Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

404 ^4 -esnél, meg sem látszik rajta, csak annál vigab­­ban mulat. Mulat a ma­ga módja szerint s ha nincs czigányzenéje, hát maga danol. A prímás rákezdi, a többi, mint a tenger moraja, utána zug, van ölelkezés, van bruder s még a német is, a ki hajlik hozzá, bru­­derja neki, ami különben nem tartóztatja vissza, hogy rá ne tanítsa a »mégis Kunczut a né­metire. Lelkes katona, felfogja hivatását, de elég bátor, hogy a kato­naság félszegségeit meg­ismerve, azokról szaba­don nyilatkozzék, jogta­lanságok ellen tiltakoz­zék. A német, ha összeke­rül a magyarral, ennek heve által szintén elra­­gadtatik s egyátalán­gaszkodik hozzá; örül, ha a magyarok közé ve­gyülhet ; ha azonban ma­gában, avagy földjei között marad, meghúzza ma­gát a kaszárnya árnyas helyén, a legnagyobb phlegmával kényelembe helyezkedik s ott várja nyugalommal a dolgok további fejlődését; a né­met sógor különben szintén értelmes és jó katona. Nunc venio ad fortissimum virum: a padokról s az asztal körül álló székekről és lóczákról kiszorult bocskoros vitézek a felforditott üres sörös és boros hordókon foglalnak helyet s a borovicska, slivo­­vicza, rosztopsin és rumkeverék szertelen haszná­latától elbutulva, maguk elé bámulva ülnek vagy hevernek a napon, melynek forró sugarai amugyis illuminált fejükből nem hogy kipárologtatnák a szeszes italt, hanem azt még inkább felhevitik; s mig magyarok s németek békességben mulatnak, addig ezek neki gyürkőzve nem is, a mint tán első pillanatra hinnék, a ma­gyarokat vagy némete­ket, hanem egymást pá­­holják el azért, mivel egyike másikát pólyák­nak, rusznyáknak avagy más ily válfaj nevével illeté ; s mig a magyar, legyen az palócz, székely avagy hiéncz is, büszke reá, hogy az: ezek egy­más orrát s fejét verik be, ha igazat szólnak ró­luk; oly tehetetlen, lusta és buta katonát külön­ben, mint a szláv, had­seregünkben nem igen látni; beletart 2—3 hét­be, mig megtanulja az uj fegyverfogást, melyet a magyar vagy német egy­két nap alatt teljesen elsajátít, s ha tudja is, lomhán viszi véghez, mig a magyarnál egy, kettő s úgy csapj­a vállhoz a fegy­vert, hogy csak úgy ro­pog belé minden csontja. Mig az orvosok mind­egyikét megvizsgálják, az illető századokhoz besorozzák; fegyverrel, szija­­zattal, a lomtárból szedett ócska mondurral ellát­ták, azalatt elmúlt a dél is anélkül, hogy egy fala­tot is evett volna a katona s elérkezett a délutáni öt, hat óra, midőn csapatostul a pesti Károly lak­tanyába átköltöztetnek és ime a büntetések már­is megkezdődtek. Egyike a tótoknak úgy leitta magát, hogy egyenesen sem birt a lábán megállani Montenegrói képek: Csetinje főutczája. Montenegrói képek: Nikita fejedelem törvényszéket tart, Magyarország és a Nagyvilág. HUJ. Ш1Лц LUX .11 III. 20. Szám:­ ­11 U 1.11.

Next