Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

t Guizot Ferencz. -----·»›■*■---­ RANCZIAORSZÁG egyik legnagyobb írója és államférfia, századunk legkitű­nőbb szellemei­­nek egyike. Gui­zot Ferencz a múlt héten örök nyugalomra tért. Oly csöndben történt ki­múlása , oly nyugodtan napi­rendre tért fölötte a világ, mintha ez nem is az a férfiú lett volna, ki egykor magára vonta az egész világ figyelmét, ki döntött egy nagy nemzet sorsa fölött, s ve­zére, képviselője volt egy egész politikai rendszernek , mely hosszú éveken át uralkodott székiben az alkotmányos orszá­gokban. Mint egy régmúlt korra emlékszik vissza a mai nemze­dék amaz időkre, csodálkozva, hogy midőn amaz kor és eszméi, tettei mind rég túl vannak ha­ladva, eltemetve, az akkori sze­repvivők legfőbbike, egy önnön magát túlélt nagy férfiú csak most száll a sírba. És mint a régmúlt történetekről szokás, melyeknél személyes vonzalom, kegyelet már nem enyhíti ,az ítéletet, oly keményen bírálják sok oldalon az elhunytat már is ; pedig ha voltak hibái, ha tévedett is néha nyilvános sze­replésében, azt a legszigorúbb ítélő bíró köteles elismerni, hogy oly fényes tehetségű, elvei­hez oly hű és bátor, egyénileg oly becsületes férfiú kevés sze­repel a világesemények színte­rén, mint Guizot Ferencz. Guizot Ferencz Pé­ter Vilmos 1786 ben született Nimesben, jómódú protestáns szülőktől. Atyja azonban a rém­napok áldozata lett s 1794 ben a guillotinre hurczoltatott. Ez esemény tartós hatást szült a fiúnál s kétségtelenül nagy mér­tékben szította Guizot azon érzelmeit, melyek egész életén át a forradalom, anarchia elleni makacs harczra ösztönzék. Atyja halála után anyjával Genf­­be menekült s itt nevekedett. Itt szívta magába azt a doctrinai­­rizmust, mely politikai pályáján végig vezérlé s mely miatt az izgékony, a merev elméleteket nem igen tűrő franczia népnél soha sem tudott igazán mély gyökeret verő népszerűségre vergődni. 1805-ben mint fiatal ember visszatért honába s Páris­­ban hírlapíró lett. Irt köny­veket „a franczia synonymekről“, „a franczia művészet állapota és az 1810-ik Salonról“, kiadta Gibbonnak többek által fordított és ő általa jegy­zetekkel ellátott művét: „A római birodalom ha­nyatlásáról és bukásáról“, míg végre kinevezték a Sorbonne helyettes történettanárának. Ez volt első állomása, mely neki és feleségének biztos kenyeret adott, feleségének, kit , mint mindent, a­mit birt, tollával szerzett. Meulan kisasszony a „Publiciste“ munkatársa volt, Guizot is. Egy­szer Meulan kisasszony súlyos beteg lett, dolgozni nem tudott, és elvesztette volna állomását a „Pub­lett. irt копу- tiuszot f­erencz.­­ Ez utolsó számunll az évnegyedben. Kérjük az előfizetést minél előbb megjitani, mivel fölös példányt tevés számmal nyomató.­ ­ Szerlsesztőségi és 3ris,d.óbHivatal , Budapest, bálvány-utcza Э. sz. XI. ÉVFOLYAM, 1874. 39­ SZÁM, BUDAPEST, SEPT, 27. Évenként diszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Guizot Ferencz. (Arczképpel.) — Szerb népdalok. (Költ.) Pavlovits Jenőtől. — Egy koronás költő. (Győry Vilmostól.) — Az aradi kir. lyczeum. (Képekkel.) — Jáczint atya. (Képpel.) — Az északi sarkvidék. (Képekkel.) — Utivázlatok. (Porzótól) — Szivbeli tartozások. Regény Maquet Ágosttól. (Folyt.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szótalány. — Szerkesztői üzenetek.

Next