Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1877-05-20 / 20. szám

20. Szám. MAAGYARORSZÁG ES A NAGYVILAG, Budapest, Május. 18. (József Főherczeg) Cannesból f. hó. 4-én egész családjával Svájczba érkezett. Itt csak május végéig fog tartózkodni a főherczegi család, s junius elején déli Francziaországba utazik tovább. (A magyar TUD. akadémia) e heti ülésén Lukács Móricz elnöklete alatt két felolvasás volt, egy nyelvészeti és egy költői előadás. Amazt dr. Mayr Aurél egyetemi magántanár tartotta, mint vendég ; czíme: »A lágy as­­piráták (bh, dh, gh) fonetikai értéke az ó-indben.« Ez ó-ind hangtani értekezés a közönség legnagyobb részére nézve kétségkívül — görögül volt, a­kik bírálatára hi­vatottak, készségesen ismerték el a fiatal tudós gazdag tudományát és biztos tájékozottságát a régi nyelvek romvárosaiban. Másodiknak Barna Ignácz olvasta fel az »Aeneis« második énekének fordítását, melyben Lao­­koon története, a fa­ló és Trója pusztulása s Aeneas útra­ készülése mondatnak el. Az elismerést, mellyel e jeles munkát akkor köszöntöttük, mikor Didó megra­gadó epizódját hallottuk belőle, csak ismételhetjük ez alkalommal is. — A jövő hétre az akadémia nagy­gyű­­lése lévén kitűzve, osztályülés nem tartatik. Május 28-án összes ülés lesz, melyen Tóth Lörincz fog emlékbeszé­det tartani Bertha Sándor fölött. (Magyarosodás Szörény megyében.) Karánse­­besről írják: »Hogy Szörény megyében terjed a magya­rosodás, élénken bizonyítja többek között a következő körülmény. Aradi Gerő magyar színtársulata a nyári idény alatt Karánsebesen szándékozván vendégszere­pelni, az igazgató felkérte Pausz János alispán urat a társulat pártfogalására. Alispánunk Csorba Ákos főügyészszel és Szende Béla aljegyzővel együttesen e czélból aláírásokat indított meg, melyeknek er­edménye meglepő volt. Alig huszonnégy óra alatt száz bérlet aláírva. Ez oly vívmány, melyről önöknek, kik Magyar­­ország fővárosában laknak, alig lehet fogalmuk. Alig egy-ké­t év előtt Karánsebesen még egyetlen magyar szó sem hangzott, s ma már biztosítják a magyar szín­­előadások. A román- és németajkú lakosság vetélkedett a magyarokkal az aláírások eszközlésében, úgy hogy a rendezők attól tartanak, hogy a helyiség szűknek fog bizonyulni a közönség befogadására.« — Melegen óhajt­juk, hogy magyarok és románok a közélet terén is oly egyetértéssel járjanak el, mint e színtársulat pártfogo­­lásában. (Az ERDÉLYI arany­kerületben) a múlt évben oly gazdag aranytermelés volt, a­minő 1­848 óta nem fordult elő. Összesen 25 mázsa arany termeltetett, míg az azelőtti évben az aranytermelés csak 1­0 mázsára rú­gott. Az összes bánya­kapitányok a kereskedelmi mi­niszter felhívása folytán jelenleg a fővárosban vannak, hogy a párisi világkiálltásra bánya­termékekre vonat­kozó egységes eljárás felett egy értekezletben határoza­tot hozzanak. (Az EGYETEM DÍSZÜNNEPÉLYe) fenállásának 9­7- dik évfordulója, vasárnap délelőtt volt az akadémia dísz­termében. Trefort miniszter, Laubhaimer Ferencz rector, a közoktatási tárcza több főhivatalnoka s a tanárok éljenek közt léptek be. A karzaton több hölgy volt je­len, lenn a teremben nagyszámú ifjúság. A ünnepi be­szédet a rector mondá, s abban kijelenté, hogy egyetért Agassiz nagy természetbúvárral, ki szerint: »a minden­­ség nem a szerves erők működésének kifolyása, hanem inkább egy hatalmas, megfoghatatlan szellem nagyszerű alkotása.« Utána dr. Berger hittani dékán adta elő a pályázatok eredményét, mely az ifjúság dicséretes ko­moly törekvéséről tett tanúbizonyságot. A hittudományi karnál a Pasquieh-díj nyertese Szvetics Kálmán theoló­­gus, a Szabé­dijé Krier József theológus, a Schopper­­dijé pedig Guda József bölcsész. A jogtudományi karnál a Pasquich-díjé Nagy Dezső joghallgató, kinek a rész­vénytársaságokról irt munkáját különös elismerésben részesíték a bírálók ; (dicséretet nyert mellette Brix Iván joghallgató;) a Pasquich-féle második díjat (150 ft) Gruber Lajos joghallgató nyerte a közigazgatási bírás­kodásról írt művével. Az orvos­tudományi karnál jutal­makat nyertek: Schwarcz Arthur élettani munkával, Erik Árpád kórodai sebészeti mű­vel, Mann Jakab szü­lészetivel, Deutsch Zsigmond kórszövettanival, Hambur­ger Adolf és Dirner Gusztáv pedig kórboncztanival. A­­ bölcsészettani karnál díjat nyertek: Csetneki Jelenik Elek orvosnövendék (a hazai bronz- leletekről szóló mű­vel,) Thallóczy Lajos bölcsész, (a lucrum camerae kér­dése megoldásával,) Vogel Márton hittanuló, (a refor- r­máczió okairól, mely kérdésnél Stern Sámuel is dicséretet­­ nyert.) Ábel Jenő bölcsész görög philologiai művei, Alt­­mann Jakab tanárjelölt (állattani dolgozattal,) s De­­meczky Mihály bölcsész, (elméleti természettanival.) A dijakat Laubhaimer rector éljenzés közt osztá ki s vé­gül a jövő év pályázati kérdéseit hirdették ki. Köztük van »Berzsenyi életrajza és munkáinak méltatása« is; jutalma ötven forint. (A KALOCSAI CSILLAGDÁT) a szünidő első napjai-­­ ban kezdik épiteni s két hó alatt be is végezik a mun­kát. A kupolák s azok gépezte, Konkoly Miklós sze­mélyes felügyelete alatt, már június elején egészen el­készülnek. Slaywald Lajos érsek, ez új csillagda tökéle­­tetísésére, egy délkört rendelt el beszerezni, melyet Konkoly Miklós Anglia legelső czégjénél fog készít­­­­tetni, hogy méltó legyen a többi műszerhez. Az épületet, az érsek határozott kívánsága következtében az érseki gimnázium épületére emelik. Mindent elkövetnek, hogy a csillagdának nagyobb szilárdsága legyen, mint a ma­gasan fekvő csillagdáknak szokott lenni. Múlt vasárnap és hétfőn dr. Schenzl Guido és Konkoly Miklós ismét lent voltak Kalocsán, hogy az újabban felajánlott dél­kör­ek helyett találjanak. (Az ÁLLATKERTI ÁLLATPUSZTULÁSOK) megvizs­gálására a főváros tanácsa, mely ez intézetet évenkint ötezer forinttal segélyezi, bizottságot küldött ki, mely­nek tagjai közt vannak a főorvos, az állatgyógyintézett igazgatója és egy állatorvos is Ez ügyben dr. Szabó József társulati elnöktől nyilatkozat jelent meg, mely szerint addig is, míg a vizsgáló bizottság előterjeszti vé­leményét, szükséges kijelenteni, hogy hasonló veszte­­s­ségek minden állatkertben fordulnak elő. Schönbrunn-­­ ban a hat szép afrikai oroszlán közül egy nyáron öt pusztult el. A berlini állatkertben 1874-ben a nagy ra­­j­gadozók pár hét alatt majd mind elvesztek. A ham­burgi állatkert 1874-diki vesztesége 29,337 márkára ment. A berlini nílusi ló, melyet húszezer forintért vet­tek, három év előtt, megérkezése után két hétre elhalt. A vándor állatseregjetek nagy állatjai is sokszor pusz­tulnak így. Hétfőn ismét nagy baj esett. A melenge­­tés végett sodronyfonatú háló alatt a napnak kitett rop­pant boa­ con­strictor, az óriáskígyó,­­ eltűnt. Ellop­ták-e, megszökött-e, mindez óráig nem tudni. Képzelhetni az állatkerti és városligeti látogatók ijjedelmét! (Megszabadított fülemülék.) A deési kapi­tányság a fővárosi rendőrséget arról értesíti, hogy Ko­lozsvárit egy pesti madárkereskedő igen sok fülemülét vásárolt össze, foglalja hát őket le s árvereztesse el a rendőrség, a begyűlt pénzt pedig küldje Deésre a kapi­tánysághoz. Singer helybeli madárkereskedőnél fö­­döztek is fel 50 fülemilét Erdély koszorús bérczeiből, a melyeket le is foglaltak, de nem árverezte ám el őket a rendőrség, hanem kivitette szegénykeket a budai he­gyekbe s a leglombosabb tájon szabad szárnyra ereszté. A vadászati törvényt úgy magarázta a rendőrség, hogy az erdők dalnokai jogtalanul fogdostatvák össze,­­ őket nem elárverezni kell, hanem vissza kell adni a sza­badságnak. (A PETŐFI-társaság­ vasárnap érdekes felolvasó gyűlést tartott, melyre a közönség egészen, minden zu­gában megtöltötte a főposta-épület dísztermét. Nők, fér­fiak, s az ifjúság vetekedve siettek a felolvasásokra. Az első előadó Névy László volt, ki Petőfi »Apostol«-áról olvasott fel egy szépen és élénk tollal irt ismeretezést. Nem mélyreható tanulmány volt ez, inkább a nagy kö­zönség igényeihez alkalmazott vonzó fejtegetés, az el­beszélés tömör vázolásának előrebocsátásával. Mint hall­juk, Névy Petőfi »Apostol«-áról s általában elbeszélő költeményeiből egy terjedelmes, kimerítő aesthetikai ta­nulmányt ir, mely kötet alakjában fog megjelenni; mai fölolvasása mintegy futó vázlata az »Apostol«-ról ké­szülő részletnek. Utána Várad­i Antal mutatta be »Mózes« czímű drámájának második fölvonását. A da­rab poetikus, de néhol túl­ zengzetes nyelven, dagályon van irva sörösen dolgozik közhelyekben. Végre Jókai Mór olvasott föl egy szép epizódot »Egy az isten« czimű regényéből. Mind a három felolvasást éljenzéssel tüntette ki a közönség. (Zsidó átok.) A rabbi-seminarium megnyíltának közeledése az izr. h­itfelekezet körében nagy mozgalmat­­idézett elő. A napokban héber nyelven 205 orthodox rabbi lángoló egyházi átkot bocsátott ki ezen intézet ellen, többek közt igy nyilatkozván: »Mi, isten szent követei, tilalmat bocsátunk ki, átok s közülünk való kiátkozás terhe alatt mind azok ellen, kik maguk, gyermekeik a seminariumot látogatni avagy annak kü­szöbét csak átlépni is merészük, most és mindenkorra. (KIKBŐL ÁLL a TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSU­LAT?) A természettudományi társulat kiadta, s hozzánk is beküldötte tagjainak névjegyzékét, mely negyedfél sűrűn nyomott ívre terjed. (Ara társulati tagoknak 30 kv.) Mindenesetre érdekes volt már megtudni, kikből áll ez a nagy szövetség, melynek serény munkássága közművelődésünknek bizonnyal egyik hatalmas ténye­zője. A névjegyzékhez Szily Kálmán írt előszót, mely­ből kiemeljük a következő érdekes adatokat. Az 1867-ik évi jegyzékben 659 rendes tag volt felsorolva, az 1871- dikiben már 2176. Azóta a rendes tagok száma a 67- dikihez képest megkétszereződött, s még a 71-dikinél is kétszerte több. E jegyzékből kitűnik, hogy van a természettudományi társulatnak (megjegyzendő, hogy a jegyzék ez évi február 22-dikéről szól, a­midőn sajtó alá került) 1 pártfogója, 5 tiszteleti, 16 pártoló, 49 örökítő, 22 külföldi levelező és 4698 rendes tagja, úgy hogy mindent összevéve a társulatot 4800 egyén alkotja. Érdekes volt megtudni, mikép oszlik el e szám (a tiszteleti és külföldi levelező tagokat ide nem értve) a tagok polgári állása és foglalkozása szerint. E czélból egy kis statisztikát találunk a névjegyzék elején, mely­ből kitűnik, melyik rend van képviselve legjobban a társulatban ; van ugyanis 52 hölgy, az egésznek 1 per­­czentje; 960 tanár, tudós tehát 20 perczent; jogász stb. 892, tehát 19 perczentet; gazdák,birtokosok 853, tehát 18 perczent; orvosok 795-en 17 százalékot ad­nak ; lelkészek 423-an, 9 percz-ben; tanitók 205-en 4 perczentben ; magánzók 101-en, 2 percz-ben ; kereske­dők, főrangúak, írók és művészek külön-külön egy per­czentet tesznek.­­ Ami mindjárt feltűnik, az, hogy hazánk 20—24 ezer főnyi tanítósága csak 205-tel van képviselve a társulatban; pedig a természettudományi is­meretek népszerűsítése és terjesztése, a babonák és téves nézetek kiirtása a nép minden rétegében épen az ő közremunkálásukkal történhetnek a leghathatósabban. A legrégibb tagok közül, kik a társulat bölcsőjét rin­gatták 1841-ben, már csak 8-at találunk a jegyzék­ben. Míg a jegyzék nyomás alatt volt, ez a szám is leapadt 6-ra . Klein Mihály komáromi főorvos, s legkö­zelebb Entz Ferencz elhunytéval tehát csak hatan van­nak már azok közül, kik a társulatot 1841-ben meg­állapították, s ezek : Arányi Lajos, Jedlik Ányos, Ko­vács Sebestyén Endre, Nendtvich Károly, id. Wagner Dániel és Zlamál Vilmos. (bihari utolsó tanítványa,­ az ősz Sághy-Ba­­logh­ János, Selmeczbányán f. hó 5-én meghalt. Az utóbbi időben már meglankadt volt keze s nem igen birt vonójával megbirkózni; neki fogott tehát egy czigány­­szótár írásának, melyet József főherczegnek kívánt ajánlani. A szótár, mint írják, megvan kéziratban s tán valamelyik fia rendezi sajtó alá. (gyermekek tolvajbandája.) E napokban, a­­­mig Ilovszky János kerepesi ut 15. sz. a. lakó edény­árus bolti szomszédjával beszélgetett, ez idő alatt egy mezitlábas fiú a boltba osont s a pénzes ládából 200 e frtot meghaladó összeget ellopott, s midőn jelenlétét a tulajdonos észrevette, a tolvaj ficzkó legkevésbé nem jött zavarba, hanem egy lámpaüveget kért, s annak árát kifizetvén, nyugodtan eltávozott. A rendőrségnek sike­rült kipuhatolni, hogy e lopást Kaszelik Ferencz 13­­ éves ismeretes tolvaj követte el, a ki már megromlott és javithatlan tolvajnak mutatkozik, mert máris egy jól szervezett tolvajbanda főnöke volt. Tagjai: Bauer Já­nos, Riegelhaupt Adolf, Schaffer József, Keim Imre, Landauer Géza és Riegelhaupt Lipót voltak s mig Ka­szelik a boltba ment s a tárczát magához vette, társai az utczán őrt állottak, a tolvajság szerencsés végrehaj­tása után pedig a pénzen megosztoztak ; természetesen Kaszelik az oroszlánrészt kapta. Azután kártyáztak, pálinkáztak, nőszemélyekkel mulattak, s pár nap alatt az egész összeget elfecsérelték, melyből a tolvajoknál csak 30 fát találtatott meg. A fiatal tolvajbanda egyik tagja sem lépte át még a 15 évet s a rendőrségi törzs­könyvben mégis már mint megrögzött tolvajok fordul­nak elő. (eredeti ember) volt minden izében Fóth köz­ségének sok éven át érdemes birája, a közelebb el­hunyt Balogh István. Mintaképe a természetes ész­szel és jó humorral megáldott magyar földmivelőnek. Valamelyik lap fölemlíti róla, hogy jó kifejezésű arczát Blaas Károly bécsi akadémiai tanár és jeles festő meg­­örökítette a fóthi templomban látható (a tizenkét apos­tolt ábrázoló) freskók között. Ennek megvan a maga kedélyes históriája. Blaas tanárnak föltűnvén ugyanis az idősb­­ót­i parasztok arczkifejezése és déli termete, töb­beket fölkéretett közülök, hogy engedjenek magukról vázlatot készíttetni, nem kisebb tisztesség várván rá­juk, mint az, hogy a gr. Károlyi által építtetett diszes templomban apostolok gyanánt fognak megörökíttetni. Balogh uram azonban sokáig nem volt rávehető erre. * M­agyarország és a Nagyvilág. 317

Next