Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-09 / 235. szám
Decz. 21. estve 6 órakor e 1 egy esti 1 és titoknokválasztás) ; 22. d. 11 órakor közülés, melynek előrajza a maga idejében közzé lesz téve. — Kelt elnöki rendelésből Pesten, oct. 5. 1861. Toldy Ferenczs. k. titoknok, egyszerre moraj támad, tűz van lassú hang kíséretében. A roppant szárazság, felülről fűve északi szél! meghűlt az emberben a vér, hogy hamunál egyéb nem marad a városból. — Mindenki, lakos vagy vendég arról kezde gondoskodni, hogyan meneküljön, mit mentsen. Valósággal igen nagy volt a veszedelem. Egymásután borultak lángba a szalmás házak , de nem a cserépfödelüek, és ez tartotta meg a város déli részét. Elhamvadt azonban több mint ötven épület, lakházakban, istállók és csűrökben. Másnap rendes folyását véve a gyűlés a templomban. Egyes belügyi tárgyakon kívül nevezetes volt a gymnasiumi tervezet felolvasása. E tervezet tulajdonkép a két tiszai egyházkerület megbízásából készült, alapul szolgálván reá mind a két kerület küldötteinek múlt aug. 3—4 napjain Erdőbényén tartott értekezlete, melyen a tiszántúlról megjelentek Kovács János tanár és Révész Imre lelkész, innentől Árvay József tanár és Hegedűs László esperes. E dolgozat újra átnézetvén, a tiszáninneni egyházkerület speciális szükségeihez képest módosíttatott, Pásztor Dániel, miskolczi gymn. igazgató tanár, mint választmányi jegyző által a közgyűlés színe előtt, mint mondaték, felolvastatott. A dolgozat talpra esett, alapos, jeles. Az egészet amaz elv vezette, hogy a gymnasium tudós iskola, s mint ilyennek az egyetemes műveltségi tudományos czélt kell szem előtt tartania. De a dolgozat eléggé terjedelmes is, mégis meglepő volt a figyelem, mellyel szakadatlanul kísértetett. Nem tudni: a dolgozat van-e megdicsérve ezáltal, vagy a hallgatóság. Úgy hiszem, mind a kettő, mert ritkaság, hogy ily, egyenesen az értelemhez szóló, magában nem igen mulattató előadás, oly kellő csendet, s a kellő csendben folytonos figyelmet, nem pusztán szakértő közönség részéről, ki tudjon érdemelni. E felolvasás és figyelem sok jót hagy gondolni a tiszáninneni kerület dignitásáról és értelmiségéről. A gymnasiumi tervezet csak egyes pontokban talált némi ellenvetésre, p. hogy a görög nyelv helyett inkább franczia és angol nyelv tanitassék. Ez ellenvetés világi részről tétetett, s világi részről czáfoltatott. Egyébiránt franczia nyelvmester hozásáról is jön gondoskodva hatszáz forint fizetéssel, miért tartozik minden nap egy nyilvános órát tanitani azok kedvéért, a kiknek nincs módjukban magánleczkét venni, minden osztályból vegyesen. Van rendelkezés téve a jogi akadémia újonan felállításáról, továbbá történelmi és nyelvészeti tanszékekről az akadémiában. A főgondnoki felhívásra, mely múlt deczembe 23-án kelt, körülbelül 40 ezer új írt gyűlt ezekre a meglevő alapokhoz, minők a Teleki-Szeremlei alap, Szentes és óvári hagyaték, s a jövő iskolai évre, miután e pénzek rendezve, rendes kamatozásnak indítva s biztosítva lesznek, három vagy négy tanszék fog beállíttatni az akadémiába, illetőleg a bölcsészeti, jogi karba. Némi kevés vitára szolgált alkalmul az abauji egyházmegye fölterjesztése, illetőleg indítványa, hogy ő restaurál. Az egyházkerület távol attól, hogy ezt indítványnak vette volna, elfogadta ténynek, s miután tömeges lemondás jövén közbe, tudatik, hogy az egyházmegyének nincsenek hivatalnokai, oda utasíttatott, hogy a hivatali ürességben levő helyeket töltse be. Ide ment ki az egész, pedig némelyek többet vártak tőle. Azonban ez eszme nem fog elveszni, csakhogy egészen másképen alakulni. Épen e napokban olvassuk, olvastuk a solti esperesség ide vágó indítványát Szász Károly főesperes és Végh Ferencz aljegyző aláírásával. Mindazon ok, a melyet ők evangyéliomból, észből, történetből előhoznak, hatalmas ok, ha volna ki és mi ellen, ki és mi mellett. Ha azon okok érvényesek az örökös esperesség vagy egyházi hivatalok ellen, bizony nem szólnak a három éves mellett. Az örökös is csak 3—10—15 esztendő, mert azt le lehet tenni, abból ki lehet halni, de csak három évig is tűrni valakinek fenhéjázását, ez semmi ajánlatos körülmény, sőt rendesen az első hivatali években kevély a kevély, boszúálló a boszuálló; azután alább hagy vele , hanem, ha igazi evangyeliomi értelemben, az emberi gyarlóságnak nem hízelkedve akartok indulni: semmi restauratió három évenként, hanem örökös folytonos restauratió gyűlésről gyűlésre, mint Skótiában, hol „a zsinat elnöke zsinatról zsinatra választatik, esperesi és superintendensi hivatal pedig a közlelkészek közül kiválva nincsen is.“ A szántai gyűlésnek fontos rendelkezése, a sárospataki főiskola kebelében fölmerült zavaros viszonyok iránt, bár megtegye hatását. Sajnos lenne, ha e részben csak személyekről tétetnék szó. Ott párt van mozgásban, csak az a kérdés : ez a párt megfér-e vagy nem az iskola körén belül. Hátha netalán egyik fél a fegyelem és belső rendtartás és nevelés körül engedékeny, a másik tár. szigorú, s ez által az ifjúság is bevonatik a játékba sat? No de erről elég ennyi! Kinevezték a küldöttség tagjaiul Ragály Károly, Dapsy Vilmos, Ragályi Ferdinand, Szathmári Király Pál, világi, Hegedűs László, Futó Dániel, Leky Endre, Simon József, egyházi részről. 1. 1. Belföld, Arad, október 3. Szomorú valóság az, mit 1. Szerkesztő ur, a „Magyarország“ 228. számában foglalt egyik czikkében mond, hogy a „bujtogatás égő Uszköt szór hajlékainkra, fel akarja gyújtani a testvéri egyetértés templomát.“ El van vetve a bujtogatás átkos Uszke román testvéreink közé, kik túlzott, soha nem valósuló biztatások, hamis, elferdített informatiók, s oly személyektől jövő ámítások által, melyeket a szegény nép oraculumokkint tekint, mind inkább inkább táltoziatnak el az igazság, az egyetértés, s a törvény egyedül üdvöt hozó révéből és sodortatnak a fanatismus vészteljes örvényébe. Kik csak néhány hó előtt még velünk kezet fogva léptek ki a küzdtérre a közös alkotmány és szentesített törvényeink közös ellensége ellen ; ma mint valami daemoni hatalomtól megragadva a feléjük nyújtott testvérkezet oly durván taszítják el maguktól, mintha azt szétzúzni akarnák, hogy a törvény s ősi alkotmány szent könyvéből, melyet e kéz az igazságszent fegyverével véd, egy pár lapot ők is szétszakgatni akarnának; de mint t. szerkesztő ur mondja: „a magyarnak karja még nem száradt el.“ Aradmegye Szabadhely községe 73 román lakosának papja, és megátalkodott fanatikus jegyzője vezetése alatt egy népgyűlést tart, mellőzve a megye bizottmánya által statutarius után megállapított községi rendszabályok határozatait, — melyben határozatilag kimondja, hogy jövőre a község minden ügyei egyedül román nyelven vitessenek; a község minden hatóságokkal, törvényszékek és bíróságokkal csak román nyelven levelezend; a községhez akár törvénykezési, akár közigazgatási uton menesztett bármely végzést, határozatot, Ítéletet, mely nem román nyelven van írva, „egyszerűen félreteend; az illetőkét-, szolgabírónak végzésileg kijelenti, hogy ha a községgel román nyelven levelezni nem tud, vagy nem akar, mondjon le tiszti állásáról, majd lesz, aki ezt tudja is, akarja is.“ De hála Isten! még odáig nem jutottunk, hogy a megye törvényhatósága, törvényes felsőbbsége, és a szentesített törvények elleni ezen vakmerő feltámadás látható fejecskéit, feleletre ne vonhassa, s mindkettő tekintélye és sérthetlenségének törvényes elégtételt ne szerezhessen. A megye b. f. törvényszéke a bujtogató jegyzőt, ki azt egyszerű megidézésre elég vakmerő volt meg nem jelenni, a mai naptól kelt végzésével, karhatalmilag rendelte maga elé állíttatni. A siklói román pap, templomi ornatusban az oltárról hirdeti híveinek, hogy ő Felsége a román népnek megküldötte a szabadságot, de a magyar bennünket szabadságaink élvezetében akadályozva, szegény népünket elnyomva, fölöttünk zsarnokoskodik; ő Felsége legjobb akarata ellenére, ki birodalma bonyolult állapota, s uralkodói jelen mérhetlen gondjai közepette, alkalommal nem bir, a magyar fejetlenségnek gátat vetni ; ezért tehát menjünk híveim most mindjárt a község házába, dobjuk ki onnan a magyar j.-könyveket és iratokat az utczára s jövőre községünk minden ügyei elintézése körül kizárólag román nyelvünkön szerkesztett iratokat, s jegyzőkönyveket használjunk.“ A szegény elámult nép bírája azonban e lázitó felhívásra e kép felelt: „nekünk törvényesen választott tisztviselőink mindezekről semmit sem szólottak előbb tehát felkeressük főszolgabiránkat, K. Gy. urat, s tőle a dolog mibenlétéről felvilágosítást, és tanácsot kérünk.“ Ami mégis történvén, a derék román ajkú főszolgabíró felvilágosította a szegény népet, hogy minő szabadságok azok, mikről a tisztelendő úr beszélt, azok t. i. melyeket 12 év óta élvezünk, csak hogy most hosszabb lében vannak feleresztve. De fel is hívta őket, hogy anyanyelvüknek a községi ügyekben leendő használatát illetőleg forduljanak a megye törvbizottmányához, mely előtt e ügyeket támogatni fogja, s mely méltányos kérelmüket kétségtelenül kielégítendi, megengedvén nekik, hogy községi ügyeiknél, a magyar mellett a román nyelvet is használhassák. Bizton állíthatom, hogy bizottmányunk ezt meg is fogja állapítani november 4-ki gyűlésében, „ha addig él.“ r. 1. — Zala-Egerszeg oct. 3. Két nap óta tartó bizottmányi közgyűlésünk helyzetünk komolyságához mérten higgadt és méltóságteljes volt; a roppant számmal megjelent bizottmányi tagok arczán nem a kiváncsiság kifejezése, de az elszántság férfias kinyomata tilt, mely lelkesedésbe csak akkor tört át, midőn Barcza Sándor 4 pontú indítványa után a közbecsülésben megőszült első alispány Koppányi Ferencz az öszves tisztviselők nevében nyilvánitá, hogy ők a törvényt megvédik, és semmi oly rendeletet, mely a nemzet szabadságával, a megye rendeletével ellenkezik, nem teljesítenek, s ezt — „Isten őket úgy segélye“vel erősité. — Szónoki szabatossággal előadott indítványa Barczának a következő pontokat foglalta magában : 1 Öt a megye bizottmánya állását csak erőszak folytán hagyja el; 2-or a törvénytelen rendeleteket nem csak hogy félreteszik, hanem nem teljesítik; 3-ar hogy ünnepélyes óvásukat jelentsék ki a kir. biztosok kinevezése, s a bizottmányok törvénytelen szervezése ellen ; 4-er hogy a tisztviselők is minden törvénytelen rendeletek teljesítésétől eltiltassanak. E pontok egyhangúlag elfogadtatván, Tuboly Mihály főjegyző ur felkéretett, hogy a megye szellemét oly híven visszaadni tudó tollával jegyzőkönyvbe vegye. — Az első alispány ezután jelentvén, hogy Wolf nevű adóbiztos fegyveres csendőrök és finánczok kíséretében a megyének nemcsak az úgynevezett szállásházát felkutatta, s ott a tisztviselők szállásának, úgy a pénztárnak ajtait is betörette, hanem a megyeházat is megtámadta, a megye levéltárának vasajtait beszaggattatta, sőt a rabok kápolnáját is betöretvén, puskapor keresés örve alatt kikutatta; a bizottmány e merényletet az ország mindenhatóságaival közölni határozta. A sajtó tanácsnak a megye jegyzőkönyveit felküldetni parancsoló rendelete félretétetett. Ugyanannak a megyei költségvetést fölterjesztetni kívánó rendeletére 1 ső alispán kijelenté, hogy az ily fölterjesztést helyén látta akkor, mikor az adót az úgynevezett parasztok fizették, a nemesség pedig kezelte, mert ekkor a felügyeletre szükség lehetett; de ekkor is tudja, hogy 25 év alatt, ameddig a főpénztárnok volt, , egyszer sem jött a fölterjesztésre felelet, még csak az sem, hogy „helyben hagyatik“ ; most pedig, mikor mindenki fizet adót, hogy kelletén túl meg ne rovassék, a felvigyázatot s a Hító tanács gyámkodását nem tartja szükségesnek, s igy a felküldésnek sem látja helyét. Oszterhueber József még sérelmet is lát abban, hogy a Htt. törvény egyeseket akar felelőssé tenni rendeleteinek végrehajtásáért, s jegyzőkönyvileg kimondatni kívánja, hogy a felelősséget a bizottmány magára veszi.— A bútorok árának a financzia részére leendő megtérítését sürgető rendeletre, már hozott megyei végzés megváltoztatását nem látják szükségesnek, annál kevésbbé, mert a császári gazdálkodás alatt egy megyei épületet sem igazítván oly düledezett állapotban adták vissza, hogy egyedül a Rómánvárosi kórház kijavítására 12 ezer forint szükségeltetik, de a megyének több ezereket érő ménlovait is elvitték a császári ménes számára, s kárpótlást a megyének még eddig sem adtak ezekért. A Hító tanácsnak a honvédsegélyző egyletek működését betiltó rendeletek folytán Hertelendi György jegyzőkönyvileg kimondatni kívánja, hogy valamint nem lehet, úgy nem is fogják akadályozni, hogy filléreit bárki is ne adja azon szegényeknek, kiknek sorsán a kegyeletes szív irgalomból segíteni óhajt. — A törvényszék rendezése kerülvén szőnyegre, hevesebb vita után Barcza Sándor azon indítványa, nyert többséget, hogy a megyében a geográfiai helyzethez képest több törvényszék, s különösen a Muraköznek is egy, Csáktornyán állíttassák fel, mindenhol egy állandó iktatóval s egy helyben lakó napidíjas ülnökkel. A Csáktornyai törvényszék élénkének Horváth Péter, a zágrábi országgyűlés tagja választatott meg egyhangúlag. Díjjegyzék is állapítatott meg; a tapasztalás fogja igazolni azon véleményünket, hogy e díjjegyzék különösen kisebb értékű ügyekben kissé magas. Az okt. 2-án tartott gyűlésen Hirsch bécsi kereskedő ügye is előkerült, ki a megyéhez Schmerling miniszter úr ellen vizsgálatért folyamodott. A miniszter úr, mint Déry János gondnoka, múlt évi nov. 1-én Hirschnek 3000 öl fát adott el, s erre 16 ezer forintot fel is vett. Azonban, ami fa volt, azt egy kanizsai kereskedő már előbb elvitette, sőt annak sem került elegendő fa, s ezért ugyan múlt évi oct. 1-én 8 ezer forintját visszakövetelte , kinek Schmerling úr azt irta, hogy ő oct. 1-én megszűnt gondnok lend, követelje pénzét attól, ki őt a gondnokságba követni fogja. De annyi fa az erdőn nincs is, hogy a Hirschnek kötelezett famennyiség kikerülne; e két okból pénzét Schmerling úrtól visszakövetelte, azonban se pénzt se fát nem kapott. Az sem látszik, hogy a pénz a Dőry féle adósságok tisztázására fordittatott volna. A megye, noha a panasz alanya, t. i. a kerettyei erdő, hatósága alatt van, mégis az ügyet, miután sem a panaszoskodó, sem a panaszlott hatósága alatt nem lakik, elvetette, s illető személyes bíróságához utasította. — Az adóbehajtó katonák magaviselete miatt a megye vegyes küldöttség általi vizsgálatot rendelt. — A törvényszékek e hó 18-án kezdik működésüket. E. K. fift Iföld. — Compiégneből írják oct. 6-ról: A porosz király 6 órakor megérkezett, a császár a pályaudvarban fogadta. Ezután mindketten kiséret nélkül a palotába kocsiztak. Útközben a királyt és a császárt a nép éljenekkel fogadta. Az udvarban zuávok sorfala közt haladtak el. A császárné és a császári ág a lépcsők alján az előcsarnokban várták a magas vendéget. A király kezet csókolt az elébe siető császárnénak, s a kis herczeget nyájasan megeztrógatá. Ezután a császárnővel karján a király a császár kíséretében a termekbe vonult. Estére nagy ebéd, reggelre vadászat volt kitűzve.— „A Rajna és Visztula“ czimű röpiratot már közlik az angol lapok. A „Daily Telegraph“ és „Globe“ azon okoskodnak, váljon szerzője a maga fejétől vagy pedig felsőbb sugallat következtében mondja-e, hogy a Rajna nem határa Francziaországnak s mind jobb, mind balpartja Németországban van. Magát az állítást különben mind a két lap helyesli. — A kenyér szűke és éhség félelme miatt felháborodott kedélyeket megnyugtatandó a „Moniteur“ octob. 5-iki számában jelenti, mikép a német lapok tudósítása szerint északi Európában az aratás oly gazdagon ütött ki, hogy Francziaország könnyen ellátható gabonával, a keleti tengeren jelenleg roppant mennyiségű gabonát szállítnak Hollandiába, s emellett még annyi tartalék van, hogy az árak csökkennek, nemkülönben Magyarországról a Dunán szüntelen szállítják kifelé a nagy mennyiségben termett gabonát. — A kölni lap turíni ?? jegyű levelezője daczára az „Opinione“ meghazudtolásának azt állítja, mikép az olasz kormány csakugyan küldött javaslatot Páriába a római kérdés megoldása tárgyában. Turinban ezt azért nem ismerik el, mivel a franczia cabinet jelenleg nem ér rá e javaslatokkal foglalkozni. A római kérdésben az „Opinione“ újabb czikket közöl. Bonicompagni a nevezett czikkben így szól: „Azt akarom, hogy a pápát Itália és Európa biztosítsa, azonban nem diplomátiai biztosítékokkal, sem kongressus útján, nehogy a beavatkozásnak itt nyittassék. Olasz- és Francziaország a római kérdésben nem értenek egyet, mivel ez utolsó Rómában megszálló hadat tart, melyet mi örömmel nélkülöznénk. A két állam kiegyezkedése a megoldást illetőleg mulhatlanul szükséges, de ez mindaddig létre nem jöhet, míg Francziaország meg nem engedi,hogy Róma Itáliához csatlakozzék, s a pápa függetlensége biztosításában Olaszország mellett részt vegyen. A függetlenség legteljesebb biztosítéka a személyes uralkodói előnyökben áll, miáltal a pápa senki alattvalójává nem lesz. Ennek kell a kiegyezkedés lényegét képeznie. Mikor és minő alakban, az másodrangú kérdés. Legkevésbé hiszem, hogy a pápa e feltételeket elfogadná, azonban előbb-utóbb bele kell magát találnia. A resignatiót az elfogadásnak és ezt azon meggyőződésnek kell követnie, hogy ezen új rend a pápaságnak hasznosabb, mint a világi hatalom. — Ciardini tbk közelebbről Turinba érkezik, a kormány azonban még nem talált alkalmas helytartót Nápoly számára. A római kérdés megoldását siettető büntetést, mint tudjuk, a tábornok megakadályozá, így maradt el a volturnoi csata megünneplése is Nápolyban , Türr tbk hadosztályának tisztjei azonban Mondoviban megünnepték. Lakomát rendeztek parancsnokuk, Türr tbk tiszteletére, melyen a tbk és nője is jelen volt, lakoma végén Tarr Garibaldira köszöntött, utána többen szónokoltak, poharat ürítvén Kossuth és Klapka egészségére is. A párisi bourbonista comite valahára kisütött egy manifestum féle valamit, melyben semmivel sem kérnek kevesebbet Európa uralkodóitól, mint a Bourbon-ház rögtöni visszahelyezését, még pedig fegyverrel. Követeli ezt pedig 26 — mond huszonhat bátor férfi. — Passaglia atya Rómában van, a vitát a helyszínen folytatandó. — A calabriai rabló csapatok szét vannak oszlatva, egy része a felkelőknek elfogatott más része a küzdelemben elesett, s csak igen kevesen menekülhettek meg. — Oroszországból a czár újabb engedményét jelentik. A czár Lithvániának s még Lengyelországtól elszakított tartományoknak bizonyos mérvű önállóságot készül adni. — Ragusai tudósításaink szerint : „Csütörtökön felkelők és montenegróiak hat zászlóaljnyi török csapatot, mely Nikicsből tért vissza, megtámadtak. A törökök 106 halottat és sebesültet hagyván hátra futásnak eredtek. — A mexicói állapotokról újabb tudósításaink vannak. Ezek szerint a fejetlenség általánossá vált, mindenütt rendetlenség, mindenütt zavar. Marquez az egyházi párt legvérengzőbb főnöke, ismét a főváros ellen indult. Róla azt hitték, hogy aug. 14-én Orteg atbk által legyőzetett, azonban ellenkezőleg egy ügyes fordulattal ellenét kikerülve azóta Queretarot is bevette. A mexicoi kormány haszonbérbe akarja adni a parti vámokat, miáltal az európai hitelezők követeléseik kielégíthetésétől megfosztatnának, s a kormány tulajdonkép éppen ezt akarja elérni, mivel arról értesült, hogy Francziaország és Anglia legelőször is ezt szándékoznak lefoglalni a mexicói köztársaság által megkárosított idegenek javára. — New-Yorkban múlt hó 25-én híre járt, mikép Lexingtonnál 1000-nyi szakadó párti esett el. A szakadó pártiak Szt. József felé húzódnak. Fremont tök rövid időn nagy haddal síkra száll. A „New- York-Herald“ szerint Orleans és Galveston ellen vizi expeditio készül. — Japánban a kormány szorgosan nyomoztat az angol követségi palotán véghez vitt rablás ügyében. Három gyanús egyéniséget már be is fogatott. — Magyar Akadémia. — Az akadémia I. évi nagygyűlése decz. 14—22. tartatván, a megjelenés napja decz. 16-ára határoztatott. Decz. 17. d. e. 10 óra lesznek az osztályok értekezletei, melyekre a rendes tagok megjelenni tartoznak. Dec. 18, 19 és 20. délutáni 4 órakor nagygyülési ülések; 21. d. 10 órakor igazgatósági gyülés. Újdonságok. Pest, oct. 8. ** A bécsi hivatalos újság jelentése szerint gr. Károlyi István lemondása elfogadtatott. ** A „P. Ll.“-nak írják Bécsből: Apponyi gróf okt. 7-én hosszabb kihallgatáson volt ő Felségénél, s ugy látszik, annak eredményével nagyon meg van elégedve. Alkalmasint legfelsőbb biztosítást kapott az iránt, hogy Magyarországban az igazság-szolgáltatás minden alkotmányellenes befolyástól megkiméltetik. A gróf ma elutazott Bécsből. Kapy úr minden pillanatban várja biztosi kineveztetését Pest megyébe. — Zágrábból sürgönyözik, hogy a horvát országgyűlés fölirata oct. 9-dikén fog elfogadtatni. Mind a megszólítás, mind a válasz,horvát nyelven lesz. — írják azt is, hogy rendelet érkezett valamennyi adófelügyelőség feloszlatására. — „Valahára, mind az „U. u. V.,“ kezdik a kormánykörökben is sejteni, hogy a februári alkotmánnyal nem lehet tovább menni s kezdenek a revisio gondolatával megbarátkozni. — Ismét bebizonyult, mily vigyázatlanság volt minden körülmény szoros megfontolása nélkül s a mások meggyőződésének elmellőzésével oly valamit alaptörvényül felállítani, mi épenséggel mint gyakorlatiatlan bizonyult be. Azon szerencsétlen buzgóság, hogy a régi helyébe mohón valami uj állittassék s a saját csalhatlanságban vetett bizalom, — az absolutismushoz oly közel álló e buzgóság ismét nagy szerencsétlenséget okozott Ausztriában.“ Ezután az „0. u. W.“ igen alaposan fejtegeti azon szándék kivitelének lehetlenségét, hogy t. i. német, centráliséit nagy Ausztria állittassék fel. „Ausztria, mond, nemzetek és nemzetecskék csoportozata, melyek mind, vagy majd mind szintén belátják ugyan a kül hatalmas, a ben megelégedett Ausztria léteiének szükségét, de a melyek nem akarnak a német Ausztriában felolvadni, mig ellenben a centralisták mást mint egy német nagy Ausztriát nem tudnak gondolni.“ Ez aztán oka a jelen bonyodalomnak. „És mégis létezik, végzi be hosszú s jeles czikkét az „0. u. W.“ természetes megoldása e gordiusi csomónak, melyet osztrák viszonyoknak neveznek. Minden osztrák tartomány más elemekből áll és mégis arra kényszeríttetnek, hogy egy elemmé olvadjanak. Megy-e ez ? mehet-e ez ? Nem kell elfelejteni, hogy a mi, minden hasonlat nélküli viszonyaink a dolgoknak is egészen más rendjét kívánják, mint más országokban. Ha erre ügyelnek, át fogják látni, hogy az ausztriai népek természetszerű kielégítését nem a szerencsétlen egyenlősítési kísérletekben kell keresni, hanem bízva a népek eszébe, saját ügyeik rendezését s érdekeik megőrzését közvetlen képviseletekre bízni. Tehát semmi odrog, semmi félrendszabály többé; ezek múló dolgok, melyek bennünket ki nem mentenek az örökös provisoriumból, melynek oct. 20-kan meg kellett volna szűnnie.“ ** A Triesztben egy angol gőzösön lefoglalt fegyverek Ugye nem a bécsi kormány kedve szerint dőlt el, habár ez oly nagy fontosságot tulajdonított is annak, hogy maga Rechberg gróf személyesen utazott el Triesztbe,arra akarván bírni a Triesztben székelő angol consult, hogy adja beleegyezését a fegyverek elkobzásához. (Triesztben t. i. 78. fegyverekkel pakolt ládát, melyek Angliából szállíttattak s alkalmasint más kikötőbe voltak szánva, tartóztattak le.) A miniszter, követelését azzal támogató, hogy bebizonyitá, mikép e fegyverek eredetileg az osztrákok é s Milánóból lopattak el 1848-ban. De a consul nem egyezett be a fegyverek kiadásába, sőt követeli,hogy a gőzös további útjába akadályokat ne gördítsenek, mivel e fegyverszállítmány Liverpoolba küldetett. Az osztrák hatóságok erre azt jegyezték meg, hogy „Liverpool“ csak utólagosan íratott be a szállítólevélbe, s előbb egy más név állt ott, mely azonban kivakartatott. — Ez állítást nem tudván bebizonyítani, az angol consul előbbi követelése mellett maradt. — Ennek következtében, mint a bécsi hivatalos lapnak ma már táviratozzál?, az angol gőzös a fegyverekkel együtt tegnap elvitorlázott. — Az ausztriai kikötőkben azonban a pénzügyi hatóságoknak meghagyatott, hogy ügyeljenek fel s minden gyanús esetet azonnal bejelentsenek, mivel tudomására jutottak annak, hogy újabb fegyverszállítmányok becsempészése terveztetik Ausztriába. ** A „Glos“ szerkesztője, egy lembergi távirat szerint, felségsértési kísérlet s lázitás miatt elmarasztaltatván, öt évi súlyos fogság, nemessége s szerkesztői joga és a lap biztositékául letett összeg felének elvesztésére ítéltetett! — Gratzból írják az „U. u. W.“-nek, hogy a derék „Volksstimme“ szerkesztője Tänzer, mindamellett hogy mint családatya, mint nagybirtokú ember teljes biztosítékot nyújt, és mindamellett, hogy beteg, még mindig fogva tartatik. „A törvényszék, úgy látszik, a folytonos vizsgálat által programmjának jegyzőkönyvi megtagadására kívánja őt bírni.“ Tänzer egy pénzhamisítóval és még egy aljas bűnössel van egy szobába zárva. Az államügyész vádirata felségsértésről szól. Mahler ur, ki szembajának gyógyítása miatt Berlinbe Dr. Graesehez utazott, nyomozó levél által kerestetik. A „Volksstimme“hez érkező leveleket a postahivatal a törvényszéknek kézbesíti.“ Mindehhez, hsz Isten, nem kell kommentár ! — Midőn a katonaság a pesti megyeházát megszállotta , az itt letartóztatott fegyenezek közül oly dolgokat miveltek, a miket — hiteles forrás után — érdemesnek hiszünk följegyezni. Az egyik Banai Kovács József, ki még a volt cs. kir. pesti országos törvényszék által rablás miatt halálra ítéltetett; büntetése azonban kegyelemből 15 évi fogságra módosíttatott ; az említett törvényszék börtöneiből megszökvén, újabban négy rendbeli rablást követett el, s mint ilyen 3 hónappal ezelőtt Kecskeméten, fegyveres ellentállás közben elfogatott; az elővizsgálatok befeje*