Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1867-01-06 / 1. szám
Gyulai Pál Ha egy hosszú, meg egy rövid ember ugyanazon czél felé tör: bizonyos, hogy mindkettő eléri, de amaz, ki nagyokat lép, hamarabb ott lesz, mint ez, ha az utóbbi mindjárt gyorsabban halad is. Ugyanily viszony van a nagy és kis nemzetek fejlődésében, s így nem a törekvéshiány, hanem az erők aránytalansága oka, ha a nagy nemzetek már jó magasra emelkednek , mikor az apróbbak még alant lézengnek, bámulattal tekintve föl azokhoz, s általok nyitott, általok előkészített úton igyekezvén nyomukba jutni. A magyar nemzet elmaradásának hosszú időn át ez volt belső oka, mihez aztán egész, sereg más külső ok is járult. Az irigyelt elsőségnek azonban szintén meg vannak a maga tövisei. Számtalan akadály , számtalan tévedés , számtalan csalódással kell küzdenie annak, ki először indul, s a roppant áldozatok, miknek árán a vezérszerepet megvásárolni kell — kérdés: méltólag jutalmazzák-e az utóbbival, de bizonyos, hogy fölemésztenék a másodrendű nemzeteket, ha ezek a fejlődés megjelölt phasisain saját tehetségük, saját erejökkel kényszerülnének keresztül menni. Minket tehát az egyszerű, megmásíthatlan s nagyon természetes magyarázattal bíró történeti tény, miszerint a mívelt nyugattal lépést tartani nem tudtunk, sőt máig is némi tiszteletteljes távolban követjük, soha sem kedvetlenjett el, s valamint nem látunk benne megszégyenítőt a múltra, úgy nem elcsüggesztő az a mi szemünkben, jelenünk vagy jövőnkre nézve, miután föladatunk nem többé az : rivalizálni velők, s oly szerepre, oly szellemi fényűzésre vágyódni, milyet sem anyagi, sem erkölcsi erszényünk nem bir meg, hanem egyedül az, hogy saját telkünkön jól rendezett s oly gazdaságot folytassunk, milyen az idő követeléseinek , szükségeinknek s politikai úgy mint társadalmi állapotainknak megfelel, s a világtörténet lapjain, valamint az európai államrendben, azon helyet szerzi meg és biztosítja számunkra, mely megilletés — életkérdés fönmaradásunkra nézve. Az utóbbi félszázad alatt, erre nézve sokfélekép megnehezített, de egészen meg nem hiúsított törekvésünk eltagadhatlak s különösen irodalmi téren annyit tettek nálunk ez óta, hogy ma már a legkevélyebb és pedánsabb német professor is alig menne ..Litteraturgeschichtett irni anélkül, hogy néhány sorral rólunk is megemlékezzék. Hogy e nagy és gyors eredmény nem egészen a mi érdemünk, hiú gyöngeség volna komolyan vitatni. A külföldi befolyás, a nyugati hatalmas előképek — ha nem eszközölték, de igenis siettető a fejlődésünket, s hogy na- GYULAI PÁL. Szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap. Megjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő: F В A N Ć E N В U ‰ G ADOLF. Főmunkatárs: ÁlDOS IMRE. Kiadótulajdonos: DEUTSCH TESTVÉREK. Harmadik évfolyam. Pest, 1868гГ január 6. 1. szám. Előfizetési föltételek lstie dik évre : Magyarország és a nagy világ; és E^esti Hírlap együtt: egész évre 13 ft., félévre 3 ft., negyedévre 3 ft. Magyarország és а Лн^ул i 1 оtr külön : egész évre 3 ft., félévre 1 ft., negyedévre 3 ft. — 1 *e'S11 Hírlap külön : egész évre 5 ft., félévre 3 ft. 50 kr., negyedévre 1 ft. 30 kr