Magyarország, 1990. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
MAGYARORSZÁG 1990/ 1 országot teljes egészében behálózó, kitűnő információs rendszerrel rendelkező Securitate is, a hatalom birtokosai gyorsan intézkednek, s a nyomdászmegmozdulást, még az 1918-as eseményekre való megemlékezést sem engedélyezik. Pedig hát évtizedek óta bevett szokás, amolyan „pártforgatókönyvbe illő” dolog volt ezt a történelmi dátumot ünnepelni Romániában. Csakhogy 1989 decembere más, mint a korábbi évek hasonló időszaka volt. . . Más jele is van annak, hogy ha még csak nagyon a felszín alatt is, de valami készülődik az országban. A Securitate javaslatára például a román legfelső vezetés elrendeli, hogy hozzák előbbre a téli szünidő időpontját. Meg is teszik, s kihirdetik: december 16-tól kezdve nincsen már oktatás az intézményekben. (Ennek nyilvánvaló célja az, hogy lekössék a családok figyelmét, hiszen meg kell oldani az iskolásokra ügyelést, valamint az élelemmel való ellátást, ami akkor még egyáltalán nem kis dolog. Ráadásul — s ez sem utolsó biztonsági szempont — az iskoláktól, s felsőoktatási intézményektől ily módon távol tartható az ellenállásra mindig elsőként hajlandó ifjúság nagy tömege. Ezzel a fiatalok csoportos ellenállása leszerelhető — vélik a biztonsági szervek. Súlyosan tévedtek ...) A szószék szerepe A meghiúsult december 13-i temesvári megmozdulás után az események egyre inkább Tőkés László háza köré összpontosulnak. Ide mennek a nyomdászok közül is igen sokan, hogy a betiltott munkásmozgalmi megemlékezés helyett összejövetelükkel a tiltakozásra ösztönözzék a város lakóit. Napról napra nő a Tőkés László háza körül gyülekező, majd már állandóan ott levő tömeg. Afféle őrség ez, hiszen minden pillanatban számítani lehet a lelkész elhurcolására.Tőkés László december 10-én kérte először híveit: mindenki legyen a parókia előtt, hogy szükség esetén legyenek tanúi a törvénytelenségnek, a lelkész kényszerkilakoltatásának és elszállításának. A felhívás napján kétszáz hívő gyűlik össze a parókia előtt. Pénteken, 15-en már legalább ezren vannak, s feltűnő, hogy ekkor már sok a román nemzetiségű is a tömegben. A Temesvárott élők éltetik Tőkést.) December 15. Ezt a napot írjuk tehát, s a temesvári égen bárányfelhők gyülekeznek. Délre teljesen tavasziassá válik az időjárás. Pedig a meteorológia jelezte már korábban is, hogy kemény tél vár Romániára. Ezúttal azonban örvendeznek az emberek, hogy kiskabátban lehet kimenni az utcára. A lebukó nap sugarai körbejárják még a református templomot és a lelkészi hivatal falait. E falakon túl éli gyötrő napjait Tőkés László. Nevét ekkor már ismeri az egész világ. A hős lelkipásztor ekkor már hosszabb ideje tölti napjait a templomban, egész életét a szabadság oltárára helyezve . . . A lelkész meghurcolása nem most kezdődik. Amikor a teológiai tanulmányok elvégzése után Brassóban segédlelkész lett, máris felmerült ellene az első kifogás. Azzal vádolták, hogy „túlságosan sok hívőt gyűjt maga mellé”. Azzal szerettette meg magát, hogy a karácsonyi istentisztelet előtt bejárta a környéket, összegyűjtötte a népszokásokat. Meghallgatta azt is, amit az emberek mindennapjaikról elmondtak neki — a panaszokra a szószékről igyekezett választ adni. Igehirdetéseinek eredetisége az ismert romániai viszonyok közepette óriási hatással volt az emberekre — Tőkés népszerűsége állandóan nőtt. Hallgatósága pontosan tudta, mit is fednek, mire is utalnak a lelkész olykor áthallásokkal teli, pallérozott szavai. A biztonsági emberek is ott voltak a templomban — ez akkoriban természetes volt. Tőkésbe azonban nem tudtak belekötni — ahhoz túlságosan ügyesen fogalmazott.. . Désen lett segédlelkész, s ez azt jelentette számára, hogy véglegesen letelepedhet. Úgy érezte, innen nem kényszerítik további költözésre. Első komolyabb konfliktusa sem zökkentette ki ebből a meggyőződéséből. Papp László nagyváradi református püspök a Református Szemle című lapban felemelte szavát Illyés Gyula ellen, aki kiállt a magyar nemzetiség jogainak tiszteletben tartása mellett. Ez akkoriban a hivatalosmegfogalmazás szerint „Románia belügyeibe való beavatkozásnak” minősült. Tőkés László ekkor tollat ragadott, s nyílt levelet írt. Meglehetősen szokatlan, s rendkívül bátor fellépés ez akkoriban, hiszen bírálja az egyház megalkuvó vezetését. Körlevelet juttat el a papsághoz is, amelyben felkéri társait, tudassák vele, milyen problémáik is vannak a felekezeti létben, papi hivatásuk gyakorlása közben mit tapasztalnak. Kanóc és detonáció Első fegyelmi tárgyalását nem kerülheti el. Azzal vádolják: nem lett volna szabad ilyen felmérést készítenie. Désen kifejtett tevékenysége miatt a püspökség olyan határozatot hoz, hogy Uzdiszentpéterre kell őt helyezni. Tőkés azonban megfellebbezi ezt a döntést — ez is fölöttébb szokatlan magatartás a hajbókolok társadalmában, s a morális értékek, a nemzetiségi és alapvető emberi jogok megtartása feletti őrködésben nem különösebben jeleskedő romániai papságban. A fellebbezés kihívja a felettesek dühét, s Tőkést két évre megfosztják lelkészi gyakorlatának végzésétől. Amikor lejár a büntetés, a nagyváradi püspök Temesvárra helyezi őt, egy olyan kis gyülekezetbe, ahol alig 30—40 hívőt tartanak nyilván ... Nehezen indul a temesvári élete. Az esperes ugyanis megtiltja számára a családlátogatásokat, s nem engedélyezi azt sem, hogy fiatalokkal keressen és tartson fenn kapcsolatot. Tőkésnek már híre van , „ügyelni kell rá” ... Az esperes halála után változni látszik a helyzet: Tőkés László kerül a helyére, de olyan megkötéssel, hogy előzően a presbitériumot Papp László nagyváradi püspök arra kényszerítette, mondjon le választói jogáról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a presbiterek kikerülésével a püspök rendelkezik a kinevezett lelkésszel, sőt bármikor elmozdíthatja Temesvárról . .. Tőkés László hangját azonban továbbra is hallani lehet. 1988- ban például az aradi egyházmegye — ide tartozik a temesvári gyülekezet is — Romániában egyedüliként tiltakozik a falurombolás ellen. Tőkés László áll a megmozdulás hátterében, s egyáltalán nem meglepő, hogy azonnal támadások érik. Azzal vádolják, elhanyagolja gyülekezetét. Később megszületik a döntés — nyilván a bukaresti politikai vezetés sugallatára —, hogy Tőkés Lászlót „tüntessék el” egy Szilágy megyei kis faluba, ahol mindössze néhány református család él. A temesvári presbitérium azonban megpróbál ellenállni, bár tudja, helyzete kilátástalan. A kinevezést visszautasítja, s küldöttséget meneszt Papp László püspökhöz, aki viszont a delegációt nem fogadja ... Hajtó vadászat Időközben azonban egy olyan tömegkommunikációs pokolgép gyújtókanócába kap bele a láng, amelynek detonációja végül egy egész gyűlölt rendszert söpör el, kollaboránsaival együtt. Egy kanadai televíziós forgatócsoport érkezik Romániába, hogy felvételeket készítsen kimagasló erdélyi személyiségekről, többek között Tőkés Lászlóról. Az első forgatásra a temesvári lelkészlak pincéjében kerül sor. Tőkés kifejti, a falurombolás a román kulturális értékek jó részének megsemmisítésével jár együtt, s végső soron a nemzetiségek szisztematikus felszámolását célozza. A forgatás után a Securitate a kanadai forgatócsoport tagjait kiutasítja az országból. Tőkés László nyilatkozata a nyáron elhangzik a Magyar Televízió Panoráma című műsorában, s ez olaj a tűzre. Valóságos hajtóvadászat kezdődik Tőkés László ellen Romániában. A hős lelkész azonban ellenáll. Újabb, titokban készített televíziós interjúiban, majd pedig a Magyar Rádiónak küldött hangszalagos leveleiben nemcsak a magyar, hanem az erdélyi hallgatósághoz is folyamatosan eljuttatja helytállásának mindenki számára érthető üzenetét. Ez már politikai küzdelem a javából 1989 szeptemberében bekövetkezik a várt, igen határozott ellenlépés: Tőkést megfosztják palástjától, és arra kényszerítik, hogy szeptember 15-ig hagyja el Temesvárt, lelkészi szolgálatának helyszínét. Tőkés Lászlót megvádolják. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd látja el jogi védelmét a perben. A nyilvánvaló jogtiprást legközelebbről szemlélő szemtanú és ügyvéd legfőbb tapasztalatait így foglalta össze: „A fellebbezési fórum előtt kifejtettem, hogy a kilakoltatást elvileg a parókia közvetlen felettes szervének, az aradi református esperességnek kellett volna kérni, nem pedig a központi szervnek, a nagyváradi református egyházkerületnek. Indoklásomat elutasították. A per folyamán rámutattam arra, hogy a lelkész terhes feleségét nem perelték be, így ellene nincs végrehajtható kilakoltatási jogcím. Ennek ellenére Tőkés Lászlóval szemben megindították a kilakoltatási végzés végrehajtását. A lelkésznek küldött felszólítással együtt nem továbbították a polgári végzés teljes szövegét, és ezzel megszegték a polgárjogi eljárási törvénykönyv 388. szakaszának előírásait. A törvénytelenségek egész sorát követték el a per folyamán. Joggal tettem fel a kérdést a bíróságon — az ügyben nyilatkozó öt bíró mégis törvényesnek és megengedhetőnek ítélte a cselekményt, amiről pedig tudniok kellett, hogy törvénytelenségeket tartalmaz ...” A tanácselnök tanácsa Nyilvánvalóvá vált törvénytelenségek megértéséhez tudni kell, hogy Romániában a „széles körű demokráciára” való hivatkozással a Ceausescu-rezsim „jogtudósai” kiagyalták: a bírákat a helyi néptanácsoknak kell megválasztanak. Ez azt jelentette, hogy a bírák nem voltak függetlenek, a néptanács bármikor visszahívhatta őket, megfosztva őket a megélhetéstől. 1989. december 16. A megmozdulásokká terebélyesedő szimpátiatüntetés tovább tart Tőkés László temesvári tartózkodási helyekörül. A tömeg forrong, de egyelőre késnek a beígért szekus alakulatok is, hogy elszállítsák a lelkészt és családját. Tőkésék megteszik a legfontosabb elővigyázatossági lépések egyikét. Máté fiukat rokonokhoz juttatják el, ő tehát már nincs velük. Nyilván attól tartanak, az események brutálissá is válhatnak. A temesvári városi néptanács elnöke, Moti kapcsolatba lép Tőkéssel, s a hozzá eljuttatott üzenetben közli vele: történjék távozása Temesvárról békés körülmények között... (Folytatjuk.) OLTVÁNYI Ottó— oltványi tamás Fotó : Berkes Péter SORBANÁLLÓK A MAROSVÁSÁRHELYI ÚJSAGOSBÓDÉNÁL A biztonsági emberek is ott voltak a templomban