Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-07 / 1. szám
Gambetta Leo.* Mikor az új év üdvözlésére vidáman csengtek össze a poharak, a halál angyala lecsapott fekete szárnyaival a téli éjben. Gambetta Leo, a nagy államférfi, a francia köztársaság oszlopa, a lánglelkű agitátor és hatalmas szónok, öt perccel éjfél előtt, 1882. december 31-én meghalt. Meghalt, mint a kicsinyek, a jelentéktelenek, az ismeretlenek milliói: ágyban, szenvedéstől elcsigázva, betegségtől megtörve. Ki szembeszállt nagyokkal és erősekkel, kinek szavát koronás fők és miniszterek aggódva és várakozásteljesen lesték, legszebb férfikorában, fényes pályája közepén kénytelen volt meghajolni halála felsége előtt. Nem a miénk volt, hanem egy nagy, büszke nemzeté, de halála mindenütt megdöbbenést kelt, hol a köztársasági eszme és szabadság képviselőjét tisztelték benne. Az európai demokrácia legkimagaslóbb alakja dőlt ki vele, egyike azon kevés államférfiaknak, kik a nép alantas rétegeiből emelkedtek magasra, egyedül jellemük és fényes szellemi tulajdonságuk által. Gambetta Leo Mihály 1838. ápril 3-án született Cahorsban, hol atyjának kereskedése volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, hol kitűnő sikerrel végezte a lyceumot. Majd Parisba ment, hol az école de droit hallgatója volt. Jogi tanulmányainak befejezése után Gambetta rövid ideig a nemrég elhalt jeles védőügyvédnek, Lachaud-nak volt titkára, később pedig ugyanilyen minőségben Cremieux oldala mellett működött. A fiatal ügyvéd már ekkor föltűnt szónoki tehetsége által néhány politikai perben s élénk részt vett az 1863-as választási mozgalomban is. Hírnevét azonban csak azon védbeszéde állapíta meg, melyet 1868. november 17-én tartott a «Reveile című radikális lap szerkesztője, Delescluze védelmére, kit a császárság pörbe fogott, mivel lapjában gyűjtést indított meg a torlaszokon elesett Baudin képviselőnek állítandó szobor javára. Bár Baudint elítélték, Gambetta beszéde mégis roppant hatást gyakorolt. E pillanattól kezdve Gambetta neve nemcsak Franciaországban lett népszerűvé, hanem hazája határain túl is emlegetetté vált. A köztársasági párt s egyáltalán a második császárság ellenségei örültek azon súlyos csapásoknak, melyeket a fiatal ügyvéd védbeszédében az imperialismusra mért. Mikor 1869-ben Toulouse-be utazott, hogy védje az ottani lapot, az «Emancipation»-t, mely izgatás címén szintén be lett perelve, egész Délfranciaország lakossága tüntető lelkesedéssel fogadta. Teljes jogosultsággal léphetett tehát az 1869-ki választások alkalmával sorompóba a * Hű és sikerült arcképe megjelent lapunk 1881-diki évfolyamának 47-dik számában. A Kaukazus-vidékről: I. Egy szamurzakániai ház. B-a.d-a.pest, 1883. jan-aár '7. ELŐFIZETÉSI DIJAK : SZERKESZTÉSI IRODA (Intézendők a kiadóhivatalba, Budapest, Nádor utca 7.) Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. a «Pesti Hírlap» politikai napilappal együtt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Negyedévre 5 írt. Félévre 10 frt. Egész évre 20 frt. Egyes szám ára 20 kr. Mutatványszámok kívánatra ingyen küldetnek. XX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. Felelős szerkesztők: BOROSTYÁN NÁNDOR. MIKSZÁTH KÁLMÁN. hová a lap szellemi tartalmára vonatkozó minden közlemények intézendők: Nádorutcza 7. sz. I. emelet. Kéziratok nem küldetnek vissza. HIRDETÉSEK elfogadtatnak Budapesten a kiadóhivatalban, nádorutca 7. szám ; Párisban Mosse Rudolfnál, rue Notre-Dame des victoires 40. sz. ; Bécsben Haasenstein és Voglernél I. Wallfischgasse 10; Schalek Henriknél Wollzeile 14. sz. ; majnamelléki Frankfurtban Daube és társánál; Berlinben Haasenstein és Vogler irodájában.