Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-07 / 1. szám
Felelős szerkesztő : Á G A / A 1) . L 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. XIV. ÉVFOLYAM: 189/ /EST, JANUÁR 6. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50. — Félévre 6 frt. — Egész évre 10 frt. hegedü-művész. T, hol az elsőket említik a hegedülés művészetében, ott e férfiúról is van szó, kinek, mire jól talált arczképe s a keretéül adott szerény bemutató sorok az olvasó elé kerülnek, már varázsvesszejével, a nyirettyűvel, elragadó hallgatóit. Csodálatos, hogy míg Liszt Ferencz óta a zongoraművészet nem haladt előbbre, talán mert e rendkívüli férfiúban tetőpontját érte el, jóllehet a billentés gyöngédségében egy Rubin- Isteint, az oroszláni erő-ben egy Taussigot bámul a világ mint fölülmúlhatatlant , Paganini nyomába , úgy ami a hang tömörségét, mint ami a szédítő, szinte szemfényvesztő ügyességet s a cantilene báját illeti, mind nagyobbnagyobb hegedűsök lépnek. A daemoni olasz után támadt a dallamos, lágy Ernst, ki minden elegikus volta mellett a tisztán technikai részt is előbbre vitte s egyúttal nemes előadásában kerülte azon mesterkedő, kápráztató ördöngösségeket, melyeket a Paganini naiv közönsége szinte félve bámult meg. Majd, egy sereg aprót óriásként átlépve s valamennyi fölé emelkedve, Joachimot látjuk, kit hazánk szült s a külföld nevelt a dicsőségnek. Ez orfeusi nagy hatalom, noha virtuozitás tekintetében egyegy ifjabb erő vetélyre szállt vele: a hang velsőségében, férfihangot megközelítő csodálatos teljében egymaga áll ma is, mint egy félisten. S mint a félisten oly megközelíthetetlen, infallibilis tisztaságban ragyog játéka, de ép oly szenvedély télen is; londoni és berlini levegő — ezt szívta legtöbb ideig — némileg puritánust nevelt belőle, ki mindent kerül, ami a földre húzza vissza a lelket. A népek csodáló hódolattal pillantottak és pillantanak fel ma is ezen olympusi jelenséghez, kinek fejedelmi palástján nincs egy piciny gyűrődés. Mélységes, fönséges tenger — de csöndes. Nem kavarja föl a vihar, s csak néha rezg végig rajta a mosolynak egy-egy fodra. De az ember végre is ember. Az eszménytől, melynek sugarai elfáraszták szemét, szívesen letér a porondra, hol egykor az istenek is játszót- WIENIAWSKY HENRIK.