Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-01 / 176. szám

26154 139491606 14200 30654 104991823414 27866 31110 11842 25859 25017 21415 3714 2230 38801 13509 30166 4607 40951 31158 17225 27368 10362 30174 39304 — Budai népszínház. Péntek, jul. 31. „Tűz a zárdában“ és „Robin orvos.“ Vígjátékok. GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM. Pest, jul. 31. Ma is igen lanyha volt a búzaüzlet, mivel ide­gen vevők nincsenek,fogyasztóink pedig tartózkodnak a vásárlástól. Rozs kisebb részletekben 3 ft 30 krral vásárolta­tott ; a kukoricza mérőjének ára 5—8 krral maga­sabb. Egy egész hajóteher oláhországi kukoricza 3 ft 77 krral kelt el. Győrött is igen lanyha a buzábani üzlet; magyarországi termény ára 4 ft 60 kr—5 ft, a zabban is igen csendes az üzlet, ára 1 ft 84—87 kr, kukori­cza értéke javul és minősége szerint 3 ft 75—3 ft 90 krral fizettetik mérőre. A külföldről jelenthetjük , hogy Bajorország kedvező aratásban részesült, és félnünk kell ezen termékeny ország versenyzésétől. Frankhonból érkező tudósításokból kive­hetni, hogy az ottani búzaaratás középszerű jó, miért is alig fog tőlünk valamit vásárolni. Dunaföldváron az aratás középszerűen­­­tött ki, a szürettől is ilyen forma eredményt várnak. U­n­g­b­a­n meg vannak elégedve az aratással. A gabona ára elég magasan áll, de nem kél. Csongrádból a mennyiséget illetőleg közép­­szerűnél csekélyebbnek írják a termést, a minőség azonban kielégítő. A gabonaár nem szállott alább. Csanádban silánynak mondják az aratást,a kukoriczához a mostanában járó kis esők folytán jobb remény van. Gyümölcsben bőséget látnak. KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. P­á­r­i­s, júl. 29. Forey tábornokról, kit már annyiszor elutaztattak, írja az „Opin. Nat.,“ hogy 29-én reggel Párisból Cherbourg­­ba utazott, de mindaddig nem fog elindulni, míg az an­gol postahajó, mely Vera­ Cruzból új tudósításokat hoz, meg nem érkezik; egyébiránt az illető hajó Sou­­thampthonban jeleztetett, h­ogy a tábornok elindulása sem fog sokáig haladni. A tábornok hír szerint min­den tisztnek megtiltotta, hogy lapokba levelezzenek. Tampico eb­be Bonard aladmirál vezérlete alatt egy hajóraj érkezett; maga Zaragoza — hit sze­rint — Pueblában van, hol roppant erődítményeket emel, melyeknek bevétele, miután a hely természet­től igen előnyös a védelmezésre, nagy vérontásba fog kerülni. — A „Patrie“ Cochinchinából, junius 15-ről le­velet vett, melyben a békeszerződés megkötése kö­rülményesen leiratik. E szerint Bonard admirál és Palanqua spanyol ezredes fejedelmeik nevé­ben Tu - Dúc császárral békét, barátságot kötöttek s kereskedelmi s hajózási szerződésre léptek. A szer­ződés június 5-én, a „tudósok mezején köttetett meg. E mezőn t. i. tartottak azok fölött a vizsgálatok, kik a tudós czímre szert akartak tenni. A főpontok a következők: Tu-Duc 24 millió frankot fog 10 év alatt fi­zetni, melyből 3 millió a spanyoloknak jut. A bé­kekötők kereskedői hajóinak a tonquini­­ kikötő megnyittatik. A spanyol és franczia hittérítők s a katoliku­sok a király egyébb alattvalóival egyenlő bánásmód­ban részesülnek. A király országából semmit sem fog másnak át­engedni Francziaország előleges beleegyezése nélkül. Francziaország a 4 meghódított tartományból hármat maga számára megtart. A negyedik visszaadatik, mihelyt a többi tartományok rendbe lesznek hozva. Alsó Cochinchina 3 nyugati tartománya egy al­­király által lesz kormányozva, ki a francziák belee­gyezése nélkül idegen csapatokat be nem fogadhat. — Az „Indep.” egyik párisi levelezője írja, hogy a franczia kormány a londoni kabinettel újólag alkudozásban van. Ez alkudozások tárgya az ameri­kai viszály. A franczia kormány — a levelező szerint —azt hiszi, hogy miután az amerikai congressus alaku­lására való választások augusztus hó végén fognak kezdődni, a két nyugati kormány sikerrel kitüntethet­né, miszerint a háború folytatását rosszalják. E maga­tartás talán reábírná a választókat, hogy békülékeny követeket válasszanak.­­ Ugyanezen lap másik levelezője Garibaldi­ról írja, hogy az egész római expeditio híresztelése nem volt egyéb, mint a kormány figyelme megzava­rására irányzott törekvés.Ha Garibaldi csakugyan tart valahova, azon hely inkább az adriai tenger partján kereshető, legyen az antivári öböl vagy skutari. En­nek bizonyoságául hozza fel, hogy Anconából néhány bárka magyarokkal rakva az adriai tenger felé vitor­lázott, s a montenegrói s herczegovinai hadakban sok magyar emigráns van. — A „Patrie“ Olaszország és Spanyolország czímű czikkében megrótja azokat, kik az olasz ki­rályság Spanyolország részérőli elismerését olyan könnyedén veszik. Olaszország — úgymond — nem fog ugyan meghajolni, hogy az elismerést kicsengje, de nem is fogja könnyedén elfordítani, mintha az egész igen olcsó portéka lenne. Sem vallási, sem dy­­nastiai érdekek nem gátolhatják Spanyolországot. Az első nem, mert hiszen hány jó katholikus állam megtette már, a második sem, mert a legvastagabb önáltatás lenne azt hinni, hogy Olaszországban a Bourbonok valaha uralkodni fognak. Egyesüljön­ Spanyolország a latin törzsekkel, hogy a földközi tenger, melyet franczia tónak igaztalanul neveznek, valóban latin tó legyen. Egy Marseilleből érkezett július 26-iki táv­irati sürgöny szerint, a chinai lázadók újra megjelen­tek Shanghai előtt s az egyesült angol-franczia csa­patok által oly nagy vesztességgel elfoglalt városok — Protet is a küzdésben esett el — újra a tai-pingek kezébe estek. Attól tartanak, hogy a lázadók a la­kosokon véres boszút vesznek. A hőség csillapulása és a segélycsapatok megérkezte előtt, az egyesült hadsereg támadást nem kezdhet. ANGOLORSZÁG, London, júl. 27. A mai „Ob­server“ jelenti: Az ülés bezárását megelőző halebéd jövő szerdán a Trafalgar-szállodában fog megtar­tatni. Reményük, hogy a parlament prorogatiója aug. 5-én történik meg. Az alsóház néhány napra el­halasztja üléseit, hogy ez alatt a még hátralékos biitek a felsőházban a különböző stádiumokon át­menjenek. Ezentúl még egyszer fog összeülni, hogy a lordok jobbitványait fontolóra vegye. Ausztriáról, a vámegyletről, és a franczia-po­­rosz kereskedelmi szerződésről a „Review” írja: Po­roszország el van határozva, hogy a franczia egyez­ményhez szigorun ragaszkodand és Németország többi részét is maga után vonja. Nincs okunk két­ségbe vonni, hogy e szándéka, ha nem ingadozik, sikerülni fog. Más részről azonban bizonyos, hogy nagy akadályokba fog ütközni, és hogy a védvámo­­sok szövetsége politikai elleneivel, Ausztria szárnyai alatt bátorságát és kitartását nehéz próbára állítja. Barátainak azonban vigasztalódniok kell azon gon­dolatban, hogy a megkísértésnek végre be kellett következnie, és hogy minden lépés, mely Poroszor­szágot a nyugati hatalmakhoz közelebb hozza, és mely kényszeríti őt Németországban egy függetlenebb ál­lás elfoglalására, az idő folytában csak­is javára szolgálhat és minden megtartott jó tulajdonait életre ébreszti OLASZORSZÁG. Siciliában, hol Garibaldi be­szédei s jelenléte a népet lelkesedésre gyujták, moz­galmak mutatkoznak, melyek a turini kabinetet arra bírták, hogy olyan rendszabályokhoz nyúljon, minők a rend fentartására szükségesek. La Marmora Pa­­lermoba csapatokat küldött, melyeket Nápolyban, az éjszaki tartományokból érkező csapatok fognak pótolni. Az olasz és franczia lapok az olasz királyság Oroszország részérőli elismerését úgy tüntették fel, mintha ezt jó részben Francziaországnak kellene köszönni. Ez ellen az „Éjszaki Méh“ kikér. „E véle­ményt határozottan visszautasítjuk. Az olasz király­ság elismerése mindjárt bekövetkezett, mihelyt kor­mányunk az uj szerkezet állandó voltáról és erejéről meggyőződött. Ez elismerést tehát Olaszország maga eszközölte ki.“ Francziaország a közbenjáró volt, „de csakis erre szorítkozott egész beavatkozása.“ SZERBIA. Belgrádból, júl. 24-éről irja a „N. Z­“ levelezője: Tegnap láttam a szerb nemzetőrség első és második osztályának hadgyakorlatát. E ka­tonaság látása jó hatással van a nézőre, valamint a fegyverkezelési mód is azt bizonyítja, hogy nem né­hány nap, hanem ifjúságuk óta foglalkoztak vele. A nemzetőrség zsoldot nem, csupán ellátást kap. Az ifjabbaknak fizetés mellett fegyvert szolgáltat a kor­mány. Igen jó belga készítményű fegyverek szuron­­nyal ellátva Szerb részről történt bevallás szerint, a rendes katonaság száma 50,000-re megy, ehez 52 ezer első és 52 ezer másod­osztályú nemzetőr járul. Egész Szerbiában gyakoroltatik a nemzetőrség, mely­hez törvény szerint minden polgár tartozik és kell, hogy saját puska, 2 pisztolyból és tőrből álló fegyver­zettel bírjon. A török őrség 2000 rendes és 1600 nem rendes katonából áll és a város felőli oldalon 150 különböző kaliberű ágyúból. A szerbek mindamel­lett azon reményben élnek, hogy a várat, ha nagy áldozattal is, de egy csapással hatalmukba kerítik, és állítják, hogy a konzulok beavatkozása nélkül már eddig urai volnának. A gyönge őrségre és há­zak közelségére számítnak, mely lehetővé teszi a tüzérség lelövöldözését. Nagy elővigyázattal van­nak, nehogy a fegyverszünet valamely véletlen ese­mény által megszakítassék. Aschir pasa magához kérete Garasanint, hogy a várat megtekint­vén, meggyőződjék, miszerint a bombázás megújítá­sához semmi előkészület sem tétetett. G­a­r­a­s­a­n­i­n udvariasan elodázta a meghívást. Ausztriát általában Törökország szövetségesének tartják és azt állítják, hogy a vár Zimonyból élelmiszert és tanácsot kap. Mihály herczeg a seregnek saját vagyonából 200,000 aranyat, 12 millió okka terményt adott, mely számot a herczegnő 6 millió okkával tetézte.Ez adomány hos­­­szu időre elégséges a seregnek. — Mihály herczeg, midőn jul. 24-én a jun. 15- és 17-én elesettekért tartott requiemben részt vett, a közkorházat is meglátogatta. A rend felett megelége­dését nyilvánítván, a sebesültek hogyléte felöl tuda­kozódott. A polgári hatóságok közül már egy sincs Belgrádon. Az itt lévő bolgár légió mindennap had­gyakorlatot tart, és már 1700 emberből áll. Egy magyar és olasz légió szervezéséről is beszélnek. Eddigelé csupán egy magyar torlasz van, melyet 20 magyar tart elfoglalva. LENGYELORSZÁG. Varsóból, július 27-éről írják: Néhány izgalmas nap után, melyekben a befo­gadások egymást érték, szünet állott be, és úgy lát­szik, hogy a láthatár tisztul. A nagyherczeg a nép­­hezi bizalmának bizonyságául, a városban lévő ki­rályi palotát választá téli lakásául; e nagyszerű épü­let kinyitása 1 Y1 millióba kerülend. Rövid időn az ál­talános amnesztia megérkezését várják. A fellegvár­ban lévő foglyok, valamint a Szibériába számüzöttek is kegyelmet nyernek, hat súlyosabb bűnös kivételé­vel. A lengyel nemzet konservatív része kész az így adott reformokat elfogadni, azonban az ellenmű­kö­­dés még mindig élénk. Az ostromállapot most igen szelíd, és ha a mostani nyugalom sokáig tartó lesz, akkor bizonyos az ostromállapot megszüntetése. OROSZORSZÁG: Az oroszok K­e­r­t­s­c­h várát jelentékeny munkaerővel erősítik, mely a hasonnevű tengerszoros mindkét oldalára ki fog terjedni. Ha ez építés elkészül, akkor Oroszország, minden eshetőség esetére, ura lesz a reá nézve oly fontos Feketeten­gernek, melynek az angol-franczia tengeri had általi megszállása 1854—5-ben annyi veszteséget és a kri­­miai hadviselésben annyi akadályt okozott, és állásuk által kitűnő férfiak kötelességének tartá, az alsóbb osztályok jóléte felett őrködni. Gyakran említé szükségességét annak, hogy a szabadság vál­ságait és elkerü­lhetlen kinövéseit akadályozni kell: akará, hogy az szabad és minden más ellenőrködés nélkül való legyen, mint a mások jogainak tiszteletben tartása, ő ez eszméket mind az államgazdászat, mind a politika, erkölcs és vallás terén merészen hirdette. A román fajú népek közt talán nem volt még oly férfi, kinek a szabadságról oly kiterjedt és tisztult fogal­mai lettek volna, és a­ki keblében iránta oly őszinte mély tiszteletet érzett volna. Tudjuk, hogy háborún kívü­l mindig vonakodott teljhatalmat nyerni a kam­rától, és hogy sohasem akart diktatúrát gyakorolni, mel­lyel Olaszország gondolkodás nélkül megajándé­kozta volna. Cavour meggyőződése e tekintetben oly szilárd volt, hogy szüntelen azt ismétlé: „Olaszországnak a szabadságból kell támadnia,különben le kell mondania feltámadásáról.“ A forradalom közepette, midőn Ná­poly még alig volt egyesítve Victor Emánuel tarto­mányaival, azt akará, hogy ott feltétlen sajtószabad­ság legyen, s midőn erre azon ellenvetést tevék,hogy az olasz sajtó, bár szabad minden bilincstől, mégis resz, válaszolá: „a sajtó nem jó, de a nyilvános véle­mény jó“. Nézete szerint, ha a sajtó szabad, minden politikai rendőrség felesleges, mert ha minden em­ber nyíltan kimondhatja véleményét, akkor nincs senkinek érdekében, hogy azt eltitkolja. Egy ízben valaki egy félhivatalos lap alapításának előnyeit akarta neki bebizonyítani, mely lapnak czélja lenne a kormány politikáját védelmezni. Ő válaszolt: „Ha ön az igaz és egészséges eszméket meg akarja buk­tatni,közölje azokat hivatalos és félhivatalos alakban. Ha ön jó ügyet védelmez,fog találni mindig írókat, kik azt fizetetlenül több és­szel és melegséggel védelme­­zendik, mint a bérleti újságírók.“ Ha meggondoljuk, hogy e férfi, kinek ajkai ily elveket vallottak, egész életében a legdühösebb megtámadtatásoknak czél­­táblája volt, lehetetlen, hogy jellemének és szellemé­nek nemes emelkedettségét meg ne csodáljuk. (Folytatása köv.) LEGÚJABB FOSTA. — Trebigneből, jul. 29-éről írják: Ezen reggel a Zubziban állomásozó török katonaság a fel­­kelők által megtámadtatott. Trebignéből az összes fegyverfogható lakosok oda siettek. A harcz élénk tüzelés mellett folyvást tart. — Berlinből, jul. 29-ről jelentik: A képvise­lőház nagy szavazattöbbséggel elhatározó, a folyto­nossági kérdésre vonatkozólag az urak háza által át­küldött törvényjavaslatot nem venni tárgyalás alá­a Veracruzból, jul. 1-éről érkezett sür­göny szerint. A tengerészek egészségi állapota meg­nyugtató. Lorencez tábornok jelentése a 13-án s 14-én vívott csatákról megjelent. E csaták eredménye a mexikói hadsereg eltávolítása volt. A hadsereg egészségi s erkölcsi állapota tökéletes. — Ujyorkból, júl. 19-diki tudósítás szerint: Hallek tábornok Washingtonba váratik, hogy a szö­vetségi hadak parancsnokságát átvegye. M. Clellan és Pope tábornokok tartják hadállásaikat, M. Clel­lan erősítéseket kapott. Lincoln az elkobzási tör­vényt aláírta. A congressus 17-én elnapolta magát­— Uj y­o­rkból, juh 21-b­ől írják: Hire terjed, hogy a konfederáltak Richmond felé 10 mértföld­­nyire visszavonultak. Erősítik, hogy a konfederáltak­­nak egy pánczélos hajójuk, mely Vickburg erőd üte­geinek védelme alatt horgonyoz, a szövetségi hajó­hadban jelentékeny kárt tesz.­­ A „B. B. Zrg.“ arról értesít, hogy a wü­rten­­bergi kormány megteszi a kezdeményezést, miszerint a vámegyleti kormányokat az Ausztria által ajánlott vámegyesség közös tárgyalására felszólítja. — Távsürgönyök jelentik Turinból, hogy Ga­ribaldi expeditiojának veszélye az egyházi államra nézve egészen elenyészett. Az önkéntesek száma, kiknek sikerült Szicziliába jutni,igen csekély és Ga­ribaldi tudósítja itteni barátait, hogy Szicziliát el­hagyva, visszatér a szárazföldre. Az „Indépendance“ e felett tudni akarja, hogy G­ar­ib­al­di expeditiója a római tartományokba, Szicziliában igen kevés rokonszenvvel találkozott, és a vállalkozók csekély száma miatt is további tétlen­ségre van kárhoztatva. Míg ellenben a rómaiak fel­kelése, Garibaldi partra szállása nélkül is, néhány nap óta beszéd tárgya lett. — Vietor Emánuelnek, mint az „A. Ztg“ tud­ni akarja, közelebb ismét barátságos érteke­zése lesz Napóleonnal, melynek tárgyát az európai conferentia képezendi. Victor Emánuel és Eugenie csá­szárné keresztszülék lesznek Napoleon herczeg­­nél. E végből Victor Emánuel személyesen utazik Párisba. — Olaszország elismerése Ausztria részéről a hivatalos és félhivatalos sajtóban homlokegyenest ellenkező módon biráltatik. Mig a hivatalos „Prager Ztt.“ szerint „oly idő és körülmények állhatnak be, midőn Ausztria sem vonhatja ki magát egy oly állam elismerése alól, mely nemcsak Ausztria nélkül, hanem Ausztria ellen hozatott létre;“ addig egy bécsi lap a „legbiztosabb forrásból“ közli, az államminisz­­ter nyilatkozatát: „Mielőtt Olaszország el­ismerésébe egyezném, leteszem tár­­czámat és mint közlegény Benedek tá­borába állok.“ Hivatalos hirdetések. (A „Sürgöny“ után.) Árvereztetnek. Duckes Sámuel ingósá­gai f. é. aug. 5. d. e. 9 órakor Tapolczán. Lubinszky Antal fekvőségei f. é. aug. 11. és sept. 12. d. e. 10 órakor Eperjesen. Lengyel István ingatlanai f­ é. aug. 12. d. e. 9 órakor Tolcsván Seidl Antal vagyonai f. é. aug. 12. d. u. 3 óra­kor a b­ujlaki albiróságnál. Néhai Miskolczy József debreczeni lakosnak az Érmelléki hegyen fekvő szőlője, f. é. aug. 28. d. e. 9 órakor a hely­színen. Árlejtések: A pestvárosi rabok számára szükséges étkek szállitására f. é. aug. 9. d. e. 9-kor. Pestvárosi szegényházi és Pintér-alapítványi ápoltak számára megkívántak­ étkekre f. é. aug. 12. d. e. 10 órakor a gazdasági bizottmány helyisé­gében. Csődök: Szegedi Engländer Johanna ellen a hitelezők megjelenésére f. é. aug. 4, 5. és 6. napjai. Pesti Engländer Jakab kereskedő ellen a hite­lezők összejövetelére f. é. sept. 18, 19. és 20. napjai tűzettek ki. Idézések: Szabolcsmegyei Tenyő helysége határának tagositása tárgyában f. é. aug. 28-ik nap­ján tárgyalás fog tartatni, mire az illetők meghi­vatnak. B. Horváth Sándor, a pestvárosi t.szék előtt ellene indított szóbeli kereset tárgyalására f. é. aug. 18-án d. 9. órakor jelenjen meg. Keppich Adolf a pesti v.tszék­ek­be f. é. aug. 6. d. e. 10 órára idéztetik. Árvereztetnek: Néhai Réthy Dénesnek hagyatékához tartozó fehér és veres borok f. é. aug. 6. d. e. 10 órakor Diósd községében. Kerner Antal kőbányai szőlője és háza f. é. aug. 22-én, d. e. 10 órakor a budai városi t. szék tárgya­lási teremében. Berghoffer János féle kéményseprői jog f. é. aug. 30. d. e. 10 órakor Pesten. Félegyházi kereskedő Bányhid Farkas hitele­zői összejövetelére f. é. aug. 7,8,9. napjai tűzettek ki. Idézés: Müncheni lakos Müller Hugó f é. aug. 5-ére a pesti­­törvényszék elébe idéztetik. Felelős szerkesztő: SZATHMÁRI KÁROLY. Megérkezettek névsora. Angol királynénál: Csathó Dániel P­­ Ladányból, Bedesula Tamás Kalocsáról , Levi Hermann Rotterdamból, Hochstetter Károly Hamburgból, Katsika E. Macedóniából, Hosek Adolf, Rahtschein József, Voigt József Gráczból, PosseU Manó Reichanbergból, Frank József Pancsováról, Kovács Ignác Szásról, Mentochik F. Szathmirról, Riegl Antal Pécsről, Schwarz Imre Debrecenből, Markó D. Kolozsvárról, István hercegnél, Zichy István gr. Sz.­Péterről, Fruscka Péter Aradról, Nicolits Erzsébet, Andreovits Emilia Temesvárról, Gyimóthyi Emma, Parzetics J. Slavoniából, Ni­­nestrich J., Édeskuty Helena Késmárkról. Euró­p­á­n­á­l: Weiss N. Moldvából, Kostantaki Nika Galatzról, Koch Lajos Münchenből, Schmittleworth M. London­ból, Kearns John Londonból, Antonelli C. Bresciából, Fotti S. Galatzról. Vadászkil­tael: Dőry Lajos báró Teufelsmühleből, Dő­ry Frigyes Gombáról, Karczay Lajos Aranyosról, Lányi I. Nagyváradról, Kontes Ágnes Sz.­Balhásról, Galovits Miklós Miksáról, Korompay Ede Poltárról, Stinner Károly Szapárról, Balanik Mátyás Boglárról, Rosko A. M. Csontavérről, Hőke L. Ipolyságról, Kovácsy János Ekeiről, Burian Pál, Lángh Nándor N.­Lángról. A magyar királynál: Pechen János, Rieger Clementina, Halásy Mathild Temesvárról, Geiszler János Sárd­­ról, Kis Ferenc Uj-Becséről, Rohatsek Márton Ó-Turából, Szalay Pál Sehmöllnitzről, Stadler Antal dr. IC.-Czellről, Pap András Tamásiból, Eisenbarth Károly Sopronyból, Serák Józs. Puszta-Balából, Kiss Péter B.­Csabáról, Bugle Vilmos Aradról, Deutsch Bernard Aradról. A fehér hajónál: Guoth Bertalan Komáromból, Fromm asszonyság Veszprémből, Nagy Béla Makóról, Schwab Jakab Drezdából,Gruber Bernárd Bajáról, Kazay Miklós Őszöd­ről, Jorgovits György Verschetzről, Pellatsek L. Bécsből, Popa Mózes Verbaszról, Etseghy István R.­Szombatbból, Boronkay Béla Esztergomból, Reif C. Sz.­Lászlóról. Tigrisné­l: Fráter Pál Aszódról, Mandl Henrik Győr­ből, Wohl Hermann Losonczról, Klaus Károly Bécsből, Weiss S., Paul Johanna Csongrádból, Mayo M., Steiner Regina Buka­restből. Pária városá­nál: Irinyi Sinder Debreczenből, Farkas Ernest Keszthelyről, Bengár Gyula Kassáról, Kadar Ferencz Debreczenből , Geldberger Fülöp Nyíregyházáról, Fischer Jónás Szegedről, Vácz városánál: Neumann János Egerből, Köh­ler Károly Magdeburgból. Hugo Victor és Barbes levélváltása. A „Miserables” regény utósó köteteinek meg­jelenése az „Independance“-nak alkalmat ad egy érdekes episod elbeszélésére. Ez a következő: Lajos Fülöp jellemzésében, mel­lyel e nagy munka hetedik kötete kezdődik, e sorok olvashatók: „Máskor czélzást tevén minisztereinek ellenzé­sére, Lajos Fülöp egy politikai elitéltre nézve, ki ko­runk leglelkesebb alakjai közé tartozik, azt írá: „ke­­gyelmezését jóvá hagyom, most nincs egyéb hátra, minthogy tudtul adassék.“ A férfi, kihez Lajos Fülöp e sorokat irá­n— Hugo Vietor, az elitért Barbes, a forradalmár. Egész világ ismeri, s a „Les Rayons et les Ombres“-ben (Sugarak és árnyakban) elolvashatja ama kitűnő költeményeket, melyekkel Hugo Vietor 1839-ben kegyelmet kért a halálra ítélt Barbes szá­mára Lajos Fülöptől, ki e kegyelmet megadá. Hugo Vietor és Barbes e régi kötelék daczára is nem ismerik egymást személyesen, és nem váltot­tak szót soha. A „Miserables“ megjelenése alkalmat adott Barbesnek, hogy az őt kétségkívül terhelő né­maságot megtörje, s levelet intézett Hugo Victorhoz, melyet olvasóinkkal ezennel közlünk. „Drága és nagynevű polgár! Kell, hogy az el­itért, kiről ön a „Miserables“ hetedik kötetében be­szél, hálátlannak lássék ön előtt. Huszonhárom éve, hogy le van kötelezve önnek, s még­sem mondott ön­nek semmit. Bocsásson meg neki! bocsásson meg nekem ! Február előtti fogságomban hányszor hatá­roztam el, hogy jutok önhöz, mihelyt a szabadság napját visszakapom. Egy fiatal ember álmai......... E nap eljött, hogy engem, mint egy letépett szalma­csomót az 1848 forgó szelébe dobjon. Nem tehetem azt, mire oly hőn vágytam. És aztán, bocsássa meg ön nekem e kifejezést, drága polgár! Az ön lángelmé­jének fensége mindig visszatartá gondolatim kijelen­tését. Én büszke vagyok rá, hogy a veszély órájában védetve láttam magamat az ön lángolásának egy su­garától. Nem halhattam meg, miután ön oltalmazott. Mint szerettem volna tanúsítani, hogy méltó vagyok arra, mikép ön karjaival védett engemet. De végze­tem nem engedő, végre is nem valának mind hősek azok, kiket Achill megszabadita. — Most öreg, s egy év óta egészségileg szomorú állapotban va­gyok. Gyakran hivem, hogy szivem vagy fejem szét­szakad. De szenvedésim daczára is boldognak érzem magamat, megmaradván, hogy önnek egy jótétemé­nye alkalmából bátorságot meríthetek megköszönni a régit, s miután e szónál vagyok, köszönöm is; ezer­szer köszönöm szent ügyünkért és Francziaországért a nagy könyvet, mel­lyel ön megajándékozott. Fran­­cziaországot mondom, mert úgy látszik nekem, hogy egyedül d’Arc Johanna és a forradalom hazája volt képes, az ön szivét és lángelméjét szülni; s boldog szülött, ön, anyja dicsőséges homlokára a dicsőség egy uj koronáját helyezé. A legmélyebb tisztelettel, Haye,­jul. 10. 1862. Barbes.“ Hugo Victor válasza a következő : „Száműzött testvérem! Midőn egy férfi, mint ön leharczolva, az előrehaladás vértanúja lesz; midőn a democratiai és emberi szent ügyekért oda áldozza va­gyonát, ifjúságát, a boldogsághoz való jogát és sza­badságát ; s midőn, hogy eszményét szolgálja, elfo­gad mindennemű küzdelmet, mindennemű megpró­báltatást, a rágalmat, üldöztetést, bukást, a fogság, s a száműzetés hosszú éveit; midőn áldozat­készsé­gével egész a vérpad bárdjáig hagyja magát vezet­tetni ; azon férfinak, ki mindent megtesz, mindenki tartozik, s ő nem tartozik senkinek, bárki legyen is az. Ki mindent adott.Az emberi fajnak, az nem lehet adósa egyéneknek. Ön nem lehet hálátlan senki iránt. Ha huszonhárom év előtt nem tettem volna azt, mit ön nekem meg akar köszönni, akkor — határo­zottan érzem most — én lettem volna hálátlan ön iránt. Mindent, mit ön a népért tett, én is újra úgy érzem, mint személyes szolgálatot. Azon időben, melyre ön emlékeztet, kötelességet teljesítek,egy kis kötelességet. Elég szerencsés vagyok ennél fogva, hogy az általános tartozásból leróhattam egy keveset, parányiságot az ön egész életéhez mérve, s mi azért mindannyian nem kevesebbel tartozunk önnek. Az én jutalmam, ha jutalmat érdemelnék, maga a tett. Mindamellett meghatva fogadom ön nemes sorait, me­lyeket küldött, s mélyen meg vagyok illetődve nagy­lelkű hálájától. Az ön levelének hatása alatt felelek. Oly szép ez; egy sugár, mely az ön magányából az enyémbe szállt. Míg találkozunk e földön, vagy más­hol, üdvözlöm az ön nagy lelkét. Hauteville Hou­se, jul. 15.1862. Hugo Victor.“

Next