Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-08 / 27. szám
A KGST 30 éve Fejlődés és feladatok Két újabb célprogram Komolyabb követelmények Ünnepélyes, de ugyanakkor rendkívüli gyakorlati volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának moszkvai ülésszaka. Az ünnepélyes külsőségeket a jubileum indokolta: a tanács itt emlékezett meg fennállásának 30. évfordulójáról. A gyakorlati jelleg pedig éppen ebből fakadt: a három évtized alatt a gazdasági együttműködés olyan széles körű lett, olyan új és új területekre terjed ki, hogy egyre nagyobb követelményeket fogalmaz meg a tagállamok számára, egyre inkább gyakorlati feladatok megoldására irányul. Az ülésszak felszólalói is éppen ennek a gyakorlati együttműködésnek eddigi eredményeire, hasznára utalva hívták fel a figyelmet a munka további bővítésének szükségességére. Tartalmi változások A XXXIII. ülésszak igen fontos állomás volt a komplex program megvalósításában: gyakorlatilag befejezte a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozását az anyagi termelés valamennyi fontosabb területén. Az előző ülésszak három kulcsfontosságú ágazatban határozta meg a hosszú távú együttműködés feladatait: a fűtőanyag, energia és a nyersanyagok termelésében, a mezőgazdaságban és a gépgyártásban. A jelenlegi tanácskozás két újabb célprogrammal egészítette ki ezeket a terveket: meghatározták az együttműködés fő céljait és távlatait, gyakorlati tennivalóit a közfogyasztási cikkek termelésében. Egyúttal biztosították az együttműködés további alapjainak megteremtését a közlekedésben, hogy lehetővé tegyék a kölcsönös áruszállítások akadálytalan lebonyolítását. Ami különlegesen fontos , nem csupán a programokat határozták meg, hanem külön intézkedési terveket dolgoztak ki a megvalósításukhoz szükséges feltételek biztosítására, a gépek, berendezések, felszerelések gyártására, a programok anyagi ellátására. A közfogyasztási cikkek programjának célja az, hogy növeljék az ilyen — a lakosság ellátása szempontjából igen fontos — cikkek gyártását, bővítsék és korszerűsítsék választékukat, megszüntessék indokolatlan és nemegyszer bosszantó hiányukat. A program olyan cikkek gyártásának és kölcsönös szállításának fejlesztését irányozza elő, mint a textiláruk, konfekcióipari cikkek, cipők, bútorok, szőnyegek, a háztartási porcelán- és kerámiatermékek, az üvegipari cikkek, a rádiók, televíziók, s egyéb rádióelektronikus termékek, valamint a különböző tartás használatú háztartási gépek. Biztosítják az ehhez szükséges nyersanyagok, alapanyagok gyártásának bővítését, a megfelelő gépeket, korszerű üzemeket létesítenek és modernizálják a meglevőket, gondoskodnak a fokozott szakosításról, a gyártási kooperációról. Ahhoz, hogy a különböző áruk, termékek eljussanak a felhasználó országhoz, a fogyasztóhoz, nagy szükség van a közlekedési hálózat korszerűsítésére. Az előzetes számítások szerint például a következő ötéves tervidőszakban átlagosan évi 30 százalékkal nő az áruszállítás és a személyforgalom volumene, ezt pedig a már jelenleg is sokszor túlterhelt közlekedési hálózat nem bírná el. Ezért van szükség a fejlesztésre, a korszerűbb módszerek alkalmazására. Az alap továbbra is a vasúti szállítás marad. Ha aránya valamelyest csökken is, változatlanul vasúton jut majd el rendeltetési helyére a nemzetközi szállítmányok mintegy fele. Megnövekszik a folyami és a tengeri szállítás: együttesen az áruk negyedrészét juttatják így célhoz. Nő a korszerű vezetékes szállítás: részesedése eléri a 23 százalékot, kölcsönös áruszállításokban egyelőre változatlanul alacsony marad a közúti szállítás súlya. A program impozáns: szerepel benne a többi között csaknem 20 ezer kilométer hosszúságú vasúti fővonal fejlesztése és modernizálása, a konténeres szállítás bővítése . 17 nemzetközi konténervonalat, több mint 350 konténerpályaudvart és -rakodót létesítenek. Két nemzetközi autóutat, sok repülőteret korszerűsítenek, gondoskodnak a megfelelő gépek és berendezések gyártásáról. Új kikötők, vasúti átrakodóhelyek létesülnek, így Magyarországon is. S bár vannak a programnak olyan részletei, ahol még szükség van a további egyeztetésre, az érdekek összehangolására, így például a hazánkat nagymértékben érintő tranzitszállítások terén, ilyen mértékű és fontosságú közlekedési együttműködési program még nem volt a KGST történetében. Az öt célprogram azonban csak a kereteket adja meg, megvalósításukat is biztosítani kell. Ez a KGST elveinek megfelelően a tervek egyeztetése, az érdekelt országok közötti két- és többoldalú szerződések megkötése útján valósul meg. Az ülésszakon sok felszólaló hangsúlyozta, hogy meg kell gyorsítani a tervek egyeztetését, a szerződések megkötését. Csak így lehet biztosítani, hogy 1981-től azután teljes erővel koncentrálhassanak a programok valóraváltására. összesen kétszáznál több ilyen szerződést kell létrehozni a célprogram teljesítéséhez. Ebből — bár egyedül az ülésszak idején mintegy húszat írtak alá — csak a kisebb rész van tető alatt. Igaz, közöttük vannak olyan fontos megállapodások, amelyek az előző ülésszakon elfogadott energetikai célprogramok megoldását szolgálják. Fejlesztés és energia Az energiakérdések — ha éppen a bukaresti megállapodások eredményeként nem is voltak a középpontban — gyakorlatilag szinte minden felszólalásban említésre kerültek. A KGST legfőbb energia- és energiahordozó-termelő országa, a Szovjetunió képviseletében Alekszej Koszigin miniszterelnök mutatott rá: a fűtőanyag- és az energiatermelésben ma már nem jelenthet kizárólagos utat az extenzív fejlesztés, új lelőhelyek feltárása, a termelés növelése a meglevő lelőhelyeken. Ez ma már nem felel meg sem a nyersanyagot és fűtőanyagot szállító országok, sem pedig a felhasználó országok érdekeinek — mondotta a szovjet kormányfő. A járható út: a készletek ésszerű és takarékos felhasználása, az új energiaforrások fokozott feltárása és kiaknázása. Bár a Szovjetunió az elkövetkező ötéves terv idején tovább növeli energiaszállításait a KGST-tagállamoknak (együttesen mintegy húsz százalékkal), a fejlődés üteme új eszközöket követel meg. Az új eszközök legfontosabbika a közösen elfogadott atomerőműfejlesztési program. A távlati terveknek megfelelően az atomerőművek áramtermelő kapacitását olyan arányban kell növelni, hogy néhány év múlva már az európai KGST-tagállamok és Kuba jelenlegi együttes vllamosenergia-termelésének nagyjából egyharmadával egyenlő mennyiségű áramot adjanak. Ez egyúttal nagyjából olyan mennyiségű fűtőanyag szállítását takarítja meg, mint amennyit a Szovjetunió jelenleg évente szállít a többi KGST-tagállamnak. A program megvalósításában most fontos szakasz következett be: megállapodás jött létre az atomerőművek berendezéseinek gyártásáról, a szükséges munkamegosztásról. Ez ugyanis a program teljesítésének egyik alapfeltétele. A másik fontos, most aláírt több oldalú szerződés értelmében a Szovjetunióban olyan új atomerőmű épül, melynek áramát — 750 kilovoltos távvezetéken — Lengyelországba, onnan pedig részben Csehszlovákiába, részben hazánkba továbbítják. Az energia ésszerű felhasználására példa az a most aláírt többoldalú szerződés, amelynek értelmében az energiaigényes vegyipari termékek gyártását főként az elegendő energiával rendelkező Szovjetunióban fejlesztik; ezeket a szovjet ipar biztosítja a többiek számára is. A kisebb volumenű, kevésbé energiaigényes vegyipari termékeket viszont ezek az országok gyártják olyan mennyiségben, hogy a szovjet szükségletekre is jusson belőlük. A lehetőségek kulcsfontosságú kérdés — és az ülésszakon ennek megfelelő hangsúlyt is kapott — a tudományosműszaki kapacitás jobb kihasználása, az eredmények gyors és gyakorlati felhasználása. Ugyancsak Koszigin húzta alá, hogy a KGST- tagállamokban van a világ tudományos műszaki kapacitásának igen jelentős része. Az eredmények azonban elmaradnak a lehetőségek mögött, a gyakorlati alkalmazás pedig még nem valósul meg eléggé gyorsan. Márpedig a gyors ütemű kutatómunka s az eredmények gyors bevezetése nélkül nem lehet kellőképpen emelni a termelékenységet, növelni a munka hatékonyságát. A közösen kidolgozott és jóváhagyott programok megtöltése gyakorlati intézkedésekkel tehát korántsem mentes a problémáktól. Nagyon gondos, az érdekeket összehangoló s ugyanakkor gyors ütemű munkára van szükség ahhoz, hogy a részletes együttműködési szerződéseket előkészítsék és megkössék, kellőképpen egyeztessék a fontos területeken a népgazdasági terveket, kidolgozzák a megfelelő intézkedések részletes programját. Ennek a munkának fontosságára minden felszólalás nyomatékosan rámutatott. Ugyancsak aláhúzták a delegátusok, így hazánk küldöttségének vezetője, Lázár György miniszterelnök, hogy a kapcsolatok intenzívebbé válása ma mindenkitől az eddiginél pontosabb munkát, a vállalt kötelezettségek pontos teljesítését követeli meg. Szükség van arra is, hogy az eddiginél átgondoltabban dolgozzák ki az árak rendszerét. Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára erről a tanácskozás után megtartott sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy továbra is megmarad a korábban elfogadott árelv: a tanács tagállamai közötti kapcsolatokban fokozatosan érvényesíteni kell a világpiaci árszinteket, viszont az árakat mentessé kell tenni a konjunkturális és válságjellegű áringadozástól. Az ülésszakon ismételten aláhúzták a korszerű ösztönző rendszer részletes kidolgozásának fontosságát a KGST-tagállamok egymás közötti együttműködésének fejlesztésében. KIS CSABA KÜLDÖTTSÉGEK AZ ÜNNEPI ÜLÉSSZAK MEGNYITÁSÁN Kulcsfontosságú a tudományos-műszaki kapacitás jobb kihasználása MAGYARORSZÁG 1979/27