Magyarország és a Nagyvilág, 1882 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1882-01-22 / 4. szám
4. szám. Budapest, 1882. január 22. ХГХ. évfolyam. ELŐFIZETÉSI DU: Negyedévre 2 írt. Félévre 4 frt. Egész évre 8 írt. — A Pesti Hírlap kez. politikai napilappal együtt. Negyedévre 5 frt. Félévre 10 írt. Egész évre 2.0 frt — Jakab Elek-től. — МшпШк Щйоп olvasmányaim!. — A héber ima-énekek, miket e hangszerrel kisértek, a Psalmus és Hymnusz. Ezek az ő egyedül igaz istenük dicsőséges hirdetői voltak. Az egyptomiak Systruma egy saját. Az ének és zene összhangja. dal-Az ének és zene, az ódák láma s az égi testek szabályos mozgása mind egyet tanilnak az észnek, mind az összhangról szólnak a szívhez. Énekét az érzelem adta az ajkaknak, zenére s hangeszközeire a természet tanította meg. A Nilus a pályakor feltárva maradt kagylókat húrral vonta be az első feltaláló s létre jött a czythera és a lyra. A tengeri utasok csónakja (Cymba) a cymbalom és hárfa alakjává lett. Az elsőnek tökéletesült módosulása a Psalterium, orgona, harmonium és zongora, az utolsóból a hegedű és guitarre állott elő. Ének és zene egyesülve már a legrégibb népeknél megvolt. Ódákat irt sczythera, lyra és hárfa - kísérettel énekelte el a költő istenek és hősök dicsőítésére. Midőn Nagy Sándor Thebát leromboltatta, Pindarus házának védlevelet adott, e szókat íratva rá: „A költő dalnok házát ne égessétek el“, — domum Pindari, Musiciae crematis. Az ódák dallamát táncz is kisérte. Midőn az első részt — a strophát énekelték, a tánczosok jobbról-balra haladtak elő, a második résznél — az antistrophánál balról-jobbra, az utolsónál, az épodosznál megcsöndesült a táncz s alatta mintegy megpihentek. A krétaiak ma is igy tánczolnak. A magyar népies dalok is ily rhythmusuak. Ezeket szerető és szelíd vagy komoly és fennkölt érzelmekre használta az ókor; hősiekre, harczias szellem felköltésére a síp (Tibia, Springes), szarv (Cornu), kürt (görögösen Tuba), tárogató (Lituus retortus) szolgált. A mi harczi trombitánk, a tárogató ős alakja e szerint a görögöknél is megvolt. Tökéletesített alakjai, a mai fa- és rézhangszerek folyvást megújulnak, mig a mi tárogatónk harcziasságunk és emlékeivel együtt feledésbe ment. A hébereknél is sok megvolt ezek közül; de egy, a zsoltár (é s altérium) főleg az ő nemzeti sajátjok ; 12 egyenlőtlen húrja volt s az ujj hegyével verték; a hárfához hasonlított, azért rajzolták Szent Dávid képéhez. ságos köralaku hangszer volt, körben négy-négy, közbül két harangocskával vagy csöngetyűvel, melyek hosszú fogantyúval, vas, réz, arany anyagból készülvén, midőn előttük ismeretes lacius szerint raziau, a Kuionoozo narangocskák egymáshoz sütőiknek az oldalhoz verődése által szomorú zaj keletkezett. Ennek hasonlatára készült a héberek Systruma, melyen ___ a hajadonok menyegzőkön játsztak. A furulya (Fistula) is egyiptomi eredetű ; legelőbb nádból készítették ; hangjára a szél tett figyelmessé, mely a törött nádszálak fölött elsuhogva, egy különös mélabús zöngelmet idézett elő; az év azon részében vágták, midőn a gönczölszekér őrcsillaga a láthatárról letűnni szokott s három éven át szárították ki. A természet és mesterség e műveit a bölcsek vonták törvények alá. Az összhangzatos mozgás törvényét Pythagoras találta fel s a harmóniának, a zenei összhangnak a világegyetemben fennlétét számokban mutatta ki. Azon kérdésre, mi volt a régiek hangzenéje, Platónál találunk feleletet, melynek naivsága ad különös értéket. „Az Óda-éneklés első szabálya — mondd — az, hogy kedves hangú szókból álljon; második, hogy imaszerü legyen, azon istenekhez intézve, kiknek az áldozat létetik; harmadik, hogy a költő, a ki ezeket ismeri, élesen figyelmezve rá, csalódástól óvakodjék, nehogy jó helyett a rosszat kérje; a város törvényein, az igazon és tisztességesen kívül egyebet éneke tárgyává ne tegyen s addig ne közölje, mig a kijelölt bíráknak és törvény őreinek meg nem mutatta s azok nem javallták. Az istenek hymnuszai és dicsénekei, melyek imával egyenlők, szintén ilyenek legyenek, valamint a démonok és hősök magasztaló énekei is, akiket ezek megilletnek. Ezen hymnuszokat vagy dicsőítő énekeket hajdan — mint a mai egyházakban — a psalmusok korai összhangzatos énekléssel adták elő, melynek megvolt szabályos időtartama, a szóknak lassusági és magassági hangmértéke s a hosszak neve a hitmus, a magasaké Melos volt.“ A kar-éneklés már a görögöknél szokásban volt. Énekkaraikat mintegy ötven lantos költő alkotta, díjul egy ökröt kaptak. Földmivesek is állottak össze ily karokba, midőn a föld ter------^ meseért Bacehusnak sípszóval áldoztak. Mig a cytherus játszott s a dalnok verseket énekelt, a többiek tánczoltak s a tyrusiak és trójaiak lába alatt dongott a föld . . . — A thrákok szaru-kürtöt használtak ily al- Mária Valeria főherczegnő. — Legújabb fényképe után. —