Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1871-01-22 / 4. szám
VII. ÉVFOLYAM 1871. 4. SZÁM. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. PEST, JANUÁR 22. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Heti krónikáljával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 írt. ZARVASVADÁSZAT IZMODOLLON. A vadak legnemesbike, a mi őserdőink és vadaskerteink királya, a szarvas, sok vidéken már a ritkaságok közé tartozik. Egyike ez azon állatoknak, melyeket a népesség sűrűsödése, a civilisatio haladása folyvást hátrább szorít, fel a hegyes őserdőkbe, habár jobb szereti a nem épen zord éghajlat alatti, s kevésbbé szirtes erdőket. De itt az emberek mozgása és munkája nem engedi pihenni, félénk természete távol tartja minden oly helytől, hol emberek közellétét gyanítja, mert megtanulta ezekben félelmes ellenségeit és pusztítóit találni. A szenvedélyes vadász tehát, kinek nem lehet nagyobb diadala, mintha egy tiz vagy tizenkét agancsos szarvast hozhat haza, kénytelen vagy a felvidék őserdeibe menni, vagy valamely nagy uradalom mesterségesen ápolt vadaskertjében keresni a vadak királyát. A legnagyobbszerü vadaskertek egyike jelenleg a gödöllői, melyhez újabban magamácsai terjedelmes erdőség is hozzácsatoltatván, a királynak kedvencz kirándulási helyét képezi, ő felsége, valahányszor Budára lő, kedvező időjárás esetében több napot Gödöllőn vadászgatva tölt hol a vadaskert a legpompásabb vadakkal kínálkozik. A múlt év utolsó heteiben a toskanai nagyherczeg, Koburg herczeg, számos főrangú ur, gr. Andrássy miniszterelnök, Lónyay pénzügyminiszter stb. jelenlétében rendeztettek nagy vadászatok, melyek egyikénél pompás tizenkét ágas szarvas került a térítőre. Egy falka üszővel legelészett, midőn a veszedelem utólérte; a falka gyors futásnak eredt, a büszke agancsos is utánok — de egy jól irányzott golyó utólérte; midőn egy kis dombon akart átszökni, megtört ereje zsákmányul esett a biztos kezű vadásznak, képet adunk róla, ha kedvencz, kényelmes helyzetében, kezében csibukkal ábrázoljuk. A kényelmet kellő határok közt minden ember szereti, de a török túlmegy e határokon, s mindent a szerint ítél meg, a mint kényelmére vagy kényelmetlenségére szolgál. Hány vállalattól vonul vissza, melyen az európai kapva kap, csupán mert: rabat álmam (nem lehetek kényelemben.) A kényelemről neki egészen más fogalma van, mint az európaiaknak. Aki nálunk kényelmet keres, rendesen végignyújtózik, vagy fejét, hátát támlás székbe hajtja. Ezen állapot a töröknek nem volna kényelem, hanem a legnagyobb kínzás; az ilyen kényelmet ő nem ismeri, s nem irigyli az európaiaktól. A törökülésben találja kényelmét, éspedig vagy letérdel s lába sarkára nehezíti testét, mint ez képünkön is látható, vagy lábait keresztbe rakva guggol. Ez utóbbi ülésmód felette fárasztó annak, ki azt gyermekkorától nem gyakorolta, s egy félórai ülés annyira elzsibbasztja az inakat, hogy az ember alig bir lábra állani. A török annyira szereti az ülést, hogy, ha naponként 5 imáját nem kellene elmondani, fel sem kelne helyéből. A járás-kelés, mint testerősítés ismeretlen előtte. Egy földinknek, kivel Törökországban utaztam, szokása volt ebéd után fel s alá járni az udvaron; egy ily alkalommal az egész udvar tele volt nézőkkel, kik sajnálkozva bámulták a sétálót. Elmezavarodottnak tartották. Az üléssel rendesen a henyélést szereti összekapcsolni. Neki nem jelszava a: „Time is money“ (аг idő pénz), hanem Javas, javas“ (lassan, lassan). Órahosszat elül a kávéházban, szürcsölgeti kávéját, szívja csibukját, s játszik a kezében levő olvasóval (teszpi), melynek 99 gyöngye az istennek ugyanannyi nevét jelképezi. A kávéházak falai körül báránybőr- vagy gyapju-vánkosokkal beterített falóczák vannak, melyekre csak úgy ülhet le a vendég, ha czipőjét leveti s maga elé rakja. A törökkávéházban, bármily tele legyen vendégekkel, soha a legkisebb zaj sem hallatszik. Mindenki hallgat, egyedül magával foglalkozik, csibukjának sűrű füstje közt maga elé bámul és gondolkodik , mert a török nagyon gondolkodó, költői nép. Mindig kedélyvilágába mélyed; őt a világ folyása nagyon keveset érdekli; az anyagiak hajhászása előtte ismeretlen ; fatalista a legnagyobb mérvben; mindent a sorstól vár s reményét és vigaszát e szavakban nyilvánítja: Allah kerim (az isten kegyes!) Lassúságának és mélázó jellemének az égaljban és vallásában szokták okát keresni, de jóllehet az is egyik oka, mégsem kizárólagosan Szarvasvadászat Gödöllőn. Török a kávéházban." (Képpel a 42. lapon.) Minden nemzetnek van egy főjellemvonása, melyet, ha eltaláltunk, sikerült képet adtunk róla. A törököt a kényelem jellemzi, s leghívebb