Magyarország, 1990. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

M­AGYARORSZÁG­­ 1­9­9­0/ 1 országot teljes egészében beháló­zó, kitűnő információs rendszerrel rendelkező Securitate is, a hatalom birtokosai gyorsan intézkednek, s a nyomdászmegmozdulást, még az 1918-as eseményekre való megem­lékezést sem engedélyezik. Pedig hát évtizedek óta bevett szokás, amolyan „pártforgatókönyvbe illő” dolog volt ezt a történelmi dátu­mot ünnepelni Romániában. Csakhogy 1989 decembere más, mint a korábbi évek hasonló idő­szaka volt. . . Más jele is van annak, hogy ha még csak nagyon a felszín alatt is, de valami készülődik az ország­ban. A Securitate javaslatára pél­dául a román legfelső vezetés el­rendeli, hogy hozzák előbbre a téli szünidő időpontját. Meg is teszik, s kihirdetik: december 16-tól kezdve nincsen már oktatás az intézmé­nyekben. (Ennek nyilvánvaló célja az, hogy lekössék a családok fi­gyelmét, hiszen meg kell oldani az iskolásokra ügyelést, valamint az élelemmel való ellátást, ami ak­kor még egyáltalán nem kis dolog. Ráadásul — s ez sem utolsó biz­tonsági szempont — az iskoláktól, s felsőoktatási intézményektől ily módon távol tartható az ellenállás­ra mindig elsőként hajlandó ifjú­ság nagy tömege. Ezzel a fiatalok csoportos ellenállása leszerelhető — vélik a biztonsági szervek. Sú­lyosan tévedtek ...) A szószék szerepe A meghiúsult december 13-i te­mesvári megmozdulás után az ese­mények egyre inkább Tőkés László háza köré összpontosulnak. Ide mennek a nyomdászok közül is igen sokan, hogy a betiltott mun­kásmozgalmi megemlékezés he­lyett összejövetelükkel a tiltako­zásra ösztönözzék a város lakóit. Napról napra nő a Tőkés László háza körül gyülekező, majd már állandóan ott levő tömeg. Afféle őrség ez, hiszen minden pillanat­ban számítani lehet a lelkész el­hurcolására.­­Tőkés László decem­ber 10-én kérte először híveit: mindenki legyen a parókia előtt, hogy szükség esetén legyenek tanúi a törvénytelenségnek, a lelkész kényszerkilakoltatásának és elszál­lításának. A felhívás napján két­száz hívő gyűlik össze a parókia előtt. Pénteken, 15-en már leg­alább ezren vannak, s feltűnő, hogy ekkor már sok a román nem­zetiségű is a tömegben. A Temes­­várott élők éltetik Tőkést.) December 15. Ezt a napot írjuk tehát, s a temesvári égen bárányfelhők gyü­lekeznek. Délre teljesen tavaszias­­sá válik az időjárás. Pedig a me­teorológia jelezte már korábban is, hogy kemény tél vár Romániá­ra. Ezúttal azonban örvendeznek az emberek, hogy kiskabátban le­het kimenni az utcára. A lebukó nap sugarai körbejárják még a református templomot és a lelké­­szi hivatal falait. E falakon túl éli gyötrő napjait Tőkés László. Nevét ekkor már ismeri az egész világ. A hős lelkipásztor ekkor már hosszabb ideje tölti napjait a templomban, egész életét a sza­badság oltárára helyezve . . . A lelkész meghurcolása nem most kezdődik. Amikor a teológiai tanulmányok elvégzése után Bras­sóban segédlelkész lett, máris fel­merült ellene az első kifogás. Az­zal vádolták, hogy „túlságosan sok hívőt gyűjt maga mellé”. Azzal szerettette meg magát, hogy a ka­rácsonyi istentisztelet előtt bejár­ta a környéket, összegyűjtötte a népszokásokat. Meghallgatta azt is, amit az emberek mindennap­jaikról elmondtak neki — a pana­szokra a szószékről igyekezett vá­laszt adni. Igehirdetéseinek erede­tisége az ismert romániai viszo­nyok közepette óriási hatással volt az emberekre — Tőkés népszerű­sége állandóan nőtt. Hallgatósága pontosan tudta, mit is fednek, mi­re is utalnak a lelkész olykor át­hallásokkal teli, pallérozott szavai. A biztonsági emberek is ott voltak a templomban — ez akkoriban természetes volt. Tőkésbe azonban nem tudtak belekötni — ahhoz túlságosan ügyesen fogalmazott.. . Désen lett segédlelkész, s ez azt jelentette számára, hogy véglege­sen letelepedhet. Úgy érezte, in­nen nem kényszerítik további köl­tözésre. Első komolyabb konflik­tusa sem zökkentette ki ebből a meggyőződéséből. Papp László nagyváradi református püspök a Református Szemle című lapban felemelte szavát Illyés Gyula el­len, aki kiállt a magyar nemze­tiség jogainak tiszteletben tartása mellett. Ez akkoriban a hivatalos­­megfogalmazás szerint „Románia belügyeibe való beavatkozásnak” minősült. Tőkés László ekkor tol­lat ragadott, s nyílt levelet írt. Meglehetősen szokatlan, s rendkí­vül bátor fellépés ez akkoriban, hiszen bírálja az egyház megalku­vó vezetését. Körlevelet juttat el a papsághoz is, amelyben felkéri társait, tudassák vele, milyen problémáik is vannak a felekezeti létben, papi hivatásuk gyakorlása közben mit tapasztalnak. Kanóc és detonáció Első fegyelmi tárgyalását nem kerülheti el. Azzal vádolják: nem lett volna szabad ilyen felmérést készítenie. Désen kifejtett tevé­kenysége miatt a püspökség olyan határozatot hoz, hogy Uzdiszent­­péterre kell őt helyezni. Tőkés azonban megfellebbezi ezt a dön­tést — ez is fölöttébb szokatlan magatartás a hajbókolok társadal­mában, s a morális értékek, a nemzetiségi és alapvető emberi jo­gok megtartása feletti őrködésben nem különösebben jeleskedő ro­mániai papságban. A fellebbezés kihívja a felettesek dühét, s Tő­kést két évre megfosztják lelkészi gyakorlatának végzésétől. Amikor lejár a büntetés, a nagyváradi püspök Temesvárra helyezi őt, egy olyan kis gyüleke­zetbe, ahol alig 30—40 hívőt tar­tanak nyilván ... Nehezen indul a temesvári éle­te. Az esperes ugyanis megtiltja számára a családlátogatásokat, s nem engedélyezi azt sem, hogy fiatalokkal keressen és tartson fenn kapcsolatot. Tőkésnek már híre van , „ügyelni kell rá” ... Az esperes halála után változni látszik a helyzet: Tőkés László ke­rül a helyére, de olyan megkötés­sel, hogy előzően a presbitériumot Papp László nagyváradi püspök arra kényszerítette, mondjon le választói jogáról. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy a presbite­rek kikerülésével a püspök ren­delkezik a kinevezett lelkésszel, s­őt bármikor elmozdíthatja Temes­várról . .. Tőkés László hangját azonban továbbra is hallani lehet. 1988- ban például az aradi egyházme­gye — ide tartozik a temesvári gyülekezet is — Romániában egyedüliként tiltakozik a falurom­bolás ellen. Tőkés László áll a megmozdulás hátterében, s egyál­talán nem meglepő, hogy azonnal támadások érik. Azzal vádolják, elhanyagolja gyülekezetét. Ké­sőbb megszületik a döntés — nyilván a bukaresti politikai ve­zetés sugallatára —, hogy Tőkés Lászlót „tüntessék el” egy Szi­lágy megyei kis faluba, ahol mindössze néhány református csa­lád él. A temesvári presbitérium azonban megpróbál ellenállni, bár tudja, helyzete kilátástalan. A ki­nevezést visszautasítja, s küldött­séget meneszt Papp László püs­pökhöz, aki viszont a delegációt nem fogadja ... Haj­tó vadászat Időközben azonban egy olyan tömegkommunikációs pokolgép gyújtókanócába kap bele a láng, amelynek detonációja végül egy egész gyűlölt rendszert söpör el, kollaboránsaival együtt. Egy ka­nadai televíziós forgatócsoport ér­kezik Romániába, hogy felvétele­ket készítsen kimagasló erdélyi személyiségekről, többek között Tőkés Lászlóról. Az első forgatás­ra a temesvári lelkészlak pincéjé­ben kerül sor. Tőkés kifejti, a fa­lurombolás a román kulturális ér­tékek jó részének megsemmisíté­sével jár együtt, s végső soron a nemzetiségek szisztematikus fel­számolását célozza. A forgatás után a Securitate a kanadai for­gatócsoport tagjait kiutasítja az országból. Tőkés László nyilatko­zata a nyáron elhangzik a Ma­gyar Televízió Panoráma című műsorában, s ez olaj a tűzre. Va­lóságos hajtóvadászat kezdődik Tőkés László ellen Romániában. A hős lelkész azonban ellenáll. Újabb, titokban készített televí­ziós interjúiban, majd pedig a Magyar Rádiónak küldött hang­szalagos leveleiben nemcsak a magyar, hanem az erdélyi hallga­tósághoz is folyamatosan eljuttat­ja helytállásának mindenki szá­mára érthető üzenetét. Ez már politikai küzdelem a javából 1989 szeptemberében bekövetke­zik a várt, igen határozott ellen­lépés: Tőkést megfosztják palást­jától, és arra kényszerítik, hogy szeptember 15-ig hagyja el Te­mesvárt, lelkészi szolgálatának helyszínét. Tőkés Lászlót megvá­dolják. Kincses Előd marosvásár­helyi ügyvéd látja el jogi védel­mét a perben. A nyilvánvaló jog­­tiprást legközelebbről szemlélő szemtanú és ügyvéd legfőbb ta­pasztalatait így foglalta össze: „A fellebbezési fórum előtt kifejtet­tem, hogy a kilakoltatást elvileg a parókia közvetlen felettes szervé­nek, az aradi református esperes­­ségnek kellett volna kérni, nem pedig a központi szervnek, a nagyváradi református egyházke­rületnek. Indoklásomat elutasítot­ták. A per folyamán rámutattam arra, hogy a lelkész terhes fele­ségét nem perelték be, így ellene nincs végrehajtható kilakoltatási jogcím. Ennek ellenére Tőkés Lászlóval szemben megindították a kilakoltatási végzés végrehajtá­sát. A lelkésznek küldött felszó­lítással együtt nem továbbították a polgári végzés teljes szövegét, és ezzel megszegték a polgárjogi eljárási törvénykönyv 388. szaka­szának előírásait. A törvénytelen­ségek egész sorát követték el a per folyamán. Joggal tettem fel a kérdést a bíróságon — az ügyben nyilatkozó öt bíró mégis törvé­nyesnek és megengedhetőnek ítél­te a cselekményt, amiről pedig tudniok kellett, hogy törvénytelen­ségeket tartalmaz ...” A tanácselnök tanácsa Nyilvánvalóvá vált törvénytelen­ségek megértéséhez tudni kell, hogy Romániában a „széles körű demokráciára” való hivatkozással a Ceausescu-rezsim „jogtudósai” ki­agyalták: a bírákat a helyi nép­tanácsoknak kell megválasztanak. Ez azt jelentette, hogy a bírák nem voltak függetlenek, a nép­ta­nács bármikor visszahívhatta őket, megfosztva őket a megélhetéstől. 1989. december 16. A megmozdulásokká terebélyese­dő szimpátiatüntetés tovább tart Tőkés László temesvári tartózko­dási helye­­körül. A tömeg for­rong, de egyelőre késnek a be­ígért szekus alakulatok is, hogy elszállítsák a lelkészt és családját. Tőkésék megteszik a legfonto­sabb elővigyázatossági lépések egyikét. Máté fiukat rokonokhoz juttatják el, ő tehát már nincs velük. Nyilván attól tartanak, az események brutálissá is válhatnak. A temesvári városi néptanács elnöke, Moti kapcsolatba lép Tő­késsel, s a hozzá eljuttatott üze­netben közli vele: történjék távo­zása Temesvárról békés körülmé­nyek között... (Folytatjuk.) OLTVÁNYI Ottó— oltványi tamás Fotó : Berkes Péter SORBANÁLLÓK A MAROSVÁSÁRHELYI ÚJSAGOSBÓDÉNÁL A biztonsági e­mberek is ott volta­k a templomban

Next