Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1866-07-15 / 28. szám
Második évfolyam. Pest, julius 15. 1866._________________________28. szám. Felelős szerkesztő : BALÁZS SÁNDOR. Politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes hetilap. Megjelen minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI Díj : egész évre 12 frt, — fél évre 6 frt, — negyedévre 3 frt, — egy hóra 1 frt 10 kr. Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. szám. Károly, hohenzollerni herczeg. — Románia vál. fejedelme. — (Arczképpel.) Oláhország története, Cuza önkénytelen lemondása óta, a válságok történelmének mondható. A románok, minden erőmegfeszítés mellett sem rázhatják le bilincseiket, melyeket a fenálló szerződések raknak reájuk; bámulatraméltó ragaszkodásuk a monarchikus rendszerhez még mindeddig nem juttatá őket oly fejedelemhez, ki háborútlanul és komolyabb nehézségek nélkül elfoglalhatta és kormányozhatta volna új birtokát, és minden, majdnem tüntető lojalitásuk mellett sincsenek a románok biztosítva erélyes rendreutasítások ellen, mivel törekvéseik, bármennyire módosultak is a kor szelleméhez, mások particuláris érdekeivel, s hatalmasabb tényezőkkel jőnek összeütközésbe. Midőn Oláhország és Moldova követei február 23-án, Fülöp flandriai grófot, Bukarestben fejedelmüknek választották, ezt — az ország helybenhagyásával — azon biztos várakozás fejében cselekedtek, hogy sem a porta, sem a jótálló hatalmak a két ország további együttmaradása, sem a külföldi örökös fejedelem meghívása ellen nem fognak komoly kifogásokat tenni. De még azt is biztosan hitték, hogy a flandriai gróf az ajánlatot azonnal elfogadja. Azonban mindkét föltevésükben csalódtak. A hatalmi állásában magát veszélyeztetve látó porta tiltakozására, a párisi conferentia azonnal megsemmisítette a választást, és az eredeti szerződés feltételeihez szigorúan ragaszkodva, felszólította az ideiglenes kormányt, hogy a két fejedelemség mindegyikébe külön, mégpedig kizárólag benszülött hoszpodárt választasson. Alig hogy Párisból a bukaresti kormány küldöttsége az ország óhajtásait ki nem elégítő válaszszal megérkezett, már a brüsseli küldöttség is megjött, értesítvén a román kormányt, hogy a flandriai gróf az ajánlott koronát kereken visszautasította. Ez azonban a románokat nem ingatá meg szándékukban, hogy az ország egységét fentartva, külföldi fejedelmet válaszszanak trónörökösödési joggal. Az áprilisi népszavazás eredményéből kitűnt, hogy az ország nagy többsége Károlyt, hohenzollern-sigmaringeni herczeget választá meg Románia fejedel-l méül. — A törvényhozó testület mindkét kamrája erre más. 113-án a herczeget I. Károly néven Románia fejedelmé- I nek nyilvánította. Jassyban véres békétlenkedés tört ki a választás ellen, mely azonban minden további ered- l mény nélkül maradt. A kormány és a kamrák, kezökben a nép szavazatával, újból a párisi konferentiához fordultak, és sürgetően kérték a választás helybenhagyását, de ezúttal is hiába. I. Károly, rövid, valószínűleg inkább kiszámított, mint valódi vonakodás után elfogadta, a hozzáérkezett román küldöttség ajánlatát és a porta hasztalan protestatiója daczára Romániában termett és az ország élére állott, máj. 22-én, a harangok zúgása és a nép riadó éljenzései között. Mert a nép — Thiersként — mikor egy uralkodót megbuktatnak, mikor újat választanak, és mikor trónörökös születik, tekintet nélkül saját hasznára vagy kárára, mindig ujjongat. Vannak, kik az egész fejedelmi választást, Bismark sakkhúzásának tartják : vannak, kik azt hiszik, hogy sem Oroszország a maga szempontjából, sem a porta a magáéból e választást nem fogják békén elviselni, — és némelyek már látják a távoli felhőket, melyek a keleti „nagy“ kérdés viharos megoldását hirdetik az európai politika láthatárán. A románok választott fejedelme, Károly, hohenzollern-sigmaringeni herczeg, 1839-ben, ápril 20-án született. Atyja Károly Antal, Hohenzollern- Sigmaringen fejedelme, ugyanaz, ki 1849- ben, decz. 7-én, a porosz király javára lemondott és 1858—1862. az úgynevezett új aera minisztériumának elnöke volt. Anyja, Josephine, szül. badeni herczegnő. I. Károly modorairól és magaviseletéről a lapok hizelgőleg nyilatkoznak. Állítják, hogy a hadi és állami tudományokban egyaránt gyakorlott, s hogy e körülmény oltott szívébe bátorságot, oly ország kormányzatát elvállalni, melynek viszonyai bonyolultak, pénzügyei a vigasztalhatlanságig rendezetlenek. Mindenesetre pedig, ma, a keleti kérdés európai horderejét szem előtt tartva, I. Károly Romániában oly állást foglal el, mely a világ figyelmét nem kis mértékben foglalkoztatja, s meglehet ma holnap, különösen. Kiadó és laptulajdonos : DEUTSCH TESTVÉREK: KÁROLY, HOHENZOLLERNI HERCZEG.