Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1868-10-25 / 43. szám
IV. ÉVFOLYAM. Pest, Oktober hó 25-én 1868. 43. SZÁM. Felelős szerkesztő : Kiadja a Deutschféle könyvnyomda VÉRTESI ARNOLD Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. és kiadói részvény-társaság. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt. Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Szöveg: Az ártatlan Izabella legelső minisztere ; Vértesi Arnoldtól. — Gyász korszakban ; költemény, Ilyés Bálinttól. — Az utolsó partré; beszély, Csepeli Sándortól. — A spanyol forradalomból. — Naszód-vidéki román nők. — A fogadó ügynökök az angol lóversenyeken. (Vége) — Hires Az ártatlan Izabella legelső minisztere. A számüzöttek, kiket Izabella kormánya kizavart hazájukból, a menekültek, kik franczia földön kerestek menhelyet a vérpad, vagy a „kanári szigetek“ elől, már majd mind visszatértek Spanyolországba. Csak egy, a legnagyobb, a legnemesebb közülök : Olozaga maradt még Párisban. Üdvözölte az új kormányt, a tábornokokat, kik kivívták a szabadságot, de nem ment haza. Ősz fejét nem háborgatja már a nagyravágyás s csendesen félrehúzódik, mikor a kormány élén állhatna Serrano és Prím között, n ő, a hírneves diplomata, az ünnepelt szónok és tudós. A progressista párt, melynek évek hosszú során át vezére volt, diadalmasan tűzte ki most zászlóját a Bourbonok romba döntött trónja fölött , csak a párt régi vezére nincs jelen. Annyi reményt látott már ő fakadni és bimbójában elenyészni, anynyiszor látta pillanatnyilag győzni s aztán megint elbukni a szabadelvűeket szerencsétlen hazájában, hogy nem csoda, ha még most sem mer egészen hinni szemeinek. Épen 25 évvel ezelőtt mily ragyogó kilátások, mily lelkesedés közt kezdett uralkodni az az Izabella, kit ma elkergetett a fölháborodott nemzet ! Orozaga ült a miniszterelnöki széken. Ő volt az „ártatlan“ Izabellának — amint akkor még méltán nevezék, — legelső minisztere. A gyermek-királyné, kit tizennégy éves korában nagykorúnak nyilvánított a cortes, Olozagát bizta meg a minisztérium alakításával. Uj korszak látszott kezdődni s a szabadelvűek rajongva, hódolva hajoltak meg az ifjú leány előtt, kinek első uralkodói tette nyílt manifestum volt a progressista párt elvei mellett. Mennyire nem ismerték VII. Ferdinand leányát, s az udvari légkört, melyben felnőtt! A tizennégy éves gyermek keze mint valami bábut törte össze pár nap múlva a hatalmas Olozagát s a mellett oly megdöbbentő hidegvérüséget és a cselszövésekben oly vakmerő ügyességet tanúsított, hogy megőszült diplomaták is irigyelhették volna tőle Novemberben lépett a kormány Képek : Naszód vidéki román nők ; ered. rajz Kollarztól. — Topete admirál. — Novaliches tábornagy. — Jelenet a közmunkaügyi minisztérium palotája előtt Madridban. — Cattaro (Dalmatiában.) — A medvék boszúja, élére a progressista minisztérium. Deczember elején már elbocsátotta a királyné. A moderadosoknak nem volt még ez elég, a camarilla egy csapással akarta megölni a progressista pártot. Olozagának becsületét kell elvenni s mindörökre képtelenné tenni a kormányra. Nehéz, súlyos vádat emeltek ellene a királynő nevében. Az új miniszterelnök Gonzales Bravo (ugyanaz, ki most 25 évvel utóbb mint Izabella utolsó minisztere absolutistikus intézkedéseivel előidézte a katasztrófát), leteszi a képviselőház asztalára az Olozaga letételére vonatkozó jegyzőkönyvet s éles, ünnepélyes hangon fölolvassa a királynőnek saját szavait, melyeknek igazságáért, úgymond, kész minden erejével síkra szállni: „A múlt hó 28-ikán este megjelent előttem Olozaga s rá akart bírni, hogy írjam alá a cortes feloszlatására a rendeletet. Azt feleltem rá, hogy nem írom alá, mert egyéb okokon kívül visszatart azon ok, hogy ugyanez a cortes nyilvánított engem nagykorúnak. Olozaga tovább sürgetett. Akkor fölkeltem s a királyi szobámban lévő jobboldali ajtó felé mentem. Olozaga elembe állt s bezárta az ajtót. Most a másik ajtó felé fordultam s Olozaga megint elembe állt, s ismét bezárta előttem az ajtót. Megragadta ruhámat, kényszerítőit, hogy üljek le s megfogta kezemet, hogy az aláírásra kényszeritsen ; akkor aztán eltávozott s én szobámba vonultam. Előbb megkérdezte, szavamat adom-e neki, hogy mit sem szólok arról, ami történt; azt mondtam, nem adom szavamat.“ Az egész képviselőház, úgy látszott, mintha megrázkódnék e szavak hatása alatt, a karzatokon, melyeket a moderádósok saját embereikkel tömtek meg, irtózatos, viharos zaj támad, a fölháborodás, az undor az erőszakoskodó, a részvét a gyermekkirálynő iránt lázasan tör ki ; a katonatisztek kardjaikat csörgetik, az orditás megrengeti az egész házat. Künn az utczákon, a városban, az egész országban ugyanaz a fölindulásra- NASZÓD-VIDÉKI ROMÁN NŐK. Ered rajt Kollártól.