Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

Kiadja a DEUTSCH TESTVEREK pest-bécsi írod. és müv, intézete. IX. ÉVFOLYAM. 1873. Megjelen minden vasárnap. 27, SZÁM. Kiadó-hivatal: PEST, bálvány-utcza 9. BUDAPEST, JULIUS 6, Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési dij: Negyedévre 2 irt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre io írt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom : Névy László. (Képpel.) — Az Andrássy estélyről. — Egyház-reformer és aesthetikus. — A hónapos szoba. (Költemény.) — Erdélyi czigányleány. (Képpel.) — A khivai expeditió. (4 képpel.) — Achilles nevelése. (Képpel.) — Szalay László. (Képpel.) — Davidson Józsua igaz története. — Mindennek megvan a maga oka. — Bécsi közkiállitás : I. Svajczi kávéház. (Képpel.) II. Magyar czukorkiállitás. (Képpel.) III. Lengyel parasztház. (Képpel.)—Fővárosi tárczalevél.— Színészet. — Képtalány. —Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Névy László. IATALABB Íróink kÖZÜl különösen egynek nevével újabb időben gyakran ta­lálkozunk ott, hol pálya- koszorú elnyeréséről vagy komoly munkálkodásról van szó : Névy László ez, kinek müvét a Kisfaludy- tarsaság ez idén is meg­koszorúzta, ki azelőtt és azóta is buzgón fáradozott irodalmunk mezején és méltán helyet foglalhat azok sorában, kiket olva­sóinknak lapunk élén be­mutatni szoktunk. Névy László 1841. ja­nuár 27-én született Vesz­prém megye Közép-Iszkáz nevű községében, hol atyja jegyző s az egész vidéken nagyhírű kántortanitó volt. Még csak öt éves volt, midőn szülei Pápa közelébe, Kovácsiba költöztek, kilencz éves korában pedig idősb test­vérével együtt a benczések pápai gymnasiumába került s kitűnő sikerrel kezdte meg iskolai tanul­mányait, melyeket aztán Veszprémben a derék ke­gyesrendiek vezetése alatt folytatott. Kitűnő tehet­ségeinek már itt is bizonyságait adta s nemcsak a rendes tantárgyakban volt mindig az elsők közt, hanem ezeken kívül fáradhatatlan szorgalommal tanulta a franczia nyelvet, zenét és rajzolást. Vesz­prémből Győrbe, majd Pannonhalmára menvén gymnasiumi tanulmányainak befejezésére, ez utóbbi helyen beállott papnövendéknek s messze túlszár­nyalta társait; az ébredő nemzeti élet nagy hatás­sal volt reá s egyszersmind érezni kezdé, hogy tettszomját más pályán könnyebben olthatná. 1860- ban tehát azon elhatározással lépett ki a szerzet­ből, hogy a papi pályáról végkép lemond, — de ak­kor súlyos nehézségek gördültek eléje: oly családi viszonyok, melyekkel a szerető fiú nem daczol- hatott. Szegény szülei, kik csekély vagyonukat két idősb fiókra költötték, saját sorsukat és még több kicsiny gyermekükét a pappá leendő fiók által véltek jobbra fordíthatni, benne reméltek idővel támaszt lelhetni. A fiúi és testvéri szeretet tehát győzött a hajlam fölött. Névy jelentkezett Csornán, hol az alig 18 éves, de már jeles képzettségű ifjút igen szívesen fogadták s a próbaév leteltével Szom­bathelyre küldték tanárnak. A költészet és szónok­lattan, a magyar történet s utóbb az irodalom ta­nításával bízatván még, Névy ifjúi lelkesedéssel karolta föl tárgyait s emelkedett előadásával egé­szen lebilincselte tanítványait. A tanári működés azonban nem tudta benne elfojtani hajlamait. Névy már ekkor kezdett fog­lalkozni a komolyabb irodalommal. Költeményeket már Pannonhalmán is irt s fölküldte a pesti la­pokba, melyekben álnév alatt meg is jelentek. Most azonban komolyabb tanulmányokba kezdett s müvei Riedl Szende akkor megjelent lapjaiban, a „Kalauzában és a „Kritikai Lapokéban láttak napvilágot, méltán magukra vonva az olvasó figyelmét. Később ismertette Eckardt theistikus széptanát, de társai ekkor még inkább költőt mint tudóst jósoltak belőle, mert időként és elszórtan versek is jelentek meg tőle, melyektől az elisme­rést nem lehetett megtagadni. Névy azonban mindinkább komoly irányban kezdett haladni s 1870-ben adta ki első nagyobb müvét, „az Írásművek elmélete“ czimü tanköny­vet, mely jóval több a közönséges tankönyveknél, magasb aesthetikai álláspontra emelkedik s nem­csak a komoly Ítészét teljes méltánylását vívta ki, hanem gyakorlatilag is oly jónak bizonyult, hogy csakhamar uj kiadást ért s most már a legtekin- télyesb tanodákban általánosan használtatik. Még egy tankönyvet irt, mielőtt a tulajdonképi irói körök figyelmét magára vonhatta; csöndesen ta­nulmányozva, dolgozgatva távol élt a fővárostól, midőn 1871-ben valóban meglepte a főváros irói köreit, elnyervén a Kisfaludy-társaság jutalmát „a tragédia elmélete“ czimü müvével. A bírálók egy­hangúlag magasztalták a munkát s ez újból és még hatalmasabban felkölté Névy régi vágyait és terveit. Ugyanazon év nyarán végre szakított a papi pályával s hogy irói tevékenységének tágabb tért nyerjen, Pestre jött és itt nemsokára megnősült. Nem is sokáig kellett várnia, hogy alkalmas mezőt találjon tevékenységének. A pesti kereskedelmi akadémiához a magyar nyelv és irodalom tanárává neveztetvén , itt hathatósan működik a magyar szellem érdekében s tevékenységének eredményei már is láthatók, a középtanodai tanáregylet vá­lasztmánya pedig megbízta az egylet „Közlöny“- ének szerkesztésével. » Az 1872-ki pályázatnál a „komédia elmélete“ czimü munkája is pályadijat nyert, ez évben pedig ismét övé lett a koszorú „a drámai középfajok elmélete“ czimü müvéért, közben pedig tavaly ki­adta a magyar irodalom történetét, melyet szakfér- fiák is jelesnek ismertek el. Névy különösen a széptani elméletekkel és kritikával foglalkozik , még pedig mint láttuk, ki­tűnő sikerrel. S mivel úgyszólván még csak most lép be java férfikorába, bizton várhatjuk, hogy ko­moly irodalmunk egyik kiválóbb díszét fogjuk benne birni jövőre is. X Hévy László.

Next

/
Thumbnails
Contents