Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-16 / 212. szám
val, a meglevő tervrajzokhoz mért költségvetés, a helyiség meghatározása és a szükséges pénzösszeg mily módon megszerzés iránti véleményadás stb. elkészítésével egy bizottmány jön megbízva, melynek tagjai: gr. Lázár Mór, Dobolyi Sándor, Szentgyörgyi Imre, id. főbíró Fekete József, volt főbíró Petri Ádám, dr. Knöpfler Vilmos és Békessi Márk mint tollvivő. Ez alkalommal a lelkes báró Henter József és gróf Lázár Mór a színházhoz szükséges telekrészt ingyen ajánlották fel. ^ Figyelmeztetjük Buda város főkapitányságát azon zsarolásokra, amelyeket a budai lánczhidfőnél álló bérkocsisok vasár s ünnepnapokon a közönségen elkövetnek. Múlt Vasárnap délutáni 3 órakor, midőn társaskocsi nem volt kapható, 2 frt 60 krt egész 3 frtot kívántak a Zugligetbe a bérkocsisok, sőt a beszállást mindenkinek eltilták, mielőtt azon összeg lefizetésére magát nem kötelezte. így járt e sorok írója a 4, 11, 21, 24, 57, 67. sz. bérkocsisokkal, míg végre ex gratia 2 írtért az 57-es indult. — Mire való az árszabály, ha a bérkocsis e figyelmeztetésre azt feleli, hogy „az apa piroson áll“. A Szele és Czegléd között múlt héten történt postarablás felől következő részleteket közölnek : A czegléd-szelei országúton, a postakocsi indulta előtt Czeglédre, többen találkoztak egy három lova paraszt szekérrel, amelyen két uri módon öltözött nagy szakállú férfi vadászpuskával ült; a kocsis czifra szűrben volt. Ezen kocsin várta a két rabló a Szeléről jövő postakocsit, mert utasok ezen kocsit egyszer Czegléd, máskor Szele felé mentében találták. Amint a postakocsit az országút f dé szemközt találták, a rablók kocsijukkal az utón keresztbe álltak, a 14 éves kocsist leszállani parancsolták, fenyegetőzések között a postatáskával együtt kocsijukra fektették, szűrrel beterítették, s a postalovat is a kocsi elé fogva, vágtatva Czegléd felé indultak, Czegléd közelében egy mellék uton Káta felé hajtván, a fiút a szekérről leparancsolták. A rablást két czeglédi földmives távolról, félelmükben földre terülve nézte, és azonnal Czeglédre sietett jelentést tenni, miáltal Pesten előbb volt tudomás a rablásról, mint a szelei postahivatalban, miután a postafiú csak késő este ért haza gyalog. — A postatáskában volt 22 ezer forint a kátai adóhivataltól, 8 ezer forint Jászberényből, és mintegy 8 ezer forint magán pénz küldemények.j-Bernáth József somogymegyei alispán aláírásával, a következő hivatalos hirdetést vettük: 2250. Evn. sz. A vakmerő rablások s a rablókat takargató még undokabb, s bünösebb orgazdaság megyénkben mindinkább elharapódzván, s ezennel közhírré tétetik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfogatására egész ötezer forintig terjedő jutalom engedélyeztetett, s hogy ezen jutalmak az illetőknek a megye pénztáránál nyomban kifizettetni fognak. Egyúttal közhírré tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejt — hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók tanyájára, és rejthelyeikre ételt, és italt hord, úgy szinte az, ki ezen ételt és italt illy czélból kiadja — szóval mind az, ki legkissebb hozzájárulásával közvetve, vagy közvetlen a rablók gonosz tetteiket előmozdítja — nyomban elfogatik, és legszigorúbb büntetés alá vonatik. Kelt Kaposvárott, sept. 13-án 1862. — Tanodai értesités. A pesti főreáltanodánál a tanulók beírása September 27-én kezdődik s október 5-én berekesztetik. A „Veni sancti“ isteni tisztelet október 1 jén fog megtartatni. Azok, kik magántanulókat akarnak ez intézetnél tekintetni, tartoznak magukat legkésőbb október 10-ig bejegyeztetni. A tanárjelölti tanfolyam számára október 12-ig irathatják be magukat az illetők. Minden beiratás d. e. 9—12, du. 3—5 óráig történhetik az igazgatósági irodában. Kelt Pesten, sept. 15-én 1862. Ney Ferencz, igazgató, kedvezőtlen jelentésekkel egyetemben, vásárunkon a félelmet még növelték és az üzérkedést szenvedőleges állapotra kárhoztatták. A mult hét vége felé búza jó 10 krral olcsóbban kináltatott, de ennek daczára sem talált a kínált termény szives vásárlókra. Az egész forgalom nehány ezer mezőre szorítkozott, mely 84% fontos fehérvári búzából,mely 4 ft 10 krön kelt, 84 ftos pestvidékiből, mely 4 írton, és 78 fontosból, mely 4 ft 40 krral fizettetett, állt. A többi gabonemű az árjegyzékünkben feljegyzett áron vala kapható. Ma is, mint rendesen közöljük a bécsi gabonabörzéről érkező tudósítást, mely következőleg hangzik : A mai gabonabörzén fogyasztásra több, mint 30,000 m. búza kelhetett el, de ennek daczára a múltheti árak további 15 krral is csökkentek, kivitelre nem vásároltatott; rozs és árpa csak legjobb minőségben adathatott el fogyasztóknak, a zabüzlet épen nem élénk, ára nem változott. Győrött átadandó termény ára: Búza bánsági 87-88% fontos 4 ft 75 - 5 ft, bácskai 84—85 fontos 4 ft 15—20 kr, győrvidéki 85—86 fontos 4 ft 20- 30 kr, magyar rozs 2 ft 90 kr —3 ft, serfőzésre alkalmas árpa 2 ft 40—50 kr, régi zab 1 ft 68—75 kr, új 1 ft 54—58 kr. Trieszti levelezőnk következőleg jellemzi az ottani üzletmenetet. A lefolyt héten is tartós volt az üzleti szélcsend a gabonakereskedésben, és a búza starja újólag 10—15 krajczárral csökkent. Ámbár az árak máris igen olcsók, kiviteli piaczaink üzletpangása következtében igen kevés vevési hajlam mutatkozik, miért is szerfelett korlátolt a forgalom. Helyi fogyasztás számára említett árral néhány ezer star vásároltatott, a többi gabonaneműben nincs forgalom. Az árak következők : búza 115 fontos 7 ft 45 kr, 118 fontos 7 ft 90 kr, legjobb minőségü 119 fontos starja 8 ft 10 kr. A külföldi gabnavásárokról igen leverő jelentések érkeznek. Az angol vásárokon, a nagy amerikai behozatal következtében csökkennek az árak. Az utolsó londoni távsürgöny szerint, búza csak mérsékelt árakon vala eladható- Frankhonban a tartalék lisztraktárak kényszere meg-SZÜntettoto + + mi nem «vm XXVT voov UabVUbXlj VUlCbeUtólag az árakra. Az amerikai szerencsétlen háború ezen országokat, kényszeríti roppant mennyiségű terményt szállítani Európába, Liverpoolba néhány nap alatt 20,000 last búza és 130,000 hordó liszt érkezett. Míg az amerikai szállítmányok ily roppant mértékben történnek, minden vélemény az üzlet jövendő menete felett csak igen merészelt lehet. Budai népszínház. — Vasárnap tartatott meg a budai népszínház első évfordulati örömünnepe. A színház díszes zászlókkal, jelképekkel, czimerekkel stb. volt ériítve, a nézőhely kivilágítva. Hogy a színház ez alkalommal tökéletesen megtelt, felesleges mondanunk, amennyiben ismeretes azon kíváncsiság, mellyel a fővárosi közönség nagy része a látványosság iránt viseltetik. Örömünnepek alkalmával pedig rendesen sok a látványosság. Sajnos, hogy a számos látogatást másnak nem tulajdoníthatjuk, mint a kíváncsiságnak, de azon szomorú tapasztalás, hogy a budai népszínházban az előadások többnyire üres padok előtt mennek véghez, mást következtetni nem enged. Node ne homályosítsuk az örömünnepet hideg okoskodásainkkal, hanem nézzük inkább az előadást. Mindenekelőtt dicséretesen kell megemlítenünk a buzgó igazgatót, aki a mostoha viszonyok mellett sem csüggedve, azon kevés erőből, amellyel rendelkezik, a színház külcsinját, a költséges csoportozatokat oly meglepően állítá elő. Kár azonban, hogy a fősúlyt a zenei részekre fekteté, holott ennek exequálására több és jobb erők kívántatnak, mint a minőkkel rendelkezik. Az operette (a zeneszerző) még azon esetre is, ha sikerültebb zeneszerzemény volna, mint a minő, nem illett a programm keretébe, és pedig leginkább azért, mivel a sok ouvertur, népdal, és más énekrészek már a nélkül is nagyon kimeríték az éneklő kart. A „Múlt, jelen és jövő“ czimű alkalmi dolgozat, melyben Dózsa, Szépné és Bényei elég jól szavaltak, közhelyek és parazisokból állott minden költői színezet nélkül. Aligha a budai népszínház valamely udvari dramaturgjának lomtárából nem került ki. A múlt és jelen között csak azon különbség merült fel, hogy a jelenben nagyon hamisan énekeltek a feltámadt szellemek. A képtánczok között az oláh táncz igen jól sikerült, úgyszintén a magyar kettős is, melyet Horváth Károly ur és Kurlaender Irma k. a. igen sok könnyedséggel, eredetiséggel és kellő kecsesel lejtettek. Az előadás végén az összes személyzet által énekelt Rákóczy-induló, a görögtűz által kivilágított csoportozat mellett elég impozáns volt. Egy átalában a görögtűz minden jelenetben sikerült. Molnárné egy magándalt, vesztett hangjához mérve, eléggé csinosan énekelt. Az örömelőadások folytatásáról jövőre. — Kedd, sept. 16. „A zeneszerző“, „A szerelmes kántor“, operettek 1 fölv. Állagáról. GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM. Pest, sept. 15. (1.) Minden gabonanemű a bécsi gabnabörzén beállt újólagos árcsökkenése, a külföldi irányiadé KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Páris, szept. 13. A franczia császár bár jól tudja, hogy tőle függ Olaszország nyugalma helyreállítása, makacson hallgat, és minden sürgetésre ez egy felelettel áll elő: „Nem vonthatom ki csapataimat Rómából.“ Ennél körülményesebb nyilatkozatot ki sem nyerhetett tőle, sőt kijelentette, hogy még Bisaritzban sem akar e kérdéssel foglalkozni. Ily körülmények közt mit fog Ratazzi tenni? E kérdésre a „Indép“ turini levelezője így felel: ő maga még egy végső kisérletet tesz, de ez csak akkor történik meg, ha a császár Bisaritzból visszaérkezett. Valószínű, hogy Ratazzi maga Párisba megy, hogy a császárral személyesen értekezzék, s ha a császár mégis jelen szándékánál marad s csapatait továbbra is Rómában tartja, úgy Ratazzi lemondását be fogja nyújtani De mielőtt ezt tenné, a parlament szike előtt fel fogja számlálni mindazon lépéseket, miket megkísértett, hogy Francziaországgal egyetértésben maradjon, s hogy Olaszország elérhesse azon czélt, hova minden áron el akar jutni. Ekkor a királynak választani kell Ricasoli minisztériuma közt, mely a francziákkal nyíltan szakit, vagy egy más vakmerő minisztérium között, mely erőszakos államcsíny által Olaszország ügyeit Laguerronniére politikája értelmében fogja kezelni. Ily alternatíva mellett a választás felett nincs semmi kétség. A Persigny pártja még nem esett kétségbe, s remélli, hogy ha a császár visszatér, Olaszország iránt kedvező határozatot fog kieszközölni Ez tűnik ki a „Const." főszerkesztője leveléből, melyet a „Presserhez intézett, e levél szerint a „Const." a „La France“ olasz politikáját nem azért mellőzi hallgatással , mintha már meg lenne győzve, de, mert az ellenkezőt a következés meg fogja mutatni. A „La France“ által ütött zajt a„Const.“vak lármának tekinti, melyet az uj lapok, hogy a figyelmet magukra vonják, koronkint csapni szoktak. Említettük, hogy a franczia császár beszéde, melyet a spanyol követ elfogadásakor tartott, a spanyoloknál nem kis ingerültséget gerjesztett; ennek következtében O’Donnel Conchamarquist oda utasította, hogy felvilágosításokat kérjen, a marqulo Thouvenelhez fordult, ki a császárnál audentiát eszközölt számára. A császár szívesen fogadta, s kijelenté, hogy nem volt szándéka a spanyol nemzetet megsérteni, csak a mexikói ügyek felett akarta véleményét nyíltan kimondani. Spanyolország iránt mindig jó indulattal viseltetett, óhajtotta annak virágzását s nagyságát. Izabella királynő iránt őszinte hajlammal viseltetik. Egyszersmind felhatalmazta a marquist, hogy ezt a spanyol királynőnek s kormánynak tudtára adja. Tárgy rokonságnál fogva megemlítjük, hogy a lapok szerint, Narvaez tábornagy O’Donnelt megbuktatni készül, s e czélra oly iratokat fog felmutatni, melyek a premiert az udvar előtt igen rosz színben fogják feltüntetni. A „Patrie“ egyik czikkében Garibaldi megkegyelmezéséről említést tesz. Szigorral és erélylyel elnyomta a lázadást — így is — s most, midőn az egész ország a megkegyelmezést sürgeti, a kormány habozás nélkül teljesítheti a nemzet kívánságát. Az angol királynő — mint a „Patrie“ jelenti — Belgiumban Laeken kastélyban megállapodott s Cowley lordot magához hivatta, s a tanácskozásban Russel lord és Lipót király is részt vettek. ANGOLORSZÁG, London, sept. 11. Garibaldinak az aspromontei csata részleteiről szóló levele a „Movimento“-ból az angol lapokba is átment, és az iránta létező részvét általa még tízszerezve jön. A „Daily News“ Garibaldi börtönének leírását is adja, egy szemtanú közleménye után, aki szerencsés volt a nagy fogolyhoz juthatni. E közlemény szerint a tábornok szegényesen bútorzott szobában nem ép kényelmes tábori ágyon fekszik. Midőn a turini lapok jelentéseit az aspromontei csatáról felolvasták előtte, keserű mosollyal mondá : „Természetesen, a turini uraknak el kell azt Európával hitetni, hogy Aspromontnál heves és véres csata volt. Azonban legyenek meggyőződve, hogy az igazság előbb vagy utóbb ki fog világlani.“ Képzelhető, hogy a „Daily News“, miként kommentálja e híreket. A turini kormány, mind az említett lap, azon tanakodik, hogy állítsa nagy foglyát törvényszék elé. Aligha fog módot találhatni, mely által eljárásának szükségességéről a nemzetet felvilágosítsa. Igaz, hogy az utóbb érkezett tudósítások megoldást tesznek kilátásba, mert a fogoly az orvosi kezelésnek áldozatául eshetik — azonban e megoldást se a király, se miniszterei ne kívánják Azon kísérlet, hogy a szigorú törvényesség elveit mindenben követik, — egy oly országban, melyet nagy részben a forradalom alkotott és csak forradalom egészíthet ki, nagyon veszélyes, és mindig zavart és romlást fog okozni. Cavour nem így folytatta a kormányt. A konservatív irányú „Advertiser“ egy adresz benyújtására hívja fel a nemzetet, melyben a kormány felszólíttatik, hogy a turini kabinetnél Garibaldi szabadon bocsáttatását szorgalmazza. A „Herald“ párisi levelezője, a „legjobban értesült“ körök véleményeként említi, hogy a francziák Rómából ki nem vonulnak, egy általános olasz felkelés várható; mivel e kivonulásra jelenben gondolni is alig lehet, az intervenntió majdnem kikerülhetlen, mihez már a legnagyobb csendben előkészületek is tétetnek. Az Amerikából érkezett hírek az angol unióbarátok reményeit nem fokozta. A hivatalos sürgöny szerint az unió-tábornok a csatatér ura maradt. A csata részleteiről, írja a „Daily News,“ még igen homályos tudósítások érkeztek. Ha az unionisták elég erősek voltak magukat az egész confederált sereg ellen fentartani, akkor nemcsak Washington van veszélyen kívül, de M’Cle 11an összes seregének csatlakozása is Pope tábornokkal biztosítva van. Ez esetben az unionisták ismét támadó állást foglalhanak el és az ellenséget a richmondi lánczolatokba űzhetik vissza. Meg kell jegyeznünk, hogy eddig csak az unionisták részéről érkeztek tudósítások, mert ha a confederáltak csak azért vonultak vissza, hogy új támadásra készüljenek, akkor Pope tábornok segélyt nem kapván, igen szorult helyzetbe jut. Ha a confederáltak a Potomackon át Marylandba mennek, akkor az unió államok körül vannak véve, és az unió-sereg, mely Washingtont fedezi, végkép megverve. A „Herald“ a sürgönyből nem bírja az igazságot kibetűzni, miután Pope tábornok költi, Stanton megtoldja a híreket. Ő felségének yachtja Portsmouthban parancsot kapott, tengerre szállni, hogy a porosz koronaörököst és koronaörökösnét 14 nap alatt a középtengerre hozza. Azon küldöttség, mely a mértékek, sulyok tekintetében a tizedes rendszer behozatala végett véleményadással bizatott meg, egy terjedelmes értesítést nyújtott a parlament elé, indítványozta, hogy a tizedes rendszer használata törvényileg engedtessék meg; de addig, míg a közönség előnyös voltáról meg nem győződik, senki ne kényszerittessék annak használatára. Maga az állam minden ügyekben ezt használja, s így a nemzet is hamarább hozzá szokik. OLASZORSZÁG: Cialdini tbnk Turinba érkezett, hogy az első minisztertanácsban számot adjon a délolaszországi tartományok állapotáról s a nép hangulatáról. Ezután a tank, minthogy rendkívüli küldetését bevégezte, visszatér hadosztályához Bolognába. Egy turini levél szerint a parlamentnek még e hónapban való összehívása véglegesen elhatároztatott. A kamarák a jövő november hóban fognak megnyittatni. Az 1861—62-ki ülés bezáratik, s az uj, szokás szerint, a király által nyittatik meg. A „Patrie“-nak egy Nápolyból, sept. 6-ról kelt levele szerint Nicotera képviselőnek, Missori ezredesnek és Salomon őrnagynak sikerült egy halász bárkán Máltába juthatni. Nicotera az önkénytesek pénzét s a jelentékenyebb iratokat is magával vitte. Fra Pantaleo, Garibaldi gyóntató atyja, egy calabriai zárdában talált menedéket. A velenczei menekültek, kik Nápolyban vannak, parancsot kaptak Toscanába menni, a legnagyobb rész Florenczet választotta lakásul. A katonai elővigyázat mind Nápolyban, mind Szicziliában folytattatnak .Erős katonai őrjáratok járják be minden éjjel Nápoly különböző városrészeit. Pénteken egy fiatal toskanait fogtak el, ki a kávéházban federalista propagandát szervezett. E fiatalember egy párisi lap levelezőjének mondja magát s a rendőrfőnökségnél egy utilevelet kapott Francziaországba, hogy a legelső hajóval távozzék. Szicziliában minden nagyobb város helyőrségét szaporítják. A napokban is két hajó ment Palermóba katonákkal és egy tábori ágyúüteggel. James Bishop, angol alattvaló pere, ki egy hónap előtt Sora mellett elfogatott, s kinél II. Ferencz két levele s a brigantik főnökeinek névsora találtatott, csütörtökön kezdetett meg a nápolyi főtörvényszék előtt, és 10 évi kényszermunkára ítéltetett. Ugyanazon lapnak egy sept. 9 iki tutini levele szerint, az ottani politikai köröket már több nap óta csak Stellardi római útja foglalkoztatja. Az útnak bevallott czélja, mint tegnapi lapunkban említettük, a herczegnő házasságának tudtul adása, de mondják, hogy még egy más titkos is van. Stellardi abbé hir szerint meg van bízva, hogy utoljára kisértse még meg az egyezkedést Rómával s terjesszen elő egy javaslatot a szent szék és Olaszország közt való kiegyezkedést illetőleg. A felelet előre tudható. A római udvar minden tekintélyét elvesztené, ha egyszerre a hagyományos és vak „non possumus“sal nem felelne, a király nyugodt lelkiismerettel akar bírni és ez okból e végkisérletet nem akarta elmellőzni, s minden módon azon igyekszik, hogy ama egyetértés Olaszország s a pápa közt létrejöjjön, melyről Cavour álmodott, Európa oly sokat reménylett s melyet Olaszország várt s vár még a mai napig is. Cialdini és Pallavicini tankok jelentései több helyt ellenkeznek Garibaldi tbk levelével. Az igaz, hogy az önkénytesek ellenálltak, de az nincs meghazudtolva, hogy az önkényteseket nem szólították föl megadásra a csata előtt. A jelentések nem igen kedvező benyomást tettek a felkelők irányában, ellenben Garibaldi irányában még fokozta az rokonszenvet, a sebesült fbknak resignatiója s csalódása, látván, hogy neki az angol hajóra való szállás megtagadtatik, mindenkit meghatott- Ami azon hírt illeti, hogy Garibaldi a csata végével, midőn Pallavicini küldöttje hozzá lépett, egy revolvert ragadott föl, e végett Garibaldi, az akkor őt körülvevőktől magyarázatot kéretett, s annyit tudnak, hogy Garibaldi a csatát veszve s magát megsebesítve látván, saját életének véget akart vetni. Mint Párisból írják, a kölni újságnak Garibaldi azon állítása, hogy neki egy angol hajóra szállhatás igértetett, Ratazzitól s a kormánylapoktól erősen tagadtatik, ellenben az „Amphion“ angol hajó tisztjei erősitik s azt mondják, hogy már előkészületeket is tettek Garibaldi elfogadására, minthogy náluk kérdés tétetett az iránt, ha nem akarnák-e őt hajójukra venni. Kiváncsiak tudni, ha vájjon a turini kormány meghazudtolja-e az angol tiszteket is. Mondják, hogy az ígéret csakugyan tétetett, de egy turini távirati parancs következtében nem tartatott meg. Bixion kivül még nehány hajdani önkénytes s most a rendes hadseregben szolgáló tisztnek is megengedtetett a Garibaldihoz való bemenetel, ki őket hidegen s keveset beszélve fogadta, s egyiknek közülök azt mondá: „Ha tudtam volna, hogy uj helyzetetekben Itáliát cserben hagyjátok, nem igyekeztem volna azon, hogy a rendes hadseregbe lépjetek.“ NÉMETORSZÁG, Berlin, sept. 11. Carlovitz után még Wincke és Wirchow szólották, s a hadügyminiszter az ülés végén felszólalt: „Ó, úgymond, nem remélli, hogy megváltoztatja a ház már előre megállapodott véleményét, de az előtte szólók beszédeire megjegyzéseit nem hallgathatja el. Tagadja, mintha a kormány az 1814-iki törvényt megsértette volna, s elismeri, hogy a képviselőháznak jogában áll a költségeket megszavazni,csak az a kérdés, váljon ezzel az ország iránti kötelességének eleget tesz-e ? Szavazzanak, Isten hírével, ahogy akarnak, de amit most elhamarkodnak, később meg fogják bánni. A hadsereg és a polgárság közt feszültség uralkodik, ez baj, de azt ily eljárás által nem lehet megszüntetni sat. A másnapi ülésben Patow a minisztérium mellett szólott. Heydt a pénzügyminiszter helyesli Patow nyilatkozatát, említi, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha a követek háza utólagos jóváhagyása,kártalanítás megszavazásába burkoltatik. Howerbeck a minisztérium indítványa ellen szól, említi, hogy Poroszország külföldön épen a jelenlegi minisztérium miatt semmi tekintéllyel sem bír, míg az egész külföld helyesli és dicséri a képviselők háza magatartását. Wincke a kormány mellett nyilatkozik, mert az a kiadásokat jóhiszemben tette, mert az ellenkező határozat a hadsereg felbomlását vonná maga után Élesen megróvja a kormány eljárását, mely ahelyett, hogy a képviselőkkel illőleg bánnék, a házat folytonosan megtámadja, mint az a „Sternz ”-ban látható ; ha ez így tart, úgy Poroszországot oda juttatják, ahol Hessen állott, mitől isten óvjon bennünket. LENGYELORSZÁG, Varsó, sept. 11. A „Breszlauer Zig“ tudósítója, gróf Zamojszkinak a nagyherczegnél tett audienciájáról igen érdekes részleteket közöl. A nagyherczeg szemére hányta a grófnak, hogy a kormánytól visszahúzódott, holott általános népszerűsége által a jelen viszonyok között sokat segíhhetett volna- Zamojszki erre azt válaszoló, hogy a kormány iránti bizalom végkép megtörött, s ő is csak azért népszerű, mert a kormánytól visszalépett. A nagyherczeg megjegyzi, hogy e bizalmatlanság okát nem érti , mire a gróf azt válaszoló, hogy oka az, mivel a pétervári kabinet már számtalanszor megszegte a lengyeleknek tett ígéreteit. Midőn végre a nagyherczeg magára hivatkozott, mint olyanra, a ki bizonnyal jóindulattal viseltetik a lengyelek iránt, válaszoló Zamojszki: „Császári fenséged azért parancsolt ide , hogy szintén szóljak, és azért engedje meg nekem a 64 éves ősznek, hogy önnek, ki alig élt félannyi időt, megmondjam, hogy fenséged kétségbe vonhatlan jószándéka mellett nem bír annyi tapasztalattal, hogy akaratát a pétervári kabinet ellenében érvényre hozhatná.“ És midőn végre a nagyherczeg az ország kivánatait kérdezte tőle, azt válaszolta , hogy senkitől nincs felhatalmazva az ország véleményének tolmácsolására; azonban magára vállalja , hogy e tárgyban több értelmes férfiúval értekezend, és az eredményt ő fenségével közölni fogja. Néhány napi tanácskozás után egy, a nagyherczegnek átnyújtandó irat készült el, melynek tartalma következő: A lengyelek kívánsága az, hogy az előbb Lengyelországhoz tartozott tartományok ismét kapcsoltassanak vissza, és lengyel törvényhozás alatt állván, lengyel hivatalnokok által kormányoztassanak, hogy a koronkénti képviselet az országnak régi jogaként visszahassék és hogy a nagyherczeg maga köré, az ország bizalmát bíró férfiakat gyűjtsön. Ez utóbbi czélzás Vieloposzkira vonatkozik, kinek közelebbi hívei nagyon el vannak keseredve Zamojszkij fellépése ellen, miután e kiváltatokat, kivihetleneknek tartják, mig a Zamojszki-párt azon reményben van, hogy fellépése nem marad eredménytelenül. E párt hivei már több, a nagy herczeghez közel álló egyénnel értekeztek, hogy az utat ekként is előkészítsék. Ma a császár névnapja lévén, nagy ebéd volt a Lazienki palotában, kivilágítva egyedül a kormány épületei voltak. LEGÚJABB FOSTA. Egy hete — ennyire vissza kell mennünk, hogy újat mondjunk — emlíltettük a „L’Esprit public“ után, minő határozatok hozattak az olasz ügyek felett tartott franczia miniszteri tanácsban. A „Court. de Dim.“ ezt meghazudtolta. Most a nevezett lap újra állítja, hogy a status quo ideiglenes fentartása, a turini kabinetet szerencséltető sürgöny elküldése elhatároztatott, úgyszintén az is, hogy a római udvarnál az occupatio megszüntetése iránt bizonyos határidő kitűzése felett alkudozások nyittassanak. Ugyanezen lap írja, hogy újra felmerült azon gondolat, miszerint a pápának Szardínia szigete adassék, s felhozza, hogy már 50 évvel előbb szó volt arról, hogy a pápa számára Jeruzsálemben királyság alapittassék. E terv Péttől ered, ki azt Napoleon elébe terjesztette, s ez viszont Ausztriával közlötte, mely hatalom ellenszegülésén hajótörést szenvedett. Az e tárgyra vonatkozó iratok Francziaország jelenlegi uralkodójánál megvannak , úgy szintén Bécsben is nagyszámú levelezéseket lehet az ausztriai kormány irattáraiban találni. Az angol lapok szerint, Pulszky Ferencz Ratazzi személyes parancsává fogatott el; azt írják róla, hogy megmotozván, elbocsátották, de 24 óra múlva ismét elfogták. Hir szerint Pulszki oly dolgokat tud, melyek Ratazzit Garibaldival szemben kompromittálják. Ezért szabadságától megfosztatott, különben jól bánnak vele, és a „Daily News“-be folytonosan levelez. Egy Ambagia nevű kereskedő, La Spezzia és Genua közt gőzhajót indított meg, s mindazoknak, kik a Varignanóban lévő sebesültekről akarnak tudomást szerezni, ingyen vitelt ajánlott. A turini kabinet hivatalos lapjában védi magát azon vád ellen, mintha a sebesült Garibaldit kellő bánásmódban nem részesítette volna. Ha Varignanóban kezdetben a szükséges gyógyszerek hiányzottak is, véli a „Gaz. Ulf.“ az nem a kormány hibája, miután az sept. 1 jén parancsot adott, hogy Spezziában minden előre elkészíttessék s Santa Rosa ezredes s egy más igazgatósági tisztviselő a lehető legszélesebb hatalomkörrel ruháztatok föl. A pisai szabadkőművesek páholya néhány nap előtt bezáratott, az ott lévő tagok elfogattak s a papirok lefoglaltattak, minthogy a szabadkőművessé.