Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

Jugoszlávia Belgrádi buktatók Szociáldemokrata törekvések Kacsintás a Közös Piacra ! Példa nélkül álló esemény tör­tént a háború utáni Jugoszlávia történetében: lemondott a szövet­ségi kormány. Branko Mikuljics, a kabinet feje, a lépést azzal indo­kolta, hogy a parlament elvetette az 1989-es költségvetést, amelynek elfogadása egyébként feltétele len­ne a Nemzetközi Valutaalaptól ka­pott támogatásnak is. Mikulics parlamenti beszédében — az óév utolsó előtti napján — visszauta­sította a közelmúltban ellene fel­hozott vádakat. Kijelentette: a mostani súlyos gondok többségét az előző kormánytól örökölték. A kormány távozása nem volt váratlan. 1988 tavaszától érlelő­dött Mikulics lemondása, s e lé­pést már sejtették a jugoszláv bel­politika decemberi eseményei, az élfedő viták. Milyen problémák okoztak fejtörést a kabinet lemon­dása előtti napokban Belgrádban? Csatlakozhat-e Jugoszlávia az Európai Gazdasági Közösséghez? — merült fel a JKSZ Központi Bi­zottságának minapi ülésén. Stefan Korosec, a párt elnökségének tit­kára mindenesetre úgy vélekedett, hogy hosszú távon szükséges lenne a csatlakozás, amit a közeledés óvatos lépései előznének meg. Ugyancsak ebben a szellemben nyilatkozott, bár körültekintőbben, Stipe Suvar, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének az elnöke. „El kell gondolkodnunk azon, hogyan kapcsolódhatunk be az európai gazdasági integrációba, de politikai engedmények, s az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött szerepünkről való lemon­dás nélkül.” „ Gát-e az egypártrendszer ? Természetesen nem az EGK-hoz való közeledés volt az egyetlen témája a december közepi KB- ülésnek. Kijutott a bírálatokból a Mikulics-kormánynak — sikerte­len antiinflációs politikája miatt —, s az ülés első napján — nem kis meglepetést keltve — lemon­dott tisztségéről Kovács Oszkár tárcanélküli miniszter, aki a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok fe­lelőse volt a kabinetben. Mind­ezekre részletesen kitérünk, de menjünk sorban, kezdve az EGK- hoz csatlakozás problémakörével. A nyugati elemzők — a hírügy­nökségi jelentések szerint — két­kedve fogadták a bejelentést, s Jugoszláviában is elhangzottak szkeptikus hangok ezzel kapcso­latban. (Maga a KB-ülésen el­hangzott kijelentés is elméleti jel­legűnek tűnik, annál is inkább, mert Stefan Korosec ezzel egyide­jűleg sürgette a KGST-­hez való további közeledést is.) Egy azon­ban biztos: a januártól életbe lépő, a piacgazdaság bevezetését célzó reformokkal Jugoszlávia kö­zeledni fog Európa nyugati felé­hez. A gazdasági reformokra haj­lanak Belgrádban, s nem csupán szóban hangoztatják e szándéku­kat. A nyugati elemzések inkább a politikai változásokra való haj­landóságot kérdőjelezik meg. „A kommunista pártnak a politikai életben fenntartott monopolhely­zete nagy gátat jelent az EGK- hoz csatlakozásban, hiszen a kö­zösség nem csak a gazdasági piacot, hanem a közös értékek el­fogadását is jelenti” — vélekedett az AFP hírmagyarázója. S itt az ellentmondás. Vagyis a Közös Piacba a belépés poli­tikai engedményekkel jár együtt. Viszont mint az Stipe Suvar már ismertetett szavaiból kiderült, ezt Belgrádban egyelő­re még nem ter­vezik. Ezért a kommentárok egyetértenek abban, hogy a csat­lakozás így távoli lehetőség ma­rad. Bár a jugoszláv vezetés is eképpen gondolja, Korosec szerint a közeledésnek a gazdasági refor­mok megvalósításának az üteme alapján kell haladnia. Még mielőtt a politikai elképze­lésekre térnénk, szólni kell arról, hogy Korosec a reformok beveze­tésének lassú üteme miatt élesen bírálta Branko Mikulics kormá­nyát. Felrótta a kabinetnek, hogy késlekedett a gazdasági változások kidolgozásával. (Emlékezetes, hogy 1988 elején már a bírálatok özöne érte a minisztereket. Sokan köve­telték Mikulics kormányfő lemon­dását. A honatyák mégis bizalmat szavaztak az akkor éppen két esz­tendeje hivatalban levő Mikulics­nak.) "Főleg az inflációellenes in­tézkedések gyenge hatékonyságát emlegette most a KB ülésén Korosec. „A kabinet inflációelle­nes lépései teljes csődöt mondtak, hiszen 1988-ban a pénzromlás mér­téke az 1987-esnek csaknem a két­szerese” — mondta a titkár, és sürgette a kormány által elköve­tett hibák feltárását. Egy másik felszólaló, Miomir Grbovics ehhez még hozzátette: „Nem számíthatunk arra, hogy ugyanazok a személyek, akik az elmúlt időszak politikáját alakí­tották, a jövőben képesek lesznek kivezetni bennünket a válságból.” Az idézett mondatok — az AP amerikai hírügynökség szerint — csak megerősítették azokat a plety­kákat, hogy Mikulicsnak és kor­mányának hamarosan távoznia kell. Az AP ezt a kabinettel szembeni mind kiterjedtebb el­lenérzésekkel indokolta. És — mint az óév utolsó napjaiban kiderült, a pletykák nem voltak alaptala­nok. Mikulics kormánya lemon­dott. A kormány bírálataként fogható fel, hogy dr. Kovács Oszkár tárca­­nélküli miniszter, aki kiváló köz­gazdász hírében áll, s a külgaz­dasági kapcsolatokat tartotta kéz­ben (legalábbis a nagy gazdasági szervezetekkel valókat) lemondott tisztségéről. Kovács azzal indo­kolta döntését, hogy a Mikulics­­kabinet helytelen kamatpolitikát folytat a Nyugattal a hitelügyle­tekben. Nem tudni, véletlen volt-e, hogy a közgazdász-miniszter ép­pen a KB ülésével egyidőben je­lentente be távozását, megfigyelők mindenesetre jelzésnek tartották. (Kovács Oszkár lemondásának okát boncolgatva az újvidéki Ma­gyar Szó elemezte a miniszter eddigi tevékenységét. Eszerint 1986-ban 39 évesen került be Mi­­kulics kormányába, mint a Szerb SZK képviselője, tárcanélküli mi­niszterként. Addig a belgrádi Köz­­gazdasági Kar dékánja volt. Gaz­dag szaktudása révén kiemelkedő szerepet játszott a gazdasági re­form előkészítésében, ő vezette a jugoszláv küldöttséget a Nemzet­közi Valutaalappal való tárgyalá­sokon.) Kovács még idejekorán utalt arra, milyen akadályok gör­dülhetnek a meghirdetett reform­­folyamat útjába. Az egyik legna­gyobb, az eltérő fejlettségű or­szágrészekben eltérő a változások­hoz való hozzáállás, s „könnyen megtörténhet, hogy Jugoszlávia még Kínát is megelőzi az egy or­szág két rendszer jelszó életrekel­­tésében.” Szocializmusmodell A Közös Piacban szintén pró­bálkoztak néhány esztendővel ez­előtt a fejlett és a kevésbé fejlett tagállamok egyforma ütemű in­tegrálódásával, és nem ment a do­log addig, amíg a regionális, ága­zati és szociális különbségeket nem enyhítették — hangzik Ko­vács Oszkár fejtegetése. A közgaz­dász kiválását a kormányból a Reuter brit hírügynökség az or­szágban uralkodó gazdasági és politikai „zűrzavar” újabb meg­nyilvánulásának minősítette. A reformok megvalósítására való felszólítás, amely többször is elhangzott a Központi Bizottság minapi ülésén, az eddigieknél sürgetőbben hangzott. A tervek szerint az új évben nagyobb se­bességre kapcsolnak majd. Stefan Korosec előadói beszédében kije­lentette, a reformok késleltetése esetén „az országot további tár­sadalmi nyugtalanság fenyegeti, s ez veszélybe sodorhatja a szocia­lista társadalmi rend alapjait”. Korosec arra is rámutatott, hogy a párt elvesztheti „amúgy is meg­ingott népi támogatását, ha nem tér át a szocializmus új modell­jére, s ha nem lesz képes meg­találni a válságból kivezető utat! Az AP eképpen idézte Korosec erre vonatkozó szavait: „Jugoszlá­viában és más országokban a szo­­cializmusmodellek túl merevvé, rugalmatlanná váltak ahhoz, hogy életképes és vonzó alternatívát kínáljanak a kapitalizmussal szemben.” A hírügynökség­­szerint a titkár egy olyan jugoszláv „kommunizmusmodellt” emlege­tett, amely megteremtené a sza­badpiaci gazdaságot. Ez azonban — Korosec szerint — nem jelen­tené azt, hogy az ország kapita­listává válik. Megfigyelők , e szavakban bur­kolt utalást látnak arra, hogy esetleg több párt engedélyezéséről is szó lehet, ha a körülmények úgy alakulnak. (Nyugati jelenté­sek szerint egyébként Belgrádban dolgozó diplomaták rámutattak, hogy a jelenlegi jugoszláviai egy­pártrendszer összeférhetetlen a már említett csatlakozási szán­dékkal az Európai Gazdasági Kö­zösséghez.) Persze a többpártrendszerről déli szomszédunkban is már rég­óta folyik a vita — főleg értelmi­ségi körökben — de csak kevesen tartják valószínűnek, hogy a kö­zeljövőben ez valóra válik. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége ugyanis úgy véli, — s nem minden alap nélkül —, hogy az esetleges új pártok nemzetiségi alapokon szerveződnének. Ez pe­dig csak növelné a már amúgy is nagy feszültségeket a hat köz­társaság és a két autonóm tarto­mány között, s nem lenne kizárt a testvérgyilkos összetűzések le­hetősége sem. Politikai pluralizmus A legutóbbi hírek szerint szlovének egy csoportja olyan szociáldemokrata pártot szeretne alakítani, amely a parlamenti demokrácia követelésével­ lépne fel. (Szlovéniában a közelmúltban engedélyezték különböző alterna­tív politikai, környezetvédő, kul­turális csoportok alakulását.) A csoport azt állítja, hogy a szo­ciáldemokrácia több mint száz éve részét képezi a legtöbb haladó és fejlett európai ország életének. Egyébként a JESZ-en belül és a népfrontban is egyre inkább hall­hatók a többpártrendszer beveze­tésére (Visszaállítására) felszólító hangok. A Borba című belgrádi napilap a minap idézte Stipe Suvar pártvezetőt, aki szerint a párt komolyan fontolóra veszi a politikai pluralizmus bevezetésé­nek a lehetőségét. A JKSZ ve­zetője ezt a népfrontmozgalom keretein belül képzeli el. „A Szo­cialista Szövetséget (népfrontot) úgy kell átszervezni, hogy az al­ternatív mozgalmak fórumává váljék” — hangoztatta Suvar. RITECZ MIKLÓS A JUGOSZLÁV PARLAMENT ÜLÉSE Példa nélkül álló esemény történt □ MAGYARORSZÁG 1989/1

Next