Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1872-07-07 / 27. szám
27. Szám. 1872. Magyarország és a Nagyvilág, szorgalomra int, a vaslánczczal, melyet orrmányában hord, rá-rálegyintvén a lustálkodóra. De kevésbé nehéz munkát is végeztetnek el a derék állattal. Egyik rajzunkon gyermekekkel foglalkozik, mig az anyák ebédet főznek. Ezek teljesen meg vannak nyugtatva gyermekeik iránt, mert tudják, hogy a négylábú rengeteg dadánál jó helyen vannak , s ez valóban kiváló gyöngédséggel is őrzi az aprókat. Egyike ezeknek, élénkebb a többinél, úgy látszik, bánattal tölti el a roppant állatot, mert a pajkos fiúcska mindig azon van, hogy az orrmány hatásköréből kiszökjék, lévén az elefánt odalánczolva egy czövekhez ; de az okos gyermekbarát mindannyiszor orrmányának szelíd nyomásával meggátolja ebben a kis impostort. És ugyanezen gyöngéd, jóakaratu állat — mint a katona, tisztelvén a fegyelmet — véres munkát is végez, ha ráparancsolják. Az angolok a sipoy-lázadásban föltalált „fuvással“ (mely abból állt, hogy a delinquenst az ágyú szájához kötözték s a csak lőporra töltött ércz csövet rásüték, miáltal darabokra tépetve „elhivatott“) — mondom, hogy a kivégzés e neme rémes genialitásban mögötte áll annak, mit a benszülöttek gyakorolnak ott, hol autonómiával bírnak. Egy laboros barátunknak köszönjük (Baczard Emil) eme borzalmasan szép rajzot, melyhez bővebb magyarázat való-ban fölösleges. F. J. Lotharingiai czigányok. (Képpel a 315. 1.) Ama sajátságos vándor népnek, mely hontalan bolyong Európaszerte, Lotharíngiában is van egy ága ; ép oly hazátlan, bolyongó, mint többi rokonai s csak annyiban érdemli a lotharingiai nevet, mert lehetőleg igyekszik ezen, nem rég porosz fenhatóság alá került szép tartomány határain túl nem menni. Csapatokban vándorolnak egy közös akarattal választott vajda parancsai alatt, kinek korlátlan hatalmat adnak maguk fölött. Törvényes házasságot nem ismernek, s körülbelül communisták minden tekintetben ; a hír azonban azt is mondja felőlük, hogy a lopás náluk mégsem oly általános szenvedély, mint többi fajrokonaiknál. Rajzunk egy ily czigánysátort mutat; az előtérben a szakállas, parancsoló arczú vajda, mellette leányai közül a többiek, míg a csapat legvénebb tagja a kártyavetés mesterségében gyakorolja magát. Zene nem hiányzik, csakhogy a magyar czigány hegedűje és czimbalma helyét a gitár foglalja el. Az egész csoportot bizonyos bus vonás jellemzi, pedig ez emberek boldogok az ő elégülékeny szegénységükben, csak az édes otthon hiányzik és ez okozza ama sajátságos bus vonást a czigány népnél minden országban. VEGYES. (A fegyenczek közt.) A kerepesi után az evang. tól templom átellenében lévő kir. Eggendorfer-féle fogházat junius 22-én délután egy és három óra közt Kozma Sándor kir. főügyész ur, Havas és Rakovszky alügyész urak és még többek kíséretében váratlanul meglátogatta. A „Reform“ e látogatásról következőket írja : A főügyész az először is a zöld fákkal beültetett kertszerű első udvarban levő férfi és női kórházakat szemlélte meg. Az ott uralgó tisztaság és czélszerű berendezés fölött legnagyobb megelégedését nyilvánítá. Ezután az ugyanezen udvarban levő, hitfelekezetiség jellegét magán nem hordozó imaházat és iskolát tekintette meg. Tetszett neki csinos kiállítása és okszerű fölszerelése. Tudakozódott az isteni tiszteletnek minden hitfelekezeti fegyencz által saját ünnep- és vasárnapjain való pontos megtartása felől, úgyszintén érdekkel kérdezősködött a naponkint délelőtt és délután tartatni szokott erkölcsi tanításról és iskolai előadásokról, s miután mindenre kielégítő választ nyert, indult a fegyház másik udvarában levő börtönök és munkatermek megszemlélésére. Minden börtönt megnézett, s azokban a fejtáblák, továbbá a minden börtönbe kifüggesztett mozgó névsorozat összeállítását dicsérte, s kijelenté, hogy ezen intézménynek a fegyházi vizsgálatoknál még csak itt akadt először nyomára. Különösen a börtönök egészséges szellőssége és tisztasága nyerte meg tetszését. Midőn a börtön udvarába lépett, néhány fegyenczet a börtönök és börtöneszközök súrolásával talált elfoglalva; a fegyházi börtönfelügyelő, Auguszt Lipót bocsánatot kért, hogy szombat lévén a heti tisztogatás ideje, ezen munkájat minden héten szombat délután és ezen időben végeztetik, azonban főügyész úr megnyugtatott, úgymond: „nagyon is szeretem, sőt kívánom, hogy minden héten ily módon történjék a tisztogatás.“ Több fegyenczcel személyesen beszélt, kikérdezte, hova való, miért s mennyi időre van elitélve stb. Többek között valami Rittschlos Katalin gyermekgyilkosság végett 20 évre elitélt fölebbezés alatti fegyencznő kérdeztetvén, hogy megbánta-e kegyetlen tettét ? láthatólag megindulva felelte, hogy nagyon, igen nagyon megbánta; különben Auguszt Lipót fegyházfelügyelő bővebb felvilágosítást is adott, s a nevezett nőt a legszorgalmasabb, legtisztább és legcsendesebb fegyencznők közül valónak mondotta. Néhánynak a professionált tolvajok között is lelkére szólt, hogy ép egészséges testalkotása s józan természetes eszv egyének lévén, szégyen, hogy a börtönélet a többszöri ismétlődés következtében reájuk megszokottá vált. Megtekintette a két férfi és az elkülönzött női dolgozótermeket is, hol hosszasabban időzött, a gépekkel és kézimunkával foglalkozó fegyenczekhez itt is több kérdést intézett. Végre a fegyházi hivatalt vette vizsgálat alá; a hivatalos könyveket, úgyszintén a fegyenczmunkáltatások után vezetett könyvvitelt keresztülnézvén, a fegyenczelbocsátásra nézve az ellenőrzési próbát megtette, s megelégedését nyilvánítva, miután a fegyházfelügyelő látogatását neki megköszönte, 1/13 órakor kíséretével eltávozott. (Egy álherczeg.) A párisi „Figaro“ egy szörnyű botrányt beszél el, mely kivált a párisi St.-Germain külváros előkelő köreit igen kellemetlenül érinti. Néhány évvel ezelőtt az előkelő Faubourg salonjaiban egy szép, csábító külsejű fiatalember tűnt föl, ki Guenault herczegnek mondá magát, és a marokkói császárt vallá atyjának. Egy palotai cselszövény folytán elvesztette volna atyja kegyelmét és most Francziaországban akarna élni, míg jó sorsa apái trónjára vezeti vissza. E mese átalános hitelre talált, és a fiatalember azon kijelentett szándéka, hogy áttér a kereszténységre, nemcsak tekintélyes papi pártfogókat szerzett neki, hanem megnyitotta előtte még a Faubourg-St.-Germain termeit is, melyekbe pedig tudvalevőleg igen nehéz bejutni. A herczeg kikeresztelkedése nagy zajt csapott a maga idején ; az előkelő körök jámbor özvegyei sírtak örömükben a pogány lelkének megmentése fölött; a fiatal megtért mindenütt látható volt, az opera első előadásain, a követek báljain, bois de Boulogneban, szóval mindenütt, hol Páris előkelő világa megfordult; és végül egy szép fiatal özvegyet, de Presles bárónét vétették el vele, ki 80,000 frank évi jövedelmet vitt neki hozományul. Eddig minden jó volt. Egy napon azonban megszólítja őt palotája közelében egy rendőrbiztos és atyai hangon kérdi tőle : „Hogy van, kedves Joly ?“ — „Ön téved uram, — válaszol a herczeg, — én a marokkói herczeg vagyok.“ „Hagyja el a rosz tréfát: önt Jolynak hívják, és az előtt az én vezetésem alatt állott. Ön itt egy rendjelt visel, mely tudtommal önnek soha sem adományoztatok. Mióta emelkedett ön herczegi rangra, és ki dekorálta önt?“ És ezzel minden teketória nélkül elvitte magával a marasi börtönbe, hol a csalás és rendjelek törvényellenes viselése miatt vád alá fogták. Mondják, hogy a rendőrbiztos állításai mind valóságon alapulnak. A legnevezetesebb e dologban az, hogy az álherczeg neje a legnagyobb odaadással ragaszkodik hozzá, látogatja börtönében és kijelentette, hogy történjék bármi, ő el nem hagyja. Az egész regénynek nem sokára a fenyítőtörvényszék vagy az esküdtszék előtt fog végfejezete lejátszódni. (Egy megszökött gróf.) Magyarország újabb idő óta azon szerencsében részesül, hogy minden, mi a szövetséges Ausztriában egy vagy más okból veszélyeztetve érzi személyes szabadságát, megvetve a hosszú és fáradságos amerikai utat Hamburgon vagy Liverpoolon át, az osztrák sz. államvasút valamely kényelmes coupéjában átrándul a „Lajtán túl“-ra, hol nagyobb biztonságot remél találni az osztrák rendőrség nyomozásai elől. Erre vette tehát útját gróf Stadion is, ki Bécsben valamely kihágás miatt 8 napi fogságra lett ítélve, de kellemesebbnek tartotta ezen időt Magyarországon, kisbéri jószágán tölteni. Hanem hát a bécsi rendőrség csakhamar kinyomozta a nemes gróf sanssouci-ját és collegiatis megkeresést intézett az illető magyar hatósághoz, hogy szerezze meg neki a szerencsét, a csintalan grófot Bécsben üdvözölhetni, mely óhaja valószínűleg nem sokára teljesülni is fog. Ausztriában, úgy látszik, mégis valamivel szaporábbak a garázdálkodó főurak ellen hozott ítéletek végrehajtásával, mint más demokratizáló országokban. (A repülőgép mintát, mely a köztelken volt kiállítva, mely Pesten érdekességéhez képest nem részesült elég figyelemben, feltalálója szétszedette, s majdan a bécsi kiállításra viszi. Itt, daczára, hogy a kormány által eszközöltetett bírálat a találmány figyelemreméltó voltát elismerte, még annyi támogatásban sem részesült, hogy találmányával próbát tehetett volna. 317 Pedig mindössze is csak néhány száz forintról volt szó. No majd támogatni fogja Bécs, csakhogy aztán, mint annyi sok találmánynyal történt, a feltalálás dicsőségét is magának vindiálandja. (Szerencse kellő időben.) Azt mondják, hol a szükség legnagyobb, ott segít a gondviselés. Néha csütörtököt mond ugyan a gondviselés, néha azonban teljesül, mint közelebb Budán egy szegény kőmivesnél. Barruch Wenczel budai kőmives, kinek öreganyján kívül, nőt és nyolcz gyermeket kellett napi keresményéből eltartani, a legnagyobb takarékosság és a sorsban való megnyugvás mellett is, kezdett már közel állani a kétségbeeséshez és tengődésének végét akarta szakitni, midőn egyszerre tengődésének csakugyan vége szakadt, de sokkal kellemesebb uton és módon, mint kétségbeesésében előre gyanítható. Nemrég ugyanis három számot látott valami épülő ház oldalán fölkrétázva és elkeseredésében eszébe jutott, hogy nem rész volna megtenni a numerusokat; az ördög nem alszik, még talán be is üthet a szerencse. Úgy is történt és a rákövetkező húzás majdnem eszét véve a szegény, ügye fo- fgyott embernek. A lotterián kijött mind a három szám és bárha a szegény ember alig egy pár krajczárt tehetett, mégis 7—800 frtot nyert. Ez összeg oly bolidoggá tette a szegény embert, hogy kincsét Rotschild összes vagyonával el nem cserélte volna. A nagy örömre minden vendégét megvendéglő s a három számot, rámába foglalva, szobája falára függesztő föl. (Magyar tárgyú színdarab külföldön.) Paulai Ede, a nemzeti színház rendezője, ki jelenleg külföldön utazik, Charlottenburgba rándult, s estve egyik színházba ment, hol három kis vígjátékot adtak, melyek közül az első magyar tárgyú: „A czigány.“ E színműről írja Paulai. Tárgya az, hogy Egri úr nem akarja Sándori Lajosnak adni leányát; egy czigány, akitől Egri elvette a hegedűjét, és e miatt haragszik rá, azt tanácsolja nekik, hogy szökjenek meg, hiszen ha egy éjszaka együtt lesznek, akkor már nem gátolhatja tovább az öreg. Ezek szót is fogadnak, csakhogy nincs pénzük, — ad a czigány azt is, még egy lopott csengetyűt is és azzal elmennek. Jön az öreg, a czigány boszúvágygyal alig várja, hogy elmondhassa neki, hogy a fiatalok megszöktek : — ez keresteti, vallatja a czigányt, ez nem felel; behívja a hajdúkat és rájuk parancsol, hogy őrizzék ; — elénekeltetik vele Violából a nagyidait, aztán kihurczolják és rávernek vagy 25-öt. Erre a fiatalok is visszajönnek; az öreg összeadja őket és quitt. — A legszebb, hogy a czigány minden öt sor után igy végzi: „kutya teremtette istenem!“ Ezért bizony kár volt a ’ rendező urnak Charlottenburgba fáradni, mert Budapesten is eleget láthatta ugyan e tárgyú és „Zigeuner“ czimü genre-bildet, melyet Alsdorf számtalanszor játszott; ez Pesten egészen elkoptatott darab. (Egy furcsa dajka.) Németország egyik kis városában nyolc család tagjai abban állapodtak meg, miszerint a következő vasárnap egy közel levő mulatóhelyre „majálisára kirándulnak. Említett, többnyire az iparos osztályhoz tartozó családok csakugyan a kitűzött napon összes családbeliekkel útnak indultak s szerencsésen a kijelölt helyre meg is érkeztek. Kedélyes evés és ivás közt telt el a nap, és midőn besötétedett, a nők jó kedvükben tánczva kezdtek kerekedni, de miután mindegyikük szopós gyermeket, összesen 4 fiú és 4 leány gyermeket magával vitt volt, amelyeket magukra hagyni nem lehetett, felkértek egy velük jött bádogos segédet, hogy figyeljen az apró jószágra A bádogos segéd eleinte vonakodott e megbízást elvállalni, de a gazda parancsára mégis csak elvállalta a dajkaságot De nem volt abban köszönet, mert mint minden e földön, a mulatság is esti 10 órakor véget érte és az anya a legjobb rendben bepólyázott gyermekét az improvisált dajkától átvévén, az omnibuson hazafelé indultak. Mily nagy volt azonban ijedelmük, midőn otthon gyermekeiket újonnan bepólyázni akarván, a fiúcska helyett leánykát, leányka helyett pedig fiút találtak maguk előtt! A rémülés nagy volt és a szegény apák csak nagy nehezen bírták reggelig a bádogos legény által kicserélt gyermekeket kétségbeeső anyjuknak visszaszerezni. A dajkáskodott bádogos legény pedig jónak látta, miután magát ily módon megboszulta, még a keresés ideje alatt a városkát, melynek asszonyai közt oly zavart okozott, odahagyni. (Donner tudósról.) Az akadémia minapi rendkívüli ülésén Donner híres finn tudós részt vevén, nagy érdekkel hallgatta végig Riedl Szende és Budenz József mély tudományosságú nyelvészeti vitáját s miután a magyar nyelvet jól érti, kedve jött Budenz és Szarvas tanárokkal a dunántúli kirándulásban részt venni, melyet a nevezett tanárok a nyelvjárások tanulmányozása végett tesznek nemsokára.