Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-16 / 212. szám

val, a meglevő tervrajzokhoz mért költségvetés, a helyiség meghatározása és a szükséges pénzösszeg mily módon megszerzés iránti véleményadás stb. elkészítésével egy bizottmány jön megbízva, mely­nek tagjai: gr. Lázár Mór, Dobolyi Sándor, Szent­­györgyi Imre, id. főbíró Fekete József, volt főbíró Petri Ádám, dr. Knöpfler Vilmos és Békessi Márk mint tollvivő. Ez alkalommal a­ lelkes báró Henter József és gróf Lázár Mór a színházhoz szükséges te­lekrészt ingyen ajánlották fel. ^ Figyelmeztetjük Buda város főkapitánysá­gát azon zsarolásokra, a­melyeket a budai lánczhid­főnél álló bérkocsisok vasár­ s ünnepnapokon a kö­zönségen elkövetnek. Múlt Vasárnap délutáni 3 óra­kor, midőn társaskocsi nem volt kapható, 2 frt 60 krt egész 3 frtot kívántak a Zugligetbe a bérkocsisok, sőt a beszállást mindenkinek eltilták, mielőtt azon összeg lefizetésére magát nem kötelezte. így járt e sorok írója a 4, 11, 21, 24, 57, 67. sz. bérkocsisokkal, míg végre ex gratia 2 írtért az 57-es indult. — Mire való az árszabály, ha a bérkocsis e figyelmeztetésre azt feleli, hogy „az a­p­a pir­o­s­on áll“. A Szele és Czegléd között múlt héten történt postarablás felől következő részleteket kö­zölnek : A czegléd-szelei országúton, a postakocsi indul­ta előtt Czeglédre, többen találkoztak egy három lova paraszt szekérrel, a­melyen két uri módon öltözött nagy szakállú férfi vadászpuskával ült; a kocsis czifra szűrben volt. Ezen kocsin várta a két rabló a Szeléről jövő postakocsit, mert utasok ezen kocsit egyszer Czegléd, máskor Szele felé mentében találták. A­mint a postakocsit az országút f dé szemközt találták, a rablók kocsijukkal az utón keresztbe áll­tak, a 14 éves kocsist leszállani parancsolták, fenye­getőzések között a postatáskával együtt kocsijukra fektették, szűrrel beterítették, s a postalovat is a kocsi elé fogva, vágtatva Czegléd felé indultak, Czegléd közelében egy mellék uton Káta felé hajtván, a fiút a szekérről leparancsolták.­­ A rablást két czeglédi földmives távolról, félelmükben földre te­rülve nézte, és azonnal Czeglédre sietett jelentést tenni, miáltal Pesten előbb volt tudomás a rablásról, mint a szelei postahivatalban, miután a postafiú csak késő este ért haza gyalog. — A postatáskában volt 22 ezer forint a kátai adóhivataltól, 8 ezer forint Jászberényből, és mintegy 8 ezer forint magán pénz küldemények.­­j-Bernáth József somogymegyei alispán aláírásával, a következő hivatalos hirdetést vettük: 2250. Evn. sz. A vakmerő rablások­­ s a rablókat takargató még undokabb, s bünösebb orgazdaság megyénkben mindinkább elharapódzván, s ezennel közhírré tétetik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfo­­gatására egész ötezer forintig terjedő jutalom enge­délyeztetett, s hogy ezen jutalmak az illetőknek a megye pénztáránál nyomban kifizettetni fognak. Egy­úttal közhírré tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejt — hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók tanyájára, és rejthelyeikre ételt, és italt hord, úgy szinte az, ki ezen ételt és italt illy czélból kiadja — szóval mind az, ki legkissebb hozzájárulásával köz­vetve, vagy közvetlen a rablók gonosz tetteiket elő­mozdítja — nyomban elfogatik, és legszigorúbb bün­tetés alá vonatik. Kelt Kaposvárott, sept. 13-án 1862. —­ Tanodai értesités. A pesti főreáltano­dánál a tanulók beírása September 27-én kezdődik s október 5-én berekesztetik. A „Veni sancti“ isteni tisztelet október 1 jén fog megtartatni. Azok, kik magántanulókat akarnak ez intézetnél tekintetni, tar­toznak magukat legkésőbb október 10-ig bejegyez­tetni. A tanárjelölti tanfolyam számára október 12-ig irathatják be magukat az illetők. Minden beiratás d. e. 9—12, d­­u. 3—5 óráig történhetik az igazgatósági irodában. Kelt Pesten, sept. 15-én 1862. N­e­y Ferencz, igazgató, kedvezőtlen jelentésekkel egyetemben, vásárunkon a félelmet még növelték és az üzérkedést szenvedőleges állapotra kárhoztatták. A mu­lt hét vége felé búza jó 10 krral olcsóbban kináltatott, de ennek daczára sem talált a kínált termény szives vásárlókra. Az egész forgalom nehány ezer mezőre szorítkozott, mely 84% fontos fehérvári búzából,mely 4 ft 10 krön kelt, 84 ftos pestvidékiből, mely 4 írton, és 78 fontosból, mely 4 ft 40 krral fizettetett, állt. A többi gabonemű az árjegyzékünkben feljegyzett áron va­la kapható. Ma is, mint rendesen közöljük a bécsi gabonabör­zéről érkező tudósítást, mely következőleg hang­zik : A mai gabonabörzén fogyasztásra több, mint 30,000 m. búza kelhetett el, de ennek daczára a múltheti árak további 15 krral is csökkentek, ki­vitelre nem vásároltatott; rozs és árpa csak legjobb minőségben adathatott el fogyasztóknak, a zabü­zlet épen nem élénk, ára nem változott. Győrött átadandó termény ára: Búza bánsági 87-88% fontos 4 ft 75 - 5 ft, bácskai 84—85 fontos 4 ft 15—20 kr, győrvi­­déki 85—86 fontos 4 ft 20- 30 kr, magyar rozs 2 ft 90 kr —3 ft, serfőzésre alkalmas árpa 2 ft 40—50 kr, régi zab 1 ft 68—75 kr, új 1 ft 54—58 kr. Trieszti levelezőnk következőleg jellemzi az ottani üzletmenetet. A lefolyt héten is tartós volt az üzleti szélcsend a gabonakereskedésben, és a búza starja újólag 10—15 krajczárral csök­kent. Ámbár az árak máris igen olcsók, kiviteli pia­­czaink üzletpangása következtében igen kevés vevési hajlam mutatkozik, miért is szerfelett korlátolt a for­galom. Helyi fogyasztás számára említett árral né­hány ezer star vásároltatott, a többi gabonaneműben nincs forgalom. Az árak következők : búza 115 fon­tos 7 ft 45 kr, 118 fontos 7 ft 90 kr, legjobb minősé­gü 119 fontos starja 8 ft 10 kr. A külföldi gabnavásárokról igen leverő jelenté­sek érkeznek. Az angol vásárokon, a nagy ame­rikai behozatal következtében csökkennek az árak. Az utolsó londoni távsürgöny szerint, búza csak mér­sékelt árakon vala eladható- Frankhonban a tartalék lisztraktárak kényszere meg-SZÜntettoto + + mi nem «vm XXVT voov UabVUb­Xlj VUlCbeU­­tólag az árakra. Az amerikai szerencsétlen há­ború ezen országokat, kényszeríti roppant mennyi­ségű terményt szállítani­ Európába, Liverpoolba né­hány nap alatt 20,000 last búza és 130,000 hordó liszt érkezett. Míg az amerikai szállítmányok ily rop­pant mértékben történnek, minden vélemény az üzlet jövendő menete felett csak igen merészelt lehet. Budai népszínház. — Vasárnap tartatott meg a budai népszínház első évfordulati örömünnepe. A színház díszes zász­lókkal, jelképekkel, czimerekkel stb. volt ériítve, a nézőhely kivilágítva. Hogy a színház ez alkalommal tökéletesen megtelt, felesleges mondanunk, a­men­­nyiben ismeretes azon kíváncsiság, mel­lyel a fővá­rosi közönség nagy része a látványosság iránt visel­tetik. Örömünnepek alkalmával pedig rendesen sok a látványosság. Sajnos, hogy a számos látogatást másnak nem tulajdoníthatjuk, mint a kíváncsiság­nak, de azon szomorú tapasztalás, hogy a budai nép­színházban az előadások többnyire üres padok előtt mennek véghez, mást következtetni nem enged. Node ne homályosítsuk az örömünnepet hideg okoskodá­sainkkal, hanem nézzük inkább az előadást. Minde­nekelőtt dicséretesen kell megemlítenünk a buzgó igazgatót, a­ki a mostoha viszonyok mellett sem csüggedve, azon kevés erőből, a­mel­lyel rendelke­zik, a színház külcsinját, a költséges csoportozatokat oly meglepően állítá elő. Kár azonban, hogy a fő­­súlyt a zenei részekre fekteté, holott ennek exequálá­­sára több és jobb erők kívántatnak, mint a minőkkel rendelkezik. Az operette (a zeneszerző) még azon esetre is, ha sikerültebb zeneszerzemény volna, mint a minő, nem illett a programm keretébe, és pedig leginkább azért, mivel a sok ouvertur, népdal, és más énekrészek már a nélkül is nagyon kimeríték az éneklő kart. A „Múlt, jelen és jövő“ czimű alkalmi dolgozat, melyben Dózsa, Szépné és Bényei elég jól szavaltak, közhelyek és parazisokból állott minden költői színezet nélkül. Aligha a budai népszínház va­lamely udvari dramaturgjának lomtárából nem ke­rült ki. A múlt és jelen között csak azon különbség merült fel, hogy a jelenben nagyon hamisan énekel­tek a feltámadt szellemek. A k­éptánczok között az oláh táncz igen jól sikerült, úgyszintén a magyar kettős is, melyet Horváth Károly ur és Kurlaender Irma k. a. igen sok könnyedséggel, eredetiséggel és kellő kecsesel lejtettek. Az előadás végén az összes személyzet által énekelt Rákóczy-induló, a görögtűz által kivilágított csoportozat mellett elég impozáns volt. Egy átalában a görögtűz minden jelenetben si­került. Molnárné egy magándalt, vesztett hangjához mérve, eléggé csinosan énekelt. Az örömelőadások folytatásáról jövőre. — Kedd, sept. 16. „A zeneszerző“, „A szerel­mes kántor“, operettek 1 fölv. Állagáról. GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM. Pest, sept. 15. (1.) Minden gabonanemű a bécsi gabnabörzén beállt újólagos árcsökkenése, a külföldi irányiadé KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. P­ár­i­s, szept. 13. A fran­­czia császár bár jól tudja, hogy tőle függ Olaszor­szág nyugalma helyreállítása, makacson hallgat, és minden sürgetésre ez egy felelettel áll elő: „Nem vonthatom ki csapataimat Rómából.“ Ennél körül­ményesebb nyilatkozatot ki sem nyerhetett tőle, sőt kijelentette, hogy még Bisaritzban sem akar e kér­déssel foglalkozni. Ily körülmények közt mit fog Ra­tazzi tenni? E kérdésre a „Indép­“ turini levelezője így felel: ő maga még egy végső kisérletet tesz, de ez csak akkor történik meg, ha a császár Bisaritzból visszaérkezett. Valószínű, hogy Ratazzi maga Páris­­ba megy, hogy a császárral személyesen értekezzék, s ha a császár még­is jelen szándékánál marad s csapatait továbbra is Rómában tartja, úgy Ratazzi lemondását be fogja nyújtani De mielőtt ezt tenné, a parlament szik­e előtt fel fogja számlálni mindazon lépéseket, miket megkísértett, hogy Francziaország­­gal egyetértésben maradjon, s hogy Olaszország elérhesse azon czélt, hova minden áron el akar jutni. Ekkor a királynak választani kell Ricasoli mi­nisztériuma közt, mely a francziákkal nyíltan szakit, vagy egy más vakmerő minisztérium között, mely erőszakos államcsíny által Olaszország ügyeit La­­guerronniére politikája értelmében fogja kezelni. Ily alternatíva mellett a választás felett nincs semmi kétség. A Persigny pártja még nem esett kétségbe, s remélli, hogy ha a császár visszatér, Olaszország iránt kedvező határozatot fog kieszközölni Ez tűnik ki a „Const." főszerkesztője leveléből, melyet a „Presserhez intézett, e levél szerint a „Const." a „La France“ olasz politikáját nem azért mellőzi hall­gatással , mintha már meg lenne győzve, de, mert az ellenkezőt a következés meg fogja mutatni. A „La France“ által ütött zajt a„Const.“vak lármának tekin­ti, melyet az uj lapok, hogy a figyelmet magukra vonják, koronkint csapni szoktak. Említettük, hogy a franczia császár beszéde, melyet a spanyol követ elfogadásakor tartott, a spa­nyoloknál nem kis ingerültséget gerjesztett; ennek következtében O’Donnel Concha­marquist oda utasí­totta, hogy felvilágosításokat kérjen, a marqulo Thou­­venelhez fordult, ki a császárnál audentiát eszközölt számára. A császár szívesen fogadta, s kijelenté, hogy nem volt szándéka a spanyol nemzetet megsérteni, csak a mexikói ügyek felett akarta véleményét nyíl­tan kimondani. Spanyolország iránt mindig jó indu­lattal viseltetett, óhajtotta annak virágzását s nagy­ságát. Izabella királynő iránt őszinte hajlammal vi­seltetik. Egyszersmind felhatalmazta a marquist, hogy ezt a spanyol királynőnek s kormánynak tud­tára adja. Tárgy rokonságnál fogva megemlítjük, hogy a lapok szerint, Narvaez tábornagy O’Donnelt megbuk­tatni készül, s e czélra oly iratokat fog felmutatni, melyek a premiert az udvar előtt igen rosz színben fogják feltüntetni. A „Patrie“ egyik czikkében Garibaldi megke­­gyelmezéséről említést tesz. Szigorral és erélylyel elnyomta a lázadást — így is — s most, midőn az egész ország a megkegyelmezést sürgeti, a kormány habozás nélkül teljesítheti a nemzet kívánságát. Az angol királynő — mint a „Patrie“ jelenti — Belgiumban Laeken kastélyban megállapodott s Cow­ley lordot magához hivatta, s a tanácskozásban Rus­sel lord és Lipót király is részt vettek. ANGOLORSZÁG, London, sept. 11. Garibal­dinak az aspromontei csata részleteiről szóló levele a „Movimento“-ból az angol lapokba is átment, és az iránta létező részvét általa még tízszerezve jön. A „Daily News“ Garibaldi börtönének leírását is adja, egy szemtanú közleménye után, a­ki szerencsés volt a nagy fogolyhoz juthatni. E közlemény szerint a tábornok szegényesen bútorzott szobában nem ép kényelmes tábori ágyon fekszik. Midőn a turini lapok jelentéseit az aspromontei csatáról felolvasták előtte, keserű mosol­lyal mondá : „Természetesen, a turini uraknak el kell azt Európával hitetni, hogy Aspro­­montnál heves és véres csata volt. Azonban legyenek meggyőződve, hogy az igazság előbb vagy utóbb ki fog világlani.“ Képzelhető, hogy a „Daily News“, mi­ként kommentálja e híreket. A turini kormány, mind az említett lap, azon tanakodik, hogy állítsa nagy fog­lyát törvényszék elé. Aligha fog módot találhatni, mely által eljárá­sának szükségességéről a nemzetet felvilágosítsa. Igaz, hogy az utóbb érkezett tudósítások megoldást tesznek kilátásba, mert a fogoly az orvosi kezelésnek áldozatául eshetik — azonban e megoldást se a ki­rály, se miniszterei ne kívánják Azon kísérlet, hogy a szigorú törvényesség elveit mindenben követik, — egy oly országban, melyet nagy részben a forrada­lom alkotott és csak forradalom egészíthet ki, nagyon veszélyes, és mindig zavart és romlást fog okozni. Cavour nem így folytatta a kormányt. A konservatív irányú „Advertiser“ egy adresz benyújtására hívja fel a nemzetet, melyben a kormány felszólíttatik, hogy a turini kabinetnél Garibaldi sza­badon bocsáttatását szorgalmazza. A „Herald“ pá­risi levelezője, a „legjobban értesült“ körök vélemé­nyeként említi, hogy a francziák Rómából ki nem vo­nulnak, egy általános olasz felkelés várható; mivel e kivonulásra jelenben gondolni is alig lehet, az inter­venntió majdnem kikerülhetlen, mihez már a legna­gyobb csendben előkészületek is tétetnek. Az Amerikából érkezett hírek az angol unió­barátok reményeit nem fokozta. A hivatalos sürgöny szerint az unió-tábornok a csatatér ura maradt. A csa­ta részleteiről, írja a „Daily News,“ még igen homá­lyos tudósítások érkeztek. Ha az unionisták elég erő­sek voltak magukat az egész confederált sereg ellen fentartani, akkor nemcsak Washington van ve­szélyen kívül, de M’C­le 11­an összes seregének csat­lakozása is Pope tábornokkal biztosítva van. Ez esetben az unionisták ismét támadó állást foglalha­nak el és az ellenséget a richmondi lánczolatokba űzhetik vissza. Meg kell jegyeznünk, hogy eddig csak az unionisták részéről érkeztek tudósítások, mert ha a confederáltak csak azért vonultak vissza, hogy új támadásra­ készüljenek, akkor Pope tábor­nok segélyt nem kapván, igen szorult helyzetbe jut. Ha a confederáltak a Potomackon át Maryland­ba mennek, akkor az unió államok körül vannak véve, és az unió-sereg, mely Washingtont fedezi, vég­kép megverve. A „Herald“ a sürgönyből nem bírja az igazságot kibetű­zni, miután Pope tábornok költi, Stanton megtoldja a híreket.­­ Ő felségének yachtja Portsmouthban paran­csot kapott, tengerre szállni, hogy a porosz korona­örököst és koronaörökösnét 14 nap alatt a középten­­gerre hozza. Azon küldöttség, mely a mértékek, sulyok te­kintetében a tizedes rendszer behozatala végett vé­leményadással bizatott meg, egy terjedelmes értesí­tést nyújtott a parlament elé, indítványozta, hogy a tizedes rendszer használata törvényileg engedtessék meg; de addig, míg a közönség előnyös voltáról meg nem győződik, senki ne kényszerittessék annak hasz­nálatára. Maga az állam minden ügyekben ezt hasz­nálja, s így a nemzet is hamarább hozzá szokik. OLASZORSZÁG: Cialdini tbnk Turinba érke­zett, hogy az első minisztertanácsban számot adjon a délolaszországi tartományok állapotáról s a nép han­gulatáról. Ezután a tank, minthogy rendkívüli külde­tését bevégezte, visszatér hadosztályához Bolognába. Egy turini levél szerint a parlamentnek még e hónapban való összehívása véglegesen elhatározta­tott. A kamarák a jövő november hóban fognak meg­nyittatni. Az 1861—62-ki ülés bezárat­ik, s az uj, szo­kás szerint, a király által nyittatik meg. A „Patrie“-nak egy Nápolyból, sept. 6-ról kelt levele szerint Nicotera képviselőnek, Mis­sori ezredesnek és Salomon őrnagynak sikerült egy ha­lász bárkán Máltába juthatni. Nicotera az önkény­­tesek pénzét s a jelentékenyebb iratokat is magával vitte. Fra Pantaleo, Garibaldi gyóntató atyja, egy calabriai zárdában talált menedéket. A velenczei menekültek, kik Nápolyban van­nak, parancsot kaptak Toscanába menni, a legna­gyobb rész Florenczet választotta lakásul. A katonai elővigyázat mind Nápolyban, mind Szicziliában folytattatnak .Erős katonai őrjáratok jár­ják be minden éjjel Nápoly különböző városrészeit. Pénteken egy fiatal toskanait fogtak el, ki a kávé­házban federalista propagandát szervezett. E fiatal­ember egy párisi lap levelezőjének mondja magát s a rendőrfőnökségnél egy utilevelet kapott Franczia­­országba, hogy a legelső hajóval távozzék. Szicziliában minden nagyobb város helyőrségét szaporítják. A napokban is két hajó ment Palermóba katonákkal és egy tábori ágyúü­teggel. James Bishop, angol alattvaló pere, ki egy hó­nap előtt Sora mellett elfogatott, s kinél II. Ferencz két levele s a brigantik főnökeinek névsora találta­tott, csütörtökön kezdetett meg a nápolyi főtörvény­szék előtt, és 10 évi kényszermunkára ítéltetett. Ugyanazon lapnak egy sept. 9 iki tutini levele szerint, az ottani politikai köröket már több nap óta csak Stellardi római útja foglalkoztatja. Az út­nak bevallott czélja, mint tegnapi lapunkban emlí­tettük, a herczegnő házasságának tudtul adása, de mondják, hogy még egy más titkos is van. Stellardi abbé hir szerint meg van bízva, hogy utoljára kisértse még meg az egyezkedést Rómával s terjesszen elő egy javaslatot a szent szék és Olaszország közt való kiegyezkedést illetőleg. A felelet előre tudható. A római udvar minden tekintélyét elvesztené, ha egy­szerre a hagyományos és vak „non possumus“­­sal nem felelne, a király nyugodt lelkiismerettel akar bírni és ez okból e végkisérletet nem akarta elmellőzni, s minden módon azon igyekszik, hogy ama egyetér­tés Olaszország s a pápa közt létrejöjjön, melyről Cavour álmodott, Európa oly sokat reménylett s me­lyet Olaszország várt s vár még a mai napig is. Cial­dini és Pallavicini tankok jelentései több helyt ellen­keznek Garibaldi tbk levelével. Az igaz, hogy az ön­­kénytesek ellenálltak, de az nincs meghazudtolva, hogy az önkényteseket nem szólították föl megadás­ra a csata előtt. A jelentések nem igen kedvező benyomást tet­tek a felkelők irányában, ellenben Garibaldi irányá­ban még fokozta az rokonszenvet, a sebesült fbknak resignatiója s csalódása, látván, hogy neki az angol hajóra való szállás megtagadtatik, mindenkit megha­tott- A­mi azon hírt illeti, hogy Garibaldi a csata vé­gével, midőn Pallavicini küldöttje hozzá lépett, egy revolvert ragadott föl, e végett Garibaldi, az akkor őt körülvevőktől magyarázatot kéretett, s annyit tudnak, hogy Garibaldi a csatát veszve s magát meg­sebesítve látván, saját életének véget akart vetni. Mint Párisból írják, a kölni újságnak Garibaldi azon állítása, hogy neki egy angol hajóra szállhatás igértetett, Ratazzitól s a kormánylapoktól erősen ta­­gadtatik, ellenben az „Amphion“ angol hajó tisztjei erősitik s azt mondják, hogy már előkészületeket is tettek Garibaldi elfogadására, minthogy náluk kér­dés tétetett az iránt, ha nem akarnák-e őt hajójukra venni. Kiváncsiak tudni, ha vájjon a turini kormány meghazudtolja-e az angol tiszteket is. Mondják, hogy az ígéret csakugyan tétetett, de egy turini távirati parancs következtében nem tartatott meg. Bixion ki­vül még nehány hajdani önkénytes s most a rendes hadseregben szolgáló tisztnek is megengedtetett a Garibaldihoz való bemenetel, ki őket hidegen s keve­set beszélve fogadta, s egyiknek közülök azt mondá: „Ha tudtam volna, hogy uj helyzetetekben Itáliát cserben hagyjátok, nem igyekeztem volna azon, hogy a rendes hadseregbe lépjetek.“ NÉMETORSZÁG, Berlin, sept. 11. Carlovitz után még Wincke és Wirchow szólották, s a hadügy­miniszter az ülés végén felszólalt: „Ó, úgymond, nem remélli, hogy megváltoztatja a ház már előre megál­lapodott véle­ményét, de az előtte szólók beszédeire megjegyzéseit nem hallgathatja el. Tagadja, mintha a kormány az 1814-iki törvényt megsértette volna, s elismeri, hogy a képviselőháznak jogában áll a költségeket megszavazni,csak az a kérdés, váljon ezzel az ország iránti kötelességének eleget tesz-e ? Szavaz­zanak, Isten hírével, a­hogy akarnak, de a­mit most elhamarkodnak, később meg fogják bánni. A had­sereg és a polgárság közt feszültség uralkodik, ez baj, de azt ily eljárás által nem lehet megszüntetni sat. A másnapi ülésben Patow a minisztérium mellett szólott. Heydt a pénzügyminiszter helyesli Patow nyilatko­zatát, említi, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha a követek háza utólagos jóváhagyása,kártalanítás meg­szavazásába burkoltatik. Howerbeck a miniszté­rium indítványa ellen szól, említi, hogy Poroszország külföldön épen a jelenlegi minisztérium miatt semmi tekintél­lyel sem bír, míg az egész külföld helyesli és dicséri a képviselők háza magatartását. Wincke a kormány mellett nyilatkozik, mert az a kiadásokat jóhiszemben tette, mert az ellenkező határozat a had­sereg felbomlását vonná maga után Élesen megróvja a kormány eljárását, mely ahelyett, hogy a képvise­lőkkel illőleg bánnék, a házat folytonosan megtá­madja, mint az a „Sternz ”-ban látható ; ha ez így tart, úgy Poroszországot oda juttatják, a­hol Hessen állott, mitől isten óvjon bennünket. LENGYELORSZÁG, V­a­r­s­ó, sept. 11. A „Breszlauer Zig“ tudósítója, gróf Zamojszkinak a nagyherczegnél tett audienciájáról igen érdekes rész­leteket közöl. A nagyherczeg szemére hányta a grófnak, hogy a kormánytól visszahúzódott, holott általános népszerűsége által a jelen viszonyok között sokat segíhhetett volna- Zamojszki erre azt vála­szoló, hogy a kormány iránti bizalom végkép megtö­rött, s ő is csak azért népszerű, mert a kormánytól visszalépett. A nagyherczeg megjegyzi, hogy e bizalmatlanság okát nem érti , mire a gróf azt vála­szoló, hogy oka az, mivel a pétervári kabinet már számtalanszor megszegte a lengyeleknek tett ígére­teit. Midőn végre a nagyherczeg magára hivatko­zott, mint olyanra, a ki bizon­nyal jóindulattal visel­tetik a lengyelek iránt, válaszoló Zamojszki: „Császári fenséged azért parancsolt ide , hogy szintén szóljak, és azért engedje meg nekem a 64 éves ősznek, hogy önnek, ki alig élt fél­annyi időt, megmondjam, hogy fenséged kétségbe vonhatlan jószándéka mellett nem bír annyi tapasz­talattal, hogy akaratát a pétervári kabinet ellenében érvényre hozhatná.“ És midőn végre a nagyher­­c­z­e­g az ország kivánatait kérdezte tőle, azt vála­szolta , hogy senkitől nincs felhatalmazva az ország véleményének tolmácsolására; azonban magára vál­lalja , hogy e tárgyban több értelmes férfiúval érte­­kezend, és az eredményt ő fenségével közölni fogja. Néhány napi tanácskozás után egy, a nagyh­erczeg­­nek átnyújtandó irat készült el, melynek tartalma következő: A lengyelek kívánsága az, hogy az előbb Lengyelországhoz tartozott tartományok ismét kap­csoltassanak vissza, és lengyel törvényhozás alatt áll­­ván, lengyel hivatalnokok által kormányoztassanak, hogy a koronkénti képviselet az országnak régi jogaként visszahassék és hogy a nagyherczeg maga köré, az ország bizalmát bíró férfiakat gyűjtsön. Ez utóbbi czélzás Vieloposzkira vonatkozik, kinek köze­lebbi hívei nagyon el vannak keseredve Z­am­o­j­s­z­­kij fellépése ellen, miután e kiváltatokat, kivihet­­leneknek tartják, mig a Zamojszki-párt azon remény­ben van, hogy fellépése nem marad eredménytele­nül. E párt hivei már több, a nagy herczeghez közel álló egyénnel értekeztek, hogy az utat ekként is elő­készítsék. Ma a császár névnapja lévén, nagy ebéd volt a Lazienki palotában, kivilágítva egyedül a kor­mány épületei voltak. LEGÚJABB FOSTA. Egy hete — ennyire vissza kell mennünk, hogy újat mondjunk — emlíltettük a „L’Esprit public“ után, minő határozatok hozattak az olasz ügyek fe­lett tartott franczia miniszteri tanácsban. A „Court. de Dim.“ ezt meghazudtolta. Most a nevezett lap újra állítja, hogy a status quo ideiglenes fentartása, a tu­rini kabinetet szerencséltető sürgöny elküldése elha­tároztatott, úgy­szintén az is, hogy a római udvarnál az occupatio megszüntetése iránt bizonyos határidő kitűzése felett alkudozások nyittassanak. Ugyanezen lap írja, hogy újra felmerült azon gondolat, miszerint a pápának Szardínia szigete adassék, s felhozza, hogy már 50 évvel előbb szó volt arról, hogy a pápa számára Jeruzsálemben királyság alapittassék. E terv Péttől ered, ki azt Napoleon elébe terjesztette, s ez viszont Ausztriával közlötte, mely hatalom el­lenszegülésén hajótörést szenvedett. Az e tárgyra vo­natkozó iratok Francziaország jelenlegi uralkodójá­nál megvannak , úgy szintén Bécsben is nagyszámú levelezéseket lehet az ausztriai kormány irattáraiban találni. Az angol lapok szerint, Pulszky Ferencz Ratazzi személyes parancsává fogatott el; azt ír­ják róla, hogy megmotozván, elbocsátották, de 24 óra múlva ismét elfogták. Hir szerint Pulszki oly dol­gokat tud, melyek Ratazzit Garibaldival szemben kompromittálják. Ezért szabadságától megfosztatott, különben jól bánnak vele, és a „Daily News“-be folytonosan levelez. Egy A­m­b­a­g­i­a nevű kereskedő, La Spezzia és Genua közt gőzhajót indított meg, s mindazoknak, kik a Varignanóban lévő sebesültekről akarnak tu­domást szerezni, ingyen vitelt ajánlott. A turini kabinet hivatalos lapjában védi magát azon vád ellen, mintha a sebesült Garibaldit kellő bánásmódban nem része­sítette volna. Ha Varignanóban kezdetben a szüksé­ges gyógyszerek hiányzottak is, véli a „Gaz. Ulf.“ az nem a kormány hibája, miután az sept. 1 jén paran­csot adott, hogy Spezziában minden előre elkészíttes­sék s Santa Rosa ezredes s egy más igazgatósági tisztviselő a lehető legszélesebb hatalomkörrel ruház­tatok föl. A pisai szabad­kőművesek páholya néhány nap előtt bezáratott­, az ott lévő tagok elfogattak s a pa­pirok lefoglaltattak, minthogy a szabad­kőművessé.

Next