Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-22 / 17. szám

1862.— II. évfolyam. 17. SZ MAGYARORSZÁG. ---1----MB— ^ ■ jgaBggg»"11!?«!». f1 I* /-L.,’1. II» 'JSTM .................... ..........—— ■ ■ i [UNK] [UNK]"■' _______ .——-.........— -SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK ! HIRDETMÉNYEK DIJA m­E­G­JE­L­EN­éstér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­­t­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 ujkr, A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 új kr. telével minden nap. ír,, i . földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm, K. Lampel Hébert és ELŐFIZETÉSI ÁR­­ er ' sz' ’ ’ Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a »MAGYARORSZÁG* A .Alagyaror&EÓ^“ kiadó­ hivatala. 3 havi folyamára 5 ft. — 6 „ „ 9 „ — 2 „ „ 3 „ 50 kr. 1 » 1­80 ,, Előfizetések minden hó elején elfogadtatnak. ki a császár előtt. Francziaország óvatossága azon elővigyázatból származik, ne­hogy az elhamarkodás által Anglia keleten oly terveknek váljék előmozdí­tójává, melyek indirecte olaszországi planumait hát­ráltatnák. FEST, január 21. Külföldi szemle. Az angol-amerikai viszály folytán keletkezett alkudozások fő eredménye, hogy Angol- és Franczia­­ország közt a fenálló viszony jelentékenyen ja­vult. A barátságos közlések Páris és London közt gyakoriabbakká lettek. E közlések főtárgya az olasz ügy. A tuilériák cabinetje, úgy vélik Londonban, vál­toztatni fogja csakhamar a római udvar irányá­ban magatartását. S e h­omlok­cserélés nem csupán II. Ferencz tartózkodási helyének elhagyására, de magára a római ügy megoldására is kiterjed. Ennek előjele gyanánt vehető Ricasoli említettük nyilatko­zata a turini senatus előtt. E miniszteri nyilatkozat­ból idézzük a Rómára vonatkozó egész passust. „A római ügy, elvileg már megoldott kérdés,nincs más megerősítésre szüksége, miután maga korunk pol­­gárisultsága oldotta meg. Az olasz nemzet Rómá­ban találandja függetlensége és egysége koronáját; oly diadal ez, melyet az értelem és lelkiismeretnek kell kivívni, és ha előre meg nem határozhatjuk is a napot és órát, tagadhatatlan azért, hogy minden nap, minden órán, minden percmben érik az; halad és köze­ledik teljes megoldása felé; e pillanatban is hogy be­szélek, egy nagy lépést teszen előre. Cavour gróf böl­cseleti és gondviselés teljes nagy elve, nem lehet hogy foganatba ne menjen. Az egyház szabadságának elve a szabad állam kebelében, roppant előhaladást tett; és h­a fenséges szövetségesünk (III. Napoleon) nem tartotta is az általunk előterjesztett megoldási módot elfogadandónak: e nagy elv alkalmazása azért nem kevesbbé igaz és elvitathatlan, az a dolgok erejében gyökerezik. — Az olasz kormány nem szűnik meg okai és rábeszélése által e nagy el­vet valósítani s kétségtelen hogy Franczia­­ország és Itália szava nem sokára a kívánt és szükséges eredményt eléren­­di. Ismétlem uraim! a római kérdés csakhamar meg fog oldatni.“ — Elő­csatározásul vehetjük e kér­désben a Pays mai főczikkét, melyet alább közlünk. Egy másik kérdés, melyben Páris és London közt alkudozások folynak: a délamerikai államok ostromzárolása, melyet Francziaország megszüntetni kíván. A nemzetközi tengeri jog egyik elve azt tartja, hogy az ostromzár csak úgy tekinthető tör­vényes és megendelhetőnek, ha az ostromzároló hatalom hajói teljesen elzárni képesek az ellenfél kikötőjét s a felett őrködhetnek. Látni való, hogy ez elv megállapítá­sánál az emberiségi érzet és a polgárisultság igé­nyeire voltak tekintettel; annálfogva a tenger­jogot aláírt hatalmak oly erőszakoskodásba nem egyezhet­tek, minővel az északamerikaiak Charlestont eltor­laszolták. Említettük volt, hogy Russell lord e miatt washingtoni követe által panaszt is emelt. Noha Amerika nem írta alá a párisi szerződés alkalmával megállapított tenger­jogot , e megrovást emberiségi tekintetből, a londoni cabinet helyesen tette. Fran­cziaország még határozottabban akar fellépni, meg­állapítván az ostromzár törvénytelenségét. Ha idáig megy a dolog, ha nem is a háború, de a szakadás bi­zonyos Anglia és az egyesült államok között, mivel ama lépés dél függetlenségének elismerésével azo­nos. Természetes annálfogva, ha mind Seward, mind Davis urak pro memoriáikkal versengenek a nyugati hatalmakat meggyőzni, az első arról, hogy észak, délt három hó alatt leveri; Davis elnök pedig ez állítás ellenkezőjéről — csak hogy a nyugati ha­talmakat elhatározásaikban feltartóztassák, vagy épen sarkalják. A mily tevékeny szerepet játszik Francziaor­szág az említett ügyben, hasonlót cselekszik Anglia a keleti kérdésében; és ha a blocus kérdésében An­glia a habozó és késleltető fél, a keleti kérdés megakasztásában Francziaország magatartása az elhatározó. A franczia kormány, bár bizonyos mér­tékig kedvező a szerb nemzetiség iránt, mérsék­letet ajánl Mihály herczegnek, hogy magaviseletével az európai hatalmakat idő előtt fel ne hívja; s mint tegnap is említettük, III. Napóleon hasonló okból egyezet bele Kuza hg párisi útjába, mely óhajtását a román fejedelem sajátkezű levelében fejezte Angol-amerikai ügyek. Mint Londonból jan. 20-dikáról sürgönyözik, R­u­s­s­e­ll­1. egy liverpooli emlékiratra adott válaszá­ban megjegyzi, hogy Lyons 1. deczember végén fel­szólalt a charlestoni kikötő elrontása ellen, mint a­mely tény azt bizonyitná, hogy az Egyesület nem bí­zik többé saját helyreállíthatásában, másfelől pedig a nemzetek forgalma ellen intézett dosszúé tényét képez­né. R­u­s­s­e 111. hozzáteszi, hogy Lyons 1. újabban ismét föl fog szólalni más kikötők netáni szétrombo­­lása ellen. Az ostromzár kérdését e napokban Fenwick parliamenti tag is szóba hozta egy nyilvános lakoma alkalmával, s úgy nyilatkozott, hogy az alsóháznak egy tagja meg fogja mutatni, hogy az ostromzár ki­hirdetése óta 600 hajó vonult be a déli kikötőkbe a­nélkül, hogy egyesületi hajók feltartóztatták volna, Az ostromzár tehát merőben hatástalan és a tengeri hatalmasságoknak kötelessége azt nem létezőnek nyilatkoztatni. Ez ostromzár ellen, mint a tory „Presz“ írja, a franczia kormány mindenesetre föl fog szólalni, ha­bár az angol kormány megtagadta tőle e tekintetben erkölcsi gyámolítását. Ugyancsak a „Presz“ még mást is fölfedezett, azt t. i., hogy a Trent-Ügyre vonatkozó sürgönyök közül egyet elnyomtak, s ez egy még kétesb színben tünteti föl a washingtoni kormány magaviseletét, mint a közzétett sürgönyök. A hivatalos „Gazette“ különben ismét közöl egy sor amerikai sürgönyt, részint Sewardtól, részint Lyonstól. E sürgönyök három ügyre vonatkoznak. Egyik az „Eugenia Smith“-ről elvitt Zacherie és Rogers Ugye : — az amerikai miniszter megparan­csolta, hogy ezek bocsáttassanak szabadon. A másik ügy egy brit schooner, melyet amerikai hajók az os­tromzár megszegése miatt elfogtak s New­ Yorkba szállítottak. — Seward miniszter e tényt keményen roszalván, meghagyatta a hajóskapitányoknak, hogy jövőben ily helytelenségektől tartózkodjanak. A har­madik ügy arra vonatkozik, hogy egy amerikai hajós­­kapitány az ostromzár megszegése miatt elfogott rom brit hajóst szabadon bocsátott ugyan, de csak Bh­után esküt tétetett le velök, hogy ily vállalatban többé részt nem vesznek . — Seward ezen eljárást is kárhoztatja s a brit hajósokat kierőszakolt ígéretük alól föloldja. Mindezen sürgönyök Washingtonban dec. 31- dikén keltek, s tartalmuk azt mutatja, az éjszakame­rikai kormány békés indulatáról igyekszik meg­győzni Angolországot. Az angol kormány is tett már Amerikának egy fontos viszont­ szolgálatot: t. i. visszavette a salétrom, ólom, lőpor kivitelére vetett tilalmat. A hadiszert egyébiránt a kormány még folyvást erősen szállíttatja Kanadába s a nyugatindiai­ állo­másokra. Woolwichból csak jan. 17-én 12,000 tonna lőszert indítottak útra, s ugyanoda parancs érkezett, hogy hetenként 2 millió minié­golyót készíttessenek. A lapok hangja sem lett békésebb. A „Times“ az éjszakamerikaiak háborúját az Egyesület fentar­­tása mellett I. Napóleon orosz hadjáratával ha­sonlítja össze; a „Herald“ pedig újra sürgeti a déli szövetség elismerését s azt mutogatja, hogy Angolor­szág ez által a rabszolgák fölszabadítását fogja elő­­mozdítani. Egyébiránt az amerikai hírek is harcziasak. New­ Yorkból írják, hogy a congressus a Trent­­ügyet tárgyalta, s ez alkalommal Valandigham úgy nyilatkozott, hogy a déli biztosok kiadásával nincs megelégedve s hogy nem múlik el három hónap és Amerikának háborúja lesz Angolországgal. A kormány 100 millió dollárnyi jegyeket szán­dékszik kényszerített árfolyam mellett kibocsátani, mire nézve a congressustól fölhatalmazást kíván. A congressus bizottmányhoz utasította az ügyet jelen­téstétel végett; e bizottmány jan. 9-dikén a senatusnak beadta jelentését. A new-yorki polgármester üzenetet bocsátott ki, melyben úgy nyilatkozik, hogy a válságos helyzetnél fogva New-York védelmi állapota nagy figyelmet érdemel. Mac­Clellan tök fölgyógyult s az uj évet se­rege támadó mozdulataival készült megnyitni. Ezután áttér a tulaj­donképeni kérdés fejtege­tésére. A „Patrie“ — úgymond a jeles publicista — a minap polemizálván a „Constitutionnel“ ellen tíz sornyit idézett egyik czikkünkből, melyben az van kimondva, hogy a pápa függetlensége a pápai világi hatalomtól függ. Ez idő óta e véleményért a felelős­séget magunkra vállaljuk, hozzá­tévén, mikép­­pen e vélemény az, a­mi minket a Constitutionneltől el­választott, melynek egyik közelebbi czikke nekünk igen korlátlannak látszott. E lap ugyanis azt monda, hogy a pápa világi hatalma gyökeresen eltörlendő. Bár­honnan nézzük is a római kérdést, mindig csak azon alternatívára kell visszajönnünk, melyet a császár kereken körvonalazott e szavaival: „Fran­cziaország nem engedheti meg, hogy a pápaság Olaszországnak, vagy megfordítva Olaszország a pápaságnak feláldoztassék“. Ez fel lévén téve, fel­foghatjuk egyfelől, hogy tiltakoznak, sőt ellene mű­ködnek ama végzetes kormánynak, mely az egész félsziget zavarait fentartja és folytonosan éleszti; de másfelől nem értjük azt, hogy ezen ellenkezést a végietekig űzik, s hogy a követelő hatalmak egyikét életbe tartsák, a másiknak halálát követelik. Nem ar­ról van itt szó, hogy valakit megöljünk, hanem hogy mindenki megmentve legyen. Mi szívünkön viseljük, s a „Pays“ többször be is bizonyította az olasz függetlenség ügyét: megbo­csátják nekünk ha a pápai függetlenség ügyét szint­úgy szivünkön hordjuk. És valamint a polgári sza­badságnak conditio sine qua non-ja a világi hata­lom; azt hiszszük mig ellenkezőről meg nem győznek, mikép a világi hatalom épenugy nélkülözhetlen fel­tétele a vallásos szabadságnak-Nem képzelhetjük, hogy a pápa bármikép is az olasz királytól legyen függőben. Kapja vissza régi államait, vagy szoríttassék bár hatalma Rómára vagy annak csupán felére, sőt csupán a Vaticánra s az azt környező kertre, korlátlan ura leend a pápa sa­ját személyének és tetteinek, szű­kebb vagy terjedel­mesebb körű birtokán, a­mint azt az események fog­ják megszabni. Semmi emberi hatalomnak nem lesz joga áttörni e korlátokat, s következőleg a pápa akár egy királyság, akár egy tartomány, egy város vagy egy egyszerű palota ura legyen, király lesz azért ott­hon és uralkodó főpap. A „Constitutionnel“ e társa­dalmi, politikai és vallásos hármas következtetést hihetőleg eltévesztette szem elöl, midőn azt kívánta, hoffV 3. pappá világi lliHHlOm gyöKor6SGI­ öllüiíjl­ocaál­.. Az olasz egységről A „Pays“-ban a fenebbi czim alatt kezdett czikk­­sorozatának Rómát illető második részét most közli Grand guillot. A jeles czikkíró mielőtt a tulajdon­­képeni kérdésre térne, felemlíti a többek közt, mikép III. Napóleon császár a nép választott feje, vagy „a dicsteljes jöttment“ (parvenu) a mint nevezni szokták, a császár, mondjuk nem vonakodott, kevesbbé türel­metlennek mutatta magát, mint az 1848-iki köztársa­sági ideiglenes kormány, s legkevesbbé sem habozott kezet nyújtani az európai uralkodóházak legrégibb­jei egyikéből származott szárd uralkodónak, a sa­­voyai ház jeles fejében felismerte a hősies uralkodót, ki kész saját koronáját koczkáztatni népe javára, s vele kezet fogott a megváltás nagy munkájának ki­vitelére. És ha — úgymond továbbá — Velencze előtt megállapodott, az onnan van, mivel akadtak, kik el­lenei iránti barátságból Európát ellenünk akarták kelteni, s ha győzelmeit a császár tovább akarja vala folytatni, „a mi egyetlen uralkodónak sem szabad, saját hazánk függetlenségét kellett volna koczkára tenni.“ Szerda, január 22. Belföldi szemle. — A N­eves megye részére kinevezett hivatal­nokkar névsora: első alispán nincs; másod alispán Gál János, rend. a. cs. urbéri­tszéki tanácsos; főügyész Oberknezevich Árkád, rend. a. cs. államügyész; he­lyettes főjegyző Hanák Sándor r. a. cs. megyeiszéki tanácsos; törvénszéki ülnökök; Hanák Sándor, ugyan­az ki helyettes főjegyző; Sávoly Lajos, r. a. cs. szol­­gabiró; Elek György, cs. közjegyző, előbb cs. tszéki segéd; Rakovszki István, r. a. cs. tszéki segéd; Stand Ferencz,cs. telekkönyvi biztos, főpénztárnok Borovi­­czény László, cs. árvabizottmányi pénz­tárnok; első aljegyző Kobza Lajos, Eger városának alk. főjegyzője, előbb cs. szolgb- tollnok; másod aljegyző Gáspárdi Gyula, megyei a. tiszt. aljegyző, előbb cs. szolgabirói napdijas, jelenleg joghallgató; első alü­gyész Chioviny Antal r. a. cs. szolgb. tollnok; másod alügyész nincs ; adminisztrátori titkár Szimáczius Gusztáv, r. a. cs. megyeiszéki irodatiszt; tiszteletbeli aljegyző Lauren­­csik János; levéltárnok Horánszki János, r. a. cs. megyefőnöki hivataltiszt; számvevő Elek Mihály, alk. előbb cs. megyei számvevő ; várnagy Limprecht János cs. megyei csendbiztos; főorvosok : Nagyfejed Mihály, Bécsi János; főmérnök Szabó Károly; igtató Radi­­movics Gábor, r. a. cs. m.-tszéki irodatiszt; kiadó Elek Viktor a. írnok, előbb cs. tszéki napdijas; telek­könyvvezető Fejér István alk. telekkönyvi segéd, előbb cs. tkönyvi irodaigazgató; telekkönyvi segédek : Székely János a. tk.-segéd, előbb cs. tk.-tollnok ; Csi­­ma Lajos alk. tk.-segéd, előbb cs. tk.-tollnok; Til­­kovszki Fridolin cs. tk.-tollnok; Turcsányi Mátyás cs. tk.-tollnok; Lettlinger Károly, cs. tk.-tollnok; ír­nokok ; Smeisz Ede cs. katonatiszt; Szécsényi József cs. katonatiszt; Tantosi Antal, a. írnok, előbb cs. nap­dijas ; Benkő Flórián a. írnok, előbb cs. utibiztos ; Má­tyás Mihály a. i­n., előbb cs. tszéki napdijas; Fejér József a. tbeli esküdt, előbb cs. tk. napdijas; Szabó Ráfael a. i­n. előbb cs. napdijas; Ribár József cs. tk. napdijjas; Kovács Géza, Kis Kálmán cs. szolgabirói napdijas; főszolgabíró a Tarnajárásban Eötvös Jó­zsef, r. a. cs. alkap. a Jászságban; alszolgabirák: Gáspárdi Géza r. a. cs. szolgb- tollnok; Nagy Albin cs. tszéki figyelő ; Kis István r. a. cs. szolgb. írnok; esküdtek: Benyiczky Ede, Kovács Endre, Makai Gyu­la cs. katonatiszt, Hodermarszki Antal r. a. cs. szol­gabirói írnok; csendbisztos Neszvadka Károly; se­bész Maczkó Ignácz, r. a. cs. megyei sebész; főszol­gabíró a tiszajárásban Dobóczki László cs. szolgabiró a provisórium alatt; alszolgabirák: Szekerka Miklós, Erdős Áron cs. polgármerster, Kludik Vincze r. a. cs. szolgb. írnok, Fü­löp Ignácz ; esküdtek Sinka Rudolf községi élelmezési biztos a diploma előtt, Kovács Már­ton, Kindlovics János községi jegyző a diploma előtt Török Sándor, Böck József községi jegyző a diploma előtt; csendbiztosok: Váradi Menyhért cs. m. csend­biztos, Földi András községi elöljáró a diploma előtt, sebészek: Berecz János a. sebész, előbb cs. megyei seborvos, Nagy Lajos cs. megyei seborvos, főszol­gabíró a gyöngyösi járásban Bakó József, cs. árva­bizottmányi jogtudó, előbb cs. járásbiró; alszolga­birák : Gyürki János cs. járásbirói segéd, Simonyi Antal cs. telekkönyvvezető, Bereczki Pál cs. szolga­birói dijnok; esküdtek: Lipkai Kálmán, Petheő Fe­rencz, Barát Alajos cs. szolgabirói írnok, Szák József rend. a. cs. hivatalnok ; csendbiztos Lipovniczki Imre; sebész Káplán József alk. sebész, előbb cs. kerületi seborvos; főszolgabíró a Mátrajárásban Madarasi Ferencz rend. a. cs. szolgabirói segéd; alszolgabirák : Okolicsányi Ödön cs. szolgabirói segéd a provisorium alatt, Pók Károly rend. a. szolgabirói tollnok; es­küdtek : Pozsgai Antal, községi jegyző a diploma előtt; Greskovics Bertalan községi elöljáró a diploma előtt; Kovács Antal, községi elöljáró a diploma előtt; csendbiztos Vincze Imre községi elöljáró a diploma előtt; sebész Heszterényi Imre alk. városi sebész, előbb cs. kerületi seborvos; utibiztosok az egész megyére: Kovács Ágoston alk. utibiztos, előbb cs. utbiztos, Kurdi József alk. utbiztos, előbb cs. ut­­biztos. Mindezek jan. 16-dikán tették le az esküt. — Somogymegye hivatalnokainak névsora: 2-od alispán Bernát József, v. cs. k. trv. elnök; főjegyző Csorba Ede, v. cs. k. szolgabiró; 2-od al­jegyző Szalay György, v. cs­ k. irnok ; árvasz. aljegy­ző Szebényi Lajos, v. cs. k. írnok ; főügyész Raab Jó­zsef cs. k. államügyész; 1-fő alügyész Nagy Miklós; 2-od alügyész Perger Károly; főadószedő Matusich József v. cs. k. hiv. tiszt; számvevő Svoy Ferencz; v. cs. k. szolgabiró; árvaszéki számvevő Stankovich József; levéltárnok Nagy Lajos; főorvos Vissi Pál; baromorvos Erőss Lajos ; főmérnök Vöröss László ; központi főbíró Kelemen Lajos; v. cs. k. szolgabiró ; központi esküdt König Ferencz; v. cs. k. kiv. tiszt; központi orvos Németh Károly; központi bába Mak­­sai Anna; kaposi főbíró Vöröss Vincze, v. cs. k. szol­gabiró ; kaposi szolga. Spergely Imre, v. cs. k. szol­­gab. segéd;kaposi esküdtek : Szabady Antal, Fremm Pál, Hornung János v. cs. k. kér. jegyzők; kaposi or­vos Patay János, kaposi bába Schopf Julcsa; mar­­czali főbíró Herman István, v. cs. k. szolg­.; marcza­­li szolgabirák : Csonka János, Krismanics Lajos, v. cs. k. szólg. segéd; marczali esküdtek: Stefanits Elek, földbirtokos, Razga Rudolf, v. cs. k. jegyző, Zajetz Pál, v. cs. k. írnok; marczali utibiztos Balázsi Bódi; marczali orvos Szabó János; marczali bába Krama­­nics Zsófia; babócsai szolgabirák: Kontrassy Ferencz, Fagyas Gyula; babócsai esküdtek: Morocza Gábor, Stefanics Endre, v. cs. k. jegyzők: Németh Ignácz; babócsai orv. Papp József; babócs. bába Szabó Julcsa; szigeti főbíró Hegyessy János, volt cs. k. tvszéki ül­nök ; szolgabirák: Nyarády Zsigmond, volt cs. k. toll­nok, Simon Károly, volt cs. k. vizsg. biró ; esküdtek: Hanulyák Ferencz, Mérey István, Hegedűs Imre ; uti­biztos Hagyarossy Ferencz; orvos Rozgonyi Gábor; bába Szabady Klára; igali j­ főbíró Roboz Pál, volt cs. k. szolgabirói segéd ; szolgabirák : Brestyenszky Béla, volt cs. k. szbirói segéd. Grubanovits Pál, v. cs. k. irnok; esküdtek: Simon Ferencz, Bertl Tivadar, Viola József, v. cs. k. írnok; bába Kúti Zsuzsi; pénz­tárnok Gáspár Menyhért, v. cs. k. m. tiszt; várnagy Somogyi János ; kiadó Gyömörey Pál, v. udv. kan­­czellári járulnok; Írnokok : Schäffer Lajos, Bttky Kál­mán, Dómján György, Schiller Inoczencz, Bajzát Ig­nácz, Kégel Sándor, Molnár József, Molnár László, Győry György, Kuzman Mátyás, Horváth János; nyomdász Bittermann Ede; tisztll. aljegyzők: Ne­meskéri Kiss Sándor, Gyömörey Pál, egyszersmind kiadó: Schäffer Lajos, egyszersmind írnok; polgári s törvényszéki ülnökök : Mericsnigy Pál, Borsiczky Antal, Vucskics István; tiszbl. esküdtek : Sörös An­tal, Reiner Antal, Kemény Lajos, Kovács György, Kiss Boldizsár, Luka Ferencz, Somogyi János, egy­szersmind várnagy, Büky Kálmán, Dómján György, egyszersmind írnokok. — Kolozsmegye törvényes derék széke — mint a „Korunkéban olvassuk — jan. 15-dikén tar­totta utolsó ülését. Olvastatott a főispánnak a tiszt­séghez intézett azon átirata, melyben tudatja hogy ő föispáni állásától elnökileg föl van mentve addig is, mig felmentetése legfelsőbb helyt jóváhagyatnék, s hogy utóda ki is van nevezve. Továbbá olvastatott azon kormányrendelet, mely az osztrák magán­­büntető-törvénykönyvek s perrendtartás életbelépte­tését rendeli. A törvényes derékszék egyhangúlag el­határozta, hogy az említett rendeletnek eleget nem tehet törvényeinkre letett hite megszegése nélkül, an­nálfogva működését ezennel meg is szünteti s a kor­mányszékhez a tisztség utján fölterjesztendő fölirat­ban e lépés okait fölfejti. Ezután a felirat szavait is megállítva, annak hihetőleg leendő expediálásával

Next