ma­gatartása, a döntő kérdések körül tanúsított példás egyetértése, történelmi, köz- és nemzetjogi fölleple­zései, az európai közvélemény előtt nyert erkölcsi diadalai már eddig is gazdag eredményt nem mutat­nának fel a nemzet aggódó többségének azon erős és többé meg nem ingatható meggyőződésében, hogy kellő kitartás, egyetértés és önmegtagadás mellett igazságos ügyünk teljes diadala kimaradni nem fog. A közérzület ezen emelkedésében látjuk mi ez idő szerint a várva várt jobb jövőnek zálogát és biz­tosítékát, melyet a fejedelmi trón zsámolyánál hiába keresünk. Azért a jövő iránti teljes bizalommal renditlet­­lenül kivánjuk, akarjuk és fogjuk innentül is teljesí­teni alkotmányos kötelmeinket s hatósági feladatun­kat, mig a nyers erőszak által akadályozva nem le­szünk. Ezen ösvényre utasít bennünket a mélyen tisz­telt képviselőháznak ősi intézményeink és elévü­lhet­­len jogaink sértetlen fönntartása körül tanúsított s hazafias érzelmeinkkel találkozó eddigi eljárása is. És a­mily határtalan volt bizalmunk a közelmúltban követett azon bölcs politika iránt, mely a feliratban ki­fejezést nyert, úgy a fejedelmi leirat kétes intenziói el­lenében s a hatalomnak a nemzet érzületére történt hivatkozása folytán hivatva érezzük magunkat a jö­vőre nézve nyíltan és határozottan kijelenteni azt, miszerint a tisztelt országgyűlés minden intézkedései­ben, melyek arra lesznek irányozva, hogy hazánk­nak a régi alaptörvényekben gyökerező , s a fe­­jedelmileg szentesitett 1848-diki törvényekben ujunt formulázott politikai és területi épsége, önálló­sága, önkormányzata a bécsi kormány jogtalan kivánatainak s némely újabb államtit­oliaknak fel ne áldoztassék , nemcsak bele­nyugszanak ; a tisztelt képviselőház által kijelölendő utat teljes áldozatkészséggel nem csak követni akarjuk és fogjuk, s az országgyűlésnek a leirat ellenében követendő védelmi és önfenntartási politikáját nem­csak magunkévá tes­szük, de azt hatalmunkban álló minden erővel támogatni és védeni is fogjuk, támo­gatni még akkor is, ha az országgyűlés magatartása miatt megújulnának nemzetünk 12 évi szenvedésének és próbáltatásának gyászos napjai. Mert készebbek vagyunk a kiengesztelhetlen hatalom bármely kitörését és zaklatásait egy jobb jö­vőnek biztos reményében tűrni és szenvedni, semhogy őseinktől szent ereklye gyanánt öröklött s annyi vér­tanú által m­egdicsőitett alkotmányunkat egy politi­­kai délibáb kedvéért saját kezeinkkel tépjük szét, s az 1848. év vívmányainak megsemmisitését önma­gunk decretáljuk. A kik egyébiránt mély tisztelettel maradunk, Miskolczon 1861. évi szentjakab hava 28 kán tartott közgyűlésünkből. A tisztelt képviselőháznak alázatos szolgái Miskolcz város közönsége. Miskolcz felirata a képviselőházhoz ájul. 21-ki leirat következtében. Mélyen tisztelt képviselőház! Bár­mennyire óhajtotta is városunk közönsége a folyamatban levő országgyűlés egybehívását, tá­volról sem érezte magát arra hivatva, hogy az egy­­begyült országgyűléstől a függő kérdések gyors, ked­vező és végleges megoldását remélje. Városunk s talán a nemzet legnagyobb része a megnyitást megelőzött fejedelmi kijelentések és in­tézkedések és a bécsi jól értesültnek látszó lapok elkeseredett harcza után az országgyűlés eredményét nem annyira a jelennek óhajtott sikerében, mint in­kább egy szebb jövő előkészítésében képzelte. Föltevésünkben nem is csalódtunk. A törvénytelen adónak katonai erővel eszközlött behajtása, az államhivatalnokoknak az alkotmányos bíróságok hatósága alóli elvonása, a municipális ön­­kormányzat elzsibbasztása, különösen pedig a f. év . hó 21-én kelt fejedelmi leirat kétségbevonhatlan je­lenségei ama gyászos befolyás folytonos uralmának, m­ely ellen nemzetünk több mint 300 év óta az önfen­­tartás meddő harczát folytatni kénytelen, s mely Sz. István koronájának az 1818 -i törvényekben újánt elismert és fonm­lázott függetlenségét és jogait meg­szűntnek tekintvén, Magyarország közjogi viszonyát fejedelmi egyoldalú intézkedés és rendezés tárgyául tekinti, s a mire vérünk felháborog, az országgyűlés által is ilyennek tekinteni kívánja. A hatalom ily természetellenes kezelése , ily alkotmányellenes irány , ily szerencsétlen fölfogás és ily jogtalan befolyás uralma mellett várhatunk-e vastag optimismus nélkül egyebet, mint hogy a nem­zet erkölcsi küzdelme ezúttal sikerre nem vezet, a nemzetnek feliratilag kifejezett jogos és törvényes kivánatai teljesittetni ezután sem fognak, s a nemzet­nek az önmegtagadásig békü­lékeny közeledése egy másik leiratban ép oly keserű gun­nyal, ép oly ride­gen utasittatnék vissza, a mily könnyelműséggel téte­tett koczkára némely ábrándszerü rögeszme pillanat­nyi győzelméért a magyar nemzet történelmi monar­chies hűsége, mely nélkül pedig, az erkölcsi bomlás­(Fk.) Körülbelül három hét előtt Grüner úr, a lipcsei osztrák consul, Bécsbe hivatott. Azt mondták akkor, hogy a magyar ügy ren­dezésére dolgozott ki egy tervet, mely iránt személyesen akarnak vele értekezni. Grüner úr nem volt ugyan soha Magyarországban, ha­zánk viszonyairól fogalma sincs, se törvénye­inket, se kivánatainkat nem ismeri, de ez azért nem tette valószínűtlenné a föntebbi hírt, mert hiszen mások is experimentiroztak már Ma­gyarországgal, a kik annyit se tudtak róla, mint a terjedelmes olvasottságú és alapos mi­­veltségü consul ur. Hanem ez egyszer még sem volt igaza a fámának és Grüner úr Bécsbe hivatása legfölebb közvetett összeköttetésben állott a magyar ügygyel. T. i. a külföldi sajtó néhány tekintélyes közlönyének megnyerése forgott szóban ; „közvéleményt“ akartak csi­nálni, még pedig olyant, mely a fennforgó vi­szályban Ausztria pártját fogja, ellenünk pe­dig lehető legnagyobb ingerültséget tanúsít. Az ebbeli alkudozások eredményét rész­letesen nem ismerjük, hanem annyi­­ tény, hogy egy berlini, egy boroszlói és még egy pár con­­servativ lap, mely azelőtt sok jóakarattal való, azóta hidegséget, majdnem ellenszenvet tanúsít irányunkban és szemlátomást h­ajlik az osztrák kormány részére. Ezen lapok czikkeit most nagy szorgalommal extrahálják a bécsi lapok és naponkint nagy emphrásissal ismétlik: íme, az „európai közvélemény,“ mely azelőtt a ma­gyarokra nézve oly kedvező volt, most ellen­kezőre fordult és ,,az egész mivelt világ“ kár­hoztatja a magyarok törekvéseit. A pünkösdi királyság azonban nem tar­tott sokáig; egy ideig azt hihették ugyan néme­lyek, hogy a bécsi, lapok által hozott kivona­tok részrehajlás nélkül készülnek, és hogy csak­ugyan nincs lap a külföld tekintélyesebb köz­lönyei közül, mely mellettünk hallatná szavát. Hanem hel­lyel-közzel mégis hallatszott egy­­egy hang, mely ellenkezőt gyaníttatott, és e han­gok most oly sűrűén és oly erősen harsognak­, hogy még a centralista közlönyök is kénytelenek azokat számba venni, mert történetesen a kül-

Next