Magyarország, 1897. július (4. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

e­ m­elést is emelni akarjuk, az csak úgy lehetséges, ha kétféle adónem behozatala által a finomított czu­­kort lukszusczukorrá változtatjuk s a krisztalizált nyers­czukort közhasználati czukorrá teszszük. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezáltal a fogyasztási képesség a belterületen nagyban emelkednek. A jó viszonyt Magyaroszág és Ausztria között haj­landó fentartani, de csak úgy, ha Magyarország függetlensége és önállósága teljesen érvényesül és csak addig, a­míg nem akarják kizsákmányolni. Egy nagy államférfiú nemrég azt a tant hirdette, hogy az osztráktól nem fogadhatunk el ajándékot. De szóló és pártja nem érzi magát­­arra jogosított­nak, hogy a­ nemzet vagyonát elajándékozza. Mivel pedig e törvényjavaslat is csak a kizsákmányolási törekvéseket is pótolja, azt szóló és pártja elveti és az alábbi határozati javaslatot nyújtja be . Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1897 végén lejár, utasítja a képviselőház a kor­mányt, hogy: 1. az önálló vámterület felállítására szükséges intézkedéseket haladéktalanul kezdje meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 2. ezen belül a czukorfogyasztási adóra nézve oly értelmű javaslatot terjeszszen elő, mely sze­rint : a) a fogyasztásra alkalmas, nyers kristályczu­­kor adója kisebb legyen, mint a finomítványé, az ipari czélra használt czukor pedig adómentes legyen, vagy legalább a kisebbik adótétel alá soroztassék; b) ez utóbbi esetben a vámvonalon át való kivitelnél az iparilag feldolgozott czukor adója épp úgy visszatéríttessék, mint általában a vám­vonalon át kivitt bárminemű czukor adója; c) a gyártási adó a fogyasztási adóval egye­­síttessék és a gyáraktól szedessék be; d) a kiviteli jutalom töröltessék. (Élénk éljenzés és zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perczre felfüggeszti. A szünet után Lukács László pénzügyminiszter: Csak felfogá­sát és álláspontját akarja jelezni a Komjáthy által jogi szempontból felhozott aggályokkal szemben. A közjogi szempontból felhozott aggályokat nem osztja, de az ellenvéleményt respektálva, kötelességének tartja azzal foglalkozni, s a­mennyire lehetséges, mindent megtenni álláspontjának koc­káztatása nélkül azok eloszlatására. A fogyasztási adó körüli sérelmek a legközelebbi kiegyezési alkalmakor orvosoltatni fognak. Komjáthy nem bízik ebben az ígéretben. Nem nyújthat neki olyan bizonyítékot, mint a­milyen egy kész, meg­szavazott és szentesített törvény lenne, de garan­­c­iát nyújthat arra, hogy megállapodások történtek az osztrák kormánynyal arra nézve, hogy a c­u­­korprémiumok és a c­uk­orgy­árosok által fizetendő restitúc­iók elszámolásánál a sérelmek orvosoltatni fognak. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi a közjogi aggályokat illeti, az a meggyőző­dése, hogy az­­ausztriai kormány cselekedeteinek egyetlen illetékes bírája az osztrák parlament s így nem akar az osztrák kormány tényeinek bírálgatá­­sával veszedelmes prec­edenst alkotni. A­mi a törvényjavaslatnak a vám- és kereske­delmi szerződés hatályán túl való érvényességét illeti, erre nézve kijelenti, hogy ha a vám- és ke­reskedelmi szerződés esetleg nem valósíttatnék meg, az alap elenyésztével természetesen az arra épített intézkedés hatálya is megszűnik. Abból, hogy a prémiumot két hónappal későbbi lejárattal iktatták törvénybe 1888-ban, mint a vám- és kereskedelmi szerződést, kitűnik, hogy utóbbival nem tartották a fogyasztási adókat olyan irányban összekapcsoltnak, hogy azok lejáratát egy időpontra kellene meg­állapítani. Ha a vám- és kereskedelmi szerződést megszüntetik, azért még fentarthatják az egyönte­tűséget a fogyasztási adók terén. A második aggály az, hogy reánk egy évre kö­telező erejű törvényt akarunk alkotni, míg Ausztriá­ban megtörténhetik, hogy a kormány császári ren­delettel szabályozza a kérdést. Ez is csak elvi kifogás. Hiszen, ha Ausztria nem egyöntetűen, a szerződési alapon szabályozza a kérdést, a mi kötelezettségünk is megszűnik. Egyébiránt nem képzelheti el, hogy az osztrák parlament ne fo­gadná el a törvényjavaslatot. Nem képzelhet olyan parlamentet, mely tudva és akarva sebet ütne az ország testén. De mégis hajlandó azt fölvenni a törvény szövegébe, hogy abban az esetben, ha a mi jelen törvényünknek megfelelő ausztriai törvé­nyes intézkedések 1898. július 30-ika előtt bármi okból hatályukat veszítnék, a jelen törvényjavaslat szintén hatályát veszíti. A törvényjavaslatot elfoga­dásra ajánlja. (Helyeslés a jobboldalon.) A Tököly-alapítvány, Jagics József: Fölhívja a Ház figyelmét arra, hogy Tököly Sebők 100.000 forintot tett le, hogy annak kamataiból két szerb ifjú neveltessék a bécsi katonai akadémiában. De abban az esetben, ha a Ludoviczeum a bécsi akadémiával egyenrangú katonai akadémiává fejlesztetnék, az alaptőkét a bécsi és a magyar katonai akadémiák közt kell megosztani. A Tököly-alap most már 870.000 fo­rintra növekedett, s midőn az egy millió forintot el fogja érni, az örökhagyó akarata értelmében abból 360 ezer forint fordítandó mintegy 30—40 ifjú katona kiképeztetésére. Elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a honvédelmi miniszter az alapít­ványnak az alapító akarata értelmében való meg­osztása iránt intézkedjék, mert az új magyar ka­tonai akadémia a bécsi katonai akadémiával egyen­rangú intézet lesz, mely ekként igényt tart arra, hogy az alapítvány katonai czélokra szolgáló ré­széből az őt megillető felerészét megkapja. Mivel az alapító levelet részleteiben nem ismeri, a kö­vetkező interpellácziót intézi a honvédelmi minisz­terhez: Tekintettel arra, hogy néhai Tököly Sebő hazánk­fia által g. k. szerb ifjak részére tisztképzésre létesített alapítványi helyek az alapító okirat szerint csak addig illetik meg a bécsi cs. és kir. közös katonai akadémiát egészben, mig a magyar Ludo­­viceum helyébe a bécsivel egyenrangú magyar kir. Ludovica-Akadémia rendszeresíttetik, ez esetben pedig az alapítványi helyek a két intézet között egyenlő arányban megosztandók; tekintettel továbbá arra, hogy a t. honvédelmi miniszter úr által benyújtott s szentesítés stá­diumában levő javaslat következtében a bécsivel egyenrangú m. kir. Ludovica-Akadémiának rend­szeresítése immár a megvalósulás küszöbén áll, s így az alapító által az alapítványi helyek megosz­lására fentartott feltétel bekövetkezett. — kérdem a t. honvédelmi miniszter urat: 1. szándékozik-e a «Tököly»-féle alapítvány mi­benléte és rendeltetése felől magának tudomást szerezni, s erről mihamarabb a képviselőháznak is tájékozást nyújtani ? 2. szándékozik-e az alapító akaratához képest a megfelelő lépéseket megtenni az iránt, hogy a «Tököly»-féle alapítványból a m. kir. Ludovica- Akadémiát megillető helyek, az intézetnek életbe­léptetésével egyidejűleg átadassanak ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Már 1872-ben, a Ludovika akadémia szervezésekor megpendítették ezt az eszmét, de mivel akkor a Ludovika még nem volt a Theréziánummal egyen­értékű, éppen az örökhagyó akarata értelmében, még nem lehetett a tőke megfelelő részét a Ludo­vika számára igénybe venni. De most már az új katonai iskolákról szóló törvény indokolásában ki­jelentette, hogy a már meglevő alapítványoknak a Ludovika akadémia és a főreáliskolák számára való biztosítására az alapítványosokkal, illetőleg jogutó­daikkal érintkezésbe lépett. Maga is elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a Tököly-alapítványból a magyar katonai akadémiát megillető részt külön­­válaszszák, s erre nézve megteszi a szükséges lé­péseket. Válasza tudomásul vételét kéri. (He­lyeslés.) Jágios József: A miniszter válaszát tudomá­sul veszi. A Ház a választ szintén tudomásul veszi. A 18 angyalföldi állami elmegyógyintézet. Ferczel Dezső belügyminiszter : Törvényjavas­latot nyújt be az angyalföldi állami elmegyógy­intézet számára emelendő új igazgatósági épület tárgyában. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Elnök: Az ülést d. u. 1 óra 35 perczkor be­rekeszti.­tatott értekezlete. A Magyarország már említette annak idején, hogy az erdélyi gör.-kath. románok állást fognak az autonómia ellen foglalni. Ez az állásfoglalás tegnap megtörtént. A tegnap történtekről különben tudósításaink a következők : A szabadelvű katholikusok körében általános örömet keltett a lapunk tegnapi számában közzétett Belvárosi tizenkét pont s azt csaknem mindenütt magukévá tették a választók. A Józsefvárosban tegnap d. u. valamivel 3 óra után megjelent Pálffy Ferencz ügyvéd, a szabad­elvű katholikusok vezére s a választás előkészíté­sére kiküldött ötös bizottság előtt s a m. á. v. műhelyeiben és gépgyárában dolgozó 990 katholikus választó megbízásából hitelesen kiállított meghatal­mazó levéllel és Lakatos Sándor hírlapíró és Brém­ Ferencz kereskedő, mint tanuk előtt, kérte a ne­vezett munkások igazolványának kiállításét. Az összeíró bizottság szántszándékkal halogatta min-­ denféle módon a kérelem teljesítését, úgy hogy Pálffy már azzal fenyegetődzött, hogy közjegyzőt hivat törvénytelen eljárásuk konstatálására. Az összeíró bizottság egyik tagja, dr. Kontur Béla erre mégis átvett egy-két meghatalmazást, de ezerféle kifogást tett mindegyikre. S így kihúzták az időt egészen hét óráig. Hét órakor fölkerekedett a bizottság s ott hagyta az asztalt. Hiába volt Pálffynak minden tiltako­zása. Azzal biztatták őket, hogy forduljanak az urak az igazoló bizottsághoz! Pálffy óvást jelentett be a bizottság eljárása ellen s ma d. u. ő és társai közjegyzővel mennek az összeírás szín­helyére.• Mármaros-Szigeten a Vigadó dísztermében mint­egy 200 katholikus polgár részvétele mellett folyt­ le a gyűlés Schick Sándor elnöklete alatt. Schick Sándor elnök röviden ismertette a gyűlési czélját s fölhívta azután a hívőket, nyilatkozza-­ nak az iránt, kit óhajtanak a kongresszus képvi-'­ selőjének. A gyűlés öthatodrésze a legnagyobb lelkesedés közt Ugron Gábort jelölte s alig pár hang emelke­dett a megyei tisztviselők köréből Kutka Kálmán alispán mellett. Ennek daczára Schick elnök azt a felháborodást keltő kijelentést tette, hogy a gyűlés, amint ő látja, Kulka Kálmánt óhajtja jelöltül fölléptetni. Ezen önkényes és a valóságnak meg nem felelő eljárása az elnöknek, fölszólalásra késztette Kévizy­­ János, volt országgyűlési képviselőt, a­ki lelkes szavakban körvonalazta, hogy milyen egyén való kongresszusi képviselőnek s egyszersmind bejelen­tette azt, hogy Kutka Kálmán nem lévén róm. kath. vallásu, nem is jelölhető; s bár ezen állí­tása bebizonyítást nyert, megtörtént az az anomá­lia, hogy a hivatalos hatalom M.-Szigeten a katho­likus kongressusra képviselőnek egy nem római katholikus egyént jelölt. A független róm. katholikus polgárok, a­kik az összes választó­polgároknak öthatod részét teszik, ezen hivatalos presszióra azzal feleltek, hogy köz­lelkesedéssel kongresszusi képviselőnek egyhangú­lag és nagy lelkesedéssel Ugron Gábort jelölte és városszerte kifüggesztette az alábbi fölhívást: Katholikus polgártársak ! Kit küldjünk a Katholikus autonómiai (önkor­mányzati) országos gyűlésre képviselőül ? Olyan embert, a­ki eléggé ismeri a kérdés fontosságát és lényegét. Olyat, a­ki független mindenkitől s elég bátor és ékesen szóló bárkivel szemben is síkra szállani szent ügyünkért. Egy országosan ismert név mindig ott szerepelt a küzdőtéren, a­hol a katholikusok ügyét védelmezni kellett. Azért tö­mörüljünk mellé lelkesültséggel és kiáltsuk MAGYARORSZÁG Budapest, 1897. csütörtök julius 1. Autonómiai mozgalmak. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jun. 30. A katholikus autonómia ügyében tegnap délután úgy a főváros több kerületében, valamint a vidéken sok helyen tartottak értekezleteket. A főváros te­rületén tartott értekezletek közül természetesen ismét a józsefvárosi volt nagyobbszabásu s a nép­párt erőszakoskodása miatt itt hevesebb jelenetek is fordultak elő. A vidéken tartott értekezletek közül figyelemre­méltó a mármaros-szigeti, mely Ugrón Gábort je­lölte és a görög-kath. románok tegnap Kolozsvárit ÉLJEN UGRÓN GÁBOR kath. kongresszusi képviselőnk ! Katholikus testvérek, vigyázzatok ! Inkább ma­radjon meg mai helyzetünk, mint hibásan készített önkormányzati alapra helyezkedjünk. Állítsátok a munkához legéberebb őrötöket : Ugrón Gábort! A görög katholikus hívek Medveczky László helyettes-esperes elnöklete alatt, szintén e hó 27-én tartották meg gyűlésüket, a­melyen az összeíró ötös­ bizottságot választották meg s közlelkesedéssel — bár a hivatalos hatalom Bukovszky Endre sze­mélyében szintén jelöltet állít — kongresszusi képviselőnek egyhangúlag Valkovszky Elek nyugal­mazott táblai bírót jelölték s elhatározták, hogy körlevélben fölhívják a többi egyházközségek pol­gárait is, hogy Valkovszky mellett csoportosuljanak s tiltakozzanak a hivatalos hatalom ama túlkapása ellen, hogy hivatalos hatalmával nem átall, még az egyház ügyeibe is beleavatkozni, és oly jelöltet óhajt hivatalos presszióval megválasztatni, a­kiről meg van győződve, hogy a kormány érdekeit­ mindenek fölé fogja helyezni. Az ötös bizottság elnöke Rományi István ügy-­­véd lett; tagjai:Hostsuk János ügyvéd, Báthor­i

Next