Magyarország, 1996. július (33. évfolyam, 27-29. szám)

1996-07-05 / 27. szám

SZERDÁTÓL­­ SZERDÁIG JÚNIUS 26.: Akadozik a közel­­keleti békefolyamat, Christopher amerikai külügyminiszter ered­ménytelenül távozott Netanjahu iz­raeli kormányfőtől. JÚNIUS 27.: Hágában megkezdő­dött a tömeggyilkossággal vádolt Karadzsics és Mladics pere, persze a két boszniai szerb vezető távollé­tében. JÚNIUS 28.: A lyoni G7 csúcsta­lálkozó előterében a terrorizmus el­leni összefogás és a világgazdasági problémák álltak. JÚNIUS 29.: Háromnapos hivata­los látogatásra Romániába érkezett a kínai elnök. Peking a legfonto­sabb ázsiai gazdasági partnere Bu­karestnek. JÚNIUS 30.: A Mostarban megtar­tott helyhatósági választást a mu­zulmánok nyerték, s ezzel végleg leáldozott a volt Jugoszlávia csil­laga. JÚLIUS 1 .: Moszkvában híreszte­lések kaptak lábra Jelcin betegségé­ről, ám a Kreml határozottan cáfol­ta, hogy az elnöknek szívgörcse lett volna, csupán megfázott. JÚLIUS 2.: Carl Bini ENSZ-meg­­bízott Pólába utazott és kijelentette: ha Karadzsics még­sem távozik a hatalomból, ismét embargó sújthat­ja a boszniai szerbeket. JÚLIUS 3.: Moszkvában megkez­dődött az elnökválasztás második, mindent eldöntő fordulója. Ha a szavazásra jogosultak kevesebb, mint 60 százaléka jelenik meg az urnáknál, az könnyen a kommunis­ta Zjuganov győzelmét hozhatja. _____________________________| V A tartalomból: Fehéroroszország Közeledni Moszkvához, vagy távolodni tőle, és saját hangot találni - ez a legfőbb kérdés Minszkben ....................... Autonómiakoncepciók A kisebbségi politizálás kulcs­szava lett az autonómia, ha a nemzetközi jog nem is definiál­ja pontosan a fogalmat.................14 Mostani választások Kétezernyi szavazat­különbséggel muzulmán győze­lem született a hercegovinai városban. Végleg kimúlt Jugoszlávia?................................. 15 Olaszország A három dél-olaszországi tarto­mány fiataljainak munka nélküli serege adja a maffia utánpótlását............................... 16 Egy hét a világban A hetek és a nyolcadik, teherhordókkal A Himalája csúcsát megmászó fe­hér alpinista hősök nevét bevésték a történelembe - miközben teher­hordóik, a nepáli serpák ismeretle­nek maradtak. Valahogy így van ez a politikai csúcsokon is. A világ hét leggazdagabb országának ál­lam- és kormányfői találkozóján mindenki a nagyfőnököket figyeli, akik csak fényképeszkednek és va­csoráznak, tárgyalgatnak és regge­liznek, általánosságokban mozgó közleményeket adnak ki és ebédel­nek. Így volt ez a G7 idei, lyoni ta­lálkozóján, a sajtó fanyalgott, csa­lódást emlegetett - mert nem vette észre a serpákat. A politikában is így nevezik azo­kat a szakértőket, akik igazi poli­tikacsináló állásfoglalások tucatjait állítják elő, kitárgyalják a részlete­ket, majd a vezetők alig észrevehe­tő bólintás után végre is hajtják az elhatározottakat. Az Oroszország­gal politikai nyolcassá bővült G7 ezúttal is nagyon ,sok fontos glo­­bálpolitikai és világgazdasági dön­tést hozott, ha másképp nem, stra­tégiai irányt szabva a majdani elha­tározások kimunkálásához. (A G7- klub eredetileg is épp ezért jött lét­re kötetlen fórumként.) A házigazda Franciaország elnö­ke külön sikerként könyvelhette el, hogy a hagyományos Anglia és az újsütetű kedvenc, Németország ve­zetője mellett az USA különlege­sen fontos partnerévé emelkedett. Jacques Chirac alaposat fordított a gall szekéren: önállóskodás helyett Amerika stratégiai játékostársává lett összeurópai, közel-keleti és fegyverkezési ügyekben. Chirac találkozott Csernomirgyin orosz kormányfővel is, aki a választások miatt elfoglalt Jelcint helyettesítet­te. Jól­ támogatást kapott a refor­mok folytatásához, ígéretet a NA­­TO-orosz viszony gyorsabb intéz­ményesítésére, sőt, a részben önál­lónak formálódó nyugat-európai biztonsági szervezet és Moszkva partnerségére. Cserébe az oroszok ismét hitet tettek a Nyugattal való együttműködés mellett, konkrétan például Bosznia és a Közel-Kelet ügyében. Az előbbit illetően a na­gyok Karadzsics teljes távozását sürgették, mire a háborús bűnökkel a héten hivatalosan is megvádolt szerb vezér vasárnap egy újabb színjátékkal lemondott az elnöki hatalomról, de megtartotta a titu­lust. (Washington azonnal jelezte, hogy ez kevés. A jelzés komoly: Perry hadügyminiszter szerdán Szarajevóban Izetbegovic bosnyák elnökkel tárgyalt a katonai segítség növeléséről.) A Közel-Kelet ügyé­ben a nagyhatalmak sürgették az izraeli kormányt: tartsa magát a te­rületet a békéért elvhez, és ne tor­­pedózza meg a békefolyamatot. Ha egyelőre nem is léphet tovább, leg­alább ne váljanak semmissé az ed­digi eredmények. A serpák lyoni teljesítménye mutatja: a G7-P8 a nagyhatalmi egyeztetés legfontosabb fóruma. Ráadásul ezúttal először a nagyok ide hívták az ENSZ főtitkárát, az Európai Unió elnökét, a Nemzet­közi Valutaalap igazgatóját, a Vi­lágbank elnökét és a Világkereske­delmi Szervezet vezetőjét is. Ilyen világ-csúcstalálkozó önmagában is jelentős - főleg, hogy csaknem száz politikacsináló és gazdaság­formáló „ajánlás” került terítékre. Ezeknek két fő áramuk van. Az egyik a környezetvédelmi és szo­ciális szempontból fenntartható gazdasági fejlődés teendői. Itt a na­gyok megerősítették pénzpiaci és stratégiai együttműködésüket, amely immár négy tucat konkrét részterületet ölel fel. Már nem csak szavakban, hanem tényleges együtt­működéssel lépnek fel a világprob­lémák (éhezés, járványok, környe­zetszennyezés) enyhítése érdeké­ben. És - most először - fejlesztési partnerséget ajánlottak a lemara­dóknak is. A közepesek számára ez technológiaátadást, befektetést és szabályozott piacnyitást jelenthet, a negyven legszegényebb állam­nak pedig kétharmados adósság­elengedést és ötmilliárd dollár gyorssegélyt. Elhatározták, hogy közös középtávú konkrét terv ké­szül a reménytelen helyzetbe ke­rült államok, térségek megmenté­sére. Egyben leszögezték, hogy csak szigorú takarékosságra és szo­ciális visszafogásra épülő refor­mokkal lehet elérni, hogy a bajba jutottaknak saját erejük is legyen a kilábaláshoz. A gazdagok önma­guk kilátásait elég jónak tartják, szerintük a világméretű liberalizá­lás­i integráció továbbra is a növe­kedés motorja. Közben sikerülni látszik az infláció és a kamatlábak megfékezése - de nem sikerül a munkanélküliség csökkentése. Előreléptek, de nem jutottak végle­ges egyezségre a világméretű mun­kaügyi és szociális minimum ki­alakításában. Újra kimondtak egy régi, de ritkán érvényesített alapel­vet: legyen „érdemes dolgozni”, azaz a munkavállalónak tisztessé­ges bér jár. A berobbanó informá­ciós társadalom először szerepelt világcsúcson: leszögezték az új technikához való globális hozzáfé­rés elvét mindenki számára. A politikai területen kitűzték a célt: az ezredfordulóig stabilabb, rugalmasabb nemzetközi bizton­sági rendszert kell létrehozni. En­nek jegyében sürgették az ENSZ tényleges reformjának felgyorsítá­sát (hatékonyabb titkárság, válság­előrejelző és konfliktuskezelő rendszer, gyors reagálású béke­teremtő erők). Munkacsoportot alakítottak a hagyományos fegyve­rek elterjedésének korlátozására, a nemzetközi terrorizmus és bűnözés elleni közös fellépésre (nem keve­sebb, mint negyven konkrét aján­lással). Külön hangsúlyozták a de­mokrácia és az emberi jogok ki­emelkedő szerepét a világpolitikai viszonyokban, amelyeket eszerint (legalábbis szavakban) mégsem csupán kizárólag a nyers hatalmi érdekek határoznának meg. Elítél­ték például a nemzeti és más ki­sebbségek „államérdekből” való elnyomását is. Volt, amiben nem értettek egyet, s az is nyilvánvaló, hogy a G7 ma­ga is reformra szorul. Kína, India és Brazília nélkül egyre nehezebb valóban globális elhatározásokat hozni. Ezzel együtt az utóbbi há­rom év igazolta, hogy a „hét és fe­les” találka távolról sem csak be­szélgetőfórum. Jövőre Denverben már ellenőrzik is az idei ajánlások végrehajtásának alakulását, ez szintén az intézményesítés irányá­ba mutat. Lapzártakor e sorok írója nem tudhatja, mit intézményesített a szerdai orosz elnökválasztás. Jel­cin berekedt a sok szövegtől, lett is ijedelem, hátha nemcsak a torka beteg. Zjuganov, elirigyelve ellen­fele korábbi sikerét, táncra perdült a kampány utolsó napján. Jókedvé­ben - vagy talán azért, mert bele­nyugodni látszik a vereségbe - azt is visszavonta, hogy polgárháború lesz. Jelcin viszont azt mondta, hogy Oroszország nem zsugorodik tovább, szó sem lehet további terü­leti engedményekről. (Japán a négy Kuril-szigetet, Észtország pe­dig egy apró földsávot követel vissza, de egyik sem igazán aktuá­lis, csak az volt időszerű, hogy Jel­cin kemény hazafinak mutathassa magát.) Azt is mondta, hogy Oroszország világhatalom marad. Ez - bármi legyen a választás ered­ménye - ma már nem igaz. Ám - bármi legyen a választás eredmé­nye - Oroszország elég nagy és túl bizonytalan marad ahhoz, hogy a világ figyeljen: a Kreml gazdájától sokban függ az, hogy a közeljövő­ben mennyi terhet kell cipelniük a szakértő és az átlagemberi serpák­­nak Eurázsiában. TAÁL GIZELLA

Next