Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1873-07-06 / 27. szám
336 ból áll, még pedig minden svájczi kantonból egyegy leányka van itt a maga nemzeti és tájszerinti viseletében; némelyik szelíd szőke, másik, az olasz részek felől tüzes feketeszemü, barna hajadon s mindegyiknek sikerül elfeledtetni a vendégekkel, ha épen nem is nagyon jó volt az, amit enni vagy inni hoztak. Az árak eléggé mérsékeltek s ez szintén előnyére válik a svájczi kávéháznak az olasz, amerikai s más méregdrága ilynemű intézetek mellett. A magyar kiállítási osztályból ezúttal oly részletet mutatunk be olvasóinknak, melylyel bizonyára becsületet vallunk a világ előtt. A magyar czukorkiállítás a gyakorlati ember előtt egyike lesz a legérdekesebbnek, mert látni fogja belőle, mily nagyot haladt e fontos iparág hazánkban. Azon számos termények közt, melyeket mezőgazdaságunk fölmutathat, a czukorrépa az, melyet talán legkésőbb kezdtünk komolyan méltányolni. Alig néhány évtized óta részesül nagyobb figyelemben s azóta emelkedik a czukorgyáriparunk is, mely most, mint a kiállítás bizonyítja, jóformán versenyezhet a legtöbb külföldi államéval. A fehér czukornak csak kevés faja lévén, a magyar czukorgyárosok legjobbnak találták a közös kiállítás rendezését, oly módon, hogy, mint rajtunk mutatja, a czukorsüvegek magas állványokon üvegburok alatt állittatatik ki s minden egyes gyárosé megkülönböztethető, ezenkívül pedig külön fölirással is el van látva. Az együttes kiállítások közt, melyek nagy számmal találhatók a közkiállításon, a magyar czukorkiállítás kétségkívül egyike a legjobban rendezettnek. Az osztrák-magyar parasztházak csoportjai között látható a lengyel paraszt szegényes viskója is. Az előtte táruló szabad téren faminták és gács- országi iparmunkák feküsznek, azonban még nem; találkozott kéz, mely a hacsba egy kis rendet hozzon. Magán a házon kevés a látnivaló. Nyerst fatörzseket hántottak le kérgüktől, aztán végeikkel épszögben egymásra fektették, s csakhamar készen volt a négy fal. A hasadékokat és nyílásokat aztán agyaggal töltötték ki, hogy szél és vihar legalább kényelemmel ne hatoljon a ház belsejébe. A tetőzet sem valami szilárd, mert szalmazsuppal van fedve. Legalább nem esik a szobába az eső. A lengyel parasztház ajtaján nincsen sem kilincs, sem zár. Ha az ajtót jobban szemügyre veszszük, akkor látni, hogy az ajtófélfától jobbra egy lyuk van, akkora, hogy egy kar keresztülfér rajta. Ha ismerősök vagyunk a helyi visszonyokkal, belőlről csak egy tolózárt kell félretolnunk s a „sesam“ megnyílik. Tehát e házban a lopás nem művészi feladat. De mit lopjanak el belőle ? Lépjünk be a konyhába és ne riadjunk vissza a kitömött medvétől, mely itt őtt állani látszik. Balra egy kamra van ágygyal, melyen nem épen lágy vánkosok láthatók. Még egy asztali pad is van e helyt. Az asztalon kevés búza és árpa van ; ez utóbbiból sütik kenyerüket a lengyelek, az előbbit eladják. A jobboldali szobában egy hatalmas de mégis komor külsejű cserépkályha foglal helyet. Ha tovább megyünk, jobbfelől még egy hálókamrára akadunk. Az egész, nagy szegényességével, picziny ablakaival kellemetlen benyomást tesz, kivált ha azelőtt a magyar és osztrák parasztházak lakályosságát és a bennök mutatkozó jólétet láttuk. Szalay Lászlónak ifjúkori arczképe. (Képpel a 320. lapon.) Július 17. kilencz éve lesz, hogy Szalay László, legkitűnőbb jog- és történettudósaink egyike, ötvenegyéves korában a nemzet nagy fájdalmára elhunyt. E jeles tudósunk halálának évfordulati napját jelen alkalommal kegyeletesen kívánjuk megülni azáltal, hogy ifjúkori arczképét közöljük, melyet az alulirtnak édes atyja, néhai Ponori Thewrewk József, 1829-ben, mikor Szalay tizenhatéves volt, rajzoltatott. Itt egyúttal megjegyezzük, hogy Szalay László Thewrewk vezetése mellett lépett a szépirodalmi pályára. Ezen egészen ismeretlen tényről tanúskodnak Szalaynak azon versei, melyeket sajátkezüleg Szalái Lászlónak ilyukoH arczkepe ^jVüVrti A pIЩ mWtjPI#iJ Közkiállítási képek: 1. Svájczi kávéház. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 27. SZÁM