Magyarország, 1996. július (33. évfolyam, 27-29. szám)
1996-07-05 / 27. szám
SZERDÁTÓL SZERDÁIG JÚNIUS 26.: Akadozik a közelkeleti békefolyamat, Christopher amerikai külügyminiszter eredménytelenül távozott Netanjahu izraeli kormányfőtől. JÚNIUS 27.: Hágában megkezdődött a tömeggyilkossággal vádolt Karadzsics és Mladics pere, persze a két boszniai szerb vezető távollétében. JÚNIUS 28.: A lyoni G7 csúcstalálkozó előterében a terrorizmus elleni összefogás és a világgazdasági problémák álltak. JÚNIUS 29.: Háromnapos hivatalos látogatásra Romániába érkezett a kínai elnök. Peking a legfontosabb ázsiai gazdasági partnere Bukarestnek. JÚNIUS 30.: A Mostarban megtartott helyhatósági választást a muzulmánok nyerték, s ezzel végleg leáldozott a volt Jugoszlávia csillaga. JÚLIUS 1 .: Moszkvában híresztelések kaptak lábra Jelcin betegségéről, ám a Kreml határozottan cáfolta, hogy az elnöknek szívgörcse lett volna, csupán megfázott. JÚLIUS 2.: Carl Bini ENSZ-megbízott Pólába utazott és kijelentette: ha Karadzsics mégsem távozik a hatalomból, ismét embargó sújthatja a boszniai szerbeket. JÚLIUS 3.: Moszkvában megkezdődött az elnökválasztás második, mindent eldöntő fordulója. Ha a szavazásra jogosultak kevesebb, mint 60 százaléka jelenik meg az urnáknál, az könnyen a kommunista Zjuganov győzelmét hozhatja. _____________________________| V A tartalomból: Fehéroroszország Közeledni Moszkvához, vagy távolodni tőle, és saját hangot találni - ez a legfőbb kérdés Minszkben ....................... Autonómiakoncepciók A kisebbségi politizálás kulcsszava lett az autonómia, ha a nemzetközi jog nem is definiálja pontosan a fogalmat.................14 Mostani választások Kétezernyi szavazatkülönbséggel muzulmán győzelem született a hercegovinai városban. Végleg kimúlt Jugoszlávia?................................. 15 Olaszország A három dél-olaszországi tartomány fiataljainak munka nélküli serege adja a maffia utánpótlását............................... 16 Egy hét a világban A hetek és a nyolcadik, teherhordókkal A Himalája csúcsát megmászó fehér alpinista hősök nevét bevésték a történelembe - miközben teherhordóik, a nepáli serpák ismeretlenek maradtak. Valahogy így van ez a politikai csúcsokon is. A világ hét leggazdagabb országának állam- és kormányfői találkozóján mindenki a nagyfőnököket figyeli, akik csak fényképeszkednek és vacsoráznak, tárgyalgatnak és reggeliznek, általánosságokban mozgó közleményeket adnak ki és ebédelnek. Így volt ez a G7 idei, lyoni találkozóján, a sajtó fanyalgott, csalódást emlegetett - mert nem vette észre a serpákat. A politikában is így nevezik azokat a szakértőket, akik igazi politikacsináló állásfoglalások tucatjait állítják elő, kitárgyalják a részleteket, majd a vezetők alig észrevehető bólintás után végre is hajtják az elhatározottakat. Az Oroszországgal politikai nyolcassá bővült G7 ezúttal is nagyon ,sok fontos globálpolitikai és világgazdasági döntést hozott, ha másképp nem, stratégiai irányt szabva a majdani elhatározások kimunkálásához. (A G7- klub eredetileg is épp ezért jött létre kötetlen fórumként.) A házigazda Franciaország elnöke külön sikerként könyvelhette el, hogy a hagyományos Anglia és az újsütetű kedvenc, Németország vezetője mellett az USA különlegesen fontos partnerévé emelkedett. Jacques Chirac alaposat fordított a gall szekéren: önállóskodás helyett Amerika stratégiai játékostársává lett összeurópai, közel-keleti és fegyverkezési ügyekben. Chirac találkozott Csernomirgyin orosz kormányfővel is, aki a választások miatt elfoglalt Jelcint helyettesítette. Jól támogatást kapott a reformok folytatásához, ígéretet a NATO-orosz viszony gyorsabb intézményesítésére, sőt, a részben önállónak formálódó nyugat-európai biztonsági szervezet és Moszkva partnerségére. Cserébe az oroszok ismét hitet tettek a Nyugattal való együttműködés mellett, konkrétan például Bosznia és a Közel-Kelet ügyében. Az előbbit illetően a nagyok Karadzsics teljes távozását sürgették, mire a háborús bűnökkel a héten hivatalosan is megvádolt szerb vezér vasárnap egy újabb színjátékkal lemondott az elnöki hatalomról, de megtartotta a titulust. (Washington azonnal jelezte, hogy ez kevés. A jelzés komoly: Perry hadügyminiszter szerdán Szarajevóban Izetbegovic bosnyák elnökkel tárgyalt a katonai segítség növeléséről.) A Közel-Kelet ügyében a nagyhatalmak sürgették az izraeli kormányt: tartsa magát a területet a békéért elvhez, és ne torpedózza meg a békefolyamatot. Ha egyelőre nem is léphet tovább, legalább ne váljanak semmissé az eddigi eredmények. A serpák lyoni teljesítménye mutatja: a G7-P8 a nagyhatalmi egyeztetés legfontosabb fóruma. Ráadásul ezúttal először a nagyok ide hívták az ENSZ főtitkárát, az Európai Unió elnökét, a Nemzetközi Valutaalap igazgatóját, a Világbank elnökét és a Világkereskedelmi Szervezet vezetőjét is. Ilyen világ-csúcstalálkozó önmagában is jelentős - főleg, hogy csaknem száz politikacsináló és gazdaságformáló „ajánlás” került terítékre. Ezeknek két fő áramuk van. Az egyik a környezetvédelmi és szociális szempontból fenntartható gazdasági fejlődés teendői. Itt a nagyok megerősítették pénzpiaci és stratégiai együttműködésüket, amely immár négy tucat konkrét részterületet ölel fel. Már nem csak szavakban, hanem tényleges együttműködéssel lépnek fel a világproblémák (éhezés, járványok, környezetszennyezés) enyhítése érdekében. És - most először - fejlesztési partnerséget ajánlottak a lemaradóknak is. A közepesek számára ez technológiaátadást, befektetést és szabályozott piacnyitást jelenthet, a negyven legszegényebb államnak pedig kétharmados adósságelengedést és ötmilliárd dollár gyorssegélyt. Elhatározták, hogy közös középtávú konkrét terv készül a reménytelen helyzetbe került államok, térségek megmentésére. Egyben leszögezték, hogy csak szigorú takarékosságra és szociális visszafogásra épülő reformokkal lehet elérni, hogy a bajba jutottaknak saját erejük is legyen a kilábaláshoz. A gazdagok önmaguk kilátásait elég jónak tartják, szerintük a világméretű liberalizálási integráció továbbra is a növekedés motorja. Közben sikerülni látszik az infláció és a kamatlábak megfékezése - de nem sikerül a munkanélküliség csökkentése. Előreléptek, de nem jutottak végleges egyezségre a világméretű munkaügyi és szociális minimum kialakításában. Újra kimondtak egy régi, de ritkán érvényesített alapelvet: legyen „érdemes dolgozni”, azaz a munkavállalónak tisztességes bér jár. A berobbanó információs társadalom először szerepelt világcsúcson: leszögezték az új technikához való globális hozzáférés elvét mindenki számára. A politikai területen kitűzték a célt: az ezredfordulóig stabilabb, rugalmasabb nemzetközi biztonsági rendszert kell létrehozni. Ennek jegyében sürgették az ENSZ tényleges reformjának felgyorsítását (hatékonyabb titkárság, válságelőrejelző és konfliktuskezelő rendszer, gyors reagálású béketeremtő erők). Munkacsoportot alakítottak a hagyományos fegyverek elterjedésének korlátozására, a nemzetközi terrorizmus és bűnözés elleni közös fellépésre (nem kevesebb, mint negyven konkrét ajánlással). Külön hangsúlyozták a demokrácia és az emberi jogok kiemelkedő szerepét a világpolitikai viszonyokban, amelyeket eszerint (legalábbis szavakban) mégsem csupán kizárólag a nyers hatalmi érdekek határoznának meg. Elítélték például a nemzeti és más kisebbségek „államérdekből” való elnyomását is. Volt, amiben nem értettek egyet, s az is nyilvánvaló, hogy a G7 maga is reformra szorul. Kína, India és Brazília nélkül egyre nehezebb valóban globális elhatározásokat hozni. Ezzel együtt az utóbbi három év igazolta, hogy a „hét és feles” találka távolról sem csak beszélgetőfórum. Jövőre Denverben már ellenőrzik is az idei ajánlások végrehajtásának alakulását, ez szintén az intézményesítés irányába mutat. Lapzártakor e sorok írója nem tudhatja, mit intézményesített a szerdai orosz elnökválasztás. Jelcin berekedt a sok szövegtől, lett is ijedelem, hátha nemcsak a torka beteg. Zjuganov, elirigyelve ellenfele korábbi sikerét, táncra perdült a kampány utolsó napján. Jókedvében - vagy talán azért, mert belenyugodni látszik a vereségbe - azt is visszavonta, hogy polgárháború lesz. Jelcin viszont azt mondta, hogy Oroszország nem zsugorodik tovább, szó sem lehet további területi engedményekről. (Japán a négy Kuril-szigetet, Észtország pedig egy apró földsávot követel vissza, de egyik sem igazán aktuális, csak az volt időszerű, hogy Jelcin kemény hazafinak mutathassa magát.) Azt is mondta, hogy Oroszország világhatalom marad. Ez - bármi legyen a választás eredménye - ma már nem igaz. Ám - bármi legyen a választás eredménye - Oroszország elég nagy és túl bizonytalan marad ahhoz, hogy a világ figyeljen: a Kreml gazdájától sokban függ az, hogy a közeljövőben mennyi terhet kell cipelniük a szakértő és az átlagemberi serpáknak Eurázsiában. TAÁL GIZELLA