Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)
1861-11-01 / 255. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK BXJA : regjelés" " Ujtér 4. sz. 2. emelet. keretnek hagy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. 1 ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL céghez intézzenek.A lap k.adása körüli panaszok,a magan hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. 1 telével minden nap. .... . f , a kiadó-hivatalhoz intézendők. példányok KILIAN «YORCY, OSTERLAMM K.. LLAXNO. RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR’ ............ tljtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 új krajczaron kaphatók. ! lEgészévre 18 ft Félévre 9 ft Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG' nov.decz. havi folyamára 3 ft 50 kr 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A ..Magyarország" kiadó-hivatala. szeg a zsákból — szerző perfidiát követ el saját népe ellen, midőn daco-románia szépítő tükrét villogtatja testvérei szemébe, kiket ezalatt rútul megcsal, midőn azt kívánja velők elhitetni, hogy Bukarestbe Bécsen át vezet az ut. Ám vigyázzanak román atyánkra, kiknek higyjenek — ki annyit igér, amennyit aztán teljesíteni nem bír : az öntudattal, vagy öntudatlanul illuzióval akarja hallgatóit jól tartani. A szerb miniszterelnök a fejedelemségkonstantinápolyi ügynökéhez következő tartalmú jegyzéket menesztett a közelebb tartott skupstináról : PEST. October 31. Külföldi szemle. A „Moniteur“ kötelességének tartja nehány compliments-t mondani az osztrák császárnak. Ez a bevezetés III. Napoleon diplomatiai intentióihoz, melyek szerint a velenczei ügyet békés uton arrangérozni akarja. Ha a franczia császár ajánlatait még más európai hatalom, jelesül Poroszország is támogatni találná, Ausztria tán nem fogná visszautasítani a jó tanácsot. Mondják, hogy Napóleont e lépésre a compiégnei találkozás bátorította volna, valamint annak tudata, hogy Anglia ily transactiot nem fogna ellenezni, miután ahogy a toryk, Palmerston és Russel külügyi politikájáról nyilatkoztak, a brit cabinetnek az oppositiótól nincs mit tartani. Ezenkívül a császár az olaszok figyelmét akarta a római kérdésről elvonni, egyúttal tanusítván, mily érdekkel viseltetik irántuk, midőn oly sarkalatos kérdésben mint a velenczei, közbenjáróul fellép, a miben más oldalról Európa bizalmának biztosítása vala czélja, a béke fentartására nézve. Francziaország közgazdászati állapota erélyesen kívánja e bizalom megszilárdulását. A többi okokat majd Grammont herczeg fogja bővebben kifejteni, ki a napokban Bécsbe már el is indult. Nekünk természetesen e szép compositio ellen semmi kifogásunk nem lehet. Csupán egyetmás jut eszünkbe, mely scrupulusunkat csiklandozza. így például, hogy bátorithatá Napóleont a compiegnei találkozás az Austriával való transactióra, hiszen ha jól emlékezünk a porosz király épen azt mondá : nem hiszi hogy Austria, Velenczétől egy kardcsapás nélkül megváljon. Aztán épen láb alá érkezik egy újabb párisi röpirat: „Anglia, Austria és a compiegnei találkozás, melyben Anglia szappan nélkül meg van mosva, Austria sem viszi el szárazon, csak a porosz király van szebbnél szebb bókokkal elárasztva, kitől Napoleon a legédesebb szivömlengések közt válik el: „nem isten hozzád, de a viszontlátásig — tavasszal majd találkozunk“ stb. Ami meg azt illeti, hogy Napoleon az olaszokat kívánta lekötelezni : ez az okoskodás igen naiv. Rómát odahagyni tökéletesen hatalmában áll s ez után jobban lekötelezhette volna. De a mi legkülönösebb, hogy a császár Ratazzival alig három szót szólott : „nem — majd — ám lássák mit cselekesznek“ s mégis ez audientia közel két óra hosszat tartott. Igaz, ő felsége azt is érintette egy szóval (aurait également touché un mot), hogy szándékozik Bécsben a velenczei ügyet megpendíteni. — Hanem hogy minderre két órányi idő kellett, azt bajos érteni, ha csak ő felségét azzal nem gyanúsítjuk, hogy mégsem volt olyan fösvény a szavakban, hanem a többire nézve azt mondá Ratazzinak : „most ajkadon legyen zár, egy szó talán elárul!“ Egy röpiratot veszünk Páriából: „La Transylvanie en face des prétentions de la Hongrie“ (Erdély és Magyarország igényei). E röpirat válaszul van írva Klapka tábornok Garibaldihoz intézett levelére, melyben felszólítását a románokhoz megköszöni. Klapka levele kell hogy eleven emlékezetében legyen az olvasónak ! Ugyanazon levél ez, melyben a tábornok a nemzetiségi kérdést fejtegeti s az ország integritásának megőrzése mellett, csak a svájczi intézményekhez hasonlítható szabadságokkal halmozza el hazánkban a külön nemzetiségeket. A fenérintett röpirat épen az ország integritása ellen kel ki s felállítván a történetből azon soha nem igazolható tételt, hogy Erdély a románoké, melynek területétől az összeesküvő magyarok, székelyek és szászok által fosztattak meg , vindiálja Erdély függetlenségét a magyar koronától a románok számára, mivel a ki Erdélyt bírja, az bírja a koronának másik két gyöngyét: Moldvát és Oláhországot. — Nem szükség ez igaztalan váddal teli könyv egyéb állításait idézni, a fentebbi sorok elegendők háttérgondolatának kiderítésére. De ha már írója ily titkos és merész eszméket táplál, jogot, történetet, sőt a magántulajdont alapjából felforgatva, ócsárolnunk kell ferde felfogását és hamis eszközeit, melyek utján czéljához jutni törekszik. Szerző úgy vélekedik, hogy a románokra nézve sokkal üdvösebb a bécsi vájáratba bemenni, mint a pesti országgyűlést csak távolról megszólítani is. Az ember azt hinné, hogy ez dacz, valami félreértett neme a nemzeti büszkeségnek — de kitörik a Belgrád, sept. 22.(octob. 4.) 1861. Uram! Szándékom volt a skupstina ülései bezárása után önt rögtön tudósítani; annak eredményeiről, s azon szempontokról, melyekből kiindulva értelmezendők azok; azonban felszólítottam, hogy ő fenségét körútján kövessem, s ez esemény szándékom elhalasztására kényszerített. Ámde e halasztásnak elég okom van örülni, mivel a körútban meggyőződöm arról, hogy a skupstina határozatait a nép mindenütt örömmel fogadta, mi által ő fensége reformjainak az országban nem csak anyagi sőt erkölcsi sikere is biztosítva van. Tudva van ön előtt, mikép fejedelmünk politikája szigorúan a törvényes térhez ragaszkodik. Valamint nem tűri ő fensége, hogy a nemzeti függetlenség bármi paránylag is megsértessék; épen oly kevéssé engedi meg, hogy a fejedelemség kötelességszerű viszonyai a suzerani trónhoz megzavartassanak ; ellenben ő fenségének az volt és az marad mindig főczélja, hogy mindkettő közt a lehető öszhangzó viszony jöjjön létre. E czél ellenére azonban több mint 20 éven át lassanként újítások csúsztak be a szerb törvényhozásba és közigazgatásba, melyek részint jogi, részint bel-, sőt külhelyzetünkkel is mind kevésbé fértek össze, s melyek azon esetben, ha ez vagy amaz tekintetben előhaladtak volna, vagy csak azon ponton is állapodnak vala meg, melyen azokat Mihály fejedelem találta: általuk a szerb kormány azon alternatívába jut, hogy vagy az ország autonómiáját, vagy a hűbéri viszonyt kell vala képviselnie. Ezen esetek bármelyike képes lett volna a már megszilárdult s általánosan elismert rend teljes felforgatására, s oly bonyodalmakat idézett volna elő, mely által nemcsak a fejedelemség nyugalma, hanem a közbéke is veszélye tetve lesz vala. Ezen eshető bonyodalmak útja bevágására szükségesnek lát a ő fensége, hogy a skupstina elébe terjessze az 1839- ben közzé tett, s az 1859-iki skupstina-törvények által szükségesnek állított szervezési javaslatot, mely a senatusra vonatkozik. Az által, hogy a fejedelmi propositiókat elfogadta a skupstina és a senatus, ez államtestületnek visszaadatott a hatalom, melyet ez előtt törvényes minőségében gyakorlott; de egyszersmind mindazon szabadalmak eltörültettek, melyek az ország autonómiája s egyenlőségi alaptörvényeinkkel ellenkezőleg csupán a senator személyéhez köttettek. Ez okból jövőre nem csak hogy nem fognak viharok emelkedni a közvéleményben a senatus ellen mint eddig, hanem a senatus is eredeti tekintélyébe visszahelyeztetve, határozottabban s szakadatlanul működhet, miáltal a közcsend és béke, valamint a nemzeti előhaladásról komolyan gondoskodva van. Azon ellenvetést tették nekem, hogy a senatus uj organisatiójának 10. §-a szerint nem is gondolható, miszerint a szerb fejedelemnek azon hatalom tulajdonitassék, mindennemű egyezményeket közvetlenül köthetni az idegen államokkal — mi csak is a felségi előjogokhoz tartozik. Ez ellenvetést fetétlenül azon nyilatkozattal utasítom vissza, hogy ő fensége és a szerb kormány csak azon szerződéseket akarják Szerbiára nézve, melyek a felségi előjogokba legkevésbé sem vágnak be; felhívom önt is, hogy hasonlón cselekedjék, ha valahol hasonló kétség merülne fel. Nevezett §-nak s a 3-ik §. g) alatti illető pontjának gondos átolvasása után könnyen belátandja ön, hogy a föllebbi ellenvetés csak hibás felfogásból eredhetett, mivel nevezett helyeken csak a mi belső függetlenségünk körébe eső egyezményekről és nem olyanokról van szó, melyek kötésére csak független államok uralkodói jogosultak. Valamint a szerb kormánynak ez utóbbi soha eszében sem volt, úgy az előbbieket minden gyanúsítás nélkül gyakorlat. Mivel a magas porta ebben felségi előjogainak semmi csonkítását nem látta eddig, hanem csupán elismert autonómiánk logikai következményét; tehát nem látom át, miért gondolna most mást, miután csak a régi törvénygyakorlat van szabályozva mégpedig azon czélból, hogy e tekintetben a törvényszerű igazgatásra múlhatlanul szükséges s másoknak is kellemetlen összeütközések kikerülése végett kívánatos tisztaságot s határozottságot elérje. Csak azon esetben lenne ok elítélni azt, ha, a szerb kormány e kérdésben az általa leyálisan kijelölt határt átlépné, de ezt tenni bizonyító tények hiányában csupán feltehető esetek alapján annyi volna,mint szükségtelen nehézségeket gördíteni belső szervezésünk elé; egy ily eljárás lehetőségét pedig sem a magas udvar igazságától, sem a jótálló hatalmak pártatlanságától nem várhatjuk. Harmadik éve már, hogy a nemzeti skupstiua a törvényhozó hatalom nagy attribútumait önmagára ruházta, eltérve a dolog rendjétől, mely szerint azon hatalom kizárólag csak a fejedelmet és senatust illette meg. Most azonban meg lévén szüntetve a senatori kiváltságok, megszűntek az okok is, miknélfogva a nemzeti skupstina e kivételes helyzet elfoglalására kényszerült; most tehát minden állami hatalom ismét eredeti műkörébe s a fejedelemség egészen rendes szakba tér vissza. A méltányosság s jól értett egyenlőség tekintetében annyira igazságtalan eddigi adózási rendszer módosítása azon logikai elven alapszik, hogy a kinek többje van, több eszközzel is kell az államhoz hozzájárulnia. Midőn tehát e módosítás egyfelől a szegényebb osztály helyzetén könnyít, a vagyonosabbnak terhét pedig csak aránylag nagyobbítja, másfelől a kormány képesítve van az így megszaporodó közbevételt az ország kifejlődésének előmozdítására fordítani. Bizonnyal tudja ön, hogy népünk általában hajlandósággal viseltetik a fegyver iránt, hogy kivétel nélkül föl van fegyverkezve s bizonyos esetekben épen némi nép katonaságot is képez; másfelől tudja ön azt is, hogy ugyanezen nép az állandó katonai szolgálatot s laktanyai életet nagyon nem szereti. A mellett meg kellett a kormánynak győződni, hogy egyfelől a rendes hadak még csak helyőrségi s egyéb szolgálatokra sem elegendők s még kevésbbé, komoly veszély esetén, a határok védelmére, másfelől pedig a rendes katonaság szaporítása nemcsak a népet ki nem elégítené (mivel oly gyér népességű földön, mint a mienk, ez által a munkaerők érezhető mennyisége vonatnék el a földmiveléstől), hanem az állami jövedelmek nagyobb részét is elnyelné s az ország haladásának érzékenyen ártana. ,(Vége következik.) Belföldi szemle. — Székesfehérvár városa tanácsának oktob. 28-dikán tartott ülésében, Zsömböly városbiró indítványára, a herczeg-primásnak buzgó hazafiságáért s különösen legközelebb a kanczellárhoz intézett leveleért, hálás elismerés szavaztatott. — Zemplénből írják nekünk: „A főispánnő Zemplénmegye hölgyeit még a múlt év végén felszólította, járuljanak egy nemzeti zászló előállításához, melyet Zemplénmegye lelkes fiainak fognak ajándékozni. Ez megtörtént, a zászló elkészült, egyik oldalán a haza, másik oldalán Zemplénmegye czimerével ékesítve, nagyobbrészt a főispánné sajátkezű hímzése. F. hó 27-kére tűzetett ki a zászló felszentelése és estve nőegyleti tánczvigalom. A készületek nagyszerük voltak, számos bandérium kíséretében hozták volna rá.Ujhelybe a zászlót, a megye minden községe meg volt híva. 24 -én estve eltiltatott a zászló fölszentelése azon kijelentéssel, hogy azt katonai hatalommal is gátolni fogják, ha netalán mégis fel akarnák szentelni, sőt 12 óra alatt Kassáról egy zászlóalj katonaságot is hoztak oda. Az első alispán 25-kén mindenfelé a megyében körlevél által tudatta a tilalmat, jelentve, hogy haszontalan összeütközés elkerülése végett a fölszentelés elmarad, a nőegyleti gyűlés és táncrestély azonban meg fog tartatni.“ — Nyíregyháza városa közgyűlése szem előtt tartva saját föloszlatásának lehetőségét, opt. 24- és 25-dikén tartott ülésében, az épen kezénél levő tetemesebb pénzösszegből több rendbeli alapítványt tett; nevezetesen az ág. hitv. tanodára 100,000, a r. katholikusra 22,000, a gör. kath. részére 12,000, az ev. ref. tanodának 1000 és az izraelitának 3000 pártot. Ugyanezen városi képviselet az eperjesi collegium jogi tanszékére 2000, a sárospatakiéra 1000 forintot szavazott meg. — Orosházán okt. 20 -án másodízben kezdték meg a katonai adóbehajtást. Krenko és Virosztok adószedők, P. M. volt cs. szbirói dijnokot véve magok mellé, működnek. Az elöljáróság és jegyzők semmi segédkezet nem nyújtanak, a nép ingerült, de tűr. A Nagy-Siebenszék oct. 25 dikén tartott gyűlésében határoztatott, hogy a szász nemzet jelenlegi vezetője által alkotmányellenesen szabadsággal elbocsátott nemzeti gyűlés követei közül egy se választandó meg, de egy uj nemzeti gyűlésnek törvényes összehívása eszközlendő, s hogy ezáltal egy küldöttség menesztendő Bécsbe a (szász) nemzeti érdekek képviselése végett. Ezen székgyűlésre a román községek is küldöttek követeket, akik az egész tárgyalásban — a „S. Bote“ szerint — nem vettek ugyan részt noUianem, miután a tanácskozásnak s a jegyzőkönyvnek román nyelven is leendő vitele és a hivataloknak románokkal való számarány szerinti betöltése iránti indítványuk, mint oda nem tartozó visszautasittatott, három tiltakozvány beadása után eltávoztak. A nyitramegyei föispány levele a kanczellárhoz. Nagyméltóságu gróf és főkorlátnok ur! Folyó évi mindszenthó 18-ról 15,014. szám alatt hozzám intézett hivatalos levelében határozott nyilatkozatot kíván tőlem excellentiád 1- ör az iránt: minő kilátásom vagyonkormányozásomra bízott Nyitra megyében a katonaujonczozásnak a megyei tisztviselők általi végrehajtására nézve? - és 2- or az iránt , azon esetre, ha a vármegye a segédkezeket megtagadná, mennyire számolhat 0 cs. k. Felsége készségemre ahoz, hogy az ujonczoknak kiállítását tettleg elő fogom segíteni, és különösen mind lépéseket szándékozom e czélnak elérésére mind tervezni, mind végrehajtani ? — figyelmeztetve egyszersmind engem arra is , miszerint az adónak a vármegyék és főispányok közremunkálásával eszközlendő behajtása érdekében várható lépések iránt is nyilatkozzam. E két kérdésre azon őszinte nyíltsággal, mellyel mind magán jellememnél, mind hivatalos állásomnál fogva királyomnak és hazámnak egyaránt tartozom, következőket van szerencsém válaszolni, és pedig az 1-ső kérdésre. Ezredéves alkotmányunk, s ezzel egyidejű megyei szerkezetünk jellegénél és számtalan törvényeinknél fogva a megyei tisztviselő minden hivatalos tetteit, intézkedéseit és eljárását nem az önkény és teljhatalom parancsai, hanem egyedül a hazai törvények, a megye közönsége végzései, és határozatai szabályozzák. — Miután pedig a katonaujonczok mind száma, mind kiállítási módja fölött intézkedni az ország sarkalatos jogaihoz tartozik, és hogy egyebeket ne említsek, az 179 °, : 19 és 66 ; — 1792 : 6 ; — 1802 : 1; — 1807 : 1; — 1808 : 6; — de különösen 1827 : 4. törvényczikk következő szavai : „Sua Majestas Sacratissima Status et „Ordines secures reddit, quod materia Contribuntionis, et subsidiorum cuiuscunque nominis seu in „aere, seu in naturalibus, aut tyronibusa diaetalis tractatu, — quorsum kano juxta claros articulorura „8 : 1715, et 19 : 179 °/, tenores spectare ultra agno„scit, — in nullis, etiam extraordinariis casibus avo„canda sit etc.;“ —végre az 1830: 7. törvényezikkek szerint jogérvényesen határozni egyedül és kizárólag az országgyűlés jogkörébe vág; — e sarkalatos jogot pedig a megyei tisztviselő-karnak bármily törvényellenes legfelsőbb parancsok, határozatok, vagy pátensek kedvéért, a legsúlyosb következményű felelősség, sőt honárulási bűn terhe alatt feláldoznia nem szabad. Ismervén Nyitra megye közönségének s különösen tisztikarának alkotmányos érzelmeit, s annyi királyaink esküje által szentesített honi törvényeinkhezi szigorú ragaszkodását; bátran vélem állíthatni , hogy e tisztviselő kar az ország legsarkalatosb jogait megtagadó oct. 20-i diploma alapjára fektetett adó, és ujonczozási parancsok teljesítéséhez segédkezet annál kevésbé nyujtand, minthogy ő Felsége mind az idézett diplomában, mind az országgyűlést föloszlató legmagasabb kir. leiratában hazánknak a sanctio pragmatica és alkotmányos törvényeink szerinti kormányoztatását ismételve kegyesen megígérni méltóztatott; — és ezek következtében igen valószínűnek tartom , hogy a megye bizottmánya tisztviselő karát ezen alkotmányellenes parancs végrehajtásbani közreműködéstől egyenesen eltiltandja. Hogy azonban e részben teljes bizonyosságot szerezzek magamnak, i. é. november 4-ére bizottmányi ülést tűztem ki, melynek e tárgyat előterjesztendem, nem fogván késni annak eredményéről nagyméltóságodat azonnal tudósítani. A 2 - ik kérdésre: Alkotmányos főispánnak nem csak kötelessége őrködni a fölött, ha váljon a megye tisztviselő kara a törvényt, s a megyei bizottmány törvényes végzéseit és határozatait híven végrehajtja-e ? s azok áthágóit feleletre vonni; hanem egyszersmind legszentebb kötelessége, hogy a törvényt maga is tisztelje, annak sérthetlenségét minden körülmények között bárki ellen védelmezze, s e részben alárendeltjeinek példányképen szolgáljon. Ugyanazért ama tántorukatlan hűségnél fogva, melyet mint elnédeim a legmagasabb uralkodó ház iránt minden időben tanúsítottak, mind magam is a legsúlyosb körülmények közt éltem én vagyonom koczkáztatásával bebizonyítottam s melylyel ezentúl is ő Felsége s legmagasabb háza, de azonképen szeretett hazám iránt is viseltetni éltem utolsó lehelletéig meg nem szünendek; elengedhetlen kötelességemül ismerem őszintén kinyilatkoztatni , hogy valamint ö Felségének hazánk ősi alkotmányában és szentesített törvényeinkben gyökerező legmagasabb parancsainak hódolva ezeket lélekismeretesen teljesíteni mindenkor kész vagyok; — úgy a jelen esetben, hol a nemzet véréről és vagyonáról van szó, a törvényszerű országgyűlés mellőzésével önkényleg kivetett katonaujonczok kiállításához tettleg semmi részben nem járulhatok. Tilt engem ettől honi alkotmányunkra letett esküm szentsége, tilt jogérzetem s hazám sarkalatos jogai sérthetlensége iránti mély tiszteletem. Nem kívánhatja tőlem senki, hogy becsületem s jellemem tisztaságát törvényszegéssel megfertőztessem, s őszbeborult fejemre nemzetem átkát idézzem föl; lelkiismeretem furdalna, vox sanguinis clamaret ad me. Az ezzel kapcsolatos adókérdésre nézve végre annyit bizonyosan állíthatok, hogy mi nyitraiak mind a fentebb is idézett törvények, mind az 1741 : 63. de különösen az 1790—91 : 19. t.czikk eme szavaihoz : „quantitas vero Contributionis semper in Comitiis determinabitur,“ megtagadhatlan hűséggel ragaszkodva, valamint az eddig is katonai karhatalommól behajtott, úgy jövőre önhatalmúlag kivetett adót törvényesnek el nem ismerhetjük, annak behajtásához segédkezet nem nyújthatunk, sőt szilárdul el vagyunk határozva, e részben egyedül az erőhatalomnak engedni. Az előadottak szerint ez ügyben semmit sem tervezhetek, csak a törvényes eszközökhöz szigorúan ragaszkodva Excellemiádat legfeljebb figyelmeztetni vagyok bátor a legbölcsebb törvényhozó eme szavaira: „in lege quid scriptum est? quomodo legis?“ Ezt szem elől nem tévesztve ősi alkotmányunkon s hazai törvényeinken alapuló főispáni méltóságomnál fogva mint Fejedelmem egyik hű és jogosított belső titkos tanácsosa szoros kötelességemnek tartom egyenesen kijelenteni : mikép nem csak napról napra mindinkább sanyargatott szegény hazánknak, de az összbirodalomnak is jelen bonyolult, s könnyen érvénybe vezethető állásbeli kibontakozására egyedüli eszköznek látom Magyarország alkotmányát egész épségében, minél előbb életbeléptetni, és az országgyűlést törvényszerűen összehívni. — Lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy az ily országgyűlés elé beterjesztendő adó és