Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)
1861-11-08 / 260. szám
nem különben a büntetésnek egészeni elengedésére is. .. .. Jogukban áll továbbá, tekintettel azon hely távolságára, hol a bűnös letartóztatott, vizsgálat és itélethozás végett valamely járásukban létező ezredi vagy várőrségi biróságot kirendelni, az itélet helybenhagyása számukra föntartatván. Vili. Czikk. A felségárulás, felségsértés, zendülés és lázadási esetek az országos hadi főkormányszék helyén vizsgálandók és itélendők el. IX. Czikk. A katonai bíróságok az illetőségükhez tartozó bűnös cselekvényekre, a katonai büntetőtörvényben kiszabott büntetéseket kötelesek szabni, testi büntetéseket pedig csak annyiban, amennyiben ezek a törvény szerint polgári rendű személyekre nézve általában megengedhetők. X. Czikk: Az eljárásra vonatkozólag a katonai bíróságoknak a katonai büntető-perrendtartás szabályai szolgálnak zsinórmértékül. Ha felségárulási bűntett volt a vizsgálat tárgya, vagy ha az Ítéletben halálbüntetés vagy öt évnél hosszabb fogságbüntetés szabatott, a vizsgálati irományok az Ítélet közzététele előtt az általános katonai féltörvényszékhez s ez által a katonai legfőbb törvényszékhez hivatalból felterjesztendők. XI Czikk: Egyébiránt a vádlottnak jogában áll minden büntető ítélet ellen az országos hadi főkormányhoz, ha pedig az ítélet egy évnél hosszabb fogságbüntetésre szól, a katonai féltörvényszékhez folyamodni. A folyamodás az ítélet kihirdetése után 48 óra alatt az ítélő katonai bíróságnál bejelentendő s legfeljebb 8 nap alatt ugyanannál benyújtandó. XII. Czikk: A katonai bíróságok tartoznak az előttük tárgyalt bűneseteket külön büntető-jegyzőkönyvbe beiktatni s azokról a kiszabott időszaki táblákat felsőbb helyre beküldeni. XIII. Czikk. Az ide mellékelt vázlat tartalmazza a katonai biróságok illetőségének a hozzájok utasított járások szerinti fölosztását. Fölosztása a katonai biróságok illetőségének a hozzájok utasított járások szerint. Melléklet az 1861. évi nov. 5-én kelt rendelethez.lezettségének szem előtt tartásával választói, különösen a tanácskozásaiban királyi biztosilag fölfüggesztett, de addig még föl nem oszlatott képviselőség részéről f. é. aug. 31-én nyert megbízatásának akkor, midőn az alkotmányos térről leszorítva visszalépett, és f. é. okt. 31-én a közadministratio legsürgősb teendői elintézésére ideiglenesen intézkedett, teljesen megfelelt, de nem sújthatja a visszalépett tisztikart a felelősség még a felsőbb kormány irányában sem, mert a megtörtént visszalépésről, valamint ennek folytán szükségessé vált ideiglenes intézkedésről, az illető határozatok közlése mellett a nmltsági magyar kir. helytartótanács elnöksége Pest város hatósága elnöksége részéről azonnal értesittetett, s igy a magas kormánynak elég idő engedtetett a városi ügyek kezelését saját orgánumaira bízni, s általában az átadás és átvétel iránt akként intézkedni, hogy úgy a község, mint magánosok érdekei hátrányt ne szenvedjenek. Ha tehát a város ideiglenes administratiójára teljes tanácsilag kitűzött záros határidő lejártáig felsőbbileg a kellő intézkedés nem tétezik, és netán Pest városára nézve is azon eset állana be, mint a szomszéd Pest megyénél, melynek tisztikara lelépte idejétől habár hat heti időköz folyt le, s mégis mindekkoráig ily jelentékeny területnek kormányzata iránt úgyszólván mi sem történt, úgy az ebből eredhető bonyodalmak s káros következményekért nem a kötelességszerüleg visszalépni kénytelenittetett városi tisztikar, — mely a kitűzött záros idő lejártával működését mindenesetre megszüntetendi,— hanem egyedül a kormány terheltetnék felelősséggel. Egyébiránt fájdalmas érzést keltött keblemben az idézett k. leirat azon része, melyben a tisztikar részére f. hóra lett utalványozása a fizetményeknek mintegy indokolásul hozatik fel; mert midőn Pest város tisztikara legfelsőbb jóváhagyás mellett az 1848-diki törvények alapján megválasztatott, azon reményben foglalta el a részére kijelölt tért, hogy azt nem néhány hónapon, hanem az egész időn át, melyre megválasztatott, megtartandja. Ha tehát a részére választói által biztosított idő előtt a tért elhagyni kénytelen, úgy a méltányosság, de az igazság is azt hozza magával, hogy fizetményének rögtöni megszüntetésével, hazafiságának jutalmául, a réginség karjaiba ne dobassák; de továbbá, mert eltekintve ezen a kormány által hivatalnokai iránt nagyobb mérvben gyakoroltatni szokott szemponttól, a visszalépett tisztikar korántsem élvezi a részére utalt november havi fizetményt ingyen, minthogy a kérdéses havi illetmény kifizetésének elrendelése alkalmával egyúttal a tisztikarnak szoros kötelességéül tétetett, a reábízott, s addig be nem fejeztetett tárgyakat elintézni, nehogy a város ügyeinek további kezelésére hivatandott hatóság működése kezdetén oly halmaz hátramaradásokkal terheltessék, mint milyennel Pest város autonomicus hatósága tiszti állomását elfoglalva, a feloszlatott csász. hatóságok részéről terheltetett, és végre, mert az idézett rendeletben foglalt intézkedés épen csak a szóban forgó havi fizetés utalványozása által volt elérhető, minthogy a tisztikar nagy része vagyontalanságánál fogva önmagát csak napi keresményéből tarthatván fen, ha a november havi fizetés részére megtagadtatik, a tiszti kar nagyobb része hivatalát rögtön elhagyni lett volna kénytelen és működését kereset hiányában továbbra is igénybe venni jogosan nem lehetett volna. Pesten, november 6-kán 1861. Megyék és kerti________A. járás Jegyzetek. _ zet főhelye parancsnoka _ Pozson Nyitra a pozsonyi állo-Trencsén Pozsony más-parancsnok Árva Thurócz _____ i _______ Komárom Esztergom Győr Veszprém a komáromi Bars Komárom várparancsnok Hont Zólyom Liptó ......._ ______________________ | Sopront In, Moson a soproni _ Vas Sopron állomás- -g Zala parancsnok «> Somogy a pécsi o Tolna Pécs állomás- £ Baranya ______ parancsnok g Pest ^ Fejér a budapesti ® Nográd Buda város- és vár- 3 Heves parancsnok -g Szepes Gömör g Sáros iS Ahauj S Torna ” Borsod Kassa a kassai állomás- 4? Zempléni parancsnok £ Ungli Ugocsa > Beregh :S Máramaros_____ Szatmár a debreczeni ^ Szabolcs Debreczen állomás-Hajdú-kerület ______ parancsnok Bihar a nagyváradi je Békés Nagyvárad állomás- m ____________________________parancsnok Arad j J Csanád Zaránd az ó-aradi Kővárvidék Arad állomás- 3 Kraszna parancsnok § Közép-Szolnok n -------X------ ---------------------------------------m mranii -1 m t rT <tj Csongrád a szegedi Jász-kun-kerület. Szeged _ állomás_____________parancsnok Krassója temesvári vár-Temes Temesvár ! parancsnok Torontál __ | iapéterváradi vári Bács Péterváradi parancsnok Pest főváros főpolgármesterének felterjesztése a m. kir. helytartó-tanácshoz. Midőn a nagyméltóságu magy. kir. helytartótanácsnak f. é. nov. B-án 62840. sz. a. kelt és Pestváros autonom hatóságának az alkotmányos térről lett leszorítására vonatkozó rendelete leérkezett, az már nem talált sem autonóm hatóságot, sem alkotmányos tisztikart, hanem a közadministratio egyes ágai kezelésére a volt teljes tanácsi tisztviselőket; Így ezen leirat, tartalmáról értesítés végett a hatósági ideiglenes elnökség részéről csak az illető tisztviselők s hivatalok közötti köröztetés útján tétethetett közhírré. Áttérve az idézett k. rendelet tartalmára, annak egyes kitételeit megjegyzés nélkül nem hagyhatom , különösen mi azon súlyos felelősséget, mely a közbiztonsági rend érdekében és a közvagyon kezelése tekintetéből Pest város tisztikarát, visszalépése következtében terhelőleg fölemlíttetik — illeti e részben tiszteletteljesen megjegyezni bátorkodom, hogy Pestváros tisztikara alkotmányos állásánál fogva, főleg választói irányában tartozik felelősséggel, mely közeRottenbiller Lipót, főpolgármester. (Fk) Daczára annak, hogy e sorokkal egyidőben a hazánkra vonatkozó legújabb rendeleteket veszik olvasóink , vagy talán épen azért foglalkozunk ma meglehetősen ártatlan tárggyal — a német kérdéssel. „Homo proponit, Deus disponit“ lehet e kérdésre nézve mondani, mert a jó németek annyit „proponáltak“ már, hogy egyenesen isten „dispositióját“ kell látnunk abban, hogy abból a sok propositióból mindeddig még semmi sem lett. A tervcsinálók közt első helyen állt Fröbel, ki Blum Robertnek hű barátja volt a sírig, azaz Blum agyonlövetett, Fröbel pedig szabadon bocsáttatott és most osztrák érdekben működik a német sajtóban. E férfiról nincs mit mondani, életének története fölöslegessé teszi politikai irányának bírálatát. Szintoly kevés figyelemreméltó az úgynevezett porosz demokrata-trifolium : Rodbertus, Berg és Bucher, kik eszes és becsületes emberek, de a politikában nem látnak tovább, mint az általuk lakott utcza végéig. Legújabban azonban a koburg-góthai hg, a szabadelvű szeretetreméltó Ernő is lépett fel egy szövetségi reform-tervvel, mely kétségen kivül csak úgy fog ad acta tétetni, mintha bármely plebejus irta volna, azon kivétellel, hogy az eltemetés itt valamivel több ceremóniával fog történni. Ernő herczeg, úgy látszik (mert tisztán ki nem mondja) Poroszország alatt egyesülendő kisebb és Ausztria hozzájárulásával alakulandó nagyobb Németországot kíván. De mennél jobban erősödik az Ausztria és egy egységes Németország közt létező természetes ellentétet kiegyenlíteni, annál világosabban látjuk, hogy ez lehetetlen, anélkül hogy félreismernek, miszerint nemes gondolkozásmódra mutat az, hogy a herczeg most ugyanazon Ausztria mellett buzgólkodik, mely őt 12 év előtt Ausztriában fekvő jószágainak elkobzásával akarta fenyegetni, mert ő — a herczeg — akkor az unió és az erfurti parlament mellett buzgólkodott. Lehetetlennek mondjuk a herczegi terv kivitelét, mert kiengesztelhetlen ellentétet foglal magában. Ugyanis azt akarja, hogy a Poroszország alatt egyesült Németország „felbonthatlan“ szövetségre lépjen Ausztriával és hogy mind a két fél nem csak német, hanem nem-német birtokait is garantirozza egymásnak. De mintha érezné, hogy e feltétel Németországban nem fog tetszeni, melyre nézve az csak teher volna, anélkül, hogy Ausztriától kárpótlást lehetne remélni — még egy feltételt told hozzá, t. i. hogy sem Poroszországnak, sem Ausztriának kölcsönös beleegyezés nélkül nem szabad oly háborút viselni, mely a német érdeket veszélyezhetné. Tehát minden előforduló esetben először meg kellene állapítani, váljon a szándékolt háború veszélyezteti-e a német érdeket vagy sem ? És ha erre nézve szétmennek a vélemények, mi történik? Szabad-e akkor a háborút megkezdeni vagy sem? Minek a „felbonthatlan“ szövetség, ha annak gyakorlati érvénye felett minden egyes kérdésnél újra vitázni kell? Látni való, hogy a herczegi terv csak oly szerencsétlen, mint bárki másé, és ez nem is lehet másképen. Mindezen derék urak többé kevésbé az elmélet emberei, míg Ausztria, legalább a német ügyben, nagyon is gyakorlati politikát űz. Neki semmi rokonszenve nincs a „Nation von Denkern“ egy régi rajongásai iránt; ő ezt múlandó tüneménynek tekinti, melyet ugyan fel nem lehet tartóztatni, melyhez azonban csak annyiban kell csatlakozni, amennyiben ez Ausztriára nézve valami haszonnal jár. Több ízben kimondtuk és szárazon mondjuk ki most is : Ausztria területének garantiáját kívánja, ha a német egység érdekében valami áldozatot kell hoznia és ő minden engedményt meg fog tagadni, mindaddig mig legalább Velencze birtokát nem biztosítja neki a szövetség, illetőleg annak főhatalma Poroszország. Faraghatnak tehát odakünn a czifránál is czifrább terveket, ezek semmi gyakorlati értékkel nem bírnak, míg Poroszország a velenczei kérdésben Ausztria kivánatainak megfelelő kötelezettséget nem vállal. Vilmos királynak azonban erre semmi hajlama nincs; ő nemcsak Velencze dolgában még nem kötelezte magát semmire, hanem — miként a bécsi „Presse“ (tehát e tekintetben nem a mi részünkre hajló közlöny) mondja — még a magyar ügy „kielégítő elintézését“ is tűzte ki minden közeledés feltételéül. Úgy látszik, hogy e feltétel nem teljesíttetett vagy legalább a Pécsben foganatosított „elintézés“ Berlinben nem látszott „kielégítőnek.“ Elég az, hogy már most a hivatalos „Wiener Zeitung azon nyilatkozattal lép fel, miszerint a boroszlói találkozásról való hit puszta „koholmány“ volt. Ennek ellenében teljes terjedelmében és egész határozottsággal tartjuk fen annak alaposságát, amit e tárgyra nézve e napokban mondtunk; a bécsi hivatalos lap nyilatkozatát pedig csak annak jeléül vesszük, hogy a berlini osztrák kedvelő párt minden erősödése sikertelen volt, és hogy utolsó perczben az ellenfél részére állott maga a király is. Hogy ő felségének „gyengélkedése“ csakugyan „diplomatiai“ betegség volt, azóta más lapok is megerősítették; mi pedig hozzátehetjük, hogy Vilmos király elhatározásaira tetemes befolyással volt annak biztos tudomása, hogy Oroszország legújabb calamitásainak daczára sem hajlandó, Ausztria irányábani viszonyát megmásítani. Ily körülmények közt Rechberg gróf alkalmasint hivatalban marad, és az osztrák kormány egyelőre nem igen fog foglalkozni a német ügyekkel. Annál inkább teendi ezt Poroszország, miként ezt a legközelebbi jövő mutatni fogja, Párisban pedig különös megelégedéssel fogják venni, hogy a porosz osztrák közeledésből semmi sem lett! Azt mondják-e még most is a bécsi lapok, hogy Compiegnének semmi politikai jelentősége nem volt?! A politikai és nyelvi nemzetiség. K . is . Történeti igazság, hogy e földön, melyet hazánknak nevezünk, a legrégibb időktől soha maradandó állam alakulni nem birt még a római uralom alatt sem, mely az organisatiónak oly kiváló mestere volt. — Csak a magyar faj volt az, mely e téren két ízben megjelenvén fényes de efemer lét után két ízben eltűnt,hogy harmadszori visszatértével Árpád vezér alatt erős alapokra épitsen egy államot, mely daczolva vészszel, viharral, máig is fenáll. Ezt egyszerűen mint tényt hozom fel, s koránsem mint érvet a magyar nemzet joga mellett e földre előbbi birtokosai irányában, mert ki a népvándorlások idejében tett hódítások, s az ezekre következett történeti fejlemények ellenében az előbbi birtokosok jogát akarná érvényesíteni, az nem csak Európában, de majdnem egész világon jelenleg létező nemzeteket bátor betolakodóknak állítaná saját országukba s hogy az angolszászok, normanok, frankok s más ismertebb népek példáját mellőzzem, csak két tényt jegyzek meg: 1) hogy még a távol K. Indiában is egy meghódított benszülött s egy győzelmes idegen foglaló nép emlékét tartá fen eltörölhetlenül a páriák sokkal sötétebb s a braminok sokkal világosabb arezszie. 2) Hogy Amerika felfedezésekor a spanyolok ugyan e tényt ott is feltalálták s a népmonda szerint az uralkodó világosabb szinü hódítók éjszakról jöttek volt törvényt írni, a sötétebb bent lakóknak. Egy lényeges különbség létezik azonban mindezen hódítók s a magyar nemzet között, s e különbség az, hogy míg azok vagy elolvaszták az idegen nemzetiségeket sokszor tűzzel és karddal, mint a jelen Németország éjszaki részén lakott szlávok millióit; vagy nemzetiségükért rabszolgaságra kárhoztaták, mit máig is bizonyítanak az angol és franczia kékvérű nemes családok, kik mind a hóditó nemzetiségekből erednek a meghóditottakból származott polgárok s parasztság ellenében,— addig a magyar nagylelkű önbizalommal sértetlen hagyott minden meghódított népfajt. Nyolcz százados törvénygyűjteményében nem található egy is, mely bármi idegen nemzetiség ellen — de igen számos, mely azoknak védelmére van irányozva. De mindennél még érthetőbben beszél azon tény, hogy mind e nemzetiségek, melyeket oly könnyű lett volna megsemmisíteni a hatalmas győzőnek, nem csak máig virágzásnak örvendenek közöttünk, de, fájdalom, ürügyül is szolgálhatnak néhány rajongónak a legszentebb eszmék s nagyszerű czélzazok szándékos vagy öntudatlan zavarba hozatala által oda vinni a dolgot, hogy kevésbbé emelkedett lelkű nemzetet nagylelkűségének megbánására vezethetnének. Pedig a magyar nem érve be azzal, hogy nemzetiségéért senkit nem üldözött alkotmánya fejlődésének stádiumaihoz képest, minden szabadságában minden nemzetiséget egyiránt részeltetett. — Mindjárt kezdetben Werbőczy nemzetét nem kizárólag saját fajából, de országa jeleseiből képezé. Már sz. István korában Hunt, Patzman németek, Bogomer gróf cseh s más számosan első családaink törzseiül léptek alkotmányunk sánczai közé. — A régi curialis perek egész seregét tárták fenn idegen nevű nemesi családainknak a legrégibb időből. Román, szerb, bosnyákországi fejedelmek és nagyok vágyódtak a kitüntetés után s fogadtattak szívesen a magyar nemzet tagjaiul, mint magyar nemesek. S mi állításomat még inkább bizonyítja, az azon igen számos román, sláv, rutén és szerb nemes család, mely egész 1848-ig az alkotmány minden javában osztályos volt velünk, mig a legtörzsökösebb magyar faj milliói a hűbériség és jognélküliség jormában sinlődtek mindaddig, — mig együtt, — egy mélvben látták más ajkú testvéreikkel fejök felett kiderülni a szabadság hajnalát. De maguk idegen ajkú honfitársaink állításai is, melyek érvényét vizsgálni most nem feladatom, hogy a Hunyadiak oláhok, Kinizsi, Vitkovics szerb, a Zrínyiek, Frangepánok horvátok, a Glarák tótországiak, a Révayak, Beniczkyek slávok — sat. csak mellettem bizonyítanak , mert kézzelfoghatólag mutatják, hogy politikai nemzetiség hazánkban mindig csak egy volt s ez a magyar. —Hogy különböző fajú honfitársaink ezt mindenkor elismerék. S én részemről mindig meg leszek elégedve, ha idegen fajú honfitársaim versenyezni fognak a magyarral, hogy előbb elősorolt s magukéiknak vallott férfiakat megközelítsék hazafiságban, s áldozatkészségben. Mindezek után a nemzetiségek kérdése hazánkban egyedül a faji s nyelvi nemzetiségek kiengítésére vezetendő vissza, melynek elve, mint az első czikkben érintem, nem lehet más, mint a személyes szabadság gyakoriltatása épen úgy, mint a különböző vallásfelekezeteké, miután e két kérdés a legmeglepőebben analog egymáshoz. Vallásnak és nemzetiségnek kélt feje nem a fő, de a szív. Mindkettőt homályos sejtése a jövőnek, s kegyeletes tisztelete a múltnak táplálja. Mint a vallás felforrása idejében territóriumot követelt „cujus ditio illius religio“ formulázással és követelt sok egyebet, mi őt meg nem illők : úgy követel a nyelvi nemzetiség most felforrása idejében ismét olyakat, mik őt meg nem illetik, de mint a meghiggadt, megtisztult vallások közé a békés türelem leszállt, le fog a nemzetiségek közé is szállani s átlátja ez is mint átlátta az, hogy üdve csak a személyes szabadság gyakorolhatásában rejlik. Ez lebegett a vallásokra nézve Franklin szemei előtt, midőn így irt: Mentül több vallás létezik egy országban, annál kevésbé lehet az egyik a többinek zsarnokává, annál kevésbé lehet a pártok vezér rugójává. Ez lebeghetett, sz. István szemei előtt is a népfajokra nézve, midőn fiának irt tanácsai közt igy szól: Regnum unius lingvae imbecile et fragile est. Ez lebegett az 1861. országgyűlés nemzetiségi bizottmánya szemei előtt, midőn javaslatában a nyelvi nemzetiségek kielégítését a személy, és szabadság elvén véleményezé mindazon határig, mely azt a politikai nemzetiség elismerésétől választja. Svájz példáját ne említse senki három nemzetiségével. Az három izmos külön fejlődött férfiú összeállása közös czélra. Magyarország több nemzetiségre való szétszakadása, egy erődös organismusnak felbomlása lenne három elemére — vizre, földre, jégre. Madách Imre.