Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

A KGST 30 éve Fejlődés és feladatok Két újabb célprogram Komolyabb követelmények Ünnepélyes, de ugyanakkor rendkívüli gyakorlati volt a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná­csának moszkvai ülésszaka. Az ünnepélyes külsőségeket a jubi­leum indokolta: a tanács itt em­lékezett meg fennállásának 30. évfordulójáról. A gyakorlati jelleg pedig éppen ebből fakadt: a há­rom évtized alatt a gazdasági együttműködés olyan széles körű lett, olyan új és új területekre terjed ki, hogy egyre nagyobb kö­vetelményeket fogalmaz meg a tagállamok számára, egyre inkább gyakorlati feladatok megoldására irányul. Az ülésszak felszólalói is éppen ennek a gyakorlati együtt­működésnek eddigi eredményeire, hasznára utalva hívták fel a fi­gyelmet a munka további bővíté­sének szükségességére. Tartalmi változások A XXXIII. ülésszak igen fontos állomás volt a komplex program megvalósításában: gyakorlatilag befejezte a hosszú távú együtt­működési célprogramok kidolgozá­sát az anyagi termelés valamennyi fontosabb területén. Az előző ülésszak három kulcs­­fontosságú ágazatban határozta meg a hosszú távú együttműkö­dés feladatait: a fűtőanyag, ener­gia és a nyersanyagok termelé­­sében, a mezőgazdaságban és a gépgyártásban. A jelenlegi tanácskozás két újabb célprogrammal egészítette ki ezeket a terveket: meghatározták az együttműködés fő céljait és távlatait, gyakorlati tennivalóit a közfogyasztási cikkek termelésé­ben. Egyúttal biztosították az együttműködés további alapjainak megteremtését a közlekedésben, hogy lehetővé tegyék a kölcsönös áruszállítások akadálytalan lebo­nyolítását. Ami különlegesen fon­tos , nem csupán a programokat határozták meg, hanem külön in­tézkedési terveket dolgoztak ki a megvalósításukhoz szükséges fel­tételek biztosítására, a gépek, be­rendezések, felszerelések gyártá­sára, a programok anyagi ellá­tására. A közfogyasztási cikkek prog­ramjának célja az, hogy növel­jék az ilyen — a lakosság ellá­tása szempontjából igen fontos — cikkek gyártását, bővítsék és kor­szerűsítsék választékukat, meg­szüntessék indokolatlan és nem­egyszer bosszantó hiányukat. A program olyan cikkek gyártásá­nak és kölcsönös szállításának fej­lesztését irányozza elő, mint a textiláruk, konfekcióipari cikkek, cipők, bútorok, szőnyegek, a ház­tartási porcelán- és kerámiater­mékek, az üvegipari cikkek, a rá­diók, televíziók, s egyéb rádió­elektronikus termékek, valamint a különböző tartás használatú ház­tartási gépek. Biztosítják az ehhez szükséges nyersanyagok, alapanya­gok gyártásának bővítését, a meg­felelő gépeket, korszerű üzemeket létesítenek és modernizálják a meglevőket, gondoskodnak a foko­zott szakosításról, a gyártási ko­operációról. Ahhoz, hogy a különböző áruk, termékek eljussanak a felhasználó országhoz, a fogyasztóhoz, nagy szükség van a közlekedési háló­zat korszerűsítésére. Az előzetes számítások szerint például a kö­vetkező ötéves tervidőszakban át­lagosan évi 30 százalékkal nő az áruszállítás és a személyforgalom volumene, ezt pedig a már jelen­leg is sokszor túlterhelt közleke­dési hálózat nem bírná el. Ezért van szükség a fejlesztésre, a kor­szerűbb módszerek alkalmazására. Az alap továbbra is a vasúti szál­lítás marad. Ha aránya valame­lyest csökken is, változatlanul vasúton jut majd el rendeltetési helyére a nemzetközi szállítmá­nyok mintegy fele. Megnövekszik a folyami és a tengeri szállítás: együttesen az áruk negyedrészét juttatják így célhoz. Nő a kor­szerű vezetékes szállítás: részese­dése eléri a 23 százalékot, kölcsö­nös áruszállításokban egyelőre vál­tozatlanul alacsony marad a köz­úti szállítás súlya. A program impozáns: szerepel benne a többi között csaknem 20 ezer kilométer hosszúságú vasúti fővonal fejlesztése és modernizá­lása, a konténeres szállítás bőví­tése . 17 nemzetközi konténer­­vonalat, több mint 350 konténer­­pályaudvart és -rakodót létesíte­nek. Két nemzetközi autóutat, sok repülőteret korszerűsítenek, gon­doskodnak a megfelelő gépek és berendezések gyártásáról. Új ki­­kötők, vasúti átrakodóhelyek lé­tesülnek, így Magyarországon is. S bár vannak a programnak olyan részletei, ahol még szükség van a további egyeztetésre, az érdekek összehangolására, így például a hazánkat nagymértékben érintő tranzitszállítások terén, ilyen mér­tékű és fontosságú közlekedési együttműködési program még nem volt a KGST történetében. Az öt célprogram azonban csak a kereteket adja meg, megvalósítá­sukat is biztosítani kell. Ez a KGST elveinek megfelelően a ter­vek egyeztetése, az érdekelt or­szágok közötti két- és több­oldalú szerződések megkötése útján való­sul meg. Az ülésszakon sok fel­szólaló hangsúlyozta, hogy meg kell gyorsítani a tervek egyezte­tését, a szerződések megkötését. Csak így lehet biztosítani, hogy 1981-től azután teljes erővel kon­centrálhassanak a programok valóraváltására. összesen kétszáz­nál több ilyen szerződést kell lét­rehozni a célprogram teljesítésé­hez. Ebből — bár egyedül az ülés­szak idején mintegy húszat írtak alá — csak a kisebb rész van tető alatt. Igaz, közöttük vannak olyan fontos megállapodások, amelyek az előző ülésszakon elfogadott energetikai célprogramok megoldá­sát szolgálják. Fejlesztés és energia Az energiakérdések — ha ép­­p­en a bukaresti megállapodások eredményeként nem is voltak a középpontban — gyakorlatilag szinte minden felszólalásban em­lítésre kerültek. A KGST legfőbb energia- és energiahordozó-terme­lő országa, a Szovjetunió képvise­letében Alekszej Koszigin minisz­terelnök mutatott rá: a fűtőanyag- és az energiatermelésben ma már nem jelenthet kizárólagos utat az extenzív fejlesztés, új lelőhelyek feltárása, a termelés növelése a meglevő lelőhelyeken. Ez ma már nem felel meg sem a nyersanya­got és fűtőanyagot szállító orszá­gok, sem p­edig a felhasználó or­szágok érdekeinek — mondotta a szovjet kormányfő. A járható út: a készletek ésszerű és takarékos felhasználása, az új energiafor­rások fokozott feltárása és kiak­názása. Bár a Szovjetunió az el­következő ötéves terv idején to­vább növeli energiaszállításait a KGST-tagállamoknak (együttesen mintegy húsz százalékkal), a fej­lődés üteme új eszközöket köve­tel meg. Az új eszközök legfontosabbika a közösen elfogadott atomerőmű­­fejlesztési program. A távlati ter­veknek megfelelően az atomerő­művek áramtermelő kapacitását olyan arányban kell növelni, hogy néhány év múlva már az európai KGST-tagállamok és Kuba jelen­legi együttes v­­llamosenergia-ter­­melésének nagyjából egyharmadá­­val egyenlő mennyiségű áramot adjanak. Ez egyúttal nagyjából olyan mennyiségű fűtőanyag szállítását takarítja meg, mint amennyit a Szovjetunió jelenleg évente szál­lít a többi KGST-tagál­lamnak. A program megvalósításában most fontos szakasz következett be: megállapodás jött létre az atom­erőművek berendezéseinek gyártá­sáról, a szükséges munkamegosz­tásról. Ez ugyanis a program tel­jesítésének egyik alapfeltétele. A másik fontos, most aláírt több oldalú szerződés értelmében a Szovjetunióban olyan új atomerő­mű épül, melynek áramát — 750 kilovoltos távvezetéken — Len­gyelországba, onnan pedig rész­ben Csehszlovákiába, részben ha­zánkba továbbítják. Az energia ésszerű felhasználására példa az a most aláírt több­oldalú szerződés, amelynek értelmében az energia­­igényes vegyipari termékek gyár­tását főként az elegendő energiá­val rendelkező Szovjetunióban fejlesztik; ezeket a szovjet ipar biztosítja a többiek számára is. A kisebb volumenű, kevésbé ener­giaigényes vegyipari termékeket viszont ezek az országok gyártják olyan mennyiségben, hogy a szov­jet szükségletekre is jusson be­lőlük. A lehetőségek kulcsfontosságú kérdés — és az ülésszakon ennek megfelelő hang­súlyt is kapott — a tudományos­­műszaki kapacitás jobb kihaszná­lása, az eredmények gyors és gya­korlati felhasználása. Ugyancsak Koszigin húzta alá, hogy a KGST- tagállamokban van a világ tudo­mányos műszaki kapacitásának igen jelentős része. Az eredmé­nyek azonban elmaradnak a le­hetőségek mögött, a gyakorlati al­kalmazás pedig még nem valósul meg eléggé gyorsan. Márpedig a gyors ütemű kutatómunka s az eredmények gyors bevezetése nél­kül nem lehet kellőképpen emel­ni a termelékenységet, növelni a munka hatékonyságát. A közösen kidolgozott és jóvá­hagyott programok megtöltése gya­korlati intézkedésekkel tehát ko­rántsem mentes a problémáktól. Nagyon gondos, az érdekeket összehangoló s ugyanakkor gyors ütemű munkára van szükség ah­hoz, hogy a részletes együttműkö­dési szerződéseket előkészítsék és megkössék, kellőképpen egyeztes­sék a fontos területeken a nép­­gazdasági terveket, kidolgozzák a megfelelő intézkedések részletes programját. Ennek a munkának fontosságára minden felszólalás nyomatékosan rámutatott. Ugyan­csak aláhúzták a delegátusok, így hazánk küldöttségének vezetője, Lázár György miniszterelnök, hogy a kapcsolatok intenzívebbé válása ma mindenkitől az eddiginél pon­tosabb munkát, a vállalt kötele­zettségek pontos teljesítését kö­veteli meg. Szükség van arra is, hogy az eddiginél átgondoltabban dolgozzák ki az árak rendszerét. Nyikolaj Faggyejev, a KGST tit­kára erről a tanácskozás után megtartott sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy továbra is meg­marad a korábban elfogadott ár­elv: a tanács tagállamai közötti kapcsolatokban fokozatosan érvé­nyesíteni kell a világpiaci árszin­teket, viszont az árakat mentessé kell tenni a konjunkturális és válságjellegű áringadozástól. Az ülésszakon ismételten aláhúzták a korszerű ösztönző rendszer rész­letes kidolgozásának fontosságát a KGST-tagállamok egymás közötti együttműködésének fejlesztésében. KIS CSABA KÜLDÖTTSÉGEK AZ ÜNNEPI ÜLÉSSZAK MEGNYITÁSÁN Kulcsfontosságú a tudományos-műszaki kapacitás jobb kihasználása MAGYARORSZÁG 1979/27

Next