Magyarország, 1897. július (4. évfolyam, 180-210. szám)
1897-07-01 / 180. szám
e melést is emelni akarjuk, az csak úgy lehetséges, ha kétféle adónem behozatala által a finomított czukort lukszusczukorrá változtatjuk s a krisztalizált nyersczukort közhasználati czukorrá teszszük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezáltal a fogyasztási képesség a belterületen nagyban emelkednek. A jó viszonyt Magyaroszág és Ausztria között hajlandó fentartani, de csak úgy, ha Magyarország függetlensége és önállósága teljesen érvényesül és csak addig, amíg nem akarják kizsákmányolni. Egy nagy államférfiú nemrég azt a tant hirdette, hogy az osztráktól nem fogadhatunk el ajándékot. De szóló és pártja nem érzi magátarra jogosítottnak, hogy a nemzet vagyonát elajándékozza. Mivel pedig e törvényjavaslat is csak a kizsákmányolási törekvéseket is pótolja, azt szóló és pártja elveti és az alábbi határozati javaslatot nyújtja be . Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1897 végén lejár, utasítja a képviselőház a kormányt, hogy: 1. az önálló vámterület felállítására szükséges intézkedéseket haladéktalanul kezdje meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 2. ezen belül a czukorfogyasztási adóra nézve oly értelmű javaslatot terjeszszen elő, mely szerint : a) a fogyasztásra alkalmas, nyers kristályczukor adója kisebb legyen, mint a finomítványé, az ipari czélra használt czukor pedig adómentes legyen, vagy legalább a kisebbik adótétel alá soroztassék; b) ez utóbbi esetben a vámvonalon át való kivitelnél az iparilag feldolgozott czukor adója épp úgy visszatéríttessék, mint általában a vámvonalon át kivitt bárminemű czukor adója; c) a gyártási adó a fogyasztási adóval egyesíttessék és a gyáraktól szedessék be; d) a kiviteli jutalom töröltessék. (Élénk éljenzés és zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perczre felfüggeszti. A szünet után Lukács László pénzügyminiszter: Csak felfogását és álláspontját akarja jelezni a Komjáthy által jogi szempontból felhozott aggályokkal szemben. A közjogi szempontból felhozott aggályokat nem osztja, de az ellenvéleményt respektálva, kötelességének tartja azzal foglalkozni, s amennyire lehetséges, mindent megtenni álláspontjának kockáztatása nélkül azok eloszlatására. A fogyasztási adó körüli sérelmek a legközelebbi kiegyezési alkalmakor orvosoltatni fognak. Komjáthy nem bízik ebben az ígéretben. Nem nyújthat neki olyan bizonyítékot, mint amilyen egy kész, megszavazott és szentesített törvény lenne, de garanciát nyújthat arra, hogy megállapodások történtek az osztrák kormánynyal arra nézve, hogy a cukorprémiumok és a cukorgyárosok által fizetendő restitúciók elszámolásánál a sérelmek orvosoltatni fognak. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a közjogi aggályokat illeti, az a meggyőződése, hogy azausztriai kormány cselekedeteinek egyetlen illetékes bírája az osztrák parlament s így nem akar az osztrák kormány tényeinek bírálgatásával veszedelmes precedenst alkotni. Ami a törvényjavaslatnak a vám- és kereskedelmi szerződés hatályán túl való érvényességét illeti, erre nézve kijelenti, hogy ha a vám- és kereskedelmi szerződés esetleg nem valósíttatnék meg, az alap elenyésztével természetesen az arra épített intézkedés hatálya is megszűnik. Abból, hogy a prémiumot két hónappal későbbi lejárattal iktatták törvénybe 1888-ban, mint a vám- és kereskedelmi szerződést, kitűnik, hogy utóbbival nem tartották a fogyasztási adókat olyan irányban összekapcsoltnak, hogy azok lejáratát egy időpontra kellene megállapítani. Ha a vám- és kereskedelmi szerződést megszüntetik, azért még fentarthatják az egyöntetűséget a fogyasztási adók terén. A második aggály az, hogy reánk egy évre kötelező erejű törvényt akarunk alkotni, míg Ausztriában megtörténhetik, hogy a kormány császári rendelettel szabályozza a kérdést. Ez is csak elvi kifogás. Hiszen, ha Ausztria nem egyöntetűen, a szerződési alapon szabályozza a kérdést, a mi kötelezettségünk is megszűnik. Egyébiránt nem képzelheti el, hogy az osztrák parlament ne fogadná el a törvényjavaslatot. Nem képzelhet olyan parlamentet, mely tudva és akarva sebet ütne az ország testén. De mégis hajlandó azt fölvenni a törvény szövegébe, hogy abban az esetben, ha a mi jelen törvényünknek megfelelő ausztriai törvényes intézkedések 1898. július 30-ika előtt bármi okból hatályukat veszítnék, a jelen törvényjavaslat szintén hatályát veszíti. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés a jobboldalon.) A Tököly-alapítvány, Jagics József: Fölhívja a Ház figyelmét arra, hogy Tököly Sebők 100.000 forintot tett le, hogy annak kamataiból két szerb ifjú neveltessék a bécsi katonai akadémiában. De abban az esetben, ha a Ludoviczeum a bécsi akadémiával egyenrangú katonai akadémiává fejlesztetnék, az alaptőkét a bécsi és a magyar katonai akadémiák közt kell megosztani. A Tököly-alap most már 870.000 forintra növekedett, s midőn az egy millió forintot el fogja érni, az örökhagyó akarata értelmében abból 360 ezer forint fordítandó mintegy 30—40 ifjú katona kiképeztetésére. Elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a honvédelmi miniszter az alapítványnak az alapító akarata értelmében való megosztása iránt intézkedjék, mert az új magyar katonai akadémia a bécsi katonai akadémiával egyenrangú intézet lesz, mely ekként igényt tart arra, hogy az alapítvány katonai czélokra szolgáló részéből az őt megillető felerészét megkapja. Mivel az alapító levelet részleteiben nem ismeri, a következő interpellácziót intézi a honvédelmi miniszterhez: Tekintettel arra, hogy néhai Tököly Sebő hazánkfia által g. k. szerb ifjak részére tisztképzésre létesített alapítványi helyek az alapító okirat szerint csak addig illetik meg a bécsi cs. és kir. közös katonai akadémiát egészben, mig a magyar Ludoviceum helyébe a bécsivel egyenrangú magyar kir. Ludovica-Akadémia rendszeresíttetik, ez esetben pedig az alapítványi helyek a két intézet között egyenlő arányban megosztandók; tekintettel továbbá arra, hogy a t. honvédelmi miniszter úr által benyújtott s szentesítés stádiumában levő javaslat következtében a bécsivel egyenrangú m. kir. Ludovica-Akadémiának rendszeresítése immár a megvalósulás küszöbén áll, s így az alapító által az alapítványi helyek megoszlására fentartott feltétel bekövetkezett. — kérdem a t. honvédelmi miniszter urat: 1. szándékozik-e a «Tököly»-féle alapítvány mibenléte és rendeltetése felől magának tudomást szerezni, s erről mihamarabb a képviselőháznak is tájékozást nyújtani ? 2. szándékozik-e az alapító akaratához képest a megfelelő lépéseket megtenni az iránt, hogy a «Tököly»-féle alapítványból a m. kir. Ludovica- Akadémiát megillető helyek, az intézetnek életbeléptetésével egyidejűleg átadassanak ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Már 1872-ben, a Ludovika akadémia szervezésekor megpendítették ezt az eszmét, de mivel akkor a Ludovika még nem volt a Theréziánummal egyenértékű, éppen az örökhagyó akarata értelmében, még nem lehetett a tőke megfelelő részét a Ludovika számára igénybe venni. De most már az új katonai iskolákról szóló törvény indokolásában kijelentette, hogy a már meglevő alapítványoknak a Ludovika akadémia és a főreáliskolák számára való biztosítására az alapítványosokkal, illetőleg jogutódaikkal érintkezésbe lépett. Maga is elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a Tököly-alapítványból a magyar katonai akadémiát megillető részt különválaszszák, s erre nézve megteszi a szükséges lépéseket. Válasza tudomásul vételét kéri. (Helyeslés.) Jágios József: A miniszter válaszát tudomásul veszi. A Ház a választ szintén tudomásul veszi. A 18 angyalföldi állami elmegyógyintézet. Ferczel Dezső belügyminiszter : Törvényjavaslatot nyújt be az angyalföldi állami elmegyógyintézet számára emelendő új igazgatósági épület tárgyában. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Elnök: Az ülést d. u. 1 óra 35 perczkor berekeszti.tatott értekezlete. A Magyarország már említette annak idején, hogy az erdélyi gör.-kath. románok állást fognak az autonómia ellen foglalni. Ez az állásfoglalás tegnap megtörtént. A tegnap történtekről különben tudósításaink a következők : A szabadelvű katholikusok körében általános örömet keltett a lapunk tegnapi számában közzétett Belvárosi tizenkét pont s azt csaknem mindenütt magukévá tették a választók. A Józsefvárosban tegnap d. u. valamivel 3 óra után megjelent Pálffy Ferencz ügyvéd, a szabadelvű katholikusok vezére s a választás előkészítésére kiküldött ötös bizottság előtt s a m. á. v. műhelyeiben és gépgyárában dolgozó 990 katholikus választó megbízásából hitelesen kiállított meghatalmazó levéllel és Lakatos Sándor hírlapíró és Brém Ferencz kereskedő, mint tanuk előtt, kérte a nevezett munkások igazolványának kiállításét. Az összeíró bizottság szántszándékkal halogatta min- denféle módon a kérelem teljesítését, úgy hogy Pálffy már azzal fenyegetődzött, hogy közjegyzőt hivat törvénytelen eljárásuk konstatálására. Az összeíró bizottság egyik tagja, dr. Kontur Béla erre mégis átvett egy-két meghatalmazást, de ezerféle kifogást tett mindegyikre. S így kihúzták az időt egészen hét óráig. Hét órakor fölkerekedett a bizottság s ott hagyta az asztalt. Hiába volt Pálffynak minden tiltakozása. Azzal biztatták őket, hogy forduljanak az urak az igazoló bizottsághoz! Pálffy óvást jelentett be a bizottság eljárása ellen s ma d. u. ő és társai közjegyzővel mennek az összeírás színhelyére.• Mármaros-Szigeten a Vigadó dísztermében mintegy 200 katholikus polgár részvétele mellett folyt le a gyűlés Schick Sándor elnöklete alatt. Schick Sándor elnök röviden ismertette a gyűlési czélját s fölhívta azután a hívőket, nyilatkozza- nak az iránt, kit óhajtanak a kongresszus képvi-' selőjének. A gyűlés öthatodrésze a legnagyobb lelkesedés közt Ugron Gábort jelölte s alig pár hang emelkedett a megyei tisztviselők köréből Kutka Kálmán alispán mellett. Ennek daczára Schick elnök azt a felháborodást keltő kijelentést tette, hogy a gyűlés, amint ő látja, Kulka Kálmánt óhajtja jelöltül fölléptetni. Ezen önkényes és a valóságnak meg nem felelő eljárása az elnöknek, fölszólalásra késztette Kévizy János, volt országgyűlési képviselőt, aki lelkes szavakban körvonalazta, hogy milyen egyén való kongresszusi képviselőnek s egyszersmind bejelentette azt, hogy Kutka Kálmán nem lévén róm. kath. vallásu, nem is jelölhető; s bár ezen állítása bebizonyítást nyert, megtörtént az az anomália, hogy a hivatalos hatalom M.-Szigeten a katholikus kongressusra képviselőnek egy nem római katholikus egyént jelölt. A független róm. katholikus polgárok, akik az összes választópolgároknak öthatod részét teszik, ezen hivatalos presszióra azzal feleltek, hogy közlelkesedéssel kongresszusi képviselőnek egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Ugron Gábort jelölte és városszerte kifüggesztette az alábbi fölhívást: Katholikus polgártársak ! Kit küldjünk a Katholikus autonómiai (önkormányzati) országos gyűlésre képviselőül ? Olyan embert, aki eléggé ismeri a kérdés fontosságát és lényegét. Olyat, aki független mindenkitől s elég bátor és ékesen szóló bárkivel szemben is síkra szállani szent ügyünkért. Egy országosan ismert név mindig ott szerepelt a küzdőtéren, ahol a katholikusok ügyét védelmezni kellett. Azért tömörüljünk mellé lelkesültséggel és kiáltsuk MAGYARORSZÁG Budapest, 1897. csütörtök julius 1. Autonómiai mozgalmak. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jun. 30. A katholikus autonómia ügyében tegnap délután úgy a főváros több kerületében, valamint a vidéken sok helyen tartottak értekezleteket. A főváros területén tartott értekezletek közül természetesen ismét a józsefvárosi volt nagyobbszabásu s a néppárt erőszakoskodása miatt itt hevesebb jelenetek is fordultak elő. A vidéken tartott értekezletek közül figyelemreméltó a mármaros-szigeti, mely Ugrón Gábort jelölte és a görög-kath. románok tegnap Kolozsvárit ÉLJEN UGRÓN GÁBOR kath. kongresszusi képviselőnk ! Katholikus testvérek, vigyázzatok ! Inkább maradjon meg mai helyzetünk, mint hibásan készített önkormányzati alapra helyezkedjünk. Állítsátok a munkához legéberebb őrötöket : Ugrón Gábort! A görög katholikus hívek Medveczky László helyettes-esperes elnöklete alatt, szintén e hó 27-én tartották meg gyűlésüket, amelyen az összeíró ötös bizottságot választották meg s közlelkesedéssel — bár a hivatalos hatalom Bukovszky Endre személyében szintén jelöltet állít — kongresszusi képviselőnek egyhangúlag Valkovszky Elek nyugalmazott táblai bírót jelölték s elhatározták, hogy körlevélben fölhívják a többi egyházközségek polgárait is, hogy Valkovszky mellett csoportosuljanak s tiltakozzanak a hivatalos hatalom ama túlkapása ellen, hogy hivatalos hatalmával nem átall, még az egyház ügyeibe is beleavatkozni, és oly jelöltet óhajt hivatalos presszióval megválasztatni, akiről meg van győződve, hogy a kormány érdekeit mindenek fölé fogja helyezni. Az ötös bizottság elnöke Rományi István ügy-véd lett; tagjai:Hostsuk János ügyvéd, Báthori