Magyarország, 1964. július-december (1. évfolyam, 23-48. szám)
1964-07-05 / 23. szám
MAGYARORSZÁG : 4 m i Bundeswehr Pergőtűz a tengerészre Az Eclipse-hadműveletet a párizsi szerződésig A holnap fegyverei, a tegnap szelleme A sajtó történetében előfordult már, hogy egy újságcikk nagy vihart váltott ki. Mégis szokatlan az a nagy izgalom, amellyel a Német Szövetségi Köztársaság közvéleménye reagált a Münchenben megjelenő Quick című képeslap egyik cikkére. Három hét óta viharzik a közvélemény, a parlament, a kormány és nem utolsósorban a hadsereg, a Bundeswehr tiszti is altiszti kara. Még ez év áprilisában kezdődött a dolog. Hellmuth Guido Alexander Heye szolgálaton kívüli alttengernagy, a bonni parlament, a Bundestag hadügyi megbízottja a Bad Godesberg melletti Mehlemben vendégeskedett. Gróf Mainhardt Nayhauss-Cormans, a Quick bonni tudósítója volt a vendéglátó házigazda és ott tartózkodott Karl-Heinz Hagen, a lap főszerkesztője is. A hadügyi megbízott a Bundeswehrrel kapcsolatos gondjait emlegette, majd hirtelen fordulattal megjegyezte: -^Rövidesen írok ezekről a dolgokról. Hagen főszerkesztő azonnal, lecsapott: ■*- Jó, — de az én lapomban így született meg a nagy, port felvert Quickcikksorozat. Heye kontra Hassel Heye nem gáncs nélküli lovag. Kiszolgálta a császári tengerészetet, a weimari Birodalmi Tengeri Haderőt, majd a hitleri Haditengerészetet, és a Harmadik Birodalom hadura, Adolf Hitler a lovagkereszttel tüntette ki, öregségére azonban úgy látszik, már ő sem ért mindenben egyet a nyugatnémet Bundeswehrben uralkodó szellemmel, és ott szerzett, figyelemre méltó tapasztalatait a képes magazin hasábjain összegezte. A vihart különösen a cikksorozat bevezetőjében írt néhány mondat váltotta ki: „Mindenkitfigyelmeztetni kell arra a fenyegető fejlődésre, amely a Bundeswehrben végbemegy .. „Ha nem állítjuk át a kormányrudat, akkor a Bundeswehrből olyan hadsereg válik, amilyen a legkevésbé sem kívánatos. A Bundeswehr félreérthetetlenül abban az irányban halad, hogy állammá váljék az államban ...” „Amilyen kor- szerűtlen gyalázatossággal bánnak ma a Bundeswehrben az emberekkel, azzal csak eljátszszuk a katonák bizalmát...” „Sajnos, a Bundeswehrben még a régi módszer szerint történik a nevelés és a kiképzés...” „ Lényegében Heye nem kisebb dolgot tárt a világ elé, mint azt, hogy Nyugat-Németországban egy „új hadsereg a holnap fegyvereivel, a tegnap szellemében nevelődik”. Alig jelent meg a cikksorozat első része, máris pergőtűz zúdult Reyére. A bírálók kórusából különösen kiemelkedik von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter elítélő nyilatkozata: „Heye súlyos kárt okozott mind a Szövetségi Köztársaságnak, mind a Bundeswehrnek ...” „... a falra festette egy reakciós hadsereg kísértetét. A legélesebb formában vissza kell utasítanunk az ilyen és ehhez hasonló általánosításokat.’ Hogyan kezdődött? Az első fedőszervek Az angol—amerikai legfelsőbb vezérkar, a SHAEF már 1944 decemberében kidolgozta az I,Eclipse”-művelet tervét. Ennek alapján a náci Wehrmacht maradványai részére Németország nyugati részében koncentrációs övezeteket hoztak létre. Egy-egy ilyen területen 40—50 000 német katonát helyeztek el, azzal a céllal, hogy egy későbbi időpontban elengedik őket. Mindenesetre az övezeteken belül ezek a Wehrmacht-maradványok saját vezérkaruk parancsnoksága alatt maradtak. Ezek nemcsak parancsnoki hatalmat gyakoroltak, de előléptettek, kitüntetéseket osztogattak és a fasiszta katonai törvények szerint ítélt „Kézbevesszük a karabélyt” Heye visszaemlékezései ettől kezdve végigfutnak a Bundeswehr egész történetén. A három nyugati nagyhatalom rövid idő múlva különböző fedőszervek alatt szolgálatába állította ezeket a volt náci katonákat, sőt a teljes alakulatokat. Elsősorban a különleges osztagok iránt érdeklődtek, és arra törekedtek, hogy megszervezzék az elit egységeket: a páncélosokat, nehéz tüzéreket, utászokat, híradósokat és a légierő tagjait. A fedőszervek feladata volt, hogy a legfontosabb kádereket zárt egységekben tartsák és tovább képezzék. Ezekről a munkaszolgálatos csoportoknak kevezett, fedőszervekről írta a Wehr und Heimat című müncheni lap 1958 decemberében: „Amikor még nem volt Bundeswehr, de még Bundesgrenzschutz (szövetségi határőrség) sem, akkor ezek a munkaszolgálatos csoportok — bár jogilag nem voltak katonák — mégis mint a megszálló hatalmak segédcsapatai, felszerelt és felfegyverzett katonai egységeket alkották...” A rhímkászölvösötös csinortoknak még saját újságjuk is volt, és azt a csoportok feloszlatása ‚• .. .o-Cv. a- \ vwv‚ \ j * ft-; i x® • l ' ' -f •• - • / .... wV BUNDESWEHR-KATONA GYAKORLATON A nagoldi újoncokat rendszeresen sanyargatták keztek is. A Wehrkunde, a Münchenből megjelenő nyugatnémet katonai folyóirat 1956 júliusi száma erről így emlékezett filés: „A német Wehrmacht egy része ilyenformán, ha lefegyverezve is, mégis felségjogot gyakorló hatalom hordozója maradt. Szó sem volt itt a hagyományos értelemben vett hadifogságról...”