Magyarország, 1996. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-05 / 1. szám

Hét hazai nap Az üzenetek hete Szakad vagy nem - vártuk szorongva a híradásokat szin­te egész héten -, kell-e robbantani a gátakat a kitelepítés megelőzése érdekében a Felső-Tisza és a Körösök vidé­kén? Ezek voltak az óév utolsó hetének leggyakrabban megfogalmazott kérdései. Némi túlzással: az elmúlt né­hány napban többet foglalkozott a tömegtájékoztatás az árvízvédelemmel, a gátak biztonságával és a folyók ár­terében élő emberekkel, mint az utóbbi néhány eszten­dőben együttvéve. Most éppen ez volt a szenzáció, H hosszú idő telt el a legutóbbi árvíz óta, így sokakat meglepett, hogy csaknem kétezer szakember és önkéntes milyen elszántsággal küzdött az ártérben a több tízmilli­árdos károk megelőzéséért. Sőt egy nyilatkozat szerint Gyulavárit csak a védővonalon dolgozók hősiessége mentette meg az áradás okozta beláthatatlan károk követ­kezményeitől. A gátakon helytállók megnyilatkozásaiból hiányzott minden pátosz. Tették a dolgukat. Munkájuk üzenet volt. Üzenet arról, hogy az ember képes áldozat­kész munkára, ha fontos feladatok megoldásában számí­tanak rá. Az értelmes célok meghatározása, a munkamegosztás új rendjének megteremtése a döntéshozók feladata. A po­litikusok viszont többnyire még önmaguk szerepkeresé­sével vannak elfoglalva. Az ellenzéki pártok meghatáro­zó személyiségei viszont - mintha más feladatuk nem is lenne - napokig kedélyesen elvitatkozgattak arról, hogy kijelölheti-e egy publicista az ellenzék vezető személyi­ségét? Igaz, egyetértésre ezúttal sem jutottak, de legalább ismét volt módjuk nyilvános eszmecserére. Csakúgy, mint a két miniszternek, aki az elmúlt napok­ban - vajon kinek a megbízásából? - a privatizációs többletbevételek felhasználása és az arról hozott parla­menti döntés kapcsán váltott üzenetet a sajtó hasábjain. Álmélkodó szemlélői vagyunk az efféle csetepatéknak, s tűnődhetünk azon, milyen következménye lehet annak, ha egy normálisan működő polgári demokráciában egy miniszter saját elképzelését a kormány álláspontjaként tálalja a honatyáknak. Nálunk viszont - a döntés után - a képviselőház ismét megtárgyalja majd, hogy a privati­zációs többletbevételeket csakis az államadósság csök­kentésére lehet felhasználni, vagy bizonyos hányadát munkahelyteremtő beruházásokra fordítják. A döntés új­ratárgyalásától pedig többen a parlament és a parlamen­tarizmus tekintélyét féltik - nyilván nem alaptalanul. Derűlátást sugallt viszont az államfő és a kormányfő új­évi köszöntője, illetve rádiónyilatkozata. Göncz Árpád szerint túljutottunk a válság mélypontján, s a Bokros­csomagnak jelentős szerepe volt abban, hogy az ország megőrizte fizetőképességét. Horn Gyula úgy véli: a kor­mány teljesítette a tavalyra vállalt feladatát, és a gazda­sági döntések jótékony hatását egy év múlva már vala­mennyien érezhetjük. A derűlátó értékelést az idézett po­litikusok ellenlábasai nyilván ízekre szedik majd, ahogy ez már nálunk lenni szokott. Kérdés azonban, mit kez­denek a Neue Zürcher Zeitung elemzésével, amely ugyancsak a Bokros-csomag jótékony gazdasági hatását elemezve dicséri a kormány döntését, megjegyezve, hogy Horn a pénzügyminiszter támogatásával „átugrotta a saját szocialista árnyékát". Rámutat azonban a tekintélyes svájci napilap arra is, hogy a kabinet továbbra sem ülhet karba tett kézzel, hi­szen az eddigi reformok mellett a szociális kiadások to­vábbi csökkentése szükséges. És persze mérsékelni kell az inflációt is, amit eleddig a kabinet lényegében nem tu­dott megoldani. Ezt alighanem az állampolgárok túlnyomó többsége igazán saját életkörülményeinek alakulásán érzékeli. Vélhetően nem lesz ez másként az idén sem, hiszen ezek­ben a napokban már tizenegy forinttal drágul a benzin, átlagosan egyötödével emelkedik a postai szolgáltatások ára, huszonnyolc százalékkal drágábban telefonálhatunk, többe kerül a kötelező biztosítás, s ugyancsak mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlni, ha vonaton vagy busszal akarunk utazni. És máris többet fizetünk az élvezeti cik­kekért, nemsokára a gyógyszerekért, az energiáért is. Ilyen helyzetben pedig nehéz lesz a szociális támogatá­sok csökkentésére felkészülni. Miközben a vártnál jóval lassabban készül az a háló, ami a rászorultakat védené a rájuk zúduló gondoktól. Ennek hiányában pedig ma még szinte kiszámíthatatlan, hogy az áremelkedések hatására a polgárok hány százaléka sodródik a létminimum alá vagy annak közelébe. Ahogy nehezen kiszámíthatóak azok a társadalmi fe­szültségek is, amelyek az életszínvonal folyamatos csök­kenéséből, az elszegényedésből táplálkoznak. Különösen akkor, ha a politika porondján jelen vannak azok a szer­vezetek, amelyek az elégedetlenségből kívánnak tőkét kovácsolni maguknak. Félő, ha a polgárok nem érzik saját életkörülményeik javulásán a replrmok jótékony hatását, túlontúl sokáig már nem lehet a tűrőképességre és a társadalom bölcses­ségére hagyatkozni. Cs. N. L. Füzér József rajza KEDDTŐL­­ KEDDIG DECEMBER 26. KEDD: Január 1-jétől átlagosan 20,3 százalékkal emel­kednek a postai szolgáltatások - jelenti be a Magyar Posta. DECEMBER 27. SZERDA: Rendkí­vüli árvízvédelmi készültséget rendel­nek el a Tiszán és a Körösökön. DECEMBER 28. CSÜTÖRTÖK: A jövő évi bérezésről, illetve az ágazat helyzetét érintő tennivalókról szóló megállapodást ír alá az Egész­ségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Népjóléti Minisz­térium. Az EDDSZ 1996-ban nem szervez országos sztrájkot. DECEMBER 29. PÉNTEK: Sikerül megállapodnia a MÁV-nak és a Moz­donyvezetők Szakszervezetének, így elmarad a január 1-jére tervezett sztrájk. JANUÁR 1. HÉTFŐ: A válság mély­pontján talán már túl vagyunk - jelenti ki újévi üzenetében Göncz Árpád köz­­társasági elnök. Hasonlóan optimistán nyilatkozik rádióinterjújában Horn Gyula kormányfő. Az új év első nap­jától emelkedik a telefon, a benzin, a közlekedés, a gyógyszerek, illetve egyes élvezeti cikkek ára. JANUÁR 2. KEDD: Taszárra érkezik William Perry amerikai védelmi mi­niszter. _____________________________ A tartalomból: Az MDF sorsa Für Lajos szerint egyetlen ember csak rövid ideig biz­tosíthatja egy párt egységét.. Határeset Akadnak nálunk, akiknek gondot okoz a délszláv bé­kemegállapodás. Riport né­hány korábban jövedelme­ző háborús üzletág hanyatlá­sáról ..................................................9 Publicisztika Hegyi Gyula, Kéri László, Petschnig Mária Zita és Stumpf István összegzése a pártokról, illetve az ország helyzetéről ...................... 10, 11, 23 Bankprivatizáció Minden jó, ha jó a vége. El­kelt a Budapest Bank, hely­ben maradt a 12 milliárdos tőkejuttatás.....................................25

Next