Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-29 / 23. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illeti minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Bár mentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Hébert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a .MAGYARORSZÁG* Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. A „Magyarország“ kiadó hivatala. 3 havi folyamára 5 ft. — 2 „ „ 3 „ 50 kr. 1 » 1 )> 80 ., PEST, január 28. Külföldi szemle. „Mi ugyan senkivel sem kapunk bajba, mig pénzügyeinket nem rendeztük!“ Ez a franczia trónbeszédnek rövid tartalma, mely most annyi fejtörés és hírlapi magyarázatra nyújt alkalmat. Első tekintetre észreveszi az olvasó, hogy Napoleon császár a külügyeket tartózkodva és futólag érinti, míg a belügy, illetőleg a pénz és alkotmány ügye, egész őszinteséggel van beszédében tárgyalva s annak több mint kétharmad részét teszi. Azok, kik a császár figyelmét, a külügyektől — melyek által eddig az európai államokra nyomást gyakorolt, — egyszerre a belügyek felé fordulni látják : nem csoda, ha így kiáltanak fel: „még egy ilyen trónbeszéd, és senki sem fog a császár nyilatkozataival különösebben törődni!” Nem csoda mondjuk, mivel e kételkedőket a legtiszteletreméltóbb félelem vezérli: nem fognak-e azon hatalmak, melyek épen a külügyek nyomása alatt, alkotmányos reformokra szánták el magukat, ez üdvös után megállapodni ? Igaz, hogy e trónbeszéd olyanformán hangzik, mintha mondaná : „nem békét akarok, de békét kell akarnom“ — mindamellett az „új rendszert,“ mely által az ország anyagi jólétét megszilárdítani szándékozik, olyannak állítja, mely a nemzet bizalmát a napóleoni eszmék és kormány iránt megerősíti. Francziaország a takarékosság által, melyre ezúttal törekszik — ha ideje elérkezett — csak annál erélyesebben fogja hatalmát a mérlegbe vetni. Ezenkívül a beszéd külügyi része, mely Európát leginkább érdekli, oly nagy átalánosságban van tartva, hogy az alá minden magyarázat alá fér, mint az oraculumi jóslatok alá. Csakúgy lehet e beszédet pamutba pólyáit nehéz kőnek tartani, mint hosszú, akadékos útjában elfáradt golyónak. Mindjárt az öt első sorban, hol a „képzelt igényekről“ van szó, egy mély compliment foglaltatik Anglia irányában, ezen sorok közt olvasandó biztosítással : „lám, Francziaországnak nem kellett szardinia sziget és a többi.“ Napóleon, a vele barátságos viszonyban élő hatalmak közöl Poroszország és Itáliát emeli ki; amannak mintha mondaná : Anglia szövetségénél jobb az én szövetségem; óhajtok egyesülni oly kormánnyal és néppel, mely nyugodtan, biztosan halad előre. Ennél többet nem mondhat, ha mindjárt e szavak által azt akarta volna is kifejezni, hogy a német Bundban a „szorosabb porosz államszövetséget” kívánja. Az Olaszországra vonatkozó prázis Francziaország sympathiáját fejezi ki az olasz nemzeti törekvések iránt. Nevezetes e hely homályosságánál fogva. Az az oratori figura használtatik itt, melyet a festészetben „sötét tisztának“ mondanak. A császár, ki akarta a villafrankai szerződést kerülni, tehát Róma és Velencze nevét sem említé, mivel e szerint Villafrancát sem kerülhető valaki, azonban érthetően kimondja, hogy ama két ügyben közbenjáró volt, és az is akar maradni. Az amerikai polgárháborúba némi kedvet mutat beavatkozni, és ezt csak addig nem teszi, míg Amerika a semlegesek jogait tiszteletben tartja — ami igen tág kifejezés. „Remélem, hogy a spanyolok, kik mexikói vállalatunkhoz szegődtek, ama vidékeken bátor közreműködésük jutalmát találják.“ E kecsegtető kifejezés vajjon nincs-e a római kérdés előnyére számítva, mely ügyben eddig Spanyolország karöltve járt Ausztriával ? Különben is a mexikói ügy — mint ezt az Ausztriával folyó alkudozásokból tanuljuk — összeköttetésben áll az olasz kérdéssel. A trónbeszédnek a pénzügyekre vonatkozó része már Fould „exposé“-jából ismeretes — ebből van az véve. Itt tehát a mester esküszik a mesterre. A császár a törvényhozó testnek több jogot ad a pénzügy ellenőrzésére, anélkül, hogy ez által személyes felelősségét akarta volna csökkenteni. Tehát a kormányzási forma marad ami tíz év óta volt; sem dictatura, sem parlamentáris, de felvilágosult önhatalmi kormány. A császár mindig kész a kezdeményezésre, ha a reform szükségét látja; mindazáltal a deczemberi alkotmány alapelveihez folyvást szorosan ragaszkodik. A beszéd végén némi búskomoly hangulat szállja meg a császárt, a pártszellemet említvén, mely néha a legtisztább szándékot félreismeri; de rögtön — mintegy eredetére emlékezvén — lelkesedve a tömegre hivatkozik, melynek ragaszkodásában áll fő ereje, s a nép vágyainak kielégítése mellett, teljes megnyugvással ajánlja magát a gondviselés oltalmába. Egy szóval, ha az volt a trónbeszéd czélja, hogy Európát, Francziaország békés szándékairól meggyőzze : ezt Napóleon fényesen elérte , mert nemcsak azt mutatta meg, hogy békét akar, hanem hogy békét kell akarnia! A franczia császár trónbeszéde. A franczia törvényhozó-testületet (27-én) a franczia császár következő beszéddel nyitotta meg : Uraim, senator és képviselő urak ! Az épen most lefolyt év alatt némely nyugtalanságokat leszámítva, a béke megerősödött. A tények egyszerű valósága előtt magától szétfoszlott minden szándékosan terjesztett képzelt követelésekre vonatkozó hir. Viszonylataim az idegen hatalmakhoz teljesen megnyugtatók, s több uralkodó látogatása még elősegíté azt, hogy barátsági kötelékeink szorosabban összekapcsolódjanak. Midőn a porosz király Francziaországba jött, személyesen meggyőződhetett arról, mikép inkább óhajtunk oly kormánnyal és néppel egyesülni, melyek nyugott és biztos léptekkel haladásra törnek. Az olasz királyságot elismertem, azon szilárd akarattal, hogy jóakaró és önzéstelen tanácsaimmal elősegítsem két ügynök kibékülését, melyeknek antagonismusa a kedélyeket és öntudatokat mindenütt nyugtalanítja. Az Amerikát pusztító polgárháború nagyon veszélyezteti kereskedelmi érdekeinket. Azonban, míg a semlegesek jogai tiszteletben tartatnak, csak arra kell szorítkoznunk, hogy e szakadásnak végét óhajtsuk. Cochinchinai telepeink, katonáink és tengerészeink vitézsége folytán megszilárdult. A spanyolok, kik vállalatunkban társaink valának, mint remélem bátor közreműködésüknek ama vidékeken jutalmát megtalálják. Az anamiták csak gyengén állnak ellent uralmunknak, és senkivel sem lennénk harczban, ha Mexicóban annak kevéssé lelkiismeretes kormánya, nem késztet rala, hogy Angliával és Spanyolországgal egyesüljünk azon czélból, hogy földeinket megvédjük s az emberiség és a népjogok ellen intézett megtámadásokat elhárítsuk. E viszályból semmi olyas nem következhetik, ami a jövőben vetett bizalmunkat csökkenthetné. A külügyekkel foglalkozástól menten figyelmemet mindenekfelett pénzügyeinkre fordítom. Őszinte szerkezetű kimutatás megismertette Önökkel a valódi helyzetet. E tárgyhoz csak néhány szavam leend. A közvéleményt felizgatta az, hogy a függő adósság összege 963 millióra szaporodott; azonban ezen adósságban, mely mostantól kezdve szilárdul megállapodik, semmi nyugtalanító nincs, mivel e számot már 1848 előtt elérte, oly időben, midőn Francziaország jövedelmei távol állottak a mostaniak mögött. Egyébiránt ezen összegből levonható : először azon 652 millió, mellyel az állam már a császárságot megelőző korszakban terhelve volt, továbbá ama 78 millió, melyek a renték tulajdonosainak az átalakítás (conversion) alkalmával visszafizettettek, végre pedig azon 233 milliónyi deficit, melyet a két utolsó hadjárat eredményezett, s melyek fedezésére kölcsönt kérhettünk volna. A világosan látható, mikép a császárság felállítása óta - a lassanként fejlődő megszilárdulás folytán — a deficit nem a szükségletek arányában szaporodott, melyekről elővigyázattal kelle gondoskodnunk; s hogy a tíz év óta létesített előnyök növekedtek. Valóban uraim, igazságtalanság lenne elfeledni. A kiadások növekedését, melyet két nem dicsőség nélküli hadjárat fedezésére kötött kölcsön idézett elő ; azon 622 milliót, melyeket az államkincstár nagy és közhasznú munkákra fordított, függetlenül azon 3 milliárdtól, mit a társaságok 6553 kilométernyi vasút építésére fordítottak; a távirdai hálózat felállítását; csaknem valamennyi államszolga állapotának javítását; a katonák jóllétére fokozatosan intézett gondoskodást ; azt hogy a hadsereg zömei (cadres), Francziaszág méltóságával öszhangzó mérvre emeltettek; a hajóhad és összes tüzérségi anyaglataink átalakítását ; egyházi épületeink és nyilvános emlékszobraink kijavítását. Mind e kiadások a hasznos munkáknak a császárság egész területén gyümölcsöző lendületet adtak. Avagy nem szemléltük-e átalakulni a városokat, meggazdagodni az országot a földmivelés haladása által és a külkereskedelmet mintegy 2700 millióról 5800 millióra emelkedni? Végre csupán a közjóllét által az állam jövedelmei több száz millióval szaporodtak. Ezen sorozat megmutatja Francziaország segélyforrásainak egész terjedelmét, és mégis bárminő eredete legyen is a deficitnek, és bármi törvényesek is voltak a kiadások, eszélyesség volt azt tovább nem növelni. E czélból a senatusnak gyökeresen javító módot terjesztek elébe, mely a törvényhozó testület ellenőrségének nagyobb hatáskört nyújt, és azt politikámhoz mindinkább közelebbiti. (Associe.) Ezen intézkedés azonban korántsem volt — amint arról mindenki könnyen meggyőződhetik - arra számítva, hogy felelősségemet megkönnyítse. Ez önkénytes és komoly reform volt, mely minket takarékosságra kényszerítsen. Midőn azon előjogról, hogy az ülésszakok közt rendkívüli és pótkölcsönök köthetők, lemondatott, fen kelle okvetlen tartani azon jogosultságot, hogy előre nem látott esetekről gondoskodva legyen. Az átírási (virements) rendszer módot nyújt arra, és egyszersmind azon előnnyel bír, hogy e jogosultság csak valóban sürgető és elutasíthatlan szükségletekre szorítkozzék. Ezen új rendszer szigorú alkalmazása segítségünkre leend abban, hogy pénzügyeinket megingathatlan alapokra állítsuk. Számítok önök hazafiságára, hogy fáradozásaimat buzgó közreműködéseikkel támogatni fogják. Az előleges költségvetés az ülés megnyitása után rögtön önök elébe terjesztetik. Nem szívesen vettem rá magamat arra, hogy többnemű adó kivetését javasoljam önöknek, azonban bevételeink növekedése folytán meg vagyok róla győződve — e teher csak ideiglenes teend. Foglalkozzanak önök legelőbb a 41/2>/,-os rentek átalakítására vonatkozó törvényjavaslattal. E törvény midőn az állam érdekeit hitelezői érdekeivel öszhangzásba hozza, általa az államadósság egyesítése czéloztatik. Lojális módon kifejtem önök előtt uraim a dolgok állását. Önök tudják, hogy valahányszor ilynemű hasznos reformra alkalom nyílt, mindig kezdeményező válék. Mindemellett azonban az alkotmány alapszabályait, mely az országban tíz év óta rendet és jóllétet eszközölt, sértetlenül fentartandom. Jól tudom, mikép azoknak sorsa, kik a hatalom birtokában vannak rendesen az, hogy legtisztább szándékaik félremagyaráztatnak, és dicséretes törekvéseik a pártszellem által elferdíttetnek. Minden kiáltás sikerté válik azonban, ha a nép bizalmát bírjuk és semmit sem mulasztunk el azt megérdemelni. Ezen érzelem, mely minden körülményben nyilvánult, legbecsesebb jutalmam, s ebben áll legnagyobb erőm. Ha előre nem látott események állnak elő, minő az élelemszerek megdrágulása, vagy munka csökkenés, ilyenkor a nép szenved. Azonban igazságosságánál fogva nem engem okoz szenvedéseiért, mivel tudja, hogy minden gondolatom, minden fáradozásom s minden tettem lankadatlan csak arra van irányozva, hogy Francziaország jóllétét növeljem. Ne ámítsuk magunkat aziránt a mi még tennünk hátra van, azonban örüljünk azon, hogy a megnyugtatott népek nyugalma és a nagy államtestek egysége mellett tíz évet szerencsésen átéltünk. Ragaszkodjunk továbbra is erélyesen e feladatunkhoz, s bizzunk a gondviselésbe, mely mindig látható jelét adta védelmének! IX. Pius pápa apostoli irata a keleti egyháznak a rómaival való egyesítése és a keleti népek s nemzetek érdekében. (Az „I. T.“ után.) (Vége.) IX. Pius pápa a tárgynak örök emlékezetére. Ha már mindennemű egyházi Congregatióknak mindig voltak saját, tudományosság tekintetében kitűnő tanácsosai, kik a nyomatékosabb s nehezebb ügyeket gondosan megvizsgálják, s azokat a bibornokok bölcs ítélete alá bocsássák s vessék, úgy ez legfőképen az általunk a keletiek ügyeire vonatkozólag alapított Congregatióra nézve szükséges, különösen a nyelvek és szertartások különbözősége miatt, mely dolgok alapos ismerete nélkül sem helyes ítélet nem hozható, sem alkalmas tanács nem adható. Épen azért akarjuk, hogy ezen Congregatiónak mindig legyenek elégséges számú tanácsosai, kik nemcsak a theologiai tudományokban jártasak, hanem a keletiek ügyeiben is, emellett pedig oly tulajdonokkal felékesitvék, melyekkel azon Congregatiónak hasznára és segélyére válhatnak. Mivel pedig a latin szertartásra vonatkozó Congregatio ügyei sokszor a keleti szertartással különös érintkezésben és kapcsolatban állnak: ennélfogva elhatároztuk s elrendeltük, hogy az egyik Congregatio titkára a másik Congregatiónak tanácsosa legyen. Hogy pedig a nevezett Congregatio soha se szenvedjen hiányt oly férfiakban, kik mint a keleti nyelveket s dolgokat alaposan ismerő tanácsosok töltsék be tisztöket s azon Congregatiónak bármely módon hasznos szolgálatot tehessenek : a fidei propagandáé Congregatio bibornokfönöke, nekünk s utódainknak, oly számban a mint lehet, kiszemelt egyházi férfiakat terjesszen elő, akár azok közöl, kik az Orbánféle kollégium növendékei valának, akár pedig különféle szerzetesrendek tagjai közöl, hogy ezek Rómába jővén, minden ismereteiket szorgosan az említett czélra fordítsák. Addig is ezen uj Congregatio tanácsosául kinevezzük tisztelendő testvéreinket, Franchi Sándor thessalonikai érseket, a Negotiis Ecclesiasticis Extraordinariis Congregatio titkárát, Cardoni József caristai püspököt; továbbá kedvelt fiainkat: Ferrari Alajost, a pápai szertartások főnökét, Bartolini Domokost, a S. Rituum Congregatio titkárát, Fessler Józsefet, a kánoni jognak a bécsi egyetemnél tanárát, udvari Pilátusainkat, Hanneberg Bonifáczot, szent-benedek-rendi apátot s a müncheni egyetemnél a szent irás tanárát, Vincenzi Alajost a héber, Scapaticci Pált a sziokhaldei nyelvek s De Angelis Fülöpöt a kánonjog tanárát ezen római egyetemnél; Vercellone Károlyt a sz. Pál és sz. Barnabás rendjének központi főkormányzóját; Franzelin Jánost, a római kollégiumnál a szent theologia tanárát s jézustársasági tagot; Theiner Ágostont, neves szent Fülöp oratóriumának prezbiterét; Pitra Jánost, Zingerle Piust, Smith Bernátot, szentbenedek-rendi tagokat. Egyszersmind akarjuk, hogy a római clerus több növendéktagja, kik észtehetségök s szorgalmuknál fogva tanulmányaik szerencsés elvégezése tekintetében nagyobb reményekre jogosítanak, — valamely tanácsos vezetése alatt a keleti egyházak ügyeinek tanulmányozására adják magukat, hogy azután az illető tanácsos tisztét idővel ők maguk betölthessék; azt is akarjuk, hogy akik ezen egyházi személyek közöl az ily tanulmányokban szép haladást tesznek, az egyházi javadalmak osztogatásánál mások elé tétessenek. Ugyanazon Congregatióban, miként meghatároztuk, külön titkárnak kell lennie, ki azon Congregatio minden ügyében azon hatáskörrel birjon, milyennel a másik, latin szertartásokra vonatkozó Congregatio titkára lesz, még pedig úgy a keleti szertartású ügyek tárgyalásánál, mint az uj Congregatio tartandó ülésein, azon mód megtartásával, mely a fidei propagandáé Congregationál jelenleg szokásban van. Ezen titkári tisztre pedig kedvelt fiunkat Simeoni János apostoli protonotáriust választjuk s nevezzük ki. Hogy pedig mindkét titkár jól ismerje úgy a latin, mint a keleti szertartás ügyeit, parancsoljuk, hogy mindkettő jelen legyen a két Congregatio minden illésén; úgy azonban, hogy a fidei propagandáé Congregatio titkára, méltóság tekintetében elsőbbséggel birjon a „pro negotiis rítus Orientalis Congregatio“ titkára fölött, az apostoli protonotárius pedig e kettő után üljön. Ami az uj iroda tiszti személyzetét illeti, akarjuk, hogy ez oly számos legyen, amint csak idővel arra szükség lehet. Mindkét Congregatio mindenesetre ugyanazon levéltárral s ugyanazon nyomdával éljen. Mivel pedig ezen uj Congregatio alapítása által a fidei propagandáé Congregatio kiadásai igy szaporodnak, ennélfogva megfelelő pénzalapról gondoskodtunk. Itt fölemelvén szemeinket irgalmazság végett az Úrhoz, alázattal s leborulva kérjük őt, hogy isteni kegyelmének bőségét a keleti nemzetekre dúsan kiöntse s eszközölje, hogy az apostolok tekintélye által Keleten alapított s egykor oly jeles sok püspöki szék, — melyek most fájdalom a sziklától, melyre az egyház alapítva van, elválasztvák s összeomolva fekszenek, — ismét a régi fénynyel felékesitve feléledjenek, s miként egykor, úgy virágozzanak, hűségesen megőrizvén a hit-letéteményt s az erkölcsök szigorúságát. Valóban azon reményt tápláljuk keblünkben, hogy a minden javak szerzője s osztogatója, az Isten, ezen gondosságunkra áldását árasztandja, hogy mindazon keletiek, kik a kathol, igazságokat vallhatni szerencsések, ezen atyai törekvésünknek napról napra mindinkább megfeleljenek, s mi se legyen elüttök kedvesebb, mint hogy szent Péter ezen székéhez a szeretet s engedelmesség minél szorosabb kötelékeivel fűzve, szilárdul s állhatatosan hozzá tartozzzanak, a szegény tévelygőket pedig a kathol. unióhoz visszavezetni iparkodjanak. Ezeket akarjuk, megállapítjuk, rendeljük s parancsoljuk, elhatározván, hogy ezen iratunk s az abban foglaltak — ha mindjárt ezek ellenében valaki külön érdekkel birna, vagy ilyent hánytorgatna, de annak előadására fel nem hivatott s ki nem hallgattatott, — ha az előbocsátottakkal öszhangzásban nem állanának,azért soha semmi időben sem becsempésztetés, sem becsuzás, vagy érvénytelenség hibájával nem vádolhatók, sem ellenünk szándékbeli vagy más hiány fel nem hozható — sem ezen iratunkat felfüggeszteni, megszorítani, más határok közé vonni, vagy ellenmondással vádolni ne lehessen, — sem ellenében az in integrum restitutio,oris aperitio,vagy bármily jogorvoslat, akár törvényileg, akár ténylegesen, ki ne eszközöltethessék, hanem mindenkor s minden időben érvényes lesz ezen iratunk, saját teljes és hiánytalan hatálylyal bírván, s mindazok által a kiket illető jövőben illetni fog,sértetlenül megtartaniandván; a nevezett uj Congregatio által pedig (pro negotiis rítus orientalis) s mindazon személyek által, melyeknek ezen iratunk kedvezményt nyújt minden jövendő időben a legpontosabban lesz betöltendő; nem is lehetene annak igazolására s hitelesítésére az abban említetteket kötelezni, sem ilyesmire törvény által vagy anélkül kényszeríteni és szorítani, — ha pedig e tekintetben bárki által bármely tekintéllyel, tudva vagy nem tudva ilyesmi mégis megkisértetnék, azt érvénytelennek és semmisnek nyilvánítjuk. Nem tehet itt akadályt XV Gergely említett „Inscrutabili“ kezdetű irata, sem XI. Kelemen s más római pápa elődeink Constitutiói, sem a „de jure quaesito non tollendo“-féle szabály, sem más saját rendelvényeink s a) apostoli kanczellária egyéb szabályai, sem a propagandáé fidei Congregatiónak apostoli iratokkal vagy bármily módon megerősített alapszabályai, szokásai, kiváltságai, engedményei s szabadalmai, ha mindjárt a nyílt, különös és egyenkénti megérintésre méltók volnának is. Mindezektől egyetemleg és egyenként, összes tartalmak és alakjuk tekintetében, az elbocsátottak nagyobb hatálya végett teljesen, különösen és határozottan megvonjuk az ezen iratnak ellenében netaláni érvényt, s megszüntetjük mindazt, ami csak vele ellentétben áll. Kelt Rómában sz. Péternél, halászgyürünk alatt, 1862-i január hó 6-ik napján, pápaságunk 16-ik évében. (Pianetti Gr. B. bibornok.)