Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-16 / 75. szám
MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. szerda, márczius 16. sor, minden betű, a mi azokból a nagy időkből megmaradt, családi kincsünk nekünk, drágaságunk, a mely a föld minden hiúságával nem volna felmérhető. A nagy hősök, a dicső vezérek unokái, utódai kiássák e kincseket, melyeket féltékenyen őriznek. Ma azonban közszemlére teszik ki, hadd tanulja meg a tespedésnek indult mai nemzedék, hogy kik voltak azok. Egyformán drága, egyformán becses nekünk ilyenkor a legjelentéktelenebb emlék is. Hát még azoké, akik a véres csatákban is mindig a legelsők voltak. — Ilyen drága emlék az alábbi levél is, Lenkei/ János tábornok levele, melyet unokaöcscse, Lenkei/ Károly Nagy-Kanizsáról juttatott most hozzánk. A tábornok levelében egy-két magyartalanságot talál az olvasó. Nem csoda. Bécsben, német környezetben nevelkedett. De a szive, a lelke, az magyar volt és magyar maradt annak utolsó pillanatig. — A levél igy szól: Eger, 1849. márczius 27-én. Póka Zsrgmond lelkész urnak Ároktőn. Kedves öcsém! Mikor ezt a levelet olvassad, én már akkor Komárom várába’ leszek mint hadparancsnok, vagy ha a németek elfognak nem élek, mert akkor már felakasztottak, ha Foris József oda akar gyónni, jó elfogadom és ha jól viseli magát gondoskodok hamar is előrelép az út oda hosszú és veszedelmes vagy elmehet Károly bátyámhoz melly a Hunyadiákokat vezényleni fogja, ő épen úgy minden fog reá gondolkozni. Isten veled igaz szerető rokonod Sienkey János Tábornok. — Kóburg Lujsa herczegnő. Brüsszelből érkező hirek szerint, udvari körökben megcáfolják a Figaro ama hirét, hogy Lujza Kóburgi herczegnő megszökött. Annyit azoban kénytelenek elismerni, hogy a herczegnő hirtelen elutazott és hogy mindeddig éppenséggel semmi oir sem érkezett róla, még a belga , udvarhoz sem. Egy nyom Marseillesbe vezet. Nem lehetetlen, hogy Mattasics-Keglevich föhadüngggyal ebben a városban tartózkodik a herczegnő. — Márkus József — báró. A Wiener Salonslatt megerősíti azt a hírt, hogy ez uralkodó császári jubileuma alkalmából, deczember első napjaiban négy osztrák és négy magyar grófot herczegi rangra emelnek. Ugyanez a lap azt is írja most, hogy nem valószínűtlen, hogy ugyanez alkalommal Décs és Budapest főpolgármesterei — bárókká lesznek. — Kitüntetések. A király Kenessey Miklós enyingi járási főszolgabírónak, buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, appelshofeni báró Baum Konstantin konzulnak Korfuban díjmentesen a HI. osztályú vaskorona rendet, Ürményi József alkonzulnak Tangerben a konzuli czimet és jelleget s a cs. és kir. nagykövetségnél Konstantinápolyban alkalmazott dr. südenhorsti báró Zwiedinek Erik konzulsági attachéhek az alkonzuli czimet és jelleget adományozta. — Az egyetlen hazafiatlan város. Fiume város érdemelte ki ezt az elnevezést. A magyar nemzetnek ez a drágán kitartottvárosa oda fajult, hogy megtiltották minden jóérzésű hazafinak a mai ünnepet. Fiuméban összeállott 70*—80 magánhivatalnok, hogy ha már nyilvánosan nem szabad márczius 15-ét megünnepelni, csöndes vacsorával zójják le a nagy nap emékezetét. Eme tervüket megtudták hivatal főnökeik, akik röviden tudtukra adták, ha ünnepelnek, egyszerűen elcsapják eled. Ez a rendelet — úgy mondják — a kormányzó úrtól jött. — Az országos diákkongresszus. Az országos diákkongresszus cnak ma volt harmadik napja Ottrói elnök megnyitván az ülést, Oeistler főjegyző fölolvassa Parcsetich László levelét, melyben indítványt tesz, hogy az ifjúság üdvözölje az olasz ifjúságot, mely most szintén ünnepet ül, s hogy az ifjúság részt vegyen a párisi világkiállítás keretében tartandó nemzetközi diákel kongresszuson és erre előkészítő bizottságot küldjön ki. A kongresszus ez indítványokat nagy lelkesedéssel, s egyhangúlag elfogadja, s a bizottságba kiküldeni az erre jogosult testületek elnökeit határozza. A diákjelvények ügyét a kongreszszus napirendjéről leveszik. A Diákotthon, s az ezzel kapcsolatos C. E. G. E. ügyét Greiner referálja, mit a kongresszus elfogad, s tudomásul veszi Bodor (Kolozsvár) bejelentését arról, hogy a Diákotthon Kolozsvárott megalakulóban van. Kun Antal indítványozza, hogy a szegény nép jogi gyámolítására megalakult önkéntes segélyegyesület humánus működését az egyetemi ifjúság, főleg a joghallgatók támogassák, s ez eszmeérdekében a vidéken is mindent elkövessenek. A kongresszus az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadja. Erre kínos inczidens következett. Lendvay Imre, Szörffy már előbb tett indítványát óhajtva támogatni, mely szerint erkölcsi kötelességnek ismerje minden egyetemi polgár, hogy az egyetemi segítő egyletbe belépjen, beszédét e szavakkal kezdi: Keresztény ifjak! Ditrói elnöke miatt Lendvayt rendreutasítja, s mikor Lendvay folytatja beszédét, tőle a szót megvonja. (Óriási zaj.) Az erre kifejtett vitában Pakots József, Grammling Kornél szólottak, kik kérték a szó megadását Lendvay részére. Időközben Lendvay szóhoz is jutott, de szavait elnyelte a zaj. Grammling kifejti, hogy Ditróit magát tiszteli, de a ténykedéséért bizalmatlanságot óhajt kifejezni, a bizalmatlansági indítványt azonban nem fogadják el. Ditrói elnök meghívja ezután az ifjúságot Kolozsvárra Magyarország és Erdély uniójának ünnepére, május 29-ére. Minthogy a kongresszus tárgysorozatából még az «Indítványok» tétele Hátra van s minthogy ama nagyon kiélesedett pártszenvedélytől áthatott vita miatt e tétel ma már nem tárgyalható,Pakots József sürgősségi indítványt tesz, hogy a kongresszus holnap is ülésezzen. Többek hozzászólása után Pakots indítványát visszavonja, főként azért, mert atárgyalások során amúgy is sok, a napirendbe föl nem vett indítvány fölött határozott a kongresszus három napig tartó üléseiben. A Himnusz eléneklésével, fél 11-kor a kongresszus véget ért. — Volt-e szerkesztő Csernátony ? Az újságírók lakomája alkalmából Csernátony Lajos levelet irt Mikszáth Kálmánnak, a melyben azt írja, hogy 1848—49-ben nem volt szerkesztő. Ebben az ügyben ma Hentaller Lajos úr, a következő sorok közlésére kért föl bennünket: Nyílt levél Mikszáth Kálmánhoz. Kedves barátom ! Csernátony Lajos bátyánk egy hozzád intézett s ma már nem éppen szokatlan, nyílt levélben azt állítja, hogy ő a 48-as kornak sem elején, sem később nem volt szerkesztő. A dolog engem illet, miután hetekkel vagy hónapokkal én említettem őt föl a szabadságharc még ma is élő szerkesztői közt a Magyarország egyik tározójában, épp ezért személyes kérdésben kérek szót. . . Csernátony e kijelentésével is bebizonyítja, hogy különöz. Mert én, a 48-as szereplő és nem szereplő egyének nagy része, velünk szerény utódokkal még olyasmiket is el akarnak hitetni, amiket abszolúte nem vittek véghez (leggyakoribb Branyiszky és Budavár bevétele és a szenttamási sánczok megmászása.) Ezzel szemben Csernátony Lajos még azt is eltagadja, amit csinált. Mert, hogy mint szerkesztő újságot csinált, azt be tudom bizonyítani bárkinek, akihez szerencsém lesz. Ugyanis, a Debreczenben 1849 február 14-én megjelent «Márczius tizenötödike» czímű lap 1-fő számának negyedik oldalán alul ez áll : Szerkesztők : Pálfi Albert és Csernátony. És mint szerkesztő rajta van a lapon Csernátony még a 7-ik számon is. A 8-on már nincs! Szívből üdvözöl barátod Hentaller Lajos. — A budapesti függetlenségi és polgári kör vasárnap este élvezetes műsorral egybekötött tánczestélyt tartott. Frenetikus hatást ért el Parlagi Julia urhölgy. Tempo,Mihály Bárom a daru ezim remek költeményének a szavalatával. Parlagi Julia a szinipályára készül. A tegnap hallott előadása oly reményekre ad okot, mely őt a drámai előadás terén bizonyára az elsők közé fogja emelni. A közönség nem győzött eleget tapsolni a remek előadásért. A többi szereplők is emelték az est hangulatát, amely legjobban a hajnali órákig tartó táncz alatt tört ki. — Jubiláló igazgató. Aranyi Antal, az iglói állami tanítóképző igazgatója, — mint tudósítónk telegrafálja, — tegnap ülte meg tanárkodásának huszonöt éves jubileumát. Ámbár a kiváló pedagóg minden nyilvános ünneplést kerülni kívánt, jubileuma alkalmából az igazgatótanács, a tanári kar és az intézet növendékei a legszívesebb ovácziókban részesítették. Az újságírók bankettje. A Budapesti Újságírók Egyesülete már a nagy nap előestéjén ünnepelte a szabad sajtó megszületésének félszázados évfordulóját. Fényes bankettel ünnepelte, amelynek kitűnő volt az ételsora, sok és finom a pecsenyéje. Akik 1848. márczius 15-ikét csinálták, azok nem vacsoráztak így, de nem is igy beszéltek. Egyéb márcziusi momentum alig vol ezen a lakomán, mint a gyenge, friss saláta. Az Országos Kaszinó dísztermében folyt le a bankett. Az egyesület elnöke, Mikszáth Kálmán ült az asztalfőn, tőle jobbra és balra a főváros, az egyletek, intézetek, testületek, hatóságok képviselői és újságírók is elég szép számban. A meghívottak közül Jókai Mór, Szilágyi Dezső, Fáik Miksa, Beöthy Zsolt, Gyulai Pál, gr. Keglevich István, Csernátony Lajos, Madarász József és még sokan, akiknek az 1948-as nagy napokban igazán nagy szerep jutott, kimentették magukat. * Az első szónok Mikszáth Kálmán, az egyesület elnöke volt. A sajtó serlegével kezében konstatálta, hogy «a sajtó iránt ma nagy az ellenszenv», de «valamint nem akkor született a magyar sajtószabadság, a mikorról a hivatalos keresztlevelét kiállítják, nem is fog elmúlni akkor, a mikorra a halotti levelét elkészítik*. • ' ••.---Beszélt azután Zipitsy Pál, Márkus József polgármester, báró Eötvös Loránd, Rákosi Jenő és még többen. A poharazás késő éjjelig tartott. — Scherr-Thosz gróf emlékirataiból. Most tették közzé a nemrégiben elhunyt Scherr-Thosz Arthur gróf emlékiratait. Ebben többek közt elbeszéli, hogy a magyar szabadságharcz lezajlása után pár évre Ostendében két előkelő orosz úrnővel ismerkedett meg: Gorcsakov herczegnővel és Rüdiger grófnővel, kiknek férjeik részt vettek 1849-ben a Magyarország elleni hadjáratban. A hölgyek teljesen magyar érzelműek voltak, s ettől az érzéstől van áthatva, — állították ők, — az egész orosz hadsereg. Tényként beszélték, hogy midőn az orosz hadsereg kivonult Magyarországból s a tisztikar értesült a tizenhárom tábornok kivégeztetéséről, a felháborodásnak oly vihara tört ki közöttük, hogy a tisztek közül nyolcvant küldtek Szibériába számkivetésbe. — Hirtelen halál. Tomka Mór kir. tanácsos, pénzügyigazgató székhelyéről, Nagy Károlyról a ma reggeli vonattal Szatmárra utazott, hogy résztvegyen a városi közigazgatási bizottság ülésén. Az állomásnál bérkocsira ült, de alig értek a városba — mint levelezőnk ija — a derék, egészséges ember hirtelen visszahanyatlott a kocsiülésen s mielőtt az orvosi segítség megérkezett volna, meghalt. A pénzügyigazgatót szivszélhűtés érte.. A városban a tragikus eset hirét őszinte részvéttel fogadták. — Szalavszky állapota. Szalavszky Gyula a a Vöröskereszt-kórházban nyugodt álommal, láztalanul töltötte az éjszakát, úgy hogy orvosai, bár a golyót még mindig nem távolították el a sebesült lábszárból, bíznak abban, hogy a betegség sima lefolyású s a gyógyulás teljes lesz. — A budapesti görög-keleti szerb hitközség közgyűlése. A Tököyanum kistermében tegnap megtartott idei első közgyűlésen tisztújítás is volt. A következő 6 évi igazgatási idényre az eddigi alelnököt, Jovovics Iván országgyűlési képviselőt elnöknek, a fővárosi tiszti főorvos helyettest, dr. Magyarevics Mladent pedig alelnöknek választotta. Az eddigi községi elnöknek, báró Nikolics Fedornak 10 évi sikeres és buzgó elnöki működéséért a község hálás elismerést szavazott és érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta. Dr. Percsics György, a községnek sok éven át volt titkára, megrongált egészségére való tekintetből állásáról lemondott. A közgyűlés, 11