Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
•* HOROVITZ LIPÓT: estéművészeink díszes és hosszú sorából több jelesünket volt már alkalmunk bemutatni e lap hasábjain, de habár olvasóink sűrűen találkoztak e helyen azok arczképével, kik a magyar művészetnek itthon és külföldön egyaránt dicsőséget szereztek, a sorozat még nincs kimerítve. Ez időszerint a művészet minden ágai közül a festészet dicserhetik hazánkban legtöbb és leghivatottabb mesterekkel s ezek egyike Horovitz Lipót, kinek a bécsi közkiállitáson is nagy feltűnést okozott festményét : »Jeruzsálem elpusztulásának emléknapjáét lapunk egyik közelebbi számában mutatták be a közönségnek. A jeles mű után bizonynyal kétszeres érdekkel fog találkozni a művész is, kiről jelen sorainkkal megemlékezünk. A jelenkor festői között kevés művészre találunk, kik képeikben oly híven tudnák ábrázolni az emberi természetet, mint Horovitz Lipót s kik a nélkül, hogy a hatást hajhásznák, annyi érzelmet, lelket tudnának önteni a műbe, melyet nekünk bemutatnak. Horovitz Lipót 1839. évi február 2-án született Abauj megye Rozgony helységében. Szülei eleinte jogászt vagy orvost akartak belőle nevelni, de a művészet iránti hajlam, mely már a gyermekben erősen nyilatkozott, arra bírta a kis Lipót atyját, hogy őt rajztanításban is részesíttesse. Első tanítója — Roth Imre akadémiai festő és Enger tanítványa, — mindent elkövetett, hogy a szép tehetségű gyermek nevelését jó alapokra fektesse és a jeles férfi vezetése alatt rövid idő alatt oly előmenetelt tett a kis művészjelölt, hogy szülei a tanító rábeszélésének engedve, őt művészi pályára szentelték. Már 1854-ben a bécsi festőakadémián látjuk a fiatal embert, hol mihamar fényesen nyilvánult művészi tehetsége és midőn fáradhatlan szorgalommal és ritka ügyességgel a festészet technikáját elsajátította, midőn éles elméjével a nagymesterek tanait felfogván, a művészet titkaiba behatolt, egész odaadással lépett a művészet papjai közé. Az államtól nyert ösztöndíj tanulmányainak folytatására képesít, s miután a bécsi művész-egyetemen hat évet töltött, Párisba ment (1861), hol a »Salon«-ban kiváló kitüntetésben részesültek az alig huszonhárom éves ifjú első művei. Párisból Varsóba ment, hogy ott tanulmányfőket keressen »Jeruzsálem elpusztulásának emléknapja« czimű genreképéhez. Itt visszatartotta őt az időközben kitört franczia-német háború s többé nem térhetett vissza Francziaországba. Varsóban több kiváló egyéniség arczképét festette, ezek közt Lengyelország helytartójának, Berg tábornagynak, továbbá Orlow-Dawidow herczegnek, Zamoisky grófnak, Dembinsky grófnénak arczképeit stb., rövid idővel a bécsi közkiállitás előtt pedig megtisztelő fölhívásban részesült, hogy Andrássy gróf külügyminiszter arczképét fesse. A bécsi közkiállitáson több képet állított ki, melyekért érmet nyert. A kiállítás után Varsóba tért vissza, hol London Róza kisasszonynyal házassági frigyre lépett s hol jelenleg is állandó Felelős szerkészítő : ÁGAI ADOLF. Szerkesztéség** és kiadóhivatal: Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeuus-épület. -------------------------------------------------------------------- ■■■■■ ■ ■ ■ ■ ....- —................................... XII. ÉVFOLYAM: 1875. 31. SZÁM. BUDAPEST, AUGUSTUS 1 Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — TARTALOM : Horovitz Lipót. (Arczképpel.) — Az utolsó ember panasza. Töredék. (Zichy Géza.) — A dalos kis pásztorlány. Rajz a román népéletből. (Ember György.) — Bérczvidék és sivatag. (Képpel.) — Cleopatra halála. (Képpel.) — A jó bajor vallomása. Regény. Vége. (Assolant Alfred.) •— Keleti képek. (Hatala Péter.) — Tárczalevél. Másutt Érzékeny és vidám úti és fürdői benyomások. (Porzó.) — »Már nem tudom a régi dalt !« (Képpel.) Szláv népdalok. (Steiner Zsigmond.) — Különfélék. — Sakkfeladv. — Szótal. — Szerkesztői üzenetek.