Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-26 / 13. szám
194 nál töltötte, s annak ügyvédi irodájában dolgozott; e mellett elsajátítván, a franczia, angol, olasz és spanyol nyelveket, a hazai írókon kívül a külföld jeleslejeivel is megismerkedett. 1853-ban nőül vette gancsházi Gáncs Klementinát, és egy évet Gancsházán ipja mellett mezei gazdálkodással töltött. A mezei gazdasághoz azonban kevés hajlama lévén, Pozsonyba költözött, s ott előbb Samarjay Károly ügyvédi irodáját vezette, később biztosítási hivatalnokká lett, és mint ilyen ,költözött Budapestre 1869-ben. Irodalmi munkásságát 1852-ben angol és franczia novellák fordításával kezdte meg; később Nagy Ivánnak »Magyarország családai« czimű vállalata számára dolgozott és közölte 1848—49-diki naplójának egy részét. Már ekkor kezdte gyűjteni az adatokat azon munkájához, mellyel később oly nagy hasznot tett irodalmunknak, s legtöbbérdemet szerzett magának: értjük a magyar időszaki sajtó történetét. Ezt »Hírlapirodalmunk a 18-ik és 19-ik században« czim alatt a »Vasárnapi Újság« 1862—66. évfolyamaiban közölte, de a megjelent rész csak 1853-ig terjed; a többi még kéziratban van. Irodalomtörténetünk ezen ága Szinnyei föllépése előtt egészen műveletlen volt, s még jelenleg sem foglalkozik vele senki rajta kívül. S van birtokában az ez időszerűit talán egész Európában legteljesebb, legnagyobbszerű hírlap-gyűjteménynek; a világ minden részéből, ahol hírlap megjelen, megszerzi Szinnyei a fővárosok hatalmas közlönyeit s a vidéki zuglapocskákat egyaránt, még pedig nemcsak a jelen korból, hanem rég elmúlt időkből is. A világra szóló angol lapok mellett ott találunk ázsiai, afrikai, amerikai hírlapokat is, előttünk érthetetlen nyelveken és hetükkel; s mondanunk sem kell, hogy a magyar hirlap-irodalom múltjának és jelenének képét sehol sem találjuk meg oly teljesen, mint e nevezetes gyűjteményben. A közli 1869. óta évenként a hirlapkimutatást és a magyar tudományos akadémia is elismerését fejezte ki e téren való munkásságáért, midőn 1873-ban az öszszes magyar időszaki iг о dalom tudományos repertóriumán а к készítésével megbízta. E munkából Szinnyei két év alatt két terjedelmes kötetet adott a közönség kezébe »Hazai hírlapок és folyóiratok repertoriuma« czim alatt, s a hátralevő nyolcz kötetből évenként egyet-egyet szándékozik közrebocsátani. Számos apróbb czikken kívül említést érdemel »Petőfi a magyar irodalomban« czimű czikksorozata, mely 1874-ben a kolozsvári »Történeti Lapok«-ban jelent meg; kéziratban vannak jegyzetei Rév-Komárom város történetéhez, mintegy 250 iv, melyből már mutatványokat is közölt. Régi vágya, nyilvános könyvtárhoz juthatni, 1872. végén teljesült, midőn az egyetemi könyvtárnál üresedésbe jővén egy tiszti állomás, őt nevezték ki. Ez állásából a könyvtár újjászervezése alkalmával első őrré léptették elő, s legújabban Trefort Á. közokt. miniszter azon kitüntetésben részesíti, hogy a könyvtár rendezését reá bízta. S hogy e bizalomnak mennyire felelt meg, mutatja az, hogy vezetése alatt a 10,000 kötetből álló kézikönyvtár számozása, leczimezése és jegyzékének kinyomatása rövid hat hét alatt készült el. Megemlíthetjük még, hogy őt kérték volt föl József főherczeg alcsuthi könyvtárának rendezésére is, mit 1874. nyarán végzett. Jölhajtandó, hogy hivatalbeli elfoglaltsága ne gátolná Szinnyeit megkezdett munkájának, a magyar időszaki sajtó történetének befejezésében, ami által irodalmunk egy nélkülözhetlen becses munkával gazdagodnék. Magyarország és a Nagyvilág. Kalandok. — ..Andor eszményei* czimü verses, regény III. énekéből. — ö/mDA van Ő is, menthetetlen. mi - , , ’ '"'O.-'Szegény, szegény Andor gyerek, . Küzd szenvedélye szörnye ellen, Nógatja lelkiismeret, De végre az torkon ragadja, És egyre jobban fojtogatja, Féltérben is — ördög pokol! — Viódik egyre, fuldokol. Immár a szó is elhal ajkán, Nem látja már a kis kezet. Most Leonáé lett a bálvány, A melyre csókot hinteget. A kéz után a kar , majd végre Az sem elég az üdvösségre. De haj, sikertelen a harcz, A vége — Andornak — kudarz. Leona egy tekintetével — Milyen tekintet, istenem! Nekem talán nem is hinnéd el Szép olvasónőm, képzelem. De Andor esküszik rá egyre Hogy kővé változott egy perezre, S tán mindörökre ott maradt —Ijesztő botránykő darab. De Leonának ez elég volt. Neki elég a győzelem. Ha ellene a porba omlott, Nemes boszúja, kegyelem. Egyedül üdvözítő ajka A jelenetet megkaczagja. És Andor újra él. »Mi kár!« — Mond — »jobb lett volna halni már !« De mindazonáltal belátja, Hogy legjobb amit most tehet, Ha átcsap illemes tréfába S a rosz kártyák közé nevet. Egyszerre most ő a beszédesb, Bocsánatért, találkáért esd. Omol az élet, a bók, a csók, Fölkelnek rá a szép kacsák. 13. SZÁM. S habzsolja, szíjja, issza újra A fényt, a bájt, mely ingerel. S talán megesz megittasulna, De szerencsére várni kell. A vérsárkányok elrohannak, És mára vége a kalandnak. Majd folytatása lesz talán. . . . Most hamar a báró után. A báró szépen elmozollál. Labába érve fölkaczag, Olt pőre pongyolát, »'s ist koloszal!« Kiált föl. — »Ily eset miatt!« Andor segédeit fogadja Ala Menesikoff, de haut en bas. Azonban mindent megígér. »Ám folyjon a polgári vér!« »Bár ellenfél és ok nem olyan, Hogy dicsekedhetnék vele.. .. »Szájhős!« vélek ezek magokban. Jó, ha igaz csak a fele. »Valami henczegő kalandor.« Gondolta róla maga Andor. No de se baj , azért lehet kemény vivő, kurucz gyerek. S körülbelül. A végzetes láb. A száraz, nyurga, hosszú kéz A bárónak kapós előnyt ad, Ki egyébként nyugodt, merész. Monoklival szemén, szivarral Ajkán vagdalkozik Andorral, Mig »kék« erekből foly a vér, És ezzel a hang véget ér. Az eset a bírák *) körökben Nagy föltünést kelt, kire fut. Bezzeg, ha még utóbb, a köbe! Hozzá is — toldva még — bejut. Pedig biz az bejut, hiába; Eperke sirdogál magába. Nagy leveleket irogat, Meg összetépi azokat. Andor meg egyre hozzá indul Mint illik, rendesen— hanem Még félúton sincs, visszafordul, Gondolja : holnap, még ma nem. Míg végre aztán a sok holnap Folytán a helyzet bonyolultabb. Növekedik a bünrovás, Nehéz lesz a leszámolás. Vajda János: Egy fáradt ember naplójából. (Újabb közlemény.) Irta : О pitzer János. (Folytatás.) A KosziNü alkonyatnak ködös reggel lett a vége s mikor a tisztára mosott fedélzeten végig jártatám ismét szemeimet, úgy rémlett előttem, s mintha nem is láttam, hanem csak úgy álmodtam volna az egészet. Félórával később »ő« is feljött a cabine-ből. Amint a lépcső ajtóküszöbén áttette a piczi lábát, megcsillámlott a fényes csata szürke topánon. Tehát mégsem voltálom! .... Alig mertem elhinni és sokért nem adnám ma is ha — »Tamás«-sá lehetnék. Nyomban utána a nővérek jelentek meg. Chignonjuk és arczuk takarosán el vala látva rizsporral, melyet a pajzán szél oly mohón kapdosott el, mintha mandolafának lett volna a virágja. *) Athletikai.