Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-07 / 1. szám

Gambetta Leo.* Mikor az új év üdvözlésére vidáman cseng­tek össze a poharak, a halál angyala lecsapott fekete szárnyaival a téli éjben. Gambetta Leo, a nagy államférfi, a francia köztársaság oszlopa, a lánglelkű agitátor és hatalmas szónok, öt perccel éjfél előtt, 1882. december 31-én meghalt. Meghalt, mint a kicsinyek, a jelentéktele­nek, az ismeretlenek milliói: ágyban, szenvedés­től elcsigázva, betegségtől megtörve. Ki szembe­szállt nagyokkal és erősekkel, kinek szavát ko­ronás fők és miniszterek aggódva és várakozás­teljesen lesték, legszebb férfikorában, fényes pá­lyája közepén kénytelen volt meghajolni halál­a felsége előtt. Nem a miénk volt, hanem egy nagy, büszke nemzeté, de halála mindenütt megdöbbenést kelt, hol a köztársasági eszme és szabadság képvise­lőjét tisztelték benne. Az európai demokrácia legkimagaslóbb alakja dőlt ki vele, egyike azon kevés államférfiaknak, kik a nép alantas réte­geiből emelkedtek magasra, egyedül jellemük és fényes szellemi tulajdonságuk által. Gambetta Leo Mihály 1838. ápril 3-án szü­letett Cahorsban, hol atyjának kereskedése volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, hol kitűnő sikerrel végezte a lyceumot. Majd Parisba ment, hol az école de droit hallgatója volt. Jogi tanulmányainak befejezése után Gambetta rövid ideig a nemrég elhalt jeles védőügyvédnek, La­­chaud-nak volt titkára, később pedig ugyanilyen minőségben Cremieux oldala mellett működött. A fiatal ügyvéd már ekkor föltűnt szónoki tehet­sége által néhány politikai perben s élénk részt vett az 1863-as választási mozgalomban is. Hírnevét azonban csak azon védbeszéde állapíta meg, me­lyet 1868. november 17-én tartott a «Reveile című radikális lap szerkesztője, Delescluze védel­mére, kit a császárság pörbe fogott, mivel lap­jában gyűjtést indított meg a torlaszokon elesett Baudin képviselőnek állítandó szobor javára. Bár Baudint elítélték, Gambetta beszéde mégis roppant hatást gyakorolt. E pillanattól kezdve Gambetta neve nemcsak Franciaország­ban lett népszerűvé, hanem hazája határain túl is emlegetetté vált. A köztársasági párt s egyál­talán a második császárság ellenségei örültek azon súlyos csapásoknak, melyeket a fiatal ügy­véd védbeszédében az imperialismusra mért. Mi­kor 1869-ben Toulouse-be utazott, hogy védje az ottani lapot, az «Emancipation»-t, mely iz­gatás címén szintén be lett perelve, egész Dél­­franciaország lakossága tüntető lelkesedéssel fo­gadta. Teljes jogosultsággal léphetett tehát az 1869-ki választások alkalmával sorompóba a * Hű és sikerült arcképe megjelent lapunk 1881-diki évfolyamának 47-dik számában. A Kaukazus-vidékről: I. Egy szamurzakániai ház. B-a.d-a.pest, 1883. jan-aár '7. ELŐFIZETÉSI DIJAK : SZERKESZTÉSI IRODA (Intézendők a kiadóhivatalba, Budapest, Nádor utca 7.) Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. a «Pesti Hírlap» politikai napilappal együtt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Negyedévre 5 írt. Félévre 10 frt. Egész évre 20 frt. Egyes szám ára 20 kr. Mutatványszámok kívánatra ingyen küldetnek. XX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. Felelő­s szerkesztők: BOROSTYÁN NÁNDOR. MIKSZÁTH KÁLMÁN. hová a lap szellemi tartalmára vonatkozó minden köz­lemények intézendők: Nádorutcza 7. sz. I. emelet. Kéziratok nem küldetnek vissza. HIRDETÉSEK elfogadtatnak Budapesten a kiadóhivatalban, nádorutca 7. szám ; Párisban Mosse Rudolfnál, rue Notre-Dame des victoires 40. sz. ; Bécsben Haasenstein és Voglernél I. Wallfischgasse 10; Schalek Henriknél Wollzeile 14. sz. ; majnamelléki Frankfurtban Daube és társánál; Berlinben Haasenstein és Vogler irodájában.

Next