Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1868-09-27 / 39. szám

-0-0 jj NoNo Ifii i II у С J ' Иf у И » 9mf Y Ifi■ * i IЛирЩж IHliWlЩI a UMHJilllllj IuIlUU Д ДДw#1~IpPiMII1 IV. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Pest, Szeptember hó 27-én 1868. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutschféle könyvnyomda és kiadói­ részvény-társaság. Előfizetési dij : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Tartalom-jegyzék. Szöveg: Csakhogy a mienk maradt, vig történet, Lauka Gusztávtól. (Folytatás.) — Az est; költemény, Char­­misso után Szendrey Júliától. — Girardin Emil; Csukassi Jó­zseftől. — A demzusi templom ; Lukács Bélától. — A salgó­tar­jáni kőszén termelés ; Liptay Páltól. — A hajnal. — A három­­ testvér. — Berta ; elbeszélés Spielhagentól. (Folytatás.) — A hét története ; Hevesi Lajostól. — Hirszekrény; újdonságok. Irodalom. — Képző­művészetek. — Színház és zene. — Ipar és kereskedelem. Képek : Hátszegvidéki románok; eredeti rajz Katzler V.-től. — A hajnal; eredeti rajz Munkácsy M.­tól — Girardin Emil. — A salgó­tarjáni Szt. István kőszén bányák , Liptay P. eredetije után. — A demzusi templom. — A három testvér, raj­zolta Bonheur Róza. Csak hogy a miénk maradt. (Vig történet.) (Folytatás.) E közben egyik miniszter is feltűnt páholyában. Kereki azonnal fészkelődni kezdett, s minthogy épen szünet volt, csakhamar felkelt ülőhely­éből, megindult, s csak akkor állapodott meg, midőn a miniszter közelében találta magát. A miniszter redőkbe szedte hom­lokát, haragos arczkifejezést mutatott, s ismeretlen ismerősét észrevehető gú­nyos mosolylyal fogadta. A bohócz épen ekkor igyekezett bemutatni megülhetlen szamarát. A száz forint jutalom és dicsőség egy czipészinast bátoritanak a versenyre. — Én birtokában vagyok a ta­­lismánnak, mely legyőzi a szamár aka­ratosságát és ügyességét, s mely által megülhetővé lesz a megülhetlen. — jegyzé meg fennhangon kaczagva, Kereki. — Ugyan csináljon egy tréfát s ülje meg a szamarat, — válaszolt a mi­niszter félboszosan félkedélyesen, re­mélvén, hogy Kereki megérti, s a tár­salgást megszakítva, magára hagyja. — De mit csináljak a száz forint­tal? — — Juttassa alapjául az 1000 éves ünnepnek! Kereki meghajta magát s átlépett a sorompókon. Megrendült az épület a közönség tetszésnyilvánításától. Maga a szamár is megijedt a tekintélyes ellentől. A bohócz, mintha sejtette volna a kudarczot, magára hagyta Kerekít meg a szamarat. A győző csak egyszer nyargal­hatott körül a legyőzöttel, mert a koszo­rús szamár, meg nem bírva e megaláz­tatását , bánatában Caesarjával együtt lefeküdt. Az orditozás és taps, szinte egy negyedóráig hangzott. Az igazgató maga nyújtotta át a száz forintot. — Pfus Fedor, ily megaláztatás! ily nevetségessé tétel! — támadta meg férjét Valeria neki,pirulva HÁTSZEGVIDÉKI ROMÁNOK. вплел rajz Katzier v.-ta. — A czél szentesíti az eszközöket. Látszik, hogy­­ sortiumunkba bevesszük — jegyzé meg Melly aggodal­nem tanulmányoztad Amerika történetét.­­ másán. — Egy hétig csak rólad fognak viczczelni a két j — Sőt ellenkezőleg! válaszolt Bujszky enyelegre, városban. I —- időszakunkban nevezetessé lesz az ilyen ember, a ki — Azután pedig dicsőitni fogják önfeláldozásot; egy makranczos szamarat le bir győzni, s a helyett, hogy mat, mely által jótékony czélra száz forintot tut- s eltávolítaná a közönséget, inkább halomra csődíti. Sőt láttam. :­épen hírlapilag kell tudatnunk, hogy a győztes Kereki — Kereki kompromittál bennünket is, ha hál­on- s egyike az „aranyczipő“-hezi tánczvigalom rendezőinek. Valeria annyira restelte a dolgot, illetőleg történteket, hogy a gróf Ne al­apjai fogatán tért szállására. Kerekét sokan akarták ismerni, s a kakasülők közönsége kisérte jó da­rabig, mig a győztes maga is megun­ván az ovatiókat, egy bérkocsiba vágta magát, és elrobogott. Következő napon a lapok részben tréfásan, részben gúnyosan emlékeztek meg a szamár feletti diadalról, s csak harmadnapon szolgáltattak elégtételt a győzőnek az által, hogy megemlítették, hogy a 100 frtot jótékony czélra adomá­nyozta. Férj és nő egyedül voltak terme­ikben. — Édesem! nevezetes ember kez­­dekt lenni. Tudod-e, hogy ma délelőtt egyik kiválóbb főpapunknak bemuttatat­­ván, ekként nyilatkozott : „Uraságod jó hírneve megelőzte találkozásunkat, nagyon örülök, hogy személyesen megismerhettem; ha még egyszer fellép a circusban, s győzni ta­lál, ne feledkezzék meg a szorongatott egyházról se.“ — Nevezetes ember kezdesz len­ni, de egyszersmind nevetséges is. — E kettő gyakran együtt jár. Nem gúnyolják-e ki legnagyobb és leg­dicsőbb embereinket is! — A léhák és haszontalanok! kik legfeljebb boszanthatnak, de nem árthat­nak. Irányodban azonban félnünk lehet, hogy ép azok előtt leszesz nevetségessé, kik ha nem közvetlenül is, de közvetve urai sorsunknak és jövőnknek. —­iszt!­én művelt, szellemdús ember vagyok; e két tulajdon 39. SZÁM.

Next