Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-01 / 176. szám
26154 139491606 14200 30654 104991823414 27866 31110 11842 25859 25017 21415 3714 2230 38801 13509 30166 4607 40951 31158 17225 27368 10362 30174 39304 — Budai népszínház. Péntek, jul. 31. „Tűz a zárdában“ és „Robin orvos.“ Vígjátékok. GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM. Pest, jul. 31. Ma is igen lanyha volt a búzaüzlet, mivel idegen vevők nincsenek,fogyasztóink pedig tartózkodnak a vásárlástól. Rozs kisebb részletekben 3 ft 30 krral vásároltatott ; a kukoricza mérőjének ára 5—8 krral magasabb. Egy egész hajóteher oláhországi kukoricza 3 ft 77 krral kelt el. Győrött is igen lanyha a buzábani üzlet; magyarországi termény ára 4 ft 60 kr—5 ft, a zabban is igen csendes az üzlet, ára 1 ft 84—87 kr, kukoricza értéke javul és minősége szerint 3 ft 75—3 ft 90 krral fizettetik mérőre. A külföldről jelenthetjük , hogy Bajorország kedvező aratásban részesült, és félnünk kell ezen termékeny ország versenyzésétől. Frankhonból érkező tudósításokból kivehetni, hogy az ottani búzaaratás középszerű jó, miért is alig fog tőlünk valamit vásárolni. Dunaföldváron az aratás középszerűentött ki, a szürettől is ilyen forma eredményt várnak. Ungban meg vannak elégedve az aratással. A gabona ára elég magasan áll, de nem kél. Csongrádból a mennyiséget illetőleg középszerűnél csekélyebbnek írják a termést, a minőség azonban kielégítő. A gabonaár nem szállott alább. Csanádban silánynak mondják az aratást,a kukoriczához a mostanában járó kis esők folytán jobb remény van. Gyümölcsben bőséget látnak. KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Páris, júl. 29. Forey tábornokról, kit már annyiszor elutaztattak, írja az „Opin. Nat.,“ hogy 29-én reggel Párisból Cherbourgba utazott, de mindaddig nem fog elindulni, míg az angol postahajó, mely Vera Cruzból új tudósításokat hoz, meg nem érkezik; egyébiránt az illető hajó Southampthonban jeleztetett, hogy a tábornok elindulása sem fog sokáig haladni. A tábornok hír szerint minden tisztnek megtiltotta, hogy lapokba levelezzenek. Tampico ebbe Bonard aladmirál vezérlete alatt egy hajóraj érkezett; maga Zaragoza — hit szerint — Pueblában van, hol roppant erődítményeket emel, melyeknek bevétele, miután a hely természettől igen előnyös a védelmezésre, nagy vérontásba fog kerülni. — A „Patrie“ Cochinchinából, junius 15-ről levelet vett, melyben a békeszerződés megkötése körülményesen leiratik. E szerint Bonard admirál és Palanqua spanyol ezredes fejedelmeik nevében Tu - Dúc császárral békét, barátságot kötöttek s kereskedelmi s hajózási szerződésre léptek. A szerződés június 5-én, a „tudósok mezején köttetett meg. E mezőn t. i. tartottak azok fölött a vizsgálatok, kik a tudós czímre szert akartak tenni. A főpontok a következők: Tu-Duc 24 millió frankot fog 10 év alatt fizetni, melyből 3 millió a spanyoloknak jut. A békekötők kereskedői hajóinak a tonquini kikötő megnyittatik. A spanyol és franczia hittérítők s a katolikusok a király egyébb alattvalóival egyenlő bánásmódban részesülnek. A király országából semmit sem fog másnak átengedni Francziaország előleges beleegyezése nélkül. Francziaország a 4 meghódított tartományból hármat maga számára megtart. A negyedik visszaadatik, mihelyt a többi tartományok rendbe lesznek hozva. Alsó Cochinchina 3 nyugati tartománya egy alkirály által lesz kormányozva, ki a francziák beleegyezése nélkül idegen csapatokat be nem fogadhat. — Az „Indep.” egyik párisi levelezője írja, hogy a franczia kormány a londoni kabinettel újólag alkudozásban van. Ez alkudozások tárgya az amerikai viszály. A franczia kormány — a levelező szerint —azt hiszi, hogy miután az amerikai congressus alakulására való választások augusztus hó végén fognak kezdődni, a két nyugati kormány sikerrel kitüntethetné, miszerint a háború folytatását rosszalják. E magatartás talán reábírná a választókat, hogy békülékeny követeket válasszanak. Ugyanezen lap másik levelezője Garibaldiról írja, hogy az egész római expeditio híresztelése nem volt egyéb, mint a kormány figyelme megzavarására irányzott törekvés.Ha Garibaldi csakugyan tart valahova, azon hely inkább az adriai tenger partján kereshető, legyen az antivári öböl vagy skutari. Ennek bizonyoságául hozza fel, hogy Anconából néhány bárka magyarokkal rakva az adriai tenger felé vitorlázott, s a montenegrói s herczegovinai hadakban sok magyar emigráns van. — A „Patrie“ Olaszország és Spanyolország czímű czikkében megrótja azokat, kik az olasz királyság Spanyolország részérőli elismerését olyan könnyedén veszik. Olaszország — úgymond — nem fog ugyan meghajolni, hogy az elismerést kicsengje, de nem is fogja könnyedén elfordítani, mintha az egész igen olcsó portéka lenne. Sem vallási, sem dynastiai érdekek nem gátolhatják Spanyolországot. Az első nem, mert hiszen hány jó katholikus állam megtette már, a második sem, mert a legvastagabb önáltatás lenne azt hinni, hogy Olaszországban a Bourbonok valaha uralkodni fognak. Egyesüljön Spanyolország a latin törzsekkel, hogy a földközi tenger, melyet franczia tónak igaztalanul neveznek, valóban latin tó legyen. Egy Marseilleből érkezett július 26-iki távirati sürgöny szerint, a chinai lázadók újra megjelentek Shanghai előtt s az egyesült angol-franczia csapatok által oly nagy vesztességgel elfoglalt városok — Protet is a küzdésben esett el — újra a tai-pingek kezébe estek. Attól tartanak, hogy a lázadók a lakosokon véres boszút vesznek. A hőség csillapulása és a segélycsapatok megérkezte előtt, az egyesült hadsereg támadást nem kezdhet. ANGOLORSZÁG, London, júl. 27. A mai „Observer“ jelenti: Az ülés bezárását megelőző halebéd jövő szerdán a Trafalgar-szállodában fog megtartatni. Reményük, hogy a parlament prorogatiója aug. 5-én történik meg. Az alsóház néhány napra elhalasztja üléseit, hogy ez alatt a még hátralékos biitek a felsőházban a különböző stádiumokon átmenjenek. Ezentúl még egyszer fog összeülni, hogy a lordok jobbitványait fontolóra vegye. Ausztriáról, a vámegyletről, és a franczia-porosz kereskedelmi szerződésről a „Review” írja: Poroszország el van határozva, hogy a franczia egyezményhez szigorun ragaszkodand és Németország többi részét is maga után vonja. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy e szándéka, ha nem ingadozik, sikerülni fog. Más részről azonban bizonyos, hogy nagy akadályokba fog ütközni, és hogy a védvámosok szövetsége politikai elleneivel, Ausztria szárnyai alatt bátorságát és kitartását nehéz próbára állítja. Barátainak azonban vigasztalódniok kell azon gondolatban, hogy a megkísértésnek végre be kellett következnie, és hogy minden lépés, mely Poroszországot a nyugati hatalmakhoz közelebb hozza, és mely kényszeríti őt Németországban egy függetlenebb állás elfoglalására, az idő folytában csakis javára szolgálhat és minden megtartott jó tulajdonait életre ébreszti OLASZORSZÁG. Siciliában, hol Garibaldi beszédei s jelenléte a népet lelkesedésre gyujták, mozgalmak mutatkoznak, melyek a turini kabinetet arra bírták, hogy olyan rendszabályokhoz nyúljon, minők a rend fentartására szükségesek. La Marmora Palermoba csapatokat küldött, melyeket Nápolyban, az éjszaki tartományokból érkező csapatok fognak pótolni. Az olasz és franczia lapok az olasz királyság Oroszország részérőli elismerését úgy tüntették fel, mintha ezt jó részben Francziaországnak kellene köszönni. Ez ellen az „Éjszaki Méh“ kikér. „E véleményt határozottan visszautasítjuk. Az olasz királyság elismerése mindjárt bekövetkezett, mihelyt kormányunk az uj szerkezet állandó voltáról és erejéről meggyőződött. Ez elismerést tehát Olaszország maga eszközölte ki.“ Francziaország a közbenjáró volt, „de csakis erre szorítkozott egész beavatkozása.“ SZERBIA. Belgrádból, júl. 24-éről irja a „N. Z“ levelezője: Tegnap láttam a szerb nemzetőrség első és második osztályának hadgyakorlatát. E katonaság látása jó hatással van a nézőre, valamint a fegyverkezelési mód is azt bizonyítja, hogy nem néhány nap, hanem ifjúságuk óta foglalkoztak vele. A nemzetőrség zsoldot nem, csupán ellátást kap. Az ifjabbaknak fizetés mellett fegyvert szolgáltat a kormány. Igen jó belga készítményű fegyverek szuronnyal ellátva Szerb részről történt bevallás szerint, a rendes katonaság száma 50,000-re megy, ehez 52 ezer első és 52 ezer másodosztályú nemzetőr járul. Egész Szerbiában gyakoroltatik a nemzetőrség, melyhez törvény szerint minden polgár tartozik és kell, hogy saját puska, 2 pisztolyból és tőrből álló fegyverzettel bírjon. A török őrség 2000 rendes és 1600 nem rendes katonából áll és a város felőli oldalon 150 különböző kaliberű ágyúból. A szerbek mindamellett azon reményben élnek, hogy a várat, ha nagy áldozattal is, de egy csapással hatalmukba kerítik, és állítják, hogy a konzulok beavatkozása nélkül már eddig urai volnának. A gyönge őrségre és házak közelségére számítnak, mely lehetővé teszi a tüzérség lelövöldözését. Nagy elővigyázattal vannak, nehogy a fegyverszünet valamely véletlen esemény által megszakítassék. Aschir pasa magához kérete Garasanint, hogy a várat megtekintvén, meggyőződjék, miszerint a bombázás megújításához semmi előkészület sem tétetett. Garasanin udvariasan elodázta a meghívást. Ausztriát általában Törökország szövetségesének tartják és azt állítják, hogy a vár Zimonyból élelmiszert és tanácsot kap. Mihály herczeg a seregnek saját vagyonából 200,000 aranyat, 12 millió okka terményt adott, mely számot a herczegnő 6 millió okkával tetézte.Ez adomány hosszu időre elégséges a seregnek. — Mihály herczeg, midőn jul. 24-én a jun. 15- és 17-én elesettekért tartott requiemben részt vett, a közkorházat is meglátogatta. A rend felett megelégedését nyilvánítván, a sebesültek hogyléte felöl tudakozódott. A polgári hatóságok közül már egy sincs Belgrádon. Az itt lévő bolgár légió mindennap hadgyakorlatot tart, és már 1700 emberből áll. Egy magyar és olasz légió szervezéséről is beszélnek. Eddigelé csupán egy magyar torlasz van, melyet 20 magyar tart elfoglalva. LENGYELORSZÁG. Varsóból, július 27-éről írják: Néhány izgalmas nap után, melyekben a befogadások egymást érték, szünet állott be, és úgy látszik, hogy a láthatár tisztul. A nagyherczeg a néphezi bizalmának bizonyságául, a városban lévő királyi palotát választá téli lakásául; e nagyszerű épület kinyitása 1 Y1 millióba kerülend. Rövid időn az általános amnesztia megérkezését várják. A fellegvárban lévő foglyok, valamint a Szibériába számüzöttek is kegyelmet nyernek, hat súlyosabb bűnös kivételével. A lengyel nemzet konservatív része kész az így adott reformokat elfogadni, azonban az ellenműködés még mindig élénk. Az ostromállapot most igen szelíd, és ha a mostani nyugalom sokáig tartó lesz, akkor bizonyos az ostromállapot megszüntetése. OROSZORSZÁG: Az oroszok Kertsch várát jelentékeny munkaerővel erősítik, mely a hasonnevű tengerszoros mindkét oldalára ki fog terjedni. Ha ez építés elkészül, akkor Oroszország, minden eshetőség esetére, ura lesz a reá nézve oly fontos Feketetengernek, melynek az angol-franczia tengeri had általi megszállása 1854—5-ben annyi veszteséget és a krimiai hadviselésben annyi akadályt okozott, és állásuk által kitűnő férfiak kötelességének tartá, az alsóbb osztályok jóléte felett őrködni. Gyakran említé szükségességét annak, hogy a szabadság válságait és elkerülhetlen kinövéseit akadályozni kell: akará, hogy az szabad és minden más ellenőrködés nélkül való legyen, mint a mások jogainak tiszteletben tartása, ő ez eszméket mind az államgazdászat, mind a politika, erkölcs és vallás terén merészen hirdette. A román fajú népek közt talán nem volt még oly férfi, kinek a szabadságról oly kiterjedt és tisztult fogalmai lettek volna, és aki keblében iránta oly őszinte mély tiszteletet érzett volna. Tudjuk, hogy háborún kívül mindig vonakodott teljhatalmat nyerni a kamrától, és hogy sohasem akart diktatúrát gyakorolni, mellyel Olaszország gondolkodás nélkül megajándékozta volna. Cavour meggyőződése e tekintetben oly szilárd volt, hogy szüntelen azt ismétlé: „Olaszországnak a szabadságból kell támadnia,különben le kell mondania feltámadásáról.“ A forradalom közepette, midőn Nápoly még alig volt egyesítve Victor Emánuel tartományaival, azt akará, hogy ott feltétlen sajtószabadság legyen, s midőn erre azon ellenvetést tevék,hogy az olasz sajtó, bár szabad minden bilincstől, mégis resz, válaszolá: „a sajtó nem jó, de a nyilvános vélemény jó“. Nézete szerint, ha a sajtó szabad, minden politikai rendőrség felesleges, mert ha minden ember nyíltan kimondhatja véleményét, akkor nincs senkinek érdekében, hogy azt eltitkolja. Egy ízben valaki egy félhivatalos lap alapításának előnyeit akarta neki bebizonyítani, mely lapnak czélja lenne a kormány politikáját védelmezni. Ő válaszolt: „Ha ön az igaz és egészséges eszméket meg akarja buktatni,közölje azokat hivatalos és félhivatalos alakban. Ha ön jó ügyet védelmez,fog találni mindig írókat, kik azt fizetetlenül több ésszel és melegséggel védelmezendik, mint a bérleti újságírók.“ Ha meggondoljuk, hogy e férfi, kinek ajkai ily elveket vallottak, egész életében a legdühösebb megtámadtatásoknak czéltáblája volt, lehetetlen, hogy jellemének és szellemének nemes emelkedettségét meg ne csodáljuk. (Folytatása köv.) LEGÚJABB FOSTA. — Trebigneből, jul. 29-éről írják: Ezen reggel a Zubziban állomásozó török katonaság a felkelők által megtámadtatott. Trebignéből az összes fegyverfogható lakosok oda siettek. A harcz élénk tüzelés mellett folyvást tart. — Berlinből, jul. 29-ről jelentik: A képviselőház nagy szavazattöbbséggel elhatározó, a folytonossági kérdésre vonatkozólag az urak háza által átküldött törvényjavaslatot nem venni tárgyalás aláa Veracruzból, jul. 1-éről érkezett sürgöny szerint. A tengerészek egészségi állapota megnyugtató. Lorencez tábornok jelentése a 13-án s 14-én vívott csatákról megjelent. E csaták eredménye a mexikói hadsereg eltávolítása volt. A hadsereg egészségi s erkölcsi állapota tökéletes. — Ujyorkból, júl. 19-diki tudósítás szerint: Hallek tábornok Washingtonba váratik, hogy a szövetségi hadak parancsnokságát átvegye. M. Clellan és Pope tábornokok tartják hadállásaikat, M. Clellan erősítéseket kapott. Lincoln az elkobzási törvényt aláírta. A congressus 17-én elnapolta magát— Uj yorkból, juh 21-ből írják: Hire terjed, hogy a konfederáltak Richmond felé 10 mértföldnyire visszavonultak. Erősítik, hogy a konfederáltaknak egy pánczélos hajójuk, mely Vickburg erőd ütegeinek védelme alatt horgonyoz, a szövetségi hajóhadban jelentékeny kárt tesz. A „B. B. Zrg.“ arról értesít, hogy a würtenbergi kormány megteszi a kezdeményezést, miszerint a vámegyleti kormányokat az Ausztria által ajánlott vámegyesség közös tárgyalására felszólítja. — Távsürgönyök jelentik Turinból, hogy Garibaldi expeditiojának veszélye az egyházi államra nézve egészen elenyészett. Az önkéntesek száma, kiknek sikerült Szicziliába jutni,igen csekély és Garibaldi tudósítja itteni barátait, hogy Szicziliát elhagyva, visszatér a szárazföldre. Az „Indépendance“ e felett tudni akarja, hogy Garibaldi expeditiója a római tartományokba, Szicziliában igen kevés rokonszenvvel találkozott, és a vállalkozók csekély száma miatt is további tétlenségre van kárhoztatva. Míg ellenben a rómaiak felkelése, Garibaldi partra szállása nélkül is, néhány nap óta beszéd tárgya lett. — Vietor Emánuelnek, mint az „A. Ztg“ tudni akarja, közelebb ismét barátságos értekezése lesz Napóleonnal, melynek tárgyát az európai conferentia képezendi. Victor Emánuel és Eugenie császárné keresztszülék lesznek Napoleon herczegnél. E végből Victor Emánuel személyesen utazik Párisba. — Olaszország elismerése Ausztria részéről a hivatalos és félhivatalos sajtóban homlokegyenest ellenkező módon biráltatik. Mig a hivatalos „Prager Ztt.“ szerint „oly idő és körülmények állhatnak be, midőn Ausztria sem vonhatja ki magát egy oly állam elismerése alól, mely nemcsak Ausztria nélkül, hanem Ausztria ellen hozatott létre;“ addig egy bécsi lap a „legbiztosabb forrásból“ közli, az államminiszter nyilatkozatát: „Mielőtt Olaszország elismerésébe egyezném, leteszem tárczámat és mint közlegény Benedek táborába állok.“ Hivatalos hirdetések. (A „Sürgöny“ után.) Árvereztetnek. Duckes Sámuel ingóságai f. é. aug. 5. d. e. 9 órakor Tapolczán. Lubinszky Antal fekvőségei f. é. aug. 11. és sept. 12. d. e. 10 órakor Eperjesen. Lengyel István ingatlanai f é. aug. 12. d. e. 9 órakor Tolcsván Seidl Antal vagyonai f. é. aug. 12. d. u. 3 órakor a bujlaki albiróságnál. Néhai Miskolczy József debreczeni lakosnak az Érmelléki hegyen fekvő szőlője, f. é. aug. 28. d. e. 9 órakor a helyszínen. Árlejtések: A pestvárosi rabok számára szükséges étkek szállitására f. é. aug. 9. d. e. 9-kor. Pestvárosi szegényházi és Pintér-alapítványi ápoltak számára megkívántak étkekre f. é. aug. 12. d. e. 10 órakor a gazdasági bizottmány helyiségében. Csődök: Szegedi Engländer Johanna ellen a hitelezők megjelenésére f. é. aug. 4, 5. és 6. napjai. Pesti Engländer Jakab kereskedő ellen a hitelezők összejövetelére f. é. sept. 18, 19. és 20. napjai tűzettek ki. Idézések: Szabolcsmegyei Tenyő helysége határának tagositása tárgyában f. é. aug. 28-ik napján tárgyalás fog tartatni, mire az illetők meghivatnak. B. Horváth Sándor, a pestvárosi t.szék előtt ellene indított szóbeli kereset tárgyalására f. é. aug. 18-án d. 9. órakor jelenjen meg. Keppich Adolf a pesti v.tszékekbe f. é. aug. 6. d. e. 10 órára idéztetik. Árvereztetnek: Néhai Réthy Dénesnek hagyatékához tartozó fehér és veres borok f. é. aug. 6. d. e. 10 órakor Diósd községében. Kerner Antal kőbányai szőlője és háza f. é. aug. 22-én, d. e. 10 órakor a budai városi t. szék tárgyalási teremében. Berghoffer János féle kéményseprői jog f. é. aug. 30. d. e. 10 órakor Pesten. Félegyházi kereskedő Bányhid Farkas hitelezői összejövetelére f. é. aug. 7,8,9. napjai tűzettek ki. Idézés: Müncheni lakos Müller Hugó f é. aug. 5-ére a pestitörvényszék elébe idéztetik. Felelős szerkesztő: SZATHMÁRI KÁROLY. Megérkezettek névsora. Angol királynénál: Csathó Dániel P Ladányból, Bedesula Tamás Kalocsáról , Levi Hermann Rotterdamból, Hochstetter Károly Hamburgból, Katsika E. Macedóniából, Hosek Adolf, Rahtschein József, Voigt József Gráczból, PosseU Manó Reichanbergból, Frank József Pancsováról, Kovács Ignác Szásról, Mentochik F. Szathmirról, Riegl Antal Pécsről, Schwarz Imre Debrecenből, Markó D. Kolozsvárról, István hercegnél, Zichy István gr. Sz.Péterről, Fruscka Péter Aradról, Nicolits Erzsébet, Andreovits Emilia Temesvárról, Gyimóthyi Emma, Parzetics J. Slavoniából, Ninestrich J., Édeskuty Helena Késmárkról. Európánál: Weiss N. Moldvából, Kostantaki Nika Galatzról, Koch Lajos Münchenből, Schmittleworth M. Londonból, Kearns John Londonból, Antonelli C. Bresciából, Fotti S. Galatzról. Vadászkiltael: Dőry Lajos báró Teufelsmühleből, Dőry Frigyes Gombáról, Karczay Lajos Aranyosról, Lányi I. Nagyváradról, Kontes Ágnes Sz.Balhásról, Galovits Miklós Miksáról, Korompay Ede Poltárról, Stinner Károly Szapárról, Balanik Mátyás Boglárról, Rosko A. M. Csontavérről, Hőke L. Ipolyságról, Kovácsy János Ekeiről, Burian Pál, Lángh Nándor N.Lángról. A magyar királynál: Pechen János, Rieger Clementina, Halásy Mathild Temesvárról, Geiszler János Sárdról, Kis Ferenc Uj-Becséről, Rohatsek Márton Ó-Turából, Szalay Pál Sehmöllnitzről, Stadler Antal dr. IC.-Czellről, Pap András Tamásiból, Eisenbarth Károly Sopronyból, Serák Józs. Puszta-Balából, Kiss Péter B.Csabáról, Bugle Vilmos Aradról, Deutsch Bernard Aradról. A fehér hajónál: Guoth Bertalan Komáromból, Fromm asszonyság Veszprémből, Nagy Béla Makóról, Schwab Jakab Drezdából,Gruber Bernárd Bajáról, Kazay Miklós Őszödről, Jorgovits György Verschetzről, Pellatsek L. Bécsből, Popa Mózes Verbaszról, Etseghy István R.Szombatbból, Boronkay Béla Esztergomból, Reif C. Sz.Lászlóról. Tigrisnél: Fráter Pál Aszódról, Mandl Henrik Győrből, Wohl Hermann Losonczról, Klaus Károly Bécsből, Weiss S., Paul Johanna Csongrádból, Mayo M., Steiner Regina Bukarestből. Pária városánál: Irinyi Sinder Debreczenből, Farkas Ernest Keszthelyről, Bengár Gyula Kassáról, Kadar Ferencz Debreczenből , Geldberger Fülöp Nyíregyházáról, Fischer Jónás Szegedről, Vácz városánál: Neumann János Egerből, Köhler Károly Magdeburgból. Hugo Victor és Barbes levélváltása. A „Miserables” regény utósó köteteinek megjelenése az „Independance“-nak alkalmat ad egy érdekes episod elbeszélésére. Ez a következő: Lajos Fülöp jellemzésében, mellyel e nagy munka hetedik kötete kezdődik, e sorok olvashatók: „Máskor czélzást tevén minisztereinek ellenzésére, Lajos Fülöp egy politikai elitéltre nézve, ki korunk leglelkesebb alakjai közé tartozik, azt írá: „kegyelmezését jóvá hagyom, most nincs egyéb hátra, minthogy tudtul adassék.“ A férfi, kihez Lajos Fülöp e sorokat irán— Hugo Vietor, az elitért Barbes, a forradalmár. Egész világ ismeri, s a „Les Rayons et les Ombres“-ben (Sugarak és árnyakban) elolvashatja ama kitűnő költeményeket, melyekkel Hugo Vietor 1839-ben kegyelmet kért a halálra ítélt Barbes számára Lajos Fülöptől, ki e kegyelmet megadá. Hugo Vietor és Barbes e régi kötelék daczára is nem ismerik egymást személyesen, és nem váltottak szót soha. A „Miserables“ megjelenése alkalmat adott Barbesnek, hogy az őt kétségkívül terhelő némaságot megtörje, s levelet intézett Hugo Victorhoz, melyet olvasóinkkal ezennel közlünk. „Drága és nagynevű polgár! Kell, hogy az elitért, kiről ön a „Miserables“ hetedik kötetében beszél, hálátlannak lássék ön előtt. Huszonhárom éve, hogy le van kötelezve önnek, s mégsem mondott önnek semmit. Bocsásson meg neki! bocsásson meg nekem ! Február előtti fogságomban hányszor határoztam el, hogy jutok önhöz, mihelyt a szabadság napját visszakapom. Egy fiatal ember álmai......... E nap eljött, hogy engem, mint egy letépett szalmacsomót az 1848 forgó szelébe dobjon. Nem tehetem azt, mire oly hőn vágytam. És aztán, bocsássa meg ön nekem e kifejezést, drága polgár! Az ön lángelméjének fensége mindig visszatartá gondolatim kijelentését. Én büszke vagyok rá, hogy a veszély órájában védetve láttam magamat az ön lángolásának egy sugarától. Nem halhattam meg, miután ön oltalmazott. Mint szerettem volna tanúsítani, hogy méltó vagyok arra, mikép ön karjaival védett engemet. De végzetem nem engedő, végre is nem valának mind hősek azok, kiket Achill megszabadita. — Most öreg, s egy év óta egészségileg szomorú állapotban vagyok. Gyakran hivem, hogy szivem vagy fejem szétszakad. De szenvedésim daczára is boldognak érzem magamat, megmaradván, hogy önnek egy jótéteménye alkalmából bátorságot meríthetek megköszönni a régit, s miután e szónál vagyok, köszönöm is; ezerszer köszönöm szent ügyünkért és Francziaországért a nagy könyvet, mellyel ön megajándékozott. Francziaországot mondom, mert úgy látszik nekem, hogy egyedül d’Arc Johanna és a forradalom hazája volt képes, az ön szivét és lángelméjét szülni; s boldog szülött, ön, anyja dicsőséges homlokára a dicsőség egy uj koronáját helyezé. A legmélyebb tisztelettel, Haye,jul. 10. 1862. Barbes.“ Hugo Victor válasza a következő : „Száműzött testvérem! Midőn egy férfi, mint ön leharczolva, az előrehaladás vértanúja lesz; midőn a democratiai és emberi szent ügyekért oda áldozza vagyonát, ifjúságát, a boldogsághoz való jogát és szabadságát ; s midőn, hogy eszményét szolgálja, elfogad mindennemű küzdelmet, mindennemű megpróbáltatást, a rágalmat, üldöztetést, bukást, a fogság, s a száműzetés hosszú éveit; midőn áldozatkészségével egész a vérpad bárdjáig hagyja magát vezettetni ; azon férfinak, ki mindent megtesz, mindenki tartozik, s ő nem tartozik senkinek, bárki legyen is az. Ki mindent adott.Az emberi fajnak, az nem lehet adósa egyéneknek. Ön nem lehet hálátlan senki iránt. Ha huszonhárom év előtt nem tettem volna azt, mit ön nekem meg akar köszönni, akkor — határozottan érzem most — én lettem volna hálátlan ön iránt. Mindent, mit ön a népért tett, én is újra úgy érzem, mint személyes szolgálatot. Azon időben, melyre ön emlékeztet, kötelességet teljesítek,egy kis kötelességet. Elég szerencsés vagyok ennél fogva, hogy az általános tartozásból leróhattam egy keveset, parányiságot az ön egész életéhez mérve, s mi azért mindannyian nem kevesebbel tartozunk önnek. Az én jutalmam, ha jutalmat érdemelnék, maga a tett. Mindamellett meghatva fogadom ön nemes sorait, melyeket küldött, s mélyen meg vagyok illetődve nagylelkű hálájától. Az ön levelének hatása alatt felelek. Oly szép ez; egy sugár, mely az ön magányából az enyémbe szállt. Míg találkozunk e földön, vagy máshol, üdvözlöm az ön nagy lelkét. Hauteville House, jul. 15.1862. Hugo Victor.“