Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)
1861-08-01 / 178. szám
Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG august—October 3 havi folyamára 5 fr.— kr august—sept. 2 „ „ 3 „ 50 „ I hóra (csak helyben házhoz küldve) I „ 80 „ A „Magyarország“ kiadó-hivatala. 178. 82. 1861 — 1. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA7 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAN.illi. és LAMU’EL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 fijkrajczáron kaphatók. telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. PEST, Julius 31. Külföldi szemle. Ha nem kellett kételkedő szellemünknek az osztrák-orosz egyetértés, most van helyette osztrák-franczia szövetségünk. Az Opinion nationale egy vezérczikket hoz Rómáról, melyben az állitatik, hogy Ausztria és Francziaország egyetértőleg megmentik a pápa világi hatalmát, visszaállítják a detronizált fejedelmeket, az olasz egységből olasz confederatio lesz, melynek élére a pápa áll, másod elnöke pedig velenczei birtokainál fogva Ausztria lesz — egyéb az „ezeregy éjszakába“ tartozó mesés consequentiákkal. Ha az osztrákorosz egyetértés a „pia desideria“k közé tartozik csak, az Opinion czikkéről mit mondjunk egyebet, minthogy az, vagy a humor, vagy az unalom szülöttje. Alkalmasint az utolsó, mivel vasárnapi számában van — ilyenkor pedig a hirlapíró már unalmában dolgozik. A Patrie tapintatlansága Szardinia ügyében, a csatornán túl nagyon felbőszíthette az angol kedélytelen kedélyeket (lucus a non lucendo), hogy már a casus belliivel is fenyegetőznek. Hajlandók volnánk a német újságíróknak elhinni, hogy így van, ha egyfelől most mi sem volna, üresebb beszéd, mint Szardinia annexiója, másfelől meg Anglia oly effectiv ellenállást mutatna, melyből következtetni lehet, hogy egész a háborúig hajlandó magát megerőltetni. Bár tenné! Az idő, a politika, a nagy emberek : Napoleon, Victor Emanuel, Garibaldi, mind olyan indifferens ! Goyon és Bosco tábornokok Civita Vecchiánál a tengerben együtt fürödnek, látja egyik a másik titkát, de úgy tesz, mintha vak volna , és Napoleon ezt tűri. San Martino, a volt nápolyi helytartó hasábos leveleket ír, minden betűje egy lándzsa, mely sebet üt Minghetti a belügyminiszter testén, mintha sz. Sebestyén volna — és Victor Emanuel ezt elnézi. — Chiavone, a híres nápolyi rabló félelemben tartja dél Olaszországot — és Garibaldi becsvágyát ez nem ingerli. Természetes. Bosco nem fördik soká a tengerben, mert királyostól együtt idestova kiszorul Rómából; Minghetti csak azt várja, hogy Ciardini, Augias istálló szemetétől Nápolyt kitisztítsa ; Garibaldinak nincs ambitiója, Chiavone meg pantáziabeli alak — hanem helyette két volt bourbon-tábornok vezényel, kiknek a magyar légió majd hátul keríti a sarkát. Mi az indifferentismust illeti, valamikor azt az épen nem helytelen észrevételt hallottuk, hogy az indifferenseknek van a világgal és emberekkel szemközt legnagyobb differentiájuk. Meglátjuk, talán már az ősszel : úgy van-e, mert csakugyan nem maradhat így sokáig — nem bírjuk ki lélegzéssel. A magyar szóbeszéd szerint egy pipadohány nem sokat ér — úgy látszik ez a példabeszéd nem forog sem a francziák, sem az angolok közt, legalább a délamerikai separatisták abban az illuzióban élnek, hogy a dohány, meg a gyapot azt a szolgálatot teszi nekik Párisban és Londonban, mit egy fehér ló tett a mi honszerző apáinknak Svatopluk udvarában. Anglia és Francziaországgal oly élénk a délamerikai államok gyapot és dohány kereskedése, hogy a jámborok azt hiszik: a két nyugati hatalom végre is elismeri függetlenségüket. A német egységi társulat igazgató bizottmánya f. hó 23-án, Koburgban megkezdi üléseit, írják, hogy igen erélyes rendszabályokat fog hozni. Felszólítja a német fejedelmeket, hogy személyes és uralkodói jogaikból, a német központi hatalom (a választandó német császár) javára bizonyos részt engedjenek. Ez is előlépés ! Nem jut eszünkbe hol olvastuk, de igen jó mondás : »szólj elébb, hogy tudjam mit tegyek.“ Aztán nem kell hinni, hogy praktikus oldala is ne volna az ilyen tintás dolgoknak, a csatához is papiroson készülnek — már t. i. akik a tervet csinálják. — A franczia félhivatalos „Patrie“ 28-iki vezérczikke az „Öster. Zugnak“ felel s annak hetvenkedő szavait kissé bonczkés alá véve örömébe ürmöt kever. Az európai sajtó — igy szól a „Patrie“ — csak azzal foglalkozik most, minő magatartást vesz a magyar országgyűlés a császári leirat ellenében. Az „Ost. Zig“ örömmel legelteti szemét a magyarok megdöbbenésén, mely nézete szerint az országgyűlést érte. Szerinte a magyarok eddig csak ábrándoztak, álmodoztak, de most már a csalóka délibáb eltűnt s csak a rideg való maradt meg. Az igaz, könnyen megtörténhetik, hogy a magyarok keserű csalódásban éltek, az megtörténhetik, hogy a független és szabad haza sugárzó képe oly küzdelem terére csalogatá e lovagias nemzetet, hol legyőzethetik; azonban intjük az „Őst. Zig“-ot, ne ámítsa magát: Európának nem csupán anyagi érdekei vannak s az erőszakot magában véve nem tartja megoldásnak.Vannak nemes képzelmek, magasztos álmok, melyeknek nagysága megnyeri és magával ragadja Európát; a nagy áldozatok gyakran több sikert biztositnak valamely ügynek, mint a nagy győzelmek, s a nemzetek a nehéz után lassan, de biztosan eljutnak függetlenségökhöz és szabadságukhoz. Egyébiránt — folytatja a „Patrie“ — pesti tudósításaink szerint a leirat feletti vita nem sokára megkezdődik, a pártfőnökök teljes egyetértésben vannak, szigorú következetességgel megfelelnek a leirat minden pontjára. Tiltakozni fognak az ellen, hogy az osztrák alkotmány Magyarországba behozassák. De ha az osztrák kormány előbbi tervei mellett marad, a magyar országgyűlés, úgy látszik, oly nemű határozatok hozatalára készül, melyek a forradalom kapuit nyitják meg.Ki fogná ugyanis az országgyűlés nyilatkoztatni, hogy az eddigi államadósságokat Magyarország nem ismeri el kötelezőknek, minthogy az országgyűlés beleegyezése nélkül köttettek, s Magyarország nem fogadja el a jövőre felveendő adósságokat s nem vesz részt sem a kölcsön sem a kamatok fizetésében. E határozat, mint tegnapi tudósításaink hozzák, már létrejött. (Kötelességünk kinyilatkoztatni, mikép a „Patrie“-nak e hire alaptalan, ilynemű határozat nem jött létre. Reméljük, hogy a „Patrie e hitét rectificálni fogja. Szerk.) — A „Constitutionnel“ azt mondja az „Oest. Ztg.“ czikkere, hogy ha a viszonyok oly jól állanának Ausztriában, mint azt az „Oest. Ztg. rózsaszínű szemüvegén át látja, akkor az osztrák-magyar kérdés megoldása nagyon közel kilátásban áll. Csütörtök, augusztus 1. Belföldi szemle. — A horvát országgyűlés jul. 27-kei ülésében Pácel, mint a központi bizottmány előadója, kijelenti, hogy a „reichsrath“ba való követküldés iránti javaslatot nem akarja többé indokolni azért, mert 1) a magyar országgyűléshez intézett leirat már ismeretes, ebben pedig az mondatik, hogy Magyarország császári teljhatalomból kapott engedményeket; 2) mert a csehek és lengyelek otthagyták a „reichsrath“-ot; 3) végre, mert ez ügyben még más két indítvány van beadva, mi által a központi bizottmányénak magától meg kell szűnni. E tárgyban a vitatkozást keddre tűzték ki, s e vitatkozás eredményét legutóbbi távsürgönyünkből olvasóink már ismerik. Minthogy e sürgöny későn érkezvén, lapunk valamennyi számába már be nem juthatott, ezennel újra és teljesebben közöljük: Kukulics a központi bizottmány kisebbségének indítványát védi a birodalmi tanácsba menést illetőleg. Han 1ik bíbornok a közérdek tekintetéből a birodalmi tanácsba követeket kíván küldeni, s ellene van annak, hogy a királyt a teljes szabadság visszaadására kérjék, valamint hogy, ha Magyarország előbb-utóbb nagyobb jogokat nyerne, ezek Horvátországra is kiterjesztessenek. Szavazás alá bocsáttatván a központi bizottmány elve, hogy a birodalmitanácsba menés felett csak a Magyarországgal való viszony helyreállítása után s Magyarországgal együtt tanakodjanak: a többség azt határozza, hogy ez elv nem bocsátandó vitatás alá. Ugyancsak a jul. 27-ki ülésről írja a bélyegtelenül megjelenő német zágrábi újság, hogy a turóczszentmártoniak kérelmét és emlékiratát zsiviók közt olvasták föl, s lefordítását és támogatását határozták el. — Varasi megye uj követeket választott a horvát országgyűlésre, nevezetesen Horvát Pétert, Vikovics lelkészt, Barabás Lászlót és Makovecz Nándort — mind olyanokat, kik előbb is követek voltak s ájul. 12 ki ülésből eltávoztak. — A Miskolcz városa e hó 28-dikán tartott közgyűléséből az országgyűléshez föliratot intézett, melyben ájul. 21-diki leirat ellen tiltakozik. — Szabolcs megye bizottmánya e hó 29-dikén tartott rendkívüli közgyűlésében köszönetet szavazott az országgyűlésnek, bizván benne, hogy továbbra is egy hajszálnyit sem enged az 1818-diki törvényekből. Ha az országgyűlést föloszlatják vagy törvényes működésében bármiképen meggátolják , az alkotmány védelmét a megye veszi föl. Minden alkotmányosan megválasztott tisztviselő és bizottmányi tag állhatatosan megmarad állomásán s csak külső nyers erőnek enged. E határozatok haladéktalanul közöltetnek a többi megyével s városi törvényhatóságokkal hozzájárulás végett. — Szabolcsmeegye Bogát községében julius 18-kán mintegy 180 vadászgyalogság jelent meg valami Bozsenich nevű adófelügyelővel harácsolni. A lakosokat, kik a múlt év mostohasága miatt alig várták az aratást, ez adószedő épen a legégetőbb szükség s legnagyobb munkaidőben annyira zaklatta, hogy a mezei munka, az aratás félbeszakadt, a nagyobb rész pénz után futkosott, s a ki roppant uzsorára nem kaphatott daczára pénze és kenyere nemlétének s daczára némely szegény nyomorult viskójának,hol alig tudott a katona görnyedezve is felállani — naponkint több-több katonát kelle tartania. Volt több szegény napszámos, ki azért dolgozott künn a mezőn, hogy a katonának husravalót keressen. Volt szegény lakó, ki 2—3 katonát kapott. Ez ostromállapot és sarczolás egész hétig tartott. Volt a katonák közt néhány magyar fiú, ki szelíden viselé magát, de a többiek nagyrésze durva goromba volt, kivált a szegény nők s gyengébb öregek iránt. És nemcsak a községben garázdálkodtak, hanem a szőlőkert gyümölcseit is elpusztították. A megrongált nép csaknem mindenéből kipusztitá magát, mig 7000 a. é. ftot kifizethetett. Azonkívül 240 ft végrehajtási költség. Magán az egyházon 20 ft végrehajtási költséget vettek, miután már előbb az egyház érdemes gondnokait előbb 6 aztán 16 katonával zaklatták. Hasonló zaklatásnak voltak kitéve a helybeli tanács tagjai is, t. i. az elöljáróság, kik 4—4 katonát kaptak, hogy a népet fizetésre ösztönözzék s a fogyasztási adóért utólag is hagytak az elöljárókon katonákat. — Csongrádon, hol az adóbehajtó katonaság már több mint két hónapja (máj. 24-ke óta) sanyargatja a népet, még eddig egyetlenegy fizető akadt. — Jászberényben e hó 25-kén kezdték meg a császári adóbehajtást. Ernst cs. k. adóhivatalnok a városház termét csekély ellentállás után elfoglalván, itt ütötte föl sátrát. Jászberénynek mintegy 120 ezer ftnyi adóhátralékából három nap alatt 20 ezeret lefizettek— mind a vagyonosabbak; most a szegénységre kerülvén a sor, a végrehajtás teljességgel megakad, mert a szegények ha akarnának sem fizethetnek. — A szász nemzeti gyűlésnek e hó 20-án tartott ülésében Papp szász sebesi követ, kiküldői irányában elvállalt kötelessége folytán a „szász föld“ (Sachsenland) elnevezés ellen tiltakozott, ezen tiltakozásának a jegyzőkönyvbe fölvételét kiváná, indítványozva egyszersmind, állapíttassák meg az ügyrendben, valjon minden külön vélemény, melyet valaki tesz, külön tanácskozás alá bocsáttatik-e. A gyűlés erre — a napirendre tért. — Fogaras vidékének a főkormányszék parancsa ellenére e hó 18-dikától 20-dikáig megtartott gyűlésén, melynek elejéről vasárnapi számunk jelentett, Bécsbe menendő küldöttség is nevezteték ki, melynek feladata kieszközölni, hogy az ápril 17-dikén tartott, de a főkormányszék által betiltott s törvénytelennek nyilvánított gyűlés határozatai érvényesíttessenek. A követség, Romann ügyvéd s Kodra aljegyző vezetése alatt, már elindult. — Zarándmegyéből Móga János g. e., Moldován Péter g. n. e. esperesek, Moga Jeromos volt cs. k. szolgabirói segéd, most alispán, és dr. Hodos Bécsbe mentek tiltakozni Zarándmegyének visszacsatolása ellen Magyarországhoz. — Pest városa hatósága mai közgyűlésében a Budán megállapítandó magyar színészet javára a jelen évre azonnal kifizetendő 1000 ftot szavazott meg. nak indult birodalom hatalma, sőt fenmaradása aligha egyéb üres fogalomnál. Ügyünk ily kedvezőtlen állása megdöbbentene bennünket, ha az országgyűlés bölcs és hazafias magatartása, a döntő kérdések körül tanúsított példás egyetértése, történelmi, köz- és nemzetjogi fölleplezései, az európai közvélemény előtt nyert erkölcsi diadalai már eddig is gazdag eredményt nem mutatnának fel a nemzet aggódó többségének azon erős és többé meg nem ingatható meggyőződésében, hogy kellő kitartás, egyetértés és önmegtagadás mellett igazságos ügyünk teljes diadala kimaradni nem fog. A közérzület ezen emelkedésében látjuk mi ez idő szerint a várva várt jobb jövőnek zálogát és biztosítékát, melyet a fejedelmi trón zsámolyánál hiába keresünk. Azért a jövő iránti teljes bizalommal renditletlenül kivánjuk, akarjuk és fogjuk innentül is teljesíteni alkotmányos kötelmeinket s hatósági feladatunkat, mig a nyers erőszak által akadályozva nem leszünk. Ezen ösvényre utasít bennünket a mélyen tisztelt képviselőháznak ősi intézményeink és elévülhetlen jogaink sértetlen fönntartása körül tanúsított s hazafias érzelmeinkkel találkozó eddigi eljárása is. És amily határtalan volt bizalmunk a közelmúltban követett azon bölcs politika iránt, mely a feliratban kifejezést nyert, úgy a fejedelmi leirat kétes intenziói ellenében s a hatalomnak a nemzet érzületére történt hivatkozása folytán hivatva érezzük magunkat a jövőre nézve nyíltan és határozottan kijelenteni azt, miszerint a tisztelt országgyűlés minden intézkedéseiben, melyek arra lesznek irányozva, hogy hazánknak a régi alaptörvényekben gyökerező , s a fejedelmileg szentesitett 1848-diki törvényekben ujunt formulázott politikai és területi épsége, önállósága, önkormányzata a bécsi kormány jogtalan kivánatainak s némely újabb államtitoliaknak fel ne áldoztassék , nemcsak belenyugszanak ; a tisztelt képviselőház által kijelölendő utat teljes áldozatkészséggel nem csak követni akarjuk és fogjuk, s az országgyűlésnek a leirat ellenében követendő védelmi és önfenntartási politikáját nemcsak magunkévá tesszük, de azt hatalmunkban álló minden erővel támogatni és védeni is fogjuk, támogatni még akkor is, ha az országgyűlés magatartása miatt megújulnának nemzetünk 12 évi szenvedésének és próbáltatásának gyászos napjai. Mert készebbek vagyunk a kiengesztelhetlen hatalom bármely kitörését és zaklatásait egy jobb jövőnek biztos reményében tűrni és szenvedni, semhogy őseinktől szent ereklye gyanánt öröklött s annyi vértanú által megdicsőitett alkotmányunkat egy politikai délibáb kedvéért saját kezeinkkel tépjük szét, s az 1848. év vívmányainak megsemmisitését önmagunk decretáljuk. A kik egyébiránt mély tisztelettel maradunk, Miskolczon 1861. évi szentjakab hava 28 kán tartott közgyűlésünkből. A tisztelt képviselőháznak alázatos szolgái Miskolcz város közönsége. Miskolcz felirata a képviselőházhoz ájul. 21-ki leirat következtében. Mélyen tisztelt képviselőház! Bármennyire óhajtotta is városunk közönsége a folyamatban levő országgyűlés egybehívását, távolról sem érezte magát arra hivatva, hogy az egybegyült országgyűléstől a függő kérdések gyors, kedvező és végleges megoldását remélje. Városunk s talán a nemzet legnagyobb része a megnyitást megelőzött fejedelmi kijelentések és intézkedések és a bécsi jól értesültnek látszó lapok elkeseredett harcza után az országgyűlés eredményét nem annyira a jelennek óhajtott sikerében, mint inkább egy szebb jövő előkészítésében képzelte. Föltevésünkben nem is csalódtunk. A törvénytelen adónak katonai erővel eszközlött behajtása, az államhivatalnokoknak az alkotmányos bíróságok hatósága alóli elvonása, a municipális önkormányzat elzsibbasztása, különösen pedig a f. év . hó 21-én kelt fejedelmi leirat kétségbevonhatlan jelenségei ama gyászos befolyás folytonos uralmának, mely ellen nemzetünk több mint 300 év óta az önfentartás meddő harczát folytatni kénytelen, s mely Sz. István koronájának az 1818 -i törvényekben újánt elismert és fonmlázott függetlenségét és jogait megszűntnek tekintvén, Magyarország közjogi viszonyát fejedelmi egyoldalú intézkedés és rendezés tárgyául tekinti, s a mire vérünk felháborog, az országgyűlés által is ilyennek tekinteni kívánja. A hatalom ily természetellenes kezelése , ily alkotmányellenes irány , ily szerencsétlen fölfogás és ily jogtalan befolyás uralma mellett várhatunk-e vastag optimismus nélkül egyebet, mint hogy a nemzet erkölcsi küzdelme ezúttal sikerre nem vezet, a nemzetnek feliratilag kifejezett jogos és törvényes kivánatai teljesittetni ezután sem fognak, s a nemzetnek az önmegtagadásig békülékeny közeledése egy másik leiratban ép oly keserű gunnyal, ép oly ridegen utasittatnék vissza, a mily könnyelműséggel tétetett koczkára némely ábrándszerü rögeszme pillanatnyi győzelméért a magyar nemzet történelmi monarchies hűsége, mely nélkül pedig, az erkölcsi bomlás(Fk.) Körülbelül három hét előtt Grüner úr, a lipcsei osztrák consul, Bécsbe hivatott. Azt mondták akkor, hogy a magyar ügy rendezésére dolgozott ki egy tervet, mely iránt személyesen akarnak vele értekezni. Grüner úr nem volt ugyan soha Magyarországban, hazánk viszonyairól fogalma sincs, se törvényeinket, se kivánatainkat nem ismeri, de ez azért nem tette valószínűtlenné a föntebbi hírt, mert hiszen mások is experimentiroztak már Magyarországgal, a kik annyit se tudtak róla, mint a terjedelmes olvasottságú és alapos miveltségü consul ur. Hanem ez egyszer még sem volt igaza a fámának és Grüner úr Bécsbe hivatása legfölebb közvetett összeköttetésben állott a magyar ügygyel. T. i. a külföldi sajtó néhány tekintélyes közlönyének megnyerése forgott szóban ; „közvéleményt“ akartak csinálni, még pedig olyant, mely a fennforgó viszályban Ausztria pártját fogja, ellenünk pedig lehető legnagyobb ingerültséget tanúsít. Az ebbeli alkudozások eredményét részletesen nem ismerjük, hanem annyi tény, hogy egy berlini, egy boroszlói és még egy pár conservativ lap, mely azelőtt sok jóakarattal való, azóta hidegséget, majdnem ellenszenvet tanúsít irányunkban és szemlátomást hajlik az osztrák kormány részére. Ezen lapok czikkeit most nagy szorgalommal extrahálják a bécsi lapok és naponkint nagy emphrásissal ismétlik: íme, az „európai közvélemény,“ mely azelőtt a magyarokra nézve oly kedvező volt, most ellenkezőre fordult és ,,az egész mivelt világ“ kárhoztatja a magyarok törekvéseit. A pünkösdi királyság azonban nem tartott sokáig; egy ideig azt hihették ugyan némelyek, hogy a bécsi, lapok által hozott kivonatok részrehajlás nélkül készülnek, és hogy csakugyan nincs lap a külföld tekintélyesebb közlönyei közül, mely mellettünk hallatná szavát. Hanem hellyel-közzel mégis hallatszott egyegy hang, mely ellenkezőt gyaníttatott, és e hangok most oly sűrűén és oly erősen harsognak, hogy még a centralista közlönyök is kénytelenek azokat számba venni, mert történetesen a kül-