Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-09 / 235. szám

Decz. 21. estve­­ 6 órakor e 1 egy esti 1 és­ titok­­nokválasztás) ; 22. d. 11 órakor k­ö­z­ü­l­é­s, melynek előrajza a maga idejében közzé lesz téve. — Kelt el­nöki rendelésből Pesten, oct. 5. 1861. Toldy Feren­c­z­s. k. titoknok, egyszerre moraj támad, t­ű­z v­a­n­­ lassú hang kísére­tében. A roppant szárazság, felülről fűve északi szél! meghűlt az emberben a vér, hogy hamunál egyéb nem marad a városból. — Mindenki, lakos vagy vendég arról kezde gondoskodni, hogyan menekül­jön, mit mentsen. Valósággal igen nagy volt a vesze­delem. Egymásután borultak lángba a szalmás há­zak , de nem a cserép­födelüek, és ez tartotta meg a város déli részét. Elhamvadt azonban több mint ötven épület, lakházakban, istállók és csűrökben. Más­nap rendes folyását véve a gyűlés a tem­plomban. Egyes belügyi tárgyakon kívül nevezetes volt a gymnasiumi tervezet felolvasása. E tervezet tulajdonkép a két tiszai egyházkerület megbízásából készült, alapul szolgálván reá mind a két kerület kül­dötteinek múlt aug. 3—4 napjain Erdőbényén tartott értekezlete, melyen a tiszántúlról megjelentek Ko­vács János tanár és Révész Imre lelkész, innentől Árvay József tanár és Hegedűs László esperes. E dolgozat újra átnézetvén, a tiszáninneni egyházkerü­let speciális szükségeihez képest módosíttatott, Pásztor Dániel, miskolczi gymn. igazgató tanár, mint választmányi jegyző által a közgyűlés színe előtt, mint mondaték, felolvastatott. A dolgozat talpra esett, alapos, jeles. Az egészet amaz elv vezette, hogy a gymnasium tudós iskola, s mint ilyennek az egye­temes műveltségi tudományos czélt kell szem előtt tartania. De a dolgozat eléggé terjedelmes is, mégis meglepő volt a figyelem, mel­lyel szakadatlanul kí­sértetett. Nem tudni: a dolgozat van-e megdicsérve ezáltal, vagy a hallgatóság. Úgy hiszem, mind a kettő, mert ritkaság, hogy ily, egyenesen az értelem­hez szóló, magában nem igen mulattató előadás, oly kellő csendet, s a kellő csendben folytonos figyelmet, nem pusztán szakértő közönség részéről, ki tudjon érdemelni. E felolvasás és figyelem sok jót hagy gon­dolni a tiszáninneni kerület dignitásáról és értelmi­ségéről. A gymnasiumi tervezet csak egyes pontokban talált némi ellenvetésre, p. hogy a görög nyelv helyett in­kább franczia és angol nyelv tanitassék. Ez ellenve­tés világi részről tétetett, s világi részről czáfoltatott. Egyébiránt franczia nyelvmester hozásáról is jön gondoskodva h­a­t­s­z­á­z forint fizetéssel, miért tar­tozik minden nap egy nyilvános órát tanitani azok kedvéért, a kiknek nincs módjukban magánleczkét venni, minden osztályból vegyesen. Van rendelkezés téve a jogi akadémia újonan felállításáról, továbbá történelmi és nyelvészeti tan­székekről az akadémiában. A főgondnoki felhívásra, mely múlt deczembe 23-án kelt, körülbelül 40 ezer új írt gyűlt ezekre a meglevő alapokhoz, minők a Te­­leki-Szeremlei alap, Szentes és óvári hagyaték, s a jövő iskolai évre, miután e pénzek rendezve, rendes kamatozásnak indítva s biztosítva lesznek, három vagy négy tanszék fog beállíttatni az akadémiába, il­letőleg a bölcsészeti, jogi karba. Némi kevés vitára szolgált alkalmul az abauji egyházmegye fölterjesztése, illetőleg indítványa, hogy ő restaurál. Az egyházkerület távol attól, hogy ezt indítványnak vette volna, elfogadta ténynek, s miután tömeges lemondás jövén közbe, tudatik, hogy az egyházmegyének nincsenek hivatalnokai, oda uta­­síttatott, hogy a hivatali ürességben levő helyeket töltse be. Ide ment ki az egész, pedig némelyek töb­bet vártak tőle. Azonban ez eszme nem fog elveszni, csakhogy egészen másképen alakulni. Épen e napok­ban olvassuk, olvastuk a solti esperesség ide vágó in­dítványát Szász Károly főesperes és Végh Ferencz aljegyző aláírásával. Mindazon ok, a melyet ők evan­­gyéliomból, észből, történetből előhoznak, hatalmas ok, ha volna ki és mi ellen, ki és mi mellett. Ha azon okok érvényesek az örökös esperesség vagy egyházi hivatalok ellen, bizony nem szólnak a három éves mellett. Az örökös is csak 3—10—15 esztendő, mert azt le lehet tenni, abból ki lehet halni, de csak három évig is tűrni valakinek fenhéjázását, ez semmi ajánlatos körülmény, sőt rendesen az első hivatali években kevély a kevély, boszúálló a boszuálló; azután alább hagy vele , hanem, ha igazi evangye­­liomi értelemben, az emberi gyarlóságnak nem hízel­kedve akartok indulni: semmi restauratió három éven­ként, hanem örökös folytonos restauratió gyűlésről gyűlésre, mint Skótiában, hol „a zsinat elnöke zsi­natról zsinatra választatik, esperesi és superinten­­densi hivatal pedig a közlelkészek közül kiválva nin­csen is.“ A szántai gyűlésnek fontos rendelkezése, a sá­rospataki főiskola kebelében fölmerült zavaros viszo­nyok iránt, bár megtegye hatását. Sajnos lenne, ha e részben csak személyekről tétetnék szó. Ott párt van mozgásban, csak az a kérdés : ez a párt megfér-e vagy nem az iskola körén belül. Hátha netalán egyik fél a fegyelem és belső rendtartás és nevelés körül engedékeny, a másik tár. szigorú, s ez által az ifjú­ság is bevonatik a játékba sat? No de erről elég en­­­nyi! Kinevezték a küldöttség tagjaiul Ragály Ká­roly, Dapsy Vilmos, Ragályi Ferdinand, Szathmári Király Pál, világi, Hegedűs László, Futó Dániel, Leky Endre, Simon József, egyházi részről. 1. 1. Belföld, Arad, október 3. Szomorú valóság az, mit 1. Szerkesztő ur, a „Magyarország“ 228. számában fog­lalt egyik czikkében mond, hogy a „bujtogatás égő Uszköt szór hajlékainkra, fel akarja gyújtani a testvéri egyetértés templomát.“ El van vetve a bujtogatás átkos Uszke román testvéreink közé, kik túlzott, soha nem valósuló bizta­tások, hamis, elferdített informatiók, s oly személyek­től jövő ámítások által, melyeket a szegény nép ora­­culumokkint tekint, mind inkább inkább táltozi­­at­nak el az igazság, az egyetértés, s a törvény egye­dül üdvöt hozó révéből és sodortatnak a fanatismus vészteljes örvényébe. Kik csak néhány hó előtt még velünk kezet fogva léptek ki a küzd­térre a közös alkotmány és szen­tesített törvényeink közös ellensége ellen ; ma mint valami daemoni hatalomtól megragadva a feléjük nyúj­tott testvérkezet oly durván taszítják el maguktól, mintha azt szétzúzni akarnák, hogy a törvény s ősi alkotmány szent könyvéből, melyet e kéz az igazság­­szent fegyverével véd, egy pár lapot ők is szétszak­­gatni akarnának; de mint t. szerkesztő ur mondja: „a magyarnak karja még nem száradt el.“ Aradmegye Szabadhely községe 73 román lako­sának papja, és megátalkodott fanatikus jegyzője ve­zetése alatt egy népgyűlést tart, mellőzve a megye bi­zottmánya által statutarius után megállapított községi rendszabályok határozatait, — melyben határozatilag kimondja, hogy jövőre a község minden ügyei egye­dül román nyelven vitessenek; a község minden ha­tóságokkal, törvényszékek és bíróságokkal csak ro­mán nyelven levelezend; a községhez akár törvény­kezési, akár közigazgatási uton menesztett bármely végzést, határozatot, Ítéletet, mely nem román nyel­ven van írva, „egyszerűen félreteend; az illetőkét-, szolgabírónak végzésileg kijelenti, hogy ha a község­gel román nyelven levelezni nem tud, vagy nem akar, mondjon le tiszti állásáról, majd lesz, a­ki ezt tudja is, akarja is.“ De hála Isten! még odáig nem jutottunk, hogy a megye törvényhatósága, törvényes felsőbbsége, és a szentesített törvények elleni ezen vakmerő feltáma­dás látható fejecskéit, feleletre ne vonhassa, s mind­kettő tekintélye és sérthetlenségének törvényes elég­tételt ne szerezhessen. A megye b. f. törvényszéke a bujtogató jegyzőt, ki azt egyszerű megidézésre elég vakmerő volt meg nem jelenni, a mai naptól kelt végzésével, karhatal­­milag rendelte maga elé állíttatni. A siklói román pap, templomi ornatusban az ol­tárról hirdeti híveinek, hogy ő Felsége a román nép­nek megküldötte a szabadságot, de a magyar ben­nünket szabadságaink élvezetében akadályozva, sze­gény népünket elnyomva, fölöttünk zsarnokoskodik; ő Felsége legjobb akarata ellenére, ki birodalma bo­nyolult állapota, s uralkodói jelen mérhetlen gondjai közepette, alkalommal nem bir, a magyar fejetlenség­nek gátat vetni ; ezért tehát menjünk híveim most mindjárt a község házába, dobjuk ki onnan a magyar j.-könyveket és iratokat az utczára s jövőre községünk minden ügyei elintézése körül kizárólag román nyel­vünkön szerkesztett iratokat, s jegyzőkönyveket hasz­náljunk.“ A szegény elámult nép bírája azonban e lázitó felhívásra e kép felelt: „nekünk törvényesen választott tisztviselőink mindezekről semmit sem szólottak előbb tehát felkeressük főszolgabiránkat, K. Gy. urat, s tőle a dolog mibenlétéről felvilágosítást, és tanácsot kérünk.“ A­mi mégis történvén, a derék román ajkú főszolgabíró felvilágosította a­­ szegény népet, hogy minő szabadságok azok, mikről a tisztelendő úr be­szélt, azok t. i. melyeket 12 év óta élvezünk, csak hogy most hosszabb lében vannak feleresztve. De fel is hívta őket, hogy anyanyelvüknek a községi ügyekben leendő használatát illetőleg forduljanak a megye törv­­bizottmányához, mely előtt e ügyeket támogatni fogja, s mely méltányos kérelmüket kétség­telenül kielégítendi, megengedvén nekik, hogy köz­ségi ügyeiknél, a magyar mellett a román nyelvet is használhassák. Bizton állíthatom, hogy bizottmányunk ezt meg is fogja állapítani november 4-ki gyűlésében, „ha ad­dig él.“ r. 1. — Zala-Egerszeg oct. 3. Két nap óta tartó bizottmányi közgyűlésünk helyzetünk komolyságához mérten higgadt és méltóságteljes volt; a roppant számmal megjelent bizottmányi tagok arczán nem a kiváncsiság kifejezése, de az elszántság férfias kinyo­mata tilt, mely lelkesedésbe csak akkor tört át, midőn Barcza Sándor 4 pontú indítványa után a közbecsü­­lésben megőszült első alispány Koppányi Ferencz az öszves tisztviselők nevében nyilvánitá, hogy ők a tör­vényt megvédik, és semmi oly rendeletet, mely a nem­zet szabadságával, a megye rendeletével ellenkezik, nem teljesítenek, s ezt — „Isten őket úgy segélye“vel erősité. — Szónoki szabatossággal előadott indítványa Barczának a következő pontokat foglalta magában : 1­ Öt a megye bizottmánya állását csak erőszak foly­tán hagyja el; 2-or a törvénytelen rendeleteket nem csak hogy félreteszik, hanem nem teljesítik; 3-ar hogy ünnepélyes óvásukat jelentsék ki a kir. biztosok kinevezése, s a bizottmányok törvénytelen szervezése ellen ; 4-er hogy a tisztviselők is minden törvénytelen rendeletek teljesítésétől eltiltassanak. E pontok egy­hangúlag elfogadtatván, Tuboly Mihály főjegyző ur felkéretett, hogy a megye szellemét oly híven vissza­adni tudó tollával jegyzőkönyvbe vegye. — Az első alispány ezután jelentvén, hogy Wolf nevű adó­­biztos fegyveres csendőrök és finánczok kíséreté­ben a megyének nemcsak az úgynevezett szállásházát felkutatta, s ott a tisztviselők szállásának, úgy a pénz­tárnak ajtait is betörette, hanem a megyeházat is meg­támadta, a megye levéltárának vas­ajtait beszaggat­­tatta, sőt a rabok kápolnáját is betöretvén, puskapor keresés örve alatt kikutatta; a bizottmány e me­rényletet az ország minden­hatóságaival közölni ha­tározta. A sajtó tanácsnak a megye jegyzőkönyveit felküldetni parancsoló rendelete félretétetett. Ugyan­annak a megyei költségvetést fölterjesztetni kívánó rendeletére 1­ ső alispán kijelenté, hogy az ily fölter­jesztést helyén látta akkor, mikor az adót az úgyne­vezett parasztok fizették, a nemesség pedig kezelte, mert ekkor a felügyeletre szükség lehetett; de ekkor is tudja, hogy 25 év alatt, a­meddig a főpénztárnok volt, , egyszer sem jött a fölterjesztésre felelet, még csak az sem, hogy „helyben hagyatik“ ; most pedig, mikor mindenki fizet adót, hogy kelletén tú­l meg ne rovassék, a felvigyázatot s a Hító tanács gyámkodá­sát nem tartja szükségesnek, s igy a felküldésnek sem látja helyét. Oszterhueber József még sérelmet is lát abban, hogy a Htt. törvény egyeseket akar felelőssé tenni rendeleteinek végrehajtásáért, s jegyzőkönyvileg kimondatni kívánja, hogy a felelősséget a bizottmány magára veszi.— A bútorok árának a financzia részére leendő megtérítését sürgető rendeletre, már hozott megyei végzés megváltoztatását nem látják szüksé­gesnek, annál kevésbbé, mert a császári gazdálkodás alatt egy megyei épületet sem igazítván oly düledezett állapotban adták vissza, hogy egyedül a Rómán­­városi kórház kijavítására 12 ezer forint szükségelte­tik, de a megyének több ezereket érő ménlovait is el­vitték a császári ménes számára, s kárpótlást a me­gyének még eddig sem adtak ezekért.­­ A Hító ta­nácsnak a honvédsegélyző egyletek működését betiltó rendeletek folytán Hertelendi György jegyzőkönyvileg kimondatni kívánja, hogy valamint nem lehet, úgy nem is fogják akadályozni, hogy filléreit bárki is ne adja azon szegényeknek, kiknek sorsán a kegyeletes szív irgalomból segíteni óhajt. — A törvényszék ren­dezése kerülvén szőnyegre, hevesebb vita után Barcza Sándor azon indítványa, nyert többséget, hogy a me­gyében a geográfiai helyzethez képest több törvény­szék, s különösen a Muraköznek is egy, Csáktornyán állíttassák fel, mindenhol egy állandó iktatóval s egy helyben lakó napidíjas ülnökkel. A Csáktornyai tör­vényszék élénkének Horváth Péter, a zágrábi ország­­gyűlés tagja választatott meg egyhangúlag. Díjjegy­zék is állapítatott meg; a tapasztalás fogja igazolni azon véleményünket, hogy e díjjegyzék különösen ki­sebb értékű ügyekben kissé magas. Az okt. 2-án tartott gyűlésen Hirsch bécsi keres­kedő ügye is előkerült, ki a megyéhez Schmerling miniszter úr ellen vizsgálatért folyamodott. A minisz­ter úr, mint Déry János gondnoka, múlt évi nov. 1-én Hirschnek 3000 öl fát adott el, s erre 16 ezer forintot fel is vett. Azonban, a­mi fa volt, azt egy kanizsai ke­reskedő már előbb elvitette, sőt annak sem került ele­gendő fa, s ezért ugyan múlt évi oct. 1-én 8 ezer fo­rintját visszakövetelte , kinek Schmerling úr azt irta, hogy ő oct. 1-én megszűnt gondnok lend, követelje pénzét attól, ki őt a gondnokságba követni fogja. De annyi fa az erdőn nincs is, hogy a Hirschnek kötelezett famennyiség kikerülne; e két okból pénzét Schmerling úrtól visszakövetelte, azonban se pénzt se fát nem ka­pott. Az sem látszik, hogy a pénz a Dőry féle adóssá­gok tisztázására fordittatott volna. A megye, noha a panasz alanya, t. i. a kerettyei erdő, hatósága alatt van, mégis az ügyet, miután sem a panaszoskodó, sem a panaszlott hatósága alatt nem lakik, elvetette, s il­lető személyes bíróságához utasította. — Az adóbe­hajtó katonák magaviselete miatt a megye vegyes küldöttség általi vizsgálatot rendelt. — A törvényszé­kek e hó 18-án kezdik működésüket. E. K. fi­ft I­f­ö­l­d. — Compiégneből írják oct. 6-ról: A porosz ki­rály 6 órakor megérkezett, a császár a pályaudvar­ban fogadta. Ezután mindketten kiséret nélkül a pa­lotába kocsiztak. Útközben a királyt és a császárt a nép éljenekkel fogadta. Az udvarban zuávok sorfala közt haladtak el. A császárné és a császári ág a lép­csők alján az előcsarnokban várták a magas vendé­get. A király kezet csókolt az elébe siető császárné­nak, s a kis herczeget nyájasan megeztrógatá. Ezután a császárnővel karján a király a császár kíséretében a termekbe vonult.­ Estére nagy ebéd, reggelre vadá­szat volt kitűzve.­­— „A Rajna és Visztula“ czimű röpiratot már közlik az angol lapok. A „Daily Telegraph“ és „Glo­be“ azon okoskodnak, váljon szerzője a maga fejétől vagy pedig felsőbb sugallat következtében mondja-e, hogy a Rajna nem határa Francziaországnak s mind jobb, mind balpartja Németországban van. Magát az állítást különben mind a két lap helyesli. — A kenyér szűke és éhség félelme miatt felhá­borodott kedélyeket megnyugtatandó a „Moniteur“ octob. 5-iki számában jelenti, mikép a német lapok tudósítása szerint északi Európában az aratás oly gazdagon ütött ki, hogy Francziaország könnyen el­látható gabonával, a keleti tengeren jelenleg roppant mennyiségű gabonát szállítnak Hollandiába, s e­mellett még annyi tartalék van, hogy az árak csök­kennek, nemkülönben Magyarországról a Dunán szün­telen szállítják kifelé a nagy mennyiségben termett gabonát. — A kölni lap turíni ?? jegyű levelezője daczára az „Opinione“ meghazudtolásának azt állítja, mikép az olasz kormány csakugyan küldött javaslatot Pá­riába a római kérdés megoldása tárgyában. Turinban ezt azért nem ismerik el, mivel a franczia cabinet je­lenleg nem ér rá e javaslatokkal foglalkozni.­­­ A római­­ kérdésben az „Opinione“ újabb czikket közöl. Bonicompagni a nevezett czikk­­ben így szól: „Azt akarom, hogy a pápát Itália és Európa biztosítsa, azonban nem diplomátiai biztosí­tékokkal, sem kongressus útján, nehogy a beavatko­zásnak itt nyittassék. Olasz- és Francziaország a ró­mai kérdésben nem értenek egyet, mivel ez utolsó Rómában megszálló hadat tart, melyet mi örömmel nélkülöznénk. A két állam kiegyezkedése a megoldást illetőleg mulhatlanul szükséges, de ez mindaddig létre nem jöhet, míg Francziaország meg nem engedi,hogy Róma Itáliához csatlakozzék, s a pápa függetlensége biztosításában Olaszország mellett részt vegyen. A függetlenség legteljesebb biztosítéka a személyes ural­kodói előnyökben áll, miáltal a pápa senki alattvaló­jává nem lesz. Ennek kell a kiegyezkedés lényegét képeznie. Mikor és minő alakban, az másodrangú kér­dés. Legkevésbé hiszem, hogy a pápa e feltételeket elfogadná, azonban előbb-utóbb bele kell magát ta­lálnia. A resignatiót az elfogadásnak és ezt azon meg­győződésnek kell követnie, hogy ezen új rend a pápa­ságnak hasznosabb, mint a világi hatalom. — C­i­a­r­d­i­n­i tbk közelebbről Turinba érkezik, a kormány azonban még nem talált alkalmas hely­tartót Nápoly számára. A római kérdés megoldását siettető büntetést, mint tudjuk, a tábornok megakadá­­lyozá, így maradt el a volturnoi csata megünneplése is Nápolyban , T­ü­­r­r tbk hadosztályának tisztjei azonban Mondoviban megünnepték. Lakomát rendez­tek parancsnokuk, Türr tbk tiszteletére, melyen a tbk és nője is jelen volt, lakoma végén Tarr Garibal­­d­i­r­a köszöntött, utána többen szónokoltak, poharat ürítvén K­o­s­s­u­t­h és Kl­a­p­k­a egészségére is.­­ A párisi bourbonista comite valahára kisü­tött egy manifestum féle valamit, melyben semmivel sem kérnek kevesebbet Európa uralkodóitól, mint a Bourbon-ház rögtöni visszahelyezését, még pedig fegyverrel. Követeli ezt pedig 26 — mond huszonhat bátor férfi. — Passaglia atya Rómában van, a vitát a helyszínen folytatandó. — A calabriai rabló csapatok szét vannak osz­latva, egy része a felkelőknek elfogatott más része a küzdelemben elesett, s csak igen kevesen menekül­hettek meg. — Oroszországból a czár újabb engedményét jelentik. A czár Lithvániának s még Lengyelországtól elszakított tartományoknak bizonyos mérvű önállósá­got készül adni. — Ragusai tudósításaink szerint : „Csütörtökön felkelők és montenegróiak hat zászlóaljnyi török csa­patot, mely Nikicsből tért vissza, megtámadtak. A törökök 106 halottat és sebesültet hagyván hátra fu­tásnak eredtek. — A mexicói állapotokról újabb tudósításaink vannak. Ezek szerint a fejetlenség általánossá vált, mindenütt rendetlenség, mindenütt zavar. Marquez az egyházi párt legvérengzőbb főnöke, ismét a fővá­ros ellen indult. Róla azt hitték, hogy aug. 14-én O­r­­t­e­g a­tbk által legyőzetett, azonban ellenkezőleg egy ügyes fordulattal ellenét kikerülve azóta Queretarot is bevette. A mexicoi kormány haszonbérbe akarja adni a parti vámokat, miáltal az európai hitelezők kö­veteléseik kielégíthetésétől megfosztatnának, s a kor­mány tulajdonkép éppen ezt akarja elérni, mivel ar­ról értesült, hogy Francziaország és Anglia legelőször is ezt szándékoznak lefoglalni a mexicói köztársaság által megkárosított idegenek javára. — New-Yorkban múlt hó 25-én híre járt, mikép Lexingtonnál 1000-nyi szakadó párti esett el. A sza­kadó pártiak Szt. József felé húzódnak. Fremont tök rövid időn nagy haddal síkra száll. A „New- York-Herald“ szerint Orleans és Galveston ellen vizi expeditio készül. — Japánban a kormány szorgosan nyomoztat az angol követségi palotán véghez vitt rablás ügyé­ben. Három gyanús egyéniséget már be is fogatott. — Magyar Akadémia. — Az akadémia I. évi nagygyűlése decz. 14—22. tartatván, a meg­jelenés napja decz. 16-ára határoztatott. Decz. 17. d. e. 10 óra lesznek az osztályok értekezletei, melyekre a rendes tagok megjelenni tartoznak. Dec. 18, 19 és 20. délutáni 4 órakor nagygyülési ülé­­sek; 21. d. 10 órakor igazgatósági gyülés. Ú­j­d­­o­nság­o­k. Pest, oct. 8. ** A bécsi hivatalos újság jelentése szerint gr. Károlyi István lemondása elfogadtatott. ** A „P. Ll.“-nak írják Bécsből: Apponyi gróf okt. 7-én hosszabb kihallgatáson volt ő Felségénél, s ugy látszik, annak eredményével nagyon meg van elé­gedve. Alkalmasint legfelsőbb biztosítást kapott az iránt, hogy Magyarországban az igazság-szolgáltatás minden alkotmányellenes befolyástól megkiméltetik. A gróf ma elutazott Bécsből. Kapy úr minden pilla­natban várja biztosi kineveztetését Pest megyébe. — Zágrábból sürgönyözik, hogy a horvát or­szággyűlés fölirata oct. 9-dikén fog elfogadtatni. Mind a megszólítás, mind a válasz,horvát nyelven lesz. — írják azt is, hogy rendelet érkezett valamennyi adófelügyelőség feloszlatására. — „Valahára, mind az „U. u. V.,“ kezdik a kormánykörökben is sejteni, hogy a februári alkot­mán­nyal nem lehet tovább menni s kezdenek a re­­visio gondolatával megbarátkozni. — Ismét bebizo­nyult, mily vigyázatlanság volt minden körülmény szoros megfontolása nélkül s a mások meggyőződé­sének elmellőzésével oly valamit alaptörvényül felál­lítani, mi épenséggel mint gyakorlatiatlan bizonyult be. Azon szerencsétlen buzgóság, hogy a régi helyébe mohón valami uj állittassék s a saját csalhatlanság­­ban vetett bizalom, — az absolutismushoz oly közel álló e buzgóság ismét nagy szerencsétlenséget oko­zott Ausztriában.“ Ezután az „0. u. W.“ igen alapo­san fejtegeti azon szándék kivitelének lehetlenségét, hogy t. i. német, centráliséit nagy Ausztria állittassék fel. „Ausztria, mond, nemzetek és nemzetecskék cso­­portozata, melyek mind, vagy majd mind szintén be­látják ugyan a kül hatalmas, a ben megelégedett Ausztria léteiének szükségét, de a melyek nem akar­nak a német Ausztriában felolvadni, mig ellenben a centralisták mást mint egy német nagy Ausztriát nem tudnak gondolni.“ Ez aztán oka a jelen bonyodalom­nak. „És mégis létezik, végzi be hosszú s jeles czik­­két az „0. u. W.“ természetes megoldása e gordiusi csomónak, melyet osztrák viszonyoknak neveznek. Minden osztrák tartomány más elemekből áll és mégis arra kényszeríttetnek, hogy egy elemmé olvadjanak. Megy-e ez ? mehet-e ez ? Nem kell elfelejteni, hogy a mi, minden hasonlat nélküli viszonyaink a dolgoknak is egészen más rendjét kívánják, mint más országok­ban. Ha erre ügyelnek, át fogják látni, hogy az ausz­triai népek természetszerű kielégítését nem a szeren­csétlen egyenlősítési kísérletekben kell keresni, ha­nem bízva a népek eszébe, saját ügyeik rendezését s érdekeik megőrzését közvetlen képviseletekre bízni. Tehát semmi od­rog, semmi félrendszabály többé; ezek múló dolgok, melyek bennünket ki nem mente­nek az örökös provisoriumból, melynek oct. 20-kan meg kellett volna szűnnie.“ ** A Triesztben egy angol gőzösön lefoglalt fegyverek Ugye nem a bécsi kormány kedve szerint dőlt el, habár ez oly nagy fontosságot tulajdonított is annak, hogy maga Rechberg gróf személyesen uta­zott el Triesztbe,arra akarván bírni a Triesztben szé­kelő angol consult, hogy adja beleegyezését a fegy­verek elkobzásához. (Triesztben t. i. 78. fegyverekkel pakolt ládát, melyek Angliából szállíttattak s alkal­masint más kikötőbe voltak szánva, tartóztattak le.) A miniszter, követelését azzal támogató, hogy bebizonyitá, mikép e fegyverek eredetileg az osztrákok é s Milánóból lopattak el 1848-ban. De a consul nem egyezett be a fegyverek kiadásába, sőt követeli,hogy a gőzös további útjába akadályokat ne gördítsenek, mivel e fegyverszállítmány Liver­poolba küldetett. Az osztrák hatóságok erre azt je­gyezték meg, hogy „Liverpool“ csak utólagosan íra­tott be a szállítólevélbe, s előbb egy más név állt ott, mely azonban kivakartatott. — Ez állítást nem tudván bebizonyítani, az angol consul előbbi kö­vetelése mellett maradt. — Ennek következtében, mint a bécsi hivatalos lapnak ma már táviratozzál?, az angol gőzös a fegyverekkel együtt tegnap elvitor­lázott. — Az ausztriai kikötőkben azonban a pénz­ügyi hatóságoknak meghagyatott, hogy ügyeljenek fel s minden gyanús esetet azonnal bejelentsenek, mivel tudomására jutottak annak, hogy újabb fegyver­­szállítmányok becsempészése terveztetik Ausztriába. ** A „Glos“ szerkesztője, egy lembergi távirat szerint, felségsértési kísérlet s lázitás miatt elmarasz­­taltatván, öt évi súlyos fogság, nemessége s szerkesztői joga és a lap biztositékául letett összeg felének elvesz­tésére ítéltetett! — Gratzból írják az „U. u. W.“-nek, hogy a de­rék „Volksstimme“ szerkesztője Tänzer, mindamellett hogy mint családatya, mint nagybirtokú ember teljes biztosítékot nyújt, és mindamellett, hogy beteg, még mindig fogva tartatik. „A törvényszék, úgy látszik, a folytonos vizsgálat által programmjának jegyző­­könyvi megtagadására kívánja őt bírni.“ Tänzer egy pénzhamisítóval és még egy aljas bűnössel van egy szobába zárva. Az államügyész vádirata felségsértés­ről szól. Mahler ur, ki szembajának gyógyítása miatt Berlinbe Dr. Graesehez utazott, nyomozó levél által kerestetik. A „Volksstimme“hez érkező leveleket a postahivatal a törvényszéknek kézbesíti.“ Mindehhez, hsz Isten, nem kell kommentár ! — Midőn a katonaság a pesti megyeházát meg­szállotta , az itt letartóztatott fegyenezek közül oly dolgokat miveltek, a miket — hiteles forrás után — érdemesnek hiszünk följegyezni. Az egyik Banai Kovács József, ki még a volt cs. kir. pesti országos törvényszék által rablás miatt halálra ítéltetett; bün­tetése azonban kegyelemből 15 évi fogságra módosít­tatott ; az említett törvényszék börtöneiből megszök­vén, újabban négy rendbeli rablást követett el, s mint ilyen 3 hónappal ezelőtt Kecskeméten, fegyveres el­­lentállás közben elfogatott; az elővizsgálatok befeje­*

Next