Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-05-20 / 20. szám
20. Szám. MAAGYARORSZÁG ES A NAGYVILAG, Budapest, Május. 18. (József Főherczeg) Cannesból f. hó. 4-én egész családjával Svájczba érkezett. Itt csak május végéig fog tartózkodni a főherczegi család, s junius elején déli Francziaországba utazik tovább. (A magyar TUD. akadémia) e heti ülésén Lukács Móricz elnöklete alatt két felolvasás volt, egy nyelvészeti és egy költői előadás. Amazt dr. Mayr Aurél egyetemi magántanár tartotta, mint vendég ; czíme: »A lágy aspiráták (bh, dh, gh) fonetikai értéke az ó-indben.« Ez ó-ind hangtani értekezés a közönség legnagyobb részére nézve kétségkívül — görögül volt, akik bírálatára hivatottak, készségesen ismerték el a fiatal tudós gazdag tudományát és biztos tájékozottságát a régi nyelvek romvárosaiban. Másodiknak Barna Ignácz olvasta fel az »Aeneis« második énekének fordítását, melyben Laokoon története, a faló és Trója pusztulása s Aeneas útra készülése mondatnak el. Az elismerést, mellyel e jeles munkát akkor köszöntöttük, mikor Didó megragadó epizódját hallottuk belőle, csak ismételhetjük ez alkalommal is. — A jövő hétre az akadémia nagygyűlése lévén kitűzve, osztályülés nem tartatik. Május 28-án összes ülés lesz, melyen Tóth Lörincz fog emlékbeszédet tartani Bertha Sándor fölött. (Magyarosodás Szörény megyében.) Karánsebesről írják: »Hogy Szörény megyében terjed a magyarosodás, élénken bizonyítja többek között a következő körülmény. Aradi Gerő magyar színtársulata a nyári idény alatt Karánsebesen szándékozván vendégszerepelni, az igazgató felkérte Pausz János alispán urat a társulat pártfogalására. Alispánunk Csorba Ákos főügyészszel és Szende Béla aljegyzővel együttesen e czélból aláírásokat indított meg, melyeknek eredménye meglepő volt. Alig huszonnégy óra alatt száz bérlet aláírva. Ez oly vívmány, melyről önöknek, kik Magyarország fővárosában laknak, alig lehet fogalmuk. Alig egy-két év előtt Karánsebesen még egyetlen magyar szó sem hangzott, s ma már biztosítják a magyar színelőadások. A román- és németajkú lakosság vetélkedett a magyarokkal az aláírások eszközlésében, úgy hogy a rendezők attól tartanak, hogy a helyiség szűknek fog bizonyulni a közönség befogadására.« — Melegen óhajtjuk, hogy magyarok és románok a közélet terén is oly egyetértéssel járjanak el, mint e színtársulat pártfogolásában. (Az ERDÉLYI aranykerületben) a múlt évben oly gazdag aranytermelés volt, aminő 1848 óta nem fordult elő. Összesen 25 mázsa arany termeltetett, míg az azelőtti évben az aranytermelés csak 10 mázsára rúgott. Az összes bányakapitányok a kereskedelmi miniszter felhívása folytán jelenleg a fővárosban vannak, hogy a párisi világkiálltásra bányatermékekre vonatkozó egységes eljárás felett egy értekezletben határozatot hozzanak. (Az EGYETEM DÍSZÜNNEPÉLYe) fenállásának 97- dik évfordulója, vasárnap délelőtt volt az akadémia dísztermében. Trefort miniszter, Laubhaimer Ferencz rector, a közoktatási tárcza több főhivatalnoka s a tanárok éljenek közt léptek be. A karzaton több hölgy volt jelen, lenn a teremben nagyszámú ifjúság. A ünnepi beszédet a rector mondá, s abban kijelenté, hogy egyetért Agassiz nagy természetbúvárral, ki szerint: »a mindenség nem a szerves erők működésének kifolyása, hanem inkább egy hatalmas, megfoghatatlan szellem nagyszerű alkotása.« Utána dr. Berger hittani dékán adta elő a pályázatok eredményét, mely az ifjúság dicséretes komoly törekvéséről tett tanúbizonyságot. A hittudományi karnál a Pasquieh-díj nyertese Szvetics Kálmán theológus, a Szabédijé Krier József theológus, a Schopperdijé pedig Guda József bölcsész. A jogtudományi karnál a Pasquich-díjé Nagy Dezső joghallgató, kinek a részvénytársaságokról irt munkáját különös elismerésben részesíték a bírálók ; (dicséretet nyert mellette Brix Iván joghallgató;) a Pasquich-féle második díjat (150 ft) Gruber Lajos joghallgató nyerte a közigazgatási bíráskodásról írt művével. Az orvostudományi karnál jutalmakat nyertek: Schwarcz Arthur élettani munkával, Erik Árpád kórodai sebészeti művel, Mann Jakab szülészetivel, Deutsch Zsigmond kórszövettanival, Hamburger Adolf és Dirner Gusztáv pedig kórboncztanival. A bölcsészettani karnál díjat nyertek: Csetneki Jelenik Elek orvosnövendék (a hazai bronz- leletekről szóló művel,) Thallóczy Lajos bölcsész, (a lucrum camerae kérdése megoldásával,) Vogel Márton hittanuló, (a refor- rmáczió okairól, mely kérdésnél Stern Sámuel is dicséretet nyert.) Ábel Jenő bölcsész görög philologiai művei, Altmann Jakab tanárjelölt (állattani dolgozattal,) s Demeczky Mihály bölcsész, (elméleti természettanival.) A dijakat Laubhaimer rector éljenzés közt osztá ki s végül a jövő év pályázati kérdéseit hirdették ki. Köztük van »Berzsenyi életrajza és munkáinak méltatása« is; jutalma ötven forint. (A KALOCSAI CSILLAGDÁT) a szünidő első napjai- ban kezdik épiteni s két hó alatt be is végezik a munkát. A kupolák s azok gépezte, Konkoly Miklós személyes felügyelete alatt, már június elején egészen elkészülnek. Slaywald Lajos érsek, ez új csillagda tökéletetísésére, egy délkört rendelt el beszerezni, melyet Konkoly Miklós Anglia legelső czégjénél fog készíttetni, hogy méltó legyen a többi műszerhez. Az épületet, az érsek határozott kívánsága következtében az érseki gimnázium épületére emelik. Mindent elkövetnek, hogy a csillagdának nagyobb szilárdsága legyen, mint a magasan fekvő csillagdáknak szokott lenni. Múlt vasárnap és hétfőn dr. Schenzl Guido és Konkoly Miklós ismét lent voltak Kalocsán, hogy az újabban felajánlott délkörek helyett találjanak. (Az ÁLLATKERTI ÁLLATPUSZTULÁSOK) megvizsgálására a főváros tanácsa, mely ez intézetet évenkint ötezer forinttal segélyezi, bizottságot küldött ki, melynek tagjai közt vannak a főorvos, az állatgyógyintézett igazgatója és egy állatorvos is Ez ügyben dr. Szabó József társulati elnöktől nyilatkozat jelent meg, mely szerint addig is, míg a vizsgáló bizottság előterjeszti véleményét, szükséges kijelenteni, hogy hasonló vesztességek minden állatkertben fordulnak elő. Schönbrunn- ban a hat szép afrikai oroszlán közül egy nyáron öt pusztult el. A berlini állatkertben 1874-ben a nagy rajgadozók pár hét alatt majd mind elvesztek. A hamburgi állatkert 1874-diki vesztesége 29,337 márkára ment. A berlini nílusi ló, melyet húszezer forintért vettek, három év előtt, megérkezése után két hétre elhalt. A vándor állatseregjetek nagy állatjai is sokszor pusztulnak így. Hétfőn ismét nagy baj esett. A melengetés végett sodronyfonatú háló alatt a napnak kitett roppant boa constrictor, az óriáskígyó, eltűnt. Ellopták-e, megszökött-e, mindez óráig nem tudni. Képzelhetni az állatkerti és városligeti látogatók ijjedelmét! (Megszabadított fülemülék.) A deési kapitányság a fővárosi rendőrséget arról értesíti, hogy Kolozsvárit egy pesti madárkereskedő igen sok fülemülét vásárolt össze, foglalja hát őket le s árvereztesse el a rendőrség, a begyűlt pénzt pedig küldje Deésre a kapitánysághoz. Singer helybeli madárkereskedőnél födöztek is fel 50 fülemilét Erdély koszorús bérczeiből, a melyeket le is foglaltak, de nem árverezte ám el őket a rendőrség, hanem kivitette szegénykeket a budai hegyekbe s a leglombosabb tájon szabad szárnyra ereszté. A vadászati törvényt úgy magarázta a rendőrség, hogy az erdők dalnokai jogtalanul fogdostatvák össze, őket nem elárverezni kell, hanem vissza kell adni a szabadságnak. (A PETŐFI-társaság vasárnap érdekes felolvasó gyűlést tartott, melyre a közönség egészen, minden zugában megtöltötte a főposta-épület dísztermét. Nők, férfiak, s az ifjúság vetekedve siettek a felolvasásokra. Az első előadó Névy László volt, ki Petőfi »Apostol«-áról olvasott fel egy szépen és élénk tollal irt ismeretezést. Nem mélyreható tanulmány volt ez, inkább a nagy közönség igényeihez alkalmazott vonzó fejtegetés, az elbeszélés tömör vázolásának előrebocsátásával. Mint halljuk, Névy Petőfi »Apostol«-áról s általában elbeszélő költeményeiből egy terjedelmes, kimerítő aesthetikai tanulmányt ir, mely kötet alakjában fog megjelenni; mai fölolvasása mintegy futó vázlata az »Apostol«-ról készülő részletnek. Utána Váradi Antal mutatta be »Mózes« czímű drámájának második fölvonását. A darab poetikus, de néhol túl zengzetes nyelven, dagályon van irva sörösen dolgozik közhelyekben. Végre Jókai Mór olvasott föl egy szép epizódot »Egy az isten« czimű regényéből. Mind a három felolvasást éljenzéssel tüntette ki a közönség. (Zsidó átok.) A rabbi-seminarium megnyíltának közeledése az izr. hitfelekezet körében nagy mozgalmatidézett elő. A napokban héber nyelven 205 orthodox rabbi lángoló egyházi átkot bocsátott ki ezen intézet ellen, többek közt igy nyilatkozván: »Mi, isten szent követei, tilalmat bocsátunk ki, átok s közülünk való kiátkozás terhe alatt mind azok ellen, kik maguk, gyermekeik a seminariumot látogatni avagy annak küszöbét csak átlépni is merészük, most és mindenkorra. (KIKBŐL ÁLL a TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT?) A természettudományi társulat kiadta, s hozzánk is beküldötte tagjainak névjegyzékét, mely negyedfél sűrűn nyomott ívre terjed. (Ara társulati tagoknak 30 kv.) Mindenesetre érdekes volt már megtudni, kikből áll ez a nagy szövetség, melynek serény munkássága közművelődésünknek bizonnyal egyik hatalmas tényezője. A névjegyzékhez Szily Kálmán írt előszót, melyből kiemeljük a következő érdekes adatokat. Az 1867-ik évi jegyzékben 659 rendes tag volt felsorolva, az 1871- dikiben már 2176. Azóta a rendes tagok száma a 67- dikihez képest megkétszereződött, s még a 71-dikinél is kétszerte több. E jegyzékből kitűnik, hogy van a természettudományi társulatnak (megjegyzendő, hogy a jegyzék ez évi február 22-dikéről szól, amidőn sajtó alá került) 1 pártfogója, 5 tiszteleti, 16 pártoló, 49 örökítő, 22 külföldi levelező és 4698 rendes tagja, úgy hogy mindent összevéve a társulatot 4800 egyén alkotja. Érdekes volt megtudni, mikép oszlik el e szám (a tiszteleti és külföldi levelező tagokat ide nem értve) a tagok polgári állása és foglalkozása szerint. E czélból egy kis statisztikát találunk a névjegyzék elején, melyből kitűnik, melyik rend van képviselve legjobban a társulatban ; van ugyanis 52 hölgy, az egésznek 1 perczentje; 960 tanár, tudós tehát 20 perczent; jogász stb. 892, tehát 19 perczentet; gazdák,birtokosok 853, tehát 18 perczent; orvosok 795-en 17 százalékot adnak ; lelkészek 423-an, 9 percz-ben; tanitók 205-en 4 perczentben ; magánzók 101-en, 2 percz-ben ; kereskedők, főrangúak, írók és művészek külön-külön egy perczentet tesznek. Ami mindjárt feltűnik, az, hogy hazánk 20—24 ezer főnyi tanítósága csak 205-tel van képviselve a társulatban; pedig a természettudományi ismeretek népszerűsítése és terjesztése, a babonák és téves nézetek kiirtása a nép minden rétegében épen az ő közremunkálásukkal történhetnek a leghathatósabban. A legrégibb tagok közül, kik a társulat bölcsőjét ringatták 1841-ben, már csak 8-at találunk a jegyzékben. Míg a jegyzék nyomás alatt volt, ez a szám is leapadt 6-ra . Klein Mihály komáromi főorvos, s legközelebb Entz Ferencz elhunytéval tehát csak hatan vannak már azok közül, kik a társulatot 1841-ben megállapították, s ezek : Arányi Lajos, Jedlik Ányos, Kovács Sebestyén Endre, Nendtvich Károly, id. Wagner Dániel és Zlamál Vilmos. (bihari utolsó tanítványa, az ősz Sághy-Balogh János, Selmeczbányán f. hó 5-én meghalt. Az utóbbi időben már meglankadt volt keze s nem igen birt vonójával megbirkózni; neki fogott tehát egy czigányszótár írásának, melyet József főherczegnek kívánt ajánlani. A szótár, mint írják, megvan kéziratban s tán valamelyik fia rendezi sajtó alá. (gyermekek tolvajbandája.) E napokban, amig Ilovszky János kerepesi ut 15. sz. a. lakó edényárus bolti szomszédjával beszélgetett, ez idő alatt egy mezitlábas fiú a boltba osont s a pénzes ládából 200 e frtot meghaladó összeget ellopott, s midőn jelenlétét a tulajdonos észrevette, a tolvaj ficzkó legkevésbé nem jött zavarba, hanem egy lámpaüveget kért, s annak árát kifizetvén, nyugodtan eltávozott. A rendőrségnek sikerült kipuhatolni, hogy e lopást Kaszelik Ferencz 13 éves ismeretes tolvaj követte el, a ki már megromlott és javithatlan tolvajnak mutatkozik, mert máris egy jól szervezett tolvajbanda főnöke volt. Tagjai: Bauer János, Riegelhaupt Adolf, Schaffer József, Keim Imre, Landauer Géza és Riegelhaupt Lipót voltak s mig Kaszelik a boltba ment s a tárczát magához vette, társai az utczán őrt állottak, a tolvajság szerencsés végrehajtása után pedig a pénzen megosztoztak ; természetesen Kaszelik az oroszlánrészt kapta. Azután kártyáztak, pálinkáztak, nőszemélyekkel mulattak, s pár nap alatt az egész összeget elfecsérelték, melyből a tolvajoknál csak 30 fát találtatott meg. A fiatal tolvajbanda egyik tagja sem lépte át még a 15 évet s a rendőrségi törzskönyvben mégis már mint megrögzött tolvajok fordulnak elő. (eredeti ember) volt minden izében Fóth községének sok éven át érdemes birája, a közelebb elhunyt Balogh István. Mintaképe a természetes észszel és jó humorral megáldott magyar földmivelőnek. Valamelyik lap fölemlíti róla, hogy jó kifejezésű arczát Blaas Károly bécsi akadémiai tanár és jeles festő megörökítette a fóthi templomban látható (a tizenkét apostolt ábrázoló) freskók között. Ennek megvan a maga kedélyes históriája. Blaas tanárnak föltűnvén ugyanis az idősbóti parasztok arczkifejezése és déli termete, többeket fölkéretett közülök, hogy engedjenek magukról vázlatot készíttetni, nem kisebb tisztesség várván rájuk, mint az, hogy a gr. Károlyi által építtetett diszes templomban apostolok gyanánt fognak megörökíttetni. Balogh uram azonban sokáig nem volt rávehető erre. * Magyarország és a Nagyvilág. 317