Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-22 / 17. szám
1862.— II. évfolyam. 17. SZ MAGYARORSZÁG. ---1----MB— ^ ■ jgaBggg»"11!?«!». f1 I* /-L.,’1. II» 'JSTM .................... ..........—— ■ ■ i [UNK] [UNK]"■' _______ .——-.........— -SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK ! HIRDETMÉNYEK DIJA mEGJELENéstér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő napok kivétséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 ujkr, A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 új kr. telével minden nap. ír,, i . földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm, K. Lampel Hébert és ELŐFIZETÉSI ÁR er ' sz' ’ ’ Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a »MAGYARORSZÁG* A .Alagyaror&EÓ^“ kiadó hivatala. 3 havi folyamára 5 ft. — 6 „ „ 9 „ — 2 „ „ 3 „ 50 kr. 1 » 180 ,, Előfizetések minden hó elején elfogadtatnak. ki a császár előtt. Francziaország óvatossága azon elővigyázatból származik, nehogy az elhamarkodás által Anglia keleten oly terveknek váljék előmozdítójává, melyek indirecte olaszországi planumait hátráltatnák. FEST, január 21. Külföldi szemle. Az angol-amerikai viszály folytán keletkezett alkudozások fő eredménye, hogy Angol- és Francziaország közt a fenálló viszony jelentékenyen javult. A barátságos közlések Páris és London közt gyakoriabbakká lettek. E közlések főtárgya az olasz ügy. A tuilériák cabinetje, úgy vélik Londonban, változtatni fogja csakhamar a római udvar irányában magatartását. S e homlokcserélés nem csupán II. Ferencz tartózkodási helyének elhagyására, de magára a római ügy megoldására is kiterjed. Ennek előjele gyanánt vehető Ricasoli említettük nyilatkozata a turini senatus előtt. E miniszteri nyilatkozatból idézzük a Rómára vonatkozó egész passust. „A római ügy, elvileg már megoldott kérdés,nincs más megerősítésre szüksége, miután maga korunk polgárisultsága oldotta meg. Az olasz nemzet Rómában találandja függetlensége és egysége koronáját; oly diadal ez, melyet az értelem és lelkiismeretnek kell kivívni, és ha előre meg nem határozhatjuk is a napot és órát, tagadhatatlan azért, hogy minden nap, minden órán, minden percmben érik az; halad és közeledik teljes megoldása felé; e pillanatban is hogy beszélek, egy nagy lépést teszen előre. Cavour gróf bölcseleti és gondviselés teljes nagy elve, nem lehet hogy foganatba ne menjen. Az egyház szabadságának elve a szabad állam kebelében, roppant előhaladást tett; és ha fenséges szövetségesünk (III. Napoleon) nem tartotta is az általunk előterjesztett megoldási módot elfogadandónak: e nagy elv alkalmazása azért nem kevesbbé igaz és elvitathatlan, az a dolgok erejében gyökerezik. — Az olasz kormány nem szűnik meg okai és rábeszélése által e nagy elvet valósítani s kétségtelen hogy Francziaország és Itália szava nem sokára a kívánt és szükséges eredményt elérendi. Ismétlem uraim! a római kérdés csakhamar meg fog oldatni.“ — Előcsatározásul vehetjük e kérdésben a Pays mai főczikkét, melyet alább közlünk. Egy másik kérdés, melyben Páris és London közt alkudozások folynak: a délamerikai államok ostromzárolása, melyet Francziaország megszüntetni kíván. A nemzetközi tengeri jog egyik elve azt tartja, hogy az ostromzár csak úgy tekinthető törvényes és megendelhetőnek, ha az ostromzároló hatalom hajói teljesen elzárni képesek az ellenfél kikötőjét s a felett őrködhetnek. Látni való, hogy ez elv megállapításánál az emberiségi érzet és a polgárisultság igényeire voltak tekintettel; annálfogva a tengerjogot aláírt hatalmak oly erőszakoskodásba nem egyezhettek, minővel az északamerikaiak Charlestont eltorlaszolták. Említettük volt, hogy Russell lord e miatt washingtoni követe által panaszt is emelt. Noha Amerika nem írta alá a párisi szerződés alkalmával megállapított tengerjogot , e megrovást emberiségi tekintetből, a londoni cabinet helyesen tette. Francziaország még határozottabban akar fellépni, megállapítván az ostromzár törvénytelenségét. Ha idáig megy a dolog, ha nem is a háború, de a szakadás bizonyos Anglia és az egyesült államok között, mivel ama lépés dél függetlenségének elismerésével azonos. Természetes annálfogva, ha mind Seward, mind Davis urak pro memoriáikkal versengenek a nyugati hatalmakat meggyőzni, az első arról, hogy észak, délt három hó alatt leveri; Davis elnök pedig ez állítás ellenkezőjéről — csak hogy a nyugati hatalmakat elhatározásaikban feltartóztassák, vagy épen sarkalják. A mily tevékeny szerepet játszik Francziaország az említett ügyben, hasonlót cselekszik Anglia a keleti kérdésében; és ha a blocus kérdésében Anglia a habozó és késleltető fél, a keleti kérdés megakasztásában Francziaország magatartása az elhatározó. A franczia kormány, bár bizonyos mértékig kedvező a szerb nemzetiség iránt, mérsékletet ajánl Mihály herczegnek, hogy magaviseletével az európai hatalmakat idő előtt fel ne hívja; s mint tegnap is említettük, III. Napóleon hasonló okból egyezet bele Kuza hg párisi útjába, mely óhajtását a román fejedelem sajátkezű levelében fejezte Angol-amerikai ügyek. Mint Londonból jan. 20-dikáról sürgönyözik, Russell1. egy liverpooli emlékiratra adott válaszában megjegyzi, hogy Lyons 1. deczember végén felszólalt a charlestoni kikötő elrontása ellen, mint amely tény azt bizonyitná, hogy az Egyesület nem bízik többé saját helyreállíthatásában, másfelől pedig a nemzetek forgalma ellen intézett dosszúé tényét képezné. Russe 111. hozzáteszi, hogy Lyons 1. újabban ismét föl fog szólalni más kikötők netáni szétrombolása ellen. Az ostromzár kérdését e napokban Fenwick parliamenti tag is szóba hozta egy nyilvános lakoma alkalmával, s úgy nyilatkozott, hogy az alsóháznak egy tagja meg fogja mutatni, hogy az ostromzár kihirdetése óta 600 hajó vonult be a déli kikötőkbe anélkül, hogy egyesületi hajók feltartóztatták volna, Az ostromzár tehát merőben hatástalan és a tengeri hatalmasságoknak kötelessége azt nem létezőnek nyilatkoztatni. Ez ostromzár ellen, mint a tory „Presz“ írja, a franczia kormány mindenesetre föl fog szólalni, habár az angol kormány megtagadta tőle e tekintetben erkölcsi gyámolítását. Ugyancsak a „Presz“ még mást is fölfedezett, azt t. i., hogy a Trent-Ügyre vonatkozó sürgönyök közül egyet elnyomtak, s ez egy még kétesb színben tünteti föl a washingtoni kormány magaviseletét, mint a közzétett sürgönyök. A hivatalos „Gazette“ különben ismét közöl egy sor amerikai sürgönyt, részint Sewardtól, részint Lyonstól. E sürgönyök három ügyre vonatkoznak. Egyik az „Eugenia Smith“-ről elvitt Zacherie és Rogers Ugye : — az amerikai miniszter megparancsolta, hogy ezek bocsáttassanak szabadon. A másik ügy egy brit schooner, melyet amerikai hajók az ostromzár megszegése miatt elfogtak s New Yorkba szállítottak. — Seward miniszter e tényt keményen roszalván, meghagyatta a hajóskapitányoknak, hogy jövőben ily helytelenségektől tartózkodjanak. A harmadik ügy arra vonatkozik, hogy egy amerikai hajóskapitány az ostromzár megszegése miatt elfogott rom brit hajóst szabadon bocsátott ugyan, de csak Bhután esküt tétetett le velök, hogy ily vállalatban többé részt nem vesznek . — Seward ezen eljárást is kárhoztatja s a brit hajósokat kierőszakolt ígéretük alól föloldja. Mindezen sürgönyök Washingtonban dec. 31- dikén keltek, s tartalmuk azt mutatja, az éjszakamerikai kormány békés indulatáról igyekszik meggyőzni Angolországot. Az angol kormány is tett már Amerikának egy fontos viszont szolgálatot: t. i. visszavette a salétrom, ólom, lőpor kivitelére vetett tilalmat. A hadiszert egyébiránt a kormány még folyvást erősen szállíttatja Kanadába s a nyugatindiai állomásokra. Woolwichból csak jan. 17-én 12,000 tonna lőszert indítottak útra, s ugyanoda parancs érkezett, hogy hetenként 2 millió miniégolyót készíttessenek. A lapok hangja sem lett békésebb. A „Times“ az éjszakamerikaiak háborúját az Egyesület fentartása mellett I. Napóleon orosz hadjáratával hasonlítja össze; a „Herald“ pedig újra sürgeti a déli szövetség elismerését s azt mutogatja, hogy Angolország ez által a rabszolgák fölszabadítását fogja előmozdítani. Egyébiránt az amerikai hírek is harcziasak. New Yorkból írják, hogy a congressus a Trentügyet tárgyalta, s ez alkalommal Valandigham úgy nyilatkozott, hogy a déli biztosok kiadásával nincs megelégedve s hogy nem múlik el három hónap és Amerikának háborúja lesz Angolországgal. A kormány 100 millió dollárnyi jegyeket szándékszik kényszerített árfolyam mellett kibocsátani, mire nézve a congressustól fölhatalmazást kíván. A congressus bizottmányhoz utasította az ügyet jelentéstétel végett; e bizottmány jan. 9-dikén a senatusnak beadta jelentését. A new-yorki polgármester üzenetet bocsátott ki, melyben úgy nyilatkozik, hogy a válságos helyzetnél fogva New-York védelmi állapota nagy figyelmet érdemel. MacClellan tök fölgyógyult s az uj évet serege támadó mozdulataival készült megnyitni. Ezután áttér a tulajdonképeni kérdés fejtegetésére. A „Patrie“ — úgymond a jeles publicista — a minap polemizálván a „Constitutionnel“ ellen tíz sornyit idézett egyik czikkünkből, melyben az van kimondva, hogy a pápa függetlensége a pápai világi hatalomtól függ. Ez idő óta e véleményért a felelősséget magunkra vállaljuk, hozzátévén, miképpen e vélemény az, ami minket a Constitutionneltől elválasztott, melynek egyik közelebbi czikke nekünk igen korlátlannak látszott. E lap ugyanis azt monda, hogy a pápa világi hatalma gyökeresen eltörlendő. Bárhonnan nézzük is a római kérdést, mindig csak azon alternatívára kell visszajönnünk, melyet a császár kereken körvonalazott e szavaival: „Francziaország nem engedheti meg, hogy a pápaság Olaszországnak, vagy megfordítva Olaszország a pápaságnak feláldoztassék“. Ez fel lévén téve, felfoghatjuk egyfelől, hogy tiltakoznak, sőt ellene működnek ama végzetes kormánynak, mely az egész félsziget zavarait fentartja és folytonosan éleszti; de másfelől nem értjük azt, hogy ezen ellenkezést a végietekig űzik, s hogy a követelő hatalmak egyikét életbe tartsák, a másiknak halálát követelik. Nem arról van itt szó, hogy valakit megöljünk, hanem hogy mindenki megmentve legyen. Mi szívünkön viseljük, s a „Pays“ többször be is bizonyította az olasz függetlenség ügyét: megbocsátják nekünk ha a pápai függetlenség ügyét szintúgy szivünkön hordjuk. És valamint a polgári szabadságnak conditio sine qua non-ja a világi hatalom; azt hiszszük mig ellenkezőről meg nem győznek, mikép a világi hatalom épenugy nélkülözhetlen feltétele a vallásos szabadságnak-Nem képzelhetjük, hogy a pápa bármikép is az olasz királytól legyen függőben. Kapja vissza régi államait, vagy szoríttassék bár hatalma Rómára vagy annak csupán felére, sőt csupán a Vaticánra s az azt környező kertre, korlátlan ura leend a pápa saját személyének és tetteinek, szűkebb vagy terjedelmesebb körű birtokán, amint azt az események fogják megszabni. Semmi emberi hatalomnak nem lesz joga áttörni e korlátokat, s következőleg a pápa akár egy királyság, akár egy tartomány, egy város vagy egy egyszerű palota ura legyen, király lesz azért otthon és uralkodó főpap. A „Constitutionnel“ e társadalmi, politikai és vallásos hármas következtetést hihetőleg eltévesztette szem elöl, midőn azt kívánta, hoffV 3. pappá világi lliHHlOm gyöKor6SGI öllüiíjlocaál.. Az olasz egységről A „Pays“-ban a fenebbi czim alatt kezdett czikksorozatának Rómát illető második részét most közli Grand guillot. A jeles czikkíró mielőtt a tulajdonképeni kérdésre térne, felemlíti a többek közt, mikép III. Napóleon császár a nép választott feje, vagy „a dicsteljes jöttment“ (parvenu) a mint nevezni szokták, a császár, mondjuk nem vonakodott, kevesbbé türelmetlennek mutatta magát, mint az 1848-iki köztársasági ideiglenes kormány, s legkevesbbé sem habozott kezet nyújtani az európai uralkodóházak legrégibbjei egyikéből származott szárd uralkodónak, a savoyai ház jeles fejében felismerte a hősies uralkodót, ki kész saját koronáját koczkáztatni népe javára, s vele kezet fogott a megváltás nagy munkájának kivitelére. És ha — úgymond továbbá — Velencze előtt megállapodott, az onnan van, mivel akadtak, kik ellenei iránti barátságból Európát ellenünk akarták kelteni, s ha győzelmeit a császár tovább akarja vala folytatni, „a mi egyetlen uralkodónak sem szabad, saját hazánk függetlenségét kellett volna koczkára tenni.“ Szerda, január 22. Belföldi szemle. — A Neves megye részére kinevezett hivatalnokkar névsora: első alispán nincs; másod alispán Gál János, rend. a. cs. urbéritszéki tanácsos; főügyész Oberknezevich Árkád, rend. a. cs. államügyész; helyettes főjegyző Hanák Sándor r. a. cs. megyeiszéki tanácsos; törvénszéki ülnökök; Hanák Sándor, ugyanaz ki helyettes főjegyző; Sávoly Lajos, r. a. cs. szolgabiró; Elek György, cs. közjegyző, előbb cs. tszéki segéd; Rakovszki István, r. a. cs. tszéki segéd; Stand Ferencz,cs. telekkönyvi biztos, főpénztárnok Boroviczény László, cs. árvabizottmányi pénztárnok; első aljegyző Kobza Lajos, Eger városának alk. főjegyzője, előbb cs. szolgb- tollnok; másod aljegyző Gáspárdi Gyula, megyei a. tiszt. aljegyző, előbb cs. szolgabirói napdijas, jelenleg joghallgató; első alügyész Chioviny Antal r. a. cs. szolgb. tollnok; másod alügyész nincs ; adminisztrátori titkár Szimáczius Gusztáv, r. a. cs. megyeiszéki irodatiszt; tiszteletbeli aljegyző Laurencsik János; levéltárnok Horánszki János, r. a. cs. megyefőnöki hivataltiszt; számvevő Elek Mihály, alk. előbb cs. megyei számvevő ; várnagy Limprecht János cs. megyei csendbiztos; főorvosok : Nagyfejed Mihály, Bécsi János; főmérnök Szabó Károly; igtató Radimovics Gábor, r. a. cs. m.-tszéki irodatiszt; kiadó Elek Viktor a. írnok, előbb cs. tszéki napdijas; telekkönyvvezető Fejér István alk. telekkönyvi segéd, előbb cs. tkönyvi irodaigazgató; telekkönyvi segédek : Székely János a. tk.-segéd, előbb cs. tk.-tollnok ; Csima Lajos alk. tk.-segéd, előbb cs. tk.-tollnok; Tilkovszki Fridolin cs. tk.-tollnok; Turcsányi Mátyás cs. tk.-tollnok; Lettlinger Károly, cs. tk.-tollnok; írnokok ; Smeisz Ede cs. katonatiszt; Szécsényi József cs. katonatiszt; Tantosi Antal, a. írnok, előbb cs. napdijas ; Benkő Flórián a. írnok, előbb cs. utibiztos ; Mátyás Mihály a. in., előbb cs. tszéki napdijas; Fejér József a. tbeli esküdt, előbb cs. tk. napdijas; Szabó Ráfael a. in. előbb cs. napdijas; Ribár József cs. tk. napdijjas; Kovács Géza, Kis Kálmán cs. szolgabirói napdijas; főszolgabíró a Tarnajárásban Eötvös József, r. a. cs. alkap. a Jászságban; alszolgabirák: Gáspárdi Géza r. a. cs. szolgb- tollnok; Nagy Albin cs. tszéki figyelő ; Kis István r. a. cs. szolgb. írnok; esküdtek: Benyiczky Ede, Kovács Endre, Makai Gyula cs. katonatiszt, Hodermarszki Antal r. a. cs. szolgabirói írnok; csendbisztos Neszvadka Károly; sebész Maczkó Ignácz, r. a. cs. megyei sebész; főszolgabíró a tiszajárásban Dobóczki László cs. szolgabiró a provisórium alatt; alszolgabirák: Szekerka Miklós, Erdős Áron cs. polgármerster, Kludik Vincze r. a. cs. szolgb. írnok, Fülöp Ignácz ; esküdtek Sinka Rudolf községi élelmezési biztos a diploma előtt, Kovács Márton, Kindlovics János községi jegyző a diploma előtt Török Sándor, Böck József községi jegyző a diploma előtt; csendbiztosok: Váradi Menyhért cs. m. csendbiztos, Földi András községi elöljáró a diploma előtt, sebészek: Berecz János a. sebész, előbb cs. megyei seborvos, Nagy Lajos cs. megyei seborvos, főszolgabíró a gyöngyösi járásban Bakó József, cs. árvabizottmányi jogtudó, előbb cs. járásbiró; alszolgabirák : Gyürki János cs. járásbirói segéd, Simonyi Antal cs. telekkönyvvezető, Bereczki Pál cs. szolgabirói dijnok; esküdtek: Lipkai Kálmán, Petheő Ferencz, Barát Alajos cs. szolgabirói írnok, Szák József rend. a. cs. hivatalnok ; csendbiztos Lipovniczki Imre; sebész Káplán József alk. sebész, előbb cs. kerületi seborvos; főszolgabíró a Mátrajárásban Madarasi Ferencz rend. a. cs. szolgabirói segéd; alszolgabirák : Okolicsányi Ödön cs. szolgabirói segéd a provisorium alatt, Pók Károly rend. a. szolgabirói tollnok; esküdtek : Pozsgai Antal, községi jegyző a diploma előtt; Greskovics Bertalan községi elöljáró a diploma előtt; Kovács Antal, községi elöljáró a diploma előtt; csendbiztos Vincze Imre községi elöljáró a diploma előtt; sebész Heszterényi Imre alk. városi sebész, előbb cs. kerületi seborvos; utibiztosok az egész megyére: Kovács Ágoston alk. utibiztos, előbb cs. utbiztos, Kurdi József alk. utbiztos, előbb cs. utbiztos. Mindezek jan. 16-dikán tették le az esküt. — Somogymegye hivatalnokainak névsora: 2-od alispán Bernát József, v. cs. k. trv. elnök; főjegyző Csorba Ede, v. cs. k. szolgabiró; 2-od aljegyző Szalay György, v. cs k. irnok ; árvasz. aljegyző Szebényi Lajos, v. cs. k. írnok ; főügyész Raab József cs. k. államügyész; 1-fő alügyész Nagy Miklós; 2-od alügyész Perger Károly; főadószedő Matusich József v. cs. k. hiv. tiszt; számvevő Svoy Ferencz; v. cs. k. szolgabiró; árvaszéki számvevő Stankovich József; levéltárnok Nagy Lajos; főorvos Vissi Pál; baromorvos Erőss Lajos ; főmérnök Vöröss László ; központi főbíró Kelemen Lajos; v. cs. k. szolgabiró ; központi esküdt König Ferencz; v. cs. k. kiv. tiszt; központi orvos Németh Károly; központi bába Maksai Anna; kaposi főbíró Vöröss Vincze, v. cs. k. szolgabiró ; kaposi szolga. Spergely Imre, v. cs. k. szolgab. segéd;kaposi esküdtek : Szabady Antal, Fremm Pál, Hornung János v. cs. k. kér. jegyzők; kaposi orvos Patay János, kaposi bába Schopf Julcsa; marczali főbíró Herman István, v. cs. k. szolg.; marczali szolgabirák : Csonka János, Krismanics Lajos, v. cs. k. szólg. segéd; marczali esküdtek: Stefanits Elek, földbirtokos, Razga Rudolf, v. cs. k. jegyző, Zajetz Pál, v. cs. k. írnok; marczali utibiztos Balázsi Bódi; marczali orvos Szabó János; marczali bába Kramanics Zsófia; babócsai szolgabirák: Kontrassy Ferencz, Fagyas Gyula; babócsai esküdtek: Morocza Gábor, Stefanics Endre, v. cs. k. jegyzők: Németh Ignácz; babócsai orv. Papp József; babócs. bába Szabó Julcsa; szigeti főbíró Hegyessy János, volt cs. k. tvszéki ülnök ; szolgabirák: Nyarády Zsigmond, volt cs. k. tollnok, Simon Károly, volt cs. k. vizsg. biró ; esküdtek: Hanulyák Ferencz, Mérey István, Hegedűs Imre ; utibiztos Hagyarossy Ferencz; orvos Rozgonyi Gábor; bába Szabady Klára; igali j főbíró Roboz Pál, volt cs. k. szolgabirói segéd ; szolgabirák : Brestyenszky Béla, volt cs. k. szbirói segéd. Grubanovits Pál, v. cs. k. irnok; esküdtek: Simon Ferencz, Bertl Tivadar, Viola József, v. cs. k. írnok; bába Kúti Zsuzsi; pénztárnok Gáspár Menyhért, v. cs. k. m. tiszt; várnagy Somogyi János ; kiadó Gyömörey Pál, v. udv. kanczellári járulnok; Írnokok : Schäffer Lajos, Bttky Kálmán, Dómján György, Schiller Inoczencz, Bajzát Ignácz, Kégel Sándor, Molnár József, Molnár László, Győry György, Kuzman Mátyás, Horváth János; nyomdász Bittermann Ede; tisztll. aljegyzők: Nemeskéri Kiss Sándor, Gyömörey Pál, egyszersmind kiadó: Schäffer Lajos, egyszersmind írnok; polgári s törvényszéki ülnökök : Mericsnigy Pál, Borsiczky Antal, Vucskics István; tiszbl. esküdtek : Sörös Antal, Reiner Antal, Kemény Lajos, Kovács György, Kiss Boldizsár, Luka Ferencz, Somogyi János, egyszersmind várnagy, Büky Kálmán, Dómján György, egyszersmind írnokok. — Kolozsmegye törvényes derék széke — mint a „Korunkéban olvassuk — jan. 15-dikén tartotta utolsó ülését. Olvastatott a főispánnak a tisztséghez intézett azon átirata, melyben tudatja hogy ő föispáni állásától elnökileg föl van mentve addig is, mig felmentetése legfelsőbb helyt jóváhagyatnék, s hogy utóda ki is van nevezve. Továbbá olvastatott azon kormányrendelet, mely az osztrák magánbüntető-törvénykönyvek s perrendtartás életbeléptetését rendeli. A törvényes derékszék egyhangúlag elhatározta, hogy az említett rendeletnek eleget nem tehet törvényeinkre letett hite megszegése nélkül, annálfogva működését ezennel meg is szünteti s a kormányszékhez a tisztség utján fölterjesztendő föliratban e lépés okait fölfejti. Ezután a felirat szavait is megállítva, annak hihetőleg leendő expediálásával