Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

Második évfolyam. Pest, julius 15. 1866._________________________28. szám. Felelős szerkesztő : BALÁZS SÁNDOR. Politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes hetilap. Megjelen minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI Díj : egész évre 12 frt, — fél évre 6 frt, — negyedévre 3 frt, — egy hóra 1 frt 10 kr. Szerkesztő- és kiadó-h­ivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. szám. Károly, h­ohen­zollerni h­erczeg. — Románia vál. fejedelme. — (Arczképpel.) Oláhország története, Cuza önkénytelen lemondása óta, a válságok történelmének mondható. A románok, minden erőmegf­eszítés mellett sem rázhatják le bilincseiket, melyeket a fenálló szerződések raknak reájuk; bámulatraméltó ragaszkodásuk a monarchikus rendszerhez még mind­eddig nem juttatá őket oly fejedelemhez, ki háborútlanul és komolyabb nehézsé­gek nélkül elfoglalhatta és kormányoz­hatta volna új birtokát, és minden, majdnem tüntető lojalitásuk mellett sincsenek a románok biztosítva erélyes rendreutasítások ellen, mivel törekvéseik, bár­mennyire módosultak is a kor szel­leméhez, mások particuláris érdekeivel, s hatalmasabb tényezőkkel jőnek össze­ütközésbe. Midőn Oláhország és Moldova követei február 23-án, Fülöp flandriai grófot, Bukarestben fejedelmüknek vá­lasztották, ezt — az ország helybenha­gyásával — azon biztos várakozás fejé­ben cselekedtek, hogy sem a porta, sem a jótálló hatalmak a két ország további együttmaradása, sem a külföldi örökös fejedelem meghívása ellen nem fognak komoly kifogásokat tenni. De még azt is biztosan hitték, hogy a flandriai gróf az ajánlatot azonnal elfogadja. Azonban mindkét föltevésükben csalódtak. A hatalmi állásában magát veszé­lyeztetve látó porta tiltakozására, a pá­risi conferentia azonnal megsemmisítette a választást, és az eredeti szerződés fel­tételeihez szigorúan ragaszkodva, fel­szólította az ideiglenes kormányt, hogy a két fejedelemség mindegyikébe külön, még­pedig kizárólag benszülött hoszpo­­dárt választasson. Alig hogy Párisból a bukaresti kor­mány küldöttsége az ország óhajtásait ki nem elégítő válaszszal megérkezett, már a brüsseli küldöttség is megjött, értesítvén a román kormányt, hogy a flandriai gróf az ajánlott koronát kereken visszautasította. Ez azonban a románokat nem ingatá meg szándé­kukban, hogy az ország egységét fentartva, külföldi fe­jedelmet válaszszanak trónörökösödési joggal.­­ Az áprilisi népszavazás eredményéből kitűnt, hogy az ország nagy többsége Károlyt, hohenzollern-sig­­maringeni herczeget választá meg Románia fejedel-l méül. — A törvényhozó testület mindkét kamrája erre más. 113-án a herczeget I. Károly néven Románia fejedelmé- I nek nyilvánította. Jassyban véres békétlenkedés tört ki­­ a választás ellen, mely azonban minden további ered- l mény nélkül maradt. A kormány és a kamrák, kezökben a nép szavaza­tával, újból a párisi konferentiához fordultak, és sürge­tően kérték a választás helybenhagyását, de ezúttal is hiába. I. Károly, rövid, valószínűleg inkább kiszámított, mint valódi vonakodás után elfogadta, a hozzáérkezett román küldöttség ajánlatát és a porta hasztalan protestatiója daczára Romá­niában termett és az ország élére állott, máj. 22-én, a harangok zúgása és a nép riadó éljenzései között. Mert a nép — Thiersként — mikor egy uralkodót meg­buktatnak, mikor újat választanak, és mikor trónörökös születik, tekintet nél­kül saját hasznára vagy kárára, mindig ujjongat. Vannak, kik az egész fejedelmi vá­lasztást, Bismark sakkhúzásának tart­ják : vannak, kik azt hiszik, hogy sem Oroszország a maga szempontjából, sem a porta a magáéból e választást nem fogják békén elviselni, — és némelyek már látják a távoli felhőket, melyek a keleti „nagy“ kérdés viharos megoldá­sát hirdetik az európai politika látha­tárán. A románok választott fejedelme, Károly, hohenzollern-sigmaringeni herczeg, 1839-ben, ápril 20-án szüle­tett. Atyja Károly Antal, Hohenzollern- Sigmaringen fejedelme, ugyanaz, ki 1849- ben, decz. 7-én, a porosz király javára lemondott és 1858—1862. az úgyneve­zett új aera minisztériumának elnöke volt. Anyja, Josephine, szül. badeni her­­czegnő. I. Károly modorairól és maga­viseletéről a lapok hizelgőleg nyilat­koznak. Állítják, hogy a hadi és állami tu­dományokban egyaránt gyakorlott, s hogy e körülmény oltott szívébe bátor­ságot, oly ország kormányzatát elvál­lalni, melynek viszonyai bonyolultak, pénzügyei a vigasztalhatlanságig rendezetlenek. Mindenesetre pedig, ma, a keleti kérdés európai horderejét szem előtt tartva, I. Károly Romániában oly állást foglal el, mely a világ figyelmét nem kis mér­tékben foglalkoztatja, s meglehet ma holnap, különösen. Kiadó és laptulajdonos : DEUTSCH TESTVÉREK: KÁROLY, HOHENZOLLERNI HERCZEG.

Next